Nógrád. 1982. december (38. évfolyam. 282-306. szám)
1982-12-08 / 288. szám
A tanácstagi csoportok íeJelőssége Közös községi tanács. Meglehet, ez a kifejezés sokak számára még kicsit idegenül hangzik, de tény, hogy országszerte egyre több helyen már a mindennapok gyakorlatában ismerkednek ezzel a viszonylag új közigazgatási formával az emberek. A kisebb falvak igazgatási szövetségét kezdetben az érintettek döntő többsége helyes, szükséges lépésnek tartotta. Azok a kisközségek, amelyek korábban már évek óta nem tudtak ötről hatra jutni a fejlesztésben, az útépítésben, a vezetékes vízhálózat bővítésében — a falvak társulásától a tanács anyagi alapjainak növekedését, a legégetőbb gondok mihamarabbi megoldását várták. Mivel a várakozások az új igazgatási szervezeti forma nem tudta — tegyük hozzá: reálisan nem is tudhatta — maradéktalanul kielégíteni, sok helyen az ellentétes végletbe csapott át a hangulat. Az összevonások remélt előnyeit alig-alig tapasztaló helyi lakosság egyre inkább annak hátrányairól kezdett beszélni. Mire volt jó — han- I goztatták sokan — hogy el- ' költözött a faluból a tanács, hiszen így az embereknek mindenféle csip-csup üggyel a székhelyközségbe kell utaz- niok. A körzetesítések következtében ott összpontosul az egészségügy, kereskedelmi ellátás, az oktatás, előbb-utóbb oda költözik a falusi értelmiség, oda koncentrálódnak a fejlesztések, az úgynevezett társult községek tehát teljesen elsorvadnak, magukra maradnak. Valóban reálisnak látszott ez a veszély, a gyakorlati tapasztalatok azonban egyre több helyen mégis mást mutatnak. Azt igazolják, hogy igenis lehet, van jövője a falvak társulásának mindenki kölcsönös megelégedésére. Senki sem vitatja: bizonyos szakosodásra, differenciált fejlesztésre minden településcsoportnak szüksége van. Nem lehet minden egyes kisközségben színvonalas ügyintézést, szakorvosi ellátást, kereskedelmi hálózatot és oktatási feltételeket biztosítani — ez egyszerűen képtelenség lenne. De meg lehet találni a módját annak, hogy a megfelelő szintű alapellátás mellett egy bizonyos körzeten belül az emberek többsége valamennyi fontosabb igényét kielégíthesse. Éppen ezt a célt tűzték maguk elé a községtársulások, a közös tanácsok. Hogy a fejlesztéseknél tovább lássanak a, faluhatároknál, hogy együttes erővel próbáljanak gondoskodni a lakossági szükségletek minél jobb kielégítéséről. Sok múlik persze az egyes társközségek tanácstagi csoportjain is. Azon, hogy ezek mennyire tudják ténylegesen képviselni választóik érdekeit a közös tanács döntéseinek meghozatalában, illetve a határozatok végrehajtásában. Helyesnek tűnik például az »a gyakorlat, hogy a társközség tanácstagi csoportjának vezetője egyben a közös tanács elnökhelyettese is, aki így tisztségénél fogva eleve megkülönböztetett helyzetben van. Az önálló tanács nélkül maradt községekben a tanácstagi csoportok a falusi közélet kulcstényezői. Vagy ha még nem azok, azzá kell lenniük. Tevékenységük nem szűkülhet le arra, hogy a közös tanácsban saját településük érdekeit megfelelően képviseljék. Szükség van egy olyan munkamegosztás kialakítására is, amelynek keretében bizonyos önállósággal rendelkeznek. Ehhez a közös tanács költségvetésén beiül akár még elkülönített anyagi alapot is kaphatnak. Ennek igen nagy szerepe lehet tekintélyük növelésében, a társadalmi munkák szervezésében és egy sor más területen is. Rendkívül fontos hangsúlyozni a tanácstagi csoportok felelősségét a helyi lakosság megfelelő ellátásáért, jó közérzetéért. Ez sokszor csak apróságokon múlik. Ha jól megszervezik például a faluban a tanácsi kirendeltség munkáját, az sok felesleges bosszúságot előzhet meg. Nem kell az állampolgároknak a székhelyközségbe, a városba utazniuk, ha itt helyben ösz- szegyűjtik kérelmeiket, beadványaikat, s azokat együtt viszik a felettes hatóságokhoz. Oda, ahol a gyors és szakszerű ügyintézés minden feltétele biztosítva van. Nagyon lényeges az is, hogy a helyi tanácstagok mindennapos, élő kapcsolatot tartsanak választóikkal, rendszeresen tájékoztassák őket nemcsak a közös tanács döntéseiről, hanem azokról a kérdésekről is, amelyekben majd ezután kell még dönteni. Csakis az ilyen véleménycseréktől, az előzetes megbeszélésektől várható, hogy a lakosság valóban beavatottnak érezze magát. Sokat hallunk manapság az államigazgatás szervezetének, módszereinek korszerűsítéséről. Ennek egyik formája a közös községi tanácsok létrehozása is. Ezzel. az új szervezeti formával a tanácsok látszólag távolabb kerülnek a lakosságtól. A tényleges cél azonban ennek éppen az ellenkezője. Vagyis az, hogy a tanácstagok aktivitásának fokozásával a testület minden eddiginél jobban kapcsolja be az embereket a közösségi élet áramkörébe, hogy róluk ne nélkülük, hanem velük együtt döntsenek. Deák András Idei vízellátási mérleg Több mint 50 újabb települést kapcsoltak be a közműves vízellátásba Az Országos Vízügyi Hivatal előzetes adatai szerint — az idén újabb 90—100 ezer lakos jutott közműves ivóvízhez, s mintegy 30 ezer lakást kapcsoltak be a közcsatornahálózatba. Ezzel a közműves vízellátásban részesülő lakosok aránya 77 százalékra, a szennyvízelvezető csatorna- hálózattal ellátott lakásoké pedig 36 százalékra emelkedett. Az Idei vízgazdálkodási beruházásokra előirányzott több mint 10 milliárd forint túlnyomó része — 76 százaléka — szolgálta a közüzemi vízellátás, szennyvízelvezetés és -tisztítás fejlesztését. A közüzemi vízművek szolgáltatásának fejlesztésével az idei vízfogyasztás megközelíti a 900 millió köbmétert, ami csaknem 50 millióval haladja meg a múlt évit. Kedvező, hogy a közüzemi ivóvízzel ellátott 1550 településből a korábbinál jóval kevesebb helyen, 150—180 helyett mindössze 100 településen került sor nyáron vízkorlátozásra. Ezek a hivatalos intézkedések elsősorban azokat a területeket érintették —. amelyekben a kiskertekben és a háztájik gazdái gyakran locsoltak. Egy vidéki ember egy gyékényen? A megítélés két oldala. Art mondja a kívülről szemlélődő; „Ugyan már, Szanda! Eldugott kis falu, amolyan zsákutca. Nem történik ott évszámra semmi különös, kiesik a vérkeringésből, mert nincs köldökzsinór, amely a világgal összekötné. Az emberek befelé fordulnak, aki csak teheti, elmenekül ónnan ...” Azt mondják a szandaiak, az őslakók; „Aranyigazság az, hogy egy vidéki ember egy gyékényen árul. Aki itt született, itt élte le az életét, annak nem közömbös, hogy mi lesz a falu sorsa. Kevesen értik meg azt, hogy nálunk az apró dolgok is nagy tetteknek számítanak. És lehet, hogy nem dicsekedhetünk olyan eredményekkel, mint az őrhalmiak vagy a berceli- ek, azért van itt lüktetés, mozgás. Igaz, vannak hiányosságok is. Az értelmiség, mint olyan /.. Ki is tehet valamit azért, hogy egy kis faluban megpezsdüljön az élet? Csaknem minden apró településen az értelmiség vállalja magára ezt a szerepet. Orvos, tanár, agronómus — a legalkalmasabb emberek a mozgósításra, felkészültségük révén fórumokat szervezhetnek, ismereteket továbbíthatnak, életmódot formálhatnak, alakíthatnak. Közéleti emberek-e a Szandán élő értelmiségiek? — tettük fel többeknek a kérdést, s válaszként azt kaptuk; „megvan azoknak is a maguk baja.” Mert a pedagógusok a napi tanítás mellett valamennyien továbbképzésekre járnak, az agrárértelmiség a szövetkezetben hajtja agyon magát, ilyen-olyan tanfolyam vonja el őket a falutól... Mi marad hát? Színház, kongó nézőtérrel Művelődési ház, KISZ, Hazafias Népfront. Vegyük őket sorjába! Rossz szájízzel emlegeti Majerné Juhász Magdolna, a helyi KISZ-szervezet titkára a legutóbbi esetet. Pesti színházat hívtak a faluba, s az előadáson mindössze harmincán jelentek meg. Ha pedig egyszer beletörik a bicska, legközelebb már meggondolja az ember. A művelődési házban működik a hangulatosan berendezett KISZ- klub, felszereléséhez a KISZ megyei bizottsága harmincezer forintot adott. A fiatalokat elsősorban szórakoztató rendezvényekre lehet becsalogatni, ám az már a fejlődés jelének tudható be, hogy a pesti színházlátogatásra — amelyhez a tsz ingyen mik- robuszt adott — igen sokan jelentkeztek. Kerti Sándor, a helyi általános iskola , tanára, a Hazafias Népfront községi bizottságának elnöke optimistább képet fest a szandaiakról. A népfrontmozgalom igen jelentős a faluban, mivel a község szinte valamennyi lakóját igyekszik bevonni a településpolitikai célkitűzések megvalósításába. Az emberek, ha őket érintő, érdeklő területekről van szó, megmozdulnak, sőt, bátran nyilvánítanak véleményt. Jól példázzák ezt a tanácstagi beszámolók, ahol az élénk viták során terítékre kerülnek a panaszok, javaslatok. Szandai képeslap Falubeli sétánk során képzeletbeli fényképezőgépünkkel, képzeletbeli képeslapot készítünk, amelynek felirata az lehetne: „Közös összefogással született.” Hosszú időn át gondot okozott a szemétgyűjtés. Ma már Horváth Ágostonná is azok közé tartozik — a Váci Kötöttárugyár kazári gyáregységében — aki segíti a végzős szakmunkástanulókat, így a harmadikos Szántai Erzsébetet. Ily módon a tanulók mire befejezik iskolájukat, teljes értékű dolgozóként végezhetik teendőiket. * —kj— Nógrádi változások Munkalehetőség és segédeszköz a láfásséiülteknek Csaknem háromezer látássérült dolgozik a különböző munkahelyeken. A legtöbben — mintegy ezren — telefon- kezelőként tevékenykednek. Azokban a telefonközpontokban, ahol ők teljesítenek szolgálatot, a posta rendre adaptereket szerel fel azért, hogy hanggal jel Szzék: melyik vonalra érkezik hívás. A többi között erről számoltak be a Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének a napokban tartott küldöttközgyűlésén, amelyen 5 évi munkájukat elemezték. Hangsúlyozták: a szövetség gondoskodik valamennyi munkaképes tagjának elhelyezkedéséről. Újabb és újabb segédeszközökkel könnyíti meg életüket, művelődésüket. A többi közt évente mintegy 120 magnetofonnal, 60 sík- és pontírógéppel és több olvasókamerával segítik tagjaik munkáját. Az új segédeszközök sorában jövőre hangjelző hőmérővel is ellátják a rászorulókat mindet) két hétben összeszedik a kirakott szemetet és egy arra kijelölt helyre szállítják. Ott szorgoskodtak a szandaiak az úttest burkolásánál, az iskola környékét idős, fiatal egyaránt szépítette, takarítottak, parkosítottak a buszmegállónál, a helyi Hősök terén is. A népfront nagy szerepet játszott abban, hogy hosszú huzavona után telke- sítették az üres területekét, ma már épülnek a családi házak. . I A képeslapnak nem csak színe, visszája is van. Elégedetlenek a helybéliek a kereskedelmi ellátással. A falu egy szem boltjában rossz a kenyérellátás, olykor csak zsúrkenyér és túróstáska kapható, hentesáru egyszer egy héten érkezik, meleg ebédhez csak a napköziskonyhán juthat az ember. Régi vágya a lakosságnak egy egyszemélyes kis bolt (régen már volt ilyen), ahol mindig minden kapható lenne, de ez az ÁFÉSZ-nek nem gazdaságos. A fiatalok igazi presszót szeretnének végre, mert a jelenlegi inkább kocsmának, mintsem a kulturált szórakozás bázisának felel meg. Szandai képeslap nem Vészülhet a környező, var" tájak, a vár nélkül. Szí lan kiaknázatlan lehetősig rejlik e természeti környezetben Turistac«flf,gató ■ lehetn«. köldökzsinór összekötő k- pocs szélesebb világunkkal. Kiss Mária Nógrád község fejlődésének jelentős állomása az idei esztendő, több létesítménnyel gazdagodott a falu. Épületfelújítással és -átalakitással két pedagóguslakást alakítottak ki a Szondy utcában, hasonlóképpen egy régi lakást építettek át, ezáltal gyarapodott a szolgálati lakások hálózata. A2 útfelújítási és -karbantartási munkálatok közül a berkenyéi Ságvári út kiépítését, portalanítását oldották meg, emellett Nógrádban aszfaltoztak, valamint társadalmi munkában az óvoda mellett autóparkolót építettek. A növekvő építkezési kedv kielégítésére újabb tizennyolc házhelyet alakítottak ki, s Berkenyén megújult a tűzoltószertár épülete is, mintegy hatvanezer forintos községgel. Ezeken tűi jelentős anyagi erőt fordítottak a tanácsi intézmények karbantartására, javítására és korszerűsítésére. Egy jegyzetlap vallomásai 1882. DECEMBER 5. A Vilma nevet viselő, kevés számú hölgy ünnepe. A Nap kel; 7.15-kor, nyugszik: 15.54-kor. A téli nap keltéhez képest ma is két órát késtem, és még csak nem is sejtem nyugvásom időpontját. A szóban forgó égitest egyébként nem is látszik. Sőt, a szomszédos ház sem, a tejfehér ködtől. Ügy tűnik lassen-lassan betoppan a tél, a hőmérséklet mínusz négy fok. Legokosabb, ha az ember nagyot sóhajtva átfordul a másik oldalára és fejére húzza a talcarót. Kilépek az ajtón. Meghökkentő látvány. Erre mondják. hogy megállt bennem az ütő. Az úttesten egy szomszéd házbeli tisztes családapa labdázik fiaival — atlétatrikóban. Körülnézek, melyik szépasszonynak bizonygatja jó erőnlétét. De a járdák és ablakok üresek. Magamban bocsánatot kérek a feltételezésért és fázósan összehúzva kabátomat, odébbállok. A Tanácsköztársaság téren téblábolok néhány percig. Az autó- és gyalogosforgalom minimális. amikor egyik taxisismerősöm lassít mellettem és megkérdi: tudok-e arról, hogy a város környékén több mint tíz autó került árokba a jeges utak miatta. A Centrum és Pécskő Áruház karácsonyi kirakatait nézegetve ismét meg kell állapítani, az ■prőságoknak kínált játékok nem túl fantázia dúsak, amelyek pedig megmozgatják gyermekeink logikai készségét, elméjét, igencsak drágák. Az újságárus bódéja csaknem minden járókelőt megállásra késztet. Fiatalember, gyermekét vezető apa, bottal bicegő öreg lép tovább újsággal a kezében. Fogy a Népszabadság. NÓGRÁD. Elet és Irodalom. Harang kondul a vasárnapi csendben. Közeledik a rendhagyó ebédek ideje, a vasárnapi ebédeké, amelyeknél törvény szerint összegyűlnek a családtagok. A szét- hajló felhők közül, néha kibukik a sápadtsárga napkorong. Csönd fekszik a Pécskő és a Kálvária közé mélyedé völgyben a házak felett. Hazafelé tartok. A Gagarin iskola sarkán nyitott kabátú fiatalember kezében táskarádió: a dobozból monoton ,érfihang hallatszik. Déli híreket mondanak. Híreket a nagy. a végtelen világról. i NÓGRÁD — 1982. decembei ó., szerda 5
