Nógrád. 1982. december (38. évfolyam. 282-306. szám)
1982-12-04 / 285. szám
Szombati táisasjáték Mondjuk: költő* A múzeumi és műemléki hónap megyénkben Mottó: „Minden szóról eszébe jut valakinek valami' 1 A DC vállalat új irodaszár- riyának (az öltözők vizesek!) emeleti részét 1952 decemberében ünnepélyes keretekben adták át a kultúrának, amelyben nagy szerep jutott a festékszagnak, a színes szalagoknak és a lampionoknak. A kultúrterem a négyszáz tagú munkásgárda szellemi fel- emelkedésének megelőlegezett bázisa (részlet a faliújságról!). Az adósság súlyát mindnyájan éreztük, így Karola is, a versmondónk, aki ezen az ünnepélyes aktuson (utána tánc!) közvetlenül a vililámtréfák. csasztuskák, tánccsoport és a zenekari szám (harmonikák és bendzsó!) előtt mondott alkalomhoz megválasztott verset bizonyos A. T. nevű nagyon közéleti költő (minden költő az volt!); líránk első számú kép viselőié tőL Karoláról tudtuk, hogy izgul ós típus, azon mégis meglepődtünk, amikor azt láttuk, hogy Fekete Jancsi tette ki szó szerint a függöny elé (zenekarvezető bendzsós!), szinte az ölében vitte a nyílásig és ott egyszerűen kilökte, Karola színe akkor a nyíló pipacsra emlékeztetett. Zsúfolt volt a nézőtér, az első sor a vezérkaré, Karola pedig, ha már mást nem tehetett, két összeszorított öklét dugta be a háta mögött a függönynyíláson és így mondta, ipondta (nagyon jól!), rákvörösen, fehérre szorított ököllel, úgy szorította saját magát, hogy nekünk, akik közelről láttuk a kezét, nagyon kínos volt nézni azt a két csepp öklőcskét, ekkor értettem meg, hogy milyen nagy dolog a költészet és milyen hérosz minden költő, ha így meg tud gyötörni egy szegény kis nőt (a vers rossz volt!) .-Z — pat — 2 ,.. ajkán csörömpöl a szó, de ő (az adott világ varázsainak mérnöke) tudatos jövőbe lát, s megszerkeszti magában, mint ti majd kint, a harmóniát A múlt században nem fogott könnyelműen a húrok pengetéseihez! Lángoszlopnak rendeltetvén a néppel tűzön-vízen át előre tartott a bőség kosara, a jog asztala és a szellem napvilága felé. Csak pár lépésig jutott Egy szakszerűen kezelt dzsida szabadította meg a bántó „Egy gondolat”-től, s ott esett el a harc mezején. De csak a teste... Mert később Verecke híres útján jött, s mégis Dévénynél tört be új időknek új dalaival. Dőltére tötamagjankók lestek, nyelveltek, zsibongtak, űzték, s nekihajtották önvesztükre mindig új hitnek, dalnak tűznek. Szegény mu- száj-Herkulesként állta, győzte a harcot, új és új lovat kérve urától, vágtatott előre és tovább... Aztán a város peremén tűnt fel. Űj nép, másfajta raj képviselője volt. Nem érdekelte a költészet maga. Nem lógott a mesék tetején, valódi világot hörplntett Túllépett a korabeli kocsmán az értelemig és tovább. Sose lódított; az igazat mondta, nemcsak a valódit Ám harminckét éve elszelelt... Nem elég! — kiáltotta később, s körültekintvén, borúsan látta; lassan széled avert történelem. Százhúszat verő szívvel azok igazáért küzdött, kiké a szabadság rég, csak nem látták még, hogy nem elég. mól3 Mondják, a költők fiatalon érnek, meg azt is, hogy az az ifjú, aki nem bokszol, az verset ír. Én is fiatalon értem, és üstökösként hamvadt el költői tehetségem ... Az úgy volt, hogy a gimnáziumban olvasónaplót vezettünk, s egy alkalommal egy ma élő költőt kellett bemutatnunk. Valahogy megfeledkeztem a feladatról, s bár a magyaróra előtti nagyszünetben társaim készséggel felajánlották naplóikat „korrekciós másolásra”, én nagyvonalúan elutasíttottam segítségüket, s csupán egy nevet kértem tőlük. Végül Prekács Gézának kereszteltem költőmet, és születésének évét — az egyszerűség kedvéért — 1940-re tettem. Így kedvencem azzal a pikantériával is szolgálhatott, hogy költői zsenije 1956 őszén bontakozott ki. Ez a tény — úgy véltem — önmagában is elegendő magyarázat arra nézve, hogy Prekács neve ma kevésbé ismert, ámbár verseinek újabb felbukkanása fényes bizonysága annak, hogy költői nyelvezetének tisztulása eszmei tisztulással párosult... Az ötlet annyira felbátorított, hogy nem csak néhány versének címét tüntettem fel a dolgozatban, de idéztem is verseiből, négysorosokat improvizálva, néhány perc alatt... Ilyeneket: „Nem igaz az, hogy meghalunk ’hisz az sem igaz, hogy élünk örökké csak álmodunk, s a képzelet a létünk.’' (Prekács szubjektív idealista korszakából.) A dolgozatra — rövidsége miatt — 4-es osztályzatot kaptam, de az igazi meglepetés akkor ért, amikor tanárnőm óra után magához hívatott, és közölte, hogy ő is szereti Prekácsot, bár szerinte túlságosan dekadens ... Ettől én is az lettem, és azóta Prekács sem ír verseket.-tér i MONDJUK! ? N • A Ms*»rso!t *r.ót Kovács József, Szécsény, Batthyány út ». s*. alatt lakó olvasónk küldte be. Nyereményét — egy 100 forintos könyvutalványt — postán küldjük el. Továbbra la várjuk otvasóink javaslatait. A javasolt szó — a mellékelt szelvényre Írva — dec ember 11-ig küldhető be szerkesztőségünk elmére! Salgótarján. Palócz Imre tér 4. 3100. (A borítékra kérjük ráirat: „Egy szóval is nyerhet!) Szombati társasjáték című rovatunkkal legközelebb december U-i számunkban jelentkezünk! Az idei múzeumi és műemléki hónap sikeresen zárult Nógrád megyében. Ez a szakmai színvonalra és a közönség érdeklődésére egyaránt vonatkozik. A teljesség igénye nélkül érdemes felidézni a múzeumi hónap néhány jelentősebb eseményét és kezdeményezését. Dr. Praznovszky Mihály megyei múzeumigazgatóval beszélgetünk a múzeumok ünnepi hónapjáról. — Mindenekelőtt néhány fontosabb kiállítást kell említenünk — mondja dr. Praznovszky Mihály. — Megnyílt a salgótarjáni Nógrádi Sándor Múzeumban az első országos rajzbiennólé, amely még jelenleg is várja az érdeklődőket. Ennek eddigi szakmai visszhangját jónak értékeljük, a közönségvisszhang is jelentős. A másik lényeges Idei eseményünk a horpácsi Mikszáth Kálmán-klállitás megnyitása volt, tartalmilag és formailag is új, izgalmas múzeumi kiállításról van szó. A kisebb tárlatok között említem azt a válogatást, amelyet Szécsény- ben a múzeumbaráti kör ötéves gyűjtőpályázatának legérdekesebb adományaiból állítottunk össze — Idén nagy hangsúllyal szerepeltek a programban az előadások, sorozatok. Miben látja ezek jelentőségét? — Az előadások két központi gondolat köré szerveződtek. Egyrészt maguk a muzeológusok voltak az előadók, akik ilyen formában is beszámoltak tudományos-szakmai tevékenységük eredményeiről. Másrészt ki is léptek a múzeum falai közül, olyan helyeken is tartottak előadásokat, ahová ritkán vagy egyáltalán nem jutott el m.ég muzeológus. Ezek az előadások felölelték a múzeumi kutatómunka egy részét s nagy létszámú közönséget is vonzottak, hiszen a 14 előadáson több mint hatszázan vetlek részt. De változatosak voltak a nem múzeumi előadók programjai is. Ügy látjuk, hogy például a balassagyarmati néprajzi sorozat szisztematikus építkezésével követendő példa. Külső előadásaink beváltották a hozzájuk fűzött reményeket. Ezek régészeti témájúak voltak, s utánuk sok leletbejelentést is kaptunk, amelyek kivizsgálása még a továbbiakban folytatódik. — A múzeumbaráti köri mozgalom — most már megyei szervezeti szinten — egyBorsos Miklós: MADÁCH IMRE re élőbbé válik megyénkben. 4 múzeumi közösségeknek e sajátos formája hogyan volt jelen az intézményekben a múzeumi hónap során? — Ki kell emelnünk elsősorban a Jakab Sándorral szervezett programot, amely egy folyamatos előadássorozat része volt Salgótarjánban. Ez a találkozó is bizonyította, hogyan válhat valóban politikussá a múzeumi tevékenység, hogyan tudja a kiállítási tárgyakban megjelenített történelmet a még élő szereplők „megvallatásával” élővé tenni. Szécsényben a baráti kör hagyományainak megfelelően tartotta meg éves közgyűlését, ahol szervezeti, személyi változtatásokra is sor került. Balassagyarmaton pedig a vetélkedő érdemel említést. — Ha már a vetélkedőt említjük, szóljunk néhány szót az egyéb rendezvényekről is. — Valóban, ebben a kategóriában sokszínű tevékenységet tudunk összefoglalni. Vetélkedők Salgótarjánban és Balassagyarmaton voltak. Mindkettőt a múzeumokkal kapcsolatot tartó üzemekkel szerveztük. Ezek elérték céljukat, nem pusztán ismeretek megtanulására késztették a résztvevőket, hanem folyamatos önművelésre és a múzeumokkal való aktívabb és ren<> szeresebb ismerkedésre is Érdemes továbbá említeni a pályázatokat. Ebben az évben tiz felnőtt és egy ifjúsági pályázó adott be pályamunkát, többnyire tartalmas, igényes írásokat. Az irodalmi ismeret- terjesztésben említem a Palócföldet és a megyei könyvtárral közösen szervezett irodalmi estet a Nógrádi Sándor Múzeumban. S természetesen, a hagyományos múzeumi módszerek is jelen voltak tevékenységünkben ebben az időszakban is. így például összesen 119 tárlatvezetést tartottunk a megye három múzeumában, Salgótarjánban, Balassagyarmaton és Szécsényben. Zenei rendezvényeink igen népszerűek mindhárom múzeumunkban. Az osztrák vendégművészek programját idén már két helyre tudtuk eljuttatni. — Milyen hiányosságok jelentkeztek a múzeumi és műemléki hónap során? — Sajnos, mindig számítani lehet arra, hogy néhány előadás a gondos szervezés ellenére is elmarad. így volt ez ebben az évben is. Sajnáljuk azt is, hogy az üzemek vezetőivel való tervezett találkozás szintén nem jött létre, reméljük, erre a későbbiekben sor kerül. A közönség- szervezésre még további figyelmet kell fordítanunk. Végül, de nem utolsósorban, a hónap műemléki programja ebben az évben is kevés volt. A műemlékvédelmi albizottság „vegetálása’,’ miatt csak annyit tudtunk tervezni, ami a saját — múzeumi — erőből futotta. így rendeztünk egy vándorkiállítást „Nógrádi kastélyok, kúriák” címmel, amelyet elsőként Szécsényben mutattunk be. Ez a jövőben esetleg vándorolhat a megyében. Műemléki előadást is tartottunk a váci múzeumban. A múzeumi hónappal, természetesen, nem zárult le a múzeumi tevékenység. Jövőre Madách-év lesz, erre az alkalomra felújítják a cseszrtvei Madách Imre Emlékmúzeumot és állandó kiállítást. Megyénk múzeumai tevékenységük során általában is nagy figyelmet fordítanak arra, hogy közművelődési tevékenységük során mind gyakrabban lépjenek ki falaik közül, erősödjenek rétegirányultságú tevékenységük gyakorlati elemei T. E. S okan kérdezik manapság egymástól, hogy a megindult és nagyarányú filozófiai könyvkiadás vajon nem valamiféle kulturális adó-e. A kultúra érdekében, úgy látszik, adóznia kell a magyar könyvkiadásnak — mondják —, tehát megjelenteti egymás után Kanttól A tiszta ész kritikáját, Hegeitől az Ifjúkori műveket, Marcuse- től az Ész és forradalmat, és sok más alkotást. Azt mindenki elismeri, hogy minden társadalomnak szüksége van — többek között — a maga műveltségi színvonalának fenntartására, és ehhez hozzátartozik a valamikor klasz- szikussá vált művek kiadása. Amit azonban sokkal kevésbé látnak, az az, hogy kiadósuk nagyon is konkrétan gondolatébresztő lehet. Pedig valós tény, hogy a klasszikus alkotások történetileg is gondolatébresztőek voltak. A régi fogalmak állandóan újra feltámadtak, megmutatták erejüket, és kiderült róluk, hogy frissek. Platon régen élt, de az új platonizmusban a XV. és XVI. Században megint csak reneszánsza volt, és aki ismeri a reneszánsz igazi történetét, nagyon jól tudja, hogy Platón nélkül nem zajlott volna le úgy, ahogy lezajlott. Sőt mi több, a kor művészete is befolyása alatt állt, és ha nemcsak az olasz festőkre gondolunk, hanem például Dürerre is, a német festészet egyik legkiválóbb alakjára, FOGALMAK akkor tudnunk kell, hogy ő sem lehetett volna az, aki volt, az úgynevezett új platonizmus nélkül. * De menjünk tovább. Lessing éppen úgy megújította Arisztotelész fogalmát a drámai megtisztulásról, a katarzisról, mint ahogyan a maga módján a francia forradalom megújította az antik demokrácia csaknem minden jelszavát. Fölelevenítette többek közt a demokratizmus fogalmát, a szók ráteszi egyenlőség- gondolatot stb. Ezen nincs mit csodálkozni. Nagy osztályok, nagy történelmi mozgások onnan merítenek, ahonnan tudnak. Moliere-t idézhetném ezzel kapcsolatosan, aki midőn megkérdezték tőle, hogy miért vett át egy egész felvonást Cyrano de Bergerac darabjából, azt válaszolta csupán: „Ami nekem kell, azt onnan veszem, ahol találom". De ez nemcsak művészi magatartás. A történelem is mindig onnan meríti a gondolatokat, ahol találja, a haladó történelem onnan, ahol a haladó gondolatok vannak, a reakciós történelem pedig onnan, ahol a retrográd gondolatok rejtőznek. De ideje visszatérni eredeti kérdésünkre. Vannak-e a filozófiai történelemben ma is felhasználható gondolatok? Persze nem a marxizmus klasszikusaira célzok, akiknek nagyon sok alapvető gondolatát ma is naponta felhasználjuk. Azt hinnők, hogy pusztán polgári gondolatok egyáltalán nem használhatók mór napjainkban, különösen azért nem, mert a múltra vonatkozóan a múlt légkörében hangzottak el. és több évszázados gondolatokat nem érdemes feleleveníteni. Pedig velük is éppen az történik, mint az arisztotelészi gondolattal Lessing idején, vagy mint a pla- tonival a reneszánsz korában. Egyetlen gondolatot szeretnék kiemelni, melyet igen sokszor nem értenek meg, vagy félreértenek. Ez a gondolat a felvilágosodás idején alakult ki: az értelmes önzés gondolata. Persze paradox problémafelvetés. Különösen paradox mindazok szemében, akik az önzés mellé teljesen képtelenek volnának egy pozitív jelzőt társítani. Valami vagy értelmes, vagy önző — általában ez a felfogás uralkodik, s nemcsak most, hanem évszázadok óta a köznapi életben. Illetve: az önzés az valami egészen más fogalom, mint az értelem. Az önzés ~ ..V“ -----------------------------------------------------------(• pusztán etikai, helyesebben ö NGoRÁO — 1982. december 4., szombat | szólva negatív etikai fogalom, EBRESZTESE az értelmesség viszont ismeretelméleti, pozitív ismeretelméleti fogalom. Ne keverjük tehát össze a fogalmakat — szokták mondani. Ugyan ki is értené meg egy ismeretelméleti és egy etikai fogalom kapcsolatát különösen akkor, ha az egyiket negatívnak, a másikat pozitívnak tekintjük. Hangsúlyozni szeretném, hogy a felvilágosodás idején eleinte szintén nagy ellenállásba ütközött ennek a két kategóriának a párosítása. De azután szinte divattá vált. Mert mit jelentett az értelmes önzés? Voltaképpen a bolgárság nagy illúzióját Azt jelentette, hogy ha az ember nem szűklátókörűén gondolkozik, hanem például uzsora helyett befekteti a pénzét valamiféle vállalkozásba, akkor ennek az eredménye kettős lesz. Egyfelől saját érdekeit is szolgálja, hiszen a vállalkozáson nyer, keres és a vállalkozás eredményeként meggazdagszik. Másfelől pedig az egész társadalom gazdagságát növeli, hiszen az új vállalat új munkaalkalmakat teremt, felgyorsítja a társadalmi létben a technika fejlődését, továbbá szükségszerűvé tesz olyan — a társadalmi élet szűkebb körében is végbemenő — változásokat, mint amilyen például a lakosság tömörítése vagy a harmadik rend, a polgárság erősödése, melynek jelentősége az egész társadalmat érinti. Böbén a vonatkozásban már lehet értelmes önzésről beszélni. Értelmetlenül önző ember Moliere Harpagonja, akinek éppen ezt a vonását emelte ki Márkus László mostani Harpagon-alakitása. Az értelmesen önző ember egészen más, az a társadalomnak is hasznára van. Beaumarchais A sevillai borbélyban azt mondatja Figaróval Alma viva grófnak, hogy el kell csábítania és feleségül kell vennie Rosinát, amivel egyszerre két nagyszerű dolgot visz véghez: a saját érdekét is képviseli, hiszen szereti Rosinát, másfelől egy öreg zsarnokot, Rosi- na gyámját is megszégyeníti ezáital. Mármost a zsémbes öregember megszégyenítése — társadalmi érdek. Miért ébresztgetjük ma az értelmes önzés fogalmát? Nyilván nem azért, hogy valamiféle kapitalista vállalkozásokat és azok pozitívumait propagáljuk. Az értelmes önzés egy más vonatkozásban, új interpretációval a szociális- ta társadalomban is hasznos fogalom lehet. Engels egyszer azt mondta: „Hisz mindannyian érdekből vagyunk kommunisták.” S ezzel azt jelezte, hogy a szűk látókörű emberek nein veszik észre: a társadalmi érdek előbb-utóbb a szocializmus felé irányítja az embereket. S fűzzük hozzá, hogy az érdekek és az értelem összhangja, vagyis az, hogy mindenkinek legyen érdeke okosabban, pontosabban dolgozni. mivel a társadalom értelmesen méltányolja, anyagilag is, erkölcsileg is elismeri — már a szocializmusban is létező fogalom. Ha az érdek nem ütközik össze a szocialista közösség tendenciáival, ha tehát a szocialista társadalom az egyéni és a közérdeket egyesítő gazdaságirányítást dolgoz ki, akkor szintén az érteltnes önzés lehetősége jön létre, ami art is jelenti, hogy a szocialista társadalomban az egyén boldogulása és boldogsága, valamint a társadalom előrehaladása nem képzelhető el egymás nélkül. R égi fogalmat ébresztettünk fel. Azért tettük, mert a fogalom egyre aktuálisabb társadalmunkban. Az értelmes önzés fogalma élesen szemben áll ugyanis a ha- rácsolással, az értelmetlen, a közvetlenül hasznosnak tűnő, de a közérdeket eltaposó önzéssel, de szembekerül azzal az álönzetlenséggel is, mely sokszor tehetetlenséget, az ötlettelenséget és a pontatlanságot is eltűri és leplezi. Ezért aktuális e csaknem háromszáz éves fogalom ma, a szocializmusban, s az ilyen példák magyarázzák: miért aktuális a régi filozófusok mai közreadása. Hermann István
