Nógrád. 1982. december (38. évfolyam. 282-306. szám)
1982-12-31 / 306. szám
HURRÄ! /tíü PHAC A utth4i4rOH Md^r a*nos 4/nn •POLITIKÁNK* Mviiyfi »i ^DtQ}| WrelÉST 1 /l) VALLUNK/' f/MyyűS ^HETETDIISTV/W^ • CS4K. ATE5TE^£rt, , KEaEÄTÜ^y Ä P/AWÄo W FEKETE JTOS: P JELEME/M, A LB\f>£TÖ/HVE! II —SÄ Kép, szöveg nélkül SZERVIZBEN A ionok dorgálja a beosztottat: — Mondja, képes volt elfogadni ötven forint csúszópénzt! Nem szégyellte magát? — Szégyelltem, de mit csináljak, nem adott többet bíróságon — Bíró úr, vegye figyelembe, hogy nagyon régen nem voltam büntetve! — Miért, mikor volt büntetve utoljára? — Tizenöt éve. — És hol dolgozott azóta? — Sehol A börtönben töltöttem a büntetést HÉTVÉGE Kiss megkérdezi Nagyot: — Hogy éreztetek magatokat a hétvégi kiránduláson? i— Szörnyen! Amikor kiléptünk az állomásról nem találtuk a vendéglőt. Amikor meg kiléptünk a vendéglőből nem találtuk az állomást~ ! Oknyomozó art Aki neioüatt nemet — MIKOR GYANÍTÓ először, hogy baj var gazdaság szénájával? — A szénával k< nem volt baj, az már előbb elfogyott.» — Ügy értettem, a ga kodással? — Ja! Kérem, azt a! tájt kezdtem sejteni, ar a főkönyvelőt a zári adás előtt elvitte a ne Szúrása volt. — Mily«! szúrása? — Szúrópróbát tart a pénzügyi szakemt Attól állt be néki a s a szívébe. — Talán nem volt nr rendben. — Bizonyára, ha 6 évesen valakinek szúrí a szivébe. Valami baj az egészséggel. Kérem szer már nekem is ilyen szúrásom, amikor kidőltem egy tehé amelyik azelőtt lenyel vasvilla egyik ágát és állt az oldalából. — Térjünk talán i a pénzügyi ellenőrzésr. lett az eredménye? — Eredménye? N: évek óta nincs ered mér teljesen eredményt» vagyunk. Mint, az a, aki hihihi, meglát ep nőt, de... — Talán, ha lehet, a ügyről... — Ja, igen. Szóval, * gény Benőt elvitte a - tő, teljesen magamra i- radtam pénzügyileg, i- szakadt az egész ki. Tiszta szerencse, hogyl- mi sem volt benne. — Ha lehet, rövidé. — Na, ezután bete, tudja, oda föl a mee. Mondták, vallják színin csak színeket tudtamt- szani. Szerintük ez run »politikus dolog volt,re megjegyeztem, a helyze: tünk meg apokaliptikus. Ezeknek fogalmuk sincs a sok szabályozóváltozásról, meg egyébről. Kérem, lassanként akkora a kamatlábunk, hogy az egész országban nincs olyan zokni, amit rá lehetne húzni. — Nem is tudták visszafizetni a hiteleket? — VISSZAFIZETNI? Ne nevettessen. Mondtam, hogy akkor is üres volt a kasz- sza, amikor a fejemre esett. Nézze a púpot itt a fejemen. Most is fáj! A hitel miatt meg fájjon annak a feje, aki adta Nekünk elvünk, hogy pénzt vissza nem adunk. Ki van adva rendeletileg. — Meg se próbált rendet tartani a szövetkezetben? — Ki mondta, hogy nem próbáltam. Legutóbb is felelősségre vontunk egy traktorost, mert nem cserélte le az olajat a gépben. — Mikor volt ez? — Ügy az ötvenes évek elején. El is vitték, tudja, kik. Noná, az volt az egyetlen traktorunk. Ilyen ma már hálistennek nem fordulhat elő. Most 17 traktorunk van. Viszont olajunk nincs, hihihi... — És valamennyi gépük megvan? — Megvan a véleményem az ágazatvezetőről, mert négy hiányzik belőlük most is. Azt mondta, elkószáltak a határban. — A traktorok? — Én se hittem ám el. Csak nemrég még ő volt a föállattenyészíő. Mindig ilyen mesével jött, ha hiányzott néhány marha. Azt hiszi, a traktor is marha, meg az elnök is, de téved. mondani — Hogy hiányozhat négy traktor? — Nem hallott még a hiánygazdálkodásról. Nálunk már régóta az van. Előbb bevezettük, mint a vizet a faluba. Meg támogatni kell a háztájit is. Ezt is ott leim mondták. — Jó-jó, de hogy jön ea ide? — Elmondom. Egyik tagunknak elhalt a felesége, nem volt aki pucolja az ablakát a házán, mi meg odaadtuk a traktor ablaktörlőjét. Nem tudtam nemet mondani. Elvégre nem nézhetjük tétlenül, hogy megegye a kosz. A másiknak nem indult ki a kocája, odaadtuk az önindítót, hadd legyen malac, elvégre népgazdasági érdek. A hűtővel Julis néni hűti most a tejet. A kerekeiből gázpalackhordót csinált az az ezermester Józsi. Eszem a kézit, de ügyesen, összehozta. i — Mondja, mi maradt meg ebből a tsz-ből? — A kassza. Itt a púp a fejemen a bizonyíték. Meg a névtábla is „Virágzó Tsz”_ — Mintha kicsit hervadoznának. — Na hallja, nem vagyunk mi örökzöld. De beértünk. — Hová? — A VESZTESÉGES TSZEK közé. Szépen szanálnak minket, .megint kapunk 10—20 milliót, ismét teli lesz a kassza, mire a főkönyvelő kijön a kórházból. De mintha már hallanám is a szirénaszót. Ide is szirénázva hozzák? — Én úgy látom, vinni akarnak valakit. — Te jó isten, ez az a»-; tó csíkos! Z. T. A VILA a
