Nógrád. 1982. december (38. évfolyam. 282-306. szám)
1982-12-31 / 306. szám
Taxistörténetek Taxisok. Sokak szerint — és bizonyára van benne némi igazság — a legjobban fizetett gépkocsivezetők e nem könnyű szakmában. Akik a mesés borravalókról ábrándoznak, csak a derűsebbik oldalát látják e hivatásnak, pedig vannak pillanatok, amikor a taxis nem kap nevetőgörcsöt. Persze találkozni ennek ellenkezőjével is. Ilyen «, olyan is akad. Ezekből adunk közre néhányat P. J. tolmácsolásában. HELYCSERES TÄMADÄS Jólmegtermett asszonyság vágtat át a téren, s a sorban várakozó taxik közül íelránt- ja* az első ajtaját. „Szabad a kocsi?” lihegi, majd választ se várva bepattan a kormány mögé a vezetőülésre. A kollégákkal a padom ülve beszélgettünk, s döbbente? néztük, hogy helyezkedik el az utas az autóban. Mit volt mit tenni, beszálltam a mellette levő hátulról sem számíthat segítségre, sírva fakadt. Előbb be akartam vinni a rendőrségre, de valahogy megsajnáltam. Elengedtem. Hogy mennyi pénz volt nálam? Talán 5—600 forint .. AKI MAJDNEM mMEGÉRKEZETT“ Három éjszakai hajtok egy szórakozóhelyről hatalálhatom meg. Mikor csönd, be becserkésztem, éppen szerelmes szavakat suttogott szíve hölgyének egy ház ajtaja előtt. Úgy esedezett bebocsátásért, hogy észre sem vett. No, aztán én is suttogtam neki néhány közvetlen szót, mire habozás nélkül fizetett HARMADIK NEM VOLT Kismama érkezik a taxiállomásra egy csukott babakocsit tolva. Karján párhónapos baba. Beül a kocsiba, én meg tüsténkedem, hogy bepréseljem a babakocsit a csomagtartóba. Próbálom így, próbálom úgy, oldalt fordítom, fejreállítom, mire megszólal a mama: „Jesszusom a másik gyerek !” Mondanom se kell, a babakocsiban volt Kivettem a pólyást, betettem az ölébe, ülésre és kíváncsian figyeltem zaíelé a gyorsforgalmi úton. Jó majd biztos, ami biztos meg___• . 1 fl T» m _______J..1 _____________«_____________l______1 - «1-------------------1 ' ' J 1 1. —— «in/ia-A kni*_ m it csinál „Miért nem indul nyok-vaiwal megyek, amikor már, sietek!” türelmetlenke- a hátul ülők egyike etoik- dett „Kedves asszonyom, ön kantja magát „Megérkeztünk!" ül a volánnál, tőlem mehe- azzal már vágja is ki az aj- tünk!” Rémülten pillantott az tót és lép ki a kocsiból- Nyole- előtte meredő kormánykerékre, vaunál. Társai szerencsére utálna jd rám. „Nem, nem, cse- nanyúltak és még sikerült el- réljünk helyet!” Mit mondjak? kapniuk az utolsó pillanatban. Némi késéssel indultunk, úgy Cipőjének sarokvasa csak úgy csurgott a szememből a könny a nevetéstől. SlRÓS KÉSELO Éjszaka a bányagépgyár környékére fuvaroztam két fiatalembert és egy lányt. Jó ki.«rzikráaott az útburkolaton. Máig is rejtély számomra, miből gondolta, hogy hazaérkezett .. ÉJJELI SUTTOGÁSOK Mihálygergére vittem egy kérdeztem, hogy nincs-e harmadik is? TIZENKETTES KÖRFORGALOMBAN Népes társaság rohanja meg a kocsimat a taxiállomáson. Hét felnőtt, öt gyerek. Préselik be magukat a járgányba. Egy darabig tűrtem az inváziót, aztán amikor már mellet-, tem is hárman ülték, kinyitottam a hátsó ajtót, mondván az eleje szálljon, ki, mert a vége máskülönben nem fér xai^jmoeri es egy ánU mefl be. JÓ ideig körforgalom volt a halt terület volt, ahogy meg- „tast. Azt mondta, álljak meg álltam, így szól hozzám a a sarokháznál, egy pillanat mellettem ülő kedves utas: múlva jön, csak beugrik a „Most elő a pénzt, vagy én pénzért. Egy perc múlva kiveszem elő a kést!” Nem volt nézek a kocsiból, látom a rá ideje. Valahogy számítod- sarokház a kocsma. Mondatára a támadásra és előre fel- n0m s<, kell, a fiatalember a készültem. Már moccanni sem hátsó ajtón addigra lelépett a mert, amikor hátrakiáltottam fuvardíjjal. Mivel nagyjából a másik kettőnek: „Kifele a pontos leírást tudtam adni az kocsiból!” Miután látta, hogy utasról, sokan segítettek, hol jmHiniiiimmiiiimiiiinmtimoimHHHl kocsi körül, míg rájöttek, így semmiképpen nem férnek be tizenkettőn. „Arra való a taxi, hogy utasokat szállítson!” perlekedtek. „Arra hát” mondtam. Ök mégis valami átjáróháznak nézték. Szerencsére közben befutott egy kollégám, így megoldódott a probléma. A hetedik év a legnehezebb Múltról, jelenről, jövőről a miháiygergei táncosok között Nem először szegezik mellüknek a kérdést: miért táncolnák? Néhányan pedig a faluban még ma is, lekicsinylőén beszélnek róluk. Nekik értelmetlen ugrabugrálás az, ami a néptánccsoport tagjainak kellemes szórakozás, hasznos időtöltés, páratlan örömforrás. — Mert nem értik, milyen nagyszerű érzés, ha egy csoport együtt van, jól érzi magát — mondja Egyed András, a salgótarjáni Karancshűs dolgozója. — Számomra ez jelenti a táncolás legnagyobb értelmét. Persze csodálatos érzés hallani a közönség tao- sát is, tudni azt, hogy az élményt, amelyben nekünk köszönheti. — Nagyszerű kikapcsolódást jelent, még a rossz körülmények között is — jelenti ki Egyed Pál, a Geodéziai és Térképészeti Vállalat munkatársa. — Egy-egy próba után az ember valósággal felfrissül, újjászületik. — S nem elhanyagolható az sem — veti közbe dr. Egyed Ferdinánd művészeti vezető —, hogy a tánc fejleszti a testkultúrát, átalakítja a szemléletet, formálja az életmódot. Aki táncol, az megtanulja, hogy az eredményekért meg kell dolgozni, s megtanulja becsülni a maga és mások munkáját. — A tánc látványnak is csodálatos — jegyzi meg Zsé- lyi Irén, a salgótarjáni szolgáltató vállalat dolgozója. A miháiygergei művelődési ház klubjában beszélgettünk a helyi Ipoly néptáncegyüttes tagjaival. Munkások, diákok, alkalmazottak zömmel a közeli megyeszékhelyen dolgoznak, vagy tanulnak, szabad idejükben pedig a néptánc különböző elemeit sajátítják el, előadásokra, országos és megyei bemutatókra, versenyekre járnak. Az Ipoly táncegyüttes hat esztendeje alakult, megszerezte a szövetkezet támogatását. A MÉSZÖV rendszeresen támogatja anyagilag, erkölcsileg az együttest. Megalakulása két ember ötletének és összefogásának' köszönhető. Lenkó Alfrédné, a csoport technikai vezetője —. ifjabb éveiben maga is különösen kedvelte a táncot — felkeres- , ... te dr. Egyed Ferdinándot, aki részesült, akkoriban még a budapesti jogtudományi egyetem hallgatója volt. gyakorló néptáncos, alakítsanak helyben néptánc- együttest. Van a faluban néhány érdeklődő, ügyes „gyerek”, akad még a népviseletből is egy-egy darab a házaknál, ha nem, hát csinálnak majd. A kultúrházban találkozni lehet, próbálni. Egyed Ferdinánd, szívesen szövetkezett Lenkónéval, s vállalta el a szervezendő együttes tartalmi munkájának vezetését. — Falun meglehetősen szűkre szabottak a fiatalok kulturális lehetőségei — mondja Lenkó Alfrédné —, többek között ezért gondoltam a néptánccsoportra. Egy jó lehetőséggel több. Vannak széo hagyományaink, őrzését, ápolását a tánccsonort felvállalhatja. Amit pedig tanultak, azt bemutathatják különféle ünnepségeken, a rárósi kulturális napokon. — A hat év alatt sok minden történt velünk — mondja a művészeti vezető, aki mellesleg a MÉSZÖV jogtanácsosa. — Rengeteg kellemes emlékű fellépésünk volt. az utóbbi minősítőn bronz fokozatot szereztünk. Kis községben dolgoztunk, pártfogóink nem, vagy alig voltak. A községben néhányan nem nekünk szurkolták... — De azért megtanultunk mindent, amire szükségünk volt — veti közbe Varga Éva, a salgótarjáni SZTK-rendelő- intézet röntgepasszisztense. — Most már inkább az a gond, hogy szűk számunkra a település, kevés a továbblépésre inspiráló erő. — Problémáink vannak az utánpótlással is — jegyzi meg dr. Egyed Ferdinánd. — Kicsi a falu, kevés a számba jöhető fiatal. Akadt olyan esztendő, hogy az általános iskola első osztályába mindössze öt kölyök járt. A miháiygergei fiatalok eljárnak, dolgozni. A középiskolások egy része is távoli kollégiumok lakója. Persze igyekeznek segíteni magukon rokoni, baráti kapcsolataik révén. Most két litkei és egy karancslapujtői fiatal erősíti a miháiygergei együttest. Jövőjükkel kapcsolatosan mégis kissé tanácstalanok. Az idei év sokban különbözött az előzőektől. Hónapokig zárva volt a művelődési ház, átalakították, nemrégiben készült el, így nem tudtak próbálni. Megfakult a tudás, megkoptak a kapcsolatok. Mindezek ellenére remélhetőleg lesz megújulás. Mert ez lenne a számos szép sikert megélt együttes történetének hetedik esztendeje. Sulyok László Amatőr humorista Tarjánban Ha megdobnál<paradicsommal, dobd vissza dinnyével! — Miért lett a nevűk Bumeráng? — Erre kétféle választ tadok adni. Az egyik az, hogy Tarjánból szoktunk elindulni a műsorunkkal, és ugyanide térünk meg. A másik lehetséges felelet: ha megdobnak minket paradicsommal, mi dinnyével dobjuk vissza... AZTÄN ELNEVETTE MAGÄT Bakos Gézának, a József Attila Művelődési Központ dekoratőrének életét átszövi a humor. A huszonhét éves, ho- mokterenyei fiatalember csípős paródiákat készít és — a niHmiitiintiiifiwinmiiiinniiimMiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiinimiiiiiiiiiiiiiiiu;:Hiába él már negyedik esztendeje városban az öreg, Nagy János, valahogy csak nem szokja. Szabadul is az emeletről, ha tud — márpedig miért is ne tudna, nem sok dolga van a háztartásban, sőt, amikor már nagyon fészkelö- dik a semmittevésben, maga Micsoda idők hallgattuk a kinti vidám zsivajt, s ha le-le is hunytuk a szemünket, olyan volt, mintha nappal lenne. Hatalmas az asszony küldi, ját jón egyet, reflektorként ontotta fényét a la, már ágyban voltunk. Hozzánk lépett, megcsókolgatott, s szólt: Boldog új évet, gyermekeim! Majd’ mindennap találkozom vele Salgótarjánban a hegybe épült házak között, ahol sűrűk a fák, sok a bokor, ahol hallik a cinkék éneke, s rebben a feketerigó. Most is ott áll a hegyderékban, a fölfelé Hold, szikrázott, csillogott a hó úgy, hogy lámpagyújtás nélkül akár olvasásra is adhatta volna fejét az ember. Volt is eszünkben átaludni ezt a jeles éjszakát! A kulcslyukon át leskelődve kanyargó lépcsősoron, s tátott láttuk: apánk megint felszájjal bámulja a házak közti nagy gyepen szorgoskodó asszonyokat. „Micsoda idők!” — mondja és tarkójára tolja irdatlan fekete kucsmáját. „Micsoda idők” — ismétli. „Maholnap szilveszter, ezek meg az őszi leveleket gereblyézik. Uramisten, hol vannak azok a régi, nagy havak !” Mert bizony, voltak azok régen. Emlékszem, akkor majdnem az ablak párkányáig ért, s hiába parancsolt tíz óra körül ágvba jóanvánk, csak nem jött álom a szemünkre. Forgolódtunk a kisdunna alatt. kurbiizza a gramafont, újabb lemezt tesz fel, s ropja a táncot a hat szomszéd. Az ajtóval szemközti sarokban asztal állt, rajta nagy tányérokban párolgott a frissen főtt kol-. bász, s be is érezhetően csiklandozta az orrot a délelőtt, á hó alól kínnal-keservvel kibányászott torma ereje. Aztán egyszer csak csönd lett. Megállt a lemezforgás és a telepes rádióban, amelynek széltépte antennadrótját délután. az alkalomhoz nem illő, sűrű istenkáromlások közepette kötözte össze apánk, felhangzott a Himnusz. Sosem láttunk még felnőtteket ilyen megilletődöttnek. Láttuk, anyánk elindul az ajtónk felé. de mire kinyitotN^GRAD - 1982. december 31« péntek Hol vannak már azok a régi, meghitt szilveszteresték! — tűnődik el Pista bátyám. Amikor összejöttek a jószomszédok, meg egy-két közeli rokon. Azok voltak az igazi óévbúcsúztatók! Tudod, a disznót karácsony előtt megszúrtuk már, mert errefelé úgy járja, hogy a szentestére abból a friss húsból illik már főzics- kélni az asszonyoknak, le is nézték azt az embert, aki addigra nem tudta kés alá hizlalni a malacát, úgyhogy szilveszterre már volt füstölt kolbász, fagvos disznósajt, piros tepertő. Bor is maradt még a vágásból, ha meg nem, hát újra megtöltöttük a demizso- nokat. Jártak még árulni akkoriban az Alföldről, Debrő- ről. Verpelétről az emberek, azoktól vettünk, ha jót akartunk inni. Nem is azt a savanyú, szőlőt sem látott kocsmait... Szóval, jól befűtöt- tünk a nagyobbik szobába, felhordta az asszony az ételeket. kalácsokat, kitől tögette üvegbe a borokat, aztán nekiláttunk a disputának. Számba vettük az elmúlt évet, volt mindenkinek valami mondanivalója. Közben eszegettünk, iszogattunk, egyre jobb lett a kedvünk, s amikor már kifogytunk a szóból, elkezdtünk danászni. Sok szép, régi nóta, hol is van már! Éjfélkor ösz- szeölelkeztünk, összecsókolóz- tunk, aztán átmentünk a szomszédba boldog új évet kívánni. De rég is volt! Most meg! Ha végeztem a ház körüli munkával, levetem a csizmám, tiszta nadrágot, papucsot húzok, beülök a fotelba és nézem a tévét. Néha koccintok magammal, az asszony nem iszik egy kortyot sem, mert szedi a gyógyszert msrékszámra, harapok közbe-közbe valamit, aztán azon veszem észre magam, hogy le-lecsukódnak a szem- pilláim. Akkor aztán jöhet nekem már a Hofi is... ! Más világ ez rnár, fiam. Olyan magsaknak vaiók az emberek. Begubóznak a házukba, lehúzzák a rolót. Elhiszed, csöppet sem félek attól, hogy éjfél után valaki is becsönget, boldog új évet köszönteni. Igaz, én sem megyek. Hát, ilyen idők vannak mostanában. Az istennek sem akarja a tél a havat, pedig lassan újesztendő. Micsoda idők ... ! Karácson,» György kéttagú Bumeráng együttes tagjaként — ad elő mai slágerekről, szatirikus „nótákat” szerez mai helyzetek kifordításával, emellett karikatúrákat rajzol emberekről, fonákságokról. — Kapott-e már a fejére például a rajzai miatt? — Egyszer a honvédségnél lerajzoltam a századparancsnokomat Hozzátartozik a dologhoz, hogy ő nagyon szeret lovagolni, és az egyik nap kék-zöld foltokkal a képén, lábát húzva jött be. A rajzomat ez az állapota ihlette ... Hamar tudomást szerzett a dologról, és szigorúan berendelt ellentmondást nem túróén rám parancsolt: mutassam meg a képet Nem volt más választásom, elé tettem az asztalra. Egy pillanatra düh futott át az arcán, de aztán elnevette magát Annyira megtetszett neki, hogy később az információs táblára is kirakatta ... A „büntetés” az volt, hogy ezután rendszeresen kellett mindenfélét rajzolnom a faliújságra. KONCERT A LÉPCSŐN — Egy nagy humorista, Karinthy állítólag búskomor volt Milyen „kint az életben” Bakos Géza? — Nem jó, ha mindig bohóckodik az ember. Az én viselkedésemet meghatározza a hangulatom. Nem szoktam palástolni, ha nincs éppen jó kedvem. De kiválthat az enu bérből derűt az is, ha helyzete miatt inkább sírni kellene... Amikor megjött a Trabantom, jelezték, felutaztam érte. Látom, ki van írva: „Mai színválaszték: világoszöld.” Éreztem, hogy erre a komikus feliratra valami viccel kell reagálnom. Úgy is lett. Amikor rám került a sor, fontoskodva odahajoltam az ügyintéző nőhöz: kézit csókolom, kérhetnék valamit? Tessék! Ha lehetne ... világoszöld ... A mögöttem álló sor dőlt a nevetéstől. Talán nem is annyira a humortól, hanem mert örültek, hogy valahogy feloldhatták a tehetetlenségüket. — Érzi-e magát máskor is kiszolgáltatottnak ? — Nevezzük X falunak a sértődés elkerüléséért. Oda voltunk hivatalosak a nyáron egy műsort előadni. Fél hétkor kezdődött volna az előadás, de a kultúrház-igazgató késett. Be se tudtunk menni a terembe, kint vártunk a húsz-harminc fős közönséggel. Másfél órás várakozás után végül úgy döntöttünk: nem kell nekünk a terem. Kint a lépcsőn tartottuk meg a negyvenperces műsort. így is meg volt a siker, s külön élményt jelentett. NEM MERTEK KÉRDEZNI — Másodállásban ön iskul- túrházvezető. Ebben a szerepben miként szuperéi? — Három éve jól összebarátkoztam néhány popénekessel, köztük Somló Tamással,, Balázs Ferenccel. Balázs Fe- cót egyszer sikerült lehívnom Homokterenyére, közönségtalálkozóra. Ott ültek vagy húszán a fiatalok, de valahogy nem mertek kérdezni semmit. Én tettem fel Fecónak a szabványkérdéseket, amikre jói tudtam a választ. Addig- addig, míg Feri megunta: „Gézukám, te már úgyis tudsz rólam mindent, ne vond el a többiektől a szót!” Ezzel oldotta fel a hangulatot, s eavcsaoásra felbátorította a többieket... Molnár Pál
