Nógrád. 1982. december (38. évfolyam. 282-306. szám)

1982-12-29 / 304. szám

Á Rubik-aíapífvány Felhívás brigádokból Ki ne ismerné ma már Ru- •»ik Ernő nevét, amelyet ta­lálmányával kapott szárnyra a -világhírnév. A történet 1975. január 30-án kezdődött, ami­kor bejelentette szabadalmát az Országos Találmányi Hiva­talnak, írván, hogy „A talál­mány tárgya térbeli logikai játék, amely külső alakját te­kintve zárt kockává, vagy szférikus felületű testté, cél­szerűen gömbbé, vagy egyéb amorftestté összeépíthető huszonhét téridőmből van •összeállítva...”; magyarázta el a hosszú leíró szövegben, 4 rajzzal, és 15 ábrával. Aztán e bejelentés után, 1976. október 28-án közzétet­ték a szabadalmat, mely hi­vatalosan is megjelent 1977. •december 31-én. Minden ment a maga útján, ha nem is ne­hézségek nélkül. Végre sok huzavona után megkezdődött a gyártás is, a kockából világ­siker, Rubik Ernő okleveles építészmérnök, főiskolai ta­nársegédből a magyar játék utazó nagykövete és egyetemi docens lett. Csák úgy mellé­kesen szocialista milliomos, ahogy az „Élet és Irodalom” cikkírója említette. Ám eze­ket a milliókat nem csak a maga javára kívánja fordítani. Attól a szándéktól vezéreltet­ve ugyanis, hogy a játék em­bert kibontakoztató varázsa fokozódjék, hogy a magyar fátéktervezők külföldi tanul­mányutakon kamatoztassák képességeiket, kötelezettséget vállalt hárommillió forintos alapítványra. A közjegyző által hitelesí­tett alapítvány szövege így hangzik: „Kötelezettséget vál­lalok, arra, hogy 3 millió fo­rintot a fiatal magyar ipar­művészek külföldi tanulmány- útjainak támogatására fordí­tok. E támogatásban részesül­hetnek a Magyar Iparművé­szeti Főiskola hallgatói, okta­tói, s a már főiskolát végzett iparművészek is”. A összeget 2,5 millió forint konvertibilis valutában a töb­bit forintban helyezte letétbe. Az alapítólevélben úgy ren­delkezett, hogy az alapítvány a művelődési miniszter jóvá­hagyásával válik érvényessé. Ez gyorsan megtörtént: a mi­nap Köpeczi Béla művelődési miniszter melegen megköszön­ve az adományt, jóváhagyta az alapítványt, melyet 1983-ban már igénybe vehetnek az arra érdemes magyar iparművé­szek, játéktervezők és jelöltek, oktatók és hallgatók. A mi­niszter levele az egész nem­zet, mindannyiunk nevében szólt. Megköszönte Rubik Er­nő tehetségét, nagylelkűségét, mellyel a magyar játékterve­zés világbékességet szolgáló fejlődését valósította meg. Annyi bizonyos: találmá­nya felrázta nemcsak a köz­véleményt, hanem a játék­tervezőket. Itthon és külföl­dön egyaránt. Milliók forgat­ják a világon a Rubik-kockát villamoson, autóbuszon, vára­kozás közben, s e külső meg­jelenésében Vasarely op-art idomjaira emlékeztető logikai játék sokak társa lett. Olyan játék, amely egyúttal értelem- képzelet-lelemény-ügyesség fejlesztő eszköz, önmagában is, továbbá hatásában, abban az azóta bejelentett ezer ma­gyar játékszabadalomban, melyre az Országos Találmá­nyi Hivatalnak külön osztályt kellett szerveznie. Külföldön is hirtelen fellendült á logi­kai játékok tervezése. Ügy hírlik, hogy Rubik Er­nő hosszúra nyúlt értekezle­ten találta ki a bűvös kocka alapelemeit, melyet az elmé­lyülés, és a kidolgozás köve­tett. Bár Majakovszkij osto­rozta az önagyonülésezőket, Vörösmartyt viszont egy nagy vers, a Gondolatok a könyv­tárban megírására serkentet­te, ihlette egy akadémiai ülés, melynek véletlen vendége volt. Rubik Ernővel ismétlődött volna az egyéni töprengésre is alkalmas közös eszmecsere? Mindenesetre valami elindult, s azóta folytatódik az élő fo­lyamat. Rubik Ernő tökélesíti kockáját és új játékokat ter­vez. Losonci Miklós A lakóhely szerint Tájékoztatás az új közlekedésrendészeti fogadónapokról Télen a Heunt Everesten A japán Kató Jaszuo a vi­lág első hegymászója, akinek sikerült télen feljutnia a „vi­lág tetejére” a Mount Everest­re. A nepáli túrisztikai mi­nisztérium közlése szerint Ka­tó hétfői teljesítménye annál is figyelemreméltóbb, mivel ő mászta meg a Mount Everes­tet a nepáli oldalról közelítve a legrövidebb idő alatt: a 33 éves japán hegymászó 10 óra 55 perc alatt jutott fel a 8848 méter magas csúcsra — ezút­tal ötödször. Kató Jaszuo az első, aki három különböző évszakban mászta meg' a csúcsot. 1973- ban lehetetlennek minősített feladatot teljesített — ősszel jutott fel a Mount Everestre. Igaz, akkor valamennyi lábuj­ja lefagyott. A Nógrád megyei Rendőr- főkapitányság értesíti a la­kosságot, hogy 198^. január 1-től a közlekedésrendészeti ügyek intézése (gépjárműve­zetői engedélyek kiadása, visszavonása, gépjármű-átírás, forgalomba helyezés) I. fokon a lakóhely szerinti városi és járási, valamint járási rend­őrkapitányságok hatáskörébe kerül. 1983. január 1-től a rendőrkapitányságok közle­kedésrendészeti ügyfélfogadás rendje: Salgótarján város és járás területén lakók részére, to­vábbra is a rendőr-főkapi­tányságon a jelenlegi helyen: hétfőn, szerdán, pénteken 8—13 óráig. A balassagyarmati városi és járási rendőrkapitányságon: hétfőn, szerdán 8—13 óráig. A pásztói járási rendőrkapi­tányságon: kedden 8—15 órá­ig. A rétsági járási rendőrkapi­tányságon: pénteken 8—15 óráig. Kérik, hogy 1983. január 1-től a felmerült közlekedés- rendészeti ügyekkel a lakóhely szerinti rendőrkapitánysá­gokhoz forduljanak! T izenheten jöttek el. Pedig alighanem töb­büknek vitte ki a postás a meghívót, de hát az elfutott évek sokszor legyő­zik az akaratot: a láb már nem mozdul olyan fiatalosan, mint mondjuk hat évtizeddel ezelőtt... Akik itt most körbeülik az asztalt a párt rétsági járási bizottságán, bizony sok min­dent megértek már a szolgá­lat során. Névtelen harcosok, pártmunkások, akik igen ha­mar és teljes lelkűkkel áll­tak az élső vonalba és on­nan mind a mai napig nem tágítottak. Mind a tizenhetük haja fehér. Egyikük-másikuk keze megremeg néha, van aki erőt sem tud venni rajta, a szívük néhanapján nehezen verekszik, de most csupa fi­gyelem az arcuk. Ahogy ilyen­kor már lenni szokott, az el­múlt esztendő történéseit so­rolja a meghívottaknak egy „aktív”, egy „mai” — ahogy ők mondják —, dr. Varga Jó­zsef a párt rétsági járási bi­zottságának első titkára. Többek előtt jegyzetfüzet, papír. Futnak a tollak. (El- szégyelem magam. Eszembe jutnak tanácskozások ilyen­olyan konferenciák, ahol egyetlen lejegyzésre érdemes mondat el nem hangzott, vagy ha igen, akkor nem volt, akit érdekeljen. íme, tizenhét idős ember. Hetven-nyolcvan év felé még mindig érdekli őket, A Gránit Csiszolószerszám- és Kőedénygyártó Vállalat rom- hányi Videnta gyáregységében különböző méretű és alakú es.szolószerszámok készítése loiyik. Az éves 60—70 millió _ forintos termelési értékük j lentős részét a keramikus kö­tésű csiszolókorongok teszik 1«. A préselés folyamán nyeri el a korong végleges formáját, melyet félautomata présgépen készíti Manda Gáborné. — Kép: Gyurkó — A Nógrád megyei Tanács, a Szakszerveze­tek Nógrád megyei Tanácsa, a KISZ Nóg­rád megyei bizottsága, a József Attila Me­gyei Művelődési Központ által koordinált megyei közművelődési intézmények 1983. év­re meghirdetik a szocialista, ifjúsági és mun­kabrigádok művelődését segítő mozgalmát. A művelődési mozgalom célja: segítse a brigádok tagjainak folyamatos művelődését, ehhez megfelelő és rendszeres segítséget és tájékoztatást adjon. Ösztönözzön szervezett és folyamatos — a politikai célokkal össz­hangban álló — közösségi tevékenységre. A művelődési mozgalom témakörei: 1. A munkahelyi demokrácia: A brigád ismerje a munkahelyi demokrácia alapelveit, fórum- rendszerét, működésének politikai, szervezeti kérdéseit (hatáskörük, szerepük a politikai, gazdasági életben). 2. Hazánk gazdaságpolitikai és gazdasági kérdései, munkahelyük ismerete: A brigád legyen tájékozott hazánk gazdasági helyzeté­ről, gazdaságpolitikai törekvéseiről. Ismerje meg munkahelyének szerepét a népgazda­sági célkitűzések megvalósításában (pl. la­kossági ellátás), adjon számot a korszerű gaz. dálkodás követelményeiről és helyi megva­lósításának lehetőségeiről. 3. Madách Imre és kora: A brigád ismer­kedjen a reformkorral, az 1848—49-es forra­dalom és szabadságharc történetével, a ki­egyezés korával, az e korra jellemző művé­szetekkel, kiemelten Madách Imre írói és politikai szerepével. A művelődési mozgalomra vonatkozó ál­talános tudnivalók: A mozgalom az ipar­ban, ipari szövetkezetekben, a közlekedésben, a szolgáltatásban dolgozó brigádok részére indul, brigádtagok iskolai végzettsége közép­fokúnál nem lehet magasabb. A brigád mindhárom témakört kötelezően vállalja. Min­den témakörben a helyi (területi és üzemi) és az általános kérdéskörök kerülnek fel­dolgozásra.­A nevezés határideje: 1983. január 30. Jelentkezési lapokat a munkahelyi szak- szervezeti bizottságtól kérjék a brigádok és három példányban kitöltve ugyanitt adják le 1983. január 30-ig. Ebből két példányt a helyi szb a József Attila Megyei Művelődési Központnak (3100 Salgótarján, Tanácsköztár­saság tér 13.) továbbít. A művelődési mozgalom szakaszai. A fel­készülés: 1983.. február 10. A témakörükb~n való jártassághoz, a mozgalomban való ered­ményes szerepléshez a rendező szervek, a munkahelyi szakszervezeti bizottságok (mű­velődési bizottságok, versenyíelelősök) a köz­művelődési intézmények (megyei és területi) rendszeres .segítséget nyújtanak. A brigádok igényeljék a munkahelyi, la­kóterületen élő értelmiségiek közreműködé­sét is. A felkészülés ideje alatt havonta aján­lásokkal, módszertani segédletekkel látjuk el a brigádokat, illetve a munkahelyi szakszer­vezeti bizottságokat és területi művelődési házakat. Ezek segítségével havi feladatokat oldának meg. A művelődési mozgalommal párhuzamosan a kiírószervek vetélkedőket is rendeznek, melynek anyaga azonos a moz­galom három témakörével. Munkahelyi döntőket kell szervezni ott, ahol a jelentkező brigádok száma ötnél több. Területi döntők lesznek, ahol a munkahe­lyenként benevezett brigádok száma ötnél kevesebb (községek, városok). Megyei elődön, töket a munkahelyi és területi döntőkről to­vábbjutó csapatoknak rendezünk, azonos forgatókönyvek alapján (járások, nagyüze­mek). Megyei döntőt az elődöntők győztes csapatai részére szervezünk. A vetélkedő díjai: a munkahelyi, illetve te- rületi döntők díjairól az üzemek (vállalatok, szövetkezetek stb.) és intézmények döntenek. A megyei elődöntők díjait, illetve a döntő díjait a rendező szervek biztosítják: I. díj 6000 forint II. díj 5000 forint III. díj 4000 forint IV. díj 3000 forint V. díj 2000 forint VI—X. díj 1000 forint Tanácsi dolgozók védelmében Lapunk ez év augusztusá­ban közölte dr. Körmendy Józsefnek, a megyei tanács vb-titkárának írását a taná­csi hatósági tevékenység me­gyei eredményeiről, a továb­bi tennivalókról. E cikkben is olvashatjuk; sajnos tovább­ra is előfordul, hogy az eljá­ró ügyintézőket rágalmazzák, megsértik", esetenként sokkal határozottabban szükséges fel­lépni a rágalmazókkal, a pa­naszjoggal tudatosan vissza­élőkkel szemben. Az ilyen jellegű eljárások nagyobb nyilvánosságot, szükség sze­rint sajtófórumot igényelnek. Ennek az igénynek teszünk eleget, amikor tájékoztatást adunk a közelmúltban a Sal­gótarjáni Járásbíróságon le­folytatott egyik büntető ügy­ről, annak tanulságairól. K. A. ellen a Salgótarjáni városi Tanács feljelentéssel élt, mert egyik dolgozóját bűncselek­mény elkövetésével — alapta­lanul — vádolta. A bíróság megállapította, hogy K. A. garázsépítésre engedélyt ka­pott a Salgótarjáni városi Ta­nács VB műszaki osztályától. Az építkezést szabálytalanul végezte, ezért elrendelték a garázs lebontását, azt végre is hajtatták. Üjabb építési engedélyt kért, de azt az Országos Építés­ügyi Szabályzat előírásaira fi­gyelemmel elutasították. K. A. április 13-án kérel­met írt a megyei tanács vb- titkárához és a megyei tanács egyik osztályán meg is hall­gatták. Ennek során — kellő körültekintés nélkül — már megtörtént eseményként azt állította, hogy a városi ta­nács műszaki osztályának egyik dolgozója a szomszéd­jától pénzt fogadott el, hogy a garázs ne épüljön meg. A büntető eljárás során K. A. állítása nem bizonyult valós­nak, ezzel a városi tanács dol­gozóját és szomszédját is bűncselekmény elkövetésével vádolta. A Salgótarjáni Já­rásbíróság ezért gondatlanság­ból elkövetett hamis vád vét­sége miatt K. A. vádlottat felelősségre vonta és 3500 fo­rint pénzbüntetéssel sújtotta. Az ügy tanulsága? Egyér­telmű az a következtetés, hogy az ilyen és hasonló jel­legű magatartás káros a la­kosság és a tanácsok kapcso­latára. A tanácsi dolgozók tisztában vannak azzal, hogy az állampolgárok ügyeinek intézése nagy felelősséget je­lent és fontos a jogos egyéni érdeksérelmek, panaszok még gyorsabb orvoslása. A lakos­ság szolgálata, az ügyek kö­rültekintő — törvényes elő­írások betartásával történő — intézése minden tanácsi dol­gozó alapvető kötelessége. A tanácsok szakigazgatási szer­vei igénylik a lakosság tevé­keny részvételét az ügyek in­tézésében. Ez nem jelentheti, hogy egyesek alaptalanul és büntetlenül rágalmazhatják a tanácsi szervek dolgozóit. F. M. Á lélek nem kopik ha a körülöttük levő világról esik szó. Tán úgy tetszik, hogy csodálkozom ezen. NEM! Valójában ez volna a termé­szetes, ez az emberi érdek­lődés a világ, mások iránt. Volna. De nem ez. Csakhogy ők ezt a világot szolgálták egy életen át. Az évek el­futhattak, de a lélek nem ko-, pik. ök már csak így tud­nak gondolkodni.) Rakonczai József, a járási tanács egyljori elnöke sáros bakancsban feszeng. A háztá­ji gazdaságok, a kisállatte­nyésztők ügyében sokat sza- ladozott és most is munká­ból ugrott be a baráti beszél­getésre, merthogy elvállalta a hatodik iksszel a nyakában a pálinkafőző vezetését. Kazin- czi János bácsival szinte na­ponta találkozom, egyenruhá­ban fogadja az érkezőket a pártházban — szolgálatot ad nyolcvanévesen. Emmer Fe­renc humora semmit sem vál­tozott. Most is mosolyra dé­rit! a társaságot. Csóti József az olajtüzelés miatt kér szót. — Már mégiscsak furcsa, hogy energiatakarékosságról beszélünk és Rétság'on tovább­ra is olajtüzelésre beállított OTP-lakások épülnek. Nézem a bánki vízvezetéket fektető munkásokat. Téblábolnak, jörmek-mennek, alig haladnak. Hanem a hozzájárulás mérté­ke az annál inkább halad és persze fölfelé! Nem lehetne tenni valamit? Pál Károly, akinek már öt- venesztendős a párttagsági könyve, élesebben fogalmaz: — Mondogatják az ismerő­seim, hogy sehol annyi mun­kanélküli segélyt nem fizet­nek ki, mint éppen Magyar- országon. Nem dolgozzák ki az emberek a munkaidejüket.. Rakonczai József, mielőtt elköszönne, szólásra emelke­dik. Az egész járás termelő- szövetkezeteiről beszél. Falu­jából Nagyorosziból kitekint, mert érdekli a világ. Aztán az öregek napközi otthonai felé kanyarodik: — Rossz a módszer! Nem üldögélni akarnak az idős emberek, hanem hasznosan el­tölteni minden napot. Ehhez kell a segítség! Igenis mun­kát a megöregedetteknek, hi­szen egész életükben csak dol­goztak, azt nem lehet kiik­tatni egy tollvonással! (Peregnek a szenvedélyes szavak. Ki a romhányi ját­szótér hiányát emlegeti, ki az üzletek rossz ellátását a ki­sebb községekben, más azt az érthetetlen ostobaságot osto­rozza, hogy a TÜZÉP-en drá­gább a szén, a betongerenda, mint a városban, mert Balas­sagyarmatról tengelyen szál­lítanak a rétsági járásba, pe­dig csupán ötven méter a vasútállomás. Ennek a tizen­hét embernek semmi sem ke­rüli el a figyelmét — vél­né az ember, és talán így is van. Mondjam-e, hogy sok „aktívat”, „mait” megszé­gyenítve? Mert a lélek nem kopik, mert másként nem tudnak élni, mert nekik ez a természetes, ezt erősítette ben­nük a mások, a köz szolgála­tában eltöltött több évtized. Hiába akarnák letagadni. Nyugdíjban ugyan, de nem tétlenségben telnek napjaik. Ki-ki tagja faluja alapszer­vezetének, besegítenek a ta­nácsokon, a népfrontmunkába, a Vöröskeresztnél. Mindenütt, ahol segítség kell. Csöppet sem tűnik hihetett énnek Em­mer Ferenc egyetlen monda­ta: — Akkor kérjük majd a fölmentésünket, ha már nem tudunk mozogni. Jó, hogy nem kérik a föl­mentésüket. Olyan példák ők, akiknek mindennapi munká­juk, életük a példa maga.) — h — NÓGRÁD - 1982. december 29., szerda 5

Next

/
Thumbnails
Contents