Nógrád. 1982. december (38. évfolyam. 282-306. szám)
1982-12-29 / 304. szám
Költséggazdálkodás, d© hogyan? (IL) Nem megfelelő az elemző munka Az elmúlt evekben a termelési költségek növekedésének mértéke valamelyest meghaladta a termelési érték növekedésének ütemét TÉNYEK, OKOK A mezőgazdasági kenységben az árbevétel növekedése az előző évhez viszonyítva 1980-ban 23,9 százalék lett. 1981-ben, bár szinten maradt, ezzel szemben az értékesített termékek szűkített önköltsége 1980-ban 17,2, 1981- ben 4,5 százalékkal növekedett. Ez hullámzóvá tette az alaptevékenység fedezeti hozzájárulását, amely 1980-ban 14,3, 1981-ben 9,0 százalék volt. A növénytermelés költség- hozamarányai lényegesen kedvezőbben alakultak az állattenyésztésnél, annak ellenére, hogy a növényi és állati termékek önköltségei jelentősen emelkedtek, nem egy esetben indokolatlan szóródások mellett. Különösen a növénytermelésben mutatkozott — elsősorban az időjárás viszontagságai miatt — számottevő ingadozás. A növénytermelés fedezeti összege így 1979-ben 24,2, 1980-ban 39,9, 1981-ben 26,5 százalék volt. Főágazatonként értékelve a növénytermelés vizsgált ágazatainál a költségnemek súlyarányát az anyagköltség 36— 45 — a bérköltség 2,5 — a segédüzemi szolgáltatás 30—40 százalékos mértékben részesedik. Drágult a termelési eszköz, az energia, a magasabb biológiai értékű vetőmag is többe kerül, mégsem tekinthető ez valamiféle sorscsapásnak. Nem csak a korszerűbb lett drágább, hanem az alacsony termelési szint is, a helyi adottságokhoz nem igazodó szerkezet, hiszen a ráfordítások nem térülnek meg. Érvényesek a megállapítások az állattenyésztésre is. Az anyagköltségek növekedése elsősorban a takarmányköltségeknél tapasztalható. A takarmány pedig azért lett drágább, mert jelentősen emelkedtek a saját termelésű takarmányok önköltségei, s közismert a vásárolt ipari takarmányok árának növekedése is. Bebizonyosodott az is, hogy nincs szükség a mindenáron való termelésfelfuttatásra. Akadt ugyanis olyan szövetkezet — a jó példák mellett —, ahol nem egészen tíz- százalékos fajlagos tejhozamnövekedést több mint 40 százalékos önköltség-növekedéssel érték el. Kedvezőek viszont a tapasztalatok az élősúly-gyarapodáshoz felhasznált abrak meny- nyiségében. A közös gazdaságok többsége törekszik az ab- alaptevé- raktakarékos takarmányozási módszerek bevezetésére, a legeltetésből és melléktermék felhasználásából eredő lehetőségek kihasználására. Az egy liter tejre jutó abrakfelhasználás a korábbi 45—49 dekagrammról 38—40 dekagrammra csökkent. De olyan tsz is van, ahol egy kiló marhahús előállításához 1978-ban 6 kiló 25 dekát, jelenleg 3 kiló és 40 dekát használnak fel. ODAFIGYELÉS — ELFEKVŐ KÉSZLETEK gében 100 millió forinttal nőtt, de üzemenként differenciáltan alakult. Egyes szövetkezeteknél indokolatlanul magas a fel nem osztott költség aránya. Az improduktív költségek 1978-hoz viszonyított növekedése meghaladja a 2,5 millió forintot, melyben jelentős hányadot képvisel a különböző, indokoltan kiszabott revíziós bírságok, valamint késedelmi pótlékok és kamatok mértékének emelkedése. Több szövetkezetben jelentős figyelmet fordítanak a fel nem osztott költségek csökkentésére, különösen a szubjektív okokra visszavezethetők mérséklésére, amelyeket mind nagyobb mértékben hárítanak át a felelős személyekre. BELSŐ TARTALÉKOK Tanulság az is, hogy azokon a területeken születtek jobb eredmények, ahová a tsz-ve- zetők már hosszabb ideje nagyobb figyelmet fordítottak, így a nagy teljesítményű erőgépeknél. Ez viszont a többi erőgéptípusra még kevésbé sági csoport, illetve jellemző. Pedig a gépparkkal gazdász tevékenykedik is gazdálkodni kell. Jelenleg a nulla értékű erőgépek aránya meghaladja a 35 százalékot, és a gépárak emelkedése is késleltetheti a megfelelő színtű géputánpótlást. A vizsgálat arra is rámutatott, hogy a tehergépkocsik számának emelkedésével nem tart lépést a kihasználtságuk. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy 10 órás műszakköltségük 1979 és 1981 között 24 százalékkal nőtt. A kialakított normák sem minden esetben reálisak. Ennek kapcsán a megtakarítás ösztönzését és a túlfogyasztás büntetését kevésbé érvényesítik. Ha kiugróan magas az üzemanyag-fogyasztás — akkor javításra rendelik a gépet. A szövetkezeteknél különböző okokból eredően egyre jelentősebb értékű elfekvő készlet halmozódik fel, amelyeket nagyrészt az eredmény terhére selejteznek ki. Az elfekvő készletek hasznosítása általában nincs megoldva. Értékesítésük vagy haszonvasként történő felhasználásuk komoly nehézségekbe ütközik, mivel nagy többségük elavult gépekből és technológiákból áll. Sajátosan alakul a fel nem osztott költségek nagysága, amely 44 százalékkal, tömeA tsz-ekben az üzemgazdasági elemző munka valamilyen formája fellelhető. A nagyobb üzemekben üzemgazda- üzem- de a kisebb tsz-ekben is —, ha másként nem — kapcsolt munkakör kialakításával megoldották. A tsz-ek többségében az üzemgazdasági értékelő, okfeltáró, elemző munka hatékonysága azonban még nem megfelelő. Több helyen a munka gerincét számhalmazok kigyűjtése és összehasonlítása jelenti az előző év, illetve a tsz tervadataival. A megye közös gazdaságaiban az első számú vezetők mindinkább igénylik döntéseikhez az üzemgazdasági munkát. A középvezetők viszont többnyire csak azokban a közös gazdaságokban tartják szükségesnek e tevékenységet, melyekben megfelelő érdekeltségi rendszer ösztönzi őket a költségtakarékosabb és hatékonyabb gazdálkodásra. A tsz-ek költséggazdálkodása javult, mind több közös gazdaságnál tapasztalható az ésszerűbb, takarékosabb költséggazdálkodásra való törekvés. Általában ott eredményesebb a gazdálkodás, ahol nem kísért a költségérzéketlenség, s számos helyi kezdeményezést tettek az ésszerű költséggazdálkodásra. (Vége) Dr. Gyöngyösi István Munkahelyi közérzet A múltkor vidéken jártam és az egyik bácskai faluban, bekopogtam régi ismerősömhöz. Borozgatás közben csak úgy mellékesen közölte, hogy már nem a Szabadság Termelőszövetkezetben dolgozik, hanem az Űj Életbe kérte a felvételét. „Oda megy az ember, ahol többet keres!” — mondtam én szintén csak úgy mellékesen, de azért kissé rácsodálkozva, mert úgy tudtam; hogy a Szabadság a legjobb közös gazdaságok egyike a környéken. „Vagy inkább oda, ahol jobban érzi magát!” — válaszolta a gazda az előbbi megjegyzésemre. Elpanaszolta, aztán, hogy tavaly fiatal mezőgazdász került a szövetkezetbe. Nem a kora miatt van rá panasz, hanem a modora miatt. Mogorva. Csak foghegyről, ímmel-ámmal köszön az embereknek. Amikor ezt szóvátették, azt válaszolta kemény hangon: „Nem azért vagyok én itt, hogy mindenkinek köszöngessek, hanem azért, hogy minél többet termeljek!.. ” „Erre mi hárman, idősebb gazdák, elhatároztuk, hogy átiratkozunk a másik termelőszövetkezetbe. Igaz, hogy az rosszabb földön gazdálkodik, meg távolabb is vannak a földjei, de ha annak meglát az elnöke, már messziről köszön, sosem tudom megelőzni...” — így az én ismerősöm, akinek esetén azóta is gyakran elgondolkodom. Tűnődöm: igaza volt? Azt hiszem: igen. Inkább a munka nehezebbikét választotta, a munka rosszabb körülményeit, de a derűsebb, otthonosabb légkört. Elképedtem, hányán vannak ma az országban, nemcsak termelőszövetkezetekben, de ipari üzemekben is, vállalatoknál, sőt hivatalokban, akiket hasonló gondok gyötörnek, de nem találnak megoldást. Nem köszön az igazgató, nem törődik a dolgozókkal az osztályvezető, vagy fagyos arccal j ár-kel a csoportvezető, a műhelyfőnök az eszterga- padok között, az iroda folyosóján pedig a főmérnök morcoskodik, s ettől megfagy, szinte megdermed a légkör is az üzemben, az irodában. Pedig a jó légkör mindennél fontosabb, gyakran még a prémiumnál is. Hiszen prémium csak egyszer-kétszer van egy esztendőben, de a vezető fagyos mosolya, a rossz hangulat minden áldott nap ott gubbaszt a dolgozó mellett, beleszólva a termelésbe, fékezve a munkát és megkeserítve az életet. „Milyen nálatok a légkör?” — Mindig ezzel kezdik az érdeklődést, ha munkahelyről van szó. Csak ezután kíváncsiak a kereseti lehetőségekre. A jó munkahelyi légkör kialakítása nem igényel nagy beruházást, nem is kell hozzá pénz. Valami más: emberséges bánásmód. Vezetői tudás. Egy kicsivel több figyelem, megértés és nagyon sok emberismeret. Ez pedig vezetői rátermettséget igényel elsősorban. Olyan tulajdonságot, amit nem az egyetemeken, főiskolákon tanulnak meg. Ezt az életben kell elsajátítani. Vannak üzemek, ahol gyakran végeznek felmérést. Az egyik megye középüzemében kiosztott véleménykutató ívek a következők voltak: Elégedett-e a munkájával? Van-e valami kívánsága? Mi a véleménye az üzem vezetőiről? Másnap összeszedték a kérdőlapokat és harmadnapra már a vezérigazgató asztalán állt a „munkások hangulatáról készült felmérés” megfellebbezhetetlenül, de természetesen hamis képet mutatva. Mert persze, az emberek a kérdőlapok szerint elégedettek voltak a munkájukkal, jó volt a munkahelyi közérzetük és a legjobb véleménnyel voltak az üzem vezetőiről. Nyilván, hogy ez az utóbbi érdekelte a vezérigazgatót. Az ilyen hamis kérdés-felelet játék sosem ad valós képet a hangulatról. Régen rossz, ha már így kell megállapítania egy üzem vezetőinek, hogy milyen a rájuk bízott emberek hangulata. Mert nemcsak a termelést bízták az üzem vezetőire,- s nemcsak a gazdálkodásról kell számot adniok, hanem az emberekről, munkájukról, hangulatukról is. Ha egy igazgató csak ilyen kérdés-feleletek után vár választ arra, hogy milyen üzemében a hangulat, akkor ez a válasz nem lehet más, mint: rossz. Elégtelen. Mert a vezetés is elégtelen. Egy ilyen, helyére nem való igazgatóval próbáltam egyszer szót váltani, de azzal torkolt le, hogy neki elsősorban a fegyelmezés a feladata. Az emberekkel erős kézzel kell bánni — vélte —, mert csak így tudja a rábízott tervfeladatot teljesíteni. A munkahelyi légkör kialakítása, nem fegyelem kérdése, hanem emberségé. A kettő azonban nem zárja ki egymást. A fegyelem mellett elfér az emberség és a jó munkahelyi légkör sosem nélkülözi a fegyelmezett munkát. Sőt elősegíti! Ne csak beszéljünk ezekről a gondokról, tegyünk is megoldásukért valamit. Az első, a leglényegesebb, hogy a vezetők kiválasztásánál ne csak a végzettségét nézzék a jelöltnek, hogy milyen tudása van egyetemi fokon, hanem azt is, milyen az emberismerete elemi fokon. lert ez az utóbbi teszi, teheti alkalmasM sá arra, hogy igazi vezető váljék belőle és az általa irányított üzemben igazi munkahelyi légkör alakuljon ki. Illés Sándor Dobbal nem lehet... Szervezői fegyverfény Minden szervezés rendcsi- Hammerné Nagy Éva nem nálás. A dolgok áttekinthető- volt már kezdő az eff ajta rendvé tétele, a részek összhangjának megteremtése. Minden gyári szervező egyben rendcsináló is. A rend, ami szívós munkája során születik, nemcsak esztétikai értékű: jelentős summákat hoz a gazdálkodónak, mert megszünteti az összevisszaság szülte veszteséget. Pkylaxia-sikerek külföldön Egyre keresettebbek külföldön a magyar állatgyógyászati készítmények; a Phylaxia Oltóanyagtermelő Vállalat 1982-ben mintegy 180 millió forint értékű terméket — oltóanyagokat, kórjelző készítményeket stb. — állított elő A Phylaxia részt vesz a vietnami oltóanyagtermelő intézet rekontsrukciós munkáiban. A Német Demokratikus Köztársaságban kísérleti állattelep építésénél segédkeznek. Jugoszláviában speciális vérfeldolgozó üzem beruházáexportra. A termékek Európa si programjában vállaltak több országába eljutottak. szerepet. A vállalat nemzetközi kapcsolatai tovább bővültek. Nagyhírű külföldi gyárakkal és intézményekkel alakítottak ki gyümölcsöző együttműködést. Az angol Wellcome cég a Phylaxia sertéspestis elleni oltóanyagára jelentette be igényét. A svájci Ciba-Seigy vállalattal közös program alapján már számos új készítményt állítanak elő, s ezek jó részét a magyar gazdaságok is felhasználják. Szoros szakmai együttműködést alakítottak ki a Szovjetunió mikrobiológiai fő- igazgatóságával, ennek keretében agrobiológiai készítmények gyártástechnológiájának átvételére nyílik lehetőség. A Phylaxia fővállalkozói tevékenységet is folytat, a komplett beruházások iránt nagy az érdeklődés, például Mexikóból, Argentínából és Kuvaitból. Szarvasok a Tajgában A tengermelléki mezőgazdaság} intézet (Távol-Kelet) expedíciójának résztvevői felmérték a tengermellék egész területén élő japán szarvasok számát. A Szovjetunióban ez az egyedüli természetes telephelye a „Szovjetunió Vörös könyvébe” bejegyzett ritka állatoknak. Az utóbbi években állományuk megnövekedett és jelenleg 3500-ra tehető. Sokat az emberek gondoskodása a téli eleségről. A japán szarvasok erősen kötődnek telephelyükhöz. A szakemberek véleménye szerint ez hamarosan oda vezethet, hogy a védett területeken túl sűrűn fognak élni. Ajánlásaikban a tudósok rámutattak: ezeket a szavasokat más körzetekbe kellene telepíteni, hogy kedvező feltételek alakuljanak ki használt a vadászati tilalom, állományuk növeléséhez. i Izzító kapcsoló lemezhúzási műveleteit végzi Pálnoki Isi vdnné, a diósjenői VII LTESZ szövetkezet dolgozója, melyből műszakonként közel ötezer darab készül. csinálásban, amikor a salgó' tarjáni öblösüveggyárban munkához látott. Az első, ami feltűnt az újonnan érkezett szakembernek, az az udvari közlekedő utakat szegélyező kirakodóvásár volt. Jó kis rumli — állapította meg magában a fiatalasszony, bár fogalma sem volt, mi okozza. . Jócskán van mit nézni most is a gyárudvaron. Mézespoharak, lámpabúrák, törött és ép áruk, dobozban, vagy fólia alatt. Idegen szemnek úgy tűnhet, nem sok minden változott itt Hammerné Nagy Évának azonban egészen más a véleménye róla. — Az idei év legnagyobb fegyverténye részünkről, hogy sikerült eligazítani a gazdátlanul hányódó üvegáruk sorsát — mondja a szervezési osztály fiatal vezetője. — Eddig sok terméket úgy tároltunk az udvaron, hogy senki nem felelt érte: a huta már „letudta”, a feldolgozó üzem még nem vette át. Fogytak, törtek rendesen. Hiába adott a huta eleve 28 százalékkal több terméket csiszolásra, mire odakerült, pótgyártássa.1 kellett kitoldani a hiányt. Ami bizony tiszta ráfizetés. Az ily módon fölöslegesen kiadott forintok összege máris jelentékeny csökkenés, ben van: félkészáru-raktárat rendeztek be, a kézi gyártású termékek már ott várnak a további műveletekre. Jöyő év elejére a kézi üzemek teljes produktuma odakerül. A raktáros megnézi mit és menynyit kap, s ő ugyanúgy köteles elszámolni a rábízott áruval. A szervező nemcsak az eredménynek örül, hanem a végrehajtás egész folyamatának is. Sikerült úgy megoldani ezt s feladványt, hogy senki nem tekintette akadékoskodásnak, dolgába való beavatkozásnak — magyarázza Ham. merné Nagy Éva. *— Persze, ennek az volt az ára, hogy nekünk magunknak is többet kellett tennünk a szigorúan kőtelezőnél. Ettől azért nagyobb ellenállásra számít a soron levő terv megvalósításánál. A termék bizonylati kísérésének újfajta módszerét dolgoztak ki — ez már az automata termékekre is vonatkozik — a jövő évtől fogva bevezetik. Valamelyest talán többlet- munkával jár, viszont pontos információkat ad a selejtről, veszteségekről, a termék ösz- szes, fontos jellemzőjéről. A félkész áruk tárolásának megoldása mellett elvégzett teendőket a fiatal szervezőnő már csak apróságoknak tekinti. A finn licenc alkalmazására kidolgozott munka- programot is, amit maguk az érintettek sem tartottak fontos dolognak. „Minek az? Tudja mindenki a dolgát!” Csakhogy kiderült, nem teljesen így van. Mi tagadás, nagy elégtétel volt látni a szervezőnek, hogy a munkavezető az ő programját lobogtatva kéri számon a végrehajtást! Nem túl látványos, amit aa öblösüveggyárj szervezők csinálnak, s igen nehéz elkülöníteni az eredményből azt a részt, mely kimondottan az ő javukra írandó. Csaknem lehetetlen, hisz’ elszigetelten egyetlen intézkedést sem képesek kidolgozni, végrehajtani. A szervezés csapatmunka. — Ügy gondolom, az a jó szervező, aki meri és tudja átadni a sikert másnak — vélekedik erről a szervezési osztály vezetője. — Különben is, mire a végére jutunk, már rég nem tudjuk, kitől is származott tulajdonképpen aa alapötlet. S mond még valamit, ami értetlenségre panaszkodó szervezők számára igen tanulságos lehet. Dobbal nem lehet verebet fogni! Azaz: a szervezői elképzelések nagydobra verése aligha lehet jó módszer. Akkor igazán közeli a siker, ha a többiek nemcsak segítenek, hanem ugyanúgy akarják az eredményt, mint maga a szervező. Az öblösüveggyárban ez utóbbi taktikát követik. Ezért aztán egyre ritkábban dolgozik „fiókjának” a szervező. Szendi Márta
