Nógrád. 1982. december (38. évfolyam. 282-306. szám)

1982-12-24 / 302. szám

7— Szálai Lajos: Az állatok teremtés« Európában az első Ä keszthelyi Georgikon — zai művelődés ügyét szolgáló május 24-én a hallgatók be- a mai agrártudományi egye- tevékenységére. A mezőgaz- jelentették, hogy részt akar- tem elődje — 185 évvel ez- dasági akadémiát uradalmi nak venni a szabadságharc­éi ott, 1797-ben kezdte meg jószágigazgatója, Nagyváthy ban, s egy nappal később az működését. Ez volt Európá- János tanácsára és Tessedik intézet beszüntette oktatóte- ban az első rendszeresen mű- Sámuel útmutatásai szerint vékenységét. A tanári kar és ködő felsőfokú mezőgazdasági hozta létre. A gyakorlati ok- a hallgatóság hazaszereteté- tanintézet. Alapítója Feste- tatást az egész uradalom, nek e megnyilvánulását nem tics György volt, a haladó majd később egy 985 magyar bocsátotta meg az osztrák szellemű főúr, aki mecénása holdat kitevő tangazdaság is önkényuralom. Az iskola csak volt a kor magyar irodaimé- szolgálta. Az előadások ma- 1865. november elsején nyit­nak, gimnáziumot alapított gyár, német és latin nyelven háttá meg ismét kapuit Or- Csurgón, könyvtárat Keszthe- folytak. szágos Gazdasági és Erdésze­den, és a Georgikon létesíté- A Georgikon 51 éven át fo- ti Tanintézet néven. Ezt kö- sével tette fel a koronát a ha- lyamatosan működött. 1848. vetően számos szervezeti át­. alakuláson ment át, de folya­matosan működött, tevékeny­Bomoskőy Ödön: Fahordó sége csak az első világháború éveiben szünetelt. Az egyetem mai központi épületét 1897- ben, a Georgikon fennállásá­nak századik évfordulóján or­szágos ünnepség keretében avatták fel. A felszabadulás titán, 1945­ben a tevékenységét az akkor megalakult egységes agrártu­dományi egyetem mezőgazda­ságtudományi főiskolai kara­ként folytatta, majd 1954-től ismét mezőgazdasági akadé­miaként működött. 1959-ben egyesült a keszthelyi akadé­miával a Délnyugat-dunántúli Kísérleti Intézet, s ezzel mód nyílt arra, hogy az akadémiai tanárok fokozottan bekapcso­lódjanak a kutatásokba, a ku­tatók pedig az oktatói munká­ba. 1962-ben ismét főiskola lett, 1970-ben pedig az Elnöki Tanács egyetemi rangra emel­te. T. A. Áz élethez igazodó közművelődés Beszélgetés dr. Horváth Istvánná!, a menyei művelődésügyi osztály vezetőiével Egy hónapja zajlott le a szécsényi Kubinyi Ferenc Mú­zeumban az a széles körű közművelődési tanácskozás, amelyet a megyei tanács művelődésügyi osztálya rendezett a közművelődést irányító, szervező szakemberek részvételé­vel. A gondolatok cseréjét és szembesülését jól szolgáló összejövetelen dr. Horváth István, a megyei tanács műve­lődésügyi osztályának vezetője részletesen ismertette az idén végzett közművelődési munka tapasztalatait, s meg­fogalmazta a következő esztendő legfontosabb tennivalóit. Közismertek társadalmi, gazdasági életünkben azok a folyamatok, amelyek népgazdasági helyzetünk egyensúlyá­nak helyreállítását, megszilárdítását szolgálják, amelyek hatással vannak egész életünkre. Közművelődési munkánk, a gazdaság, a társadalom, a belső és külső helyzet válto­zásainak megfelelően, folyamatos megújulásra kényszerül. E megújulás-szükséglet konkrét igényeinek. feladatainak felvázolása céljából kértünk interjút a megyei művelődés- ügyi osztály vezetőjétől. telenek végzett munkájuk értékét meghatározni. — A munka minősége, az egyén aktivitása szempontjá­ból valóban fontos a megter­melt értékek visszaigazolása. Vágy is mindenki tudja, mit csinál jól, vagy rosszul — és miért.' A népművelőnek a jö­vőben eligazító értékelésekét kell kapnia, részben a közös­ségtől, melyért dolgozik, rész­ben a fenntartó-irányító szer­vektől, a tanácsoktól, annak érdekében, hogy korrigálni tudjon. A megítélés másik mércéje továbbá az, hogy a helyi tevékenységet nem sza­kíthatjuk ki a nemzet egészé­... , ... ,, bői, mert ha igen, akkor i az jól szervezett, centrahsabb provinciá!is A heIyi mJnka önmagában semmit sem ér, ha nem kapcsolódik egy tágabb — Óhatatlan, hogy ten- egy nivalóinkról beszélve, ne közművelődési hálózat színvo szóljunk — ha dióhéjban is nalasan ki tudja elégíteni a- eredményeinkről jelen- terület igényeit; akkor viszont a nernzeti kultu. légi helyzetünkről. Kerem, helyben elegendőnek 0 latszik -ö khP7 v7 a km­röviden foglalja össze, mi tiszteletdíjas népművelő fog- csolódás a közművelődési nyi- jel emzi megyénk közmű- lalkoztatasa. Ne féljünk tőle, tottság vaIós^gos tartalma; ér_ velodeset. ez nem korszerűtlen. telme — Ma intézményeink lá- tottsága elmarad a kívánal­maktól. Hogyan szándékoz_ nak ezen javítani? — Intézményeinktől elvár­juk, hogy megvalósítsák a ink alapja a közművelő- dokumentumok tartalmi célja- dés-politikai párthatározat if:’ sokrétű kulturális lehető- és a belőle fakadt megyei séSet teremtsenek, s olyano- döntés. Az adott helyzetben k-at, apielyekre érdemes el- mit tart a kulturális mun- menni. A fő folyamat tehát ka legfontosabb követeimé- továbbra is itt 'jelenik meg. nysnefc9 v Néhány változtatási szükséges­A folyamatosságot és a ségre azonban az eddiginél megújulást. Ami azt jelenti, .i°bóan °da kell. figyelnünk. — Mindenekelőtt azt kell rögzítenünk, hogy a közép­távú tervnek megközelítőleg a félidejénél tartunk, tehát kulturális életünkben a ko­rábbi határozatok tendenciái érvényesülnek. A tevékenység hangsúlya az alapellátásra helyeződött, melynek köve­telményeit jól kielégítették intézményeink. Gondolok itt a művelődési otthon ‘jellegű intézmények, könyvtárak munkájára elsősorban. Persze látványos minőségi ugrásról nem beszélhetünk, bár fi — Az országgyűlés ta­vasszal tárgyalta a közmű­velődéssel kapcsolatos te­endőinket! Ebből és a me­gyei politikai, állami állás- foglalásokból egyértelműen kiviláglik, hogy tennivaló­gye’emre méltó törekvések hogy ami jó. a munkánkban, Mindenekelőtt a kulturált tanúi lehetünk. Folytatódik azt továbbra is alkalmazzuk, szórakozás^ lehetősetek tovab- például a megyei intézmény- ami pedig új, arra reagáljunk, bi gazdagitasara. Újra végig hálózat korszerűsítése, a Mindenki érzi, hogy országunk *el} gondolnunk a kulturhazi meglévő erők koncentrálása nehéz helyzetben van, hogy büfék upet. Evekkel ezelőtt érdekében — két irányban is közművelődési tennivalóinkat kitiltottuk intézményeinkből — az integráció. Természete- ennek alapján kell megfogal- — úgy tűnik .l°ggal — asze- sen érzékeljük a fogyatékos- máznunk. Úgy tűnik, intéz- szes italokat. Ma úgy bújuk, Ságokat, egészében mégis azt ményeinkben a szintentartás arra keil törekednünk hogy a a gondolatot erősíteném, hogy megvalósítható, természetesen kulturhaz sajátos lehetosegei- az intézményi munka ered- diffenrenciáltan. Azt akarjuk ve^ tanítsa meg az embereket ményeiben és lehetőségeiben tehát, hogy folytatódjék a ré- ~ ugy mond^jam —a kiegyensúlyozott, érdemleges tegekre irányuló közművelő- kulturált szesz,ogyasztasra* fejlődést felmutató; tehát a dési gyakorlat, de benne na- Nem hiszem, hogy az ember jövőt mindezekre nyugodtan gyobb .figyelmet fordítsanak áltál létrehozott oromok ele alapozhatjuk. az értelmiségre. Ez újabb „mo- minden áron tilalomfák::i kell — Adottak a személyi tívum”. Szeretnénk, ha a a. *taau”i5;.. csa í enaege­feltételek is? hazaérkező, vagy ide jövő fia- nitheti tolunk az embe" ,,et. — Elterjedt volt az a nézet, tál diplomások olyan légkörbe Arr,it intézményeinktől elva- hogy megyénkben kevés a kerülnének, ahol alkotó mun- fűnk, ann3a’, bogy nagyobb népművelő. Kiderült, hogy lét- ka folyik, illetve a minőséget közösség szamara nyújtsanak számuk nem is annyira ke- teremtő munkának megvan a alkalmat a kulturált szorako- vés. A gond inkább az elhe- lehetősége, és a közösségért zasra- A közösségi visel cedesi lyezésükben és a képzettsé- munkálkodhatnak. S ha ked- es maga.art.asforrnak aiakito gükben jelentkezik. Magyarán vet éreznek a kulturális mun- műhelyeivé faljanak. Legyen arról van szó, hogy többen kához, akkor a körülmények körzetük, belsejük olvan nem azon a helyen dolgoznak, segítsék elő az ilyen értelmű vonzo, hogy szívesen tér ?nek ahol kellene. Nem tudtuk sok bekapcsolódást is. kisközségben a főhivatású népművelőállást betölteni, máshol viszont lenne népmű­velő, de nincs szabad státus. E paradox helyzet feloldásá­nak lehetősége a szervezeti korszerűsítésben van. Hiszen Tapasztalatom, hogy ehhez eddig nem sok tény­leges támogatást kaptak a fiatal értelmiségiek. Aka­dályozhatja ezt az is, hogy solcszor maguk a népműve­lők is tanácstalanok, kép­arról megnyi- ii» »>!?•» tása idején, október első napjaiban beszá­moltunk, Salgótarján ad ott- ’ hont az első országos rajzbi- ennálénak. A kiállítás azóta óta, ennek jellege Rajzbiennálé Salgótarjánban némileg ennáléról, csupán az ará­leszólásunk van, mégsem fe­lejthetjük el őket. A bienná- lén látott árnyalt valóságin­terpretálás etikus komolyságá­val nincsen gondunk, inkább nemigen botlik meg semmi- ennek tematikai gazdagítását is az érdeklődés középpont- más volt, mint a salgótarjáni nyosság további szükségessé- ben, aki átvág rajta. Csúcsok- látnánk még szívesen, jában áll, előrevetítve már biennáléé. Rendezői — egyéb- gét hangsúlyozzuk. ra és szakadékokra szintén A biennálét — ez már elég­azt a növekvő szerepet, ame- ként helyesen — arra is vál- Arra egyébként is szükség nem kell számítania, csaknem gé nyilvánvaló — a jövőben legalább van, hogy majd a jövőben a biztos lehet abban már az el- majd érdemesebb lesz egyet­lyet az elkövetkezendő esz- lalkoztak, hogy tendőkben majd mind érzé- nagyvonalakban visszapil- szervezők némileg kelhetőbben betölt Salgótar- lantást adjanak s hangsúlyo- ján egész kulturális életében, sabban fölhívják a figyelmet tosabban megfogalmazva el- Azon túl, természetesen, hogy a legkiemelkedőbb mesterek- képzelésüket a rajz fogalmá- szerepe a hazai képzőművé- re, ideértve a külföldön élő- ról, s ezáltal bizonyos hatá szét adott területén szintén két is. aligha becsülhető túl. Bízó- a biennálé létrehozásának seknek. A nyos pontig már a megnyitás további — belső —• indoka, ugyanis pillanatában eljutottunk. Ne- hogy az utóbbi időben két- vezetesen addig — s erre a ségtelenül tanúi lehettünk a egyértel- só lépések után, hogy ezen a len helyen, a Nógrádi Sán­műbbé tegyék a kiírást, pon- tájon nem téved el. dór Múzeumban megrendezni. Nem mintha magatartás- Jelenleg ugyanis két részre ban, szemléletben azonos, bomlik a kiállítás, egyiket a , - vagy legalábbis hasonlóan múzeumban, másikat a me­rokat is szabva a törekvé- eondo’kodó alkotók-ól lenne Ryei művelődési központban —i. « mostani kiírás szó. Távolról sem Ami csak- látjuk,' s ez nehézkesebbé te- kicsit általános, nem közös, az talán a szén- szi az áttekintést, az egysége- ugyanakkor pedig talán még vedélyek elől való, a kelletté- se,3b hatás érvényesülését. Ki- kizáró” is, amennyiben csak nPi nagyobb fokú,” finom ki- emelkedő része a biennálé­megnyitáskor már utalás tör- grafikán belül az egyedi rajz grafikusok által készített raj- térés. Stiláris izgalmakat pél- nah Szalay Lajos és Csohány tént —. hogy a hazai művész- szerepe növekedésének. Va- z®h bizonyos fajtáit említi, dauj sokkal gyakrabban talál- Kálmán kollekciója, ez egy­társadalom képes és hajlan- lószínűleg némi visszahatás is jóllehet minden képző-^ és nk a műfaj tecnikájának fölé- úttal a mérce színvonalára is dó a közös föllépésre, a mű- érvényesül itt, hiszen példá- iparművész rajzol, ősidőktől nyes ismeretéből származó utal. Több nagy mester két­.. 1 _ fi _____.1.11 j ' - , • a* ■ f Arfirn • - , . . . . - cn.rfi-Al nniil ViionirrriTr h elyszellemű gondolkodásra. U1 — ha nem is folyamatos fogva. Ez önmagában sem kis ered- intenzitással bizonyos megoldások is néha már-már ségtelenül hiányzik föltohető­__ ______ „ Az első országos rajzbien- az intellektuális izgalom ha- en izgalmasabbá tehette vol m ény, a honi művészet érett- mechanikus és technikai eljá- nálé bőséges anyagot vonultat tárát súrolják. Viszont éppen na az egyedi rajz' első orszá gégének jelei közé tartozik. rások szokatlanul erős ha- föl. Az egyébként örvendetes ez a műfaj azok közé tartó- ®os szemléjét. művésze- mennyiséggel azonban nem zik, amely közvetlenebb, úgy­Másik kérdés, hogy erre tással tűntek föl szüksége is van' általában, az tünkben. Természetesen, ezek áll arányban a szellemi izga- egyedi rajzban pedig kiilö-- egy része is átszűrődött a nősen. Jelzések már évekkel rajzba is, amely a salgótarjá- ezelőtt előrevetítették e mű- ni biennálé tanúsága szerint megbízható szakmai szinvona­-számára szólván naprakész reagálást is » -P" nyere­lom. A hatás egyenletes, vita lehetővé tesz a világ — és ség a biennálé, amely továb- nem igen merülhet fői. Ezt a benne az ország, a társada- bi megtisztelő feladattal jár. lom — változásaira. Korunk Eszak-Magyarország ezzel a faj időnkénti átfogó szemlé- szintén távolról sem csak lat a kiállítás javára is írhaú távolról sem tartozik a leg- magyar grafika otthonává jének szükségességét A Ma- „tiszta” rajzokat, a gondolat- juk. De ugyanakkor hiányér- nyugodtabbak közé, a világ- vált, Miskolcon a sokszorosí­gyar Nemzeti Galéria két év- menetek rögzítésének spon- zetet is jelez. A kortáis mű- ban a bizonytalanság, a kü- tott grafikát, Egerben az ak­vel ezelőtti reprezentatív tán megfogalmazásait jelen- vészét tisztességgel fötvonuló lönböző jellegű feszültségek varell. Salgótarjánban az egye­rajzkiállítása csak még job- ti, hanem fényképszerű fes- derékhada olyan általános — tömkelegé is jelen van, sajnos, di rajzot tekintheti át káté­ban tudatosította azt a hí- tést és egyebeket. Benyomá- reméljük, nem végleges ányt, amelyet e művészeti ág sunk szerint, kicsit túlzottan képet vetít elénk rajzrnűvé- sza táján sem térhetünk ki, ség. seregszemléjének több évti- is. Ami persze nem jelenti szetünk mai állapotáról, nem is szólva azokról a glo- jelentett. azt, mintha többek között a amely egy jó gazdák ált, Egy részük elől a Duna—Ti- venként a szakma és a közön­zedes kihagyása Igaz, első ilyen jellegű tár- vegyes technikát, vagy a fo- latrói lévén szó hosszú idő tózást ki akarnék zárni a bi­T. E. bális problémákról, amelyek gonddal művelt tágas mező- megoldásába ugyan kevés — hoz hasonlít, ahol azonban vagy csak igen szerény — be­szimpla beszélgetésre is. — De miféle érdek fűzi ehhez a népművelőt? Akár- . hányán voltak a rendezvé­nyein, a fizetését nem be­folyásolta... — Nem titok, nap mint nap szembe kell néznünk az •állami költségvetés korlátáival. Ez ösztönöz arra bennünket, hogy az intézmények dolgozó­it érdekeltebbé tegyük a láto­gatottságban, a kultűrális cik­kek fogyasztásában. Az alap­ellátásra mindig jut pénzünk, ebben a kulturális politika tántoríthatatlan. De a külön­leges Igények kielégítésére már nem. Ebben hárul foko­zatosan és fokozottabban anyagi teher az érdeklődőkre, végső soron az intézményve­zetőkre. Már jövőre is lesznek erre utaló jegyek. — Vajon értő segítői tud­nak-e lenni a törekvések­nek a helyi tanácsok, a közművelődés irányítói? — Községi tanácsaink ve­zetői — ez örvendetes — ha­tározottabban, tartalmasabban fogalmazzák meg a kulturális követelményeket az utóbbi időben. Mert egyre több a kultúrát értő, ténylegesen tá­mogató tanácsi vezető. Vál­tozatlanul az integrációban rejlő lehetőségek kiaknázását kell célszerűen, hatékonyan megvalósítanunk. Az intézmé­nyek összevonása csak lát­szólag szervezeti, technikai kérdés, nagyon komoly tartal­mi hatása van. összefogja a szellemi, anyagi erőket, maga­sabb színtű munkafeltételeket teremt. Szükségesnek látjuk, hogy a szakigazgatás, a szak- felügyelet, az intézmények minden szinten harmoniku- sabban működjenek együtt. — Köszönöm a beszélgetést! Sulyok László NOGRAD - 1932. december 24., péntek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents