Nógrád. 1982. december (38. évfolyam. 282-306. szám)
1982-12-03 / 284. szám
Fától az erdőt G ondolom senkit sem kell meggyőzni arról, hogy a megye üzemeiben, intézményeiben tevékenykedő 3300 szocialista brigádnak milyen meghatározó szerepe volt megyénk társadalmi, gazdasági, politikai, kulturális fejlődésében, gondjaink mérséklésében, országon túli jó hírnevünk megalapozásában és kiszélesítésében, s ami igen fontos: a tanulás iránti igény felkeltésében, kibővítésében, tartalmának javításában, a szocialista közgondolkodás és a szocialista magatartási formák meggyökereztetésében. E kétségtelen tiszteletreméltó fejlődés ellenére a mozgalom nem volt mentes a törésektől, az időnkénti visszaesésektől, stagnálásoktól. Fejlődése ma sem problémamentes. Gyengesége között említhetjük, hogy nem tudta a lehetséges ígértekben feltárni és hasznosítani azokat a kezdeményezéseket, tartalékokat, amelyek a vállalatok adottságaiban, főként az egyének és kollektívák alkotókészségében rejlenek. A jelenlegi állapot azért veszélyes, mert közben alapvetően megváltoztak a külső és belső körülmények, követelmények, amelyekhez nem könnyű hozzáigazítani a szocialista munkaverseny, brigádmozgaiom tartalmi előírásait, megtalálni az alkotókészséget felfokozó új formákat, illetve tovább fejleszteni a meglevőket. A megújulást szorgalmazó folyamatban —, amelyről az SZMT minapi ülésén is részletes, sokirányú alkotó vita folyt — egyre erősödnek azok a kezdeményezések, amelyek a mai gazdasági-gazdaságpolitikai előírások teljesítésére építve határozzák meg a szocialista munkaverseny és brigádmozgalom új teljesítményrendszerét. A Nógrádi Szénbányáknál szakítottak a bürokratikus, megszokott formák erőltetésével, bátran megszabadultak a felesleges kötöttségektől. Nem a látszateredményeket kérik számon, hanem tényleges munkára ösztönöznek. Ennek formái, módszerei igen'vál- tozatosak. A brigádok kölcsönös szerződés- kötésétől kezdve, az országos ágazati versenyeken át a pályázat felhasználásig minden megtalálható, a differenciált értékeléssel együtt. A Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalatnál a szakaszos munkaverseny tartalmának javításán fáradoznak. Az előbbiekhez hasonló sokirányú próbálkozás bontakozik ki megyénk más jelentősebb üzemeiben is. A megújulást' formáló folyamatban fellelhetők olyan jelenségek is, amelyek zavarólag hatnak. Az SZMT ülésén is elhangzott, hogy azok a szocialista brigádok, amelyek vállalati gazdasági munkaközösséget hoznak létre, elhanyagolják a szocialista brigád cím elérésével kapcsolatos vállalásaik teljesítésének egyik, másik területét. Ezzel kapcsolatban nyugodtan kijelenthetem: az előbbiek nem okozhatnak semmiféle zavart a most zajló folyamatban még cikkor sem, ha igazak az előbb elmondottak. Ellenkezőleg:felhívják a gazdaságvezetők figyelmét arra, hogy a legjobbak, mivel nem találták meg mindenben a kibontakozás lehetőségét, nem teremtettek ehhez feltételeket, ezt az utat ■választották, abból a felismerésből, hogy tevékenységükre mégis csak szükség van. Aztán magára vessen az a szocialista brigád, amelyik a vállalati munkaközösségben előírt pluszfeladatának végrehajtása közben, feléget maga mögött mindent, amihez a szocialista brigádmozgalom gazdag múltja, eredményei alapján jutott hozzá: a társadalmi közéleti elismeréshez, a hírnévhez, a megbecsüléshez stb. Másutt pedig azzal hozakodnak elő, hogy a vállalati munkaközösségek tagjai a napi rendes munkaidőben pihenik ki a gazdasági munkaközösségben végzett munkát Miért őket és miért nem azokat az igénytelen, tehetségtelen vezetőket marasztalják el, akik mellett ezt meg lehet tenni, illetve, akik ehhez alkalmat teremtenek, illetve alacsony szervezettségükkel ehhez hozzájárulnak. Ne azoktól sajnáljuk a pénzt, akik pluszt is hajlandók vállalni, hanem azoktól, akik közvetlen vezetőik elnéző magatartásával, jófiúskodásával olyan pénzt vesznek fel, amiért egyáltalán nem, vagy csak kismértékben dolgoztak meg. Ha az előbbi észrevételeket túllihegnénk, vagy dramatizálnánk, akkor nem látnánk a fától az erdőt. Nem az előbbiek zavarják a kibontakozást. Azoknak kell segíteni, akik ma is szervezetten részt vesznek és a jövőben is szervezetien részt kívánnak venni a szocialista mozgalom újjáformálásában, tartalmasabbá válásában. Mert a jövőben is attól a 3300 szocialista brigádtól, annak 35 ezer dolgozójától függ döntően, hogy miként fejlődik tovább megyénk társadalma, gazdasága, politikai, kulturális élete, miként gyarapodik a nagyközösség és a sok család. Nekik kell segíteni abban, hogy vállalásaik jól illeszkedjenek a vállalati tervekbe, hogy a munkaverseny szervezése rugalmasan kövesse az évközi feladatváltozásokat, terv- módosításokat, hogy a dolgozók érezzék: fontos termelési és gazdálkodási tényezői a mozgalomnak, hogy a munka-, és a munkaverseny szervezése feltételeinek megteremtése nem külön dolog, hanem egy feladat akár a folyamatos munkáról, akár az elismerésről, akár az érdekeltségi rendszerről, illetve a felelősségről van szó. Jogos kívánság az is, hogy a dolgozók ismerjék meg a szocialista munkaversenyben létrehozott gazdasági eredményt Olyan vállalásokra van szükség, amelyek erősítik a kapcsolatot a vállalat kiváló címért folyó verseny előírásának teljesítése és a vállalaton belüli versenymozgalom célkitűzése között. A mindenkori, a valósághoz igazodó reá- íis alapokon nyugvó követelményeket, mércét mindenütt a munkahelyeken kell megszabni, folyamatosan növelni és karbantartani, mivel a szocialista munkaverseny és szocialista brigádmozgalom munkahelyi mozgalom. B ármilyen formáról és módszerről is legyen szó, azoknak minden esetben egy célt, a teljesítmenycentrikusságot kell szolgálniok. Ezt követeli meg napjainkban a gazdasági, és társadalmi életünk, annak mélyreható változásai, amit a gazdasági szabályozórendszer közvetít a gyárak vezetőihez. Ennek a folyamatnak azonban nem szabad megállni a gyár kapuinál, el kell jutniuk a munkahelyekig, a munkapadokig, mert itt dől el, hogy milyen mértékű lesz a sikér. Venesz Károly GTE-program jövőre Elkészítette jövő évi munkatervét a Gépipari Tudományos Egyesület megyei szervezete. Tervezett programjait több ízben a társegyesületekkel közösen szervezi, az üzemi tagcsoportok kis létszámát és változatos érdeklődési körét tekintve ugyanis ez a célszerűbb. Egyik kiemelt feladata lesz a GTE megyei szervezetének a város, illetve a megye ipari üzemei kooperációs lehetőségeinek áttekintése. A karbantartási szak- bizottság felméri a megye jelentősebb üzemeinek targoncaállományát és javaslatot dolgoz ki a központi javítóbázis kialakítására. A VE- GYÉPSZER gyári csoportja májusban hegesztőnapot rendez, a BRG és az SVT csoportja pedig a szereléstechnika fejlődésében elért eredményekkel foglalkozó kétnapos megyei rendezvényt szervez. Üzemlátogatáson vesznek részt a GTE megyei szervezetének tagjai egy füleki és két hazai gyárban. Takarékoskodás Kányáson Mennyit eszik a Marabu? — Saját maguk termelik a szenet; azt is, amit felhasználnak a kazánjaikban. Mégis törekednek arra, hogy spóroljanak vele? — De még mennyire! — feleli az energetikus. — Hiszen, amit a kazánba teszünk, az már megrostált darabos szén. Tíz-húsz milliméteres szemcsenagyságú. Ez már új minőség! HÁROM Fö IRÁNY A szénkitermelés tetemes költségét mérhetően növeli az energiára fordított hányad. Nemcsak „divatból” szükséges tehát ésszerűsíteni a felhasználást. Megyénk bányavállalatának kányásl aknaüzemében a műszaki feladatok lajstromát bővítik az energiatakarékossággal kapcsolatos tennivalók. Látványos, „dekoratív” spórolásra, a korábbi intézkedések után, már alig kínálkozik lehetőség. Ám a sok apró lelemény és a fokozott figyelem így is fontos forintokat jelent a „vég- elszámoláskor”. — Három fő irányban terjed a figyelmünk — tájékoztat Godó Tibor energetikus. — Ügyelünk a kazánszén, a gázolaj- és az áramfelhaszná- lásra._ Szenet a fűtésre, a víz- melegítésre vesszük igénybe; gázolaj a föld alatti szállításhoz kell a mozdonyokba, villanyáramot pedig a különféle meghajtóegységek fogyasztanak. A „fekete gyémántot” a „Marabu 8.” nevű kazánok égetik el, mégpedig igen jó hatásfokkal. A felelősök különös gondot fordítanak arra, hogy a spórolás ne menjen az emberek rovására: meglegyen a kellő Celsius-fok, s a szükséges mennyiségű meleg víz. így is, a tervhez képest, 329 tonnányi kazánszenet sikerült megspórolniuk idén kileng hónap alatt! MINILOKOMOTÍVOK Mozdonyról hallván köznapi halandó a behemót méretű vasparipákra gondol. A bányák szűkös vágatában természetesen jóval kisebb erőgépek húzzák a csilléket, s az apró személykocsikat. E „mi- nilokomotívok” körültekintően kiszámított normák szerint használják föl a gázolajat. Így is, az év első háromnegyedében, a tervezett csaknem 24 tonna olaj helyett kishíján egy tonnával kevesebbet fogyasztottak el, a rájuk szabott szállítási feladatok megoldásakor. A rendszeres ellenőrzésnek, s ezek nyomán az akkurátus beállításnak köszönhető a megtakarítás. Ez egyúttal a munka- körülmények jobbítását is jelenti, mivel a bánya levegőjét kevésbé szennyezték a működő motorok. < — A villanyáram megtakarításában eléggé szűkösek a lehetőségeink — közli az energetikus. — Vannak állandóan működő berendezések. ilyen a főszellőztető gép. A vízkiemelés a hozam válVele, vagy nélküle? Már nem vonz az íróasztal a kohászoknál Munkások és bizonyítványok „Ellenpontot” mutat a művezető. Odasétálunk hozzá és hosszas kérincsélés után szóra bírjuk. Igaz, az újságban csak úgy hajlandó szerepelni, ha neve — ő fogalmazott így — „nem esik kinyomtatás tárgyává”. (Ki tudja, mely hivatalos nyomtatványból rögződött meg benne ilyen szabatosan a szép magyarságot sárba tipró förrnedvény... ?) Szóval, csak így hajlandó szóba állni velünk, mert miként mondja: a téma roppant érzékeny. Legalábbis, neki. Hiszen azon kevesek közé tartozik a gyárrészlegben, akik rnég nem végezték — és nem is fogják elvégezni az általános iskola nyolc osztályát. — Minek az már nekem? Megvoltam eddig is nélküle és lévén, hogy már lassacskán közeledek a negyven felé, azt a nyugdíjig hátralévő egypár évet kihúzom papír nélkül is. Hiszen dolgozni tudok. Ezt a főnökeim elismerik, hiányozni nem szoktam. írni- olvasni tudok, s nekem ennyi elég. A pénzem így is, úgy is csak annyi lenne. Minek hót akkor még újabb nyűgöt az ember nyakába venni? * A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben a legfrissebb statisztikák szerint még a múlt év végén is 693-an voltak olyanok, akik nem rendelkeztek általános iskolai végbizonyítvánnyal. Ez két alapvető okra vezethető vissza. Javarészük, „túlkoros” s kötelezni sem lehet már őket iskolába járásra, másrészt az újonnan belépők közül sokan „újratermelik” ezt a gondot, a vállalat kimondottan jónak tartott oktatási munkája ellenére. A tanulási helyzetkép azonban korántsem ilyen fátyolos kinézetű a dolgozók körében. Hiszen — miként erről Szalai Sándor, az oktatási osztály vezetője tájékoztatott —, a vállalatnál jelenleg hétszáz- nyolcvan dolgozó rendelkezik középiskolai végzettséggel, akiknek csaknem több mint a fele fizikai állományban van. Sőt, tovább bontva a „számsűrítményt”: az érettségizettek nyolcvanöt százaléka szakmunkás. * Néhány percig áll a marógép, mert Burovinyecz Attila, a kezelője éppen késeket cserél. Harminckét éves, 1965- től iparitanuló-korától dolgozik a kohászati üzemekben, és öt esztendővel ezelőtt végzett a dolgozók szakközépiskolájában, s kapott a gimnáziumi érettséginek megfelelő végbizonyítványt. Ám, hogy így „több lett”, sem hagyta ott a forgácsolószakmát. tozásától függ, ehhez kell igazítani a szivattyúk működtetését. Bizonyos takarékosságra a szállítóberendezések ésszerű járatása nyújt módot. Lényeges, hogy a szalagok, a láncos vonszolók —, vagy, ahogy mi mondjuk: kaparok — ne legyenek bekapcsolva fölöslegesen. A körülményektől függően havi 700—900 ezer forint a kányási „villanydíj”. Ha az egy szervezetbe tartozó tiri- besi akna fölhasználását is beszámítjuk, akkor egy, egy és negyed millió forint között változik az elektromos áramra fordított „összüzeroi költség” havonként. EGYÜTTES ÉRTÉKELÉS — Milyen ösztönzés hat az energiatakarékosság kibontakoztatására? — Az energiamegtakarítást a többi műszaki feladat megoldásával együtt értékelik és díjazzák. Így sok ember érdekelt benne. Talán ennek is köszönhető, hogy az eddigi tapasztalatom szerint minden, a felhasználás ésszerűsítésére vonatkozó javaslatot örömmel, segítőkészen fogadnak mi nálunk. (molnár) i — Nézze! Ez a dokument különben sem jogosított volna fel szakmai előrelépésre. Kivéve akkor, ha íróasztal mellé szerettem volna kerülni. De tanultam, hogy nagyobb legyen az általános műveltségem, s egy-egy nem a szakmába vágó kérdés taglalásakor ne bámuljak úgy, mint borjú az új kapura. Jártam az iskolát, el is végeztem becsülettel, mert éreztem, szükségem van rá. De ez nálunk sokakra jellemző. Es jó! — Kozott ez önnek emellett anyagiakban is megnyilvánuló pluszt? — Nekünk még -semmit. Hiszen ebben az új iskolaformában akkor még mi voltunk a „kísérleti nyulak”. Az utánunk yégzők már kaptak egy-egv forint órabéremelést. De tudja, a magamfajta, aki nem kapaszkodó létrának használja a bizonyítványt, — (mert itt nem hagynám a szakmámat semmiért) —, az nem a pénzért tanul. * Az oktatási osztályvezető mondja: — Vállalatunknál a hatvanas évek közepéig az alkalmazotti állomány gyakorlatilag feltöltődött érettségizettekkel. Az azóta végzők körében növekedett a többlettudás igényének és szükségszerűségének felismerése, s megcsökkent az íróasztal vonzása. Ennek eredménye, hogy az utóbbi esztendőkben történt s a jelenleg is tartó új beruházások gépeinek működtetése javarészt az érettségizett szakmunkások vállain nyugszik. * A gyártóeszköz-gazdálkodási osztály irányítása alá tartozó gépműhelyben, ahol a többiek között Bálint László és Kazár Ilona is gépipari szakközépiskolai végzettséggel megmaradt az esztergapad mögött, elmesélnek rnég e témába vágó egy-két történetet „Volt közöttünk olyan — említik —, aki leérettségizett „kiemelték”, aztán tengett- lengett valamelyik osztályon két évet. Aztán megunta, s visszajött hozzánk. Tudja, sok embernél fontos az, hogy az adott munkahelyen jól ér- zi-e magát, s azt csinálja-e, amihez kedve, érzéke és tehetsége van. Ez az egyik oldal. A másik meg, hogy hosz- szú esztendők óta dolgozik itt egy kollégánk, technikusi minősítéssel és esze ágában sem volt sosem itthagyni minket”. — Sándor Elemér — kérdem a huszonhét éves szerszámkészítőt, aki a gépipari szakközépiskola harmadik évfolyamát végzi —, hű marad-e a munkapadhoz? — Semmiképp sem azért tanulok, hogy íróasztal kerüljön elém! Hiszen tudja, legalább is én úgy érzem, ma már nem kiváltság, ha valakinek érettségije van. Szerintem az emberek reálisabban néző, józanabb hányada is látja, hogy napjainkban, még a munkapad mellett is egyre bonyolultabb feladatokkal találja magát szemben az ember. Ehhez pedig kell a „fejtágítás.” — Még azon áron is, hogy sokkal több fizetése nem lesz, s hogy vizsgákra készülni a család mellett kell esténként? — így is! Valamit — valamiért! * A Salgótarjáni Kohászati Üzemek dolgozó; közül az idei tanév végén ismét dolgozók tucatjai fejezik be általános* és középiskolai tanulmányaikat. Ügy tűnik, valami megmozdult és a cél felé tart... Karácsony György A Váci Kötöttárugyár pásztói gyáregységében tréning- és szabadidő-ruhákat, női és férfíblúzokat készítenek. Ez évben 187,5 millió forint értékű terméket értékesítenek szocialista. tőkés- és belföldi piacokon. Belföldre újfajta csíkozással varrják a bakfis tréningruhákat. Egy szalagon naponta négyszáz darabot gyártanak. Képünkön: Bozó József - né meós vizsgálja a termékek minőségét. | NÓGRÁD — 1932. december 3., péntek 3
