Nógrád. 1982. december (38. évfolyam. 282-306. szám)

1982-12-21 / 299. szám

JR más lehetne decemberben a slágertéma a gyerekek körében mint a Télapó-Mikulás (kinek, ahogy tetszik), ez tűnik ki az Üttörősarok címére küldött levelekből is: klub- délutánok, vetélkedők százait rendezték a pajtások. Kezd­jük is a sort ezzel, nevezetesen a Érsekvadkerti Általános Iskola Szorgalom rajának tudósításával. Télapó — minden mennyiségben — Mi, az érsekvadkerti 2/a osztály Szorgalom rajának kis­dobosai dobra verjük milyen meglepetés ért bennünket a Télapó-ünnepségen — kezdik mond óká j uka t Makó László és Gréczi Zoltán tudósítók. — Eljöttek hozzánk „nagy test­véreink”, a KlSZ-esek, s já­tékkal szórakoztattak bennün­ket, majd végignézték az al­só tagozatosok műsorát.. Más­nap a raj három osztálytár­sunk lakására látogatott el, mesefillmet vetítettünk, raj­zoltunk, játszottunk... Aztán fölkerestük az öregek napkö­zijét is, ahol nagy örömmel fogadtak bennünket Kazáron is sok gyereknek jelentett nagy élményt a Tél­apó-ünnepség, mint azt Sza­bó Erzsébet írja beszámolójá­ban: énekeltek, verset mond­tak, rajzoltaik, s természetesen ajándékoztak egymásnak, akárcsak Pásztón, ahonnan Zeke Andrea küldte levelét, valamint Taron, innen Kalló Erika számolt be az ünnep­ségről. A salgótarjáni Budapesti úti Általános Iskola tudósítói Sza­bó Gábor, Sándor Júlia és Csonka Piroska rajzaikkal is színesítették mondandójukat. De hagyjuk magára most már a Télapót, lássunk más témá­kat isi Suti stúdió a Gagarinban Bartus Zsuzsa, a salgótar­jáni Gagarin Általános Isko­la nyolcadikosa a sulistúdió működéséről írt: — Szeptemberben alakítot­tuk meg, kezdetben kevesen voltunk, de aztán egyre több tanulót csábítottunk körünk­be. A társaság élvezi a felada­tokat, sok ötletünk van, ame­lyeket szeretnénk megvalósíta­ni. Minden csütörtököm reggel fél nyolctól hét óra ötven per- 71 „ T ' _af , cig megy a műsorunk. Már ed- otCZlCi JGZSSI. dig is sokféle dolgot csinál­tunk, készítettünk riportot Sztevanovity Zoránnal, a Lá­ma együttessel, a József Attila Megyei Művelődési Központ táncegyüttesének kísérőzene- karával, iskolánk ifiseivel. Bartus Zsuzsa szól a gon­dokról is, ami röviden úgy foglalható össze, hogy megle­hetősen szűkösek a technikai lehetőségek, hiszen mindössze egy magnó áll rendelkezésük­re. Márpedig a jó adásokhoz szükség van jó berendezések­re is. Bizonyára szívesen vennék, ha brigádok, kollek­tívák valamiképpen segítenék munkájukat. vet élmények. s egyáltalán mennyire váltak valóra elkép­zeléseik? Nagyon érdekes, és úgy gondolom hasznos volt így „első kézből” informálód­ni. Erika tudósít még az ügyes­ség-bátorság verseny izgalmas pillanatairól, valamint az isko­lai és a járási dalversenyről. Ez utóbbin szép sikerrel sze­repeltek a nyolcadikosok kö­zül Bódi Orsolya és Oláh Ka­talin. Üj oiíhon a csapatnak! A salgótarjáni Petőfi Sán­dor iskola úttörőcsapata új otthont kapott, a december 6-án „arra járó Télapó” szép ajándékot hozott. — Szeptember óta munkál­kodtak a felnőttek, a gyerekek hogy az egykori kopott fürdő­szobából egy gyönyörű úttö­rőszobát varázsoljanak — ír­ja Szalai Éva. — Sokat kö­szönhetünk a Salgótarjáni Kohászati Üzemek brigádjai­nak, szüléinknek és nevelő­inknek.. Az úttörőcsapat ne­vében szeretettel meghívjuk az Űttörősarkct, személyesen is meggyőződjön arról, hogy milyen csodálatosan szép az új csapatótthonunk. Ä meghívást elfogadtuk, afkalomadtán sort kerítünk rá! Többekről — röviden borban és környékén, meglá­togatták a helyi kézműipari vállalat üzemegységeit, s te: mészetesen a Télapó-ünnep ségekről. Szilinyl Szilvia Ecsegről. hatodik osztályosok teadélu­tánjáról ír, ameiyea az égjük sláger a szamovárból csűr gatott tea. a másik a „Kacsa- tánc” volt. Ugyancsak Ecseg ről kaptuk „régi tudósítónk' Figura Klára levelét, ő egy játékos vetélkedőről ad hírt' Bódi Orsolya Szécsényfelfa- luból küldte levelét, egy vö roskeresztes háziversenyről számolt be, amelyen a szel­lemi totó melett tej- és al- maivási verseny is volt, vé gül is a hét csapat közül ; nyolcadikosok bizonyultak s legügyesebbeknek. Bozsár Csilla és Szabó Rita a Tart Általános Iskola nyolcadikosai a testvérkapcsolatokról tudó­sították a rovatot, nemcsak KISZ-esekkel működnek együtt, hanem az óvodások­hoz, a kisdobosokhoz is ellá lógatnak. Ugyaninnen Göröcs Teréz ötödik osztályos rajtit­kár egy klubdélután élmé nyeit rótta papírra. A követ­kező levél írója Strehó Eszter Nagyidéról. A nagylóci úttö­rők ugyanis a hollókői óvodá­sokhoz mentek kultúrműsor­ral. Eszter erről számol be Örömmel vettük Berceli Ju­dit erdőkürti, Mester Emőke sóshartyáni. Mocsári Nóra rétsági, Szuszai Éva ecsegi, Sergely Rita káliói, Kotroczó Róbert nádújfalu: és Serhát Gábor pásztói pajtások sorait is. Várjuk újabb jelentkezései­teket! Nyertesek — feladvány A pásztói Dózsa György Általános Iskola negyedikesei is szorgalmas levelezői a ro­vatnak. Legutóbb Varga Rita, Nagy Zsuzsanna, Nagy Szil­via és Kőműves Edit szá­moltak be a közelmúltban tágh Pál út. 1. IV. 5. történt iskolai eseményekről. Leonóra, Salgótarján, Jártak a nagymezői úttörőtá- út. 1. Ä legutóbbi matematikai feladványt igen sokan helye­sen fejtették meg, igaz, nem volt nehéz. A szerencse öt pajtásnak kedvezett, a könyv- jutalmakat postán küldjük el. 1. Varga Klára, Dejtár, Sza­badság út 25. 2. Kalló Erika, Sámsonháza, Rákóczi út 34. 3. Szurcsik Erika, Jobbágyi, Lenin út 63. 4. Pásztor Káz- mér, Balassagyarmat, Szon. Bábel Hársfa Ábraosztás A mezőkbe írt 1—9-lg terje­dő számjegyek mindegyike négyszer szerepel az ábrán. Osszátok fel a négyzetet négy egyenlő nagyságú és formájú részre, melyek mindegyikében szerepeljenek az 1—9-ig ter­jedő számjegyek. Ez év végéig megtörténik a pásztói tejüzem műszaki átadása, melyet a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat készít. Képünkön a Győri Imre festőbrigád a létesítmény nyí­lászáró szerkezeteinek lakkozását végzi. Á karácsonyfa .szabói" es a „Szabál az szabál” — szók tűk mondani, s végső soron a szabályok betartásáért nem nagyon vonható felelősségre senki. A BV 49—65 rendszá­mú távolsági autóbusz pilótá­ja sem, aki múlt pénteken délelőtt a szinte üres busz' ról leparancsolta azt az anyu kát, aki karácsonyfát vitt volna Karancsaljára, mond­ván, a fenyő hosszabb más­fél méternél, s így buszon nem szállítható! Talán nem éppen a szeretet ünnepéhez illő hangnemben tanácsolta tóvábbá azt, szállítsák a ka­rácsonyfát tehertaxivaU Mondom, a buszvezető bályosan járt el, de nem hi szem, hogy bármelyikünk örülne, ha hasonló eljárásnak lenne az alanya. Ügy lát­szik azonban a Volán-sofő­rök között nem általános a nézet, miszerint az ember van a szabályért és nem for­dítva. Ezt bizonyítja az em­lített vezető kollégájának .hozzállása”, aki ugyanezt a fát készségesen felvette jár­művére, még ki is ugrott a vezetőfülkéből — volt idő az indulásig bőven —, hogy fel­segítse a buszra, mondván, „vi­gyázzon a kedves utas, le ne törjön a fa csúcsa!” E máso­dik gépkocsivezető rendszá­mát már csak azért se írjuk ide, nehogy megbüntessék, mert szabályt szegett — em­berségből. „Egyszer van ka­rácsony” — szoktuk mondani. úgy hiszem ennyi rugal­masságot méltán elvárhat az utazóközönség.- g ­Endrefalvi események Nem unatkoznak az endre- falvi diákok, ez derül ki a nyolcadikos Kovács Erika le­veléből. — Iskolánk tanárai sokat foglalkoznak a pályaválasztás lehetőségeivel — kezdi sora­it —. legutóbb az iskola régi tanulóit hívták meg egy bá­ré1! beszélgetésre a hetedike­sekhez és a nyolcadikosakhoz. A „régi diákok”, gimnazisták, szakközépiskolások, szakmun­ka ~*anuiöK arról beszéltek, h^gy milyen körülmények kö­zűit tanulnak, milyenek a kö­re Ősi, de eleven mesterség A tyát már faggyúból készült gyer- a második századtól a rómaiak is használták világítási célokra. A közép­korban inkább a fejedelmi udvarokban volt használatos, majd a 15. századtól általáno­san elterjedt. A fényforrások közül véglegesen csak a villany- világítás szorította ki. De nem tűnt el életünkből, csu­pán a funkciója változott meg. A mai gyertyák, ame­lyek parafinból, sztearinból készülnek néhány más, ada­lékanyag felhasználásával, fő­ként az ünnepi asztalok, a születésnapi torták díszei, de szintén lobognak a temo'.o- mokban és halottak napján a temetőkben. Ma is űzik hát a gyertyaöntés ősi mestersé­gét. Az ország legifjabb gyer- gj^aöntője, Oláh Zoltán Jász­berényben él és dolgozik. Kézműves-oklevelét a közel­múltban kapta meg. Műhe­lyében négyféle adaléka­nyagból, tízféle, különböző méretű és formájú gyertyát készít. A gyertyaöntő elneve­zés tulajdonképpen csak rész­ben alkalmazható rá, mert csak a gömb és oszlopgyer­tyákat önti, míg a finomabb, színes díszgyertyákat sajátos mártási technológiával készíti. A mártott gyertya előnyös tulajdonsága, hogy szag- és cseppmentesen ég, tehát az ünnepi asztalnál nem áraszt kellemetlen illatot és attól sem kell tartani, hogy a szép terítő foltos lesz. Az ifjú mestertől érdekes ismereteket szerezhetünk a hajdani és a mai gyertyaké­szítési módszerekről. Régen a gyertyaöntő műhelyekben ko­csikerékhez hasonló, fából készült alkalmatosságot hasz­náltak, amelyről kampókra erősített gyertyabelek lógtak le. Ezt forgatták a kerék át­mérőjének megfelelő méretű edény fölött, amelyben a gyertya alapanyaga fortyogott. Az anyagból minden forgatás­kor egy vékony réteg rakódott az edénybe lógó zsinórra. Ötven -hatvan forgatás után érték el a gyertya kívánt vastagságát. A mai gyertyakészítők egysze­rűbb technológiát alkalmaz­nak: négyszög alakú keret­re erősített beleket mártogat- nak a négyféle adalékból ál­ló forró masszába, majd fi­nom érzékkel, ügyességgel, formálják a változatos alakú díszgyertyákat. Oláh Zoltán ünnepi gyer­tyái közül a legkeresettebb a Méda fantázianevet viselő karcsú, szép formájú piros díszgyertya. A vékony szalma­gyertyákból, amely főleg a születésnapi torták dísze, évente 15—20 ezer darabot készít. E. S. Nyílt levél Kedves Józsi bácsi! Amikor bekopogtattam az ajtaján, azt gondoltam, szin­te már mindent tudok önről, s csupán a személyes talál­kozás közvetlen élménye szükséges ahhoz, hogy méltathas­sam az Ön, városunk javára kifejtett érdemeit. Néhány hét­tel ezelőtt régi-régi úttörősöktől hallottam említeni a ne­vét, még abból a korból, amikor számukra a szorospataki úttörőtábor a legszebbnek számított. Mesélték ezek a régi úttörősök, hogy szállítási gondjaikat Deák Józsi bácsi oldot­ta meg, aki akkoriban fuvarozással foglalkozott, de min­denféle érdeket félrerakott, ha a táborról, a fiatalokról volt szó. Látja, a nevét még ma sem felejtették el! Pár nappal ezelőtt a Hazafias Népfront városi bizott­ságán ismét Deák Józsi bácsit, a nagy társadalmi munkák szervezőjét és megvalósítóját emlegették. Aki a családjával együtt játszóteret épített, aki a város iskoláinak, közintéz­ményednek felújításában mindenkor aktívan részt vállalt, s vállal még ma is, aki, ha kell, egyedül elvégzi egy óvoda felújítási munkálatait két hét alatt. Kiváncsi lettem, ki fe hát ön, honnan az indíttatás a köz javára munkálkodnia? Honnan az idő. az energia eme önfeláldozó munkához? Amikor leültetett kis irodája asztalához és elővette az eddigi társadalmi munkáit tartalmazó dossziét, hirtelen azt sem tudtam, hová kapjak. Mert ez a dosszié 1972-től tartal­mazza mindazt a számtalan társadalmi munkát, amit Ön végzett. Salgótarjánért. Valamennyit felsorolni, oldalakra len­ne szükség, valamennyi eddig megjelent újságcikkből idéz­ni, külön fejezet. Néztem és hallgattam Önt és elhatároz­tam, a számadatok, a tények mögött megpróbálom megke­resni az embert, megpróbálom feltárni azt a lelke mélyén rejlő szenvedélyt, amely állandó munkára sarkallja, ösz­tönzi. Azt tartják önről, hegy jól él, kiváló anyagi körülmé­nyek között, hiszen kőfaragó kisiparos. Meg azt is tartják, könnyű az ilyennek mások javára adakozni, mert van mi­ből. ön pedig minderről azt tartja, nem elegendő, hogy az egyes emberek jól élnek, de hozzá kell járulni ahhoz, hogy mindenki jól éljen, hogy a sok apró munkából milliós, mindenki számára hasznosítható érték keletkezzék. Ezért vállalja ön olykor a lehetetlent is. Ezért építette fel a Schönherz Zoltán úti játszóteret, ezért bővítette ki a Nép­hadsereg úti Általános Iskolát, ezért vállalta a 9. számú óvo­da bővítését, de beszélhetnénk a márványtábláiról is, ame­lyeket egy-egy intézmény újjászületéséhez ajándékba készí­tett. Kedves Józsi bácsi! Mielőtt szerénytelenséggel vádol­nák el kell mondjam, ön ezekről a munkákról soha nem első személyben beszél, hanem mint a környék kisiparosai­nak közös akcióiról. Valóban, ismeretségi köre széles, min­den esetben támogatókra, társakra talál, de szervezőkész­sége, hite nélkülözhetetlen a célok megvalósításánál. Igen, kedves Józsi bácsi, az embert akartam megismer­ni, s köszönöm, hogy nem zárkózott el. Megtudtam, hogy Endrefalván született, ezermester apa mellett tanulta ki a lakatos-, a kovács-, később a molnármesterséget. Furcsa módon lett a molnárból kőfaragó. Lelke mélyén állandóan ott izott az újra, a korszerűbbre való törekvés. így válha­tott, mint a sütőipari vállalat karbantartója, az ország egyik legjobb újítójává. így fedezte fel azt, hogy a' sütőiparban használatos hagyományos agyagkemencéket tufakövesre kell átépíteni. Így csöppent bele a köves szakmába, miközben a kő feldolgozásának folyamatát, s a hozzá szükséges gépe­ket is megalkotta. Irodája falán láttam a számtalan erkölcsi elismerést, ki­tüntetést. Mért figyelnek önre, mint a népfront munkásá­ra, mint a társadalmi munkát szervező bizottság tagjára, mint aktív, lelkes emberre. Ne haragudjon, de nem átallót- tam megkérdezni, ott a beszélgetésünk során; soha senki­ben nem csalódott? Nem érezte még, hogy elég volt, abba icellene hagyni e sok-sok szabad időt elrabló, sokszor há- 'átlan ténykedést? Figyeltem az arcát, kicsit elfelhősödött. Aztán kitüntetéseit forgatva, kijelentette; ön a csalódásokat félreteszi és nem annak végzi a munkát, akiben csalódott, hanem azoknak, akiknek örömöt szerez vele. Immáron , hatvanesztendős. Gyerekei, unokái, szeretet­tel veszik körül, a társadalmi életben megbecsülik. A vá­ros minden pontján megtalálható kezének nyoma, munká­jának eredménye. Boldog gyermekzsivaly a játszótéren, amelyet Ön épített, gyarapadó Népköztársaság útja, ahol Ön lakik, munkálkodik. És óriási hit az emberekben, a kö­zösségben. Kedves Józsi bácsi! Bár nem mondta ki, azt hiszem, Ön boldog ember, meri naponta átélheti az adakozás örö­mét. • Kiss Mária NÓGRÁD — 1982. decembet 21., kedd r v

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents