Nógrád. 1982. december (38. évfolyam. 282-306. szám)
1982-12-21 / 299. szám
JR más lehetne decemberben a slágertéma a gyerekek körében mint a Télapó-Mikulás (kinek, ahogy tetszik), ez tűnik ki az Üttörősarok címére küldött levelekből is: klub- délutánok, vetélkedők százait rendezték a pajtások. Kezdjük is a sort ezzel, nevezetesen a Érsekvadkerti Általános Iskola Szorgalom rajának tudósításával. Télapó — minden mennyiségben — Mi, az érsekvadkerti 2/a osztály Szorgalom rajának kisdobosai dobra verjük milyen meglepetés ért bennünket a Télapó-ünnepségen — kezdik mond óká j uka t Makó László és Gréczi Zoltán tudósítók. — Eljöttek hozzánk „nagy testvéreink”, a KlSZ-esek, s játékkal szórakoztattak bennünket, majd végignézték az alsó tagozatosok műsorát.. Másnap a raj három osztálytársunk lakására látogatott el, mesefillmet vetítettünk, rajzoltunk, játszottunk... Aztán fölkerestük az öregek napközijét is, ahol nagy örömmel fogadtak bennünket Kazáron is sok gyereknek jelentett nagy élményt a Télapó-ünnepség, mint azt Szabó Erzsébet írja beszámolójában: énekeltek, verset mondtak, rajzoltaik, s természetesen ajándékoztak egymásnak, akárcsak Pásztón, ahonnan Zeke Andrea küldte levelét, valamint Taron, innen Kalló Erika számolt be az ünnepségről. A salgótarjáni Budapesti úti Általános Iskola tudósítói Szabó Gábor, Sándor Júlia és Csonka Piroska rajzaikkal is színesítették mondandójukat. De hagyjuk magára most már a Télapót, lássunk más témákat isi Suti stúdió a Gagarinban Bartus Zsuzsa, a salgótarjáni Gagarin Általános Iskola nyolcadikosa a sulistúdió működéséről írt: — Szeptemberben alakítottuk meg, kezdetben kevesen voltunk, de aztán egyre több tanulót csábítottunk körünkbe. A társaság élvezi a feladatokat, sok ötletünk van, amelyeket szeretnénk megvalósítani. Minden csütörtököm reggel fél nyolctól hét óra ötven per- 71 „ T ' _af , cig megy a műsorunk. Már ed- otCZlCi JGZSSI. dig is sokféle dolgot csináltunk, készítettünk riportot Sztevanovity Zoránnal, a Láma együttessel, a József Attila Megyei Művelődési Központ táncegyüttesének kísérőzene- karával, iskolánk ifiseivel. Bartus Zsuzsa szól a gondokról is, ami röviden úgy foglalható össze, hogy meglehetősen szűkösek a technikai lehetőségek, hiszen mindössze egy magnó áll rendelkezésükre. Márpedig a jó adásokhoz szükség van jó berendezésekre is. Bizonyára szívesen vennék, ha brigádok, kollektívák valamiképpen segítenék munkájukat. vet élmények. s egyáltalán mennyire váltak valóra elképzeléseik? Nagyon érdekes, és úgy gondolom hasznos volt így „első kézből” informálódni. Erika tudósít még az ügyesség-bátorság verseny izgalmas pillanatairól, valamint az iskolai és a járási dalversenyről. Ez utóbbin szép sikerrel szerepeltek a nyolcadikosok közül Bódi Orsolya és Oláh Katalin. Üj oiíhon a csapatnak! A salgótarjáni Petőfi Sándor iskola úttörőcsapata új otthont kapott, a december 6-án „arra járó Télapó” szép ajándékot hozott. — Szeptember óta munkálkodtak a felnőttek, a gyerekek hogy az egykori kopott fürdőszobából egy gyönyörű úttörőszobát varázsoljanak — írja Szalai Éva. — Sokat köszönhetünk a Salgótarjáni Kohászati Üzemek brigádjainak, szüléinknek és nevelőinknek.. Az úttörőcsapat nevében szeretettel meghívjuk az Űttörősarkct, személyesen is meggyőződjön arról, hogy milyen csodálatosan szép az új csapatótthonunk. Ä meghívást elfogadtuk, afkalomadtán sort kerítünk rá! Többekről — röviden borban és környékén, meglátogatták a helyi kézműipari vállalat üzemegységeit, s te: mészetesen a Télapó-ünnep ségekről. Szilinyl Szilvia Ecsegről. hatodik osztályosok teadélutánjáról ír, ameiyea az égjük sláger a szamovárból csűr gatott tea. a másik a „Kacsa- tánc” volt. Ugyancsak Ecseg ről kaptuk „régi tudósítónk' Figura Klára levelét, ő egy játékos vetélkedőről ad hírt' Bódi Orsolya Szécsényfelfa- luból küldte levelét, egy vö roskeresztes háziversenyről számolt be, amelyen a szellemi totó melett tej- és al- maivási verseny is volt, vé gül is a hét csapat közül ; nyolcadikosok bizonyultak s legügyesebbeknek. Bozsár Csilla és Szabó Rita a Tart Általános Iskola nyolcadikosai a testvérkapcsolatokról tudósították a rovatot, nemcsak KISZ-esekkel működnek együtt, hanem az óvodásokhoz, a kisdobosokhoz is ellá lógatnak. Ugyaninnen Göröcs Teréz ötödik osztályos rajtitkár egy klubdélután élmé nyeit rótta papírra. A következő levél írója Strehó Eszter Nagyidéról. A nagylóci úttörők ugyanis a hollókői óvodásokhoz mentek kultúrműsorral. Eszter erről számol be Örömmel vettük Berceli Judit erdőkürti, Mester Emőke sóshartyáni. Mocsári Nóra rétsági, Szuszai Éva ecsegi, Sergely Rita káliói, Kotroczó Róbert nádújfalu: és Serhát Gábor pásztói pajtások sorait is. Várjuk újabb jelentkezéseiteket! Nyertesek — feladvány A pásztói Dózsa György Általános Iskola negyedikesei is szorgalmas levelezői a rovatnak. Legutóbb Varga Rita, Nagy Zsuzsanna, Nagy Szilvia és Kőműves Edit számoltak be a közelmúltban tágh Pál út. 1. IV. 5. történt iskolai eseményekről. Leonóra, Salgótarján, Jártak a nagymezői úttörőtá- út. 1. Ä legutóbbi matematikai feladványt igen sokan helyesen fejtették meg, igaz, nem volt nehéz. A szerencse öt pajtásnak kedvezett, a könyv- jutalmakat postán küldjük el. 1. Varga Klára, Dejtár, Szabadság út 25. 2. Kalló Erika, Sámsonháza, Rákóczi út 34. 3. Szurcsik Erika, Jobbágyi, Lenin út 63. 4. Pásztor Káz- mér, Balassagyarmat, Szon. Bábel Hársfa Ábraosztás A mezőkbe írt 1—9-lg terjedő számjegyek mindegyike négyszer szerepel az ábrán. Osszátok fel a négyzetet négy egyenlő nagyságú és formájú részre, melyek mindegyikében szerepeljenek az 1—9-ig terjedő számjegyek. Ez év végéig megtörténik a pásztói tejüzem műszaki átadása, melyet a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat készít. Képünkön a Győri Imre festőbrigád a létesítmény nyílászáró szerkezeteinek lakkozását végzi. Á karácsonyfa .szabói" es a „Szabál az szabál” — szók tűk mondani, s végső soron a szabályok betartásáért nem nagyon vonható felelősségre senki. A BV 49—65 rendszámú távolsági autóbusz pilótája sem, aki múlt pénteken délelőtt a szinte üres busz' ról leparancsolta azt az anyu kát, aki karácsonyfát vitt volna Karancsaljára, mondván, a fenyő hosszabb másfél méternél, s így buszon nem szállítható! Talán nem éppen a szeretet ünnepéhez illő hangnemben tanácsolta tóvábbá azt, szállítsák a karácsonyfát tehertaxivaU Mondom, a buszvezető bályosan járt el, de nem hi szem, hogy bármelyikünk örülne, ha hasonló eljárásnak lenne az alanya. Ügy látszik azonban a Volán-sofőrök között nem általános a nézet, miszerint az ember van a szabályért és nem fordítva. Ezt bizonyítja az említett vezető kollégájának .hozzállása”, aki ugyanezt a fát készségesen felvette járművére, még ki is ugrott a vezetőfülkéből — volt idő az indulásig bőven —, hogy felsegítse a buszra, mondván, „vigyázzon a kedves utas, le ne törjön a fa csúcsa!” E második gépkocsivezető rendszámát már csak azért se írjuk ide, nehogy megbüntessék, mert szabályt szegett — emberségből. „Egyszer van karácsony” — szoktuk mondani. úgy hiszem ennyi rugalmasságot méltán elvárhat az utazóközönség.- g Endrefalvi események Nem unatkoznak az endre- falvi diákok, ez derül ki a nyolcadikos Kovács Erika leveléből. — Iskolánk tanárai sokat foglalkoznak a pályaválasztás lehetőségeivel — kezdi sorait —. legutóbb az iskola régi tanulóit hívták meg egy báré1! beszélgetésre a hetedikesekhez és a nyolcadikosakhoz. A „régi diákok”, gimnazisták, szakközépiskolások, szakmunka ~*anuiöK arról beszéltek, h^gy milyen körülmények közűit tanulnak, milyenek a köre Ősi, de eleven mesterség A tyát már faggyúból készült gyer- a második századtól a rómaiak is használták világítási célokra. A középkorban inkább a fejedelmi udvarokban volt használatos, majd a 15. századtól általánosan elterjedt. A fényforrások közül véglegesen csak a villany- világítás szorította ki. De nem tűnt el életünkből, csupán a funkciója változott meg. A mai gyertyák, amelyek parafinból, sztearinból készülnek néhány más, adalékanyag felhasználásával, főként az ünnepi asztalok, a születésnapi torták díszei, de szintén lobognak a temo'.o- mokban és halottak napján a temetőkben. Ma is űzik hát a gyertyaöntés ősi mesterségét. Az ország legifjabb gyer- gj^aöntője, Oláh Zoltán Jászberényben él és dolgozik. Kézműves-oklevelét a közelmúltban kapta meg. Műhelyében négyféle adalékanyagból, tízféle, különböző méretű és formájú gyertyát készít. A gyertyaöntő elnevezés tulajdonképpen csak részben alkalmazható rá, mert csak a gömb és oszlopgyertyákat önti, míg a finomabb, színes díszgyertyákat sajátos mártási technológiával készíti. A mártott gyertya előnyös tulajdonsága, hogy szag- és cseppmentesen ég, tehát az ünnepi asztalnál nem áraszt kellemetlen illatot és attól sem kell tartani, hogy a szép terítő foltos lesz. Az ifjú mestertől érdekes ismereteket szerezhetünk a hajdani és a mai gyertyakészítési módszerekről. Régen a gyertyaöntő műhelyekben kocsikerékhez hasonló, fából készült alkalmatosságot használtak, amelyről kampókra erősített gyertyabelek lógtak le. Ezt forgatták a kerék átmérőjének megfelelő méretű edény fölött, amelyben a gyertya alapanyaga fortyogott. Az anyagból minden forgatáskor egy vékony réteg rakódott az edénybe lógó zsinórra. Ötven -hatvan forgatás után érték el a gyertya kívánt vastagságát. A mai gyertyakészítők egyszerűbb technológiát alkalmaznak: négyszög alakú keretre erősített beleket mártogat- nak a négyféle adalékból álló forró masszába, majd finom érzékkel, ügyességgel, formálják a változatos alakú díszgyertyákat. Oláh Zoltán ünnepi gyertyái közül a legkeresettebb a Méda fantázianevet viselő karcsú, szép formájú piros díszgyertya. A vékony szalmagyertyákból, amely főleg a születésnapi torták dísze, évente 15—20 ezer darabot készít. E. S. Nyílt levél Kedves Józsi bácsi! Amikor bekopogtattam az ajtaján, azt gondoltam, szinte már mindent tudok önről, s csupán a személyes találkozás közvetlen élménye szükséges ahhoz, hogy méltathassam az Ön, városunk javára kifejtett érdemeit. Néhány héttel ezelőtt régi-régi úttörősöktől hallottam említeni a nevét, még abból a korból, amikor számukra a szorospataki úttörőtábor a legszebbnek számított. Mesélték ezek a régi úttörősök, hogy szállítási gondjaikat Deák Józsi bácsi oldotta meg, aki akkoriban fuvarozással foglalkozott, de mindenféle érdeket félrerakott, ha a táborról, a fiatalokról volt szó. Látja, a nevét még ma sem felejtették el! Pár nappal ezelőtt a Hazafias Népfront városi bizottságán ismét Deák Józsi bácsit, a nagy társadalmi munkák szervezőjét és megvalósítóját emlegették. Aki a családjával együtt játszóteret épített, aki a város iskoláinak, közintézményednek felújításában mindenkor aktívan részt vállalt, s vállal még ma is, aki, ha kell, egyedül elvégzi egy óvoda felújítási munkálatait két hét alatt. Kiváncsi lettem, ki fe hát ön, honnan az indíttatás a köz javára munkálkodnia? Honnan az idő. az energia eme önfeláldozó munkához? Amikor leültetett kis irodája asztalához és elővette az eddigi társadalmi munkáit tartalmazó dossziét, hirtelen azt sem tudtam, hová kapjak. Mert ez a dosszié 1972-től tartalmazza mindazt a számtalan társadalmi munkát, amit Ön végzett. Salgótarjánért. Valamennyit felsorolni, oldalakra lenne szükség, valamennyi eddig megjelent újságcikkből idézni, külön fejezet. Néztem és hallgattam Önt és elhatároztam, a számadatok, a tények mögött megpróbálom megkeresni az embert, megpróbálom feltárni azt a lelke mélyén rejlő szenvedélyt, amely állandó munkára sarkallja, ösztönzi. Azt tartják önről, hegy jól él, kiváló anyagi körülmények között, hiszen kőfaragó kisiparos. Meg azt is tartják, könnyű az ilyennek mások javára adakozni, mert van miből. ön pedig minderről azt tartja, nem elegendő, hogy az egyes emberek jól élnek, de hozzá kell járulni ahhoz, hogy mindenki jól éljen, hogy a sok apró munkából milliós, mindenki számára hasznosítható érték keletkezzék. Ezért vállalja ön olykor a lehetetlent is. Ezért építette fel a Schönherz Zoltán úti játszóteret, ezért bővítette ki a Néphadsereg úti Általános Iskolát, ezért vállalta a 9. számú óvoda bővítését, de beszélhetnénk a márványtábláiról is, amelyeket egy-egy intézmény újjászületéséhez ajándékba készített. Kedves Józsi bácsi! Mielőtt szerénytelenséggel vádolnák el kell mondjam, ön ezekről a munkákról soha nem első személyben beszél, hanem mint a környék kisiparosainak közös akcióiról. Valóban, ismeretségi köre széles, minden esetben támogatókra, társakra talál, de szervezőkészsége, hite nélkülözhetetlen a célok megvalósításánál. Igen, kedves Józsi bácsi, az embert akartam megismerni, s köszönöm, hogy nem zárkózott el. Megtudtam, hogy Endrefalván született, ezermester apa mellett tanulta ki a lakatos-, a kovács-, később a molnármesterséget. Furcsa módon lett a molnárból kőfaragó. Lelke mélyén állandóan ott izott az újra, a korszerűbbre való törekvés. így válhatott, mint a sütőipari vállalat karbantartója, az ország egyik legjobb újítójává. így fedezte fel azt, hogy a' sütőiparban használatos hagyományos agyagkemencéket tufakövesre kell átépíteni. Így csöppent bele a köves szakmába, miközben a kő feldolgozásának folyamatát, s a hozzá szükséges gépeket is megalkotta. Irodája falán láttam a számtalan erkölcsi elismerést, kitüntetést. Mért figyelnek önre, mint a népfront munkására, mint a társadalmi munkát szervező bizottság tagjára, mint aktív, lelkes emberre. Ne haragudjon, de nem átallót- tam megkérdezni, ott a beszélgetésünk során; soha senkiben nem csalódott? Nem érezte még, hogy elég volt, abba icellene hagyni e sok-sok szabad időt elrabló, sokszor há- 'átlan ténykedést? Figyeltem az arcát, kicsit elfelhősödött. Aztán kitüntetéseit forgatva, kijelentette; ön a csalódásokat félreteszi és nem annak végzi a munkát, akiben csalódott, hanem azoknak, akiknek örömöt szerez vele. Immáron , hatvanesztendős. Gyerekei, unokái, szeretettel veszik körül, a társadalmi életben megbecsülik. A város minden pontján megtalálható kezének nyoma, munkájának eredménye. Boldog gyermekzsivaly a játszótéren, amelyet Ön épített, gyarapadó Népköztársaság útja, ahol Ön lakik, munkálkodik. És óriási hit az emberekben, a közösségben. Kedves Józsi bácsi! Bár nem mondta ki, azt hiszem, Ön boldog ember, meri naponta átélheti az adakozás örömét. • Kiss Mária NÓGRÁD — 1982. decembet 21., kedd r v