Nógrád. 1982. december (38. évfolyam. 282-306. szám)
1982-12-19 / 298. szám
A környezetvédő üzemmérnök Mi adja a biztonságot? mostani megbízatás. Azt nem állítom, hogy mindenütt tárt karokkal és csak rám várnak. Minden gazdasági egység vezetőjének megvan a maga gondja-baja, feladata. Egyébként az érintett vezetőkkel úgy egyeztünk meg, hogy december végére befejezzük ezt a munkát. Addig akármit mondhatnak a technológiával kapcsolatban, nekem el kell fogadni. Azt követően már tudom, hol, mi keletkezik és mi az oka. A folyamatok alapos ismerete biztonságot ad majd, ugyanakkor segít abban is, hogy. az ÉVM által 1985-re előírt környezetvédelmi programot is megalapozottan kidolgozzuk. A fiatal diplomás már megkapta újabb megbízatását, ami a veszélyes hulladékok nyilvántartására vonatkozik. Törékeny kislány Hajzsel Györgyi, a Romhányi Építési Kerámiagyár legfrissebb diplomása, aki szeptembertől kezdve környezetvédő üzemmérnökként dolgozik a gyárban, a munkavédelmi osztály vezetője és munkatársának védőszárnyai alatt. Az Yhl Miklós Műszaki Főiskolán, a városgazdálkodási tagozatot végezte el. Két évvel ezelőtt kötött szerződést a gyárral. — Nem volt sohasem szándékomban Budapesten maradni. Az volt a vágyam, hogy közel legyek a lakóhelyemhez, Szécsénkéhez. A főiskola évei alatt sem tudtam megszokni a fővárost. Zavart a nagy tömeg, az egyszer nagyon ráérős, máskor meg a másokat semmibe vevő tülekedés. Nyugodt környezetre vágytam — mondja az ifjú üzemmérnök. — A harmadik év végén majd mindegyikünk úgy vélekedett, jó lenne, ha már vége lenne a tanulásnak. Most meg már szívesen visszamennék. Mert egészen más dolog tanútól és egészen más dolgozni. Mostanában gyakran jut eszembe egyik tanárom útmutató szava: a diploma megszerzése után felejtsétek el mindazt, amit itt tanultatok, mert az életben egészen másként van minden... — Igaza volt? — Hát... Egyből a mély vízbe kerültem. Amivel most foglalkozom az csak kismértékben függ össze azzal, amit tanultam. Tulajdonképpen most ismerkedem a gyárral, a technikai folyama tokkal. A közvetlen főnökömmel, a munkavédelmi osztály vezetőjével most a Sh'i'oky diagramm elkészítésén dolgozunk. • Rengeteg adatra van szükség, amíg elkészülünk vele. , — És megkapja ezeket? — Elég sok nehézséggel kell szembenéznem, de érdekel a — A szeméttelep ellenőrzése is hozzám tartozik majd. Hogy most miként néz ki? Elég rosszul. A csempetörmeléket olyan kupacokba találtam, ahogy a kocsiról leszórták, holott a rendelet szerint dózerral kell elsimítani —érzékelteti a mai állapotokat Hajzser Györgyi, majd kisvártatva így folytatja: — A jövőben külön helye lesz a csempetörmeléknek és külön a veszélyes hulladékoknak; az ólmos, olajos hordóknak, a papírzsákoknak... Az előbbiek többé-kevésbé sejtetik, hogy az igen rövid idő alatt, viszonylag hamar önmagára talált új munkakörében a pályakezdő üzemmérnök. Talán azért, mert a munkatársak közül többeket már korábban ismert. De nemcsak dolgozótársai, hanem a gyár vezetői is tisztességgel egyengetik érvényesülésének útját. — Bármit kérdezek tőlük, «ívesen segítenek. A munkavédelmi osztályon dolgozik Kisztner Károly bácsi, aki 42 éve van a gyárban. Ö, valójában úgy ismeri a gyár minden részét, technológiai folyamatait, mint a tenyerét Olyat nem tapasztaltam, hogy tájékozatlanságom miatt bárki is félrevezetett volna. Munkámról még rendszeresen beszámolok Balogh Gyula főmérnöknek. Ű elmondja, mit tartott jónak, mit nem, megszabja a következő feladatot, tájékoztat, közli, miként fogjak hozzá, kihez forduljak segítségért. Én pedig megpróbálom úgy megoldani, hogy az jó legyen. — És sikerül? — Igyekszem bizonyítani, hogy értem és tudom is azt, amivé! megbíztak. Megbecsülést látok abban is, hogy a környezetvédelemmel kapcsolatos tárgyalásokra a gyár vezetői engem is meghívnak. Igen, felhasználom a szak irodalmat. Legtöbbje azonban ' csak általánosságokig jut el, kevés bennük a konkrét űt- mutaiás — jegyzi meg. Mint mondja jól érzi magát, elismeri, hogy idő kell a szakmai, közéleti kibontakozáshoz. Időnként zavarja, hogy nem tud úgy beszélni, ahogy a gyakorlati élet megkívánja. Vagyis eléggé hallgatag. Az arcáról leolvasható, hogy viaskodik1 mondja, vagy ne mondja. Végül megszólal: — Csak a lényeget mondom, s azt is röviden. Nem szeretem a mellébeszélést, a téma körbemagyarázását, azt amikor beszélünk, beszélünk, s közben semmit sem mondunk. .. A maga mögött hagyott rövidke kis időt, inkább csak afféle ismerkedésnek foghatjuk fel. Zagyvái Sándor, a munkavédelmi osztály vezetője így fogalmaz: — Ha-elvégezte dolgát, nem várja meg, hogy mi adjuk meg a következő feladatot. Venesz Célunk az volt, hogy tapasztalatokat szerezzünk Beszélgetés Milan Sokollal, a besztercebányai kerü éti pártbizottság osztályvezetőjével Négy napot töltött megyénkben a besztercebányai kerületi pártbizottság delegációja azzal a céllal, hogy tanulmányozza a pártszervezetek ifjúságpolitikai munkáját. A látogatás befejeztével Milan Sokollal, a kerületi párt- bizottság osztályvezetőjével folytattunk beszélgetést. — A pártdelegáció meghatározott céllal érkezett Nóg- rád megyébe. Azzal, hogy elsősorban a pártszervezetek ifjúságpolitikai munkáját tanulmányozza. Miért fontos most ez önök számára, ml indokolja e téma vizsgálatát? A Csehszlovák Kommunista Párt a fiatal generáció kommunista nevelését egyik legfontosabb feladatának tekinti. Az ifjúsági szövetség III. kongresszusán Huszák elvtárs szavaiból idézve ezt mondhatnám: a mi kapcsolatunk, tehát a párté, a fiatal generációval, a szocializmus jövőjét is jelenti. Éppen ezért a mi kerületi pártbizottságunk is több esetben értékelte, s vizsgálta, hogy hol tartunk. Egy ilyen határozat után született az a döntés, hogy jöjjünk el Nógrádba, testvérmegyénkbe tapasztalatokat szerezni. Delegációnk nevében elmondhatom, hogy akikkel mi találkoztunk Nóg- rád megyében mindenütt készségesen átadták tapasztalataikat, gazdag információkkal láttak el valamennyiünket. A megyei pártbizottság, a tanács vezetőitől a síküveggyárban, a kohászati üzemek ifjúsági klubjában a szlováklakta Nógrád községben, a Balassagyarmaton tett látogatásunk során is sok tapasztalatot szereztünk az ifjúságpolitikai munkáról, az ifjúsági törvény végrehajtásáról. — Nógrád megyében tartózkodása során, milyen ta- pasztalokat gyűjtöttek a párt- szervezetek ifjúságpolitikai tevékenységéről, mi az, ami tetszik, amit jónak látnak és otthoni munkájukban hasznosítani tudják. Ha lehet, szóljon arról is, hogyan Ítélik meg a KISZ-, illetve a Szlovák Kommunista Szövetség szerepét az ifjúság nevelésében? — Itt-tartózkodásunk során meggyőződtünk arról, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt — csakúgy, mint mi is — nagy figyelmet fordít a fiatal nemzedék nevelésére. Látjuk hogy a Magyar Népköztársaságban egyre nagyobb lehetőségei vannak a fiataloknak, s a KISZ jelentős segítőtársa a pártnak, a politika következetes megvalósításában. Azok a példák tanúskodnak erről, amelyet a Salgótarjáni Kohászati Üzemekben, a síküveggyárban tapasztaltunk akár az új technika bevezetésénél, akár a fiatalok részvételénél az újítómozgalomban. De ugyanezt tapasztaltuk Nógrád községben, a mezőgazdaságban dolgozó fiataloknál is. Nagyra értékeljük, hogy sok a fiatal a pártvezetésben, a tanácstagok között. Azt tapasztaltuk, hogy a nógrádi fiatalok ott vannak a közéletben, becsülettel dolgoznak, s részt vállalnak az irányító munkában is. Még valamit. Láttuk hogy sokat tesznek a szabad idő hasznos eltöltéséért. Erről beszéltünk a kohászfiatalokkal. a nógrádi termelőszövetkezetben. Azt láttuk, hogy a KISZ jól szervezi a fiatalság tevékenységét, törődik politikai nevelésükkel, összességében úgy tapasztaltuk, hogy a KISZ -nek tekintélye van a fiatalok közösségében. Rendkívül tetszett a gazdasági vezetők nagyszerű helytállása, amely a vitákban az ifjúsági parlamentek értékelése során érvényesül. A jó tapasztalatok közé soroljuk, hogy a pártszervezetek évente kétszer is megvizsgálják a KISZ-szervezet munkáját. Nagyra értékeljük a tanácsi tevékenységet, amit elsősorban az ifjúsági bizottságon belül a fiatalok lakásgondjának megoldásáért végeznek. Nógrád megyében a KISZ nálunk az SZZM igazi elkötelezettje és segítőtársa a pártnak. — Tapasztalatai alapján milyen feladatokat lát az ifjúság nevelésében az életre való felkészítésében? — Az volt a célunk, hogy összegyűjtsük a tapasztalatokat az élet minden tei öleiéről, melyeket a fejlett szocialista társadalom építéséhez közösen fel tudunk használni. Hiszen a jövőt az ifjúság jelenti Fiataljaink egyre igényesebbek, s ezt az igényt nékünk ki kell elégítenünk a munkában, a közéletben, a kultúrában egyaránt. Így érhetjük el közös céljainkat. — fejezte be a beszélgetést Milan Sokol. ________ Somogyvári László F olyamatos robbantás Szovjet szakemberek olyan új módszert dolgoztak ki, amellyel anélkül lehet kőzetrobbantásokat végezni, hogy az altalajt repedésekkel károsítanák. A kőzetben elhelyezett tölteteket nem egyszerre, hanem sorban'gyújtják, pontosan megállapított időközökben. Egyes töltetek ereje viszonylag csekély ugyan, de mivel úgyszólván egymásra rétegezik őket. ugyanazt a teljesítményt nyújtják, mint egyetlen erős robbanás, csakhogy annak káros szeizmikus következményei nélkül. Különböző időközök megállapításával és a töltetek elhelyezésének különböző módszereivel a robbanás hatása szabályoz!: a iá. Ez nagyon fontos például vízi erőművek munkagödreinek kialakításakor, és egyéb hidrotechnikai munkálatoknál. Az időben eltolt, viszonylag kis hatású robbanások nyomán alig keletkeznek repedések, csökken a robbanóanyag-szükséglet, és nove- vedik a robbanás termelékenysége. Bizonyítványosztás előtt A tanintézetekben szokásos júniusi tanévzáróval ellen létben gazdaságunk decemberben fejezi be az évet. Hogy ez, jó avagy sem, azon most felesleges elmélkedni, ilyentájt az emberek többsége inkább arra kíváncsi, amit tettek az év során elég-e ahhoz, hogy jövőre felsőbb osztályba léphessenek. GYORSABBAN VÁLASZOLNI Nincs ez másként megyénk mezőgazdaságában sem, ahol lassan közeledik az az idő, amikor minden nagyüzemnek számot kell adnia évközi előmeneteléről, netán megtorpanásáról vagy éppen visszaeséséről. Szerencsére ez utóbbiról csak egy-két helyen eshet szó, mert 39 gazdaságunk többsége minden nehézség ellenére jól vizsgázott az idén is. A kedvezőtlen időjárás, az egyre nehezebbé váló piaci helyzet mellett meg kellett küzdeniük a szabályozók elvonó hatásával is. Hogy mindez milyen erőfeszítéseket igényelt? Gabonából a tervezettnél mintegy 60 millió forinttal kevesebb termett, ennek más területekről való pótlásához komoly intézkedésekre, átcsoportosításokra volt szükség. Számtalan fórumon elhangzott már, hogy a mezőgazdaság az idén először találkozott a s kíméletlen piaccal. a magas védővámokkal, a kon- kurrenciaharccal, termékeink nemzetközi versenyképességének igen szigorú elbírálásával. Bár minderre jó előre felkészítették a mezőgazdaságot, mégis sok nagyüzem hosszú ideig kereste a választ e kihívásra. S az idő, mint a gazdasági élet valamennyi területén itt is pénzt jelent. Ismételten bebizonyosodott, mezőgazdaságunk megtanult magas fokon, jól szervezetten termelni, hiszen mi másnak lenne tulajdonítható, hogy a kedvezőtlen időjárás ellenére is a megyei eddigi harmadik legnagyobb gabonatermését takaríthatták be. Teljesülnek a hústermelés főbb célkitűzései is. Az alapon kívüli tevékenység bevétele várhatóan mintegy 40 százalékkal nő és az összes — 4,6 milliárdos nagyüzemi árbevételből — 2,5 milliárddal részesedik. Mi másnak lenne tulajdonítható, hogy a gazdaságok nyeresége nem csökken a tavalyihoz képest, előreláthatólag meghaladja a 300 millió forintot. JÖVŐRE TÖBB KELL Nem lehet azonban valamennyi nagyüzemet egyértelműen dicsérni ez évi tevékeny ségéért. Akadtak, amelyek megtorpantak a fejlődésben, mások idén sem voltak képesek kilábalni a hullámvölgyből. Ez annál inkább gond, mert .lövőre; még nehezebb lesz elérni azt, amit idén sem sikerült. Az év egyik sajátossága, az eddiginél is erőteljesebb differenciálódás a pénzügyi eredményekben. másik, hogy néhány gazdaságban mind markánsabban jelent- 'keznek a vezetési munka hiányosságai, s ez megmutatkozik az alkalmazkodóképességben, a rugalmasságban. Ezekben az üzemekben n^m kis gondok vannak, amelyek — bár többnyire erre nivatkoz- nak — nem írható az időjárás számlájára. Annál inkább a kezdeményezőkészség hiányára, a nem megfelelő munka- és üzemszervezésre vezethetők vissza. Mindez pedig nem magyai ázható semmiféle külső hatással, ezek a nagyüzemek legszigorúbban vett hatáskörébe tartoznak. Ezen változtatni kell, mert mind kevésbé tartozik a bocsánatos bűnök közé a rendelkezésre álló lehetőségek és adottságok, szellemi és anyagi javak ki nem használása. A gazdálkodás tapasztalataiból mielőbb le kell vonni a következtetéseket, mert az idei teljesítmény jövőre minden valószínűség szerint kevés lesz, és a verseny feltételei sem lesznek kedvezőbbek. E versenyfutás közben erős ellenszélre lehet számítani, a stopperóra pedig változatlan sebességgel ketyeg. FILLÉREKEN FORINTOKAT A nagyüzemekben már javában zajlik a tervezés. Ennek során a mit és mennyit kérdése mellett minden eddiginél nagyobb figyelmet kell fordítani a hogyanra, a milyenre és a mennyiértre. Az alkalmazkodóképesség gyors, de ugyanakkor körültekintő és megfontolt döntéseket kíván, s ez újabb terheket ró a vezetőkre. Jövőre is fontos feladat az anyag- és energiatakarékosság’ a gabona- és húsprogram eredményes folytatása. A gabonatermesztés fejlesztésében az egyik legnagyobb tartalékot még mindig azok a földek jelentik, amelyeken mind ez ideig takarmánynövényeket termeltek. Mindenféle szempontból kívánatos hogy ezeknek a területeknek egy részén árunövényeket termesszenek. A hústermelésben folytatni kell a kistermelők — már jól bevált — integrálását a nagyüzemi gazdálkodással. Erre már több jó példa is akad, amelyet nem volna rossz követni. Zilahy Tamás Lendületben a lenipar A textiliparnak egyik elég speciális ágazata a lenipar. Alapanyag-szükségletét kb. fele részben hazai forrásból lehet fedezni. Az éghajlati adottságok lehetővé teszik,hogy Nyu- gat-Dunántúlon az ipar igényeit kielégítő lent termeljünk, azzal az eltéréssel, hogy amíg másutt az ún. har- matáztatással lehet a megtermelt lent feldolgozásra alkalmassá tenni, addig nálunk áztatóberendezéseket kell alkalmazni. A len egyébként elég munkaigényes termék, a len-kórót mintegy tizenötször kell megmozgatni. Magyar- országon a len vetésterülete 1958-ig — a műszálipar viharos előretörésének időszakában — fokozatosan csökkent, majd ismét növekedésnek indult, s 1978-ra elérte a napjainkra is jellemző kb. 16 "zer hektárt, amelyen féléidé arányban termesztettek olaj-, illetve rostlent. Régebben nem választották szét a kétfajta hasznú lent, vagyis ugyanannak a növénynek a magjából olajat, szárából pedig rostot nyertek. A két- hasznú lenfajták (kompro- missz-!en) azonban nem bizonyultak versenyképesnek, sem a rost-, sem az olajlenfajtákkal, így ma már a két kultúra teljesen különválik. A lenipar fejlődését döntően befolyásolja a termesztés mezőgazdasági és elsődleges feldolgozási színvonala, e munkák gépesítésének gazdaságossága és minőségi eredményei. Ugyancsak befolyásolja’a fonodái termékstruktúra változása, a szintetikusszál-bekeverés és a száraz és nedves fonás eltérő technoló-' giája. Nem kétséges ugyanis, hogy a száraz fonás gazdaságosabb, de számos olyan, export útján jól értékesíthető finom lenáru van, amely csak nedves fonással készült len- fonalból állítható elő. A kész szövet értékesitése során egyébként kompenzálódik a többletráfordítás. A lenipari cikkek esvébként keresettek és jól értékesíthetők a tőkéspiacokon. NOGRaD - 1982. december 19., vasárnap
