Nógrád. 1982. december (38. évfolyam. 282-306. szám)
1982-12-15 / 294. szám
Játékpiac — karácsony előtt Nehéz a választás A z idén elhatároztam: nem hagyom utolsó pillanatra a karácsonyi bevásárlást; így már november végén nyakamba vettem a várost. Hiába igyekeztem azonban elkerülni az ünnep előtti:tumultust, nem sikerült. Nem voltak még ugyanis az üzletekben a slágernek szánt import játékok; a Lego-készle- tek, a különleges modellek, a matchboxok. Igaz, jó néhány maszek butikban felfedeztem — az állami üzletek-árai- nál 30—40 százalékkal drágábban — a szinte egész évben hiányzó Lego-építőket. Ezek jó része még a tavaly behozott készletből származhatott, ugyanis egyszerűen esak áthúzták a boltokban «eltüntetett árat, s átírták drágábbra. Az áUamtf üzletek polcai «oskadásig vannak játékokkal, mégis nehéz a választás. De nem a bőség zavara miatt A felnőttek olyan játékot szeretnének venni, amely nemcsak gyönyörködtet, hanem szórakozva tanít, fejleszti a gyermek képességeit A kisgyermek játékain keresztül ismeri meg a világot, alkot képet a felnőttek életéről. Néha kapható például kis konyha, esetleg fürdőszoba, „ahol” a gyermek eljátszhatja a főzést, a fürdetést, de nincsen iskola, óvoda, vagy éppen babaszoba, pedig mennyi-álet- kép felelevenítésére adna lehetőséget. Viszont nagy a bőség mindenféle plüss- és műszőrme állatokból. Sok szülő akkora játékot vesz, mint a gyermekük, aztán csodálkozva látja, hogy a drága holmi el- «taíxrat hewer- Pedig nincs vrrtt. csodáikéért azon, ha a ■méteres macát a kétéves kicsi nem tudja emelgetni, s helyette inkább a fakockákból épít várat. Feltéve, ha lehet fakockát kapni; mivel az is a hiánycikkek között szerepel. A kislányok kedvencéből: a sító, járó, beszélő és hajas babákból az idén gazdag a választék. NDK, szovjet, bolgár, román és hazai babák közül ' hét válogatni. Az egészen kiknek azonban nem könny ű ajándékot találni, hiszen például olyan egyszerű játék, mint. csörgő, nem kapható. No és mi a helyzet a társasjátékokkal? A zöme többnyire egy kaptafára készül: a dobókocka alapján kell előbbre lépni, s az a győztes, aki előbb ér célba. A mai gyerekek nem szívesen játszanak a szánté azonos szabályokra épült játékokkal. Az idén az okosabb játékok közé tartozik, s némi fejtörést is igényel a Krónika nevezetű történelmi és a Trikolór földrajzi játék. A konstrukciós és építójá- tékokból még mindig igen gyér a kínálat. A műanyag építőjátékok közül immár több mint egy évtizede a Jávát és továbbfejlesztett változatát, a Modult vásárolják szívesen a szülők. Természetesen vennének Legót tó, amely számtalan variációra ad lehetőséget, de hát ahhoz nem könnyű hozzájutni. A játékpiac igazi újdonsága a rádióirányítású, változtatható sebességgel működő autó és a Számlogika nevű játék, amellyel egyenleteket lehet megoldani. Megérkeztek a legújabb NDK vasútmodeilek is, amellyel nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek is «»vesén játszanak. El kell ismerni, az idén a kirakatok az előző esztendőkhöz képest színesebb, változatosabb képet mutatnak. Egyik oka, hogy a hazai játékgyártás állóvizében vihart kavart a bűvös kocka, megjelenése Rubik Ernő sikerén felbuzdulva ötletemberek, kereskedők, gyártók igyekeztek meglovagolni a játékpiaci konjunktúrát. Hosszú ideig a magyar vállalatok csak melléktevékenységként foglalkoztak a játékkészítéssel. Mióta kiderült, hogy játékból is lehet pénzt csinálni, nem egy vállalat fő profilként választotta gyártásukat. Logikai játékokat tudunk készíteni —, de ez még kevés az üdvösséghez. Gyermekjátékokat — csakúgy, mint bármi mást — jót és szépet érdemes készíteni. Jó néhány iparművész kísérletezéséről, a játékgyártásban való közreműködéséről sokszor szólt a sajtó. Az eredmény azonban mindeddig elmaradt, mert nem akadt vállalkozó a kivitelezésre. Bizony fáj az ember szíve, ha látja a fakó színű, rosszul megmunkált — „a gyereknek így is jő’> elven készülő játékokat. Szerencsére ezek száma az utóbbi időben csökken. A z esztétikus, szemet gyönyörködtető, az agyat gondolkodásra késztető, fejlesztő játékok nemcsak idehaza, hanem külföldön ie keresettek. Gyártásuk azonban komoly felkészülést, drága gépeket, szakértelme* követel. Mégis érdemes erre beruházná a várható haszon, c talán még inkább gyermekeink érdekében. B. Mezei Éva Cgyöttműkődők: a gyár és a tsz Falun készül az exportalkafrész — Somogy megye termelőszövetkezeteinek többségében i gyekeznek úgy megszervezni a kiegészítő tevékenységet hogy egyaránt növelje a falvak lakosságmegtartó képességét és a gazdaságok bevételét. Az idén a megyében újabb tizenhat termelőszövetkezetben indult be huszonegyféle kiegészitő tevékenység, többségükben könnyűipari s gépipari termékek gyártására, s ezzel nyolcszáz embernek teremtettek egész éven át kereseti lehetőséget. A somogyi gazdaságokban az iskolatáskától a frottírtörülközőig, a harisnyától az elektronikai eszközökig, a műanyag alkatrészekig, több mint százféle terméket állítanak elő, nem keveset ex- portminőségben. A megye termelőszövetkezeteiben működő ipari és kiegészitő ágazatokban foglalkoztatottak száma meghaladja az ötezret. Melléküzemeik révén a téeszek az idén mintegy kétmilliárd-háromszázmillió forint árbevételt könyvelhetnek el, nyereségük háromszázhatvanmillió forintot tesz ki, aminek húsz-harminc százalékát az üzemek fölszereltségének technológiai színvonalának javítására, kétharmadát pedig az alaptevékenység — a mezőgazdaság — fejlesztésére használják lel. Orvosolt üzemegészségügy Jártak-kettek a vendégek a salgótarjáni öblösüveggyár üzemorvosi rendelőjében, megcsodálták a diagnosztikai táskát, a modern műszereket, a fogászati rendelőben pedig Kemerovo megye főigazgató főorvosa megjegyezte; „Ahogyan önök az egészségügyi ellátást megszervezték, az egyszerűen csodálatra méltó és mindenképpen követni kell nálunk, a Szovjetunióban is. Hallotta eme kijelentést a megye üzemegészségügyét irányító főigazgató-helyettes, és szemvillanásából arra következtettem, hogy valószínűleg neki is eszébe jutott az a csaknem fél évtizeddel ezelőtt folytatott beszélgetés, melynek tárgya a megye üzemegészségügyi helyzete volt. Engedtessék meg, hogy felidézzünk néhány gondolatot eme beszélgetésből! Megváltozott a megye iparának szerkezete, új üzemek, gyárak létesültek. Az iparban dolgozók száma állandóan emelkedik. Ezzel kellett lépést tartania, ehhez a megváltozott helyzethez kellett igazodnia az üzemegészségügyi ellátásnak is. Ám a jelentések, számadatok alapján, akkor öt évvel ezelőtt be kellett vallani, hogy e területen csak kezdeti eredmények születtek. A főfoglalkozású üzemorvosok száma növekedett ugyan, de még mindig sok volt a betöltetlen állás, mivel az üzemorvosi teendők nem tartoztak a népszerű orvosi munkahelyek közé. Hogy miért? Elferdült vélemény akadt bőven; „Ha valaki üzemorvos lesz, előbb utóbb beszűkül, nem biztosított a szakmai fejlődése, nincs előtte perspektíva... Nem kell ahhoz egyetem, hogy valaki nap mint nap vérnyomást mérjen, beutalót írjon... rossz a rendelők felszereltsége, műszerezettsége.. E felfogások teljesen torzak és hamisak. Az üzemorvos rendkívül összetett feladatokkal kell, hogy megbirkózzék, rengeteget kell tanulnia. Ez már az egyetemen elkezdődik. Egy jelölt például hat év alatt tud szakvizsgát tenni üzemorvostanból. S ha bekerül a gyárba, nem elegendő a rendelőben üldögélni és várni az ajtó nyílását. Aki felelősséggel, jól akar dolgozni, annak naponta ki kell mennie az üzembe, ismerkedni a munka- folyamatokkal, felmérni az egyes üzemrészek ártalmait, káros hatását. Mint ahogyan teszi azt többek között a síküveggyár üzemorvosa, (mellesleg a Szovjetunióban szerzett diplomát), aki elmondta, hogy őt mamár nem csupán fehér köpenyes orvosnak, de műszaki, gazdasági dolgokban jártas szakembernek is tekintik a gyár vezetői, dolgozói, S ebből máris adódik a következő gondolat, mégpedig az, hogy egyedül, elszigetelten csodákat tenni nem lehet. Rendkívül fontos az üzemorvos és a gyár vezetőinek, egészségügyi aktíváinak szoros kapcsolata. A KÖJÁL munkaegészségücyi vizsgálatain túl igénybe vehetők az adott üzem vöröskeresztes aktívái, a munkavédelmi őrök', akik a balesetek elhárításában, a biztonságos körűimé^ nyék megteremtésében se siketnek. Talán a legfontosabb a kapcsolatteremtés az üzem vezetőivel. A jó viszony, az üzemi négyszögben való részvétel nagyban hozzájárul a tárgyi feltételek javításához a dolgozók bizalmának növeléséhez. Jártak-keltek a vendégek az öblösüveggyár üzemorvosi rendelőjében, megcsodálták a látottakat, a bennfentesek pedig gyors számvetést készítettek önmagukban az eltelt öt esztendő eredményeiről. Arról, hogy ma már 55 fő-, illetve részállású üzemorvos, valmint egy üzemegészségü- gyl szakrendelés látja el a megye 51 üzemét, amelyek között igen sok a nőket foglalkoztató munkahely. A megelőző tevékenység, a munkaalkalmassági vizsgálatok, a foglalkozási megbetegedések gyógyítása. mind- mind a hatáskörükbe tartoznak, de néhányan táppénzbevételi jogkörrel is rendelkeznek. Mi kell a színvonalas egészségügyi munka megteremtéséhez? Elsősorban a személyi és a tárgyi feltételek biztosítása. Ami a tárgyi feltételeket illeti... Egyre több gyár, gazdasági egység döbben rá arra, hegy dolgozói egészségének védelme, a saját, a népgazdaság érdeke. És a személyi feltételek? Egyre több orvos látja be azt, hogy üzemorvosnak lenni nem presztízsveszteség, ellenkezőleg, a sokirányú fejlődés, az univerzális ember kialakulásának biztosítéka. Kiss Mária A mcjrye egyik legkorszerűbb és legjobban felszerelt óvodája a salgótarjáni Arany János úti intézmény, ahol jól felkészült, szakképzett óvónők foglalkoznak a kicsinyekkel. — Kép: Gyurkó — ¥ Vendégségbe menni jó, igazi kikapcsolódás. Az ember elé teszik az ételt, s italt, de a környezet- és levegőváltozás sem csekélység. Különösen így van ez, ha a hegyek lakója utazik az Alföldre, vagy éppen a síkságon élő ember keresheti meg a magasabban fekvő vidéket. A pihenésnél azonban talán még többet ér az ismeretszerzés, a születendő új barátságokról nem is beszélve. • Erre példa az a néhány nap is, amikor nógrádi vadászokat kísérhettem el Csong- rádra, a vizek partjára. Mi mással fogadhatnák itt. az embert, ha nem hallal. A megérkezés utáni pillanatokban pontyhalászlé (Erdei Ferenc receptje szerint elkészítve) és roston sült törpeharcsa a menü, a kiadós étkezés után pedig rögvest indulunk a vízhez. A sietség magyarázata roppant egyszerű: a jobbára vaddisznóhoz szokott hegyi ember várja a vízivaddal való találkozást. A szokatlant, a különöst. A Vidrénél vagyunk —> mondják a vendéglátók, amikor a puskások elfoglalják a helyüket, körben a nádas szélében. Egy darabig csend van, aztán surrogni kezd valami a levegőben és a csöndben öblöset pukkan egy fegyver. S ettől kezdve nem hiszek a szememnek, fülemnek. Negyvenes, ötvenes rajokban húz a vadkacsa, megállás nélkül szól a fegyver. Jómagam egy helyi vadász mellett bújok a nádba, figyelem az eseményeket. Számolom közben az üres patronhüvelyeket. Na, az én emberem sok kárt bizony nem tett a félelmetesen gyors röptű kacsákban, merthogy pár perc alatt leadott tizenkét lövést, anélkül, hogy egyetlen szárnyas is a földre bukott volna. Egy darabig csend van, aztán surrogás, négy kacsa húz magasan az ég alatt. Any- nyit már tudok, hogy apró testű csörgőrécék, ezeket onnan bizony, le nem hozza egyetlen lövés sem. A szomszéd leállásból ekkor dörrenés hallatszik, s már-már könnyelműnek minősítem a vadászt, amikor az egyik csörgő kiválik a többi közül, egyre ereszkedik, s talán két-há- romszáz méterre a földre bukik. Spongyát rá, ez a zsákmány már nem kerül kézbe. Sötét van már, amikor a megállapítás elhangzik: minden nógrádi vadász megmentette a becsületét, meglőtte a maga kacsáját. Az aggatékra pedig oda került az a bizonyos, messze földre bukott csörgőréce is. Nem kellett hozzá csak az hogy megérkezzen dr. Lehoczky Gábor, Csongrád város főorvosa Raff névre hallgató vizslájával. Fennhangon dicsérjük a'sötétben a kiváló kutyát, amikor magasan vonuló vadlibacsa- pat félreismerhetetlen hangját halljuk az égről. — Most vonulnak be a legelőről a tömörkényi tavakhoz. — halljuk a vendéglá- — Holnap megnézzük. hoz. — toktól. Micsoda élmény a hegyvidéki embernek: végigsétálni a szabályos halastavakat elválasztó gátakon. A töltés tetején keskeny nyomtávú sínnek. Egy hatalmas V alakban talán több száz is vonul, elképesztő ricsajt csapva, csakhogy nincs az a fegyver, amely elérné őket. Pár perc múlva azokra gondolok, akik a hegyvidéken kiszaladnak a ház elé, a vonuló vadlibák hangját hallva. Itt talán millió is van az égen, a csendet mégis csak egy-egy fegyverdörrenés töri meg. Vizek partján pár halad, magyarázatot pedig Domián Alberttól, a Halászati Termelőszövetkezetek Országos Szövetségének titkárhelyettesétől kapok. — Ezen hozzák a takarmányt a halnak. Csónakokba rakják, a szétnyitható ,alján pedig az etetőhelyre eresztik. A következő pillanatban megtudom, a vízivadnak menynyi esze van. Mutatják, hogy hol a határ, melyik töltéstől védett a tavak területe. Nem hiszek a szememnek: a „lőhető sávban” tükrösen tiszta a víz felszíne, a védett részen pedig. .„Ezt igazán látni kellene! Ezer... ötezer... tízezer..., ki tudja, mennyi szárnyas a vízen háboríthatatlan békességben, hangjuk messzire hangzó gyönyörű muzsika. De a vadlúd most a lényeg, azt várjuk izgatottan. A töltés szélébe, a nád rejteké- be húzódva várjuk, s a szürkülettel együtt meg is érkez— Tiszta a levegő és magasan húz a geggencs — mondja Palásthi József gépcsoportvezető. — Köd kellene, egy kis köd. Akkor közelebb húzódna a földhöz, vízhez. A „geggencs” meg jön szakadatlanul a rizsföldekről, a búzavetésekről. Laikus szemmel kérdezem: nem oda kellett volna menni? — Ott sem könnyebb a vadász dolga. Ezrével legelnek ugyan, de az öreg gúnárok éberen vigyáznak. Elég egyetlen gyanús mozdulat és hatalmas robajjal már menekül is a sok ezernyi vadlúd. A zsákmányt most könnyű számba venni: egyetlen vadlúd nem sok, annyi sem került terítékre. Talári jó adag szemtelenséggel, de mondom is Busa Jenőnek, a tiszaalpá- ri halászati termelőszövetkezet főkönyvelőjének: — Nem üzentétek, hogy létrát is hozzunk. — Létrát? — Igen. Hogy „felérjék” vadászaink a vadludakat. 3 Az Alföldön vendégeskedve, nem maradhat ki a vadászatból a fácán sem. Mi tagadás, jóval több itt az apróvad, mint a nógrádi dombokon, bár Csongrád környékén sem „fenékig tejföl”. A fácánhelyzet értékelését hallgatom, s eszembe jut, hogy évekkel ezelőtt egy Szolnok környéki parasztember azt mondta nekem: „Két isten kellene az alföldi embernek. Az egyik adná a vizet, a másik meg elvenné”. Mikor mi volna a kívánatos, lévén aszály, vagy árvíz. Azért hozom a régi emléket szóba, mert dr. Bodor János vadásztársasági elnök ezt mondja: — Kevesebb a fácánunk a kelleténél. Szerintem azért is, mert a csibe nem jut mindig vízhez. Mindenesetre most a nevelőhelyek környékén nor- tonkutakat íúratunk, a csöveket már be is szereztük. Nyúlhajtás, a végeláthatatlan rónán. A sorban ott van a gépcsoportvezető, a segédmunkási az orvos, a traktoros, ■ vezérőrnagy, a tsz-tag. Látom, sorra a nógrádi vendégeknek engedik a lövést. S, amikor két-három nyulat meglőttek, a főorvos leveszi a vendég traktoros válláról: — Majd én viszem. így könnyebben tud lőni 5 Harmadik nap, kora este. Indulni kellene már haza, de betoppan egy vadászházaspár. A feleség elállja az ajtót. — Addig bizony egy tapodtat sem, amíg hozzánk is el nem jönnek legalább egy fél órára. Két óra múlva felbúg a motor, a csomagtartóban ott van kóstolónak néhány alföldi fácán, meg egy preparálásra méltó gyönyörű tőkésréce. Az emlékek és élmények pedig kinek-kinek az emlékezetében. S az éjszakai sötét országúton talán nem véletlenül jut eszembe: a vadászat kapcsán jobbára a gazdasági jelentőségről beszélünk. Holott az országjárásra is ösztönöz, meg a barátságoknak is forrása. Kelemen Gábor ] NÓCRÁD - 1982. december 15., szerda 5
