Nógrád. 1982. december (38. évfolyam. 282-306. szám)

1982-12-15 / 294. szám

Hová áramlik a pénz? P énzszűke. Visszafogott beruházási le­hetőségek. Gyakran hallani manapság ilyen megjegyzéseket gazdaságunkról. Ezzel párhuzamosan mind többen háborog- naík azon, hogy a veszteséges és alaphiányos, valamint az alacsony hatékonyságú vállala­tok még mindig sok tőkét szívnak el a költ­ségvetésből — a fejlesztésre érdemes terü­letek rovására. A növekedési ütem visszaesése, a külső és belső egyensúlyi viszonyok megingása követ­keztében mind több gazdasági szakértő ke­res megoldást, ad. ötletet arra, hogyan le­hetne elősegíteni meglevő pénz- és eszköz- vagyonúnk jobb hasznosítását. Ezek sorába tartoznak például a vállalatok közötti tő­keallokációs, pénzáramoltatási javaslatok. Ezek az elképzelések egyebek közt azt szor­galmazzák, hogy á meglevő eszközök tulaj­donosi, illetve rendelkezési jogát azok gya­korolhassák, akik a leghatásosabban képesek gazdálkodni javainkkal. A javaslatok meg­valósításának feltétele a különböző tőkék, eszközök, gépek és berendezések újraelosz­tása. Igen ám, de hogyan? Jelenleg ugyanis semmi sem készteti a gazdálkodó szerveze­teket arra, hogy veszteség esetén túladjanak eszközeiken. Sőt: sokszor, függetlenül a jö­vedelmezőségtől, energiáikat, kapcsolataikat terjeszkedésükre használják fel. Ezzel kap­csolatban korszerűsítésre szorul az alaphiá­nyos és veszteséges vállalatokkal kapcsola­tos gazdaságirányítási magatartás is. Változtatni kell azon a szemléleten, amely így vagy úgy érvelve, valamilyen indokkal — központi pénzforrások igénybevételével — mindig kihúzza a bajba jutott vállalatokat a kátyúból. Vagy állami támogatással, vagy hi­telátütemezéssel, vagy más módszerrel. Ho­lott más — a gazdasági fejlődést jobban szol­gáló — megoldás is elképzelhető. . Például, amennyiben egy vállalat huzamosabb ideig nem képes eleget tenni hiteltörlesztési köte­lezettségének, gazdaságilag és politikailag sem feltétlenül indokolt a hitelátütemezés. Ehelyett sok esetben ésszerűbb lenne olyan gazdálkodó szervezeteknek adni a hitelt, amelyek vállalkoznak arra, hogy a bajba ju­tott műhelyt, telepet, üzemet, gyárat a jö­vőben eredményesebben működtetik. Ily mó­don az is kisebb gondot okozna, ami ma­napság a tőkeáramlással kapcsolatban ugyan­csak gyakran felvetődik, nevezetesen, hogy a jelenlegi körülmények között a vállalatok nem rendelkeznek annyi szabad forrással, hogy megvehessék az eladósodott gazdálkodó szervezetek eszközeit. A gazdálkodók közti pénzáramoltatás ha­gyományos módszere a nagyvállalaton, a trösztön belüli tőkeátcsoportosítás. Ez azon­ban, akárcsak „nagyban”, a népgazdaságban általában nivellálásra késztetett, ahelyett, hogy differenciált volna. Gyakran azzal járt, hogy a jól gazdálkodók kárára vonták el a pénzt, a rosszul gazdálkodók javára. A tröszti központi alapok is elsősorban a jöve­delmező tagvállalatok eredményeiből táplál­koztak. Holott gazdasági fejlődésünket te­kintve egészségesebb lenne a gyengén, vagy egyáltalán nem profitáló tevékenységek el­sorvasztása. Kivételek persze — elsősorban társadalompolitikai szempontok alapján mér­legelve — etekintetben is akadnak. De: gaz­dálkodásunk sokkal hatásosabb, eszközeink hasznosítása ésszerűbb lehetne, ha például a tröszti elvonások alapvető változáson men­nének át. A javaslatok szerint persze tovább­ra is a jövedelmezőséget kellene az elvoná­sok alapjául tekinteni, csupán az eddigi szemlélet megfordítására lenne szükség. Vagyis elsősorban a kevésbé gazdaságos te­vékenységek fejlesztési alapjait kellene köz­pontosítani. Elvégre — az úgynevezett amor­tizációs ágon — a veszteséges szervezetek­nél is képződik fejlesztési alap. Amennyiben ezeket az összegeket központosítanák, a je­lenleginél több lehetőség kínálkozna a nem jövedelmező tevékenységek korlátozására, il­letve megszüntetésére. A z említett módszerek mellett más, köz­gazdaságilag eléggé még ki nem mun­kált tőkeáramoltatási javaslatok is szerepelnek a szakemberek tarsolyában. S bár az intézkedések nem jelentenek áttörést gazdaságpolitikánkban, mindenképpen hoz­zájárulhatnak ahhoz, hogy a vállalatvezetés szemléletében,' tevékenységében, fejlesztési és egyéb döntéseiben a jövedelmezőség kerül­jön középpontba. Molnár Patrícia Új gazdálkodási formák Balassagyarmati változások A lakosság ellátási színvo­nalának további emelése, a kialakított hálózat hatéko­nyabb működtetése, a verseny feltételeinek kibontakoztatá­sa érdekében — az új ren­delkezések értelmében — Ba­lassagyarmaton, tanácsi hatá­rozattal megalapítják a ja­vító-karbantartó kisvállalatot. A városi tanács legutóbbi ülé­sén hozott döntés szerint a kisvállalat a GELKA szervi­zének átszervezéséből jön lét­re, és 1983. január elejétől kezdi meg működését. Szintén ebben az időben indul munkájával a városfej­lesztési és munkaerő-szolgála­ti iroda. Tevékenységi köré­be tartozik majd: a magánla­kás-építések segítése, szerve­zése és lebonyolítása, a mun­kaerő-gazdálkodáshoz kapcso­lódó szolgáltató funkciók el­látása, városüzemelési felada­tok szervezése. Az iroda köz­reműködik a városfejlesztési feladatok lebonyolításában és a lakásügyi jogszabályok vég­rehajtását segítő feladatokban. A szakmai és gazdasági munka ésszerűsítése és haté­konysága érdekében — ugyan csak január 1-től — oktatási, gazdasági, műszaki ellátó szer­vezet segíti Balassagyarmat alsó és középfokú oktatási in­tézményeit. Az Ikarus Karosszéria- és Járműgyár részére autóbuszokhoz különböző alkatrészeket ké­szítenek a diósjenői VILLTESZ Szövetkezetben. Képünkön: Sztregovai János gépi for­gácsoló világítóberendezésekhez menetes betéteket gyárt. — Kép: Gyurkó — Milliókat érő gondolatok Egy gyár megújulókészsége nagyrészt a dolgozók kezde­ményezőkészségén, előrete­kintő, jó szakmai felkészült­ségén múlik. A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben a mun­kások ilyen természetű akti­vitása egyre fokozódik. Tavaly 1200 dolgozó műkö­dött közre a különböző újítá­si javaslatok kidolgozásában és ez az előző évhez képest mintegy 200-al több közremű­ködőt jelez. Ez évben tovább gyarapodott az öntevékeny és kezdeményezőkészségű dol­gozók száma. A múlt évben az újítások 18 millió forintot meghaladó eredménnyel gaz­dagították a vállalat eredmé­nyeit, de az évben újabb re­kord van kialakulóban. Az újítási iroda jelzése szerint 1982-ben a Salgótarjáni Ko­hászati Üzemek újítói 20 mil­lió forintot meghaladó érték­ben járulnak hozzá a vállalati gazdálkodás sikeréhez. A termelést megújító és versenyképesebbé tevők tö­rekvésekben a szocialista brigádok és nagyszámú fiata­lok működnek közre. Egy-egy nagyobb igényű, a vállalati újítási feladattervbe illeszke­dő komplikáltabb feladat megoldásánál 3—4 szakember is összedugja fejét, hogy megkeressék a leggazdasá­gosabb és legcélravezetőbb megoldást. Ami külön figyelmet érde­mel, az a kisterenyei üzem­egységnek jövőre talán már 3 millió forintot érő gazdasá­gi értéket jelent. Ez az újítás három összefüggő fázissal se­gíti a jobb gazdálkodást. S mindháromban Vaspál Dávid kisterenyei technológus ötle­tes gondolatára épül. Elsőnek említhető Vaspál Dávidnak az a törekvése, amely energiatakarékos mun­kaprogramot valósít meg a galván automata üzemelés­nél. Ez 932 ezer forintos meg­takarítással kecsegtet. Az eh­hez kapcsolódó újabb ötlet kidolgozásánál már közremű­ködött Verebélyi László és Dickó János is. Az újításnak ez a része a horganyzó elekt­rolitveszteségének csökken­tése mellett víz-Vegyszer meg­takarítást és veszteségidő- csökkentést is jelent. Ehhez társul a harmadik fázisban a technológus harmadik elkép­zelése, amely az energiameg­takarítás igényével gazdasá­gos öblítési módszert valósít meg a csőhorganyzásnál. Ezek együttesen közel 3 millió fo­rinttal csökkentik jövőre a ráfordítás költségeit és ezál­tal gazdaságosabbá, verseny­képesebbé a csőgyártást. Az idei újítási eredmények között kiemelkedő szerepe van Dániel Károly termelés- irányító, Bucsok Vince műve­zető és Könnyű József prog- ramos közös újításának, amely a hideghengerműben gyártási kapacitásnövelést eredményez a gyártás során felhasznált alapanyag-módosítás kapcsán. Korábban a Dunaújvárosból vásárolt szalagacélból készí­tettek több terméket a DE- XION-üzemben, amely mele­gen hengerelt technológiájá­val drágította az alapanyagot. Az újítók ezúttal is a Dunai Vasmű anyagát alkalmazzák a DEXION-elemekhez, de kü­lön hengerlés nélkül, vagyis a beérkező anyagot nem kell lágyítani, hengerelni és több­szörösen mozgatni. Ennek a munkafázisnak a kiiktatásá­val hasonló minőségű anyag­ból készülő DEXION-elemek kiváló minősége mellett 2 millió 114 ezer forintos utó­kalkulált megtakarítást értek el a vállalat javára. A kohászati üzemeknél ez évben fontos célkitűzés volt az importcsökkentés. Ennek az igénynek elősegítésére több újítás született a vállalatnál. Egyet azonban külön is érde­mes megemlíteni. Koráéban osztrák és nyugatnémet cé­gektől szerezte be a vállalat a hengerműtermeléshez szük­séges szabályozóegységeket. Molnár László és Zagyi József Kiss Gyula, Horváth Zoltán, műszerészek az ilyen import szabályozóegységek helybeli előállítására vállalkoztak 18 különböző szabályozó saját erőből történő előállítására dolgoztak ki javaslatot. Köz­reműködésükkel a jövőben a vezérlőpultnál használt kü­lönböző fordulat-, felújítás- és mérőszabályozókkal oldják meg a termelőberendezések működtetését. Az előzőleg 634 ezer forint ráfordítással beho­zott importszabályozókat sze­mélyes közreműködésükkel 16 ezer 500 forint ráfordítás­sal oldották meg. Orosz Béla Négyszázhatvannégymillió forint értékű terméket gyártanak az idén a FÜTÖBER nagybátonyi gyáregységében, mely öt­millió forinttal több mint tervezték. A különböző légtech­nikai cikkeik mellett hőcserélők, kiskazánok és egyéb fűtő- berendezések — képünkön — jelentik a nagybátonyiak ter­méklistáját. A nagybárkányi termelő- szövetkezet idei gazdálkodá­sa néhány érdekességgel szol­gál, amelyet érdemes össze­függéseiben is alaposabban áttekinteni. Annál is inkább, mert sok mezőgazdasági nagyüzem is hasznos tapasz­talatokat vonhat le belőle, te­kintve, hogy ugyanolyan ci­pő szorítja a lábukat. Rövi­den összefoglalva: A kiegé­szítő — azaz ipari és szol­gáltató tevékenység — ered­ményessége ma már mind gyakrabban csökkenő tenden­ciájú is lehet, az átállásnál pedig nagy bizonyossággal le­het erre számolni. Az alapon kívüli tevékeny­ségből származó pénzeszközök mind nagyobb hányadát ér­demes az alaptevékenység fejlesztésére fordítani, mert egyre nagyobb hatékonyság­gal térül meg. Végül a nö­vénytermesztésben és állatte­nyésztésben még mindig na­gyobb tartalékok rejlenek, mint azt sokan gondolnák. Mindez abból az eszmecse­réből derül ki. amelyet a nagybárkányi közös gazdaság elnökével, Tolmácsi Ferenccel és főkönyvelőjével, Ferke Jó- zsefnével folytattunk. — Ha jól tudom, idén nagy váltás következett be az ipa­ri tevékenységben. Hogy sike­rült ez? Áltálában milyen ta­pasztalataik vannak az ala­pon kívüli tevékenységgel kapcsolatban? — Korábban a Lampart budafoki gyáregységének sze­reltünk össze bérmunkában teatűzheiyeket, jelenleg szep­tembertől a Salgótarjáni Vas­öntöde és Tűzhelygyár az új partnerünk — mondja az el­nök. — Év végéig mintegy 11—12 ezer vegyes tüzelésű tűzhelyet szerelünk össze, ugyancsak bérmunkában. Üj, ezer négyzetméteres üzem­Voit hová nyúlni Megtérült a korábbi beruházás csarnok készült el a napok­ban, saját kivitelezésben, ahol a tervek szerint laboratóriu­mi asztalok készültek volna. Azért a feltételes mód, mert a jelek szerint a gyár­tás megkezdésére az importból származó dekoritlapok hiá­nyában aligha kerül sor. Ez azért kellemetlen, mert körül­belül kétmillió forint értékű asztalosipari gépet is vásárol­tak. Ezen — jobb híján — fa­talpak készülnek a tűzhelyek szállítására. A szarvasmarha-tenyésztés­ben országszerte végbemenő szakosodás, a tejszállítás kor­szerűsödése, a mezőgazdasági nagyüzemek takarékossági tö­rekvése azt eredményezték, hogy a nagybárkányi termelő- szövetkezetben visszaesett a kannatömítő papír gyártása is. Nem mondható zökennő- mentesnek a harisnyaüzem anyagellátása sem. Őrjár­tunkkor csaknem 90 dolgozó állt a gépek mellett anyaghi­ány miatt, s ez évben nem ez volt az első eset. De az utolsó sem... — Mindez arra ösztönöz minket — folytatja az elnök — hogy új tevékenység után nézzünk és megpróbáljuk a költségeket erőteljesen csök­kenteni. Jövőre vállaltuk, hogy egy járműipari szövet­kezetnek elkészítünk 50 pót­kocsialvázat. Ha igaz, hama­rosan el is szállíthatjuk, mert már legyártottuk. A közös gazdaságban a múlt évben az alaptevékeny­ség 3 millió forinttal volt veszteséges, s a 9 milliót meg­haladó üzemi nyereséghez, a kiegészítő tevékenységnek 12 milliót kellett teljesíteniük. Ennyire idén már nem lesz képes. Erre már korán rájöttünk — mondja az elnök. — Arra is, hogy csak egy mód van az eredménycsökkenés elkerülé­sére ez pedig a költségcsök­kentés. A termelőszövetkezetben nem akartak lemondani a 10 százalék körüli nyereségről. — Az alaptevékenységünk a tavalyi S milliós veszteség­gel szemben vagy nullára, vagy minimális veszteséggel zárja az évet. — Milyen költségeket sike­rült megtakarítani? Fél évkor tételesek át­vizsgáltuk kiadásainkat é-- be­vételeinket — mondja Ferke Józsefné főkönyvelő. — Ezt követően döntöttünk az alap- tevékenységhez kapcsolódó vásárlások, anyag és alkat­rész költségeinek visszafogásá­ról. Méghozzá nem is akármi­lyen eredménnyel. Csupán ez utóbbiakból másfél millió forintot sikerült megtakarí­tani. Üzemanyag-megtakarí­tásból további'kétszázezer fo­rinttal „gazdagodott” a ter­melőszövetkezet, de javulás történt a bérfe! használásban. Ezenkívül a mindössze két hónapig fennálló hiteltartozás sem terhelte túl a közös pénztárcáját. Mindezek megmutatkoztak a termékek önköltségének csökkenésében. Ez nagymér­tékben hozzájárult ahhoz, hogy a korábbi éveknél ked­vezőtlenebb piaci viszonyok ellenére is gazdaságosabbá vált a növénytermesztés és állattenyésztés. Pedig nem kis nehézségek jelentkeztek évközben. A 130 tonnányi bor­sót például tonnánként ,3 ezer forinttal olcsóbban tudták csak értékesíteni, export he­lyett belföldre, s a 300 tonna nyi árpánál is hasonló okok miatt tonnánként ezer forint­tól estek el. Nem kis gondok adódtak az állati termékek értékesítésénél — Mindez oda vezetett — folytatja Tolmácsi Ferenc — hogy,le kellett mondanunk az árbevétel növelőkéről, mivel nem áll szándékunkban rak­tárra termelni. A tervezett nyereség viszont em.ek elle­nére biztosítottnak látszik. S ez nem kis eredmény, fő­leg ha tekintetbe vesszük, hogy a termelőszövetkezet felkészült a jövő évi piaci igények kiteljesítésére Ha úgy kívánják, akár 20—30 száza­lékkal is növelheti — gazda­ságosan — termelését. Az idei stagnálás — figyelembe véve azt, hogy a nyereség nem csökken — lényegében fejlő­désnek is felfogható, ami egy­ben azt is mulatja, miként keli ésszerűen gazdálkodni az ipái i tevékenységből szárma­zó bevétellel Ha nem úgy történt volna a korábbi évek­ben, aligha valószínű, hogy az alaptevékenység, ekkorát fej­lődött volna egyik évről a másikra, a kedvezőtlen adott­ságok ellenére. Nagybárkányban jó helyre kerültek a korábbi milliók s most volt hová nvúlniuk. Zilahy Tamás j NÖGRÁD - 1982. december 15., szerda 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents