Nógrád. 1982. december (38. évfolyam. 282-306. szám)

1982-12-14 / 293. szám

« A FOK-GYEM Szövetkezet salgótarjáni telepén tevékeny­kedő Ozsvárt József már két alkalommal dolgozott a Szov­jetunióban. Első ízben 1979-ben Kazányban, majd Rigában közel egy hónapig dolgozott kollégáival, mely gyakorlatilag tanulmányút is volt, melyen meggyőződhettek, hogyan mű­ködnek tájékoztató berendezéseik összeszereli állapotban a különböző munkaterületeken. Felvételünkön: a szövetke­zet telepén csoportvezetői minőségben ellenőrzi kollégái munkáját Lombikban hajt a rügy Gyors szőiőszaporitás X növényszaporítás új mód­szerét próbálják ki a Bogiári Állami Gazdaság szőlészei és a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem nemesítői; eljárásuk­kal egyötödére rövidül le a nagyüzemi telepítésre alkalmas mennyiségű dugvány előállítá­si ideje. A hagyományos mó­don tíz év kell ahhoz, hogy nagy tömegben lehessen elő­állítani egy-egy szőlőfajta szaporítóanyagát, az új mód­szerrel erre két év is elegen­dő. Lényege, hogy a szőlőrü­gyet steril körülmények között, különleges táptalajban lombik­ba helyezik, s mesterséges fényre teszik. A rügy három hét alatt 3—5 hajtást hoz, amiket ugyancsak lombikban nevelnek tovább, miközben a szaporítórügy újra meg újra hajt. A táptalajon fejlődő ap­ró növényeket cserépbe ültet­ve üvegházban gondozzák to­vább, amíg telepítésre alkal­mas gyökeres dugvány nem vá­lik belőle. A hajtásnevelés színhelye a solymári Rozma­ring Termelőszövetkezet, ahol most annyi szaporítóanyagot nevelnek, amiből 1984 tava­szán egy hektárt telepít be a bogiári gazdaság. Ez az eljá­rás egyébként alkalmas arra, hogy egyetlen rügyről egy év alatt akár százezer hajtást is neveljenek, ami rendkívüli módon meggyorsítja egy fajta elszaporítását. Gépkocsihasznólaf- — Népi ülnökök rlíiozása Változások a szerzői jog szabályaiban jogszabályai November elején jelent meg és rögtön ezen u napon hatályba is lépatt a Minisz­tertanács elnökhelyettesének rendelete, amely a dolgozók hivatalos kiküldetése esetén felszámítható költségek meg­térítéséről szól. A jogszabály szerint a kollektív szerződés­ben kell meghatározni, hogy mely munkakörök tekinthe­tők külszolgálati beosztásnak. Azt, hogy valaki havonta nyolc napnál többet tölt-e rendszeresen kiküldetésben, egy hosszabb időtartam — legalább fél éy —átlaga alap­ján lehet megállapítani. Vas­úton történő utazásnál első osztályú kocsit vehetnek igénybe az osztályvezetők, vagy a náluk magasabb mun­kakörben dolgozók. A kikül­dő szervek vezetői azonban indokolt esetben más dolgozók számára is engedélyezhetik magasabb kocsiosztály igény­be vételét. A rendelet szerint a ki­küldő szerv vezetője kivétele­sen azt is engedélyezheti, hogy jogosítvánnyal rendel­kező dolgozója belföldi hiva­talos kiküldetése során sze­mélyi tulajdonban levő mo­torkerékpárt, személygépko­csit használjon. Erre engedély akkor adható, ha a vasúton, autóbuszon történő utazáshoz képest a saját kocsi haszná­latával felmerülő többletkölt­ség a takarékossági szempon­tokat figyelembe véve az idő­megtakarítással arányban áll, illetve, ha a kocsira érvé­nyes CASCO-biztosítósa van. Külön paragrafus szól ar­ról, hogy a termelésben, szol­gáltatásban közvetlenül részt vevő dolgozónak, akinek munkavégzéséhez a személy- gépkocsi folyamatos vagy rendszeres használata elen­gedhetetlenül szükséges, ez­ért átalánytérítés fizethető. Ez vonatkozik azokra a ter­melés-, illetve forgalomirá­nyító munkakörökben dolgo­zókra is, akik a vallalat te­lephelyén kwiili szolgáltatá­sokat, illetve területileg szét­szórtan dolgozó embereket irányítanak, ellenőriznek. Ezeket a munkaköröket egyébként az illetékes minisz­terek határozzák meg. Az átalány megállapításá­nál belterületi használat ese­tén havi háromszáz, járás vagy Budapest területén havi ötszáz, megye vagy annál na­gyobb területre kiterjedő használat esetén pedig havi ezer kilométer utazás vehető maximálisan figyelembe, en­nél többet tehát nem lehet kifizetni. A rendszeresen kiküldetési vagy külszolgálati munkát teljesítő dolgozók részére ese­tenkénti elszámolás helyett élelmezési, szállás-, valamint utazási költségátalány is meg­állapítható. Ezt azonban az előzetes számítások alapján úgy kell meghatározni, hogy csak a tényleges költségeket fedezze és semmiképpen se jelentsen fizetéskiegészítést. A rendelet előírja, azt is, hogy a már megállapított át-' alanyok összegét időközön­ként felül kell vizsgálni. Az igazságügy-miniszter mó­dosította a népi ülnökök dí­jazásáról szóló korábbi ren­deletét. Az új jogszabály sze­rint 1983. január 1-től a mun­kaviszonyban vagy szövetke­zeti tagsági viszonyban nem álló népi ülnököt ülnöki mű­ködésének minden egyes nap­jára száz forint tiszteletdíj il­leti meg. A Magyar Közlön/ no­vember 16-i számában je­lent meg a közlekedés- . és postaügyi miniszter rendelete közületi szervek gépjármüve­iről szóló kormányrendelet végrehajtásáról. Ez részlete­sen meghatározza egyebek között, hogy milyen szolgál­tatási feladatok megoldására engedélyezhető Limousin és Combi típusú kocsik igénybe­vétele hogyan történhet a taxirendszerű üzemeltetés, mikor engedélyezhető a vál­lalati személygépkocsi magán­célú használata. (A közületi szerv vezetője évente üzemi személygépkocsiként legfel­jebb 3000 kilométer magáncé­lú használatot engedélyezhet.) A Magyar Közlöny novem- bér 2C-i számában olvasható a művelődési miniszter szer» zői joggal kapcsolatos rende­lete. Ez egyebek között előír­ja, hogy a rádió vagy a tele­vízió műsorában sugárzott, valamint a kép- vagy hang­hordozón nyilvánosságra ho­zott művek szerzőit a magán célú másolásokra tekintettel külön díjazás is megilleti. Ebből az előadóművészek és a hangfelvétel előállítói is részesednek. A másolat ké­szítésére alkalmas üres kép-, vagy hanghordozó anyag (pél­dául magnószalag) első belföl­di forgalomba hozója köleles az árbevételből nyolc száza­lékot a Szerzői Jogvédő Hi­vatalhoz á! utalni. A dí j fizetési kötelezettség nem terjed ki az export céljából történő forgalomba hozatalra és az olyan stúdióbet endezéshez, diktafonhoz használható kép- és hanghordozókra, amelyek rendeltetésszerű használat esetén nem alkalmasak mű­vek másolatainak magáncélú készítésére. A befolyt díjak összegéből a költségek levo­nása után hanghordozóknál ötven százalék illeti a szerző­ket, harminc az előadóművé­szeket, húsz pedig a felvitel előállítóit, képhordozóknál hetven százalékot kap a szer­ző harmincat pedig az előadó­művész. D. A. Honvédelmi nevelés a Madáchiban A magyar néphadsereg va­lamennyi fegyverneménél szol­gál olyan tiszt, aki a salgó­tarjáni Madách Imre Gimná­zium és Szakközépiskolában érettségizett. Évente több fiatal folytatja tanulmányait ebből a középiskolából a fegyveres testületek vala­melyik főiskoláján. S meg is állják a helyüket1 1968 óta egyikük sem államvizsgázott négyesnél rosszabb eredmény- nyeL A honvédelmi miniszter a Madách Imre Gimnázium és Szakközépiskola kollektívá­jának a honvédelmi pályára irányítás területén végzett munkáját tárgyjutalommal is. merte el. Az ország hat kö­zépiskolája részesült idén eh­hez hasonló elismerésben. A kollektív kitüntetésnek előz­ményei is vannak a Madách- ban: az elmúlt öt év során a tantestület két tagja érdemel­te ki a honvédelmi miniszter dicséretét, az iskola két pe­dagógusa kapta a Haza szol­gálatáért érem arany, illetve ezüst fokozatát. Ravasz Dezsőtől, a honvé­delmi pályára irányítás fele­lősétől a kitüntetések mögött levő tartalmi munkáról ér­deklődtünk • — Már ekében felmérjük, kinek van kedve, tehetsége a katonai pályák valamelyiké­re. Ellátogatunk velük az egyik közeli helyőrség lakta­nyájába, később a katonai főiskolák nyílt napjára. Akö- zépiskolai négy év során több­ször nyílik lehetőségük, hogy találkozzanak tisztekkel, fő­iskolai hallgatókkal. A sze­mélyes találkozások, közvet­len hangulatú beszélgetések a leghatékonyabbak a pályairá­nyítás szempontjából. Az ér­deklődők részt vehetnek a Honvédelmi Minisztérium tá­boraiban, Salgóbányán, Szol. nokon vagy másutt. Ha az el­határozásuk szilárd, az osz­tályfőnökkel, igazgatóval, a kiegészítő parancsnokság il­letékes tisztjével és a leen­dő hallgatóval leülünk, hogy megbeszéljük, a honvédség adta lehetőségek közül me­lyik találkozik a gyerek adott, ságadval, képességeivel és kedvével. Azután már csak a felvételi vizsga van hátra... — A kedv, érdeklődés fel- ébresztésén túl, az iskola mi­lyen segítséget tud adni a fel­készülésben? — Akik a katonai pályára készülnek, általában tagjai az Ifjú Gárdának. A gárdán be­lül kapnak nehezebb felada­tot, több megbízatást. De az épitőipari szakközépiskolások a tanórán is készülnek —, aki közülük honvédelmi pá­lyára lép, általában á magas­építő szakot választja. Szíve­sen fogadják őket a főisko­lán, mert megalapozott szak­mai ismeretekkel kezdik el tanulmányaikat. A gimna­zisták inkább a parancsnoki vagy repülő szakot jelölik meg a felvételi jelentkezési lapon. Ravasz Dezső tevékenysége nem véletlenül eredményes a pályára irányítás során, ő maga is tartalékos katona, önkéntes rendőr, több hon­védelmi kitüntetés tulajdo­nosa és fia is nemrégiben végezte el a katonai főisko­lát. Az építőipari szakközépis­kolás Sínk László a salgóbá- nyai honvédelmi táborbanka, pott kedvet a katonai pályá­hoz: — Illetve, már a táborba se véletlenül mentem, sok mindent hallottam már er­ről a pályáról. Saigon azon­ban közelebbről megismer­kedhettünk a leendő tiszthe­lyettesek, és a sorállomány életével, a katonaélet szépsé­geivel és nehézségeivel. — És a nehézségek nem ri­asztottak el? — Nem. Alkalmasnak tar­tom magam a tiszti pályára. Azért még nem végleges az elhatározásom, harmadikos vagyok, lehet, még másként döntök. Kissé talán meglepő, hogy a lányok is szívesen ismer­kednek a honvédelmi pá­lyákkal. Vezsenyi Zsuzsa már kétszer volt honvédelmi tá­borban, idén Csopakon töltött egy hetet. — Lehet, hogy egyetemre jelentkezem majd, de ez is érdekel, ezért mentem el a táborokba. Nagyon érdekes volt. A tűzoltóság, rendőrség és a határőrség tartott egész napos bemutatókat, előadá­sokat hallgattunk, tanulmá­nyoztuk a fegyvereket, ismer­kedtünk a rendőrkutyákkal, mitöbb, a rendőrségi helikop­ter is leszállt közénk rövid időre. — Leány létedre miért vonz a katonai pálya, a fegyverek? Nem lehet, hogy kissé ro­mantikus vagy? — De lehet. Am nem egye­dül voltam lány a táborban. Amellett szeretnék minél több foglalkozást megismerni, hogy megalapozottan dönt­hessék jövőre. Hát miért pont ezt hagynám ki? Abban pél­dául már megállapodtam ma­gamban, hogy bárhogy ala­kul, önkéntes rendőrnek min­demképp elmegyek. Veszprémi Erzsébet Ily jj«y már letette névje­Ht UOt gyét. Színevesztett levelek borítják az árokpar­tot, itt-ott az ég felé törő gaz is száradni kezd. Nem nyújt szép látványt ez a takaros házak előtt, különösen úgy, hogy jó néhány portánál szé­pen takarított az úttest és a kerítés közötti terület. — Elvileg minden héten kaszálni, takarítani kellene ezeket a részeket mindenki­nek — mondja Osgyáni Pál, a Karancslapujtői községi közös Tanács elnöke. Ez a szépséghiba úgy kerül előtérbe, hogy informálódva a faluban a társadalmi mun­káról, a feljegyzések sorába került az utak tisztítása is. — Ezt már nem lehet be­számítani a társadalmi mun­kába, mint a hóeltakarítást sem — folytatja az elnök. Fa­lun régi szokás, hogy min­denki a saját portája előtt ta­karít, vágnám közbe, de Cseh Ferencné pénzügyi előadö máris adatokkal bizonyítja, ha az említett tevékenység nem is értékelhető, összessé­gében mégis jelentős eredmé­nyeket tudnak felmutatni. — Az elmúlt hónapban le­zajlott társadalmi munikaak- ció eredményeként 924 ezer forintot könyvelhettünk el, és ezzel már túlléptük ebben az évben a négymilliót. A tanács elnöke ugyan nem egészen elégedett, hiszen van­Négymillió közös akarattal Ahol még többet szeretnének nak községek, ahol az egy fő­re jutó munka értéke több, mint Karancslapujtőn — itt 747 forint — ám mégis szíve­sen beszél arról, amit eddig elvégeztek. — Mindent nem tudok fel­sorolni, csupán néhány példát mondok, hogy mit jelent ez a falunak. Nyáron az óvodát festettük, ha azt a munkát egy cégnek kiadjuk, hatvan­ezer forintba került volna. Miután a szükséges anyago­kat megvettük — ötezer fo­rint volt a költség — hat szülő két nap alatt kifestette az intézményt. Az anyukák is segítettek az óvodának, az anyag megvásárlása után megvarrták a párna- és pap­lanhuzatokat. Végigautózva a három ösz- szetartozó falun, Karancsal- ján, Karancslapujtőn, Ka- rancsberényen, mindenütt fel­lelhető a szorgos kezek mun­kája. Biztonságosabban gör­dülhet tova az autó kereke Karancsberényben a Rákóczi úton, hiszen a legutóbbi hét végén mintegy nyolcvanan helyre hozták az útpadkát. Zú­zalékkővel erősítették meg, s ezt az anyagot a tsz biztosí­totta. Karancslapujtőn egy szolgálati lakás elkészítésénél a kisiparosok nyújtottak el­lenszolgáltatás nélküli segít­séget. Karancsalján pedig, két a vízügynél dolgozó falulakó közreműködésével, kölcsönvett földgépekkel sikerült az ár­kokat, az utakat rendbe hozni. — A négymillió nagy ösz- szeg. Ez azt is jelenti ugyan, hogy az egy főre tervezett hatszáz forint értékű munkát már túlteljesítettük — foly­tatja a „szemle” után az el­nök — de volna még mit cse­lekedni ! — Nehéz mozgatni az em­bereket? — A gyerekeken keresztül viszonylag könnyű ..megfog­ni” őket. Ez meglátszik az óvodán és az iskolán is. A középkorosztály viszonylag hamar beáll a sorba. — Talán a fiataloknál az a gond, hogy húzódnak a város felé, a munkalehetőség, a vá­rosi életforma nagyobb von­zást jelent. — Ma már ez nem egészen így van. Láthatta a faluba jö­vet, mennyi új ház épült és épül. Karancslapujtőn sem luxus a meleg víz. a szenny­víz elvezetése, a jó út. Ha be is járnak dolgozni a vá­rosba, lakni visszajönnek. Va­lójában — ha a társadalmi munkát nézzük — a kettősség jelent gondot. Hiszen ezek a bejárók a munkahelyükön is eleget tesznek hasonló felada­toknak. Amennyiben a laká­suk a községhez köti őket, itt is kell tenniük a közös dol­gokért, mert miért ne lenne jogos igényük a víz, a jó megközelíthetőség, ám a ta- ■ nács minden költséget nem tud vállalni. Mintegy végszóra, autóbusz áll be a szemközti váróba. Percekig tart míg leszállnak a hazaérkezők. Fiatalok, idő­sebbek egyaránt. A község munkaképes lakosságának nyolcvankettő százaléka dol­gozik másutt. Az iskoláskorú- aknak pedig kilencven száza­léka tanul tovább valamilyen középfokú oktatási intézmény­ben. Igv talán érthető a ta­nácselnök kesergése. hogy a KISZ-esek többnyire csak kampányjellegű munkákban, egy-egy akcióban vesznek részt. Ez sem jelentéktelen, sokat dolgoztak például e. karancsberényi úttörőtábor­ban, de mintegy nyolcvan­száz főt „delegáltak” a szo­rospataki úttörő-váltótábor munkálataihoz is. — Visszatérve a ketősség- hez — folytatja Osgyáni Pál — volt időszak amikor a vá­rosban dolgozók társadalmi munkájának értékéből egy bizonyos összeget megkapott a község. Ma ez nincs igv, pedig nagy segítség lenne. Ha most ilyen forrásból csupán ötvenezer forintot kapnánk, tíz évre meg tudnánk oldani az óvoda eszközigényét. Külső szemlélőként talán azt mondhatnánk, hogy bizoJ nyára vannak még belső tar­talékok és kihasználásuk meg­oldhatná ezt a gondot is. — Egy kicsivel több segít­séget várnánk a Hazafias Népfront helybeli bizottságá­tól. Egy sor dologban sokat segítenek, de meg kellene ér­teni, hogy a társadalmi mun­ka szervezése nem elsősorban csalt a tanács feladata. Amit eddig felmutattunk az első­sorban annak köszönhető, hogy a tanácstagok nagyon aktívak. Munkájuk révén azt is elértük, hogy nem csak mi jelöljük ki a feladatokat, de időnként a lakosságtól is hoznak igénye­ket, és ezekhez felajánlják két kezük munkáját is. Társadalmi munka. Milliószor megforgattuk már ézt a fogalmat és nem is mindig pozitív értékkel felruházva. Fel­villannak olyan mozzanatok, hogy nincs szerszám, nincs munka, vagy éppen nincs ember a munkára. Talán ezek egy.( egy rosszul szervezett akció mozzanatai. Ám ha egy hosz-, szabb folyamatról van szó, nagyobb gondokkal kell meg­küzdeni. Karancslapujtőn elégedettek lehetnének a szám-, szerű értékekkel, de érzik, hogy többről van szó, a falu to­vábbfejlődéséről. S ezért tenni is kell, közös erővel. Minden­kinek, aki magáénak érzi a falut, s akit a falu magáénak érez. Zengő Árpád NÖGRÁD — 1902. december 14., kedd

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents