Nógrád. 1982. november (38. évfolyam. 257-281. szám)
1982-11-20 / 273. szám
Egy írógép volt a IkiraTcaS- ban, egy táska, meg néhány golyóstoll. Az öregasszony megcsóválta a fejét Drágái ezek az írógépek, gondolta, pedig most fordult elő először, hogy megnézte egy írógép árát. Hirtelen összerezzent, mert úgy érezte, figyelik. De nem figyelte senki. A férfi háttal állt meg a papírboltnak, körülnézett, aztán, mint aki csak azért állt meg, odalépett a sarki újságosbódéhoz. ö az, gondolta a néni, és még hozzátette magában: erősnek látszik. Ellépett a kirakattól, de amikor a férfi az újsággal a kezében megfordult, ő megint összerezzent, s megtorpant. A férfi észrevette. Közelebb jött, a szemével kérdezett, a néni alig mert bólintani. — özvegy Gerzson Pálné? A néni nem válaszolt, nem tudott megszólalni, a torkában dobogott a szíve. De a férfi így is ráismerhetett valamiről, mert bemutatkozott: — Földi József vagyok. A néni felnézett rá, és igyekezett mosolyogni. Aztán őszintébb lett a mosolya, mert észrevette a félrevasalt ingnyakat A férfi is mosolygott, a nyakkendőjével babrált. Szép nyakkendője volt, mintás. — Üj? — kérdezte a néni. — Igen — mondta a férfi, hozzá akarta tenni, hogy erre az alkalomra vette, de meggondolta magát és így folytatta: — Egy kicsit fiatalos hozzám, nem? — Dehogyis — hazudott a néni és elpirult. — Drága volt? A férfi legyintett. — Mi olcsó manapság? — De jó minőségű, ez látszik rajta. — Az áruházban vettem... Sétálunk? Csendben mentek egymás mellett. A néni kisebbeket lépett, a férfi lassabban járt. Áczél Gábor: RANDEVÚ A férfi nadrágján parányi parázségette lyuk volt. — A levelében... — kezdte a néni, de elhallgatott. A férfi kapott a szón. — A levelemben? — Azt írta, hogy nem dohányzik. — Nem is„. Ja, ez? Leszoktam. No, nem mintha valami bajom lenne az egészségemmel, de megvagyok nélküle is. Minek költsék rá, nem igaz? — Az uram dohányzott— Mikor, hogy ismond jam— mióta... — öt éve ment el... Pedig olyan egészségesnek látszott — A feleségemet tavaly temették. — Azt nem tette hozzá: az elvált feleségemet — Itt nyugszik? — Itt. — Az uram nem. Haza vitettem szegényt— Sóhajtottak. — Leülünk? — kérdezte a férfi, és a közeli eszpresszóterasz felé intett. — Hát nem jön fel? — Hová? — Hozzám. — A néni megint csak elpirult. — Hogy megnézze a lakást. Főznék egy jó teát A férfi zavarban volt. — Leülhetnénk itt — nyögte. — Süt a nap. — Erkélyes a lakásom, hiszen tudja. Beletétettem a hirdetésbe is. — Igen — mondta a férfi, és viccelni próbált: -*■ Alig fért bele az a hirdetés az újságba. — Hát.,. — a néni most úgy érezte, mintha megdicsérték volna. Drága roTt az a hirdetés, de megérte. Már a nyelvén volt, hogy mennyibe került, de mégsem mondta ki, megakadt Biztos azt hinné, hogy dicsekszem, gondolta. — Tudja, azért válaszoltam magának, mert olyan rendesen írt Olyan _ — kereste a szót — t isztán. — Az uram is pedáns ember volt A férfi a torkát köszörülte: — Megmondaná a .keresztnevét ? — Ibolya. Tudom, nem illik hozzám, akihez takarítani járok, nem is tud hogyan szó- litani... — Bejárok én is az üzembe... — Tudom, hiszen megírta— — A néni nevetett — Elfelejtettbe? — Maga — mondta a férfi — kedves asszony. — Néhány másodpercig hallgatott, aztán hozzátette: — Ibolya. — Ugyan — mondta halkan a néni —, ugyan már. — Felnézett a másikra, de most nem mert mosolyogni. Álltak egymással szemben, aztán egyszerre fordították el a fejüket és elindultak. — Messze lakik? — Nem. De nem errefelé kell menni. Az a ház ott, látja? A harmadikon lakom, de nem magasak az emeletek. Feljön? Ugye feljön? Látja? Az az erkély az enyém! Ott középen. Most már tudom, hogy feljön, meg kell néznie a lakást! Két szobám van, tudja, egymásba nyílnak sajnos, és elég rosszul záródik az ajtó, megvetemedett, majd meg kell csináltatni, de nagyok a szobák, albérlőt is csak azért nem fogadtam, mert rossz dolog idegeneket kerülgetni.;. Jaj, nem magára értettem! Ugye feljön, olyan finom teát tudok főzni, majd meglátja... Az öregasszony ragyogott — Jó — mondta a férfi, de félrenézett. — Felmegyek. Katona Judit: A költő zsoltáraiból Perelj uram, perlőimmel, harcolok ellenségimmel, a szót veszni nem hagyom. Perelj uram, magam ura, emberség fundamentuma, áll én bennem s vár vagyon. Perelj uram, perelj bátran, sokakkal én is csatáztam, fejem csúfolt nem- maradt. Farizeus lökdös, köpköd, erőt ad fogyó erőmhöz: föltámadhak a szavak. Gondolatok Szociograflka 2. címmel nyílt kiállítás Óbudán, a nemrég kiállítóteremmé alakított Fő téri Galériában. Képeink a kiállításon készültek: Lacza Márta: Csepeli házban A filozófusoknak ne csak egymásnak legyen mondanivalójuk, hanem honfitársaiknak ■ Is. (Sydeny Hook) * Nem vagyok harcos természetű, nagyon gyengék a reflexeim. Ha háború lesz, azonnal túsz leszek. (Woody Allen) * Jaj azoknak, akik ásítozással köszöntik a nankeltét! (Adolf Dygasinski) * Könnyű utolérni a szárnyát vesztett gondolatot. (Slawomir Wróblewski) * A tudatot a tévedés határozza meg. (Wojtek Bartoszewski) * Polner Zoltán: B a j o I ó A hibák hűségesebbek, mint a barátok. Tovább megmaradnak. (Krecia P.) * A nők szeretik ha tudják róluk, hogy szeretik őket. (André Maurois) * A nagyon intelligens férfiak Soha nem lesznek jó férjek, inert egyszerűen nem nősülnek (bég. t (Henri de Montherlant) Aranyszállal szegett tenger, napfényből szőtt tiszta vászon. Héthatáron túl ha vettem, hoztam haza emlékezni. Lángot vet, ha fölterítem, örvénylik, ha elsimítom. Mintha anyám kezét látnám: kezében az égszin abrosz, rázza s apró kenyérmorzsák, mint csillagok nyári éjben. Adom inkább ajándéknak: dajkáljanak fiút benne, pólyáljanak bele kislányt. Hadd tudja meg fiam. lányom, aranyszállal szegeit tengert hoztam nekik Odesszából. Személyes tor! énelem Egy facsárdos kőműves „Viszi a ködöt az idő s az időt mi hoztuk magunkkal." (József Attila) Hrecsfca János vagyok, itt születtem Nagyorosziban, 1 ül0-ben, az akkor még Égett- sor utcában, annak az volt a története, hogy egyszer lábig leégett, azóta már volt Mussolini utca is, most Kossuth Lajos utca. Apám lánytestvére egy juhászhoz ment feleségül, apám inasnak állt, belőle kőműves lett, itt tanult Nagyorosziban, képesített kőművesmesternél, akinek hároméves gyakorlata volt, az-kaphatott engedélyt. Apám úgy mondta, itt régen is sok volt a kőműves, az ács is, de a kőműves több. A parasztok gyerekei a földnél maradtak, az iparos gyereke, ha volt kettő, három, vagy több, mind az iparra ment, mert földjenem volt. Akkor Itt a környéken sok munka volt. jártak Ipolyságra, akkor még ide tartozott az is, és Gyarmatra, meg a fővárosba, de oda elejibe csak részben jártak, mert itt volt munka a birtokosoknál, grófoknál, Pe- tényben is a Majláthnál, ezeknél "dolgoztak többnyire. Az apám nagyapja még földmunkás volt, az építőipar a tízes évektől indult erősen. Akkor épült Nagyorosziban összeadással a szakszervezeti ház is. Azelőtt is volt szakszervezet, de az egy privát házban volt az Újvárosban, Tokáraknál, ott volt egy nagy helyiség. Az építők akkor még kis család volt, de élt Itt cipész is jó néhány, hentes is volt vagy négy, régi céhes ipar volt itt. Az apósom benne volt az ácsok céhébe, amikor meghalt, a temetését is az ő céhlegénye intézte végig, ő volt a Feri bácsi, a céhlegény. A temetés után a torra is együtt mentek. Gyerekkoromban az Égett-s orron laktam, hárman voltunk testvérek, én. a középső, a bátyám Pestre ment, kőműves lett ő is, én meg kijártam a hat elemit, pedig nem volt kötelező... Nagyon jó tanítónk volt, Tóth Gáspárnak hívták, azért volt jó, mert úgy tanított bennünket, hogy a lényeget mindig elmagyarázta, ő nagyon ráment a mértan- ra, ez később jól jött, megtanultunk kö- bözni, meg minden mást is, a mértaniból, én 1917-ben, hétévesen bementem az iskolába, mert novemberi vagyok. Közben a világ felfordult egészen, a forradalom alatt iskolába nem jártunk, mert ott a vöröskatonák voltak, szakmán feküdtek, a Éront is nálunk volt, a cseheket is innen támadták Ipolyság meg Léva felé. Beálltak innen sokan közéjük, munka nem volt, meg a háborúnak sem volt még vége... Mink, gyerekek, nem beszéltünk velük, csak azt láttuk, hogy a falu végén ott állnak az ágyúk, négy volt ott belőle, este lefeküdtünk, később arra ébredtünk, hogy zeng minden, verették a túloldalt és reggel, amikor felkeltünk, már itt katona nem volt egy sem. Apámra így emlékszem: hetvennégy volt, amikor meghalt, tizennégyben bevonult, annak előtte Antalicsnál dolgozott, Ipolyságon. Tizennégy augusztusában fogságba esett Galíciában, hét évig volt orosz fogságban, nem volt rossz sora, mert egy évig itthon cipészinaskodott, ott is nyitott egy kis üzletet, huszonegyben jött haza, még akkor sem engedték volna, de amerikai beavatkozásra haza kellett engedni a foglyokat, úgyhogy Kína felé három hónapig hajóval jöttek haza és akkor a Műnk Dezsőnél állt be munkára Gyarmaton. Ez a Műnk építette a rendőrlaktanyát, meg a rétságit is, az én mesterem is ilyen volt, a Murár Lajos. Az Istvány utcában volt a telepe, apámmal ismerősök voltak, így kerültem oda inasnak. Először rossz volt elindulni itthonról, sokáig egyedül jártam, de aztán, hogy ne menjek egyedül, beajánlottam a mesternek a rokongyereket is, aki Ipolyságon elvégezte a polgárit. Pesten a Tököly úton meg még a felső építőipari iskolát is, mégis a gyakorlatért szívesen inasnak állt. Okos is volt, kész építész, szívesen látta a mester, az csak leskiccöit valamit, a gyerek meg kész rajzot csinált azonnal. Sokat megspórolt vele a mester, a léptékes rajzok inas- rnunkában készültek. Hát nem csoda, hogy szerette. Mi. inasok, tíz órát dolgoztunk, huszonötbe, huszonhatba, de még a rongypengőt kaptuk, kétszázat egy hónapra, mert a jó pengő csak később volt. Volt, amikor tizenegy órakor indultunk haza gyalog, húsz kilométerre Balassagyarmatról. Akkor nem úgy volt, hogy szombaton egyig meg kettőig, meg péntekig dolgozni, szombaton este hatig volt a munkaidő. Gyarmaton meg ott aludtunk a telepen a szinkében, ahol az állványt tárolják, megcsináltuk a priccset, a szomszédban az Istállóban a lovak meg a tehenek, mi meg a közeles oldalon csináltuk a priccset, ott aludtunk márciustól októberig. Egy hirtelen nagy hidegben jött a mester felesége, nézett bennünket, aztán mondta a mesternek, „a gyerekeknek kvártélyt kell szerezni”, este már a Patvarei utcában egy öregasszonynál aludtunk. Nem ágyban, a konyhában a strózsákon. de legalább meleg volt, Kosztot szárazát a hentestől, volt belőle sok, nem úgy mint ma Gyarmaton., legtöbbet töpörtyűt, inni semmit, cigarettát nem szívtunk. Én egy Hamaridesz nevű jó kőművessegédnél voltam inas, huszonnyolcban szabadultam és akkor ott még eltöltöttem egy hónapot. A jó kőműves az volt, akire a külső facsárdokat, a homlokzati szép húzásokat, az ablakok meg a párkányok körül, rá lehetett bízni, meg a fehér munkát a kapuk alatt, azt gipszből csinálták, azokat a tűkörfalakat most is látni Pesten. Ezérí van igazság abban, hogy a fővárost, Pestet a nagyoroszi kőművesek, ácsok, a dejtári, pataki, horpácsi, vadkerti, galgamenti építőmunkások építettek. Az én apám is egy facsárdos kőműves volt, külső munkákat, a homlokzatokat csinálta. Ezt nem lehetet t megtanulni, mert rossz kőműves nem is volt, az nem élt meg, annak más után kellett nézni. Facsárdos kőművesnek született tehetség kellett. Nekem az apám megmutatta, hogy kell a húzott párkányokat gérbe vágni, amennyi kiállása volt a párkánynak, annyira kellett oldalon is lenni, elmértem, ami kiállt, a tetejét lefüggőztem és a késsel a léc mellett lehúztam, akkor már csak faragni kellett a gipszes maltert. A faternak mindig több volt a fizetése, mint másnak OroszSban. Mindig volt munkája is, ez mindenben megmutatkozott, neki legalább húsz fillérrel mindig több volt. A Murárnál dolgoztam Gyarmaton a Sivítőn, a vasutasoknak építettünk házakat, mert nekik biztos munkájuk volt, utána a városházára mentünk dolgozni, a hátulsó részen egy emeletet húztunk fel a Murár Lajossal. Felkerültem Pestre. Akkor még omnibusa is járt, amikor kijöttem a Nyugati csarnokból, akkor az már megvolt. Nem volt könnyű felkerülni, mert már akkor rossz idők jártak. Engem a szomszédom vitt fel, olyan najcsárforma volt, úgy mondták, par- tifirer, ő volt a Palásti Feri, itt, Orosziban a szomszédom. Ott laktunk a házépítkezések pincéiben, mert így olcsóbb volt. A harmincas évek elején nehéz volt megmaradni a munkában, csak a jobbaknak lehetett, de mindenkit kipróbáltak, tíz óra alatt meny- nyezetből húsz négyzetmétert, hatos válaszfalból 25 négyzetmétert kellett csinálni. Ha valaki nem bírta, már szombaton ment is, mehetett könyörögni, beállt segédmunkásnak. Akik jelentkeztek, azok voltak a libák, mert a vállukon batyuba kötve volt a szerszám, mintha libát vittek volna. Azt ki'boláttatták velük és csak ránézett a par- tifirer, a szerszámról megmondta, ki milyen kőműves. Volt, aki már csomagolhatott is azon melegében. Órabér hetvenöt fillér is volt, de később hatvan is, meg még negyvenhat fillér is, a mostani Mabl kórházat a Péterffy utcában ennyiért csináltam harmincháromban. Az volt a legkevesebb pesti órabérem. Akkor haza is jöttem egy időre a kőbányába negyven fillérért, de legalább itthon voltam és lifteztem, mert a mérnök a futball miatt betett liftesnek. Előtte atlétizáltam, kétezer méteren országos ifibajnok voltam ötharmdncöttel. Vissza Pestre, éltünk az építkezésen, téglák között főztük a levest, a pénz meg az adósságra ment, itthon a házra, ez huszonnyolcban épült, az apósomé volt, harminckettőben nősültem: örököltem az adósságot is. A kaimat megette a tőkét, huszonöt százalékos volt A kántor, a Várnai, a Makolcs, a Száraz meg a Barta, a pénzesek alakítottak hitelszövetkezetet törvény volt ott minden, annyiért adták, ha köllött a pénz. harminchétben fizettük ki huszonnyolctól! Bizony mi építettük a fővárost, dolgoztam a Margit körúton, bérházon, új építkezésen, ma is laknak benne, látom ma is, ha arra megyek De aztán a szigeten a fedett uszodát is építettem, azt a Hajós Alfréd olimpikon . tervezte, kijött ő is gyakran. Nagy vigyázattal ment a munka, mert nagypn igényes volt, különösen a medence volt kényes, de s Stabil cég. amelyik építette az egészet, meg a vezetője mégis bajba került, valami nem stimmelt, vagy mi... A Ferihegyi reptér szállóépületét, ami fölülről nézve repü- lőformájú, én tűztem ki, negyvenkettőben. Építettük negyvenötig, de nem lett kész csak az ostrom után. de már más vakolta. A kitűzésre engem és Tankovics Pétert a Honvédelmi Minisztérium építkezéséről küldtek ki Ferihegyre. A kitűzés adta meg az egésznek az alapját, ebből jött minden, a kétszáziíz méteres épület, az Adria-tenger- ‘szinlen 135,90-es, ez volt a magasság, innen indult a mínusz- és a pluszvonal... Itthon léptem be a szakszérvezetbe még harmincnégyben, de ha itt gyűlés volt, két csendőr benn ült, engedéllyel lehetett beszélni. Engem megválasztottak ügyintézőnek, az is voltam negyvennégyig, sokan nemkívánatosnak tartottak bennünket. Volt úgy, hogy este hétig dolgoztunk, vártunk a pénzre, ha félórán túl jött, ki ’kellett fizetni órabérbe. Nem kaptuk meg még négy óra múlva Sem, mert egy ortodox volt a vállalkozó és csak akkor adta ki, amikor feljött a csillaga. Amikor jött, mondtuk, fizesse ki a négy órát. „aki kéri, az könyvet is kap!” — az első egy sváb gyerek volt, „kérem a négy órát” — „tessék, megy a könyv” — mindenki így járt. Én mentem másodiknak, ugyanúgy. A Sanzungbajer pallér engem meg még kettőt m:’~djárt visszahívott. Mert az embert munkája, meg a neve ezi tehette, kérhette a könyvet, „ezek az emberek kellenek”, ezt mondta a pallér a Pannónia utcában. A rópar falazásokat, a nyerstéglás homlokzatokat, a legnehezebb munkát kerestem. Később, amikor már volt, az égetett klln- kertéglásokat, így kerültem harminchatban, a Madách téri nagy nyolcemeletes bérház építkezéséhez, oda is a Sanzungbajer vett be. „Jancsi! Hozdd a szerszámot” — nyokeme- let falat építettünk haj.szálgörbület nélkül, de ott dolgozott velünk ácsként Brutyó János is. Jó ács volt, azt a nagy félkörívet ott, ő csinálta. T. Pataki László
