Nógrád. 1982. november (38. évfolyam. 257-281. szám)

1982-11-14 / 268. szám

Mikula és Ha úgy vesszük, Mikula György bukott ember. A kö­zösség akarata egy emberként emelte egy termelőszövetkezet elnöki széképe. A szék azon­ban túl keménynek bizonyult. Tulajdonosa úgy vélte jobb felállni mint lefordulni róla. Ennek a megfutamodásnak azonban idestova húsz éve és Mikula György azóta sem bánkódik, hogy karrierje — immár minden bizonnyal — egy lánctalpas traktor fülké­jében ér véget. Azért a bizo­nyosság. mert napokon belül betölti hatvanadik életévét, s •mondani szokás nyugdíjba vonul. * Az ecsegi termelőszövetke­zet fiatal elnökhelyettese csu­pán egyetlen kifogást talál Mikula György — egyébként makulátlan — viselkedésében. Azt, hogy nem harmincéves. Ez pedig nagy vétek! Kivált­képp, ha olyasvalaki köveH el, aki képes akár éjfélig is szántani, ha kell és akkor be­csattogni a lánctalpassal a gépudvarra, mikor az éjjeli­őr is a másik oldalára for­dul álmában. Soha nem órá­ra mérte a munkaidejét, te­szi hozzá az elnökhelyettes.- Azt mindig a tábla mérete szabta meg. Valósággal bele­betegedett, ha gépe javítása miatt nem dolgozhatott. A gazdaság pártszervezeté­nek titkára szerint kevés ilyen nagy tekintélyű ember volt a szövetkezetben, mint Mikula György. Önálló véle­ménye volt minden kérdés­ben és mindig a közösség ér­dekéért állt ki. Tisztelte a töb­bieket és ezért öt is tisztel­ték. A borongás novemberi ég alatt messziről aprónak tűnő lánctalpas ereszkedik le a domboldalon. Pöfögését még elnyeli a távolság, de a fris­sen elmunkált föld illata árul­kodik arról, hogy nemrég er­re járt. Van idő körülnézni a határ­ban, Mikula György elég tá­gas munkahelyén. Fácánok szemelgetnek nem messze tő­lem és a közeli kiszáradt fán egy ölyv forgatja bizalmatla­nul a fejét, majd ahogy köze­lebb ér a bordóm festett trak­tor, lustán el is rebben az ág­ról. A traktoros előbb a lánc­talpra lép, onnan ugrik le a földre és közeledik komóto­san. Kék svájcisapka, mun­kásruha, gumicsizma, aligha­nem lassan húsz éve ez az egyenruhája Mikula György­Dübörögnek » gépek surran a szén súlya alatt meghajtó szállítószalag és csípős szél vijjog át az acél- szerkezetek között úgy, hogy belekönnyezik az ember. — Látom, magának is ér­zékeny a szeme — néz ráma az asszony, s ő is előveszi zsebkendőjét, hogy letörölje areärä a kavargó-tapadó szénport. — Az enyémet is ez tett tönkre. De egyre ■vi­gyázzon: dörzsölni nem sza­bad! — Óvatoskodom hát, megtartom az intelmet, s rö­vid pislogás után tényleg, mintha mi sem történt vol­na. Pedig jönnek az újabb, meg újabb szélrohamok, s úgy tűnik, van elég erejük ahhoz, hogy belekapaszkod­janak, s megrázzák a fala­kat helyettesítő acéllemeze­ket. Fázósan húzzuk össze magunkon egészen állig: ő a vattakabátját, én meg a felöltő gallérját, s feszült fi­gyelemmel kísérjük a szala­gon előttünk elhaladó szén­darabokat. — Most — mondja az asz- szony — meglehetősen jó a minőség, hisz látja: alig-alig kell palát kidobni belőle. Bárcsak mindig így lenne. Dehát, nem. Néha van any- nyi dolgunk, hogy se sze­münk, se kezünk nem győzi. — És ilyenkor szidják a fronton dolgozókat? — Nemigen. Mert ismerjük, milyen körülmények között, hogyan fejtik a szenet. Gya­korta nem is ők tehetnek ar­a muzeum nek, aki mosolyogva nyújtja olajos kezét üdvözlésre. — Megy a munka? — Miért ne menne! Ez a dolgom. Ne zavarja, hogy túl hangosan beszélek. Tudja odabent a fülkében — pillant a gép felé — jókora zaj van. Odahaza is mondja az asz- szony, ne kiabálj már annyira. — Igaz, hogy 17 éve vezeti ezt a masinát? — Igaz hát. Elmunkáltunk pár tízezer hektárt ezalatt. Már rég le van írva nullára... Ahhoz képest elég jó erő­ben van a DT típusú lánctal­pas. Éppen hét gyűrűshenger utána kötve. — Nincs annak párja, mi­kor valaki egymaga kezel egy gépet. Ismeri minden rezze­nését, meghallja egy csavar lazulását. Tudja, mit bír és tudja mit kell mindezért ad­ni. — Nem sajnálja azt a bi­zonyos elnöki széket? — Én? — néz rám csodál­kozva. — Örültem mikor fel­mentettek! — Miért? — Na hallja! Egész nap látottam, futottam, intézked­tem, este holtra fáradtan be­estem otthon az ajtón, hát nem négyen várnak rám! Azu­tán nem volt elég egész nap. Éjfélig győzködtük egymást, hogy jó-e a szövetkezet, vagy sem. Három évig bírtam. De betelt a pohár. Sokkal jobban érzem magam idekint a határ­ban. Ha kedvem van este nyolcig dolgozom, ha úgy tet­szik éjfélig. Bár az utóbbi hetekben már sötétedéskor bemegyek, mert a karom és a lábam nemigen akar túló­rázni... — Mi lesz, ha nyugdíjba megy? — November 18-én telik le az időm. De ezt az évet még le akarom dolgozni. Azután — tárja szét tétován a kar­ját — majd meglátjuk. Ha hívnak, jövök. Csak azt nem tudom mire ülök. A lánctal­pasom ugyanis — úgy hallot­tam — a szécsényi szakmun­kásképzőbe kerül, mint szem­léltetőeszköz, hogy ilyen is volt. Látszik rajta, hogy nehéz lesz a búcsú. Lassan indul a lustán dohogó hűséges tár­sa felé. Nézem a majdani múzeumi tárgyat, amint meg­indul a domboldalon felfelé. Nyergében Mikula Györggyel, aki sokszorosan bebizonyítot­ta: ember a talpán. Zilahy Tamás Beszámoló t M ég csak néhány napja, hogy befejeződtek azok a taggyűlések, amelyek a pártalapszervezetek mun­karendjét, munkamódszerét elemezték és meghatározták a továbbfejlesztés tennivalóit, s a megye kommunistáinak figyelme már a pártélet újabb jelentős eseményére irá­nyul. Beszámoló taggyűlések­re készülnek a pártszerveze­tek, az irányító szervek, az apparátusok. Olyan pártren­dezvényre, amely kiemelke­dik a többi közül, hatása nemcsak az alapszervezetre, annak párttagságára, de az egész pártra kiterjed. E párt- fórumon átfogóan minősítik az éves munkát. Személy sze­rint értékelik a kommunis­ták tevékenységét, és itt na­gyobb a lehetőség arra is, hogy egy esztendő tapasztala­tainak birtokában nem csak a helyi dolgokról, hanem a párt politikájának megvalósításá­ról is véleményt mondjanak. Itt juttathatja kifejezésre minden párttag kritikai ész­revételeit, aggályait, a munka javítására vonatkozó javas­latait. Természetes, hogy ilyenkor minden üzemben, termelő- szövetkezetben, hivatalban megélénkülnek az eszmecse­rék. Az alapszervezetek veze­tőségei elbeszélgetnek a párttagokkal, tanácskoznak a pártcsoportok, aktív, politizá­ló légkör alakul ki. A kom­munisták felelősségét fokoz­za, hogy a beszámoló taggyű­lések iránt nagy érdeklődést mutat a pártonkívüliek je­lentős többsége. Figyelemmel kísérik a rendezvényeket és várják az alapszervezetek helyzetértékelését, iránymu­tatását. Hiba lenne, ha a dolgozók véleményét, észre­vételeiket, tanácsaikat nem igényelnénk, ha nem egészí­tenénk ki tapasztalatainkat az ő információikkal, hiszen a velük való együttműködés szövetségi politikánk konkrét kifejeződése, elért eredménye­ink meghatározó forrása. Az idei beszámoló taggyű­lésekhez jó alapot jelent, hogy az alapszervezetek, az irányító pártszervek az elmúlt évek során gazdag tapaszta­latokat szereztek, ezeket most jól hasznosítják. Az előkészí­tés, a lebonyolítás renege ha­sonló a tavalyihoz. A taggyű­lésekre most is november 15. és december 15. között kerül sor, kivéve a tanintézeteket A beszámoló taggyűlésekkel szemben általános követel­mény, hogy a valóságos vi­szonyoknak megfelelően, a helyileg legfontosabb politikai kérdésekkel foglalkozzanak. ságai'kat, a helyi tennivalók a politikai célok megvalósí­tását szolgálják-e. Az eredményes alapszerve- nélkülözhe- és állandó forrása, a párttagság min­dig megújuló egysége. Vál­tozó világunkban különös jelentőségű, hogy a párttiszt­Arra kell elsősorban választ alapján értékeljék. A mérce kaprogramban kijelölt fel­adniuk, hogy meddig jutottak ne tegnapi önmaguk, hanem adatok megoldását. Ehhez a XIL kongresszus határoza- napjaink követelménye le- azonban kritikusan értékel- 1ainak végrehajtásában, a gyen. Ügyeljenek arra, hogy ni kell azt, hogy a legfonto- kommunisták milyen feltété- az alapszervezet sikerei, ered- sabb ügyekben megfelelően leket teremtettek céljaink el- menyei a végrehajtást gátló figyelembe vették-e adott­éréséhez, mit tettek az alap- tényezők, a mulasztások, va- szervezet munkaprogramj á- lamint a következő időszak nak megvalósításáért. Az ál- tennivalói egyidejűleg helyt talános tartalmi követeimé- kapjanak a beszámolókban, nyék mellett célszerű, ha fi- Az eredmények bemutatásé- zeti pártéletnek gyelembe veszik az 1982-es nál e fórumon is szükséges teilen feltétele év néhány sajátosságát is. A hangsúlyozni, hogy ezek ta- pártmunka egésze, a politikai Ián nem olyan látványosak, vezetés számára is hasznos mint a korábbi években, de volna, ha összegeznék a értéküket növeli, hogy nehe­munkatervezés új rendjével zebb feltételek között, sok- ségviselők, a párttagok jól kapcsolatos tapasztalataikat, kai nagyobb erőfeszítésekkel értsék, fogadják el és hatá- minősítenék, hogy az alap- értük el. További sikereink rozott kiállással képviseljék szervezet éves munkaprog- záloga, hogy ezeket az ered- politikánk változó elemeit is. ramja, a taggyűlések éves tér- ményeket becsülni tudjuk, A beszámoló taggyűléseken ve mennyire segítette tenni- hitet, erőt merítsünk belő- azokról az erőfeszítésekről valóik tudatosabb előrelátó- lük. Természetesen arra is kell elszámolni, melyeket a sát, a lényeges feladatok ki- szükség van, hogy felszínre pártvezetőség a pártfórumo- emelését, a jobb munkameg- hozzuk hiányosságainkat, kon a tömegpolitikai munka osztást. Érdemes volna már konkrétan rámutassunk gyen- során fejtett ki. Azt kell mi- a beszámoló taggyűléseken is geségeinkre. Az alapszerve- nősíteni, hogy idejében és zeti taggyűlések akkor jár- elegendő tájékoztatást adtak-e, nak el helyesen, ha nem kő- a pártrendezvények vita­tik le figyelmüket napi tér- szelleme, az eszmecserék ho- melési, technológiai problé- gyan segítették a párttagság mákkal. Azokat a feszült- felkészültségének javítását, séggócokat tárják fel, me- a vitás kérdések tisztázását, lyek politikai döntést igé- Nágyon jó gyakorlat, ha nyelnek, csakis az alapszer- nemcsak a vezetőség törekvé­visszatémi a munkamódszer további fejlesztésével össze­függő eszmecserék legfonto­sabb tanulságaira, hasznosí­tani a javaslatokat. Fontos az is, hogy minden alapszerve­zet alaposan vizsgálja meg az év folyamán hozott központi intézkedések hatását a párt- vezetek oldhatják fel, s ezek- seit, kezdeményezéseit mutat­egységre, a párttagság han- hez hatáskörrel és megfele- gulatára. Mondjanak véle- lg erőkkel rendelkeznek. A ményt a kommunisták _ fel- jövő év így kialakított fel­készítésének gyakorlatáról, al- adatai reális, teljesíthető kalmazott módszereiről, azok programot jelentenek, moz­hatékonyságárói Az alapszervezetek — kü­lönösen a gazdálkodó egysé­gekben működők — fő figyel­müket szocialista fejlődésünk kulcskérdésére, a gazdaság gósítják a párttagokat és pártonkívülieket, minden progresszív erőt. ják be, hanem azt is, hogy milyen kérdésekben sikerült az egységet megteremteni és melyekben vannak kisebb- nagyobb véleménykülönbsé­gek. Igen fontos, hogy a párttagság politikával való azonosulását cselekedetein A gazdálkodás elsődleges- keresztül, tevékenysége alap­ségének hangsúlyozása mel­lett nem kerülheti el az politikai célok megvalósítására alaPszervezet:ek figyelmét, fordítsák. A legfontosabb fo­lyamatokat emeljék ki, eze­ket politikai megközelítésben elemezzék. Azt vizsgálják, hogy a gazdasági munka ho­gyan szolgálta a legfonto­sabb népgazdasági célok el­érését, a külgazdasági egyen­súly javítását, az alapszerve­zeti pártélet pedig megfele­lően segítette-e a helyi gaz­daságpolitikai feladatok meg­oldását. Reálisan ítéljék meg: mennyire tudták ráirányíta­ni a figyelmet a legfontosabb feladatokra; a párttagok fel­fogáséiban, mindennapi tevé­hogy az emberek készségei­nek, képességeinek kibonta­koztatásában igen fontos sze­repe van annak is, hogy az ján értékeljék. Az aktivitás alapvető fokmérője a párt- megbízatás teljesítése, a kö­zös célokhoz való személyes hozzájárulás legyen. Mind­emellett valamennyi párttag munkájának megítélésében ér­kenységében meghatározóvá Foglaljanak állárt abban is, váltak-e a korsaerű, gasabb követelmények, tud­tak-e a kommunisták olyan közszellemet kialakítani, amelyben a kezdeményező - készségnek, a megújulásnak, a fegyelmezett munkának rangja van. A pontos mérleg­készítéshez feltétlenül szük­séges, hogy konkrétan vizs­gálják helyzetüket, a kom­munisták tevékenységét párt­megbízatásaik elosztásban miként érvénye- vényesítendő szempont, hogy sülnek a szocialista elvek, kötelességének teljesítésével, Ezért a beszámoló taggyűlé- magatartásával milyen hatást seken is érdemes megvizs- gyakorol környezetére, ho- gálni, hogy az alapsizervezet gyan tudja növelni befolyását működési területén milyen a munkatársai körében és lakó- téljesítmények és a kerese- helyén. Külön térjenek ki a tek összhangja, mennyire jut tanácsokban, tömegszerveze- kifejezésre a bérekben, az tekben és -mozgalmakban, a anyagi elismerésekben a te- munkásőrségben pártmegbí- vékenység közösségi haszna, zatást teljesítők tevékeny- a dolgozók hogyan véleked- ségének értékelésére, ismer­nek a jelenlegi gyakorlatról, jék el munkájukat. A beszámoló taggyűlések összetett feladatainak meg­oldása ugyan elsősorban az alapszervezetek kötelessége, de sikeres lebonyolításuk az irányító testületektől, azok hogy milyen eredményt hoz­tak a munkakörülmények ja­vítására irányuló kezdemé­nyezések, milyennek ítélik a munkahelyi légkört, a vezé­az üzemi demokrácia nyesülését. Szén meg a sors ról, hogy piszkos a szén, meddővel, kővel teli, hanem a gépek. A maróhengerek, amelyek nem tesznek — mert lévén nem gondolkodó szerke­zetek, — nem is tehetnek kü­lönbséget jó meg rossz között. Szomora Magda — mond­ják róla — szinte igazi bá­nyász, nő létére. Ami igaz is: huszonnyolcadik esztende­je van kapcsolata a szénnel. — Apám — emlékezik —, nagyon korán meghalt, s mi ott maradtunk heten gyerme­kek, anyánk nyakán. Aztán ő is lebetegedett. Olyannyira, hogy nyolc évvel ezelőtti ha­láláig életét magatehetetle- nül töltötte ágyban. Ott kel­lett etetni, tisztába tenni, öl­töztetni. Űgyhogy rám, mint legidősebbre hárult a hat ki­sebb testvér felnevelése. Csa­ládfenntartóként tartottak nyilván. De aztán, hogy nö­vekedtek, magasabbak lettek az igények is. Nem voltak már megfelelők az egymásról levetett gúnyák. Ök sem akar­tak különbözni más, jobb csa­ládból vailó társaiknál. Hu­szonhat éves koromban, ami­kor a kistestvérektől már le­hetett, munkába álltam. És dolgozik azóta is, napnyi megszakítás nélküL — Ötvennégy éves vagyok. Néhány hSnapom van már csak hátra a nyugdíjig. De ennyi is eJjgg volt. Nagyon megfáradtam. Beteg is vagyok hosszú ideje, az orvosok sze­rint műtétet kellene rajtam végrehajtani. Ám nem fek­szem a kés alá. Lehet, szer­vezetem nem bírná el a meg­próbáltatásokat. Szenvedek, de csak úgy magamban, mert panaszra mások előtt nemigen nyitom a szám. Minek is ten­ném: van mindenkinek úgyis elég baja. Minek azt még a máséval szaporítani? — Nem sok öröme lehe­tett az életben... — De! Tudja milyen bol­dogság volt, amikor ötven­négyben hazavittem az első fizetésem? Igaz, nem volt sok pénz. De mekkorát lendí­tett rajtunk! Meg aztán el­hiheti, hogy örült a szívem, amikor láttam felnőni, ren­desnek lenni a testvéreimet. Mind nagyok már. Önállóak és rendesen élik életüket. Még van egy lánytestvérem, aki eddig nem ment férjhez, vele lakunk kettecskén Kis- terenyén, szép kétszobás la­kásban. Mellettünk meg az öcsémnek van háza, és hét szép gyermeke. — Szóval, nem érzi magát magányosnak? — Nem. Sem otthon, sem a munkahelyemen. Itt is — mutat körbe széles kézmoz­dulattal a szénosztályozón — szeretnek. Megbecsülnek. Per­sze tudom, hogy ez nem egy­szerű szimpátia. hanem a munkámat nézik. Amit szív­vel és becsülettel végzek, s tudják, rám mindig lehet szá­mítani. Ne vegye öndicsőít- getésnek, sosem járt rá a szám az ilyesmire, de min­dig azt tartottam: a dolog nem ismer téfát. Nehéz, férfiaknak való mun­kát végzett — míg meg nem szűnt a visszafejlesztéskor — a kisterenyei, a mizserfai és Gyula-rakodón, hetventől meg Nagybátonyban. Néha együtt dolgozott bátyjával, aki megbetegedett, kilenc évig ápolta s aztán halt meg. Kijutott hát neki az élet ke­serveiből. De mégsem szo­morú. — Örülök, hogy mindenféle gondommal, panaszommal bátran fordulhattam az itte­ni vezetőkhöz, akik megértet­ték és a körülményekhez ké­pest mindig gyorsan orvosol­ták a bajokat. Látja, függet­lenül attól, hogy várom már a pihenést, ezért lesz nehéz megválni a rakodótól. Négye­zerkétszáz körül keresek már hosszú ideje. Így gondolom, íűrhetős nyugdíjat kapok * a „leszereléskor”. Megélek majd, s egy biztos: amíg a kezemet emelni tudom, nem vetem meg a munkát. Lehúzza védőkesztyűjét. Megigazítja kendő alól kibu­kó hajfürtjeit. Közben tekin­tetét le nem véve a surranó s-árító-atógról. látom mo­soly bújkál a szaja szegle­tében... Karácsony György tők és beosztottak viszonyát, apparátusaitól is aktív közre­működést igényel. Az ered­ményes munka fontos össze­tevője, hogy az alapszerveze­teknek adott helyszíni segít­ség új gondolatokat adjon, irányítsa a figyelmet a fő tartalmi kérdésekre, járuljon hozzá a reális helyzetértéke­léshez, a feladatok meghatá­rozásához. A beszámoló taggyűlé­sek egyik alapvető fel­adata, hogy felelősség- .. , gél értékelje az alapszerve­teljesitése ^ ze^ pártéletet, a kommunis­táik tevékenységét. Napja­inkban, amikor megnőtt a jelentősége a helyi dönté­seknek; egyre inkább köz­ponti kérdéssé válik, hogy egy-egy munkahelyen, ki­sebb közösségben az alap- szervezeték milyen színvona­E nagy jelentőségű ren­dezvénysorozat gon­dos előkészítése, az alapszervezetek tapasztalatai­nak igényes feltárása, osz­lón töltik be politikai veze- szegzése időt, energiát igény­tő szerepüket, hogyan tud- lő feladat, ugyanakkor felbe­ják irányítani a fejlődés fo­lyamatait. Ezért a pártélet, a pártirányitás minősítésé­nek alapja csak az lehet: hogyan segítette a társadal­mi, gazdasági, kulturális cé­lok valóra váltását; a mun­csülhetetlen forrása a való­ságos viszonyok megismeré­sének, politikánk alakításá­nak. Sándor László, az MSZMP Nógrád megyei Bizottságának osztályvezetője Tapéta és bafkács Tapétaszakboltot, valamint re alkalmas helyiséget bérel- baikácsgépkölcsönzőt és -mű- tek. Átalakításából már csak helyt alakít ki a megyeszék-, kisebb munkák, mint csem- helyen az Ezermester Üttörő pézés, fűtőtestek beszerelése és Ifjúsági Kereskedelmi Vál- stb. vannak hátra. Az új üz- lalat salgótarjáni igazgatósá- let várhatóan segít a kará­ga. A salgótarjáni OTP mö- csony előtti ünnepi forgalom götti lakóház földszintjén er- lebonyolításában. Bolti vizsgálatok A megrendelése» és előjegy- zódás első tapasztalatai azt zéses vásárlásra vonatkozó mutatják, hogy az előjegyzé- rendelet végrehajtását, va- ses vásárlás körül nincs min- lamint a lábbelik új mérőt- den rendben: az üzletekben állás szerinti forgalmazását ugyan vezetik az előjegyzóse- vizsgálja a Nógrád megyei Ke- két, azok kielégítésének azon- reskedelmi Felügyelőség. A ban már nincs nyoma. A ci- december közepéig tartó el- pők új méretállás szerinti ér- lenőrzés színhelyei a nagy ér- tékesítése pedig alig kezdő- tékű, tartós fogyasztási cikke- dött meg, noha az ehhez szük- ket értékesítő üzletek illetve séges teltételeket megterem- a cipőszakboltok. A tájéko- tették. NÓGRÁD - 1982. november

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents