Nógrád. 1982. november (38. évfolyam. 257-281. szám)
1982-11-13 / 267. szám
Segítjük crz alkotó fiatalokat Küldött volt a konferencián Ifjúsági lakásépítés — országos vállalkozásban Beszélgetés Juhász Andrással, a KISZ Központi Bizottság titkárával Ha az ifjúságról beszelünk, gyakran szóba kerül kezdeményezőkészségük, egészséges türelmetlenségük, alkotni vágyásuk, tenni akarásuk. Az egyénnek és a kisebb-nagyobb közösségnek nem mindegy, hogy egv-egy jó ötletnek mi lesz a sorsa, a jó elképzelésekből mi, és mennyi idő alatt valósul meg. Minderről és az ifjúsági szövetség kezdeményezéseiről beszélgettünk J uhász Andrással, a KISZ Központi Bizottság titkárával. — Kérem összegezze először tíz Alkotó Ifjúság 'Egyesülés rövid múltját és eddigi ered- ményeit! — Nemsokára két éve, hogy. létrejött az egyesülés, amely a hazai innovációs struktúrában, mint új szervezeti forma jelent meg, s már mind felépítésében, mind speciális feladat- és tevékenységi körével fontos szerepet tölt' be. Az egyesülés olyan korszerű vállalkozási forma, menedzseri szervezet, amely rendelkezik a műszaki fejlesztéshez szükséges pénzeszközökkel. Jelentős műszaki-szellemi bázisa és és fórumrendszere van (Alkotó ifjúság pályázat, FMKT-k, FAT-ok) elsődleges feladatának tekinti, hogy elősegítse a hozzáforduló fiatalok ötleteinek, találmányainak, jeszti az e témában felmerülő szellemi alkotásokat. Kizárólagosan az irodának van forgalmazási joga az Ésszerű anyagtakarékossági pályázatra beérkező pályamunkákhoz. A KISZ és az OMFB együttműködési megállapodásának végrehajtása értelmében a Számítástechnikai Iroda országos újdonságtárat hoz létre. A TPA—1140 típusú számítógépen korszerűen regisztrálja az Alkotó ifjúság pályázati anyagot, adattárában rögzíti az országos FMKT és FAT, valamint a fiatal szakértők listáját, ellátja az Országos Találmányi Hivatal találmányi bejelentéseinek nyilvántartását. — Az egyesülés hány újító, feltaláló ötletét, találmányát, segítette megvalósítani? újításainak elterjesztését es hasznosítását. Továbbá segítséget nyújt szakmai. módszertani, szervezési, pénzügyi, iparjogvédelmi ügyek intézésében. Az egyesülés kialakította munkaszervezeti egységeit, és megszervezte az irodák koordinálását. Az Általános Műszaki Fejlesztési Iroda példá— Az 1982-es évben mintegy ezer újító, feltaláló (enr- nek kétharmada fiaital) fordult az egyesüléshez. Jelenleg az egyesülés 207 ügyet képvisel, ezek negyed részét már bevezették, megkezdődött sorozatgyártásuk, illetve hasznosításuk, az egyesülés 25 termékét már forgalmazzák. Köztovább propagálja, támogassa az Alkotó ifjúság pályázati . rendszert. — További kezdeményezések? — Az ifjúság széles körű és rövid időn belüli lakáshoz jutását akarjuk ezzel elősegíteni, hogy fővállalkozása ifjúsági lakásépítő közös vállalatot hozunk létre, az ÁFB, a DÉLÉP, a 43. számú ÁÉV és az Ezermester Úttörő és Ifjúsági Kereskedelmi Vállalattal közösen. A közös vállalat az elképzelések szerint a magánerős lakásépítés, felújítás, korszerűsítés teljes vagy rész- folyamatára vállalkozik, ennek keretében — igény szerint — ellátja a beruházói, terület-előkészítői, műszaki tervezői, kivitelezői, műszaki ellenőrzési feladatokat A vállalat alapvetően szervező iroda lesz, országos hatáskörű működéssel. — Továbbá foglalkozunk egy arab nyelvet oktató munkaiközösség létrehozásával is, közel-keleti gazdasági, kereskedelmi kapcsolataink ezt különösen indokolják. Vagy például a gyenge termőhelyi adottságú termelőszövelkeae- tek munkájának segítésére a KISZ fiatat szakemberekből álló csoportokat szervez. — Termelési mozgalmainkat úgy szervezzük és fejlesztjük tovább, hogy azok megfeleljenek a megnövekedett gazdasági követelményeknek: segítsék a költségek csökkentését, a hatékonyság növelését, a minőség biztosítását, szolgálják a gépek, berendezések, épületek gazdaságosabb kihasználását, a tartalékok feltárását, mozdítsák elő a korszerűbb, jól értékesíthető termékek gyártását és az ésszerű takarékosságot a munkaerővel, energiával, anyagfelhasználással. KlSZ-síser- vezetednknek javasoljak, a feladatok megoldásához kérjék a gazdasági vezetőktől az anyagi ösztönzésben is a támogatást. Ambras Sándor ul elfogad alkotásokat, újdonságokat, részt vállal, ezek fejlesztésében, bevezetésében, iparszerű hasznosításában. Az Energetikai Szervezesd Iroda célja az energiagazdálkodást segítő feladatok megoldása és szervezése, energiamegtakarítást eredményező alkotások elterjesztése és menedzselése. A Komplex Anyaggazdálkodási Iroda hulladékokat és másodlagos nyersanyagokat kutat fel, felhasználási területükre ajánlásit, műszaki technológiát dolgoz ki, tértük a két legsikeresebb termék: az aggregá tortartó és a nagyfeszültségű kábelvágó- saerkezet. í v’*’"!.' vt tu.**-’kin ' . ■-i*K‘ Az egyesülés jelentette meg a Vállalkozók Zsebkönyvét, amely fontos tájékoztatásokat tartalmaz. Az egyesülés üzleti tevékenysége mellett kiemelkedő jelentőségűnek tartja hogy saját munkamódszereivel, szakmai útmutatásaival támogassa a KISZ KB kezdeményezéseit és akcióprogramjait. E tekintetben elsődleges feladatának tekinti, hogy Vanyarcról Vácott — nemzetiségi közművelődésről Nem nagy község Va- nyarc, nem a világ közepe. De van az ott lakóknak egy közös kincse. Ez nem forrón feltörő forrás, nem híres műemlék. Tulajdonképpen láthatatlan — az emberekben mélyen bújik meg. Félretéve a titokzatoskodást: ez az érték a nemzetiségi hagyományokhoz fűződő szeretet. Amíg sok településen kezd formálissá válni ez, itt élő az igény, élő a büszkeség, ha sikerül valamiben felmutatni a kötődés szálait. Bizonyára nem véletlen, hogy a tanácselnök, Hu- gyecz Andrásné személyében is olyan lokálpatriótára bukkanok, alá a szlovák nemzetiségi művelődést, hagyományőrzést, a közművelődés, a tanácsi munka fontos részeként tartja számon. Sőt! Tulajdonképpen az első országos közművelődési nemzetiségi konferencia (tartották Vácott, a közelmúltban) egyik Nóg- rád megyei küldötteként kérdezem meg az elnök- asszonyt: mit vitt a tanácskozásra és mit hozott? — Az egészben az ragadott meg legjobban, hogy sok olyan dologról hallottunk, beszélgettünk, ami bennünket foglalkoztat: a honismeretről, népdalkörökről, tájházakról. Itt Va- nyarcon sok dolgot összegyűjtöttünk. Jómagam részben saját örömömre és azzal a hátsó gondolattal rakosgattam el aI régi eszközöket, használati tárgyakat, viseletét, talán egyszer lesz egy tájiházunk. Most az iskola padlásán várakozik az anyag zöme... Egy korábban megrendezett fórumon azt mondták, nem lehet minden községben, falumúzeum, ahol szeretnének. De nekünk hátha sikerűi — kinéztünk már egy megfelelő épületet, hagyományos paraszt- házat, a műemlékvédelmisekkel is egyeztettük, 1983. első fél évben támogatást is kapunk hozzá. Közben rájön, akaratlanul is elkalandozott a számára kedves téma felé — de már keresd is a meghívót, a konferencián készült jegyzeteit Nem mintha papír nélkül nem emlékezne a dolgokra... — Az első napon a hagyományőrzés, a népi kultúra volt a választott szekcióm témája, másnap a néprajzi, helytörténeti és honismereti tevékenység, múzeumok, tájházak, helyi gyűjtemények kérdéseivel foglalkoztunk. Az utóbbival kezdem. Szakemberek is eljöttek a tatai, békéscsabai múzeumtól. Egyre többen felvetették: nem szabadna elszakítani egy- egy falutól a helyi dolgokat; amit ott gyűjtöttek, ott is legyen kiállítva! Még élnek azok az emberek, akik érzelmileg erősen kötődnek a tárgyakhoz, gyermekkoruk, fiatalságuk világát idézi fel előttük. És a fiatalok is láthatják, milyen is volt az az idő. Nem vetették el ezt a sűrűn felbukkanó gondolatot — azt mondták, továbbítani fogják. A tájház kialakításakor természetesen szakember segítségét kell kérni — már beszélgettünk erről dr. Zólyomi Józseffel, a balassagyarmati Palóc Múzeum igazgatójával. Van még itt anyag, de hamarosan ott tartunk, hogy a 24. órában kapunk észbe! Olyat is felvetettek, hogy ahol nincs lehetőség tájházra, ott az iskola zsibongójában, vitrinek alatt állítsuk ki a tárgyakat. Igen ám, de a faeke, járom, borona nem vitrin alá kívánkozik, ugyanígy a kenderfeldolgozás egyik-másik eszköze sem. Mindenesetre a gyűjtést nem hagyjuk abba, reménykedünk valamilyen jó megoldásban. — Az első napon is közelálló lehetett a téma, hiszen a helybeli népdalkor vezetőjeként aktívan bekapcsolódott a népi kultúra ápolásába. — Igen, jövőre már tíz- esztendős lesz a népdalkörünk. Én nem vagyok igazi szakember — a kottát ismerem, egyszer beiskoláztak egy háromesztendős tanfolyamra („C” kategóriás kórusvezetői minősítést adott volna) —, de csak egy évet tudtam járni, ütközött a tanácsakadémiával, a munkámmal Kisebb tanfolyamokon, megyei tovább képzéseken ugyan részt vettem yibbi szőr. A szekción v-a-a- visszatérő fölvetés volt a szakemberhiány gondja, a szereplési lehetőségek szaporításának igénye, mind a táncosoknál, mind a népdalköröknél. Nálunk most éppen szünetel a tánccsoport tevékenysége, fél évre behívták katonának Budai Gábort, aki a kisdobos és úttörő táncosokat tanító“ a. Ebből szeretnénk majd egy ifjúsági tánccsoportot létrehozni, ha „belenőnek”. A kórusokról Rudolf Péter, a KÓTA nemzetiségi bizottságának elnöke mondta el, hogy az aranykor 137 nép- dalköréből ma egyharmadnyi ha megvan. A fellépési lehetőségek bővítése, a gyakoribb találkozások érdekében javasoltam, hogy Nógrádban a banki megyei nemzetiségi talál’ ózó előtt ne csak Terén; ben. és Nézsán legyen területi bemutató, hanem Varyar- con is — mondjuk minden harmadik esztendőben. Tetszett az az ötlet, hogy a múzeumokban rendsze emebbe kell tenni országszerte a hagyományőrző együttesek fellépését. Amit ezen a konferencián felvetettem: hiányzik gyarkan a megyei KÓTA-ból a nemzetiségi referens. Mert nehéz mo d élni komplexen az előadásmódot, ha nem értik a szöveget! Elmondtam azt is, mi az .aggályom a csoportunkkal (ebben nem vagyok egyedül...) — elérünk egy bizonyos szintet, saját „plafonunkat” — és akkor hogyan tovább ? A töfobszólamúság nehéz a többségnek, és ha nem jutunk él másokhoz, nem hallunk másokat, elszürkülhet az egész. Ezt meg kell akadályozni! Hogy ez nem csak terv; arról meggyőz rögtön: szívesen vannak együtt, az összejövetelek időnként a szlovák nyelvművelés céljait is szolgálják, vannak testvérkapcsolataik Békés) megyében. És biztató dolog öt év szünet után ismét van szlovák nyelvszakos az alsósoknál. Folyamatosság? — élő hagyományok ! g. k. m. Pá. beszéd ilyzefben i. i S k — Nem bántam volna, ■ ha nem jönnek el. — De hiszen megbeszéltük,; hogy ma jövünk, , itt vagyunk— — Nincs kedvem beszélni. — Mi történt két nap alatt P. bácsi? — Kincs már nekem mit mondani... A mama is megszidott nagyon, hogy minek, beszélek én már, minek fényképeznek engem. — Amiről beszélgetnénk, azt nem tudja más elmondani... — Miről lenne szó? A tizes évekről? Régen volt. Van itt fiatalabb is, csak kilencvenéves, menjenek hozzá... — P. bácsi! Nekünk a maga esze kell, a memóriája a legjobb ma is a faluban, maga tudna arról szólni, hogyan élt az itthonmaradó bányász, a felmentett, az első háború alatt... — En már nem tudok semmit. * Áll a kiskapuban a történelem. Kékeres kezét összeteszi, úgy, hogy csak az ujjak csússzanak a másik tenyérbe; mint az egészen megszelídült öregasszonyok, olyan a hangja is. Valóssággal megrettent a lehetőségtől, hogy szavalt kinyomtatják, hogy emléked megmaradnak a távolságnak, az ismeretien és számára már soha meg nem ismerhető jövőnek. Nem akar egy csipetnyi halhatatlanságot sem. Nincs mit tenni, itt elkéstünk. Pedig, amikor először találkoztunk és megbékéltük, hogy elmondja Útonjáró személyes történelmét — még vidámság volt a szemében; „akkor jó volt, akkor voltam fiatal”. Két nap telt el. Ki- lencvenkét éves korban két nap húsz évnek is megfelelhet. Talán létezik egy pont az ember életében, amelyen túljutva-vergődve már nem akar emlékezni arra, ki volt ő valaha. Ezeket a pontokat meg sorra átlépjük kívülállóként, és amikor visszanyúlnánk — hideg, elutasító kezekhez érünk. Gyakran már nincs mit tenni, él kell engedni a kezet, igazán már meg sem szoríthatja az ember, pedig a múlt is és a jelen is pontosan tudja: ez lenne a lé- geslegutolsó... „Erőt, egészséget”, mihez is? A soha-vi- szont-nemlátáshoz, mert más már nem jöhet csak ez, visz- szavonhatatlanul? Tudjuk. Csak a jövőt sajnálom magam is: hiába méltatlankodik majd, hogy „hagyjátok kiesni a kezetekből az utolsó kincseket is...” Majd mi sem válaszolunk. * N.-ben a legöregebb ácsot keresem, aki még maga * is részt vett a századelőn a pesti nagy építkezéseken. „Az bizony már eldobta a sze- kercét”. A legöregebb után a következő legöregebb, és ha már ő sincs, akkor az őt követő legöregebb, de így eljuthatunk akár a mába is. Ha nem sietünk. Miért keresem, miért keressük egyre többen a régieket? Miért jut egyre nagyobb rang és érdeklődés a híres emberek memoárjainak ? Folyik az újraértékelés, épülnek a folytonossági tudatok kis meg nagy hidjai, érdekelni kezd mindenkit a történelem, de nem azért — miként némelyek vélekednek —, hogy a mai feladatokról elterelődjék a figyelem, hogy ne mindig mai bajainkkal foglalkozzunk. A múlt kutatása nem lenne elég semmilyen „mákonyinak”, ha nem valóságos igény szülné ezt az érdeklődést, ha nem sok eiron- tott-megszakított folytonosságunk kijavítása lenne az igazi ok, hanem valami más, elítélésre méltó „sandaság”, akkor hamar lelepleződne az ilyen mesterkedés. Másról van szó. * N.-ben a vidám „masinge- veres” (géppuskás) nem várt meg. Felkapta a vállára a nehézgéppuskát és elszáguldott vele a másvilágra. Végigharcolta a tizennégyes frontokat, végigénekelte valamennyit, mert vidám ember volt világéletében, de mire odaért]©® — egy túlyálá&i mesterlövész mégis leszedte. Csak a nóták maradtak utána. De a helyi tanácson olyan élményben részesülök, hogy az kárpótol a pótolhatatlan veszteségért. — Olyan valakivel szeretnék beszélgetni, aki emlékszik és szívesen elmondja, miként élt a tízes években, hogyan élte át személyesen a háborút... — Értjük. Tessék csak várni! Nem tudom, mi történik, ott maradok egyedül az elnöki szobában, közben a telefon is cseng, nem veszem fel, telik az idő és senki nem jön vissza, az elnök most talán azon füstölög a szomszédban, hogy i,ez is minek jön ide ilyen regi dolgokkal, van nekünk elég bajunk, mi a fenének kell itt a történelmet megszemélyesíteni, legjobb azon túlesni, inkább a vízműről érdeklődne” Nyílik az ajtó, jön már... — Megbeszéltük, itt, ahá- nyan vagyunk. Nem mindegy, kit mondunk. Olyannak kell lennie, aki szívesen beszél a régi dolgokról, de olyan is legyen, aki nem kezd el „máshogy” beszélni, csak mert bekerül az újságba. Tapasztalt ember kell ide és őszinte, aki talán megérti, hogy addig kell megragadni a múlt tanulságait, amíg vannak még, akik elmtondhatidn. Ezért mindent egybevetve ügy döntöttünk, hogy hármat is javaslunk... És diktálja a neveket. Mindegyikhez külön kiskulcsot is átad, azt a bizonyos1 „tarka hajszálat”, amelyet megragadva beszédessé válik az ember. Községi, közösségi rangja lett hirtelen a kérésnek és a teljesítésének is, közös érdek a történelmi értékmentésben. Itt pontosan tudják — mit akarunk! * Nem mindenki érti. — Mi van ezzel a régi dologgal, minek ez? — Ön, személy szerint, mit tud az Ipoly menti ártéri gazdálkodásról? De ez csak egy példa... — Miért? Mit kellene nekem tudni erről? Szabályozták a vizet és kész, megváltozott minden. A könyvekben benn van ez is. — Egyetlen öreg, egykori Ipoly menti gazda többet tud. — De minek erről többet tudni, amikor már nincs! — A „sokarcú emlékezet” közös kincs. — Az emlékezet mindig csal. — Az emberektől elvonatkoztatott emlékezet bizonyult elégtelennek, félrevezetőnek. — Lári-fári, mi a célja ezzel? — A személyesség hitele történeti forrás, tiszta forrás* a történetkutatás is ebből merít egyre gyakrabban. — Ez csak divat. Semmi egyéb. — Kényszerű divat. A tizenkettedik órában. * Hát lenyomjuk a gombot' Szerencsés esetben éppen annál, aki a tárgyról a legtöbbet tudja és még elérhető, aki még hisz abban, hogy amit személyesen átélt a történelemből, az tanulságul szolgálhat az „ivadékoknak”, akik, lám csak, mégis kíváncsiak arra, hogyan tanult szakmát, hogyan választott hivatást, hogyan élt családjával egykor az ember ezen a tájon; miben volt közös a sorsa minden magyar emberrel; miben vol öröme, mire volt büszke, és ami mindennél fontosabb talán — horgán érezte magát abban a világban, amelyben életét leélte. Mit gondolt mindarról, ami körülvette a munkában, családban, kapcsolataiban, kedvenc időtöltésében, A sorsfordulók idején, „amikor az ég zengett”, vagy amikor „csak a fű nőtt....’’ Keressük a párbeszédheiy- zeteket. A csapdák ellen alapos felkészüléssel védekezünk, a csapdák között ugyanis ott a legmélyebb, a kollektiv!:élt emlékezetkiesés. A korábbi rossz gyakorlat. Amikor eleve gyanús volt minden személyesség. T. Pataki László NÓGRÁD - 1982. november 13., szombat ^
