Nógrád. 1982. november (38. évfolyam. 257-281. szám)
1982-11-07 / 262. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! MSZMP NOGRAD MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXXVIII. ÉVF., 262. SZÁM ÁRA: 1,40 FORINT 1982. NOVEMBER 7., VASÁRNAP Forradalmárok - reformerek M-ai, gazdasági gondokkal küszködő társadalmunkban aligha van gyakrabban — és a korra jellemzőbben — használt kifejezés, mint ez: stagnálás. Stagnál — néhány százalékos növekedéstől és csökkenésektől, meg az ágazatonkénti eltérésektől eltekintve — az ipari termelés, a nemzeti jövedelem növekedése, a beruházások, az export és import. És stagnál a hetvenes évek végére elért életszínvonalunk átlaga... Más kérdés, hogy az efféle stagnálással a mai, hosszan elhúzódó tőkés világgazdasági válság közepette nagyon elégedettek, boldogok lennének nem egy gazdaságilag sokkal fejlettebb kapitalista ország dolgozó — azazhogy munkanélküli — tömegei is. A függő fejlődő országok katasztrofális helyzetéről, az ottani milliók korábbinál is mélyebb nyomoráról nem is szólva. Nem önmagunk vigasztalásaképpen, de azért érdemes fél szemmel odafigyelni a világnak ezekre az összehasonlításra alkalmat adó lényeire, jelenségeire is. Ám maradjunk az önvizsgálatnál. Helyes-e, ágaz-e, igazságos-e viszonyainkra a stagnálás kifejezését használni? Valóban ez jel- lemzi-e jelenlegi nehéz éveinket? Ha csak az összegezett számokat, s statisztikai adatokat nézzük, akkor természetesen igen. Csakhogy e stagnálás felszíne alatt roppant méretű eleven mozgás tapasztalható. Friss áramlatok figyelhetők meg, bőséges források tárulnak fel a mélyben, gyakorta észrevétlenül. A vállalatok, szövetkezetek jobbik (!) részében (mert azért sajnos korántsem mindenütt), meg a társadalomirányítás központi és helyi vezető intézményeiben igen komoly szellemi energiák lendültek és lendülnek mozgásba. Ésszerű kezdeményezések, jó ötletek, okos indítványok kapnak sokkal gyorsabban zöld utat, mint a kevésbé zord időkben, legyenek bár műszaki, gazdasági vagy éppenséggel társadalmi jellegűek. És köziben sérthetetlennek hitt —, vagy puszta kényelmességből kerülgetett — korlátokat távolítanak el az útból, amelyek akadályozzák a kilábalást a gondok közül. Igen, nem árt odafigyelnünk arra, amiről a gondok közepette érthető mód kevesebb szó esik: a gondok megoldásáért tett — központi és helyi — erőfeszítésekre. Amelyek nélkül a most stagnálást mutató mérce bizonyára sokkal kedvezőtlenebb, alacsonyabb színvonalat mutatna. És amelyek révén az esetleges tovább romló körülmények sem érnek bennünket felkészületlenül. Mindenesetre nem lenne meglepő, ha utólag nem a stagnálás éveiként, hanem a megerősödés, a rugalmas alkalmazkodás, a teherbíró képesség és megújulni tudás sikeres vizsga- időszakaként jellemezhetnénk majd gazdaságunk és társadalmunk nyolcvanas szűk esztendeit.* Nem lehetünk felelőtlenül es felhőtlenül „optimisták”; a szó igaz értelmében vett optimizmusunkat azonban alátámasztják ezek az erőfeszítések. Nem kizárólag a gazdaságban, hanem a társadalmi élet más terepein is biztató folyamatok bontakoznak ki. Nemcsak a népgazdaság stabilitásáért, a vállalat vagy szövetkezet talpon maradásáért, a közösség lét- biztonságáért folyik a küzdelem, hanem közben a szocialista és demokratikus társadalmi élet fejlődéséért is. Nagyobb felelősséget és önállóságot, kezdeményezőkészséget problémaérzékenységet és problémamegoldó leleményt, szellemi aktivitást követelnek mai körülményeink mindenkitől, vezetőktől és beosztottaktól, egyénektől és testületektől mindenütt, a pártszervezetekben, az állami és társadalmi szervekben egyaránt. És egyre több helyen tudnak okos gondolatokkal és életrevaló tettekkel felelni — megfelelni a kor e kihívásának. Bizonyára senkinek sem jutna eszébe ezt a gazdasági és társadalmi életben tapasztalható pezsgést, belső átrendeződést — reformnak nevezni. Nálunk a reform fogalma hozzákötődött a gazdaságirányítás csaknem másfél évtizede bevezetett reformjához. Amely már régóta nem „új”, hanem megszokott, és még csak nem is „mechanizmus”, hisz a legkevésbé s< H mechanikus, hanem nagyon is alkotó, az új iránt fogékony gondolkodásmódot és cselekvő reagálást feltételez. Nem tekinthetjük a legkevésbé sem valamiféle „modellnek”, csak a mi sajátosságainknak megfelelő eszköznek; _ azt sem mondhatjuk, hogy mindig nyílegyenesen, „zsinórban” érvényesült volna. Vagy hogy mindenütt, a gyárkapun belül is. egészen az egyéni érdekeltségig, a munkával aranyos differenciált anyagi ösztönzésig mélyen kibontakozott volna. Vagy hogy éppen most, a nehéz időkben egyes kényszerű intézkedéseink is teljesen összhangban volnának alapelveivel. De az tény, hogy a vállalati önállóság és érdekeltség nagy lendületet adott gazdaságunk fejlődésének, még akkor is, ha ennek öröklött, vagy később felhalmozódott strukturális gyengeségei, nehézkessége, nem kielégítő hatékonysága épp az utóbbi három-négy esztendőben, e vizsga- időszakban került éles megvilágításba. És még valami. A mai, felszín alatti biztató erőfeszítések arra mutatnak, hogy a reform gondolata mára valóban gondolkodásunk reformjává vált. A közgondolkodás nagy területeire jellemző a szilárd szocialista alapokon álló, rugalmas reformeri szemlélet és magatartásmód. Olyan társadalmi és ideológiai eredményünk ez, amely nélkül ma aligha birkózhatnánk a siker reményében külső és belső eredetű gazdasági bajainkkal. Igenis reformkor ez a mai, még ha kevésbé illetjük is ezzel a jelzővel, mint a tizenöttíz évvel ezelőttit. És igenis reformer nemzedék ez a mai, életkortól függetlenül, a fiatalok, a középkorúak és a friss szellemű idősebbek évjáratai együttvéve. Már rég-rég túl vagyunk azon a néhai iskolás nézőponton (hogy dogmatikust ne mondjunk), amely a forradalom és reform, a forradalmár és reformer fogalmad között valami tértől és időtől független, állandó, hierarchikus rangsort tételezett fel. Vagy, amely a reform fogalmát és reformeri magatartását éppenséggel a forradalom anti- pólusának gyanújába keverte, vagy legalábbis lekicsinyelte jelentőségét. A szocializmus építése során szerzett tapasztalataink birtokában meggyőződésünk, hogy itt és most — a mai nemzetközi és nemzetközi-gazdasági viszony közepette, a mai Magyarországban, ebbien a szocializmus útján járó, de kicsiny, laboratórium- méretű országban — csak úgy lehetünk örökösei és folytatói a Nagy Októberi Szocialista Forradalomnak, ha híven az alapelvekhez, a lenini eszmékhez, de a maii kor kihívásainak megfelelve, szocialista reformeri gondolkodásmóddal és magatartással dolgozunk. Most hatvanöt éve indult el útjára a szocializmus, vált tudományos előrelátásból és eszmerendszerből valósággá, gyakorlattá ; és vált azóta világrendszerré, amihez — bármily szerény részben — hozzájárult mintegy három és fél évtizede a magyar társadalmi viszonyok alapjainak forradalmi átalakítása is. Amikor tisztelettel adózunk Lenin forradalmár nemzedékének —, s az évfordulón az övéké mellé odahelyezzük gondolatban a magyar forradalmárok, Sallai, Fürst, Schönherz és mások portréit — meggyőződésünk, hogy művük folytatása ma permanens reformeri magatartásra kötelez bennünket. A világ forradalmi átalakításának, az új társadalom megteremtésének munkásai csak így lehetünk. Saját keserves tapasztalataink tanítottak meg arra bennünket, de mozgalmunknak a világban másutt is — korábban is, ma is — tapasztalható történései is arra figyelmeztetnek, hogy ahol a tüzes és következetes for- radalmiság nem párosul a szívós, újítani kész reformeri munkálkodással, ott a forradalmi vívmányok kerülhetnek veszélybe. "Ott a rugalmatlanság és restség nyomában a feszültségek és ellentmondások felhalmozódása jár. Nem szeretjük a nagy szavakat, a forradalmat annak tartjuk, ami: a régi társadalmi viszonyok felváltásának az új, az emberiség holnapját jelentő viszonyokra; a történelem mai periódusában szocialista, majd kommunista, a termelőeszközök társadalmi tulajdonán alapuló, kizsákmányolástól mentes, közösségi viszonyokra. A forradalmi magatartást eszerint ítéljük meg, nem pedig külsődleges jegyek alapján. A legnagyobb áldozat sem segíti elő a forradalmat, ha a szó lenini értelmében nincsenek meg időszerűségének feltételei. És a legharcia- sabb felszín is takarhat tévedést, vagy reakciót, ha a történelmi mozgással ellentétes irányba mutat, ha a polgári „szabadság” zászlója alatt a szocializmus erőit próbálja szétzilálni. A kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet jelenkori sajátossága, hogy csakis békében, a két világrendszer fegyveres összeütközése nélkül, egy termonukleáris világháború nélkül, az emberiség létének kockáztatása nélkül mehet végbe. A szocialista forradalom szinte első szavával a békét deklarálta, erős fegyvereivel mindig is csak önmaga létét védte; a világ haladó és békeszerető népeinek szemében ezért jelent ma is egyet a béke és a szocializmus. A szocializmus vívmányait megvédeni, gyarapítani, kiteljesíteni, fejleszteni, presztízsét és vonzerejét növelni — csakis békébe>- ' -hét és kell. A folytonos újításra és megújulásra kész. szocialista reformer: trv-" a tartás ezért kapcsolódik szervesen a forradalmár elődök példájához. Ez sem kíván kevesebb szívósságot, következetességet, elvi tisztánlátást, hűséget. És ez sem kínál kevésbé vonzó perspektívát a ma — ifjú és mór nem ifjú — nemzedékeinek. Stagnálás? Nem. A mai. felszín a1?*-! z^úó folyamatok, energiával teli ár-m1^: Y-. abba az irányba törnek, amefte If" y " lölte -ki az utat. Koncz István 1 Szovjet filméit fesztiválja A premierek sorából kiemelkedik Nyikolaj Gubenko „Ősszel a tengernél” és Irina Poplavszkaja „Megbocsátás” című alkotása. Az utóbbi évtizedben méltán tett szert világhírre a grúz filmgyártás. A Grúziáidul Stúdiót ezúttal Nana Mcselidze „Az öszvér nem megy esküvőre” című drámája képviseli. Kétrészes színes történelmi dráma Elem Klimov új filmje, az „Agónia”, mely II. Miklós cár hírhedt bizalmasának, Raszputyinnak az életét dolgozza fel. A gyermekközön- ségnek egy díjnyertes mese- film, a „Fekete tyúk” ígér tartalmas szórakozást. • Bár ünnepi díszelőadásokra Nógrád megyében idén nem kerül sor, a salgótarjáni November 7. és a balassagyarmati Madách Filmszínház novemberi programjában minden új bemutató helyet kapott. A szovjet filmek fesztiválja alatt a megye valameny- nyi mozijában műsorra tűznek szovjet filmeket. Fotó: Kulcsár József A szocializmus útján tovább keil haladnunk Nagygyűlések, koszorúzások a megye településein A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 65. évfordulója tiszteletére megyeszerte megemlékezéseket, ünnepségeket rendeztek; városokban, nagyközségekben, falvakban. Megkoszorúzták a szovjet hősök emlékműveit, sírhelyeit, kitüntetéseket adtak át a jó munkát végzőknek. Az ünnepi nagygyűléseket valamennyi helyen színvonalas kulturális műsor követte. ESalassagy^mat A ita’aifá; mslleft elkötelezett népek állnak A párt balassagyarmati já- voltak a területi pártvezető- rási bizottsága pénteken dél- ségek és az alapszervezetek előtt ünnepi aktívaülésen era- titkárai, veteránok, a pártbi- lékezett meg a NOSZF győ- zottság aktívái és a nyugdí- zelmének évfordulójáról. Ott jas párttagok. Ünnepi beszé.» A Lenin-emlékmű megkoszorúzása Balassagyarmaton, det Batta László, a párt balassagyarmati járási bizottságának titkára mondott, majd Forgó Imre első titkár jutalmakat, ajándékokat adott át. A megjelenteket baráti beszélgetésen látták vendégül. Délután fél háromkor gyülekeztek Lenin szobra előtt Balassagyarmat város lakói. Tibai András John Reed világhírű könyvéből idézte fel a 65 évvel ezelőtti történelmi eseményeket. Ezután a város párt-” és állami vezetői, a hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet csapatok küldöttei, a fegyveres erők. az üzemek és az intézmények, a tömegszervezetek képviselői helyezték el a megemlékezés koszorúit a szobor talapzatán. Az ünnepi nagygyűlést a Madách Filmszínházban tartották, ahol Rith Lajosné. a párt városi bizottságának első titkára méltatta a világ- történelmi jelentőségű évfordulót. A történelmi eseményeket mindenki ismeri. A forradalom győzelme óta eltelt hat és fél évtized bizonyította, hogy kézzelfogható valósággá váltak az akkori célkitűzések. A Szovjetunió tekintélyes szocialista nagyhatalommá vált Lenin szavaival élve: „.. Az orosz minta a világ minden országának mutat egyet-mást, méghozzá igen lényegeset elkerülhetetlen és nem távoli jövőjükből”. Ma már a szocializmus mellett elkötelezett népek állnak — élén a Szovjetunióval — következetesen szállnak szembe a béke ellenségeivel, küzdve a haladásért, a nemzetek felszabadulásáért. A magyar és a szovjet nép barátsága nem mai keletű. A barátság fájának gyökerei egy nagy eszme talajába kapaszkodnak. Másfél • évtizede, hogy Nógrád megye és a szibériai Kemerovo között szorosabbra fonódtak a kap(F oly tatás a 2. oldaíomj
