Nógrád. 1982. november (38. évfolyam. 257-281. szám)

1982-11-02 / 257. szám

Nem szívtelenség; egészségvédelem Ismét a bőség zavarával küszködünk, amikor néhány tudósításnak, beszámolónak helyt adunk az Üttörősarok- ban. Ugyanis meglehetősen megszaporodott tudósítóink tábora, s örömmel tapasztaljuk hétről hétre, hogy egyre többen ragadnak tollat a kisdiákok közül, s tájékoztatnak bennünket szűkebb környezetük eseményeiről, az iskola­életről. S hogy ez nemcsak munka, hanem egyben öröm is, arra bizonyítékul hadd álljon "itt bevezetőül a karancs- lapujtöi Zrínyi Ilona Úttörőcsapat riportereinek levele! „Nogyszeiű dolog..." ... hogy nemcs'ák olvassuk a NOGRÁD-ot, hanem írjuk is! Szeptembertől „városi’’ gye­rekek lettünk, az Úttörőhöz riporterének tudósítói. Nem vagyunk éppen kezdők, mert már otthon is riporterked- türuk. De az újság más! Ol- vásní a nevünket az újság­ban nagyon jó dolog. Mi most levelet írunk, csak ép­pen nem tudjuk, hogy ki­nek? Valóban „bácsinak”? Vagy jóbarétnak? Vagy kis­pajtásnak? Szőke, barna, ala­csony, magas? ...Nem kí­váncsiskodunk tovább, sze­retettel meghívjuk legköze­lebbi tudósításunk , színhelyé­re: november 9-én az I. szá­mú óvodába, 15 órára”. Ed­dig az idézet Tóth Cecília, Fodor Krisztina és a riporter­kor tagjainak leveléből. Mi­vel többen és gyakran kér­deznek hasonlókat, hadd mondjuk el, hogy az Úttörő- sarok rovat felett a NÓGRÁD szerkesztőség KlSZ-alap- szervezete vállalt védnöksé­get, így az írások gondozá­sát többnyire többen is vég­zik, noha személy szerint az ifjúságpolitikával foglalko­zó munkatárs látja el az Űt- törősarok összeállítását. A meghívást természetesen el­fogadtuk, így hát november kilencedikén személyesen is találkozhatunk, s akkor kissé részletesebben beszélgethe­tünk a tudósítói munka le­hetőségeiről! Szécsényből — szabadon Szenográdi Péter a szécsé- nyi általános iskola tudósítója rovatunk régi tagja, ő is szinte kötelességének érzi, hogy rendszeresen beszámol, jón a helyi eseményekről. Ezért is kezdi némi magya­rázattal levelét. Bizonyára nem egyedüli a véleménye... — Szégyenlem magam, hogy eddig még nem írhattam, de alig van szabad időm. Igaz, a látszat ellenem szól, hisz szeptembertől heten tó csak öt napon át járunk iskolába, de kevesebb az engedmény és többször van hat óránk. A tanulás még nem minden, mert ott vannak a szakkö­rök, nekem még az iskolará­dió is, aztán föl kell készül­nünk a tanulmányi verse­nyekre. .. Nem vitás, a diákok jó ré­sze túlterhelt, különösen, ha még számításba vesszük az e=etleges otthoni elfoglalt­ságokat is, tény azonban, hogy közülük sokan, ilyen feltételek mellett is vállalják a plusztehert, itt vannak pél­dául a kallói és a pásztói pajtások. Folytassuk velük a sort! Sport minden mennyiségben Kálién figyelemre méltó eredményeket mondhatnak magukénak a diákok, leg­alább is ez tűnik ki levele­ikből, amelyek rendre beszá­molnak valamilyen sportese- ménvről. Legutóbb Augusz- tin Márta írt. egyebek kö­zött a futba'lmárkőzésröl, amelyen elsöprő leállói gvőze- j87üintett Vnnynrc és Er- dükürt ellenében. Nem így sikerült viszont a női mér­kőzés, amelyen a kállóiak 2—0 arányú vereséget szen­vedtek az erdőkürtiektől. Szintén káliói hír, hogy je­lentős társadalmi összefogás­sal elkészült az úttörőszoba, valamint ' tizennyolc őrs részvételével a közelmúltban népdalverseny zajlott le, melynek során a kisdobosok­nál a Vadvirág, az úttörők­nél a Karthágó őrs bizonyult a legjobbnak! Futottak a Dózsások — ír­ják a pásztóiak, többek kö­zött Petre Marianna, Sisák Tímea, Zeke Andrea, Már­ton Ágnes, Nagy Szilvia, míg Mikuska Ádám és Judit a papírgyűjtésről és egy disz­kóról számol be. Ruia Gab­riella, a hatodik osztályosok Gábor Áron rajának tudósí­tója kéri, ahol működik ha­sonló raj, vagy valakinek ne­tán lenne Gábor Áronról ké­pe, bővebb információja, tör­téneti anyaga, az vegye fel a kapcsolatot a rajjal, címünk: Gábor Áron raj, Pásztó, Dó­zsa György Általános Iskola, Nagymező út 36. Szintén érdekes dolgot kö­zöl a Riporter őrs, amely szá­mos felvétel birtokában fel­ajánlja riportjait a rovatnak. Örömmel vesszük abban a formában, hogy alkalman­kénti tudósításokban egy-egy sikerültebb anyag írott vál­tozatát az Űttörősarokban kö­zöljük! Még pásztói hír: megkeresett levelével ben­nünket Ivánfy Mária, aki már kinőve az általános is­kolát, jelenleg a salgótarjáni kereskedelmi és vendéglátó­ipari- iskola elsőéves hallga­tója, s az itteni életről szá­mol be, várjuk újabb jelent­kezésedet! Érdekes írásokat kaptunk még a Partizán Örs­től és Sárenczky Epikőtől is, ők az őrsi élet időszerű ese­ményeiről tájékoztatták a rovatot DIVAT Megállók pár percre a me­gyeszékhely központjában, körbejárom az újságosstand üvegfalait. A szemlélődés fö­löttébb tanulságos, csak össze kell hasonlítani a vevőkre vá­ró folyóiratok címlapjait, illet­ve a figyelemfelhívó tarta­lomrés zleteket. „Településfejlesztés” és „te­lepülésszerkezet” — csaknem valamennyi kiadvány címolda­lán olvasható e két szó egyi­ke. Az egyik folyóirat „csak” cikkeket vagy tanulmányt kö­zöl, a másikban hónapok óta folyik a településfejlesztés eredményeitől és gondjaitól inspirált vita. Az ország leg­különfélébb pontjain szer­kesztett és kiadott lapok közös témája tehát egyértelműen jelzi: divatos dolog manapság falvakról és városokról — az arányokról — folyó disputa. Akárcsak a rádióban és a napilapokban, a jóval frissebb tömegtáj ékoztaitási eszközök­ben is. De meglehetősen sok­színű a műfaj is A publicisz- tikus elmélkedések mellett egymást érik a tudósítások is, merthogy egyik konferencia, tudományos tanácskozás köve­ti a másikat Településfejlesz­tés ügyében — természetesen. A naponta visszaköszönő té­ma jó ismerője már tudja: a lényeget tekintve — nem szá­mítva a szélsőséges vélemé­nyeket — mindenütt ugyanazt mondják. Nevezetesen: diffe­renciálni kellene, mert az anyagi javak döntő többségét a városok és nagyvárosok kapják. Aztán: éppen ideje volna a feszültségek mérsék­Többekről, röviden Csak címszavakban a töb­bi levélről! Gál Attila Bu­jákról, mint az ötödik osz­tályos Kinizsi őrs vezetője szintén hasonló nevű őrsöt keres, a Bujáki Általános Is­kola címére várja a levele­ket! Kovács Gábor Pilimyből az Arany János-évforduló helyi rendezvényeiről írt, míg Bódi Orsolya Szécsény- felfaluból a múzeumi hónap keretében megrendezett sza­valóversenyről számolt be. Szalai János a salgótarjáni Petőfi Sándor Általános Is­kolában működő — és igen eredményes! — Makk Marci búvárklub foglalkozásairól tudósít, Szalai Éva pedig az úttörőszoba berendezéséről, társadalmi munkálatairól ír. Endrefalváról két levelet is kaptunk; az egyikben Ko­vács Erika a helyi kézilabda- bajnokságról, a másikban Szűcs Natália a szécsényi at­létikai versenyről írt. Nagy érdeklődéssel olvastuk még a homokterenyei Kotroczó Róbert, a kisierenyei po°ány Dóra, a salgótarjáni Mártí­rok útja Általános Iskolából Vaniga Zsuzsanna, az erdő­kürti Berceli Judit és a mátrakeresztesi Kontra Gá­bor levelét. Megfejtés, nyerteseié, feladvány A legutóbbi feladvány he­lyes megfejtése: Közbe vá­gott Pa,tó Tál úr: Ej, ráérünk arra még!” Nyertesek: 1. Kincskereső raj, Kálló, általános iskola. 2. Kazári Gyula, Salgótar­ján, Ybl Miklós út 82. 4/4. 3. Gál Anita, Dejtár, Béke út 25. 4. Bacsa Gyöngyi, Luciái­vá, Arany János út 33. 5. Olimpia őrs. Salgótarján, Gararln Á’talános Lko'a. Kérjük, hogy a beküldött megfejtéshez a rejtvény áb­ráját is mellékeljétek! E lésének. Ebből következően: nagyobb figyelmet érdemelné­nek a kisvárosok, a nagyköz­ségek. S mindent összevetve: az anyagi eszközök okosabb szétosztásával, a túlzott kon­centráció elkerülésével, a fa­lufejlesztési hozzájárulás új rendszerének kialakításával arányosabb településfejlesztés­re van szükség. Milyen igaz! A bibi ott van, hogy ezek az igazságok régóta ismétlésként hatnak: talán túl­ságosan is sokat BESZÉLÜNK erről a manapság oly divatos témáról. Jó volna már érezni e szé­les körű eszmecserék gya­korlati hasznát is! NÉPVISELET Emlékezetem lomjait porol- gr.tom, felidézem gyerekko­rom szüreti felvonulásait — és tanúnak jelentkezem. Isten uccse’ tizenöt-húsz évvel eze­lőtt is ugyanolyan ruhába öl­tözött a felvonulás bírónéja Ecsegen és Kozárdon, mint az október 12-i címlapon megörö­kített mai menyecske. S ami­kor hosszú évek múltán újra felidézték a már-már elfele­dett hagyományt, meg sem fordult a fejemben, hogy ku­tatni kéne a jelmez eredetét, jogosságát. A hagyomenyéb- resztés öröme egyébként is lelkesít annyira, hogy feled­jem az „apró" külsőséget. Ki­A fő ellenség az édesség November — fogászati hó­nap. Az idén éppúgy, • mint tavaly, tavaly előtt és az­előtt. Ebben az Időszakban több szó esik a fogak és a száj ápolásának fontosságá­ról, mint az év többi részé­ben. Jó néhány év propagan­daanyagát ismerve, sokan kételkedhetnek abban, hogy a fog- és szájápolásról, vala­mi újat lehet mondani. Előtérben a gyermekfogászat Idén a szokásosnál többet foglalkoznak a gyermekfo­gászati problémákkal. Ag­gasztó adat: 100 évvel ez­előtt, gyermekkorban szinte ismeretlen volt a fogszúvaso- dás, ma pedig a gyermekek 90 százalékának nincs ép fogsora. Az ok nem az egészségnevelési módszerek hiányosságában keresendő. A gyerekek már kicsi koruktól kezdve tisztában vannak a száj- és fogápolás fontossá­gával, módjaival, s ebben so­kat segítenek a különféle felvilágosító filmek, játékos propagandaanyagok. A fog­mosás azontoan önmagában nem elég. S az első számú ellenség: az”édesség. Ahhoz, hogy egy gyermek­nek ne legyenek fogászati problémái, 15 éves koráig semmiféle édességet nem sza­badna fogyasztania. Ez ter­mészetesen túlzás, de szigo­rúbb „édesség-elvonókúra” nem ártana. Ezt bizonyítják a svédországi tapasztalatok, ahol egyre több gyermek he­ti étrendjében csak egyetlen napon szerepel édesség. Az eredmény: ezeknél a gyerme­keknél alig-alig fordul elő fogszúvasodás. A rágásf is meg kell tanulni Nem szívtelenség, ha a szülő kevés édességet ad gyer­mekének. Hiszen a hibás fogsorú gyermek étvágyta­lanná, kedvetlenné válik, fejlődésében is visszaesik. Ehhez azonban nemcsak az étrendből, az ajándékok kö­zül is „száműzni” kell a cu­korkát, csokoládét Nem így a rágógumi. A fogorvosok egyöntetű véle­ménye alapján a rágógumi kitűnően tisztítja a fogakat, és fejleszti a rágóizmokat. A helyes, alapos rágás, amire a gyermeket tanítani kell, szintén a szülők által nem túl fontosnak tartott dolgok közé tartozik. Pedig ezzel előzhető meg legjobban a fogínysorvadás, a fogak meg- lazulása. Hasznosak tehát az óvodákban, iskolákban egy­re szaporodó „almaklubok”, ahol a szakemberek a helyes rágásra, és szájápolási tudni­valókra tanítják a gyermeke­ket. A tejfogak is fontosak Az utóbbi években egyre több olyan gyermek került fogorvosi székbe, akinek már a tejfogai is szuvasodtak. Legtöbb felnőtt úgy vélekedik, hogy az első fogak úgyis ki­esnek, nem túlságosan fon­tosak. sőt. több esetben meg­tiltják a fogorvosnak, hogy a szú vas tej fogat kezelje, mondván, hogy felesleges a gyermeket kínozni. Az első fogakat épp úgy kell kezelni, mint a „véglegeseket”. Ha ezt elmulasztják, az utánuk kö­vetkező fogak ferdén, egy­másra nőnek, vagy egyálta­lán ki sem fejlődnek. Az egyre több óvodában, iskolában található „alma- kluboknak” nemcsak oktató, felvilágosító szerepük van. A gyermekek összebarátkoznak a fogorvosokkal, nem félnek tőlük. Ez azonban nem elég. Elsősorban a gyermek csa­ládjához tartozó felnőttek­nek kell jó példával elöljámi. Egészséges étrendösszeállítás­sal, a helyes fog- és szájápo­lásra szoktatással. S nemcsak a fogászati hónapban. Németh Szilvia SZÓTÖREDÉK Az ábra szótöre- d ékeiből rakjatok össze egy hatszor hat kockából álló négyzetet úgy, bogy a betűk fo­lyamatosan ol­vasva Petőfi Sán­dor egyik verséből adjanak idézetet. Hogy szól ez az I idézet? I Olcsó ba hús A skóciai Stirling egyete-’ men olyan eljárást dolgoz­tak ki, amellyel a táplálék­ban szegény harmadik világ­beli országok sokkal több olcsó halhúshoz juthatnak hozzá. A melegégövi tilapia halnak — Délkelet-Ázsia és Afrika egyik legkeresettebb népélelmezési cikkének — a hímjei sokkal gyorsabban és nagyobbra növekszenek, mint nőivarú egyedei. Ezért embe­ri táplálék céljára főként a hímeket érdemes szaporítani és növeszteni. Fölismerték, hogy, ha kis mennyiségű hím nemi hormont tesznek a víz­be, nem sokkal azután, hogy az ivadékok világra jönnek, kivétel nélkül hímek lesznek belőlük. Ä.7. egyetemi kuta­tócsoport laboratóriumi kö­rülmények között 2900—3000 tilapiaivadékot tenyészt évente. Az eljárást kormánytámo­gatással most dolgozzák át nagyüzemi alkalmazásra: ak­kora új tenvészmedencét épí­tenek, hogy benne havonta 30 000 ivadékot kaphatnak. Az eljárást egyébként a „te­repen” is kipróbálják, még­pedig a kenyai Mombasóban. Az eredmények iránt már hat ország érdeklődött. Z - A vált, hogy mindig is ezt lát­tam ezen a vidéken is a hintá­ra ült menyecskén. Mégis, egy-két szót a bujáki varroda dolgozóinak leveléről, amelyet T. Pataki László idéz a Kinek jár a kakatúr? című írásában. Sokat hozzá nem te­hetek. Kiváltképpen azért, mert felkészültségem népvise­letügyben meg sem közelíti szerzőtársamét. Röviden tehát csak annyit: e sorok írója illő alázattal köszöni a bujálciak hevülékeny sorait. Ha másért nem, akkor azért, mert éppen a minap próbáltak egy nyil­vánosság előtt zajló vitában meggyőzni; széthull a falu, nem ragaszkodnak már a kis­települések lakói semmihez és senkihez. Fájlalom, fölöttébb fájlalom, hogy akkor még nem ismerve, fel nem olvashattam e kurta, mégis oly sokat mondó levelet. De még valamit, a szüreti felvonulás és a népviselet kap­csán. A mai Kozárd őszi ese­ménye bizony vetekszik a régi nagy felvonulásokkal, s ehhez csupán az kellett, hogy özv. Kabács Urbánné szövőasszony személyében egy ambiciózus, csupa tűz, mindenre kész szervező állt az ügy élére. Tő­le hallom, itt már nem öltöz­nek kölcsön jelmezekbe, mint gyerekkoromban. Saját pénz­ből anyagot vásárolnak, ma­guk varrják — leírások és Idős emberek elmondása alap­ján — valódi helyi viseletéi. 2 Mi tagadás, nem olyan szín­pompás ez a teljes feledés­ből újrateremtett viselet, mint a kölcsönkért és vitát kavaró bujáki. De ez az értékmentés, ez a hagyományteremtés épp oly elismerésre méltó, annyi­ra becsülnivaló, mint az is­mert és elismert színpompás viselet őrizése. Csak legyen mindkettőhöz kellő önbecsülés, kitartás. ÖNKRITIKA Egy helyreigazítási hírt ol­vasok a Napjaink című folyó­iratban, és hetek múltán sem tudok fölötte napirendre térni. A felületességek és sajtóhibák kiigazítása ugyan meglehető­sen gyakori a sajtóban, ebben a mostani tizenhárom szedett sorban mégis van valami rendkívüli. Így kezdődik: „A szerző kérésére közöljük... ” Majd így fejeződik be: ., .. a felelősséget magára vállalja és elnézést kér”. Jól lát a kedves olvasó, ezt idéztem: a A FELELŐSSÉ­GET MAGÁRA VÁLLALJA! Mi, tagadás, kissé szokatlan „hibaigazítás”. S talán azért szúr szemet, mert manapság a vétségeinket igy szoktuk le­mosni: elírás történt... gépelési hiba miatt. .. Vagy ami a leg­szebb — és legsemmitmon­dóbb ! —: technikai hiba r\ü atL.. NÓGRAD - 1982. r Eljátszom a gondolattal, mi volna, ha egyszeriben népsze­rűvé válna a Napjaink önkri­tikus hajlamú szerzője és kö­vetőkre találna. Akkor hol­nap talán olvashatnánk a la­pokban, hogy X. Y. magára vállalja a felelősséget, mert nem lehetett kapni ezt és ezt. Esetleg felolvasnának a tévé­híradóban egy kommünikét, amelyben Z. tudatja országgal és világgal, hogy a Margaréta utcai lakóházban az ő ha­nyagsága miatt hullámos a parkett, azaz vállalja a fele­lősséget. Aztán kopogná a táv­irati iroda telexgépe, hogy Y. elnézést kér, mert a hanyagsá­ga miatt maradt ki a lépcső- ház egy tízemeletes házból. Termés,zetesen*: vállalja a fe­lelősséget! De sorolja a példákat ki-ki kedve szerint. Persze, volna ennek a nagy őszinteség! ro­hamnak egy szépséghibája is. Ismerve vétkeink, mulasztása­ink és hanyagságaink számát félő, hogy nagyonis egyfor­mák lennének az újságjaink, A felelősségvállalások mellett esetleg nem jutna másnak hely. A ködö.s;tésnek . és a mellébeszélésnek sem, hacsak ... Hacsak nem indulna egy új lap, mondjuk Vállaljuk a felelősséget í címmel. Most jut eszembe: e jegy- zetecske sutasága, esetleges szellemtelensége kizárólag az én lelkemen szárad. Mentsé­gem csak egy van: vállalom érte a felelősséget. Kelemen Gábor ovember 2., kedd $

Next

/
Thumbnails
Contents