Nógrád. 1982. november (38. évfolyam. 257-281. szám)

1982-11-30 / 281. szám

Mikulás, Luca-szék, ólcmönfés Jeles napok decemberben Kezdjük a sort egy szokatlan hangú levéllel, amely az Vttörősarokhoz érkezett, s amelynek egy részét már ko­rábban ismertettük. Most csak a lényeget: egy salgótar­jáni kisfiú, elvált szülők gyereke, aki a nagymamájával él arra kéri a rovatot, hogy szóljon a Télapónak, egyszer őt is látogassa már meg, s ne akkor, amikor éppen alszik... Nos ? az idézett levélnek nagy visszhangja támadt, nem­csak a megyei úttörőelnökség, hanem egyéni felajánlók is fölkerestek, hogy szívesen hozzájárulnának a kisfiú Tél­apó-csomagjának elkészítéséhez, ki könyvvel, ki egy sze­rény ajándékcsomaggal. A pajtások sora bizonyította, hogy önzetlen és a segítőkész, még ha egy ismeretlen társáról is van szó! Mozgalmi élet Balassagyarmaton Gulya Pál, a Dózsa György nevét viselő általános isko­lából küldte tudósítását Ba­lassagyarmatról. Mint be­számol, pezsgő élet zajlik a mozgalomban, s ennek egyik „motorja” az új csapaitta- nácstitkár Pilisi Boglárka. — Nagy harc folyik a pon­tokért — írja —, hiszen ha­vonta értékelik a tanulmá­nyi munka, a magatartás, a sport, a kulturális munka színvonalát, de beszámít a KISZ-esekkel, a szülőkkel, s egyéb patronálókkal való együttműködés is. Nemrégiben hulladékgyűj­tést rendeztek, majd ünnepé­lyen a különféle kategóriák­ban Hegedűs Gábor, Ignácz Éva, Ruska Erzsébet bizo­nyultak a legjobbaknak. Meseverseny a kisdobosok­nak — címmel vetélkedőt rendeztek a helyi könyvtár­ban, tájékoztat Ignácz Zsu­zsanna. A hétfordulós ver­senyben a Micimackó őrs sze­rezte meg a győzelmét. Hírt kaptunk még a nyolcadiko­sokból álló énekkar szerep­léséről, egy dls'íkópiogram- ról, valamint a helyi tömeg­sport eredményeiről. Diákok társadalmi munkában Gyakran számolunk be ar­lyes csapat,gyűlésre került sor, ról, hogy a. diákok társadal­. . i.'_ _ V í r* * r/-xocyÍi rfi i Ír nf xác TT1 5 Ttl 11 n !f 11 n "Viaffislr eóc s t utána pedig ügyességüket és bátorságukat mérték össze a pajtások. Klub Dereden „Rendszeres olvasói va­gyunk a népszerű rovatnak, már eddig is sok segítséget, tanácsot kaptunk tőletek — kezdik levelüket a ceredi pajtások, Kovács Katalin és Kovács Ottilia nyolcadiko­sok, majd így folytatják: mi is beszámolunk úttörőéle­tünk egy új kezdeményezé­séről. Iskolánkban klub nyílt a nyolcadikosok számára, s már két foglalkozásunk volt, az egyiken a szerelemről és a barátságról vitatkoztunk, a másikon egy játékos vetél­kedőt rendeztünk!” Várjuk az újabb progra­mokról szóló tájékoztatókat! De addig is nézzük meg, mi újság Erdőkürtön, a Mese őrsnél? — Nálunk hagyomány, hogy a klubdélutánpkra csak a jó őrsök, a szorgalmas úttörők kaphatnak rendezési enge­délyt — írja Berceli Judit, az erdőkürtiek krónikása, a Me­se őrs vezetője. — Legutóbb mi is kiérdemeltük, s olyan jól sikerült, hogy azon ipür- odúnk, újra rendezhessünk! Kirándulás katonáknál Több tudósítónk arról szá­molt be, hogy a közelmúlt­ban némi ismeretet szerez­hettek a honvédelemről, ka­tonai dolgokról. A rétsági pajtások, mint azt Wisinger- János hetedikes kisdiák írja, csaknem egy egész napot töl­töttek a közeli alakulat ven­dégeiként. Sokan most láttak első ízben igazi fegyvereket, katonai járműveket, _ így nem csoda, ha maradandó él­mény maradt számukra ez a nap. Törnek Szilvia\ es Bu- csényszki Olivér diósjenői ta­nulók szintén egy ilyen lá­togatás emlékét rögzítették papírra, akárcsak Kajzinger Ervin, aki legnagyobb élmé­nyének a T—34-es tank „ki­próbálását” tartotta. Strehó Zsolt Nagyiócról arról ír, hogy ők a hősi halált halt kato­nákra emlékeztek, s ezen az eseményen ott voltak az osz­tályt patronáló Csépe Sán­dor Szocialista Brigád tagjai is, a Palóc Háziipari Szövet­kezetből. Káliói hírcsokor A kallói pajtások legutób­bi jelentkezésük óta is dicsé- jre' es szorgalommal kü'dik be­számolóikat. Koncz Andrea nyolcadikos diák a Fut a Kálló versenyről írt. Ame­keztek, tudósít Kotroczó Ró­bert, akinek még arra is ju­tott ideje, hogy az egyik ked­ves tanár néniről egy port­rét készítsen. Itt jegyezzük meg, hogy sajnos a beküldött levelekből csak röviden idéz­hetünk, hiszen így sem so­rolhatjuk föl minden levél tartalmát és íróját. Azon­ban az érdekesebb tudósítá­sok, kezdeményezések nap­világra kerülnek, s az ille­tékes úttörővezetők' informá­ciót kapnak róla. Tghhehről — röviden Vaniga Zsuzsa, a salgótar­jáni Mártírok úti Általános Iskola riporter szakkörének tagja a Kodály-emlékműsor eseményeit küldte meg ro­vatunknak. Mint kiderül gaz­dag rendezvénysorozattal adóznak a nagy zeneszerző emlékének. Tóth Tünde, a pásztói Dózsa György Általá­nos ' Iskola hatodikosa az is­kolai értékelőrendszerről ír — ennek lényegéről már ko­rábban is hírt adtunk. Ugyan­csak innen küldte levelét Ger- hát Gábor, Kontra Gábor, a kisegítő iskolából pedig Cse- mer Angéla. ■ Vincze Katalin a megye- székhely Petőfi Sándor Álta­lános Iskolájában készülő út­törőszoba társadalmi munká­latairól ír, míg Menkó And­rea a Bem úti iskolából egy pályaválasztási vetélkedőről mi munkán vettek részt. Most is kaptunk efféle híre­ket, a tari általános iskola tanulói a süli környékét tet­ték rendbe, amint ezt Göröcs Zsuzsanna és Balogh Katalin tudósít. Csonka Piroska, Sza- ötödik osztályos pajtások ír- bó Gábor, Sándor Júlia pe­ték. A homokterenyeiek a dig a Budapesti úti iskola közelmúltban átadott öregek egyik hangulatos klubdél- napközi otthonában segéd- utánját írta meg. Megfejtés, nyertesek, feladvány Ezek után ismertetjük a legutóbbi feladvány megfejté­sét és nyerteseit. A megfejtés egyetlen szám: 24, amelyet az újságból kivágott rejtvénnyel együtt kellett beküldeni. Nyertesek: 1. Szvetlik Szilvia, Erdőkűrt, Téglaház út 13. 2. Rakéta kisdobosőrs, Somoskőújfalu, ált. isk. 3. Szekeres Katalin, Csecse, Madách út 13. 4. Medve Gyöngyi, Rimóc, Lenin út 1. 5. Bakos Zsolt, Salgótarján, Arany János út 3. VI/3. Az alábbi feladvány megfejtését szintén a kivágással kérjük. Határidő: december 13. . 6x18 A beírt számon kívül írjátok be az ábra üres me­zőibe az 1-től 10- ig terjedő számo­kat úgy, hogy a számjegyek ösz- szege valamennyi vízszintes és füg­gőleges sorban egyformán 18— 18 legyen! December 3-án az egyik leggyakoribb férfinevünk tu­lajdonosai, a Ferencek ünne­pelnek. Az egyházi kalendá­rium ezen a napon Xavéri Fefencre, a Távol-Keleten te­vékenykedő hittérítőre emlé­pókeknek, ügyvédeknek, pati­kusoknak, halászoknak, a hídépítőknek, az eladó lá­nyoknak. Az egykori magyar kalmárok, tözsérek körében is virágzó Miki ős-kultusz ele­venségére vall, hogy Szent kezik, akihez tengeri utazás, Miklós pénzének nevezték a pestisjárvány idején folya­modtak a hívők. Xavér gyű­rűje elterjedt, ismert erek­lye volt: főleg vajúdó asz- szonyok húzták az ujjúkra, de más betegek is viselték. Szi­getközi, Székesfehérvári ka­lendáriumokban az egyik leg­fontosabb téli munkára utal­va disznóölő, disznóvágó jel­zőt illesztettek a Ferenc név ín éllé. A hitéért megkínzott és lefejezett Szent Borbálához sok legenda kapcsolódott. Vé- dőazentje volt a bányád nak, a tüzéreknek, az ágj ú- és harangöntőknek, de szű­csök, kovácsok, bognárok, nyergesek, kőművesek, kőfa­ragók is Borbála oltalmiba ajánlották magukat. Borbála füvét elődeink kelések, him­lők és villámcsapások ellen használták orvosságként A megvásárolt jószágra, porté­kára adott foglalót, az eladó és vevő áldomását pedig Szent Miklós poharának. A mikuláshoz kapcsolódó, napjainkban is élő hiedelmek, szokások köre hazánkban alig több másfélszáz esztendősnél. Az ezan a napon szokásos ajándékozás városi eredetű, az ablakba tett cipő, a cipőbe csempészett mikulás és virgács osztrák hatásra utal. A december 13-án ünnepelt Luca napja a hazai hagyo­mányok egyik legérdekesebb, legjelesebb dátuma. Á közép­korban Luca a szem fáj ósok védős/.entie volt. A magyar néphit kétféle Lucát ismert, a jóságosat és a boszorká­nyost. A névnap előestéjén bosszantó tréfákat csináltak a falúban, így például leszed­ték, elcserélték a kapukat. E hajadonok is pártfogójuknak nap kezdték készíteni a ne­tekintették, így számos sze- vezetes Luca-széket. amelyet relml jósló eljárás fűződött december 4-hez, Borbála nap­jához. Van, ahol ezen a na­pon cseresznyefaágat tör­nek, vízbe teszik. Ha kizöldül, hamarosan férjhez megy a lány. karácsonykor az éjféli miséje vittek, s aki ráállt, állítólag megláthatta a rontó boszor­kányokat. Számos termés-, halál- és szerelmi jósló szo­kás, hiedelem is kapcsolódott Luca napjához. Szeged kör­Miklós — névnapja decem- nyékén például Luca-pogácsát bér 6-án van — a régi idők- sütöttek. Sütés előtt minden ben úgy szerepelt, mint a há- családtag számára kis tollakat zasság. at anyaság oltalmazó- szúrtak a tésztába. Azt tar­ja, a gyermekek barátja; pat- tolták, akié sütés közben el- rónusa gabonakereskedőknek, ég, az hamarosan meghal. December 21., Tamás napúi a Gergely-naptár szerint a té« li napforduló időpontja, az eV legrövidebb napja. Körmén* den ez a nap szerelmi vu« rázslatra alkalmas időnele számított Békéscsabán a szlo­vák lányok vállukkal rázzák a .sövénykerítést, s azt tartot­ták, hogy amerről kutyauga­tás hallatszik, onnan jön a kérő. Göcsejben a Tamás nap­ján vágott disznó haja sokfé­le ■ betegségre volt orvosság, Szeged környékén a kelevéhvt gyógyították vele. Tamás nap­ja egyébként 29-én is szere­pel a kalendáriumban. A karácsonyi szokásoknak könyvtárnyi irodalma van. az ünneppel kapcsolatos * hiedel­meknek, mágikus eljárások­nak, étel- és szokásrendeknek csak a felsorolása is kötetie rúgna. Napjainkban legismer­tebb jelképéről, a karácsony­fa állításáról a XVII. század e’.eje óta vannak adatok. Ha­zánkban e szokás a múlt szá­zad kezdetén jelent meg, ele­inte az arisztokráciánál, majd a polgárság körében, s csak később terjedt el egyeteme­sen. Az óévet búcsúztató szilvesz­ter napjainkban a vidámság, a bizakodás, a reménykedés, pezsgő durrogástól fyangos éj­szakája. Régen sokféle hie­delem kapcsolódott az év utolsó napjához. Öiomönt-és- sel, galuskafőzéssel, almahéj- dobóssal, változatos jósló és varázsló cselekedetek sorával elsősorban azt kutatták, mit hoz a holnap, az új esztendő. Kiss György Mihály Gyalog poroszkálva? Autó alkatrész nélkül Találkozásuk óriási csatta- nással végződött. A közle­mény csak annyit tudatott: az anyagi kár nem jelentős, sze­mélyi sérülés nem történt. okát csak néhány nap múlva fedezte fel munkahelyének mosdójában. A tükörben azt látta, hogy feje jobbra, balra rom hónap”. L. csuklóit egyet. „,Tesséééék?!” „És a sárvédő dupla áron.” Nem hitte volna L., hogy ilyen jól gyorsul a kocsija. El viharzott az állami, mozog. Viselkedésének furcsa- Ami az utóbbit illeti, nem le- Autókat Javító Állomásra. Az ságait erősítette az magnófel- hetünk biztosak, bár az adott ügyfélszolgálatnál igazán ked- vétel, mely valójában adato- pillanatban fizikai nyom nem vesen fogadták. „Tetszett hoz- kát rögzített volna, de csak volt felfedezhető. Arról nem ni alkatrészt is? Mert akkor ilyen szavak kerültek szalag­szólhatott a fáma, hogy két szívesen megcsináljuk.” ra: nem... nem tudom... tes­hdnap után L., a Zsiguli tu- sék később jönni... nem az én lajdánosának, személyisége sé- Napokig bámulta szobajá- asztalom... nincs... bol a rozsdásodni kezdő autót, mígnem a tévéreklám kipat- L. erőt vett magán és újra Tehát minden baj forrása a tintotta az isteni szikrát. „Csi- kezdte kálváriáját. Az állami nem kívánt találkozás. Ezután náld magad!” hirdette fennen szervizben hellyel és magya- L. eltipegett az Autók Alkat- egy ragyogó szemű hölgy, e rázattal kínálták. „Nézze, a részének Boltjába, hogy autó- ettől kezdve L bújni, kutatni mi gondunk sem kicsi.' A jának jobb első sárvédőjét új- kezdte az újságokat, a szak- megrendelt alkatrészek egy- jal pótolhassa. Ha már itt irodalmat, jegyzeteket kész!- harmadát kapjuk meg jó eset­van — gondolta — a műszaki tett. A szikrából azonban vil- ben. Ha valahol lehetne sze- vizsgára előkészítéshez új fék- lám lett. Ez akkor csapott be, rezni, egy bizonyos mennyiség csöveket is vesz, bár egy éve amikor rájött, hogy egy törött felett már növeli a raktár- sincs, hogy cserélte, de ott nyelű csavarhúzón kívül más készletünket. Ami jöhet, az megkövetelik. Az eladó szín- szerszáma nincs. Már-már ott hamar elfogy. Azután megint te meg sem várta a kérdést, tartott, hogy visszamegy a nem lehet kapni. Húsz féle máris morldahi kezdte a be- maszekhoz, de elvi kérdést kocsit javítunk, majdnem Csinált magának abból, hogy húsz helyről kell alkatrészt dupla árat nem fizet. Nyaká- szerezni. Nincs szakember ba vette a megyét, de ered­mény nélkül idegződött választ: tessék be­nézni a jpvő héten... jövő hónapban .. jövő évben. „Na majd a maszek!” bíztatta ma­gát L. A maszek körbehüm­Múlt az idő, s egyszerre azt mögte a kocsit és fogai között vette észre, hogy ügyfelei na- kiszisszemtett két szót: „há- gyón furcsán viselkednek. Az Salgótarján impozáns városközpontja sem, aki helyrehozná az autó­ja karosszériáját. Másutt töb­bet fizetnek, ide nem jönnek. Megérti ?” Nem egészen érti, hogy mit nem ért. Újra ott találja ma­gát, ahol a lakosságnak árul­ják az alkatrészeket. A főnök egy négyméteres papírt gu­rít a padlóra. L. nem jutott el a hatszázadik tételig, mert már tizedik után megtalálta a választ, az ő anyagai után ott állt a nulla Sajnálta vissza­adni a tekercset, mert igazán szép munkát végzett a számí­tógép, különösen ami a betűk kiírását illeti. Gyalog poroszkált tovább es időt vesztett, mert eddig a kocsi a munkáját segítette. Kocogásra vette a tempót, de e2 sem segített. Illetve annyit mégis, hogy összefutott rég nem. látott ismerősével. „El­hozod öreg a járgányt este és reggel már furikázhatsz is”. Mondta mindezt suttogva az ismerős. „Es ha lebuksz”” „Oké pajtás. Akkor gyalo­golj !” Másnap L. fütyörészve ér­kezett a munkahelyére és még ügyfeleit is megkínálta kávé­val. Munkatársai még ma sem értik, hogv mi történhetett az utóbbi időben oly letargikus L.-lel.

Next

/
Thumbnails
Contents