Nógrád. 1982. november (38. évfolyam. 257-281. szám)

1982-11-28 / 280. szám

I Érsekvadkerti helyzetkép Á sportköri elnök vallomásának tükrében (Szabó József neve ismerő­sen cseng Érsekvadkerten, s alakját a balassagyarmati já­rásban is szinte mindenütt is­merik. Az 50 éves matemati­ka—fizika szakos tanáraz Ér- sekvadkerti Általános Iskola igazgatóhelyettese, s a közsé­gi sportkör elnöke. Élete, mun- kássága ehhez a négyezer la­kosú községhez köti, a sport- munka ma mar elképzelhetet- , le:i nélküle. Az emberek sze- - retk, tisztelik, s ezt munká­jával igyekszik meghálálni.) — A sport szeretető már gyerekkoromtól kezdve kísér — mondja. — Fiatalon aktí- van sportoltam, főiskolás ko­romban pedig majdnem min­den labdajátékban tagja vol­tam az iskola csapatának'. A .diplomaszerzés után sem sza­kadtam el a sporttól, a ko­rábban gyakorolt sportágat tanítványaim körében kezd­etem el oktatni. Szandán, ahol tanári pályámat kezdtem pél­dául ökölvívást is oktattam ! egészen 1960-ig, ugyanis ek- |kor kerültem vissza Érsek- 1 [vadkertre. („Hazatérése” után azonnal bekapcsolódott a község sport­életébe. A labdarúgócsapat játékosedzője lett, s hamar megszerettette a kézilabdát is a község fiataljaival. Ez oly­annyira sikerült, hogy 1963- bam férfi-kézilabdacsapatuk eljutott az országos spartaki- ádra is!) — Noha nem torna szakos vagyok, sokáig testnevelést is tanítottam az általános isko­lában, majd nemsokára be­kapcsolódtam a helyi sport­kör vezetőségének munkájába. 1965-ben kezdeményezésemre megalakult a női kézilabda- szakosztály. Ez ugyan hamar megszűnt,, de két évvel ké­sőbb életre hívott férfi kézi­labdázók a mai napig mű­ködnek, méghozzá egyre szebb eredményekkel. Az idei bajnokságban megyei 3. he­lyezést szereztek. (Szabó Józsefet 1969-ben választották meg a sporkör el­nökének. Ez nem valami elő­legezett bizalom volt, hanem az áldozatos munka jól meg­érdemelt gyümölcse. A peda­gógus még nagyobb lendület­tel folytatta sportmunkáját. Üjabb szakosztályok alakultak, s ő a fiatalok nevelésén kí­vül az edz őséggel is foglal­kozott.) — Ma már négy szakosz­tályunk tevékenykedik: labda­rúgó-, férfikézilabda-, atlé­tika-, és birkózószakosztály, Saját nevelésű, a községhez kötődő fiatal sportembereket iskolázunk be a segédedzői és edzői tanfolyamokra, hogy a működő szakosztályok szakmai irányítása is megfelelő legyen. így Cseh Zoltán elvégezte az at­létikaedzőit, felesége Cseh Zoltánná a kézilabdaedzőit, s férfi-kézilabdacsapatunk je­lenlegi edzője, Kovács János most jár a tanfolyamra. (Nincs olyan tömegsportren­dezvény sem a balassagyar­mati járásban, sem megyei szinten, amelyen az érsekvad­kertiek — az elnök vezetésé­vel, mindig népes küldöttség­gel — ne vennének részt. A Labdarúgó NB II. Rangadó következik? Ha: STC—HHSE, Szegeden a Hagybátony A labdarúgó NB II. 1982— 83. évi bajnoksága a XVII. .fordulójához; érkezett. Ennek során az STC csapata ma a tóstrandon a Hódmezővásár­helyi MSE-t fogadja. A ven­dégek 16 pontjukkal, ötven­százalékos teljesítményükkel erős középcsapatnak számí­tanak az NB II. mezőnyében. Ezt igazolja a táblázaton el­foglalt 10. helyük is. A vá­sárhelyiek a múlt héten hazai pályán nem bírtak a KSC- vel, hiszen a kecskemétiek ponttal távoztak — gól nélkü- li döntetlen utón — Hódme­zővásárhelyről. Pedig a HMSE- ben jó néhány tapasztalt, ru­tinos, NB I-et megjárt játé­kos található. Így például a gólerős középpályás Bálint dr., aki egyszer már visszavonult, de csapata kérésére isimét el­kezdte a játékot A tarjáninknál a nagyka­nizsai vereség — annak elle­nére. hogy nem volt megér­demelt — nem törte le a csa­patot. Borbély András vezető edző a szombati foglalkozás után így vélekedett: — Lega­lább egy pontot kellett volna Szereznünk a Nagykanizsán mutatott játékkal. Csapatom hozáállása, hangulata bizta­tó, s ennek alapján bízom a sikerben. A hátralevő három mérkőzésből öt pontot kell szereznünk, s akkor a legjob- bakfral is versenyben lehe­tünk. A kezdő tizenegy: László — Babcsán, Bogdán, Varga, Kal­már — Juhász, Balga, Földi — Kovács III., Kovács II., Szedlák. A Nagybátony a SZEOL- AK vendége lesz. A bányavá­rosi szurkolók úgy véleked­nek, nincs szerencséje csapa­tuknak, hiszen a szegediek fővárosi kiütéses vereségét követően kell hozzájuk utazni - ok a bátonyiafcnak A hazai gárda tavaly még az I. osz­tályban szerepelt, és vissza ds kiván kerülni. Kaszás Gábor legénységének erre is van esé­lye, hiszen soraiban több ki­váló játékos, mint például a volt diósgyőri Kutgsi és a Salgótarjánból elszármazott Orosházi található. A leg­utóbbi hazai mérkőzésükön .1—1-es döntetlent értek el a listavezető Volánnal. A Nép­sport „Gyenge színvonalú rangadónak” minősítette a találkozót... A Nagybátony a bajai ve­reség után otthonában ismét pontot veszített. De nem volt szégyen a 2—2-es eredmény a szintén NB I- bői „jött” bor­sodi gárda ellen. A szegedi találkozó esélyei­ről Nagy Attila technikai ve­zetőit kérdeztük; — A csabai heti felkészülése kitűnőm si­került. a fiúk elszántan ké­szültek a SZEOL ellen. Bizo­nyítani akarják, hogy jóval több van a tarsolyban, mint amit eddig nyújtottak. Sajná­latos, hogy Tóth izomszaka­dás miatt nem szerepelhet, és kérdéses a sérüléssel bajlódó. Antal és Bertók játéka is. A vezető edző csak Szegeden hirdet csapatot. Akik szomba­ton délben útra keltek: Kocsis, Kiss II., Tamás, Antal, B. Ko­vács, Orosz, Bertók, Dóra, Bo­csi, Loch, Mihaíkó, Berindán, Kiss I., Cséki, Szabó L. spartakiádok rendezvényein rendszeresen a legjobb ered­ményeket érik el.) — Mintegy öt éve már nem edzősködöm. Az elnöki teen­dők. ellátásán kívül csak a to­rn egsportrendézvényekre va­ló felkészülésben, azok szer­vezésében segítek. A női fo­cistákat én készítettem fel a Magyar Ifjúság Kupa. megyei versenyére, s elég szép ered­ményt értünk el. Az atléták felkészítésében is segítkezem, s még ma is szívesen kísé­rem őket a megyei versenyek­re. (Szabó József sokat segített a község sportpályáinak rend- behozatalában és építésében. Érsek vadkert re való visszake­rülésekor csak a focipálya volt meg. Azóta 3 kézilabda- pályát létesítettek, ezek kö­zül egyik az általános iskoláé. A pályák építésében saját példamutatásával, tanítványai­nak'bevonásával vette ki ré­szét Szabó József is.) — Az új általános iskola megépítése sokat javított lé­tesítménygondjainkon. Torna­terme és kézilabdapályája sportkörünk rendelkezésére áll. Az itt kialakított három­sávos futópályát atlétáink használhatják. Van egy röp­labda- és kosárlabdapályánk is, s most tervezzük egyik pá­lyánk bitumenezését. Társa­dalmi összefogással nemré­giben kerítettük körül a foci­pályát. (A sporttevékenység továb­bi színvonalas végzéséhez a feltételek adottak a község­ben, az anyagi bázis is meg­felelő. A sportkör fenntartó szervei — a tanács, az építő­ipari szövetkezet, a termelő- szövetkezet és az ÁFÉSZ — minden támogatást megadnak a sport fejlesztéséhez.) — Az elmondottak ellené­re nagyobb segítségre lenne szükségünk a megyei szervek részéről. Úgy érezzük, hogy nem minden esetben ismerik el munkánkat. Legutóbb pél­dául, számunkra teljesen ért­hetetlen módon, egyszerűen ki­zárták " annak lehetőségét, hogy ifjúsági kézilabdacsapa­tunk a területi versenyen ve­gyen részt. Vagy más példa: meglévő létesítményeink mi­nőségi Versenyek rendezésére nem alakalmasak. Ha kis tá­mogatás jönne, biztosan még jobban tudnánk segíteni a Vi­déki sport fellendítését, nép­szerűsítését. (A lelkes sportember sok másról mondott még véle­ményt: szavain érződött, hogy szívügyének tekinti a község sportját. Mint mondotta, ad­dig csinálja, amíg bírja. s ameddig szükség van rá. Meg­nyugtatott, hogy az érsekvad­kerti sportolók a jövőben is szén eredményekkel hívják majd fel magukra a figyelmet.) Vaskor István Labdarúgó NB L Ismét pontelőnyben a Rába Békéscsaba— Pécsi MSC 3—2 (2—0) Békéscsaba, 5000 néző, v.: Divinyi. Góllövők: Kanyári, Kurucz, Takács, ill.: Dohány (2. egyet 11-esből). A Békéscsaba korszerűbben játszott ellenfelénél és a ka­pu előtt sem volt bizonyta­lan. A pécsieknek sincs okuk a szégyenkezésre, mert jó tel­jesítményt nyújtottak, összes­ségében az iramos, helyenként színvonalas találkozón megér­demelt békéscsabai siker szü­letett. ZTE—Diósgyőr 3-1 (1-1) Zalaegerszeg, 3000 néző, v.: Pálvölgyi. Góllövők: Takács (2), Varga, ill.: Teodoru II. Végig jó iramú és különö­sen a második félidőben igen küzdelmes mérkőzést vívott a két nehéz helyzetben levő csa­pat. A ZTE a gyors vezető gól után irányította a játé­kot, s helyzetei alapján már a szünet előtt bebiztosíthatta volna győzelmét. A hazaiak azonban nem csak nagy le­hetőségeiket puskázták el, hanem gólt is kaptak. For­dulás után már változatosabb volt a játék. A ZTE azzal szolgált rá az igen értékes 2 pontra, hogy a kapu előtt határozottabbnak. bizonyult ellenfelénél. Debreceni MVSC— Csepel 1—1 (1—0) Csepel: 3500 néző, v.: Pá­dár. Góllövő: Kerekes, ill.: Gálhidi. Meglepetésre az idei baj­nokságban kitünően szerep­lő Csepel ezen a szombat dél- előttön vajmi keveset muta­tott fel erényeiből. A deb­receniek pedig korán jött ve­zető góljuk utón nem támad­tak tovább, még az ellenfél tíz főre olvadt csapatával szemben sem. Az egyenlítés ilyenkor törvényszerű, vég­eredményben egyik csapat sem érdemelt győzelmet. Rába ETO— Bp. Honvéd 1—0 (0—0) Győr, 15 000 néző, v.: Kuti. Góllövő: Vági. Ezúttal sem játszott igazán jól a bajnokcsapat és győ­zelme a 11-est is hibázó Hon­véd ellen szerencsésnek mond­ható! A vendégek jól meg­szervezett védőjátékk'al ruk­koltak ki, bár néha összetévesz­tették a keménységet a dur­vasággal. MTK-VM—Ü. Dózsa 1—1 • Hungária krt: 8000 néző, v.: Tompa. Góllövők: Boda, ill.: Kisznyér. Változatos első fél óra után közel 45 percen keresztül ki­fejezetten unalmas, alacsony színvonalú játékot produkált a két fővárosi csapat. A lila­fehérek vezető gólja után rá­kapcsoltak a hazaiak és a est­iéként beállt Boda góljával sikerült megmenteniük az egyik pontot, ami a játék képe alapján igazságosnak is mondható. Nyíregyháza— Vasas 1—1 (1—0) Fáy u.: 2500 néző, v.: Szávó.' Góllövők: Kiss M., ill.: Biri- nyi. A múlt heti várat’pn " ' >ri pontszerzés után váratlan pon­tot vesztett el a Vasas hazai pályán. Az első félidőt végig- aludták az angyalföldiek, s csak szünet után kapcsoltak megfelelő tempóra, de az egy félidő előny adásáért érzé­keny ponttal kellett fizetni­ük. A Nyíregyháza ebben az idényben először nem kapott ki idegenben. LABDARuGAS — Megyei ifjúsági bajnokság Őszi bajnok az STC ifi II. Az STC ifi II. fölényes, négypontos előnyével zárult a megyei ifjúsági labdarúgó- bajnokság 1982/83-as évadjá­nak őszi idénye. A sokszoros bajnok követője, a remekül hajrázó kistoronyéi együttes, tőlük három ponttal maradt el a holtversenyben 3. helyen végzett erdőkürti és nézsai gárda. (A kürtiek javulása a figyelemreméltóbb 0 A rám­hán yi csapat az 5. hely meg­szerzésével elmaradt a helyi felnőttegyüttes jó példájá­tól, a 2-es Volán csapata a várakozásnak megfelelően szerepelt. Az őszi 15. fordulóban a következőképp alakultak az eredmények: Szendehely—Szőnyl SE 4—0 (2—0), v.: Berta. Bodonyi (3) és Jámbor góljával biztosan nyertek a hazaiak. Jó: Pölös, Fuchs, Bodonyi (a mezőny legjobbja), Jámbor, ilL: Kaiser, Bárány:, Vincze. Nagy Zsolt (Szőnyi) sárga la­pot kapott, három szabályta­lankodót kiállított a játék­vezető: Lambek Imre, ül.: Baranyi László &> Vincze Já­nos kényszerült a küzdőtér elhagyására a szükségesnél korábban! St, t>ivöse4gy£r — Kistere­dre ?—ff (I—1), v.: Martin- kő. G.: Zabarl, Dér, ill.: Ozs- gyáni R-, Szomszéd S. (2—2), Stumpf, Szeberónyi J. Jó: Bőhm, Mrázik, ill. Molnár L., Szomszéd S., Stumpf, Ozsgyáni R. St. Somos—Nógráclmegycr 3—4 (1—3), v.: Laczkó L. G.: Angyal P. (2), Antal B., ill.: Rácz G. (2), Hegedűs N., Ki­rály Gy. Jók: Malovecz, Gyarmati, Angyal P., ill.: Sándor L., Princz S., Sándor T„ Besze J. és a góllövők. Szurdokpüspöki—STC ifi II. 0—6 (0—1), v.: Czinega L. Góllövők: Urbányi (3), Bornál (2),. Bartus J. Jók: Patvaros J., Pintér T., ill.: Vári, Stark, Szabó, Tóth Z., Urbányi (a mezőny legjobb­ja), Bornál. Szécsény—St. Bányagép SK 0— 1 (0—1), v.: Angel P. A bányagépgyáriak idei máso­dik győzelmét Miklósi Gyu­la szerezte meg góljával. A hazaiak közül csak Rádl és Szeles, a vendégek közül Ap- kó,. Fullajtár, Simon, Romhá- nyi G., Miklós és Három ját­szott jól. Szmolnik Péter (Szécsény) kapott sárga lapos figyelmeztetést. Nózsal Tsz. SE—Romhány 1— 2 (1—1), v.: Oláh I. G.: Sztankó F., ill.: Kovács I. (2), Sáránkó L. Hárman kaptak sárga lapot: Sztanó Károly, Sztankó Ferenc, ill.: Styep- ka Tamás. Három kiállított szabálytalankodó: , Sztankó Ferenc, ill.: Herczeg László és Styepka Tamás. Jók: Prontvai I., Marosi, Szklenár, ill.: Sarankó I., Polonyi, Sá­gi, Kovács F. és a góllövők. Kazár—2-cs Volán 2—2 (0—1), v.: Baksa. G.: Pra- veczki L. (2), ill.: Baranyi L., Borbély T. Jó: Tóth Z., Praveczki L., Tőzsér T., ill.: Jászberényi, valamint a gól­lövők. Czuszu József (Volán) kiállítva, a 65. percben. ErdőkUrt—Mátranovák 3—0 (1—0), v.: Kardos Iván. G.: Zelnik Z., Oláh K. és Ko­vács A. Jók: Dudok, Pusztai, Tusán, Petrás, Kreszta, Cse- lovszki, .HL: Bélteki, Sipos, Csikós G. Az ifjúsági bajnokság őszi végeredménye: í. STC ifi n. 15 13 1 1 75-16 27 2. Kisterenye 15 11 1 3 52-26 23 3. Erdőkürt 15 9 2 4 41-17 20 4. Nézsa 15 10 — 5 40-23 2(1 5. Romhány 15 8 2 5 52-28 18 6. 2-es Volán 15 8 2 5 36-26 18 7. Mátranov. 15 8 1 6 16-25 17 8. Szécsény 15 6 4 5 37-32 16 9. St. Somos 15 r 4 6 35-41 14 10. Szőnyi SE 15 6 1 8 29-38 13 11. Szendehely 15 6 — 9 29-45 12 12. Kazár 15 4 4 7 26-47 12 13. N.-megyer 15 5 1 9 22-30 11 14. St. ötvöz. 15 4 1 10 19-50 9 15. St. Bányag. 15 2 1 12 14-53 5 16. Szurdokp. 15 1 3 11 15-71 5 (andó m.) A középhátvéd portréja Hár csak a nagy öröm hiányzik Szurkolunk? Csenevész emberpalánták rikoltóinak a B középen. Va­lamikor, amikor még ment a csapatnak a foci, rangot je­lentett ide bekerülni. Jó hangú férfiak űzték, hajtották csapatukat a győzelem felé. Mostanában valahogyan elfe­lejtkeztünk, leszoktunk a szurkolásról. Ma már csupán né­hány kölyökben gyullad ki a lelkesedés lángja. — Hajrá NOSE! Hajrá, NOSE!... — kiáltozzák cigaret­tapapír-vékony syermekhungon. A biztatás meglehetősen vérszegényre sikeredik. Nem is állja meg az egyik mellet­tünk álló férfi, s odaszól a legjobban sipítozónak: — öcsi. Otthon szóljál anyádnak, hogy többet adjon en­ni, mert nincsen hangod. — Dehogyis nincsen! Amikor parázzsá válik a mérkő­zés, s az ellenfél játékosai egyre többet szabálytalankod­nak. a kölyökgárda hangja megacélosodik, s úgy harsog a „hülye vagy”, hogy akármelyik érett férfi megirigyelhetné. Úgy látszik, szidni ügyesebben tanulunk.,. (ok) A csapatkapitány, Varga Sándor egy hazai mérkőzés előtt így vélekedett róla: „Nagy nyeréséi; számunkra. Mind játéktudásban, mine! em­berileg sokat erősödtünk vele.” A huszonnyolc esztendős kö­zéphátvéd nem hallotta a társ dicséretét, pedig bizonyára örült volna a véleménynek. Kiment a többiekkel, és mint minden héten, akkor is csend­ben tette dolgát, rombolt, fej­jel, lábbal. Bogdán István az MTX-ban nőtt fel. A nyurga srácot első edzője, Keresztes Mátyás állí­totta a védelem tenglyébe: — Csak nyugodtan, Pista — mondta —, csak bátran. Ma­gasabb vagy mindenkinél, csak fejeld el és rúgd el a labdát. S- a -védő, ahogy nőtt az ifi­ben és övé maradt a hármas számú mez. Elég jól ment a játék, ezért tele volt hittel, MTK iránti rajongással. Ezért, amikor kiöregedett az ifjúsá­giak közül, mellbejvágta az egyesület közlése, hogy nem számítanak rá. Fel is út, le is ut, mehet, ahová akar. (Nagy-nagy csalódás volt, ne­hezen tudtam megemészteni — emlékezik a játékos. — Én csak az MTK-éít éltem, fejbe vert, hogy átnéznek rajtam, nem kellek nekik. Olyannyira, letört. az eset, úgy éreztem végleg befejeztem a focit.) Nos, az a „végleg” két és fél évet jelentett. Az alatt sem kerülte a futballpályákat, de csak barátaival, kedvtelésből játszogatott. Mint ahogyan ka­tonaidejét töltve át-átment a szomszédos FÖTiíXI-pályára íocizgatnl. A csapat szakosz­tályvezetője felfigyelt az ügye­sen játszó katonákra, szólt ne­kik: szívesen látná őket a klubnál. (— Igent mondtunk, s így aztán a hetvennyolcas eszten­dőt BLASZ első osztályában játszottam. Leszerelésem után hívott néhány csapat, s nem is tudom miért, a Pénzügyőr SE-t választottam.) A pénzügyőröknél hamar biztoá pont lett, olyannyira, hogy nagy egyesületek játé­kosnézői is kezdtek járni a pasaréti úti pályára. Előbb a Honvéd, majd az Ózd kereste meg. A kispestieknek alá is írta az átigazolólapot, aztán mégis maradt. Az 1981—82-es bajnoki évet változatlanul a Pénzügyőrben játszotta. A baj­nokság végén csapata búcsúz­ni kényszerült a másodosztály­tól, s Bogdán pedig igent mondott az STC vezetőinek. (— Nem is tudom, ki aján­lott Tarjánba. Talán Palicskó Tibi bácsi javaslatáról hallot­tam, de csak úgy fél füllel. Váratlanul érintett, ám örültem neki. A helyszínen, a csapat­nál még váratlanabb dolog történt: egy csapásra befogad­tak. „Kellemesen csalódtam” azt hittem rosszabb az öltöző levegője, nehéz lesz a beillesz­kedés.) A középhátvéddel egyéves szerződést kötött a klub, s eddigiek alapján úgy látszik, mindketten jó vásárt csinál­tak. Az egyesületnek megoldó­dott egyik égető védőgondja, a játékos pedig otthon érzi magát a Stécében. (— Ritka jó a szellem, s kö­zel vagyunk ahhoz, hogy egy­séges csapat váljon belőlünk.1 Igaz, a várost még nem tud­tam megszokni, de a klub na­gyon közel áll hozzám. Igazi Síécé-játékosnak érzem már magam, s ez nagyszerű érzés. Remek dolog olyan egyesület­ben focizni, ahol nagy elődök — Oláh, Szojka, Básti — ker­gették a labdát.) Bogdán tele van bizakodás­sal. Bízik a klubban és játé­kostársaiban. Mint mondja, a jó hangulatú, baráti közösség­ből a játéktudás sem hiány­zik, ezért csak idő kérdése a kiemelkedő eredmény, (— Otthon vagyok a csapat­ban, remek partnerekkel ját­szom, s volt már sikerélmé­nyem is. Hogy mit várhatok még? Elsősorban szeretnék már -a Stécé színeiben rúgni. Másrészt már kifelé megyek a fociból, ennek ellenére re­ménykedem. Bízom abban, hogy életem nagy focicsalódá­sán már az MTK-nál átes­tem. Most csak az igazán nagy fociöröm van hátra... Csak fél­ve merem kimondani..., jó len­ne még az NB I...) Kiss László NÓGRAD - 1982. novembei 28., vasárnap 7

Next

/
Thumbnails
Contents