Nógrád. 1982. november (38. évfolyam. 257-281. szám)
1982-11-27 / 279. szám
Testvérmegyénk Kemerovo (6.) Szibériai bányászok dicsérete A szén, a vas és a vegyészet — íme erre a három alappillérre támaszkodik és táplálkozik a kuznyedki föld gazdagsága A háború utáni években a népgazdaság e kulcs- fontosságú ágazatai új, rohamos fejlődésnek indultak. Végbemegy a szénbányászat műszaki újjászületése. A bányákat termelékeny szén- és vágathajtó kombájnokkal látják el. Nagyméretű fejtóbe- rendezéseket alkalmaznak, amelyek teljesen gépesítik és veszélytelenné teszik a földalatti munkát. A Lemnszk-fcoznyecki bányában 1958-ban kezdte meg működését a világ első vízaknája, a „Pohszajevszfcaja- Szevemaja”. A bánya fejtéseiben a nagynyomású víz rázúdul a szénrétegre, összetöri, zúzza és a föld alatti vágatokon rohan a hátán vele, majd a szivattyúk a szénvagy ont a felszínre kűlfEk és csővezetékeken a felhasználókhoz vagy a szárítókba továbbítják. A szénnek vízzel való kitermelése roppant hatékony és termelékeny módszer, a kuznyecki medence más bányáiban is szívesen alkalmazzák. Korszerűsítésre létrejött a „Gidrougol” termelési egyesülés, amelyhez a vízzel működő bányák mellett, hozzátartozik a világ egyetlen olyan kutatóintézete, amely éppen a vízzel való szénkitermelés problémakörével foglalkozik. A kuznyecki medence újítói, miután kiválóan elsajátították a szénkitermelés . új technikáját, soha nem látott eredményeket értek el. A „Jubilejnaja” bányában az a csapat, amelyet ©eranagyij Szmirnonr, a Szovjetemé Le?- felsőbb Tanácsa E2nüSeségér*6k tagjai a Szocialista Munka SS5- se irányít, évente egymillió 25b ezer torma szenet küld a felszínre. Hasonló eredményt nem ismert és ismer a viSág I, .* lKnr . M; 3%'jap ; "jv'Äkj Külfejtési rakodás lBemewrvübi Bgyetten gépesített akna, kedvező geológiai körülmények között napi két-háron>- eaer torma szenet is késpes adni, ugyanannyit, amennyi nemrégen egy egész bánya mélyéről érkezett a föld felszínére. Közben sokkal veszel y te lenebbé, összehasonlíthatatlanul könnyebbé vált a bányászok munkája. Napjainkban a bányász legfesitosafc-b feladata a gépek pontos kiszolgálása. A széntermelésbe« nagy jelentőségű egy másik fejlett technológia is, a külszíni szénkitermelés. A kuznyecki medencében sok olyan gazdag lelőhelyre bukkantak, ahol a széiríétegek köze! vannak a felszínihez. A nagy teljesítményű exkavátorok és a nagy teljestonényű teherautók megjelenése tehetővé tette a magas színvonalon gépesített hatalmas szénbányák megnyitását. Az ember ismét csodálatosat alkotott. Exkavátorok markották a meddő réteget, s alóla karnyújtásnyi távolságra megcsillant a szén. Ezek közül a bányák közül az első Kraszsiotorodsskrijfcan 1948- ban adott szenet. Jelenleg a medencében 17 külszfei fejtésen dolgoznak. A „Kesnerou- gol” szakos írott termelési igazgatóságba tömörülve évente 40 millió tonna szemet tér- melnefc, majdnem másfélszer többet, mint amermyit a há- ítcrú éveiben a környékről elkerült A Bcäovoi Nagy Október 53. évfordulójáról elnevezett bánya egywtle* külfejtése naponta 12—1.5 ezer tonna szenest indít úrnak a villamos- erőmű vekhez, fogyasztókhoz. Nincs messze az a nap áraskor a kuznyecki földön olyan kűfceíni szénbányák tesznek, amelyek évente 500, vagy még ennél is több millió tonna fűtőanyagot képesek adni a A sűrű, á4h&ír*lfaafta£l0t» taj- gában & a terűiéit déli Sescvér bű hcgyaaoroeaibBn új, gssctag stesjfekijjekre bukkantak. Óri- áJi méretű bányákat, külszíni fejtésekéit és dúsító üzemeket létesítettek ezen a területen. Két gyorsfoiyású hegyi folyó teláikozásdnál alapozták meg a fiatól bányászvárost, Mezs- durecsensaket. Nemrégiben a rövid múltra visszatekintő bányák között egy még ifjabb és újabb jelent meg, működésbe lépett az ország legnagyobb bányája a „Raszpadsz- fcaja”. Most nmen naponta 20 ezer tonna kitűnő minőségű szén kerül a felhasználókhoz. A technikailag képzett, munkáját kitűnően végző mai szibériai b ányásznemzed ék .bátran és kitartóan fejleszti a szénbányászatót, szünet nélkül növeli a kitermelt szén mennyiségét. Az egyiptomi Kheopsz-piramis, amely az emberi munka nagyságát és méreteit szimbolizálja. évtizedekig épült és tízmillió tonnát nyom. A kuznyecki medence bányászai egyetlen , év leforgása alatt a föld ' mélyéből majdnem 150 millió tonna szenet termelnek ki — 15 egyiptomi piramisnyi kőszenet! Nem véletlen, hogy a Szovjetunióban olyan magas ra értékelik a bányászok gyakran hősies munkáját. Moszkvában a Népgazdasági Kiállítás előtt tör < az ég felé a Kozmosz szovjet meghódítóinak fényesen csillogó, karcsú emlékműve: a fellegekbe fúródó, napfényben sziporkázó acélív, amely égj rakétát röpít az ismeretiem magasságba. Az emlékmű fémanyagát Szibériában, a kuznyecki kombinátban öntötték. A kombinát neve felfedezhető a budapesti metró sínjein és az évszázad építkezésének nevezett Bajkál— Amur vasútvonal kivitelezésén is. Ma a kuznyecki kombinát évente tízmillió tonna nyersvasat és több, mint 12 millió tonna acélt állít elő. Ez túlszárnyalja a legtöbb ipari. lag fejlett ország termelését. E vasmennyiség túlnyomó részét a háború utáni időkben épült Nyugat Szibériai, Kohászati Kombinát adja. A vaskohászat új óriása másfélezer hektáron terül el a Tom folyó jobb partján, No- vokoznyeck melletti Az épfBnezáB fö*0tt a Leni- ™ Komstaomol vállalt védnökséget Az ifjúsági szövetség felín vásár» ?orra érkeztek ide fiatalok Moszkvából és Gorkijból, Riazanyból és Lening- rádból, Voronyezsből és Har- fcovfcól. A Szovjet Hadsereg »ok száz leszerelt katonája is csatlakozott az építőkhöz. Testvén módon monkaerő- vel, anyagiakkal és főként hasznos tapasztalatokkal segítette az építkezést a kuznyecki kombinát. A lelkesedés és az alkotó tenniakarás az első ötéves tervek dicső hagyományainak méltó folytatása volt Amikor értékeltbe a Kom- szomol érdemeit a legfontosabb ipari létsftméayefc építése közreműködésében, a Lenin rendet fertőzhették No- vokuznyeck város Komszjotnol szervezetének zászlajára. (Faiytatjultf Hol lakjanak a tanítók ? Tenyérnyi szobácska, a kallói Általános Iskola könyvtára, végső megoldásként ez lett volna lakóhelye három pedagógusnak. Míg a helyzet idáig jutott történt egy és más Az indulatokat erősítette, hogy a kállói iskola nehéz helyzetben van, hiszen ide megközelítőleg százhúsz veszélyeztetett gyerek jár, és ez nem csupán nehezebb munkát jelent de megkívánja, hogy minden pedagógusállást betöltsenek. Még azon az áron is, hogy olykor képesítés nélkülieket kell alkalmazni. A másik feltétel: olyan körülmények, amelyek között zavartalanul dolgozhatnak a tanítók Ennek egyik eleme a lakás. Ez a legerősebb szál, Kállón is, amivel valakit hosszabb távon helyhez lehet kötni. — Három képesítés nélküli tanítónőnk lakik Erdőtarcsán, társközségünkben egy tanácsi lakásban — kezdi vázolni a helyzetet az iskola igazgatónője, Papp Károlyné. — Ezt a feltételt szerződésben biztosítjuk. Ám néhány hónapja, a betöltetlen állatorvosi állásra jelentkező akadt, aki nem fogadta el a védőnő által használt ideiglenes állatorvosi lakást. A tanács úgy döntött, hogy a lányok költözzenek az említett lakhelyre. Ekkor meg a védőnő mondott fel, nem volt hajlandó a társbérletet vállalni. Ez is átmeneti megoldás lett volna, de nagy segítség. Végső kétségbeesésükben kérték a kollegínák, hogy a könyvtárban lakhassanak. Igaz, közben felvetettek egy másik lehetőséget, de annak az épületnek az állapota elfogadhatatlan — víz sincs a kornyéken. Ha „elveszítik” a három, a munkát lelkesen vállaló tanítót, minden kezdődhet elölről, hiszen mindennapos feladat a gyesen lévők és eltávozok helyettesítése és pótlása. Alig akad pályázó ide, különösen, ha nincs hol laknia. Az ittlé- vők is inkább arrébbéllnak. Közel a főváros, de sole az olyan pedagógus házaspár is, ahol a más foglalkozású férj vagy feleség keres jobb lehetőséget. * Még tartott a beszélgetés, amikor betoppant az iskolába Nyemcsok Mihály, a tanács elnöke. Meghallva, miről folyik a diskurzus, kirajzolódott arcára, hogy ez a história neki is okozott már néhány kellemetlen pillanatot. — Elterjedtek olyan hírek, hogy itt valamiféle rangsorolás történik, aszerint, hogy ki a fontosabb: a védőnő, az állatorvos, vagy a pedagógusok — mondja egyszuszra. — Mindenkire szükségünk van. Gyorsan nem intézkedhetünk, mert a lakások számát egyik napról a másikra nem tudjuk növelni. Váratlanul kerültünk kellemetlen helyzetbe. Az állatorvos távozásával ugyan megoldódott a nemrégen idekerült védőnő lakásgondja, de az új orvos elhelyezése megint okozott egy sor problémát. — Amikor a körzetesítés megtörtént, nem lehetett előre számolni azzal, hogy szükség lesz további szolgálati lakásokra? — A községi közös tanácsnak nincs annyi pénze, hogy elegendőt építsen. A pedagógusok sem éltek a kedvezményes építkezés lehetőségével. — A képesítés nélküliek ezzel nem sokat érnek! — Nyolcvanháromban változik a helyzet, mert elköltözések miatt kiürül három lakás. Csak akkor tudunk változtatni. — És most mi lesz a három tanítóval? Jön átél, a bejárás nem lehet megoldás. — A tsz fölajánlotta az egyik, éppen üresen álló szolgálati lakását a tanév végéig. Ez az az épület, amelyikről már volt szó, csak a vizet kell bevezetni. Néhány napon belül ez megtörténik, és lakhatóvá válik. * A lányok örülnek, ha nem is boldogok. Tanítani akarnak. Az igazgatónő arca azonban még mindig nem csillapodott: — Akkor nyugodnék meg, ha több pénz lenne, amiből szolgálati lakásokat építhetnénk. Bár Kálión hét pedagógus lakik kölcsönné! épített épületben, egyre inkább csak a szolgálati szobák, lakhelyek kialakítása látszik megoldásnak. Aligha várható, hogy sok pedagógus telepszik te itt hosz- szabb időre. Csak megfelelő anyagi és erkölcsi megbecsüléssel alakulhat ki a törzsgárda, ami elengedhetetlenül szükséges lenne a jobb munkához. Kétségtelen, hogy a fluktuáció nehezíti a szakmai munkáit, újraéledése gátolja a hosz- szabb távú tervezést a lakások elosztásában, megosztásában is. Azonnal ördögi kör alakul ki, ha visszájáról nézzük a folyamatot. Természetes az elvándorlás, amennyiben a feltételek nincsenek meg. Nem vitás, hogy nem könnyű előteremteni a pénzt új lakásokra. Ügy tűnik azonban hiányzik, vagy gyengülő az az erő, az az összefogás, mely másutt már „mai csodákat” teremtett, és nem várt csak a felülről irányított, támogatott megoldásra. Zengő Árpád Eb TlWVjAll KÉPÜZEI/NJ? Fölülnek a lóra, kocognak á dombokon,, erdőben egy macskát, aztán visszakanyarodnak az istállók felé, fölballagnak a szállodához, lezuhanyoznak, s mire besétálnak az étterem ajtaján, ott van az asztalukon a konyhafönök ajánlata: valami húskölteroény bordában, gombában, májban és füstölthúsban előadva. Ne gondolja a kedves olvasó, hogy most már vissza földre! Ez ugyanis a valóság, vagy legalábbis annak egy része. Kutas Bélától tudom, aki szeptemberben vette át a ka- taliftpusztai Birkacsárdát, a hozzátartozó pecsenyesütővel, tizennégy ágyas szállodával. „Maszek” lett, ahogy mondani szokták. Huszonhét éves fiatalember, aki tele van tervekkel és energiával. (A világ vendéglátása mtn- íflig is azt bizonyította, hogy a vendéglős van a vendégért és nem fordítva; továbbá, hogy a vendég nem kívánhat olyat, amit meg ne tennének a kényelméért. Az aztán már más kérdés: fizesse is meg a szolgáltatásokat. Néhány hónapja 4 NŰGRÁD - 1982. Jó még fölkapta az ember a fejét, ha valamelyik osztályos vendéglátóegységben netán fogadták a köszönését. Állítólag sok maszek italboltban, étteremben előre köszönnék, ahogy jó házigazdához illik. Persze mindezt csak mesélik,..) K atalin pusztán, a Birkacsárdában köszönnek az embernek, ha belép. Ritka kincs az udvariasság, a figyelmesség. Mert a pincér másik asztalt ajánl, ott ugyanis melegebb van: nem a legjobb a fűtés — kér elnézést. Hát igen. Az ital hideg, a kávé forró és erős, a szervírozás ügyes, az üres tányérokat föltűnés nélkül hordja el a pincér. Ilyen is vám! — Rövid ideje csináljuk — kezdi a bajszos fiatalember, Kutas Béla. — Egyik napról a másikra nem lehet nagy boltot csinálni. Talán szokványos, de én tényleg szeletem a vendéglátást, élvezem, hogy foglalkozom a vendéggel és öröm, ha látom rajta az elégedett27., szóm bot falatok séget. Évek óta csinálom a szakmát. Jó látni magam körül az ismerős arcokat, mert az azt jelenti, hogy a vendég visszajár, jól érzi nálam magát. Ez az első önálló vállalkozásom, korábban mindig csak üzletvezetőhelyettes voltam. Most be akarom magamnak is bizonyítani, hogy valóban értek ehhez, értem a dolgomat. — Nem sok ez egyszerre? Étterem, pecsenyesütő, szálloda, lovak... — NEM. JŐ MUNKATÁRSAKAT kell választani és akkor nincs baj. Meg aztán komplexen kell a dolgot kezelni. Miért ne alhatna itt, ebben a szép környezetben a vendég, ha úgy gondolja? És miért ne lehetne továbbra is az én vendégem, ha az asztaltól fölállt? No és ha már ez így van, akkor miért ne adhatnék valamiféle programot, valamiféle sportolási lehetőséget is ezek mellé? Vettünk hát lovakat, mégpedig ötöt. — Azelőtt foglalkozott lovakkal? — Azt tudtam, hogy me— lóhátról lyik a hátulja és melyik az eleje, de ennél tovább nem jutottam. Őszintén szólva ez a bátyárri ötlete volt, akitől sokat tanultam a szakmában, neki köszönhetem a szakmaszeretetemet is. Barátaival társultak és „maszekba” vették a lovakat. Egyelőre azonban nem lehet még fölülni rájuk, mert nincs szakember. L^sz rövidesen, igény van rá. Lovasiskolát nyitunk, lesz fakultatív oktatás, de lehet tereplovagolni is. — Más tervek ? — Bőven! Ezen a kis tavacskán gondolkozom. Ki kellene takarítani és betelepíteni halakkal. Kifoghatja az ebéd- revalót a vendég, ha épp arra volna gusztusa... Itt a csárda előtt, az út túloldalán pedig sportpálya készül. Valószínűleg műanyag borítású lesz, bár ez az üzletmenettől is függ. — És megy? — Nem Amerika, ezt ne gondolja senki. Kevés a vendég, főként az átutazó, egy-két napra megszálló. Hónapokig zárva volt az ajtó, aki ismerte, már az sem jön. Űjra . életet kell verni a leromlott hírű Birkacsárdába. Ez idő kérdése. Egy év múlva okosabb leszek. — Ha nem jön be, továbbáll? Ki ellensége a saját pénzének? De én alaposan fölkészültem. Azt kapom most, amire számítottam. Be kell indulnunk, akkor lehet majd reálisabban mérlegelni. Nem rövid távra vállalkozom, hisz égy igazi üzlethez idő és türelem kell. Sok a bérleti díj? Nem mondhatnám. Ä nő- tmcsi termelőszövetkezet tulajdona az épület és a berendezés egy része. Nekem nagyon sokat segítenek. Együtt dolgozunk. Én magam haszna mellett a szövetkezetét is gyarapítóm, hiszen a bérleti díj az tiszta, ráfordítás nélküli forint a termelőszövetkezetnek. Mindkettőnk célja, hogy lendüljön föl a forgalom, mert az pénzt jelent. Igazi persze itt minden csak akkor lesz, ha a csárda mellett, a kettes úthoz közel kemping is áll, illetve a szálloda kibővül legalább egy autóbusznyi vendég fogadására. De hát ez már tényleg a jövő zenéje. Ötletnek nincs híján a fiatal vendéglős. Utazási irodákkal egyezkedik, akik százalék fejében csoportokat irányítanak hozzá és aki eljött ide, valószinüleg máskor is visszajön. A vidék gyönyörű, dombok, erdők karéjozzák a mutatós csárdát. Az étel finom, a vendég valóban vendég és az árak is elérhetők. Hatvan- hetven forintból meg lehet ebédelni, a kétágyas szobák ára kettőszázötven forint (reggelivel), s ha majd lovalgolni is lehet, egy-egy hátast százötven forintért nyergeinek föl egy órára. A kockázat? — Nagy. Sok pénzem fekszik már az üzletben, de nem azért, hogy minél hamarabb kivehessem. A cél a vendég jó közérzetének megteremtése. — MEDDIG FOG EHHEZ ragaszkodni ? Megbántva néz rám: — Mindig. A színvonalból nem engedhetek, mert akkor nincs értelme az egésznek. Jöjjön el egy év múlva és nézzen be hozzánk. Ellenőrizze. Ebben maradunk. Hortobágyi Zoltáa
