Nógrád. 1982. november (38. évfolyam. 257-281. szám)

1982-11-04 / 259. szám

Gazdaságosságra ösztönző szolgáltatás Biztosítások a mezőgazdaságban Az ifjúság előtt történelmi feladatok állnak Interjú Lebegyev Vlagyimirra!, a Komszomo! Kemerovo területi bizottságának első titkárával Szerdán Budapesten sajtó- ankétot tartott Zakócs József, az Állami Biztosító mezőgaz­dasági-vagyonbiztosítási osz­tályának vezetője. Bevezető­jében visszatekintett a most „élő” biztosítási módozatok megjelenésének időszakára, arra, hogy az ötödik ötéves terv indulásakor mik jelle­mezték a magyar mezőgaz­daságot. Az iparszerűség, a szakosodás, az új technológi­ák, intenzív fajták bevezetése oly magas hozamokat, az ér­tékek oly mértékű koncent­rációját eredményezték, melyet már célszerű volt biz­tosítani. A mezőgazdaságban különösen nagy fontossága van ennek, hiszen az el nem hárítható, véletlenszerű vesz­teségek nagysága a fentiekkel azonos mértékben nőtt. Az üzemek termelésük nagyobb anyagi biztonságát akarták elérni, a biztosítónak pedig ezt az igényt kielégítve arra is figyelemmel kellett lennie, hogy a bevezetett új bizto­sítások díja fedezze a károk térítésének összegét, vagyis megteremtődjék a díj—kár egyensúly. A korábbi veszélynem sze­rinti növénybiztosítás helyé­be a több kockázatot ma­gába foglaló összetett va­gyonbiztosítás lépett, mely jobban alkalmazkodott a ve­szély nemekhez, s a három alap növénybiztosítás a mel­lérendelt hat kiegészítő mó­dozat, az állatbiztosítások öt­féle lehetősége, valamint ál­ló- és forgóeszközök vagyon­biztosítása végső soron a ter­melés minden szféráját fel­öleli. Természetesen a for­mákkal együtt a fedezeti rendszer is változott, a ko­rábbi becslés helyett a bizto­sított átlaghozam alapján. Az immár hétesztendős biz­tosítási rendszer tapaszta­latai arra mutatnak, hogy a kockázatbővítés valós igé­nyek alapján jött létre. Ezt bizonyítja azon — biztosító számára negatív — adat, mely szerint az ötödik öt­éves tervben a növénybizto­sításnál 2,5 milliárd forint rá­fizetés jelentkezett. (A me­gye mezőgazdaságában a be­fizetett összegek az érintett időben fedezték a kártéríté­seket. Legtöbb kifizetés a nö­vendék- és hízóállat-biztosítás keretén belül történt, a befi­zetett díj közel 90 százalé­kát emésztették fel a téríté­sek.) A biztosító célja, hogy ne csak kielégítse ügyfelei igé­nyeit, hanem érdekeltté te­gye az üzemeket a kármeg­előzésben, -elhárításban, s a termelési struktúra ilyen irá­nyú felülvizsgálatában, át­alakításában. E célokat szol­gálta többek közt a gyümölcs­faiskolák biztosítási lehető­ségének megteremtése, s szá­mos más módozat, melyeket 1960—82 között bevezetett in­tézkedésekkel, ha úgy tetszik szigorításokkal szorgalmaz­tak. Az 198.3-as esztendőben a tenyészállat-biztosítás felté­telei változnak. A növendék- és hízóállatok biztosításánál már bevált módon a kárala­kulástól függő differenciált díjazást vezetnek be, az ala­csony kárhányadú gazda­ságok pedig díjengedményt is kapnak. Hogy az elhullás­ból származó károk csök­kenjenek, a szolgáltatás fel­tételei ösztönzik a gazdasá­gosabb megoldást, a kény­szervágást. Ennek esetén bi­zonyos szállítási költségeket a biztosító megtérít. Megyénk nagyüzemeinek több mint kilenctizedé él a biztosi fások nyújtotta lehe­tőséggel. A megyei telítettség minden biztosítási formában meghaladja az országos át­lagot. Számunkra különösen lenyű­gözőek a méretek: Kemerovo területe magyarországnyi, la­kosainak száma meghaladja a hárommilliót, s a kétszázötven­ezer SZKP-tag mellett mint­egy háiramszáznyolcvanezren tömörülnek a Lenini Komszo- molba. Éppen e napokban tartózkodik megyénkben ake- merovói komszomolisták negy­venfős csoportja, valamint egy háromtagú delegáció. Ez utóbbi élén Lebegyev Vla­gyimir, Kemerovo terület Komszomol-bizottságának első titkára, akivel a kemerovói ifjúságmozgalomról, a két szervezet kapcsolatáról be­szélgettünk. — Tizenöt év tényei bizo­nyítják, hogy a hatezer kilo­méternyi távolság nem aka­dálya annak, hogy ismerjük egymás munkáját, életét, a hétköznapok gyakorlatává vált hogy tapasztalatainkat kölcsö­nösen kicseréljük. Ezért is kérdem először arról, jelenleg mi áll a középpontban a ke­merovói komszomolisták mun­kájában? — Egyforma hangsúllyal szerepel a gazdasági és az ide- - ológiai tevékenység. Nézzük előbb az elsőt! Köztudott, hogy Kemerovo hatalmas ipa­ri település, csak néhány számadat: az ország kőszén­termelésének egynegyedét, a kokszolható szénnek az egy- harmadát adjuk. Ezenkívül je­lentősek az egyéb nehézipari ágazatok termelési eredményei is, de különösen nagy szerep­hez jut a bányászat, például vannak olyan bányászbrigá­dok, amelyek ezer tonnát is bányásznak naponta... Szóval, nekünk itt bőségest teendőink vannak. A formák közül csak kettőt hadd említsek. Az egyik a kiküldetéses munka, mely­nek során a fiatalok egy-egy nagyobb építkezésre, beruhá­zásra az általunk közzétett felhívás alapján mennek. Hogy kik vállalnak ilyet? Főként a sorkatonai szolgá­latból visszatérők, valamint az iskolai tanulmányokat be­fejező fiatalok. Mindkét ré­teg számára ezek a munká­latok jó lehetőséget nyújta­nak a megmérettetésre, a munka „megismerésére”. A másik terület az ifjúsági bri­gádmozgalom, amely igen népszerű nálunk, minden har­madik kollektíva viseli az ifjúsági jelzőt, ugyanakkor az élen állok között már minden második brigád fia­talokból tevődik össze! — Ugyancsak az első he­lyen említette az ideológiai munkát. Hogyan jelentkezik ez a gyakorlatban? — A mai nemzedék, a hú­szon-, a harmincévesek, sze­rencsére nem élték át a há­ború borzalmait, nincs köz­vetlen tapasztalatuk annak szörnyűségeiről. Nem a saját osztályharcukon keresztül ju­tottak el a szocializmushoz, hanem beleszülettek. Ennél­fogva különösen fontos, hogy a történelmi tapasztalatokat megfelelően tudatosítsák, Marx, Engels, Lenin műve­it helyesen értelmezzék, al­kalmazzák. Ez nem kis fel­adat, a mozgalomnak ehhez feltételeket kell nyújtani. — Ismereteim szerint, az úgynevezett lenini beszámo­ló ezt a politikai nevelést szolgálja. Hogyan jut ez ér­vényre jelenleg? ■ — A lenini beszámoló az ön- és közösségi nevelés ki­váló eszköze, nagyjából a ma­gyarországi KISZ-es vállalási rendszerhez hasonló. A kom- szomolista önmaga számára méghatározza, hogy az elkö­vetkező három-öt esztendő­ben mit szándékszik tenni saját személyisége fejlesztésé­re. Egészen konkrétan, hogy például, milyen műveket fog elolvasni, hol tanul tovább, milyen propagandamunkát végez, milyen kulturális, sporteseményeket szervez, és még sorolhatnám tovább, hi­szen ezerféle lehetőség kí­nálkozik. A lényeg az, hogy mindezen vállalásokat rend­szeresen értékeli, nem csak az adott Komszomol-közös- ség, hanem a gazdasági, párt-, állami, szakszerveze­ti vezetés is, természetesen egy demokratikus formában, javaslatokkal segítve, támo­gatva. Ez a forma, persze csak egy a sok közül. Csu­pán azt akartam érzékeltet­ni, hogy a munkára nevelés és a politikai felkészítés meg­lehetősen konkrét és reális formában történik. — Térjünk át ezek után a Komszomol és a KISZ kap­csolatára, amely éppen most ünnepli tizenöt éves évfordu­lóját. Lehet, hogy kissé vul­gárisán fogalmazok, mire jók ezek a kapcsolatok? — Azt hiszem, egy mondat­tal úgy lehetne összefoglal­ni, hogy a kommunista ne­velés kölcsönös gyakorlatát segítik. S, hogy mennyire szükség van erre, azt egye­bek között a Bolyai János Gimnáziumban, tartott baráti beszélgetés is igazolta. Érzé­kelhető volt, hogy a diákok nagyon fölkészültek, sokat tudnak rólunk, munkánkról, törekvéseinkről, természetes vágyuk, hogy mindezt bővít­sék, személyes benyomások-; kai, információkkal is. Szár mos olyan dolog van, ame­lyet érdemes egymástól „elfi-; gyeim”, megtanulni. — Említene konkrétan is néhányat! — Két dolgot emelek kis az egyik a burzsoá propa­ganda elleni küzdelem, a má­sik a globális nemzedékvál­tás. Az elsőhöz csak annyit, hogy az ifjabb korosztály mindig is célpontja volt a tőkés propagandának, amely minden eszközt megragad, hogy meginogtassa hitében a fiatalokat. Nekünk itt azt kell elérnünk, hogy a fiatalok­ban személyes meggyőződés­sé váljék a szocializmus igen­lése. S összefügg ezzel a másik probléma is, a nemze­dékváltás jelensége, amely úgy érzem, számos országban napirendre került. Nem félek kimondani: az ifjúsági gene­ráció előtt történelmi felada­tok állnak! S, hogy miként teszünk eleget ennek, hogyan bánunk az előttünk álló le­hetőségekkel, ez nagyban függ a kölcsönös kapcsola­toktól, együttműködésektől.' Ez is az egyik útja annak, amelyen járva az ifjabb nem­zedék bebizonyíthatja ráter­mettségét, tenniakarását, ga­ranciát nyújtva ezzel életünk biztonságára, jobbulására. Tanka László Faanyagvédelem-szabályzat jelent meg Üfigetnelc a minőségre! A faanyagok védelmét rész­leteiben 15 évvel ezelőtt sza­bályozták, időközben azon­ban olyan gyorsan fejlődött a megmunkálás, a gyártás tech­nológiája és a felhasználás te­rületei is bővültek, hogy a rendelet — viszonylag rövid idő alatt — lényegében el­avult. A MÉM emiatt új fa­anyagvédelmi szabályzatot tett közzé, amely főbb vo­nalaiban határozza meg a megelőzésnek, illetve a ká­rosodás megszüntetésének, mérséklésének teendőit. A szabályozás átfogóan ve­szi sorra a gazdaságos fa­használat főbb szempontjait, egyebek között azokat, ame­lyeket eddig kevésbé vettek figyelembe. Tartalmazza a fa veszélyeztetettségének kü­lönböző fokozatait és arra figy^’^eztet: a különösen keó ‘len viszonyok között lén n jobban kell ügyel­ni a í' 3rkezetek, -anya­gok óvi. ara. A tapasztalat szerint ugyanis a legtöbb kár például az olyan nyílt színi tárolásnál keletkezik, amikor piaci értékesítési gondok adódnak, és emiatt áll a fa­anyag túlságosan sokáig és védtelenül. A veszteségeket gyakran „elnyeli” a gazdálkodás bo­nyolult folyamata, elszá­molásuk sokhelyütt elmarad, emiatt közvetlenül néha nem is mérhetők a falpusztulás anyagi következményei. A szabályozás éppen ezért meg­határozzam védelem általános teendőit, ami egyúttal a fe- lelősségrevonást is megköny- nyíti. Az új rendelkezés intézke­dik az épületkárok vizsgála­táról. Előírja például, hogy az építmény tulajdonosa (ke­zelője, használója) köteles gondoskodni a födémszerke­zetek előírt nagyságú feltárá­sáról. Ismertetik továbbá a gomba-, illetve rovarfertőzé­sek esetén szükséges teendő­ket is. A Salgótarjáni Kohászati Üzemek kovácsoló és öntödei gyárrészlegében 15 szocialista brigád dolgozik. A sok jó csapat közül ki kell emelni a Csépe Sándor öntvénykikészítő szocialista brigádot, ameiy a vállalat kiváló brigádja cim mellé legutóbb enyerte a Ke­merovo megyei Burjeszk vá­ros kohászati üzeme által fel­ajánlott vándorzászlót. A Csépe Sándor Szocialista Brigád ennek a zászlónak a megtartására törekszik. Az alapvállalásukat júniusban a pótvállalásukkal már a válla­lati kiválóra emelték fel. A brigádok kollektívája a napokban értékelte eddigi eredményeit, s megálllapítot­ták, hogy a pótvállalásnak megfelelően a normateljesít­ményük havonta átlagosan 102—105 százalék körül mozog. Nyereségtervüket eddig már 30—4Q ezer forinttal teljesítet­ték túl. Nagy gondot fordíta­nak a minőség javítására, en­nek eredményeként idén is se- lejtmentesen dolgoztak, sőt már két darab — egyenként 9.5 tonna súlyú — selejtes ko­killát javítottak ki úgy, hogy teljes értékben adhatták cl. A 26 tagú kollektíva ered­ményességét bizonyítja, hogy a vállalati kiváló jelvényük mellé már tíz „balesetmentes” cím is párosul, amelyet eddig az idén is sikerült megvédeni­ük. Körültekintéssel, a ve­szélyforrások idejében történő feltárásával és azok megszűn­tetésével tudták megtartani. Az öntvényfaragásoknak és más hulladék anyagoknak a vállalat területén történő ösz- szegyűjtésével már több mint 140 tonna, 390 ezer forint ér­tékű acélhulladékot nyertek. Ennek eredményeként a vál­lalat évek óta nem vásárol acélhulladékot az öntésekhez. Ehhez nagy segítséget ad a kovácsoló B üzemi szocialista és a többi vasöntödéi brigád, s a nyíradékokat, amelyek ön­tésre alkalmasak összegyűjtik, hogy felhasználják — ezt szo­cialista szerződésbe is foglal­ták! E szocialista brigádban évek óta egyenletes a társad munka teljesítése is: a vá lás végrehajtásával 16 ezer fo­rint megtakarítást mondhat­nak magukénak. A brigád a tanulásban is példamutató. Ki-ki a maga műveltségének megfelelő szin­ten képzi magát, így az önma­gukhoz mért fejlődés jelenti az eredményt. A művelődési, tanulási témákban a brigádok névre szólóan tették meg vállalásaikat. önállóan szervezik az író­olvasó találkozókat, amelyekre a gyárrészleg és más területek szocialista brigádjait is meg­hívják. Szinte minden évben tudnak felvenni új tagokat, az idén három fővel gyarapodott a brigád. A beteg munkatársaikat meglátogatják akkor is, ha tá­vol lakik. Mivel 1982 az idő­sek éve, a korábban nyugdíj­ba ment munkatársaik közül eddig 4 volt brigádtagot láto­gattak meg és tájékoztattak az üzemben történő esemé­nyekről. KÖZVETLEN ANYAGI Érdekeltség, TÖBB SZŐLŐ A közvetlen anyagi érdekeltség rendszerének bevezetésével átlag­ban egyharmaddal emelkedtek a termésátlagok, és javult a minő­ség azokban az állami gazdasá­gokban, ahol bérbe adták az üzem dolgozóinak a szőlő egy részét. Erre ez évben adtak le­hetőséget a jogszabályok. Mint­egy 1500 hektár szőlőt műveltek meg ebben a formában. Az Ál­lami Gazdaságok Központjának most elkészült elemzése szerint e területeken a hektáronkénti ter­mésátlag már megközelíti a tíz tonnát. A szőlőtermesztést általában a jól jövedelmező ágazatok között tartják számon, magas arányú kézimunkalgénye miatt azonban az elmúlt években az állami gazda­ságok mégis gondokkal küszköd­tek. A munkaerő megfogyat­kozott. Megváltozott a helyzet a szőlők bérbeadásával. Az öt év­re szóló megállapodás szerint a termésből származó bevételt a gazdaság megosztja dolgozóival, akik ezzel fokozottabban érde­keltté válnak a nagyobb hoza­mok elérésében. A magasabb jö­vedelem reményében megnőtt a szőlőművelő kedv. A dolgozók ^szívesen vállalkoznak a termelés­re annál is inkább, mert a ne­héz talajmunka és a növényvé­delem továbbra is a gazdaság dolga. Dombi József NÓGRÁD — 1982. november 4., csütörtök 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents