Nógrád. 1982. november (38. évfolyam. 257-281. szám)
1982-11-24 / 276. szám
Jy A szécscnyi ÁFÉSZ litkei élelmiszerboltjában havonta mintegy félmillió forint értékű árut forgalmaznak. A hűtőpulttal felszerelt üzletben megoldották a frisshús-cllátást, emellett a sütemények, jégkremek is hűtőkamrában várják a vevőket. — kj — Kisdiákok önmagukról Ki Ismerd meg önmagadat' — hirdették az ókori görögök, s tagadhatatlan, hogy a helyes önismeret hozzásegít a mindennapokban való köny- nyebb eligazodáshoz. Ki nem tudna mondani szűkebb, avagy tágabb környezetéből példákat az öntelt, az önmagát hibátlannak és csalhatatlannak feltüntető emberekre, vagy éppen az önmagával túlságosan is „elfoglalt”, sokat törődőkre? Mindkét típus jelzi, hogy az önismeret realitásai mily fontosak, melynek módszerét el kell sajátítani, részint a család, résziht pedig az iskolai környezet keretében. Kérdés persze, hogy mikor és hogyan? Amikor a tizenegy-tizenkét éves n.-községi kisdiákok önmagukról írott vallomásaiba beleolvasunk, egy kicsit az elő]?b említett önmegismerési folyamat, minden bizonnyal egy jelentős állomásába is „beleláthatunk”. Irigylem a csinosakat! „Azt hiszem, tudok alkalmazkodni mindenkihez, senkivel nem vagyok haragban, de annyira jóban sem. Szorgalmasan tanulok, mert jó bizonyítványt szeretnék .., Igaz, tavaly kiközösítettek, mért szerettem másokról pletykálni, de erről már leszoktam. Nagyon irigylem azokait a lányokat, akiknek jó az alakjuk, mert én túl kövér vagyok ..." — írja S. Marika némi öniróniával, s mintegy bizonyítva, hogy e korban jelentős szerep jut a külsőnek is. Egy másik diák a lustaságával, a harmadik a szemüvegével nincs kibékülve, s úgy érzik valamennyien, hogy e tulajdonságaik miatt nem fogadja be kellően az osztályközösség. Érdekes, hogy a közösséghez való viszonyukat csaknem mindannyian megemlítik, ezzel szemben a családi környezet senkinek nem jut eszébe, amiből természetesen messzemenő következtetést nem lehet levonni, mégis egyfajta jelzés arra nézve, hogy az életkor e szakaszában az iskolai beilleszkedési nehézségek jelentik a fő hangsúlyt. Az egyik cigánykisfiú, például az egyórás dolgozat során csak erről tesz említést. — Most már szeretek az osztályba járni — olvashatjuk — és szeretek viccelődni, nevetgélni, de úgy vettem észre, hogy még sem sikerült teljesen beilleszkedni. Pedig én szeretnék ... Ha ion a diákszerelem Akkor ez valamiképpen hat az osztálykapcsolatokra. Z. vagyok én? Mónika esetében, mondhatni zálnak az osztályban. De egy- drámai módon. szerűen nem bírok nyugton — Nem érzem jól magam ülni a helyemen! az osztályban, csak azért, Egyetlen kivétel T. Sémámért egy tizennyolc éves fiú- dett, aki csupa jeles tulaj- val állandóan csúfolnak! Sze- donságokat sorol föl önma- reteni is nagyon azt a fiút! gáról: ... A barátnőim kérdeznek, — Szorgalmas vagyok... hogy mi van velem, miért azt mondják, jól tanulok... bőgök olyan gyakran? Mond- Szeretem a fizikát, az élő- jam meg nekik, hogy F. Gá- világot, a matematikát, a bor tizennyolc éves fiú miatt történelmet... szeretek őrsisírok V! Hát nem!... Hazudós re és szakkörre járni. Csúfig vagyok, mert amikor ta- nevem sok van, de nem ha- valy egy héten át nem vol- ragszom csak egyetlen egyért: tam iskolában, azt mondtam, Fiúk bálványa! megfáztam, pedig megmér- • ............................ g eztem magam Gábor miatt Bele-beleolvasgatva a gyógyszerről és piával. Ezért diszkrét önvallomásokba, hülye vagyok. Általában ne- úgy tűnik, e korban már elő- gyedikdg úgy éreztem, hogy térbe kerül a személyiség önteljesen normális vagyok, de vizsgálata, kinek-kinek vázamikor Gábor bejött az éle- latosan kialakul az önmaga- tembe... ról alkotott képe. Hogy azA lány—fiú kapcsolat meg- tán ez később miként formá- élénkülő jelei érezhetők a lódik. arra nehéz lenne kötöbbieknél is, jóllehet sokkal „szerényebben”. Például így: „A lányokkal nem vagyok valami jó viszonyban, mert állandóan a kezemet csavargassák, és csupa kék, zöld vagyok, amikor hazaérek. De a fiúkkal jő viszonyban vagyok”. (M. István) „Elég szorgalmas vagyok. Néha nem bírom ...........-t ( nem akarom kiírni), azért utálom, mert 6 már fiúzik." (S. Brigitta) „Az az igazság, hogy nem tudok Imre mellett ülni, mert vagy hangosan beszél hozzám, vagy mindig arra kell figyelnem, mit yesz el tőlem ..." „...egy kicsit hazudok is" Nem tudom, ha húsz-egynéhány éves korban levők val- lanánák önmagukról, menynyire lennének őszinték, milyen „titkokat” osztanának meg másokkal is. Tény, hogy tizenegy-tizenkét éves korban még könnyebben nyílnak meg az őszinteség zsilipjei, szinte valamennyi kisdiák néha önmarcangolp önkritikával illette magát. Nézzünk néhányat a reálisabb megközelítésből, ki mennyire őszinte és kritikus önmagával szemben? — Szerintem az osztályban azok közé tartozom, akik egy kissé irigyek, sőt hazudok is néha ,.. Nehezen oldódom a társaságban, meg aztán lusta is vagyok ,.. félek jelentkezni is. Egy másik gyerek azt írja hogy nagyon lusta, m -rt nem szeret tanulni — noha kivaló sportoló! —, de többen is őszintén „bevallják", hogy a tanulással hadilábon állnak, s ez a fő oka gyengébb tanulmányi eredményüknek. — Majdnem mindig rendetlenkedem orosz-, irodalom-, nyelvtanórán — írja C. Erzsébet. — Ezért joggal kritivetkeztetni e néhány sorból. Annyi azonban bizonyos éle- tük-sorsuk alakulásában, a józan önismeret nagy szerephez jut. És ezt „eljátszani” — nem lehet Tanka László KÜLÖNBSÉG Csendes életkép az országút mentén: cukorrépát rakodnak. Az egészben mégis van valami figyelemre méltó, hiszen a „cégtáblák” tanúsága szerint maszekok — azaz egyéni vállalkozók — zsákolják a lédús takarmánynak is kiváló ipari növényt, ami történetesen a ecsegi 'termelő- szövetkezet földjén termett A fuvarosok oltár! nagy nyugalommal, semmitől és senkitől sem zavartatva öntik a répát kocsijukra. Fényes nappal. Illetve, amikor felmérjük, hogy mi is történt, teszek egy halovány kísérletet: salgótarjáni és gyulai vendégem tanúságtétele mellett kezdem felírni a vállalkozók adatait — a cégtábláról. A kocsis természetesen észreveszi ténykedésem, s jókora önbizalommal leszól az immár robogó járműről: — Ha akarja, meg is állhatok. Ügy pontosabban leírhat mindent. A lovak trappéinak tovább, a kocsi platóján ott a lopott cukorrépa. S miközben a nevet őrzi a jegyzetfüzetem, egy történeten meditálok. Az jár az eszemben, mi történne. ha a név és a KlOSZ-tól megszerzett pontos cím alapján megjelenne a fuvaros portáján a téesznek egy embere. Körülnézne, aztán se szó. se beszéd, felemelne egy zsák terményt. Csak egyetlen zsákkal. A kitalált történet csattanóját minden olvasó tudja, berék fuvarosunk, aki oly FALU VITATHATATLAN TÉNY, kiássák a tükröt, terítik az hogy azok a települések, ahol anyagot, elvégzik a többit, az ipar megtelepedett, sokkal látványosabban fejlődtek és Nem sokat mond a számfejlődnek, mint azok, ahol adat, ce azért ideírom a nincs üzem, gyár. Különösen jegyzetfüzetemből: 3500 négyérvényes ez a községekre. zetméter. Ennyi járdát f* uettek lé, betonoztak ki az érsek- vadkertiek. Közben másik kélÉrsekvadkert nem büszkélkedhet a fent említett iparral. Azt azonban senki nem tagadhatja, hogy a négyezernél is több lélekkel bíró község, megfontoltan halad előre a fejlődés útján. Igaz, nem túl nagy a „közös kassza”, amibe szükség esetén forint után lehet nyúlni, nincs milliókat termelő nagyüzem, de van valami más, amit látni ugyan nem lehet, de érezni annál inkább. Az a négyezer lélek magáénak tudja faluját. Bizonyíték? Akad bőven. Nem várnak mindig a segítségre. T'' - gad uram, ha szolgád nincs — vaüját az érsekvadkertiek és csak addig türelmetlenek, amíg eg'"-egy építkezéshez, úthoz, járdához össze nem gyűlik a pénz. A többit már nyugodtan rájuk bízhatják. Tíz esztendő alatt sok mindent teremtettek. Nyolc tanteremmel bővítették az Iskolát! S hogy ne legyén gond a testnevelés, fölhúzták a tornaterem falait is. Dolgozott ott szülő, hivatalnok, kisiparos, ■ egyszóval az egész falu. Nem véletlen tehát, hogy a tanácstagok is úgy mondják néha: az iskolánk. Nem csak úgy általában iskola, hanem a miénk. Joggal. Maguk, maguknak építették összefogással, a falu gyarapodására. Bővítették az óvodákat, központi fűtést szereltek az iskola mindkét épületébe, csinosították a művelődési házat, (Csak az 700 ezer forintba került...) Tavaly készült el a fogorvosi rendelő, lakással együtt. Mondanom sem keli, hogy társadalmi munkában javarészt. A tanácselnök, Molnár Imre készítette a terveket és irányította a kivitelezést. Jó példaként: pénzt nem fogadott el a végzett munkáért. — Nagyon kellett már a községnek a rendelő, a fogorvost le is akartuk telepítem. lg1' ment a leggyorsabban — mondta akkoriban. FÖL KÉNE MOST sorolnom a tíz-egynéhány utca nevét. amit szilárd burkolattal láttak el az elmúlt tíz év alatt. — Útjaink ötven százaléka pörtalanított — mondja a tanácselnök. — Odavesszük az anyagot, ez már régi szokás nálunk, aztán az utcabeliek ezer négyzetmétert felújítottak, mert az idő kikezdte azokat. Mondom, kívülállónak nem sokat mondanak a számok, ám az ittéiőknek annál többet. Évről évre szaporodik a közös összefogásból létrehozott érték. — Sokan eljárnak a közs^- ből, másutt találtak, munkát — így a tanácselnök, Molnár Imre, aki tizedik éve áll a választott testület élén —, de nem fogyunk, itthon telepszenek le, pedig talán másutt kényelmesebben élhetnének. Évente 25—30 náz épül. A lehetőségeken belül igyekszünk mindent kiaknázni. Elkészült a jó ivóvíz gerinchálózata. Négyszázötven család már be is köttette magának, hiszen a:, uj otthonok már fürdőszobával épülnek régóta. Miután igény mutatkozott rá, hát telkeket biztosítottunk a Hunyadi utcában a korszerű, telepszerű építkezéshez. Vevő volt, már hozzá is fogtak az alapozáshoz. Megoldottuk az intézményes szemétszállítást is: szerződtünk a helybeli építőipari szövetkezettel, ők vállalták és becsülettel el is végzik. Az ellátásra nemigen lehet panasz. Az ÁFÉSZ boltjaiban tisztességes a választék. Három boltunkból a központban levőre vagyunk a legbüszkébbek. Erről a környékbeliek is nyilatkozhatnának... Hogy az elnök nem véletlenül mondta, amit mAndott: a szomszéd falvakból Isokan járnak ide bevásárolni és ritkán hallják azt, Immár évek óta az egyik legrangosabb ifjúságmozgalmi esemény megyénkben is a forradalmi ifjúsági napok rendezvénysorozata. E népszerűség „titka”, hogy a szervezők már idejekorán hozzálátnak az előkészületekhez, föltérképezve az igényeket, a lehetőségeket. A FIN kiemelt rendezvényeinek ezúttal Balassahogy „nincs”. Az iparcikkbo!-' tot Zachar János majd’ harminc éve vezeti! Bár rövidesen nyugdíjba készül, azért kívánságra még szinte mind y1 elővarázsol. Ha nem ma, 1 át holnap. A vevők tudják, h i Zachar János megígérte, akkor az meg is lesz. — Az ötödik ötéves tervben kétszer nyertük el a társadalmi munkaverseny első helyét Nógrád megyében, megelőzve előnyösebb helyzetben levő községeket. Tavaly ismét miénk lett a legnagyobb teljesítmény. A mai szerény keretek között másként fejlesztési feladatainkat, amiket az élet diktál, meg sem tudnánk valósítani. Csak így, összefogással — summázza a tanácselnök. ÉR8EKVADKERT TEHÁT nem mondhat magáénak országos érdeklődésre számot tartó nagy beruházásokat. Annál inkább büszke lehet az ott- lakók két kezének teremtő erejére. Hogy nem megy minden egyszerűen? Akkor megy nehezebben, de mennie kell, hiszen .önmagukért, a közösségért feszik. A gyarapodás, a fejlődés „dokumentumain” ott van a falubeliek keze nyoma. Kétszeres értéke vant tehát. Meg is becsülik. Most újabb nagy tetthez gyűrkőznek. Jövőre nekifognak régóta dédelgetett vágyuk megvalósításának:'két év alatt fölépítik az ifjúsági házat és a klubkönyvtárat a község központjában. Természetesen ott is szorgos- kodnak az érsekvadkertiek — a jövendőre garancia a múlt. Bizonyára ez sem lesz könnyű feladat, ám alighanem ezzel is megbirkóznak majd, ahogy telték hosszú éveken áí. Sok szerencsét hozzá, érsekvadkertiek! gyarmat, Rétság és Salgótarján ad otthont, itt lesznek a különféle politikai, kulturális és sportrendezvények. Számos ifjúsági fórumra is sor kerül, ezek középpontjában az ifjúság és a közéletiség témaköre áll. S ugyancsak e rendezvénysorozat keretében rendezik majd meg a Ki mit tud? és a diáknapok megyei döntőjét ifi. noriobágyi Zoltán Készül a FIN -program természetesnek tartja, hogy kocsijára rakhatja art, ami közös, most vérig lenne sértve. És tolvajt kiáltana. Szerinte ugyanis ami a miénk, az az övé is — az övéhez azonban senkinek semmi köze. Csak ennyi a különbség. „SZABADSÁG” Vendégségben vagyunk Kisterenyén — és egyetlen percre sem feledhetem a család harmadikos nagyfM. Csupa tűz a gyerek, a nyelvét Is jól felvágták, mifelénk az ilyennek mondják percenként: hátrakötöm a sarkad. Eszembe jut, hogy ez az aprócska vagány ül az iskolapadban, s rögvest sajnálni kezdem a pedagógusokat, lassan hajlok a veszélyességi pótlék jogosságára is. Mondom aztán az anyjának: hány tanító ment már az idegosztályra a gyerek miatt? — Egy sem — így a válasz. — De egy napon elkértük a gyereket az iskolából, s ezen a napon azt hihette a derék pedagógus, hogy szabadságon van. ÚTBAIGAZÍTÁS Kulturális eseményre érkezünk egy falúba, este öt óra után. Helyismeretünk egy szál sem, megállunk hát a világos ablakú, eltéveszthetet- len — mellesleg fölöttébb kellemes — presszó előtt. A csapos adja a márkát és a két deci vörös bort, c számolás után pedig megtudakolom: ugyan merre találjuk a könyvtárat? Azaz csak tudakolnám, mert a csapos nem tud útbaigazítani, meg a másik vendéglátóipari alkalmazott segítségével sem. Kínos már a kérdezőskö- dés, folytatjuk odakünn. Ha- tan-nyolcan álldogállnak a presszó előtt, hosszú percekig ők is tanácstalanok, végül egyikőjük a homlokára üt. „Ja, a könyvtár... " Aztán mondja, menjenek erre és erre. Kísérőmmel azon meditálunk, kellene tenni egy próbát. Elmennénk a falu túlsó szélére, ott megállítjuk az első járókelőt és megtudakoljuk: hol találjuk a legközelebbi nyitva tartó kocsmát. A próbatételre mégsem merünk vállalkozni. Nem az időt sajnáljuk, hanem a bizonyosságtól félünk. ÜZLET A salgótarjáni vasútállomáson két tizenéves, gyerek perdül elém: — Bácsi, kérem, tessék ven. ni Palócföldet! — Micsoda? Nem hiszek a fülemnek. E folyóirat egyik szerkesztőjeként állandóan csak a panaszt hallom — Ezt a lapot nem lehet eladni! — most meg itt üzletel Vele két lurkó. Dörzsölöm a szemem és magamhoz intem az éppen vonathoz érkező Göröcs László barátomat, így együtt hallgatjuk a bőbeszédű gyerekeket: — Veszik ezt elég szépen. Most jöttünk az állomásra és már nyolc darabot eladtunkj Megfejthetném most a titkot, csak éppen nem mindig tudok kérdezni. Most is azzal folytatom, hogy „honnan szerzitek a lapot”, erre a két gyerek gyanút fog. — Akkor tetszik venni, vagy nem? De már inainak is tovább. Látjuk, hogy az egyik padnál odaperdülnek egy házaspárhoz, a férfi kézbe veszi a folyóiratot, aztán a zsebébe nyúl. Fizet. Gyors kíváncsiságom okán rejtély marad hát, honnan is szerzik ezek a csemeték a zsebpénzre valót. Csak egy bizonyos: élelmes lurkókkal hozott össze a véletlen. Olyanokkal, akikből nem hiányzik az üzleti szellem. Akikre egyszer — évek múltán — majd azt mondják: a jég hátán is megélnek. Kelemen Gábor NÓGRÁD - 1982. november 24., szerda
