Nógrád. 1982. november (38. évfolyam. 257-281. szám)

1982-11-19 / 272. szám

Előtérben a válság, a munkanélküliség legyőzése a szociáldemokraták országos pártkonfereoc ája Kiéiben Tanácskozás (Folytatás az 1. oldalról.) lenőrzések megállapításait a szövetkezetek általában igye­keznek figyelembe venni, sok­felé azonban a korszerűbb megoldások alkalmazását az anyagi eszközök hiánya ' át­menetileg megakadályozza. Sokan bírálták az értekezle­ten az úgynevezett vándorló brigádokat, amelyek az ipar­ból a tsz-be, majd onnan vissza, a munkahelyek közölt kiszámíthatatlanul vándorol­nak. A tanácskozás résztvevői úgy vélték, a kétes munkaer­kölcsű csapatokat távol kell tartani a közös gazdaságoktól. A tanácskozáson szó volt ar­ról is, hogy a bérek, fizeté­sek a tsz-ek ipari tevékenysé­get folytató munkahelyein semmivel sem magasabbak, mint az iparban. A beszámo­lók szerint a tsz-ek nem me­zőgazdasági tevékenységének keretében gyártott termékek­re és a szolgáltatásokra tartós igény mutatkozik. SPD-képviselő látogatása Az MSZMP Központi Bi­zottságának meghívására november 14—18. között Bu­dapesten tarózkodott Ger­hard Schröder, a Német Szo­ciáldemokrata Párt (SPD) parlamenti frakciójának tag­ja. Az SPD képviselőjével megbeszélést folytatott Szű­rös Mátyás, a KB tagja, a külügyi osztály vezetője és ' Horíi Gyula osztályvezető­helyettes. Gerhard Schröder, az „SPD kül- és biztonság­politikája" címmel előadást tartott a KB Társadalomtu­dományi Intézetében. (MTI) Teljes ülés Genf ben Géniben csütörtökön , tel­jes ülést tartottak a hadá­szati fegyverzet korlátozá­sáról és csökkentéséről folyó szovjet—amerikai tárgyalá­sokon résztvevő küldöttségek. Teljes ülést tartott az eu­rópai közepes hatótávolságú nukleáris fegyverek korláto­zásáról tárgyaló szovjet és amerikai küldöttség Is. (MTI) Follinus Könyves János, az MTI tudósítója jelenti: A Német Szociáldemokrata Párt a széles dolgozó töme­gek megnyerésére törekszik a jelenlegi jobboldali kormány- koalícióval szembeni harcban és egységesen támogatja Hans- Jochen Vogelt, a párt kancel­lárjelöltjét a minél jobb vá­lasztási eredmény érdekében. Ezt hangsúlyozta Willy Brandt, az SPD elnöke, a párt csü­törtökön Kiéiben megkezdő­dött kétnapos, országos kon­ferenciáját megnyitó beszédé­ben. Brandt ezúttal is felszólí­totta a keresztény—liberális koalíciót, hogy végre hozza a nyugatnémet közvélemény tu­domására, miként képzeli el a márciusi, idő előtti országos választás megtartását. Ernst Breit, a Német Szak- szervezeti Szövetség (DGB) elnöke, felszólalásában élesein bírálta a Kohl-kormány gaz­dasági elképzeléseit. A majd­nem kétmilliós munkanélkü­liség leküzdése érdekében Breit sürgette, hogy csökkent­sék a nyugdíjkorhatárt és a heti munkaidőt. Figyelmeztet­te a tőkés munkaadókat, hogy a nyugatnémet gazdaság nem­zetközi versenyképességének egyik előfeltétele a belső tár­sadalmi nyugalom megőrzése. A szakszervezetek meg akar­ják őrizni ezt a belső nyugal­mat, de elutasítják a munka- vállalókat egyoldalúan sújtó gazdaságpolitikai törekvése­ket. Björn Engholm, az 1983. március 13-i Schleswig— holsteini tartományi válasz­tás szociáldemokrata minisz­terelnök-jelöltje, a Schmidt­minisztere, beszédében mél­tatta Willy Brandt és Hel­mut Schmidt szociáldemokra­ta kancellárok bőkepolitiká- ját és síkra szállt az enyhü­lési politika folytatásáért. Az SPD bal szárnyához tartozó politikus szorgalmazta a szo­ciáldemokraták és a több százezres nyugatnémet béke­mozgalom együttműködését. Az SPD országos pártkon­ferenciáján ma fogadják el az úgynevezett „kiéli nyi­latkozatot”, amely részletes javaslatokat tartalmaz ' majd a gazdasági válság és a mun­kanélküliség leküzdésére. Az SPD országos elnöksége a konferencia megkezdése előtt tartott ■ ülésén kívánatosnak minősítette, hogy a szabadde­mokrata párt egyes szerveze­tei a szociáldemokrata párt­tal való szövetség mellett döntsenek. Tüntefés Fiatalok százezrei tüntet­tek szerdán Görögországban az Egyesült Államok és a NATO ellen, követelve a ha­zájuk területén levő amerikai támaszpontok felszámolását Athénban rendőrségi becs­lések szerint mintegy két-há— romszázezren tüntettek. A megmozdulást diákok szer­vezték, „az ezredesek diktatú­rája” elleni 1973-as tüntetés évfordulójára emlékezve. Az amerikai nagykövetség előtt rendezett demonstrációban A japán külkereskedelmi és ipari minisztérium zöld jel­zést adott a Komacu vállalat­nak a Szovjetunióval való újabb szerződések megköté­sét célzó tárgyalásokhoz. Ér­tesülések szerint a Szibériát Nyugait-Európával összekötő földgázvezeték építésénél al­kalmazásra kerülő, mintegy ezer darab csőfektető gép el­adásáról van szó. • A minisztérium —, amint arról csütörtöki számában a Jomiuri Simbun című lap be­számolt — a szovjetellenes amerikai szankciók felóldását követően hozta döntését. A Komacu eddig is szállí­tott gépeket az épülő föld- gázvezetékhez. A Szovjetunió­ŰJ albizottságot hozott lét­re moszkvai ülésszakán a szovjet—amerikai ‘ kereske­delmi-gazdasági tanács. Az albizottság a kis- és közép- vállalatok ügyeivel foglalko­zik, annak lehetőségeit kutat­ja* hogyan lehet ezeket be­kapcsolni a két ország gazda­sági együttműködésébe. A tanács, amelynek jelen­leg már több mint 200 ame­rikai vállalat és 115 szovjet vállalat tagja, elsősorban az­zal foglalkozik, milyen lehe­tőségek nyílnak a két ország vállalatai előtt az export nö­velésére, a gazdasági együtt­működés kialakítására. A szerdán véget ért moszk­vai tanácskozáson többen rá­mutattak arra, hogy a kis- és középvállalatok, amelyek je­Áihénban nem csak fiatalok, hanem parlamenti képviselők, külön­böző társadalmi szervezetei* tagjai is részt vettek. A menetelők élén An^reasí Papandreu miniszterelnöki amerikai születésű felesége haladt. A nagykövetséget erős rendőrkordon fogta körül, de összetűzések nem történtek. Hasonló tüntetésre került sor az athéni városköznontbán és az Egyesült Államok szaloni- ki konzulátusa előtt is. (MTI) val korábban kötött szerző­déseket az amerikai korláto­zó intézkedések ellenére ma­radéktalanul teljesítette. A Washingtonnal való kenyér­törést kerülni kívánó japán kormány ajánlatára csupán az új szerződéskötések terén tanúsított „önmegtartóztatást”. A lap szerint a Komacu és a szovjet partner közötti tár­gyalások hamarosan megkez­dődnek. A minisztérium arra számít, hogy a csőfektető gé­pek szállításán kívül más ex­portüzletek kötésére is sor ke­rül. Általánosságban' azt vár­ja, hogy az amerikai szank­ciók feloldását követően a szovjet—japán kereskede­lemben a bővülés időszaka következik. (MTI) lentős szerepet töltenek beás amerikai gazdasági életben, a nagyvállalatok mellett igen fontosak lehetnek a Szovjet­unióba irányuló szállítások­ban. Ugyanakkor a tanács megállapította azt is, hogy a Szovjetunió élelmiszei-prog- ramja nagy lehetőségeket nyit meg a mezőgazdasági gé­pek, berendezések exportja számára. Éppen ezért jövőre máris megrendezik a szovjet fővárosban ,az érintett ameri­kai vállalatok mezőgazdasági gépbemutatójukat. (MTI) Bizottsági viták az ENSZ-ben kormány volt közoktatásügyi A kézfogás Valami megmozdult a szovjet—kínad vi­szonyban — ez volt a világsajtó egyöntetű értékelése, amikor néhány héttel ezelőtt Leonyid Iljicsov szovjet külügyminiszter­helyettes Pekingben folytatott konzultáció­kat. A megfigyelők nem mulasztották el, hogy emlékeztessenek rá: az 1979 végén Af­ganisztánnak nyújtott szovjet katonai segít­ség óta ez volt az első alkalom, hogy Moszk­va és Peking képviselői ilyen magas szinten találkoztak egymással. A meglepetések ezótán sorozatban folyt»­tódtak. Az még nem volt különösebben fel­tűnő, hogy a múlt héten elhunyt Leonyid Brezsnyev temetésére a kínai külügyminisz­ter utazott Moszkvába, hiszen több tucatnyi más magas rangú külföldi vendég társaságá­ban vett részt a végső tiszteletadáson. Felfi­gyeltek viszont a szakértők arra a kínaiak­nál szokatlanul meleg hangú nyilatkozatra, amelyet Hung Hua még elindulása előtt, Pe­kingben adott A többi között kijelentette: a kínai nép mindig nagyra becsülte a szovjet néppel való hagyományos barátságát és re­méli, hogy a két ország viszonya baráti le­het a békés egymás mellett élés öt ehre alapján. Ezek után már nem hatott a meglepetés erejével, hogy a Leonyid Brezsnyev elbú­csúztatása után, a Kremlben adott fogadá­son Jurij Andropóv, az SZKP KB új főtitká­ra nem csak kezet rázott, hanem néhány szót is váltott a kínai vendéggel. Huang Hua nem is utazott haza már hétfőn vagy kedden, mint a temetésre érkezett többi külföldi állam­férfi, hanem csütörtökig maradt a szovjet fővárosban és külön megbeszélést folytatott Andrej Gromiko külügyminiszterrel. A találkozóról kiadott közlemény tömör volt ugyan, mégis jelezte, hogy ezúttal köl­csönös a szándék a bárbeszéd folytatására, arra, hogy felkutassák a kapcsolatok norma­lizálásának lehetőségeit. Huang Hua ké­sőbb a megbeszélést „nyíltnak és őszintének” minősítette, a pekingi lapok pedig „nyílt és békés légkörről” cikkeztek. Tény, hogy 18 éve — Csou En-laj moszk­vai látogatása óta — nem volt ilyen magas szintű eszmecsere a Szovjetunió és a Kí­nai Népköztársaság között. Bizonyos, hogy a kétoldalú viszonynak — nem a szovjet fél hibájából képződött — jegét nem lehet má­ról holnapra felolvasztani. De az olvadás előszele máris érezhető, s ha a kínaiak vég­leg lemondanak arról, hogy különböző elő­feltételekhez kössék a kapcsolatok javítását, akkor előbb-utóbb újra biztató híreket kap­hat a világ. AM összefüggésében szemléli a nemzetkö­zi kapcsolatok szerteágazó rendszerét, az tudja, hogy a szovjet—kínai viszony alaku­lása nemcsak a két ország ügye, jelentéke­nyen befolyásolja Ázsia békéjét és biztonsá­gát, s feltétlenül kihat az amerikai világpo­litikai törekvésekre is. Ha Moszkva és Pe­king között megtörik a jég, akkor Washing­tonnak is át kell értékelnie számításait, ez esetben nehezebb lenne folytatnia konzerva­tív és konokul szovjetellenes, az enyhülési folyamat visszafordítását célzó irányvonalát. K. G. Szovjet megrendelések Zöld jelzés a Komacunak Szovjet—amerikai albizottság Lehetőségek a kis- és középvállalatok előtt Szellemes címet adott az indiai—pakisztáni csúcstalál­kozóról írt kommentárjának a londoni Financial Times, így hangzott: Gandhi-l-Zia^ jó hír. Valóban, a feszültsé­gektől terhes világpolitikai helyzetben örvendetes ese­ménynek számít a két, szem­benálló dél-ázsiai hatalom vezetőinek nemrég megtar­tott csúcstalálkozója. India és Pakisztán, mai formájukban, fiatal államala­kulatok. Három és fél évti­zede jöttek létre a brit gyar­matbirodalom utódállamai­ként. Az azóta eltelt 35 év beszédes illusztrációja an­nak, hogy a kolonialista örök­ség milyen meghökkentően bomlasztó hatást fejthet ki a , frissen függetlenné vált or­szágok kapcsolataiban. A parlament épületére még fel sem vonták a nemzeti lo­bogókat, amikor a vallási ala­pon létrejött két állam már háborúban állt egymással 1947 októberében, Kasmír hova­tartozásának eldöntéséért. Összesen három alkalommal csaptak össze fegyveresen, mindannyiszor Pakisztán volt a kezdeményező. A sor­rendben utolsó vüágpoliti- kailag is lényeges regionális változást eredményezett: Pa­kisztán felbomlott, az ország keleti, belső gyarmatként ke­zelt része aktív indiai kato­India—Pakisztán Lépés a megbékélés felé nai segítséggel függetlenné vált. Az indopakisztáni kapcso­latok eme mélypontjáról egy évvel később sikerült kimoz­dulni. 1972 júniusában, az In­diai Szimíában Bhutto pa- klszíáni elnök és Indira Gandhi nyilatkozattal szen­tesítette a Kasmírban létre­jött tűzsziineü vonal kölcsö­nös tiszteletben tartását, az erőszak / alkalmazásáról való lemondást, a normális kap­csolatok fenntartását. A diplomáciai viszony hely­reállítása, az átmeneti eny­hülés ellenére sem tűnt el a feszültség a két ország kap­csolataiból. Sőt, erősebbé vált ismét a pakisztáni katonai hatalomátvétellel, Ziaul Hak tábornok uralomra jutásával. Delhi és Iszlámábád viszo­nya mindig is túlmutatott a konkrét történelmi-területi ellentéteken, jelentős kü­lönbség mutatkozott politi­kai világlátásukban, kapcso- latkeresésükben. Ziaul Hak és a pekingi ve­zetés kölcsönös érdekeltsé­get látott az együttműködés fejlesztésében — tagadhatat­NÓGRAD — 1982. november 19., péntek tanul India-ellenes éllel. Az iráni fordulattal az Egyesült Államok számára is felérté­kelődött a bizonyos stabili­tást mutató, kemény, anti- kommunista Pakisztán. Nem véletlen, hogy az elmúlt évek­ben oly sokszor pedzegette a nemzetközi sajtó egy Wa­shington—Peking—Iszlámá­bád tengely formálódását, amely — egyéb regionális céljai mellett — a Szovjet­unióval korrektül együttmű­ködő India elszigetelésére irá­nyult. A politikai és stratégiai ösz- szefüggések fenti rendszeré­ben értékelhető csak a Kí­na és Pakisztán közt épülő Karakorum út, az Iszlámá­bád és Washington közti csak­nem kétmilliárd dolláros fegyverüzlet. Pakisztán az­zal érvelt, hogy Indiának sa­ját hadiipara van, emellett Mirage-okat szerzett be Fran­ciaországtól. Az indiaiak úgy vélik, a két ország nagyság- rendi eltérése ellenére Pa­kisztán — három háború is erre Int — erős, veszélyes ka­tonai potenciált képvisel. Iszlámábádban arra szokás gyanakodni, hogy India nem békült meg Pakisztán létezé­sével. Delhiben attól tarta­nak, hogy a pakisztáni kato­nai vezetésben élnek illúziók az egykor egész Indiát kor­mányzó mohamedán—mo­gul birodalom feltámasztása iránt. Aggódnak amiatt, hogy Pakisztán esetleg megkísér­li a 100 millió indiai moha­medán szembefordítását Delhivel, avagy a szikh sze­paratizmus kihasználását az ország destabilizálására. Ném könnyű tehát hidat verni a kölcsönös előítéletek, a mélyeníekvő bizalmatlan­ság szakadéka fölé. Mégis, az elmúlt időszakban szaporod­tak annak jelei, hogy mind­két ország enyhíteni akar a feszültségen. A külügymi­niszterek kölcsönös látoga­tásai, Indira Gandhi és Ziaul Hak találkozója 'Zimbabvé- ban és Belgrádban (Tito te­metésén) a közeledés lehető­ségét villantották fel. Ezek után már nem volt teljesen váratlan a csúcsta­lálkozó bejelentése, az első hivatalos megbeszélés a két ország vezetői közt tíz év óta. Pakisztán előzetesen java­solta egy erőszakról való le­mondásról kötendő egyez­mény megtárgyalását. Ezt az indiai tárgyaló fél azzal fogadta el. hogy az koránt­sem tekinthető eredeti pa­kisztáni ötletnek, mivel Neh­ru egykori indiai miniszter- elnök vetette fel első ízben, jó harminc éve. Indira Gan­dhit a találkozó előtt szinte ostromolták az újságírók. Min­denki arról tudakozódott, be- lemegy-e Delhi a pakisztáni javaslatba. Indira Gandhi azt felelte: Ha lesz egyezmény, ha nem, India nem támadja meg Pakisztánt, nincs semmi ilyen szándéka. És a Szov­jetunióval Való szerződés?' — kérdezték az újságírók. Ba­rátsági és együttműködési szerződés — mondta Indira Gandhi —, de bármelyik pil­lanatban készen állunk ugyan­ilyen egyezmény megköté­sére Pakisztánnal is. A rövid csúcstalálkozó szí­vélyes légkörben zajlott le. Ez a megfogalmazás most semmiképp sem fogható fel valamiféle protokolláris kényszerszövegnek. Ziaul Hak és Indira Gandhi meg­állapodott abban, hogy a két ország tisztviselőiből bizott­ságot alakítanak az együtt­működés elősegítésére a pa­kisztáni erőszakról való le­mondás és az indiai barátsá­gi szerződés tervezetének ta­nulmányozására. Magyarán: ésszerű kompromisszum szü­letett. Ziaul Hak Delhiből délke­let-ázsiai körútra utazott tovább. Ami különösen ör­vendetes, minden állomásán ugyanabban a szellemben nyi­latkozott a delhi csúcstalál­kozóról, mint India földjén. Mindez arra utal, hogy In­dia és Pakisztán valóban el­indult a megbékélés útján, bár a megfigyelők — tekin­tettel a múltra — azért még az óvatos megítélésre inte­nek. Győri Sándor Az ENSZ különleges bizott­sága, amely azt vizsgálja, hogy Izrael miként sérti meg az emberi jogokat a megszállt arab területeken, megállapí­totta: az arab lakosság elleni izraeli megtorlások az utób­bi hónapokban túlléptek min­den eddigi mértéket A megszállt területeken élő lakosság helyzetéről szóló be­számolót ismertetve, a bizott­ság Sri Lanka-i elnöke hang­súlyozta: a lakosság megfé­lemlítése céljából az izraeli hadsereg állandó terrort al­kalmaz, mindennaposak a le­tartóztatások és a kihallgatá­sok. Törvénytelen módon folyta­tódik izraeli települések lét­rehozása is. A nyugati, elsősorban ame­rikai multinacionális mono­póliumok és a Dél-afrikai Köztársaság együttműködésé­ről, a gyarmati országok füg­getlenné válásának kérdései­ről folyt a vita a közgyűlés dekolonizációs bizottságában. A küldöttek rámutattak ar­ra, hogy a még gyarmati sor­ban élő országok függetlenné válásának legfőbb akadálya, hogy a nyugati monopóliumok és egyes NATO-államok együtt­működnek a fajüldöző Dél- Afrikával. Az el nem kötelezett orszá­gok csoportjának kezdemé­nyezésére csütörtökön a nyu­gat-afrikai Benin gazdasági megsegítésére felszólító hatá­rozattervezetet fogadott el a II. számú (gazdasági- ésipén*» ügyi) bizottság. (Mii)

Next

/
Thumbnails
Contents