Nógrád. 1982. november (38. évfolyam. 257-281. szám)

1982-11-03 / 258. szám

Garibaldi Szicíliájának Fordulna a Ford — Bámul a vezető — A sietős motoros Fokozott közúti ellenőrzés Nógrádban festvén szívében Kutatás Palermóban elhunyt első világháborús magyar katonák hozzátartozói után Szicília fővárosa, Palermo legnagyobb temetőjében, kö­zel a főbejárathoz, mondhat­ni díszhelyen, egy magas em­lékmű áll. A talapzat fölött a márványoszlop egyik olda­lán ez az — olasz nyelvű — felirat olvasható: „A nagy háború magyar harcosainak emlékére, akik e szent helyen nyugosznak, s akiknek élete nem kemény fogságban hunyt ki itt, Garibaldi Szicí­liájának testvéri szívében, s akik sóvárgó szeretettel gon­doltak innen szeretteikre, a távoli szabad hazáról álmo­dozva. Palermo népének év­századokra visszanyúló szi­lárd testvéri együttérzése je­léül, 1933. május 27.” Amikor elvitt az emlékmű­höz Nino Santamarina, a Magyar—Olasz Szicíliai Kul­turális Társaság elnöke, friss virág volt az ■ emlékművön. „Ne csodálkozz rajta —, mondta — így van ez min­dig”. Hogy kik helyezik el .a vi­rágot? Ezt ő sem tudta meg­mondani. Pedig milyen régen porlad­nak már szicíliai földben azok az első világháborús ideszakadt hadifoglyok, akik­nek nevét és életkorát be­vésték a márványtömb há­rom oldalára! S hogy fogsá­guk nem volt igazi hadifog­ság, arra a felirat „nem ke­mény fogságban” kitétele is utal. Nino Santamarina sze­rint ez a kitétel nem a Mus- soüni-rezsim hízelkedése akart lenni Horthy rendsze­re iránt, jóllehet az emlék­művet 1933-ban állították fel. Tény, hogy a magyar hadi­foglyok Szicílián különleges elbánásban részesültek. A szicíliaiakban ott élt Tüköry, Türr és magyar katonáik em­lékezete, a Garibaldinak nyújtott segítségük. Apáról fiúra szállt a hagyomány Ga­ribaldiról és vele összefo­nódva Tüköry, Türr neve. És hogyne tudták volna a ma­gyar hadifoglyokkal bánó, a palermói Tüköry sugárutat járó szicíliai katonák, hogy évszázadokra visszanyúló a két nép barátsága? És hogy­ne éreztek volna szimpátiát a fogságba került magyar katona iránt, aki éppúgy munkás, paraszt volt, mint ők, s akikét egy értelmetlen, a dolgozókra csak szenvedést zúdító háborúban állítottak szembe, az uralkodó osz’á- lyok érdekeinek védelmében. Ilyen gondolatok, felisme­rések, érzések játszhattak közre abban, hogy a magyar hadifoglyok Szicílián külön­leges, „nem kemény’’ fogság­ban éltek. Hogy sebesülésük­ben, vagy más betegségben hunytak el a márványtáblá­ba vésett nevek tulajdono­sai, ezt ma már nehéz lenne kideríteni. Nino Santamarina azonban többet szeretne, mint a ma­gyar közvéleménnyel meg­ismertetni, tudatni vele, hogy Palermóban létezik ilyen em­lékmű. Szeretné felkutatni az elhunytak hozzátartozóit, meghívni őket vendégül Pa- lermóba. Eredménnyel jár­hat a kutatás ennyi évtized után? Ki tudja? Ezért is kö­zöljük az emlékművön sze­replő valamennyi nevet és életéveik számát: Kelemen Imre 39, Babos Ferenc 28, Molnár Imre 24, Geisz Já­nos 34, Furák István 38, Ba­logh István 21, Répás Imre 44. Szabó György 27, Varga Péter 26. Kovács János 38, Orbán Árpád 21, Barakonyi István 32. lamándi Antal 27, Suba Emil 29, R'chter János 25, Fóris Lajos 34, Beck Pé­ter 32, Koltán István 32, Ko­vács István, 32, Balázs Jó­zsef 26. Stiller Péter 27, Kop- pondi János 31, Bartalis Fe­renc 36. Kessler Sándor 35, Szabó Sándor 37, Néfneth Jó­zsef 23, Bereczky János 35, Lencsés Géza. 24, Ridey Já­nos 34, Bacs István 38. Talán akadnak Nógrádban is az otthoni emlékek között sárguló levélpapírok, képes­lapok, amelyek az emlékmű­be vésett nevek tulajdono­sainak küldeményei voltak, s amelyek nyomra vezethetnek. Kérjük, akinek valamilyen bizonyító dokumentum, levél, képeslap van a tulajdonában, értesítse erről a szerkesztő­ségünket! Faragó Jenő Katalinág, banyalúd, andráshányás Jeles napok novemberben November 1-én, 2-án Mari­anna és Achilles névnapját mutatja a naptár, ennek elle­nére mindkét nap a halottak­ra emlékezés ünnepe. Elseje, mindenszentek napja eredeti­leg azoknak a szenteknek volt az ünnepe, akikről a naptár név szerint nem em­lékezett meg. Az elhunytakra emlékezés népszokásai vidé­kenként változtak, s nagyon sokfélék voltak a múltban. Azt a hetet, amelyikbe a ha­lottak napja esett, halottak hetének nevezték. Egyes vi­dékeken a régi öregek ekkor kint a földeken nem dolgoz­tak. Helyette kukoricát mor­zsoltak, a ház körül kerestek és találtak munkát. Szeged környékén az ünnepre fghér kalácsot sütöttek, a „Mindön- szentök kalácsát”, amit aztán a lemetőkapuban ácsorgó koldusoknak osztottak szét az­zal, hogy ők is emlékezzenek meg a család halottalról. Gö­csejben a halottért mindenki maga harangozott, méghozzá annyi j verset, ahány halottja volt. Egyes göcseji falvakban nagy lakomát csaptak, vacso­rára terítettek, rétest tettek az asztalra, máshol kenyeret, fokhagymát, sót, kést. A ré­giek hiedelme szerint a csa­lád halottja ezen az éjszakán hazalátogat, legyen hát enni­való számára is. Egyes helye­ken ezen a napon tartották meg a bíróválasztást, a cse­lédfogadást. November 4-e Károly nap­ja, ma egyszerű névnap, így hát kevesen tudják, hogy a régi századokban a sűrűn is­métlődő pestisjárványok , ide­jén elődeink Sebestyén és Ró­kus mellett a névadó szent Károlyhoz imádkoztak olta­lomért. Márton napja, november 11-e hajdan jelentős gazdasá­gi határnap volt: a tisztújítás, az adófizetés, a jobbágytarto­zás kiegyenlítésének napja. A név tulajdonosának, szent Mártonnak a kultusza nálunk is virágzott, emlékét főleg helynevek őrzik-ma is. A kö­zépkorban a jószág patrónu- íaként is tisztelték a pászto­rok, a nyugati országrészeken ezen a napon számoltak el szolgálatukkal. A Szigetköz­ben a csordásnak rriártonga- ras járt a munkájáért. Az Es/terházy-uradalmak pászto­rai ezen a napon kapták meg bérüket. A libatenyésztő asz- szonyok Márton napjára tömték az első libát. Szokás volt, hogy szitába parazsat tettek, vízzel leöntöttek, és füstjével füstölték a magnak hagyott, banyalúdnak neve­zett tojókat. Századokkal ez­előtt a céhek nagy vacsorát adtak ilyenkor a legények tiszteletére, a fő fogás a li­bapecsenye volt. A boltokban e nap gyújtottak először gyertyát, az étvágygerjesztő sültet gyertyapecsenyének is hívták. Az új bőrt is ekkor kóstolták meg, minőségének „Márton volt a bírája”. Szá­mos időjóslás is kapcsolódott Márton napjához: ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél lesz, ha a lúd jégen áll, kará­csonykor vízben botorkál. November két legismertebb névnapján az Erzsébeteket, Katalinokat köszöntjük. Év­századok óta a legkedveltebb női nevek közé tartoznak. Bár Árpád-házi szent Erzsébet a katolikus egyház Európa- szerte egyik legtiszteltebb női szentje volt, népi kultuszáról keveset tudunk, tisztelete el­halványodott az idők során. Annál nagyobb hódolat övez­te a vértanú halált halt Ka­talint: kerékgyártók, molná­rok, fazekasok, bányászok vé­dőszentje volt Győrben, az lesz a vőlegényük. Másutt • az Andrásokat úgy köszöntöt­ték, hogy az ablakukra búzát szórtak. Ez volt az andráshá­nyás. Csángó szokás szerint András estéjén fokhagymával kenték be a kaput, az ajtót a farkasok ellen. András dolog­tiltó nap is volt sok helyen, a harapófogót, söprűt összekö­tötték, hogy még csak vélet­lenül se használják. Kiss György Mihály Két délután a salgótarjáni városi-járási Rendőrkapitány­ság közbiztonsági és közleke­dési osztálya társadalmi erők — a határőrség, önkéntes rend­őrök, a Volán és a MÁV képviselőinek — bevonásával fokozott közúti , ellenőrzést tartott. Az akció résztvevőit — miként az indulás előtti eligazításon elhangzott — a közlekedés biztonságának be­tartatásán túl, megbízták a társadalmi tulajdon, a kör­nyezet védelmére vonatkozó szabályok ellenőrzésével, s a közbiztonságot érintő felada­tokkal is. Felhívták a fi­gyelmüket a szabályszegések azon típusaira, melyek az utóbbi időben elszaporodtak. A felsorolás kiemelte többek között a vasúti átjárók közle­kedési rendjét, mely számos tragédiához vezetett, az ittas vezetést, az elsőbbségi, előzé­si szabályok betartását. Áf a síneken Alighogy megindult a gép­kocsi, a volánnál ülő rendőr máris a fékre lépett. A Kos­suth utcában vörös váltakozó fénnyel villogott a vasúti át­kelés jelzőlámpája. Kihasznál­va, hogy a félsorompók kés­leltetve záródnak, egy mik­robusz. „átcsusszant” a piro­son. Épp a rendőrök orra előtt! Természetesen, megállí­tották. — Én még fehérben indul­tam... — védekezett a veze­tő. Állítása azonban, • s ezt neki is be kellett látnia, nem felelhetett meg a valóság­nak. A szabályszegés nem maradt következmény nélkül. A 6-os számú ellenőrző út­vonalon, mely a 21-es utat és a Zagyva-völgy néhány mel­léküzemágának községeit érintette, a Borsod megyei Rendőr-főkapitányságtól „köl­csönkért” Trafipax mérőkocsi haladt. A volánnál Lénárt György törzsőrmester, mellet­te Szigetvári Mária őrmes­ter, a hátsó ülésen pedig Tol­di József Volán-főellenőr. Ezt az együttest kisértük a nyolc­órás szolgálat során. A fiatal rendőrnő határo­zott mozdulataira állt meg az FS 42—23 rendszámú te­herautó a 21-es út új sza-. kaszán. Menetlevél és menet­okmányok rendben találtat­tak, csak a vezető orráról hi­ányzott a jogosítványban elő­írt pápaszem. Ezúttal figyel­meztetéssel „megúszta” Akiknek sietős Nádújfalun hajtott át a Trafipaxos kocsi, mikor előz­w 04 so.. ,61 nem sok maradt, or­szágszerte már csak Erzsébet- és Katalin-bálokon, családi ünnepeken köszöntjük az Er­zsébeteket, a Katalinkákat. November utolsó dátumá­hoz, András napjához is szá­mos népszokás kapcsolódik, így például a lányok férjhez- menetelét segítő, jósoló szo­kások. Szabolcsban például András estéjén a lányok a kút környékét kendermaggal bevetették, s egy férifruhada- rabbal beboronálták. Azt tar­tották, hogy amelyik legény ekkor álmukban megjelenik, Balassagyarmaton a fémipari vállalatnál osztrák licenc alapján készül az ID ROMANTIK alnradiáfor. A radiá­torok megmunkálása speciális célgépeken történik. te egy hatalmas, súlyos be­toncsövekkel megrakott nyer- gssvontató. „Lekövetóssel” hi­telesítettük a sebességét, mely jóval túllépte az engedélye­zett 50 km/órát. — ötven lehetett —- becsü­li meg kérdésre sebességét a vezető. — Többel nem me­hettem. Bár igaz, ami igaz, billeg a mutató az órámon... — Helyszíni bírságot fizet­het, vagy, ha megtagadja, akkor elveszünk egy betétla­pot és elküldjük a felvételt... Az érv nyomós. A vezető inkább fizet, a VR 27—02-es vontató az XY 79—48-as pót­kocsival azonban mégsem folytathatja az útját hazáig. Műszaki szemlének is aláve- tikj és kiderül: nem ég a féklámpa! Ezt bizony, a hely­színen meg kell javítani. A kocsi a 21-es úton. áll. Mátraverebély közelében mé­rünk sebességet. A törzsőr­mester a műszert figyeli, a többiek jó száz méterrel fel­jebb a „fogók”. — Állítsátok meg a moto­rost! Sebessége 85 km/óra — hangzik az adó-vevőből. Kört villant az elemlámpa. Az OY 51—47 rendszámú moto­ron ülő fiatalember hüm- mög.! „Tarjánba siettem vol­na”... Űtját egy betétlappal „megkönnyebbedve” folytát­hatja. Feketén, ittasan Egész nap konténert szál­lított — a menetlevél szerint — az YG 16—60 rendszámú tehergépkocsi. A vezető cso­dálkozást mímel, mikor meg­kérdezik, mitől trágyás a rakodótér. Maga is megnézi, s, ahogy kiszáll, kiderül, gu­micsizmában vezetett. Mind­ez történt a salgótarjáni Pe­tőfi úton. A vezető végül be­ismerte, hogy munkaidő után tett egy „kanyart” az isme­rőse telke felé . . . Közben teljesen besötéte­dik. A mátraszőlősl iskolá­ból kis csoportokban szállin­góznak haza a gyerekek. Bár a járdán mennek, minden csoportnál legalább egy elem­lámpa világít. Példás, állapít­ják meg a járőrautó utasai. Fél kilencre jár az idő Zagyvaróna közelében, mi­kor arra figyelmesek az el­lenőrzés arra járó résztvevői, hogy e«y kocsi megpróbál előttük megfordulni. Még vé­gig sem gondolják, vajon nem a rendőrautó láttára szán’a-e el magát, mikor az „Y” for­duló szára egy kicsit megnyú­lik, s a kocsi az árokba fá­ról. A TJ 69—27 rendszámú Fordból kikászálódó férfi nem is sokat vitatkozik. El­ismeri, hogy megivott egy fe­lest, meg egy üveg sört. A szonda ennél többet jelez. Egyelőre vérvétellel végződik az autózás. Ennek eredmé­nyétől függ a további intéz­kedés. Este tíz órakor már alig van forgalom. A kapitányság épületében írógépek kattog­nak. Készül a jelentés. — Viszontlátásra holnap! — búcsúznak- egymástól a részt­vevők. Gáspár Imre Szemle, riadó, vetélkedő Tűzvédelmi hónap az ELZETT-ben Az elmúlt időszakban meg­különböztetett figyelmet ka­pott az ELZETT Művek Zár­ás Lakatgyára szécsényi gyár­egységében a tűzvédelmi te­vékenység. Mindezt elősegí­tette az a rendezvénysorozat is, melyet a tűzvédelmi hónap keretében szerveztek. Jól előkészített, szervezett eseményekre került sor és a lehetőségekből a dolgozók, szocialista brigádok, munka­helyi vezetők egyaránt meg­találták a tennivalókat és az ismeretbővítési formákat. Tóth Pál tűzvédelmi felelős jó se­gítőkre talált, a tűzvédelmi hónap programja következete­sen valósult meg. * A Ki. tud többet a tűzvé­delemről vetélkcdősorozatban tizennyolc brigád vett részt. A fizikai és nem fizikai te­rületeken dolgozók egyaránt bizonyították, hogy ismerői a tűzvédelemnek, bár többen megjegyezték. hogy nehéz kérdések voltak. A környe­zettel, a munkahellyel össze­függő gyakorlati, elméleti is­meretek frissítése, gyarapítása viszont kitűnően sikerült. A tűzvédelmi utasító táblák fel­ismerése, az eredményes tűz­védelmi beavatkózás elemei­nek ismerete nem okozott kü­lönösebb gondot, mint, aho­gyan az sem, miként kell a porraloltó készüléket alkal­mazni tűz esetén. Az égési sérülések ellátásá­val összefüggő is.mereteket.el- ső alkalommal mérték fel. A gyáregység polgári védelmi parancsnoksága jól döntött, hogy e kérdéscsoport is be­került a vetélkedőbe. mert a körültekintő munkavégzés közbert is történhet olyan eset, mely a szakszerű ellá­tást igényli. íme néhány a kérdések közül: mi az égési seb kezelésének legfontosabb eleme? Hány órán belül kell a súlyosan égett egyént a végleges — kórházi — ellá­tási helyre szállítani? Milyen folyadékot célszerű itatni a súlyos égési sérülttel ? Á -vetélkedő döntőjét végül is a termelésirányítási osz­tály Kossuth Szocialista Bri­gád nyerte, a minőségellen­őrzés és a gyártóeszköz-gaz­dálkodási terület csapatai előtt. Á fizikai brigádok között a sajtoló-, szerelde-, felületkeze­lő részlegek csapatai álltak helyt. 1 * Magasba törő lángnyelvek, szokatlan hang, önkéntes tűz­oltók rohanása nem megszo­kott jelenség a gyáregységben. Ez ideig a tűzvédelmi egy­ségnek az - üzemben szeren­csére nem kellett „bizonyíta­ni”, ám a szomszédos ter­melőszövetkezet területén már két alkalommal is helytálltak. Mindenki tudta, hogy „éles” riadót hajtanak végre, az iz­galom azonban így is teljes volt. Rövid idő telt el, a ki­aludt parázs, és a feltörő pá­ra jelezte az eredményes ak­ciót. A dolgozók a reggeli ide­jüket csökkentették azzal, hogy megtekintették a gyár­egység önkéntes tűzoltóinak derekas munkáját, amit évek óta önzetlenül vállalnak. — Talán ezzel a dolgozók biztonsági érzete is erősö­dött. látják, van, aki őket, és a társadalmi tulajdont vé­delmezi — említi meg a tűz­védelmi előadó többek kö* zött. * Rendszeres és eredményes munkát végez a szemlebizott­ság is. A szemle az igazi el­ső eseménye volt a hónap­nak, így idejében, az előírá­soknak megfelelően történ­tek az intézkedések. A társa­dalmi ellenőrzés nagyon ha­tékony a gyáregységben, er­re szükség is van, mert az üzem fejlődésével a veszély- források lehetősége is „lépést tart”. A gyáregység vezetése a legeredményesebben • vetélke­dő csapatokat külön is jutal­mazta. A munkaterületek és a munkaterületi vezetők mi­nősítésénél azt is figyelembe veszik, hogy a tűzvédelmi hó­nap előkészítése, a konkrét szervező munka miként való­sult meg. A tűzvédelmet a vezetői munka állandó ele­mének teVnt'k a szécsényi gyáregységben. — rácz — NÓGRÁD — 1982. november 3., szerda D

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents