Nógrád. 1982. október (38. évfolyam. 230-256. szám)
1982-10-13 / 240. szám
Vesz és elad — új stílusban Gyártókat, vásárlókat hívott randevúra a minap a Duna Élelmiszer- és Vegyiáru Kereskedelmi Vállalat salgótarjáni fiókja. Frissen megjelent termékeket mutatott be, hamarosan vásárolható újabbakról kért és adott ismereteket- Bár a forgalmazás folyamata alapjaiban nem változtatható, úgy tűnik, új módszerekkel, stílusban dolgozik a nagykereskedő is. Vásárol és elad — ezután is így lesz. De nem mindegy, hogy mit, mennyit és hogyan. Erről folyik a beszélgetés Korbár Ottónéval, a Duna Élelmiszer- és Vegyiáru Kereskedelmi Vállalat salgótarjáni fiókvezetőjével. — Hogyan tudják munkájukat új módszerekkel felfrissíteni? — Iparkodunk közelebb kerülni vevőinkhöz, ez a törekvés vonul végig üzletpolitikánkon. Ha kereskedelmi partnereinkkel sikerül a kapcsolat szálait szorosabbra vonni, az nemcsak nekünk előny, éppúgy merít belőle a másik fél is. Ezért rendezünk az eddiginél több árubemutatót, tájékoztatót, odavlsz- szük az árut az üzemekbe, vállalatokhoz, kivált, ahol sok nő dolgozik. Engedményes vásárokat rendezünk, amik megint csak az együttműködést erősítik, nem beszélve arról az ez évi egymillió forintos megtakarításról, melyhez ezek révén hozzásegítettük a vevőket. — Jól eladni csak jó árut lehet, s ebben már a gyártóval kell közös nyelvet beszélni. — Szerencsére ez nemcsak a nagykereskedő törekvése, készséggel rááll a termelő is. A Duna Vállalat eddig még mindig megtalálta velük a közös hangot. Kezdeményezte például az olcsóbb élelmiszerek megjelentetését, de úgy, hogy a vásárló jó minőséget kapjon ' érte. így születtek meg az úgynevezett fehértermékek, melyek egyszerűbb csomagolásuk, kevésbé mutatós címkéjük révén jutnak alacsonyabb áron a vevőhöz. Tavaly legfeljebb tfzfajta, idén már mintegy harmincféle árut szállítunk a perse- lyes malac emblémájával, s jövőre a kör, tovább bővül. A fogyasztók hamar észrevették, megszerették az új választékot, segítettek ebben a kiskereskedelmi vállalatok, szövetkezetek is, külön konzolon való bemutatással, a figyelem felkeltésével. — Hasonló célokat szolgál a monopolcikk is? — Ami a Választék gazdagítását illeti, feltétlenül. Ezek ugyan nem kifejezetten olcsó áruk, viszont csak a Duna Vállalatnál kaphatók a gyártóval való egyezkedés értelmében- A kizárólagos forgalmazás régi üzletpolitikai fogás, nálunk is bevált. Elsősorban a konzerviparral, az állami gazdaságokkal és a Fővárosi Sütőipari Vállalattal áliapodtunk meg. Szót értettünk abban is, • hogy ha a monopolcikként forgalomba hozott árut a piac nem kedveli meg, újabbakkal próbálkozunk. A gyártó ebben is készséges, hiszen neki legalább olyan érdeke az eladás, mint nekünk. — Sokféle terméket forgalmaznak, számtalan vevővel állnak kapcsolatban. Hogyan mérik áruik keresettségét? — Áruforgalmi apparátusunk rendszeresen figyeli az eladási mennyiségeket, ezen túl öt üzletszerzőnk járja a megye boltjait, ök közvetlen információkat hoznak. A bolti rendelések önmagukért szólnak, hiszen egy árut ráerőszakolni az üzletre csak egyszer lehet, tehát nem érdemes, nem is szabad! A kereskedelmi egységek állandó partnereink, jól együtt dolgozni csak korrekt módszerekkel tudunk. — Mit jeleznek az üzletszerzők közvetlen információi? — A korábbinál kevésbé kelendőek a befőttek, savanyúságok, paradicsom-alapanyagú készítmények. A házi befőzések divatja ismét él, s ezt gyártó, kereskedő egyképp megérzi. Emelkedik viszont az olcsóbb lisztesáruk, díszdobozos édességek, száraztészták forgalma. Számunkra ez nem okoz gondot, hiszen csak száraztésztából csaknem harmincfélét kínálhatunk. — Mi várható az utolsó negyedévi ellátásban? — Október közepén megkezdődik a Télapó-figurák és a szaloncukor kiszállítása, a tavalyihoz hasonló mennyiségben. Küszöbön a disznóölés! ezezon, az ehhez való fűszerekből is jó ellátásra lehet számítani. A karácsonyi sütés-főzéshez rendelkezésre áll a hozzávaló. Megjött az első grape frult-szállítmány, hamarosan érkezik a kubai narancs, az egyéb narancs- és banánszállítmányok decemberre várhatók. Szendi Márta Új varsenyállomcs fallóskúton Galyatető közelében, Fallóskúton elkészült a Nógrád megyei rádióamatőrök második versenyállomása,1 amelynek felépítéséhez nagy segítséget adott az ÉLGÉP 5. számú gyáregysége. A napokban már az első versenyben is vizsgázott az új állomás, igaz csak tapasztalatszerző jelleggel. de számos összeköttetést létesítettek a környező országok hasonló rádióamatőr-állomásaival a Nemzetközi Rádióamatőr Szövetség szokásos októberi „viadalán”. Az állomás operátorai az első tétre menő versenyben november 1—7. között vesznek részt, ezt a programot a Rádiótechnika című folyóirat szervezi. Fény a vadak e'len Az NSZK-ban, ahol évente mintegy 70 ester balesetet okoz az utakra kirohanó vándorló vad. az effajta balesetek számának csökkentésére tükör- readszert szerkesztettek. Az út menti oszlopokon fényvisz- szaverő sokszögű testeket helyeznek el, s ezeknek az alumíniummal bevont csiszolt olr’alfelületel olyképpen térítik el a gépkocsik fényszóróina'' fényét, hogy a terepet szé’es felvillanások sugározzák be. Ez visszatartja a fénytől félő va*"! attól, hogy gén- já"művek k i éledtékor az útra fusson. Trófealeltár Elkészült az idex szarvasbőgés vadászati évadjának trófealeltára a Qcmenci Állami Erdő- és Vucl- gazdaaágban: összesen harmincöt érmes agancsú gim szarvasbika került terítékre, köztük tizenhét trófea arany-, tíz ezüst- és nyolc bronzérmes minősítést kapott. A Duna menti vadászati .rezervátumban a korábbiakhoz képesti kiemelkedően súlyos-szép agancsú szarvasbikát ezen az őszön nem lőttek, a j égj óbb trófea 239 nemzetközi pontszámot ért el. A szüreti felvonulás nem a régi... Méltóbb lelkesedést jeles hagyományaink ápolásához Szüreti felvonulás... Régi, szép emlékeket idéz a kifejezés. A szőlő- és borvidékeken élő idősebbek egy vasárnapra gondolnak, amikor ünnepi díszt öltött a falu, s a lázas készülődés eredményeként együtt örült a település apraja és nagyja, hogy fedél alá került az egész évi fáradságos munka gyümölcse. Több volt hát ez a nap az önfeledt, kacagtató szórakozásnál: jelképrendszere túlmutatott a szőlőn és színpompás betakarítási ünneppé emelte. De már a szüreti felvonulás sem a régi — a borongós hangulatú megjegyzést vasárnap délután az ecsegl főutcán hallom. Mi tagadás, a fiatalabb korukra gondoló asszonyok mejegyzése találó. Több alca- rat, a jelenleginél sokkal nagyobb lelkesedés méltóbb volna jeles hagyományaink ápolásához. A gondosságról és figyelemről nem is szólva. S akkor nem konkurrálna a művelődési ház falán egymás mellett két plakát: szüreti felvonulást és futballmérkőzést hirdetve. Csaknem egy időpontra. A csendes meditáció közben a kultúrház udvarán gyülekeznek az ecsegi szüreti felvonulás résztvevői. A portól gondosan megtakarított hintón ott ül a díszes népviseletbe öltözött bíró és bíróné, mellettük a kisbíró, akinek a tiszte közhírré tenni a még Oly vaskos igazságokat is. Négy szemrevaló lány emeli a magasba a szölőkoszorút, a menetben őket követik a csőszök. Jelképezve, hogy óvnunk kell megtermelt javainkat a sunyi embertől és mindenféle bajtól. Felpántlikázott lovak húzzák a lapos stráf- szekereket, a platókon alkalmi zenekar, meg népviseletbe öltözött lányok. Csak a kedvük nem akar egykönnyen megjönni, az útpartról néze- lődök meg is jegyzik: „Nagyon Cscnben vannak, nem tudnak ezek nótázni?” A falu nyilvánossága előtt iltu ■I,. * 1 ... v onultak a hinták, s szekerek Elindul a menet a főutcán. Nézem a lány- és gyereksereggel megrakott szekereket, s az jut eszembe: micsoda lehetőségeket szalasztunk el. Elképzelem, hogy a lapos kocsikon életképeket jelenítenek meg: eljátszák a szőlőművelés és -betakarítás fontos mozzanatait; felvonultatják a régi, lassan az emlékezetből la kivesző egykori eszközöket. Ügy mint az egy hagyomány- ápoló ünnepi aktushoz illenék.- Az a baj, hogy manapság az ilyen megmozdulás nem nagyon érdekli a fiatalokat — halljuk a templom előtt, miközben a visszaforduló menetet várjuk. — Most csak feküdnének itt a pádon, este pedig... majd kimondom, hogy mi mindent csinálnak. A megjegyzésre igen sokan bólogatnak; valaki pedig ezt mondja: — Annak idején minden fiatal részt akart magának a szüreti felvonulásból. Boldog volt, ha hívták, hu valaminek felöltözhetett. A helyi népviseleten kívül bohócruhába is öltöztek- Ez a kislány javasasszonyt alakított. ......... V a laki csöngetett. Ifjabb Rialtó úr éppen a jégkockákat ere (fette a whiskyjébe. Ki keresheti öt?'. Nagyon gyűlölte az ilyen vétkeket, mint amilyen a csöngőé is. Már régóta készült, hogy eltávolítja ezt a készüléket, amely igazán felesleges a lakásban, de mindig elfeledte. Csak azokban a ritka pillanatokban jutott az eszébe, amikor a csöngő felhívta magára a figyelmet. A csöngő csökönyösen szólt. Ifjabb Rialtó figyelmesen belehörpintett a U'hískybe, és fölállt. Az ajtóban egy öregember állt, sétabottal és sapkával a kezében. A kérdése egészen váratlan volt. — ön ifjabb Rialtó úr? — Igen! — felelt a házigazda, anélkül, hogy csodálkozását véka alá rejtette volna — a sapkás és pálcás ember ismerte a nevét!... — Idősebb Rialtó vagyok — folntrtta az öreg. A következő pillanatban, ki I tudja miért, fejébe csapta a Dimifar Kerelezov: Á nadrágtartó sapkáját, majd egy elegáns mozdulattal újra levetette. — Aha, tehát ön az — mondta ifjabb Rialtó és mozdulatot tett, amelyet kéznyújtásnak is föl lehetett fogni. Az öreg nem fogadta el — mindkét keze foglalt volt, csupán előrébb lépett. A házigazda előbb elhelyezte még az utolsó jégkockát is a whlskybe, azután azon igyekezett, hogy itt az ajtóban befejezhesse a beszélgetést, ás ne kelljen a vendéget behívni a hallba. — Pénzre van szüksége? — kérdezte. — Nem — felelte az atya, és újabb lépést tett befelé. Ez megnyugtatta a fiút. — Csak nem valami örökségről szóló írást kakar átadni nekem? — kérdezte ironikusan. — Nemi — felelte az atya, anélkül, hogy továbblépett volna. — Az istenért, akkor mit akar? Ilyen alkalmatlan időben csbngetnil... — Csitpán azért, mert az én arteriszklerózisom... — Ho nem tévedek, ezelőtt harminc évvel semmiféle szklerózisa nem volt, mégis csak egyszer csöngetett. Fejezzük be, mit akar mondani? — Tulajdonképpen, igen, azért csöngettem, hogy egy nadrágtartót kérjek. Emlékszem, kölyökkorában nadrágtartót viselt. Fel akarom akasztani magam... A fiú fölnevetett. — Micsoda pechje van!... Sajnálom, de nem szolgálhatok veié... Az ifjabb Rialtó őszinte volt — két nappal ezelőtt ugyanezzel a kéréssel az any in- járt nála. és 6 odaadta n- !:l az utolsó gyermekkori nad ráglartójót. Migray Ernőd fordítása Neveket említenek, sorolják a régi és emlékezetes szüreti felvonulások ma is számon tartott szervezőit, amikor a mai esemény két feltűnést keltő szereplője érkezik a bámészkodókhoz. Fiatalok, szépek, arcuk kicsattan a pi- rosságtól, ruhájuk csiricsáré. Ioazi javasasszonyok. Kapkodnak a bámészkodók tenyerei után, szatyrukból kártyát vesznek elő: „Jaj aranyom, kivetem, hogy szereti-e az ura!" Vérbő, mulattató jelenet — régi, szép szüreti felvonulások mozzanata találkozik most a jelennel. Az utcán fiatalember trappot, szemmel láthatóan izgul a vasárnapi program sikeréért. Ozsvárt László ő, az ifjúsági klub vezetője, aki a szüreti felvonulást is szervezte. — A művelődési háznak most nincs vezetője, de úgy gondoltam, hogy a szüreti felvonulást mindenképpen meg kell csinálni. Az ötletet helyeselte a tanácselnök is, csak... nehezen ment a szervezés. Ner.i jönnek a fiatalok, egy- egy hét végén két-három embert érdekelt az előkészítés. Van, aki azt mondja, hogy „nem nevettetem ki magamat" másokat meg a felesége nem enged, hogy részt vegyen a közös mulatságban. Szerencsére, akad akinek más a véleménye. Talán a legnagyobb sikere egy csuda gúnyába bújt bakusznak van, a fekete harisnya alól csak éktelen szélesre festett szája rikít. Visítanak az emberek, ahol toliseprűkkel a kezében megjelenik és majdnem fogadásokat kötnek, hogy kit is takar a maszk. S hogy az esélyeket ne rontsam, egy alkalmatos pillanatban négy- szemközt tudakolom meg a nevét. A kellemes percek szerzője Kelemen József, a budapesti Dunamenti Termelőszövetkezet dolgozója. A menet újra a falu közepére ér, s mintha a díszbe öltözött lányok nótázókedve is megjött volna. A dobszó azonban csendet parancsol, s a nyalka kisbíró világgá kiáltja: „Közhírré tétetik! Az óriási szőlőtermés pánikot okozott a termelőknél. Segítségért a községi tanácshoz fordultunk. ahol megnyugtattak: hamarosan elkészül az Ilonka- várnál a völgyzáró gát. Ott minden must elfér!" S hogy a hosszú mondókából éppen ezt idézem? A szüreti kisbíró az igazságok kimondója, afféle közéleti fórum megtestesítője. Azt a bizonyos völgyzáró gátat pedig kidobolhatták volna talán húsz esztendővel korábban is, azóta rebesgetik megépítését a környéken. Kórós László mellesleg igazi kisbíró. Bátorsága, készsége, humora van a nyilvános szerepléshez, s talán még az előadói képesség sincs nála híján. Az pedig nemigen csak rajta múlik, hogy ilyen szakállas favicceket kell világgá kiáltania: ..Elcserélném r-,--ásómat némakacsára"; ''Vi~.i színekben és e'hagyott .—’-'.’■ban pompázik a határ"; A kisbírónak öltözött fiatalember rigmusokkal szórakoztatta az egybegyűlteket. — képek: kj — „Kocsmafűtésre nagyhuzatú szeszkazánok kerestetnek"; és így tovább. Ennél már százszor jobb ez is: „Esténként a falu közepén, a pádon, szexuális felvilágosítás van. Akinek mindez nem elég, forduljon dr. Veres Pálhoz — vagy forduljon el!" Mondom, jobb. Mert nyitott szemre vall a kisbírói strófa és a helyi visszásságokat figurázza ki. Lám, nem is beszéltek bolondságokat az asszonyok? A menet tovább indul, a kultúrház ablakán mes.sze- hangzóan szól a hangfalakból a diszkózene. Tudja isten, kissé stílus ront ónak érzem ezt a zenebonát, miként a szüreti felvonulást követő diszkót is. S miközben arra gondolok, hogy a nehéz körülmények között szervezésre vállalkozók minden elismerést mc-érdemelnek, azt is- bátrán áldhatom: sokkal nagyobb f igyelmet érdemelne e jeles hagyomány ápolása. Nézem a Várszeg felé kanyarodó, felpántlikázott lovak húzta kocsikat: ott rajzanak körülöttük a gyerekek éa fiatalok. Kerékpárok nyergében. Jó volna hinni, hogy jövőre sokan közülük maszkot húznak, vagy a kocsik pinkájára ülnek. Növelve az újabb kori szüreti felvonulások rangját, s méltón emlékezve hagyományainkra. Kelemen Gábor- 1932. október 13., szerda