Nógrád. 1982. október (38. évfolyam. 230-256. szám)

1982-10-07 / 235. szám

Tarlólegeltetést végez Dér József, az alsótoldi j-uh gondozását is ellátja. Cserhátvidék Mgtsz juhásza. Közei 400 Ny aggat, civódik, s együtt örül! Ötletek menedzsere — önmagunk kínján segí- lőttük. És érzem, hogy talán ge és az, hogy az idei sok tünk az újításainkkal — mond- nem hasznos annyira a lel- megrendelés miatt egy kiS' kemre venni a gondokat. Az csak ja a tmk-vezető. — Az el­avult gépeket korszerűsítjük, esetleges civakodásból Ezek megvalósításában segít harag származik, az újítási ügyintéző. Tanácsot ad, tervezőt, kivitelezőt vakodásra? __ O rTi. 1 ^ . nlC n — Mikor van szükség ci­— Előfordul, hogy együgy­hatszor is elmegyek. „Most ez miatt, most az miatt kell újítás dolgát1 szervez. Sőt, legépeli a leve­leket, beadványokat, leraj zoltatja a hevenyészett vázla tokát... — Gyorsíthatja-e a sok he- halasztani az lyen lassú szakvéleményezést? — Igen — bólint Karádi ként elfogy a türelem. László. — Én gyakran szakvé­leményező is vagyok. Tapasz­talom, hogy a határidő előtt négyszer-ötször is rám szól, sé túlterhelt a szervezet. — Ilyen feszített tempóban még inkább növekszik az újí­tási ügyintéző munkájának jelentősége. — A mi gyárunkban sze­ben ugyanahhoz az emberhez rencsés kézzel történt a ki­választás, mert olyan ember látja el ezt a munkát, aki , ,, .... tényleg lelkiismeretesen nó­hallom ettol,^ attól. Időn- gatja a népet. Annak ellené­re, hogy néha szakállas té­mákban is kénytelen fára­dozni és ez bizony elkedvet­leníthetné. .. Szerencsés kézzel — Fűzi-e anyagi érdek ah­jó értelemben „nyaggat”, hogy hoz, hogy lelkiismeretesen in.- ■ ... - tézze az újítások ügyeit? — Soha semmilyen! Annak mi lesz a véleményezéssel. Lelkére vegye-e? Ismerősek a mondatok! foglalkoztató üzemben cél­szerűtlen volna önálló státust szavaiból kitűnik: létesíteni e föladathoz. — Csak a „nyaggatásra1 — Sokat írnak, sokan nyi- orultem, ha valakinek síké- latkoznak erről a dologról de rült elfogadtatni és megváló- már túl ismerősek a monda- Nyolc éve tölti be a salgo- sitatm az ötletet. Nem is va- tok — önti formába tapaszta- tarjáni bányagépgyár újítási rok ezert külön díjazást. Csak iatát Zsidainé. — Mondják ügyintézőjének tisztét Zsidai azt kívánom, hogy e munkát hogy támogatni kell az újító- Imréné. A magas, szőke asz- tekintsék legalább olyan fon- kat> csak azt nem mondják izony szerkesztő is: a vala- tosnak, mint mások erőfeszí- hogyan... Igaz, talán nem is mivel több, mint félezer főt téseit. lehet mindenhol érvényes Mint a tapasztalt szervező módszert ajánlani, avaiból kitűnik: különö- _ ön min javítana legelő­sebb hatásköre nincsen; ju- szőr? talmazásra, elmarasztalásra például a szakvélemé­van lehetőség, ezt tudom ten- csak javaslatot tehet. Minta nyezést díjaznám. Természe­ni — vallja az ötletek mened— gyár főmérnöké, Rozgonyi tesen nem azokat, akik ráír— zsere. — Nem várom el, hogy Nándor elmondta: várják is, jak a papírra: ^’z újítás be- valaki a teendői közt az első és figyelembe is veszik az vezetését javaslom” Hanem ügyintéző indítványait. Több az alapos értékelést. Arai- ujitonak srofolodott fölfele a hői látszik, hogy utána kel- díjazása a „menedzser” köz- lett járni, számításokat kel- ná. Van, aki az első helyre benjárásának köszönhetően, lett végezni hozzá. Van, aki teszi, van, aki sajnos jóval Elmarasztalás — véleménye- évente tizenötöt-tizenhatot is ............. zési. kivitelezési késedelem készít ilyet) s az már nem na- miatt azonban csak szó- akármilyen teljesítmény. Itt _ újí- formában hangzott el, írá- van például egy kalkulátor, t ások és az újítok ügyét. Mi- sós felelősségre vonást újítá- az q állásfoglalása is szakvé­helyre sorolja az újítások vé­leményezését, de szeretném, ha nem is legutoljára hagy­hátrébb — Többek szerint ön gyón a szívén viseli az Arcot kapó Pentamer Jó széllel távoli vizekre Viszontagságos időkön jutott túl a Pentamer Ipari és Szolgáltató Szövetkezet. Pedig két éve mindössze annak, hogy csaknem kiütéses vereséget szenvedtek a nagybátonyi- ak — már-már úgy tűnt, nincs más hátra, mint meglenget­ni a törülközőt. Amint az ilyenkor szokásos, megindult a szövetkezeti dolgozók elvándorlása is, ment ki-ki a na­gyobb, biztosabb kenyér után. Valamire azért a mélypont is jó. Legalább arra, hogy összeadják a maradék erőket, körülnézzenek és megindul­janak attól elfelé. A Pentamer összeszedelőzködése jobban sikerült, mint akkor bárki remélni merte volna. Erről be­szélgetünk Novak Gergellyel, a szövetkezet főmérnökével. — Két esztendeje, diagnózist ezt a fajta szolgáltatást visz- állapítottak meg. Miben lát- szafejlésztettük. ták bajuk okozóit? — Állandó feszültségeik vol­tak a budapesti részleg és az itthoniak között. A fővá­rosiak magas keresete irritálta a nagybátonyiakat. Főként azért, mert a szép summák mögött nem találtunk azzal arányos teljesítményeket Mi­után a pestiek forintjait is Ami miatt viszont „kí­vülről” kaptak szemrehányást. — El kell tartani magun­kat. Lehetőleg jól. A ráfizeté­sekért senki nem fog kárpó­— A devizaszerző munkák* hoz igazítjuk az itthoni válla* lásokat, s ez az, ami szünte* len stresszállapotban tart ben­nünket. Ehhez már nem csak talpon, hanem spiccen kell lenni. Azzal segítünk magun­kon, hogy csak néhány hó­napra előre vállalunk, így mód van az örökös alkalmaz­kodásra. — Közben saját terméke­ikkel is bedolgozták magukat a külhoni piacokra? — Hulladéktároló konténe­reket csinálunk egy nyugat­német kereskedőnek, honfi- társának pedig kis kazánokat küldünk. Rendkívül kényes az ízlésük, a legapróbb hibá­totni —, tehát eszerint kell ra is azonnal itt a kifogás, határoznunk. Az autószerviz Ugyanakkor olcsón kérik az pedig rossz vállalkozás volt, árut. Különben nem vevők tízmillió forintunk bánja. Ak- rá. Nekünk megéri, rövid tá- kor döntöttünk úgy, ha vala- von is, hosszú távon meg kü­mi, akkor a közvetlen ter­ÍZ'-5°^T a Produktun?<*h<>f mékexport és az élőmunka- kotottúk, egyhamar kitűnt, hogy veszteséges a csapat. Megmérettek és könnyűnek találtattak. Természetes úton lönösen! Hiszen éppen egy német út során akadtunk rá ból. — Határozták ezt az idő­... ..... ., , ben, amikor a legjobb szak­felszamolodott a tarsasag, emberek mar messze jartak... — Annyira talán mégsem. még csak szélnek sem kellett ereszteni őket. Most alig né­export az, ami kisegít a baj- az iraki munkalehetőségre... — Azt mondta, megéri. Mennyire? — Két éve szinte a nulláról indultunk. Tavaly már két­Elég volt pár soros hirdetést millió-nyolcszázezer forint nyereséget terveztünk, bő­&ÄÄ feSni az újságba, máris jöt- 4n m^lett. idén csaknem — próbaidőre. vissza. A hírre, hogy Pentamer kilép Európába, kül­— Itthon sem gördültek si- földön is lehet dolgozni, nem­mán a szövetkezet ügyei. Az autójavító szolgáltatásért pél­dául kimondottan elmarasz­talták. — Többszörösen is. Az ügy­felek azért, mert az alkatrész­csak a mieink kopogtattak újra. A munkához megkeres­tük a fővállalkozókat. nem csekély anyagi áldozattal fel­készítettük az embereket, s most hegesztők, lakatosok, három és fél millió hasznot irányoztunk elő — gondolván, ezzel most nagyot harapunk. Ahogy most festenek a dol­gok, talán nem is voltunk mohók... — Erre mondják: jó szériá­ban vannak. — Amibe az utóbbi idő­beszerzésben nem tudtuk tar- csőszerelők és szerszámkészí- ben belefogtunk, még minden tani a lépést az Afittal és a tők, dolgozóink csaknem fele maszekokkal. Saját dolgozó- az NSZK-ban és Ausztriában ink szemünkre vetették, hogy dolgozik. Űjabb harminchétén minél jobban fejlesztjük a gépkocsijavítást, annál na­gyobb a veszteség rajta. A lakatosműhelyben azon dü­höngtek, hogy nekik kell a gépkocsiszerviz nyereségét is kitermelni. Ebből elég volt. pedig hamarosan Irak tíz vá­rosában raktárak szellőzését szerelik. — A kinn dolgozók nem vendég-, hanem kölcsönmun­kások, tehát bármikor haza- küldhetők. Hogyan tudnak be kellett látni, hogy kilátás- munkát adni az állandóan vál- talan minden erőlködésünk, tozó létszámnak? bejött. Talán a szerencse is mellénk pártolt. Talán mi ma­gunk is kezdjük megtanulni a forszát, hogyan boldogul­hat ilyen miniszövetkezet, mint a miénk, a mostani, em­bert próbáló viszonyok közt. A Pentamernek lassan arca- egyénisége lesz. amiről meg­ismerik a világban, s ez — úgy gondolom —, jó dolog. Szendi Márta ért? — Az az igazság, hogy kez­detben talán nagyobb volt Fonás viharban Á nagy erejű villamos ki­sülést és a fonóipari terme­lést első hallásra nehéz kap­csolatba hozni. Villámlás ide­jén azonban gyakorta csök­ken a villamos erőtér fe­szültsége, ami elronthatja a szövőgépeket, s így selejthez vezet. A lettországi Daugav- pilsz szövőgyár szakemberei eredeti konstrukciójú — ge­nerátorból, villamos motorból és lendítőkerékből álló — áramellátó berendezést dol­goztak ki. Feszültségcsökke­_______ __ néskor a lendítőkerék a te­— így a főmérnök , ha a ség”. Ennek ellenére külön hetetlenség következtében késedelmes^_ szakveleményezés díjazással is meg keIlene ad_ tovább forogi így a szöv6gé_ pék viharban is megkapják a szükséges áramot­sok hátráltatása miatt nem alkalmaztak. — Sor kerülhetett me® lemény, tehát értékelni kelle­ne. Amikor nagyvállalati fó­volna rumon javasoltuk, azt felel­bennem a lelkesedés, mint már írásos figyelmeztetesre is ték: ez ,,munkaköri köteles' most. ’74-ben még tizenkét- tizenöt újítás jött össze, ké sőbb nyolcvan, még később lenne az elsődleges probléma. nj a rangját, már több mint száz. Szapo- De hátráltató még az anyag- rodtak a tennivalók is körű- hiány, a kapacitás lekötöttsé­Molnár Pál A legjobbak elmennek... Miért ez a riadalom? Rendre ismétlődő — s egy­re ingerültebb, hangvételű kérdések: „Mi lesz velünk, ha legjobb embereink sorra el­hagynak bennünket, mert a tsz-melléküzemek a külön­böző kisvállalkozások jóval kedvezőbb fizetési feltételeket kínálnak? Egyáltalán: miként lehetséges, hogy egy kis kóce- ráj sokkal magasabb bért fi­zethet, mint egy szocialista nagyvállalat?” Esetenként talán megfonto­landó a gazdasági alaptör­vény: érték csakis munkával, több érték pedig csakis több — jobb. hatékonyabb, jól szer­vezett és gazdaságos — mun­kavégzéssel állítható elő. S bár a kisvállalkozásokra érvényes bér- és jövedelemszabályozás semmivel nem liberálisabb (sőt!), mint a nagyvállalatok esetében, a több és jobb mun­kával előállított értékből — az imént idézett alaptörvény lo­gikája szerint — több juthat a személyi bérekre is. Miközben sokan értetlen­kedve a tsz-melléküzemben, vagy éppenséggel bizonyos kisvállalkozásoknál elérhető — viszonylag — magasabb keresetek miatt, sokkal keve­sebb szó esik arról, hogy pél­dául e melléküzemágak jó ré­szében — az átlaghoz képest — csak nagyon alacsony kere­setek érhetők el. Ahol viszont valóban magasabbak a kere­setek — az összehasonlítható ipari és építőipari munkakö­rökhöz képest —, ott is figye­lembe kell (kellene) venni, hogy általában alacsonyabb technikai felszereltséggel, sokkal rosszabb 'munkakörül­mények között dolgoznak és többnyire olyan szükségletek kielégítését vállalják ezek az üzemek, amelyekre egyszerű­en nincs más vállalkozó. Vitathatatlan: a tsz-mellék­üzemek, g különböző kisvál- lakozások egyetlen, lehetséges munkaerőforrása az állami nagyvállalat. Csakhogy: pél­dául a fővárosi tsz-ek mel­léküzemeiben mindössze 35— 40 ezer budapesti illetőségű munkavállaló dolgozott 1980- ban, s bár ez a szám tavaly növekedett, a fővárosba tele­pült ipari létszámhoz képest a termelőszövetkezetek ipari részlegeinél foglalkoztál ották aránya mindössze 2—3 száza­lék. A különböző „jogállású” kisvállalkozások ma sem fog­lalkoztatnak több embert, mint amennyivel az elmúlt két-három évben, spontán módon csökkent a nagyipari létszám. Ráadásul az új vál­lalkozási formák többnyire az úgynevezett „töredékmunka­időt” hasznosítják. Ily módon csak minimálisan érintik a fő­foglalkozásúak munkaviszo­nyát. És mert e kisvállalkozá­sok működésének központi szabályozása korántsem olyan liberális, mint ahogy azt a közvélemény feltételezi, az ér­deklődés a vártnál jóval cse­kélyebb e vállalkozási formák iránt. Akkor meg miért ez a nagy riadalom? Emlékezzünk csak: annak idején, amikor a munkavál­lalók mozgását úgyszólván semmiféle adminisztratív, sza­bály nem korlátozta, minden­ki a munkaerő-fluktuáció ká­rosnak ítélt következményeit hangsúlyozta. Amikor szigorú adminisztratív rendszabályo­kai próbálták „helyhez kötni” a munkavállalókat, akkor ugyanez a kórus e rendszabá­lyok ellen harsogott, mond­ván : mozdíthatatlan munka­erő-állománnyal aligha lehet­séges rugalmasan változó ter­mékstruktúra. S milyen furcsa: az adminisztratív rendszabá­lyok eltörlése már önmagában is fölborzolta a kedélyeket; a kisvállalkozások — magyarán: a versenytársak — létjogosult­ságát elismerő rendelkezések pedig úgyszólván „kétségbe­esésbe” kergetik az állami nagyvállalatokat. S még fur­csább, hogy e nagyvállalatok vezetői és munkaügyi szak­emberei, minden valamire va­ló szakmai tanácskozáson rendre és feltétel nélkül elis­merik; jócskán van mit javí­tani gazdálkodási módszerei­ken, munkaerő-gazdálkodá­sukon, szervezettségükön, ha­tékonyságukon stb. Ám úgy tűnik, hogy könnyebb és egy­szerűbb minderről különböző szakmai tanácskozásokon esz­mét cserélni, mint tudomásul venni e feltételeket és köve­telmények szerint -működő versenytársak jelenlétét. Ha jól meggondoljuk: ez a jó ide­ig „kényeztetett” állami vál­lalatok természetes reakciója; s ha az állami szabályozás ne­tán fölhagyna e kényeztetés­sel, akkor előbb-utóbb remél­hető, hogy eddigi dédelgetett- jei végre-valahára rádöbben­nek: tenni is kellene valamit annak érdekében, hogy leg­jobb embereiket megtarthas­sák. Vértes Csaba Gyümöicsérés után virágzás A termés után ismét virág- gos méhrajzást is megfigyel­het borultak egyes gyümölcs- tek. fák Borsod megye déli, Kis- A Tisza mellett fekvő Me- Hortobágynak is nevezett ré- zőcsát légvonalban alig har- szén. Mezőcsáton, a Pozso- mine kilométerre fekszik n-"i utcában levő házikertek- Miskolctól, vidékén azonban ben dús virágzásban áll egy a szinte nyárias őszutón öt- szilvafa, egy almafa, s a rügy- nyolc fokkal volt magasabb fakadást meghazudtoló bő- az átlaghőmérséklet, mint a ségben hozott októberi virá- megyeszékhelyen. Ennek há­gót a meggyfa. A tavaszi pom- tására virágoztak ki a már pában virágzó fákban nem megszedett gyümölcsfák, tett kárt az utóbbi napokban Ilyen ritka természeti tüne- hővösre fordult időjárás sem. ményre a legidősebb embe- A virágzó fák körül valósá- rek sem emlékeznek. Új motorolaj-adalék A nagy benzintársaságok motorolaj-adalék bővíti a töltőállomásaiknál világszer- benzinkutak választékát. Az te helyet adnak olyan spe- új anyag jó hatású, több ciális motorolaj-adalékoknak tekintetben is előnyösen be- amelyek az egyébként is jó folyásolja nemcsak a sze- hírű kenőanyagok tulajdon- mély- és tehergépjárművek ságait még tovább javítják, motorjainak működését, ha- A korábbi években a magyar nem a mezőgazdasági erő­autósok is vásárolhattak — gépekét és a stabil motoro- igaz, eléggé borsos áron — két is. Wynn S márkájú motorolaj- A Finis—300 olajadalék el- adalékokat az Áfor-kutak- sősorban nagy olajfogyasztá- nál. sú, erősen lecsökkent komp­Idén tavasztól a Finom- ressziójú és gyenge teljesít- vegyszer Szövetkezet által ki- ményű, kopott motoroknál fejlesztett Finis—300 jelzésű fejti ki jótékony hatását. Bábolnáról baromfigyár a Szovjetunióba Sikerrel teljesítette eddigi legnagyobb külföldi szerző­dését a Bábolnai Mezőgazda- sági Kombinát: leszállította a Szovjetunióba azt a négy nagy baromfigyárat, amelyek együttvéve egy „újabb Bá­bolnát” tesznek ki. A szov­jet—magyar kormányközi bi­zottság határozatának meg­felelően 1978-ban kötött szer­ződés szerint . a kombinát iparszerű baromfihús-terme­lési rendszerét is átadta a szovjet mezőgazdaságnak. A négy baromfigyárban összesen 516 istálló van, s egy-egy istállóban huszonöt- ezer broylercsirke hízik. A telepeket Kijevben, Jeszen- tukiban, Minszkben és Dnyep- rodzerzsinszkben építették fel. A bábolnai dolgozók a ter­vek elkészítésétől kezdve, részt vettek a munkában. A nyolcvanmillió rubel értékű beruházás méreteire jellem­ző, hogy a csaknem egymil­lió négyzetméter alumínium- borítású pafhelelem, a tizen­négy különféle szerkezeti elem, a százötven kilométer hosszúságú etető-, illetve ita­tósor kiszállításához mintegy nyolcezer vagonra — köztük egész nagy méretű speciális kocsikra — volt szükség. A szállítások pontos határidőre, illetve esetenként határidő előtti teljesítése érdekében, minden tennivalót beprogra­moztak a kombinát számító- központjába. NÓGRÁD — 1982. október 7., csütörtök %

Next

/
Thumbnails
Contents