Nógrád. 1982. október (38. évfolyam. 230-256. szám)
1982-10-30 / 255. szám
A nőkonferencia küldötte Többre másra van szükség Egyenjogúság és teherviselés „Talán nevetséges elképzelésnek tűnik? Meglehet. Én mégis úgy gondolom, hogy a nőket foglalkoztató üzemekben elkelne egy-egy pszichológus, aki nem csupán a munkakörülményekkel, hanem a belső, lelki bajokkal is foglalkozna. Akinek őszintén ki lehetne teregetni a női lélek rejtett titkait. Akkor biztos kevesebb lenne a családi konfliktus, jobban menne a napi munka. Mert levezetődnének a naponta összegyűlt teszültségek . . — Miért, ön talán belépvén a családi fészek küszöbén, minden esetben el tudja felejteni a munkahelyi problémákat és fordítva? „Sajnos nem. Túl lelkiismeretes vagyok ahhoz, hogy a napi nyolc óra ledolgozása után azt mondjam; kész, vége a műszaknak, most családanya leszek. Ami a fordítottját illeti, roppant szerencsésnek mondhatom magam, mert ezt a munkát, ezt a tempót, amit hosszú évek óta csinálok, csak a családom, a férjem segítségével oldhatom meg. Egy nő, ha dolgozik, közéle- tiséget vállal, s emellett anya, feleség, akkor ülheti meg jól az „egyszem lovat”, ha a közvetlen környezete segíti benne.” — Elmondaná, milyen utat járt be, amíg a Váci Kötöttárugyár kazári varrodájának vezetőhelyettese lett? „Végigjártam a fokozatokat. Varrónőként kezdtem az üzem indulásakor, 1967- ben, közvetlenül az érettségi után. Tanár szerettem volna lenni, de a körülmények úgy alakultak, hogy nem jelentkezhettem a főiskolára. Itt az ütemben a tanulási kedvem nem csökkent. Sőt. Minden lehetőséget megragadtam a továbbképzésre, a szakmai fejlődésre. Elvégeztem a ruhaipari szakközépiskolát, ezután adminisztrátor, majd blokkvezető, később művezető lettem, három éve pedig kineveztek a varroda vezetőhelyettesének. Jelenleg a könnyűipari műszaki főiskola harmadikéves hallgatója vagyok.” — A napi feladatok ellátása mellett komoly mozgalmi múlttal is rendelkezik ... „Nem is tudom kitől örököltem a mozgékonyságot, az emberszeretetet. Tény, hogy éltető erő számomra a közösséggel való törődés, az emberek gondjainak megoldása. A KISZ-ben végzett munkámért Kiváló ifjúsági vezető kitüntetést kaptam, elnöke vagyok a munkaügyi döntőbizottságnak, beválasztottak a vállalati szakszervezeti műszaki-újítási bizottságba és pártcsoportvezető-teen- dőket is ellátok.” — Mindössze , harminchárom éves. Vezető beosztásban dolgozik, két lány édesanyja, közéleti ember, és öt esztendővel ezelőtt bekapcsolódott a .nőmozgalomba is... „Magam is meglepődtem, amikor küldöttnek választottak a II. nőkonferenciára. Hát még mikor kiderült, hogy a Magyar Nők Országos Tanácsának tagja lettem! Felelősségteljes megbízatás. Évente két alkalommal ülünk ösz- sze, hogy megvitassuk a nők helyzetének, életkörülményeinek alakulását, hogy az egyenjogúság, az emancipáció időszerű kérdéseiről beszéljünk. Én, ha hozzászólok, mindig a közvetlen környezetemből indulok ki, hiszen az üzemben dolgozó, csaknem háromszáz nő, naponta elmeséli gondjait, bajait. Legutóbb a kisközségekben, aprófalvakban élő nők helyzetét elemeztem az országos tanács ülésén. Meg kell mondanom, hogy a falvakban élő asszonyok örülnek annak, hogy munkalehetőséget teremtettek számukra, mert így teljesen új világ tárult eléjük. Sokat fejlődtek szakmailag, politikailag, és nem vágynak vissza a „főzőkanál” mellé. Gyorsan beilleszkednek a közösségbe, a szocialista brigádokba, s ha a munkakörülményeik jók, folyamatosan biztosított az anyagellátás, kiegyensúlyozottan végzik a rájuk háruló feladatokat. A családon belül már több gondjuk akad. Sajnos, a férjek nagy része még nem nőtt fel az egyenjogúságból adódó megnövekedett teherviseléshez. A háztartás, a gyerek- nevelés gondja továbbra is az asszonyok reszortja, és csak kevés segítséget kapnak a családtól. Vidéken legalábbis ez a tapasztalat. Remélem, hogy a most felnövő fiúk, a leendő férjek, családapák, már mások lesznek és' nagyobb részt vállalnak az „egyenjogúság” szabta feladatokból.” Szabó Imréné, a kazári varroda vezetőhelyettese e cikk megjelenésekor Budapesten, a Parlamentben a III. országos nőkonferencia megyei küldötteként gyűjti a tapasztalatokat, a jó módszereket, hogy aztán szűk környezetében a gyakorlatban is hasznosítsa azokat, nőtársai érdekében. — ria — Meghódították a japán piacot is Tungsram balogénlámgák Datsunokba Az Egyesült Izzó halogénlámpái a japán piacon is megjelentek, és a magyar vállalat a távol-keleti autógyártók jelentős szállítóinak sorába lépett. A Tayota után a második legnagyobb japán autógyár, a Nissan kontinensünkön. Dat- sun gépkocsijairól ismert. A konszern hosszú minőségi vizsgálatok, gondos és részletes tesztelés után jelentős megrendelésekhez juttatta az Egyesült Izzót. Ebben az évben hárommillió dollárért Vettek halogénreflektorokat a magyar iparvállalattól, pontosan háromszor annyit, mint a múlt évben. A jövőben hasonló dinamikus exportnövekedésre van kilátás a Tungs- rarnnak Japánban. A halogén autóreflektorok az Izzó budapesti fényforrás- gyárában készülnek, saját fejlesztésű technológiákkal. A lámpák is az Izzó konstrukciói. A gyár már korábban számos gyárral felvette a kapcsolatot. A Szovjetunióban készülő Ladákhoz is szállítanak a VAZ-kooperáció keretében. Tőkéspiaci vásárlóik közé tartoznak a Fiat, aj. Opel, a Volkswagen, a Renault és szinte valamennyi angol autógyár. Mindez jó referenciának bizonyult a távol-keleti piacon is. Nemrég a ívlercedesz- szel kezdtek tárgyalásokat a halogén autólámpák eladásáról. Äz érdekvédelem: politikai A z ifjúság a társadalom szerves része, alapvető érdekei azonosak a társadalom érdekeivel. A fiatalok közvetve . vagy közvetlenül érdekeltek például a termelés fejlesztésében, a széles körű szociális gondoskodás megvalósításában, az anyagi jólét rendszeres növelésében; azaz mindabban, ami a társadalom többségének, a dolgozók tömegeinek javát szolgálja. Más kérdés, de semmiképpen sem hagyható figyelmen kívül, hogy a fiatalok érdekei megegyeznek annak az osztálynak, rétegnek, csoportnak az érdekeivel is, amelynek ugyanakkor a tagjai. Az ifjúsági szövetség is ennek tudatában tartja jelentős politikai funkciójának az érdekképviseletet, az érdekvédelmet. Ami önmagában persze nem újkeletű dolog, hiszen a KISZ zászlóbontásától kezdve hivatásának tekinti, hogy közvetítse a párthoz, az állami, gazdasági szervezetekhez a fiatalok véleményét, képviselje őket érdekeik érvényesítésében. Az ifjúsági törvény adta az alapot ebben a témában a KISZ ide vonatkozó határozatának, amit az Állami Ifjúsági Bizottság irányelvei követtek. Ezek rögzítették a KISZ véleményezési, egyetértési, döntési jogkörét. Az idén januárban egységes szerkezeti keretbe foglalták a területi KISZ-bizottságok . „jogosítványait.” Ez a tanácsok hatáskörébe tartozó, az ifjúság életkörülményeit befolyásoló döntések, intézkedések tekintetében rögzíti, hogy mit tehet az ifjúsági szövetség. Ide tartozik a KISZ döntési, egyetértési, véleményezési, kezdeményezési, felszólalási és ellenőrzési joga. A jogosítványrendszert vizsgálva alapállásként kell elfogadni, hogy a KISZ olyan lehetőségek birtokába került, amelyek mögött az ifjúság adott helyzetének megfelelő érdekviszonyok rejlenek. Magától értetődik, hogy az ifjúsági szövetség a munkahelyi, az iskolai demokrácia intézményein keresztül, az adott fórumokon törekszik érvényesíteni a fiatalok érdekeit. Ez különösen jónak ítélhető az ipari üzemekben, ahol a gazdasági vezetés is egyre inkább felismeri, hogy a megnövekedett feladatok végrehajtásához szükség van a fiatalok és a KISZ erőteljesebb beVonására. Ezzel szemben az is igaz, hogy a mezőgazdaság területén — különösen a termelőszövetkezetekben — a KISZ érdekképviseleti munkája néhány igen feladat jó példától eltekintve nem éri el a szükséges színvonalat. Az anyagi-termelő ágazatokban egyre inkább érvényesül a vállalati, szövetkezeti önállóság. A főként értelmiségieket'foglalkoztató munkahelyek egy részében —r jobbára állami intézményeknél államigazgatási, igazságszolgáltatási szerveknél — a vezetői döntések továbbra is sokkal inkább külső tényezőktől, például a felsőbb utasításoktól függnek. Ezáltal a KISZ részvétele a helyi döntésekben — ilyenképpen a fiatalok érdekképviseletében — sem érvényesülhet eléggé. Némileg hasonló a helyzet az iskolákban: ma még csak kevés helyen vált az iskola életének részévé a KISZ-szervezet érdekvédelmi munkája. Érdesebben fogalmazva: az iskolaközösség életét érintő döntések kialakításánál nem veszik kellő súllyal figyelembe az ifjúsági szervezet, a diákok véleményét, állásfoglalását. A dolgozó, az értelmiségi és a tanulófiatalok „érdekhelyzetének” e vázlatos áttekintése is nyilvánvalóvá teszi annak szükségességét, hogy a KISZ-nek valamennyi szervezetében — az alapszervezetekben is! — érdekfeltáró tevékenységet kell folytatnia. Ehhez más „erőkkel” kell szövetségre lépnie, meg kell találnia azokat a szervezeteket, testületeket, embereket, akikkel együttműködve jobban segíthet érvényre juttatni a fiatalok érdekeit. A z ifjúsági szövetség érdekképviseleti, érdekvédelmi tevékenysége, ez irányú munkájának hatékonysága sokat fejlődött az utóbbi évtized alatt. A fejlődés megmutatkozott a formai keretek, a szervezeti megoldások, illetve a tartalmi követelmények vonatkozásában egyaránt. Ma viszont többre, másra van szükség, mint akár egykét évvel ezelőtt. Jelenlegi helyzetünkben — a nyolcvanas évek előrelátható tendenciáit, lehetőségeit figyelembe véve — különösen fontos olyan társadalmi feltételeket teremteni, amelyért révén az egyén boldogulása, a kisebb-nagyobb közösségek törekvése egybeesik a társadalom érdekeivel. Ezért az ifjúsági szövetségnek továbbra is az olyan érdekeltségi viszonyok kialakítását kell szorgalmaznia, amelyek a fiatalok alkotó energiájának kibontakoztatását serkentik, egyben hozzájárulnak személyes törekvéseik, céljaik megvalósításához. Dési Péter Automatikus kazán gyártását kezdte meg a KOMÉP A családi házak gazdaságos fűtésére alkalmas automatikusan működő széntüzelésű kazán sorozatgyártását kezd. te meg a Komárom megyei Állami Építőipari Vállalat. Bíró Ernő lakatosmester és ifjabb Bíró Ernő üzemmérnök találmánya alapján rendezkedtek be a Carborobot elnevezésű kazán előállítására. A Bíró-féle kazánban a szén kiváló, nyolcvan-rtyolc- vanöt százalékos hatásfokkal ég el, amit az is jelez, hogy füstje szinte láthatatlan. A berendezés mindig annyi hőt termel, amennyire éppen szükség van, s vele ugyanolyan kényelmesen lehet fűteni, mint az olaj- vagy gáz- égős kazánokkal. IJa a fűtést abbahagyják is, két-három napon belül, anélkül, hogy a kazánba újra begyújtanának, folytathatják. Ezt a tűztér- ben keletkező izzó mag teszi lehetővé, a parázs még napok múltán is képes tíztizenöt perc alatt meggyújta- ni a tartályból rostélyra hulló szenet. A Bíró-féle szénkazánt ugyanúgy hőérzékelővei lehet vezéreltetni, ahogyan a gázzal vagy olajjal fűtött berendezéseket: a kazán rostélyát .forgató villany- motort a lakásban levő készülék kapcsolja ki-be. A Carborobotba mindaddig nem kell begyújtani, amíg szén van a hozzátartozó tartályban, s minthogy az égés „tankoláskor” sem szakad meg, egyiegy fűtési idényben voltaképpen csak egyszer kell a begyújtással fáradni. A kislakásépítőknek szánt Carborobotokat hazai alkatrészekből, olcsó vasanyagból gyártjálf. Jövőre már nagyobb teljesítményű — kisebb iskolák, társasházak, kertészetek fűtésére is alkalmas — változatát is készítik. Permetezés — sárkánnyal Hobbi vagy kisgép a gazdálkodóknak — nehéz eldönteni, hogy minek tekinthető az a 2,5 méter fesztávolságú sárkány, amely óránként tíz kilométeres szélben is felszáll a levegőbe és permetez. Egy angol cég ötlete volt és meg is valósította. A sárkány tartályából kijövő vegyszert egy középre szerelt szórófejnek elemről meghajtott porlasztója oszlatja szét egyenletesen. A tartály nemcsak folyamatosan eresztheti ki a permetezőszert, hanem úgy. is beállítható, hogy megszakítással permetezzen, például csak akkor legyen szórás, ha a sárkány balról jobbra halad, de szüneteljen az ellenkező irányú repülés alatt. A kiszórás mértéke szintén szabályozható, méghozzá többféle módon is, tehát figyelembe vehetik a növényzet szükségletét és az éppen akkori időjárást. A NAPOKBAN fejeződött be az a törvényességi és szakmai felügyeleti vizsgálat, amely a romhányi, termelőszövetkezet működését, gazdálkodását vette nagyító alá. Vezetőségi értekezleten értékelték az eddig eltelt kilenc hónap rlfunkáját, a megyei tanács mezőgazda- sági és élelmezésügyi osztályának vezetőivel, a területi szövetség képviselőjével közösen. Hogyan is állnak, most alig több mint két hónappal az év vége előtt, a romhányiak? A nagyüzem 1978-ban megtorpant a fejlődésben, sőt — jórészt vezetési, szervezési, tervezési hibák miatt — elindult azon a lejtőn, amely végül is a tavalyi, több mint kétmilliós veszteséggel tetőzött. Nem áll szándékunkban a múltat firtatni, a cél csupán az, jelezzük, a romhányi termelő- szövetkezet több olyan gonddal küszködik az idén is, amely a múlt évben, sőt azt megelőzőleg is gondot okozott a gazdálkodásban. Olyanokat, amelyek nem magyarázhatók kizárólag sem a szabályozóváltozásokkal, sem a kedvezőtlen világpiaci helyPeng zettel, mert üzemen belül megoldhatók, elkerülhetők lettek volna. — Növénytermesztésünk egyértelműen nyereséges — mondja Balatoni György ágazatvezető — annak ellenére, hogy a lenesé idén sem „jött be”, a tervezettnek alig több mint egyharmadát sikerült betakarítani, az ötszáz hektáron termesztett mustárral értékesítési gondjaink voltak idén is. Ezzel szemben például a cukorrépa most is jó termést ad és nem volt gondunk a búzával sem, annak ellenére, hogy jeget is kapott. A növénytermesztés eredménye ösz- szességében a tavalyi szint körül marad, a hőn áhított előrelépéssel ellentétben. Itt érdemes megállni egy pillanatra. Vajon miért erőltetik ével$, után is olyan növények termesztését — viszonylag nagy területen — amelyeknek termesztése -kockázatos, értékesítése bizonytalan? Erre a magától adódó kérdésre csak későn, az idei eredménytelenség után fogalmazódik a válasz. — Jövőre változtatunk a termelési szerkezeten — mondja Tóth Vilmos elnökhelyettes. — Napraforgó és tavaszi árpa vetését tervezzük a lencse- és mustárterület nagy részén. Mit lehet ehhez hozzátenni? Ideje... Az állattenyésztési ágazat úgy tűnik több éves egy helyben topogás után végre kezd magára találni. Kárpáti István az új főállattenyés?tő — alig fél éve került a gazdasághoz — erről így vélekedik. — Szerettük volna, ha nem zárja az évet az állattenyésztés veszteséggel, de ezt nem tudjuk elkerülni. Sikerült ugyan a tejtermelést terven felül növelni, az önköltségét pedig jelentősen csökkenteni, de a juhok idén is „betették a kaput”. Megoldatlan a juhászat vezetése és az elhúzódó értékesítés miatt csupán e é I e a takarmányozás költsége több mint 300 ezer forinttal nőtt. Így az általában gazdaságos bárányhizlalás sem segít az ágazat nehézségein. ITT IS VÁLTOZÁSOKAT terveznek, így jövőre bevezetik az évenkénti egyszeri el- letést, a korábbi sűrített helyett és megpróbálkoznak a szarvasmarha-hizlalással. Eddig ugyanis a drágán felnevelt borjakat — részben hely- és takarmányhiány miatt olcsóbban értékesítették. — Két év glatt több mint kétszáz hektárnyi lucernát telepítettünk — mondja az elnökhelyettes — így jövőre már nem kell takarmányt sem vásárolnunk, s ezzel nagy tehertől mentesül az állattenyésztés. A rendelkezésre álló takarmánybázis ésszerűbb kihasználását célozza az az intézkedés is, hogy megkezdik a húsirányú keresztezést a gazdaságban. A romhányi termelőszövetkezet több mint ötezer hektáros termőterületével nem kis jelentőségű a megye mező- gazdaságában. Egyáltalán nem mindegy, hogyan kamatozik az itt felhalmozódott szellemi tőke, az emberi munkaerő, a meglevő anyagi-műszaki bázis. Márpedig, hogy ennek hatékony kiaknázásával bajok vannak, az biztos. Maguk a vezető szakemberek mondják, az eredménytelenségben nem kis szerepe van a vezetői munkának. Ennek felismerése, elismerése, már eredmény, kérdés képesek-e változtatni? Meg tudják-e teremteni azt az összhangot, amely annyira nélkülözhetetlen az eredményes gazdálkodás érdekében? Molnár István, a szövetkezet elnökének arca solcmindent elárul és minden banki felmérésnél. gazdasági elemzésnél és értékelésnél pontosabban mutatja a kétségeket. Két hónappal az év vége előtt a pengeéten táncolni, nem tartozik a szívderítő attrakciók közé. — Hogy lesz-e némi nyereség, vagy nullára zárjuk az évet, részben a hátralevő két hónaptól függ. A mérleg nyelve erre is, arra is billenhet. A mostani komplex vizsgálat után kaptunk némi útbaigazítást és a több szem többet lát elv alapján sok olyan tényre felhívták figyelmünket, amit mi itt nem vagy nem jól láttunk, i t>e ez inkább a jövőre lesz segítség. ROMHANY TAVALY kétmilliós veszteséggel zárt. A szakemberek az idei szabályozóváltozások eredménycsök- kentő hatását 3—4 millió forintra taksálják. Ha ezt kigazdálkodjak, akkor 5—6 milliós előrelépést jelent. Ez önmagában nem kevés, de nem is elég. Zilahy Tamás NÓGRÁD — 1982. október 30., szombat 3
