Nógrád. 1982. október (38. évfolyam. 230-256. szám)

1982-10-28 / 253. szám

Fejlesztésre hatvanmillió forint Mit hoz a fövő ? Harmincéves a Nógrád megyei Nyomdaipari Vállalat A mostani ötéves tervben további lendületes fejlődést akarnak megvalósítani — mi­ként azt Kelemen Gábor igaz­gató hangsúlyozta, aki tíz esz­tendeje áll a vállalat élén. A nehezedő gazdasági körülmé­nyek ellenére a termelést öt év alatt 50 százalékkal kíván­ják növelni. Űev akarnak 1905-ben 175 millió forint ter­melési értéket előállítani, hogy közben a nyereség 40 millió forintra emelkedjen. Az eddi­gi jelek azt mutatják, hogy fejlesztésre a VI. ötéves terv végén mintegy 60 millió forint áll rendelkezésükre. Természetesen nincs meg­állás a termékszerkezet kor­szerűsítésében. Dinamikusan kívánják fejleszteni a címke- A korszerű, nagy teljesítményű, négyszínnyorhő, svájci gyártást, különös hangsúlyt Gallus címkegyártó gépsor Kisteleken már a jövőt jelzi, helyezve a minőségi munkára, Képünkön: Kazinczi I. tván a gépet kezeli, az igényesebb, szebb termékek iánf^teleDen felesztíkY^ sem kapott a vállalat Az of' ban 15 tanácsi irányítású szet-nvomókaDacitást és léti°e- szetlaPkészítést így a VII- nyomdaipari vállalat működik, hoznak Tsv ofszet formáké- ötéves tervben szeretnék meg- A termelési értéket tekintve szüő üzemet valósítani. Addig a jelenleg jelenleg a Nógrád megyei is működő magyar gyártmá- Nyomdaipari Vállalat a har- A balassagyarmati üzem is nyú rotációs gép dolgozik. Jö- madik helyen áll. Az idén a fejlődik. Elsődlegesen a köté- vő tavasszal hathetes nagy- béreket 7.9 százalékkal emel- szet gépesítését kívánják meg- javításnak vetik alá, és a ték. Némileg már meghalad- oldani. Mindhárom telepen az szakemberek véleménye sze- ják az országos tanácsi átla- alapvető technológiai folya- rint ez esetben hét-nyolc évig got, ám alaposan elmaradnak matok gépesítése mellett ja- még alkalmas lesz üjságkészí- a minisztériumi irányítás alá vítják a raktározást, az tésre. tartozó nagy nyomdákban el­anyagmozgatást és a tmk- a mostani ötéves terv első érhető fizetéstől. Ennek elle- munka gépesítettségét. éve jó eredményeket hozott a nére nincs nagyobb mértékű A laorészleg jövője külön Nógrád megyei Nyomdaipari munkásvándorlás. A 250 fős lapra tartozik- Az országban Vállalatnál. .Tavalyi tervüket létszám stabilizálódott. Jelen- manansáe 11 meevei laD ké- jelentősen túlteljesítve, 151 !eg a dolgozok 55 százaléka s^ffl korLrű színes ofszet- nüllió forint értéket termel- törzsgárdatag és a fizikai eljárással. Példáért nem kell tek> es 3°.5 milho forint «ye- munkások fele rendelkezik messzire menni, csupán a reséget produkáltak. szakkepesitessel­szomszéd megye székhelyére, Ami örvendetes: a fejlődés A nyereség alakulására sem Egerbe. Az ofszetmegoldás az idén is töretlen. Az év el- lehet panasz. Az első kilenc bevezetése azonban ebben az ső kilenc hónapjának számai hónapban 28,5 millió forint ötéves tervben Nógrádban — már rendelkezésre állnak. Az nyereség elérését tervezték, pénz hiányában gyakorlatilag idei cél 170 millió forint tér- viszont 29.9 millió forintot lekerült a napirendről. A melési érték elérése. Három- produkáltak. Elmondható te- szándék kevésnek bizonyult, negyed év alatt 130,7 milliót hát, hogy a vállalat a három ilyen irányú fejlesztésre még terveztek és 131,5 millió fo- évtizedes évfordulót az idén később visszafizetendő hitelt rintot teljesítettek. Az ország- is jó gazdasági eredmények­kel kívánják köszönteni. Har­minc éve mostoha körülmé­nyek között kezdte meg mű­ködését a vállalat. Azóta fel­cseperedett, megerősödött és ma már elmondhatjuk, hogy kilépett a kamaszkorból is. Visszatekintésünk során első­sorban a termelési-gazdálko­dási tapasztalatokat kötöttük csokorba. De nem feledhetjük, hogy a termelés a dolgozó, az alkotó emberért zajlott, és zaj­lik a jövőben is. , (Vége) Rozgonyi István Hol kezdődik az energiagazdálkodás ? A röpgyűlés már-már ün- pasztaiható némi előrelépés, nepélyes fogadalomtételhez Mind több vállalatnál és szö- haeonlított, Az előadó borúiá- vetkezetnél készítenek ener- tóan elemezte a világ ener- giatákarékossági programot, giagondjaiit, majd az ener- ám ezek tervszerűsége jórészt giahordozók áremelkedésének csak a nagyvállalatokra jel- a. vállalati gazdálkodásra gya- lemző. Ám a nagyüzemekben korolt hatása miatt kesergett, sem jelölik meg előre és szám- Aztán elmondta; hogy a mi- szerűen, hogy az energiata- nap, amikor belépett a köny- karékosságtól milyen eredmé- velésbe, csaknem megszédült nyékét remélnek, a hőségtől. Szóvá tette, hogy Az energiagazdálkodás a egyik-másik gépkocsivezető veszteségek feltárásával kez- olykor tíz-húsz perces vá- dődik. Ebben pedig nem je- rakozás alatt is járatja a leskednek a vállalatok. Né- kocsi motorját. Azt pedig már melyek csak odáig jutottak, szemrehányóan emlegette, hogy számba veszik a veszte- hogy a mellékhelyiségekben — ségeket, de a konkrét intéz- a kiadott vállalati körlevél el- kedések rendszerint elmarad- lenére — sokan elfelejtik le- nak. Hiába állapítják meg pél- kapcsolni a villanyt. Amikor dául, hogy a vállalati gépko- azt észlelte, hogy szavain esik évente többször (de in­mindenki elgondolkodik, be- kább több tucatszor) a meg- fejezle a példálózást. engedettnél több Üzemanyag­Példákban egyébként sem gal teszik meg az előírt tá­vagyunk szegények. De — a volságot, ha azt nem követi világ csaknem minden orszá- mindig felelősségre vonás, gához hasonlóan — nekünk A szemléletváltozás fogya- is meg kell tanulnunk, ho- tékosságaira jellemző. hogy gyan gazdálkodhatunk éssze- sok vállalatnál és szövetkezet- rűbben az energiahordozók- nél veszteségelhárítás nem sze­kál. Márcsak azért is, mert a repel az éves munkatervben, termelés gazdaságosságának rendszerint nem is hiányol- egyik meghatározója a tenné, ják ezt a tevékenységet. Pé­kek előállításához felhasznált dig az irányító és felügyeleti energia mennyisége. szervek irányelvekkel és tájé­Nem csoda hát, ha napja- koztatókkal segítik a korsze- inkban mind több járási, vá- rű energiagazdálkodást. Csak- rosi és megyei népi ellenőr- hát, be kell látnunk, e mun- zési bizottság vizsgálja, hogy ka személyi és szervezeti felté- a vállalatok, szövetkezetek és telei nem mindenütt adottak. intézmények hogyan valósít­ják , meg az energiatakarékos­sággal kapcsolatos kormány­programot? Az országos ta­pasztalatok összegzése előtt Mert alig képzelhető el, hogy ezt a teljes embert (és főként jó felkészültséget igénylő) feladatot kapcsolt munkakör­ben is el lehet látni. E tévé­is tanulságos lehet, ha egy- kenységet hol a gépkocsi-elő­egy bizottság tapasztalatait elemezzük — az általánosítás igénye nélkül. Az egyik megyei népi elle­nőrzési bizottság összefoglaló adó, hol pedig egy-egy üzem­vezető végzi, már amennyire képes erre, illetve idejéből futja. A nehézségeket nem vitat­jelentését olvasva például ja senki, tartalékok azonban megállapíthatjuk, hogy az még Vannak, energiatakarékosságban ta- Császár N. László Nagiy Ferencné Baglyasról, az elsők között vett részt az MNDSZ munkájában és le­gendába menően dolgozott. Most meg jön a felső koló­niából, botjára támaszkodva, nagy óvatosan téve minden lépést és mégis rálép a fel­ázott talajra. Elvágódik, fel- jajdul és ottmarad féleszmé­letlen állapotban a földön. Eltört a tompora, csúnya bal­eset. Különösen abban a kor­ban, amit ő megért már. És most az országos nőkonferen­ciára készülve, az emlékezés helyett a kórházi ágyat nyom­ja. Beszélni is alig van ere­je. Pedig dédelgetik, vigyáz­nak rá, sőt a kis ápoló Kati­ka még azzal is biztatja, hogy lesz abból a lábból még va­lami. Hát ha nem is csárdá- soznivaló, de hogy a jó öreg botra támaszkodva sétára alkalmas, az szinte biztos. Erre Mariska néni szeméből eltűnik a nagy riadtság, még egy enyhe mosolyra is futja a biztatásra. Csak a hangja halk, oda kell hajolni, hogy értse az ember. Katika érti és bólogat, amikor megmoz­dul a beteg ajka. — Igazad legyen kislá­nyom... A kemény fajta asszonyok közül való. Nagy Ferencné. Az arcán is ott van, hogy sokat kiállt az életben, de a küzde­lemből győztesen került ki. Azt mondják a régi baglyas- aljaiak, hogy igen szép asz- szony volt. És akaratos. Sze­gény volt, a Széver Károly bá­nyászcsaládból való. Amikor Kibújnak csigaházukból , Jót tett a pénzszűke Évekkel ezelőtt leesett a gyáriak álla, amikor belela­poztak a kutatóintézettől ér­kezett tanulmányba: saját ábráikat látták benne viszont, a tudós emberek arra se vet­ték a fáradságot, hogy át­rajzolják. A szöveg is isme­rősen csengett, szakiroda- lomból ollózták össze. Ezért fizettünk százezreket? — kér­dezték csalódottan. Évekkel ezelőtt új gyártási eljárásra vettek találmányt a gyáriak — a professzorok jócskán megkérték az árát. Alkalmazásából soha nem lett semmi. Egyszerűen hasz­nálhatatlannak bizonyult az üzemi viszonyok között. Ez volna a kutatás rizikója? — fordult meg fejükben a ta- máskodó kérdés. Régi történetek ezek, akár­melyik gyár, akármelyik ku­tatója tucatjával tud hasonló­kat. Ne hánytorgassuk, hisz az ember annyival is különb a gépnél, hogy felejteni is képes. * Mostanában mintha alap­jaitól épülne újra kutatóin­tézetek és gyárak kapcsolata. Nagy László, a Salgótarjáni Kohászati Üzemek központi technológiai osztályának ve­zetője legalábbis ezt tapasz­talja. Az intézeti emberek ki­bújnak csigaházukból, s ami régente meg nem esett volna, most ötlettel, javaslattal ko­pogtatnak a gyárban. Mint utóbb is az Erdészeti Kutató Intézettől. — Láncfűrész gyártása ügyében jöttek hozzánk — idézi föl a mostanában már kevésbé szokatlan látogatást Nagy László. — Homályos magyarázatot adtak elő, higy- gyük el, jó üzlet lesz, érde­mes betársulni, többet nem mondhatnak, mert most fo­lyik a szabadalmaztatás. Azt válaszoltuk, előbb szabadal­maztassák, aztán majd meg­nézzük. Hitre, bizalomra ma­napság már nemigen adunk pénzt. Pontosan a pénzszűke az, ami igen egészségesen alakít­ja gyáriak és intézetlek együttműködését. Bizonyta­lan hasznú tanulmányra ma már nincs honorárium. Van viszont olyan munkára, me­lyet a kutató kezdettől végéig menedzsel, érdekelt eredmé­nyességében is. * Gépipari Technológiai In­tézet. Közös teherviseléssel létrehozott kísérleti félüzem­ben a térfogatpontos alakítá­si technológiát segít megho­nosítani a kohászati üzemek­ben. Ezzel az eljárással 17 dekás helyett 10 dekás anyag­ból hozzák ki ugyanazt a da­rabot. A GTI-vel kötött szer­ződés produktumra szól, az intézetnek szorosan vett ér­deke, hogy a munka végez­téig a gyárban ténykedjék. Vasipari Kutató Intézet. Közös vállalkozásban a por­béléses hegesztőhuzalokat fej­lesztik. Három éve tart az oda-vissza játék: az intézet javasol, a gyár kivitelezi, az intézet kipróbálja stb. Jelen­leg hatféle, kifejlesztettnek tekinthető huzallal rendelke­zik az SKÜ, újabban nyugati piacok ijj érdeklődnek a fel­futóban levő termékcsalád iránt. A nyereségen intézet és gyár megosztozik — így szól a szerződés. Fifti-fifti az egyezség alap­ja a vasipari kutatókkal a vaspor gyártásának kísérlete­zésében. Évi 900 tonna vas- oxid áll elő a gyárban, an­nak óriási nyűgére-bajára. De ha ebből színvaspor lehet, csinos bevétellé lényegül át a senkinek se kellő hulladék. * Némely tárgyalásokon azért még kísért a múlt: az inté­zetlek tanulmányaikat ajánl- gatják. Ám általános tudo­mányos eszmefuttatásokkal manapság nem sok babért aratnak. A gyáriak ugyanis azt mondják: az ötlet jó, ér* dekel bennünket, csináljátok végig, alkalmazzátok a mi viszonyainkra. Tiétek is a fe­lelősség, de kaptok a haszon­ból is! — Mi tiszteljük az ő elmé­leti fölkészültségüket, ők vi­szont elismerik, a gyakorlat­ban mi vagyunk otthon — mondja Nagy László. — És egyre jobban elfogadják azt is: nekünk pénzünk csak ar­ra van, amiből hasznunk származik. Ez lehet az egye­düli tárgyalási alap. S lám, amint érvényesül az érdekeltség, nyomban kitű­nik: nemcsak az elvontság talaján képesek mozogni az elméleti emberek. Tudnak ők olyan témában is értékes se­gítséget adni, amire a terme­lésnek ' valóban szüksége van. — Vérmesebb vélemények szerint jó néhány kutatóin­tézetből inkább a vállalatok­hoz kellene helyezni az em­bereket. Mi erről a vélemé­nye? — Ehhez még nem muszáj feloszlatni az intézetet — vá­laszolja Nagy László. — A GTI-s „Juszuf” például egé­szen addig nálunk van, míg feladatát el nem végzi. Ez is kihelyezés, nem? De nem biztos, hogy tíz év múlva is tudnánk neki való feladatot adni. Más kérdés, hogy a kutatók közül valóban több­nek kellene közvetlenül a termeléshez kapcsolódó mun­kával foglalkoznia. Ez persze fáradságosabb. El kell tűr­niük, hogy nálunk azért ter­melés is folyik, s egy-egy üzemi kísérletet csak beszúr­ni lehet. A kényelmetlensé­geket kölcsönösen el kell vi­selnünk. Mert anélkül, hogy szatócsboltban akarnánk ki­árusítani a tudományt, el kell érnünk, hogy a tudomá­nyos munka célja ne a dok­torátus megszerzése, hanem a termelésben mérhető ha­szon legyen. Szendi Márta Hói halad a zöldség-gyümölcs tárolás Jó színvonalú az őszi zöld- »őröket. A fóliás technológia mést adó paprikapalántákat, ség-gyümölcs ellátás; a föl- térhódításával a nagyüzemek Hamarosan érnek a finomné- dekről folyamatosan szállítják és a kistermelők közül mind jú, dúslevelű holland paradi- a terményeket a boltokba, ahol többen rendezkednek be a ta- csomfajták is. gazdag a választék. A koráb- vaszi primőrök őszi előállító- ..... . . bi éveknél színesebb a kíná- sóra. Az időjárás a szóntóföl- ...A tar°ias országszerte )o lat, a hagyományos őszi cik- di termelőknek szintén ked- fémben halad. Feltételei az kék mellett pirosretket, salá- vez. A meleg őszi időben még K kedvezőbbek, mint a ko- tát, zöldhagymát is árulnak az mindig szedhető a paprika és rabt)1 evekben, üzletekben. A forgalmi adatok a paradicsom, más években a A következő hónapokban az szerint élénk az egészséges korai fagyok ilyenkorra már üzletekbe kerülő zöldség-gyü- táplálkozás terjedése nyomán rendszerint tönkretették a sze- mölcs 80 százalékát a ZÖLD- mindinkább igénylik a vásár- meket. A folyamatos ellátás ÉRT-hálózat adja, kiegyensú- lók a korábban csupán a ta- érdekében sok helyen fóliák lyozott, zavartalan ellátást biz- vaszi hónapokban kínált pri- alá már ültetik a télen tér- tosítva a tárolt terményekből. Kórházban a bányatelepen megalakult a kommunista párt, Nagy 'Fe­rencné az első között lett annak a tagja. Itt kezdődött a nőmozgalómban való tevékeny­sége is. Azt mondta neki a párttitkár, keményen parancs­nokló hangján, mert akkor így volt ez helyénvaló: —‘ Menj a nőszövetségbe és kezdjétek a munkát... A háborútól végigtiport or­szágban, a mély bénultság­ban akár a virradat volt, mi­kor ezek az asszonyok el­indultak felrázni az életet. Mentek a gyűlésekre szikrá­zó tekintettel, kibontott zász­lók alatt és hirdették, hogy új életre készüljön minden­ki. Mariska néni vonzó, ma­gával ragadó volt ezekben a megmozdulásokban, mert amit tett, azt mélyen hitte. Min­dig megkérdi, amikor szó ke­rül az akkori időkről: — Nem nekünk lett iga­zunk? Arra gondol joggal, hogy mennyire megváltozott az élet ott Baglyasalján is. A koló­niákban, ahol régen jajgatott a nyomor, most a reggeli ven­déget jókedv fogadja, meg egy kupica gyomorerősítő és mel­léje egy igazmondás: „Ott egye meg a fene, nyomorog­tunk eleget.”. Mariska néniék felvonulásában már ez a hol­nap dalolt. Aztán indultak ők, az asszonyok ébreszteni a falvakat. Hiszen kihűltek az otthonok, kongtak az iskolák, a hideg templomok, még ká­bulatban éltek az emberek. Kojnok Gyula, az öreg falu­járó, parancsnok a legfőbb igazolója, hogy amikor az el­ső falujáró-teherautó útraké- szen állott, Mariska a kocsi elején zászlóval kezében in­tegetett. Diósjenőt emlegeti az útjukból, amikor begördül­tek a faluba és hideg tekin­tetek fogadták. De ez nem szegte kedvüket, mentek ház­ról házra, segítettek takaríta­ni. ólakat rendbe tenni, mert akkor még kevés volt otthon a férfi ember. Nógrádszakál- ban a híres kegyhelyen a kál­vária kápolnáját érte találat. Vittek téglát, habarcsnakva- lót, fűrészt, baltát, de min­dent, ami az építkezéshez kel­lett és felépítették újból a hegy tetején a kápolnát. Tavaszba forduló szép na­pos vasárnapra ébredt akkor Hollókő. A vésett padú, ko­pott iskola előtt megállóit a falujárók teherautója. A kí­váncsiság odavanzott néhány embert, de a tisztes távolsá­got betartották. A tanító sür- gött-forgott zavartan az ér­kezők között. Ami volt sze­rény harapnivaló, kínálgatta sáért. Kojnok Gyula kiadta a parancsot: — Munkára emberek... Férfiak a nehezebbik fel­adatra, a tetőszerkezet kija­vítására indultak, Mariska vezetésével az asszonyok a belső rendért. Meszeltek, tisz­togattak, «ablakot fényesítet­tek, de szívesen téve, nem teherként A parancsnok biztatta Mariskát az egyre sokasodó nézőkre mutatva: — Szelídítsd már őket...! Mariska feléjük mosolygott és kérdezte, tudtok-e éne­kelni? Miközben folyt a mun­ka jutott ideje egy finom si- mogatásra az egyre közeledő kíváncsi kisfiú fejére is. Az­tán, amikor a férfiak a ge­rendával birkóztak, kivált a falubéliek közül az egyik és segített. Ment a másik is ten­ni valamit. Az asszonyok vi­zet hordtak, takarítottak és mire alkonyba fordult a vár romja, már énekeltek is. Ott Mariska körül, akinek arcán ragyogott szívének meleg sze- retete. Talán a híres holló­kői énekesek ekkor ébredtek, milyen szép dalolni, különö­sen a holnapokért. És most itt az évforduló, a megemlékezés napja. Mariska néni pedig a kórházi ágyon szenvedi balesetét. Nem is a lába fáj neki igazán, hanem az, hogy nem lehet ott, ahol j majd minderről megemlékez­nek az emberek. okét inkább a. szokás ápolá­Bobál Gyula NÓGRÁD — 1982. október 28., csütörtök 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents