Nógrád. 1982. október (38. évfolyam. 230-256. szám)
1982-10-27 / 252. szám
'S Spanyolország a választás előtt Az egység útját keresi a baloldal ,.Mi kommunisták és szocialisták ugyanabból az osztályból valók vagyunk. Ezért keressük továbbra is az egység útját” — jelentette ki Santiago Carrillo, a Spanyol Kommunista Párt' főtitkára, hétfőn délután, választási kampányának utolsó vidéki állomásán, Barcelonában. Több mint húszezren tapsoltak, amikor azt mondta: „csak demokratikus front létrehozása lehet biztosíték arra, hogy meg tudjuk védeni az elért vívmányokat. A kommunistáknak és szocialistáknak öszsze kell fogniuk, mert ugyanannak az osztálynak, a munkásosztálynak az érdekeit képviselik.” Felipe Gonzélez, a szocialista mit káspárt főtitkára a nyugat-spanyolországi Badajoz városban tartott választási gyűlést, ahol kijelentette: „üzenem azoknak, akik fejünknek akarták szegezni a pisztolyt, és meg akarták rohanni Madridot, hogy próbálkozásuk reménytelen. A spanyol nép nagy többsége társadalmi békében akar élni.” A 21 napos választási kampány kedden este hivatalosan is véget ért. Szerdán már tiloe bármiféle választási propaganda a csütörtöki választás előtt. A kétkamarás parlamentben a 350 képviselői helyre 803 jelölt pályázik, a 207 tagú szenátus székeire pedig 592-en. A közvélemény-kutatások szerint elképzelhető, hogy a jelenlegi miniszterelnök, Calvo Sotelo és néhány miniszter nem kap majd elegendő szavazatot képviselői mandátuma megtartásához. (MTI) A madridi voksolás Puccskísérletről és a királyi palota ellen vonuló lázadókról szóló valódi és álhírek, magas rangú tisztek őrizetbe vétele, szirénázó katonai járművek, fenyegető névtelen telefonhívások — Hispánia elmúlt hetei szokatlan feszültségben teltek. A kor- tesbadjárat kedd éjfélkor véget ért. Szerda a meditáció napja, tilos mindenfajta propaganda, ' s holnap reggel megkezdődik az idő előtti parlamenti választás, amelyen — a közvélemény-kutatók szinte egybehangzó véleménye szerint — a szocialista párt győzelme várható. Valószínűleg épp ezek a jóslatok váltottál? ki a szélsőjobboldal mozgolódását. Az „Üj erő” — a Franco híveit tömörítő fasiszta párt — nyíltan fogalmazott: a hadsereg ne tűrje tovább az országban uralkodó káoszt, lépjen föl határozottan és minden eszközzel gátolja meg a baloldaliak győzelmét. Hogy a szélsőjobboldal nagyobb nyomatékot adjon követeléseinek, hangszórós kocsijaik éj" szakánként ifjú suhancokkal keresztül-kasul járták a nagyvárosokat, Francót éltetve, fasiszta indulókat énekelve. Kétségtelen, hogy a csütörtöki választás sok tekintetben rendkívül fontos Hispánia számára. A szocialisták mind a NÁTO-csátlaikozással, mind a spanyol—amerikai kapcsolatokkal összefüggésben fenntartásokkal éltek, s Felipe González főtitkár pártja győzelme esetén aligha habozik ígéreteit valóra váltani. Más kérdés, hogy a spanyol szocialisták önmagukban talán nem bizonyulnak elég erősnek. Carillo, a kommunista párt főtitkára utolsó választási nagygyűlésén ismét felajánlotta: hozzanak létre demokratikus frontot az elért vívmányok megvédésére, a spanyol érdekek közös képviseletére. Annyi máris bizonyos, hogy az új törvényhozás alaposan megfiatalodik. A statisztikák szerint a szocialista párti listavezetők húsz százaléka, 35 éven aluli — González főtitkár is az ifjú nemzedékhez tartozik —, s a szocialista jelöltek 75 százaléka 36—50 éves. A kommunisták listáin indulók 37 százaléka fiatal. önmagában már ez is jelzi, hogy a csütörtöki választások Spanyolország számára rendkívül fontos határkövet jelentenek. A baloldal minden erővel szeretne szakítani a francoista múlttal, amely ma már egyre távolabb esik — időben is -r a társadalomtól. Az új generáció egy része egyetért ezekkel a törekvésekkel. Nem szabad azonban elfeledkezni azokról, akik ma is szívesebben látnák az országban a katonák uralmát, mint a szocialisták diadalát. Számuk és befolyásuk nem lebecsülendő, s vele együtt a szélsőjobboldal erőszakos hatalomátvételének az esélye sem, amelyről az utóbbi hetekben oly gyakran keltek szárnyra hírek. Gyapay Dénes ortirr Szervezésekről, műszaki fejlesztésekről (Folytatás az 1. oldalról.) Szövetkezetben hatan végzik csaknem hetven munkás és a vállalkozás ügyeinek bonyolítását, ám sajnos, jelenleg még inkább jellemző az inproduktívok húsz vagy még ennél is magasabb hányada a szövetkezeti összlétszám- ban. Persze, remélhetőleg nem sokáig, mert a gazdálkodás eredményessége miatt ezen mielőbb változtatni kell. Ezt már saját bőrükön érzékelhetik az ipari szövetkezetbéliek, mert a rendelkezések szerint minden egy forint kifizetett bér után ötvenöt fillér közteherviselési adót kötelesek befizetni. A kevesebb emberrel — nagyobb intenzitással elvet felismerték már a Salgó-cipő- sök, a Pásztói Építő-, Szerelő- és Szolgáltatóipari Szövetkezetben és Szécsényben, a szolgáltatásokkal foglalkozóknál. A végbemenő változásokra történő reagálás másik jellemzője, hogy alig három héttel ezelőtt tizenhat ipari szövetkezet — a licencek jobb hasznosítása, a piaci követelményekhez való rugalmasabb alkalmazkodás, az intenzív fejlődés elősegítése érdekében marketingtársaságot hozott létre. Az eddig egymástól széttagolt egységek a maguk közti kooperációval sokkal hatékonyabban tudnak eleget tenni az előttük álló feladatoknak. Mindez — miként Krisch Árpád, a megyei KISZÖV elnöke, a most folyó műszaki és közgazdasági hónap alkalmából tartott tegnapi előadásában hangsúlyozta —, enyhít a népgazdaság terhein is, hiszen a szövetkezetek így még jobban képesek importot kiváltó, s főként tőkésexportra történő gyártás- élénkülést elősegíteni. Jó példák vannak már erre, miként a drégelypalánki Szon- dy szövetkezetben, ahol az eddig külföldről behozott ferritizzító kismekencék gyártástechnológiáját maguk dől - gozták ki úgy, hogy a hazai igények kielégítése mellett már szállítanak Irakba, Indiába, s több afrikai fiatal államba. Ugyanerre a jó eredményre jutott kiskazánjaival a nagybátonyi PENTAMER Szövetkezet, vagy a káliói kisszövetkezet, ahol az eddig egyszer használatos, Olaszországból nagy mennyiségben behozott orvosi fecskendőket aképpen regenerálják, hogy tíz alkalommal is igénybe vehetők. Az ipari szövetkezetekben tovább kell alkalmazni a cégen belüli kisvállalkozási formákat, miként teszik ezt Szécsényben. Ám emellett serkenteni az új technológiák bevezetésére, a munkahelyek és a vezetési rendszerek korszerűsítésére. Ez utóbbira jelesül megemlíthető a Salgótarjáni Szolgáltató Ipari Szövetkezet, ahol az inproduktiv létszámot jelentősen lecsök- kentve, idén áprilistól már ágazatvezetői rendszerben dolgoznak. E komplex területen egyébként az utóbbi időkben a legtöbbet a Pásztói Építő-, Szerelő- és Szolgáltatóipari Szövetkezet nyújtotta, ám újabban a többiek is igyekeznek velük lépést tartani. A XII. nógrádi műszaki és közgazdasági hónap - alkalmából tegnap több előadáson is foglalkoztak me- gyeszerte a vállalati rugalmassággal, a további fejlesztésekkel, az időszerű anyag-, energia- és eszközgazdálkodással. Ülésezik a lengyel parlament Varsóban kedden délelőtt megnyílt a lengyel parlament ülése. Első napirendi pontként Franciszek Rusek legfőbb ügyész beszámolt a törvényesség erősítésére tett lépésekről, valamint a különböző negatív társadalmi jelenségek (munkakerülés, alkoholizmus) elleni harcáról. A PAP lengyel hírügynökség értesülése szerint a parlamenti képviselők egy csoportja indítvánnyal fordult a szejmhez: vonják felelősségre az ország volt kormányzatának néhány tagját. Egyelőre nem ismeretes, hogy név szerint kikről lenne szó. A képviselők az alkotmányra, az állambíróság létrehozásáról márciusban elfogadott törvényre, valamint a parlament ügyrendjére hivatkozva terjesztették be javaslatukat — közölte a lengyel hírügynökség. (MTI) Tüntetés Dániában Több mint ötvenezren tüntettek hétfőn Koppenhágában és Dánia más nagyvárosaiban a konzervatív kormány gazdasági programja ellen. A fővárosban tartott nagygyűlésen a szakszervezeti szónok hangsúlyozta, hogy a kormány politikája az ország minden problémáját megoldatlanul hagyja, és a családosoknak, a munkanélkülieknek, valamint a fiataloknak kell viselniük a terheket. Dániában már három hete tartanak a tiltakozó felvonulások a kormány programja ellen. Az osztrák nagykövet fogadása Dr. Arthur Agstner, az Osztrák. Köztársaság budapesti nagykövete hazája nemzeti ünnepe alkalmából kedden fogadást adott rezidenciáján. A fogadáson részt vett Marjai József miniszterelnökhelyettes, Púja Frigyes kül- ügy-, Schultheisz Emil egészségügyi miniszter, Cservenka Ferencné, az országgyűlés al- elnöke, Bajnok Zsolt államtitkár, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke, valamint a gazdasági, a társadalmi, a kulturális élet több képviselője. Megjelent a budapesti diplomáciai testület számos vezetője és tagja is. (MTI) Washingtoni tanácskozás Határozott hangú szerkesztőségi cikkben ítéli el a Pravda keddi száma „a kommunista országok demokratizálásának" kérdéseiről a múlt héten Washingtonban megtartott konferenciát. Az amerikai külügyminisztérium szervezésében megtartott tanácskozásnak, amelyen beszédet mondott George Shultz külügyminiszter is, a lap szerint lényegében az volt a feladata, hogy „megvitassa a Reagan elnök által meghirdetett kommunistaellenes kereszteshadjárat gyakorlati teendőit.” A konferencián Shultz külügyminiszter fellengzős stílusban arról szónokolt, hogy az Egyesült Államok megduplázza a demokrácia nerpzetközi méretű fejlesztése érdekében tett erőfeszítéseit és külpolitikájában központi feladatnak tekinti a demokrácia kiterjesztését és védelmét. Ennek kapcsán durva támadásokat engedett meg magának a szocialista országok ellen. „Shultz úr eközben természetesen egy szóval sem említette, hogy ki ruházta fel az Egyesült Államokat a demokrácia, az emberi szabadság és jogok védelmezőjének szerepével, vagy hogy van-e egyáltalán erkölcsi joga az Egyesült Államoknak e szerepre pályázni. Ezek a kérdések óhatatlanul felvetődnek egy olyan ország vezetőinek képmutató kijelentései hallatán, ahol naponta, minden területen lábbal tiporják a demokráciát, az emberi szabadságot és jogokat. Vagy talán a demokrácia példájának tekinthető, hogy az Egyesült Államokban elnökké, vagy mint a hivatalos amerikai propaganda nevezi, «-a nép választottjává« válhat valaki, aki a választásra jogosult amerikai állampolgárok alig több mint egynegyedének szavazatát nyerte el” — írja a Pravda cikke, emlékeztetve a továbbiakban a munkaképes lakosság egytizedét érintő munkanélküliségre, az óriási méreteket öltő bűnözésre, az Egyesült Államokban még ma is fellelhető faji megkülönböztetésre. ' _ _ „Shultztól és kollégáitól természetesen senki sem kívánja megtagadni a jogot, hogy dicsérjék az Egyesült Államokban fennálló rendet, előnyben részesítsék az amerikai életformát” — állapítja meg a Pravda. A cikk ugyanakkor felhívja rá a figyelmet, hogy a washingtoni tanácskozáson nem is erről volt szó, hanem kísérletről, hogy megpróbálják rákényszeríteni más népekre ezt az életformát, durván beavatkozva ezzel más államok belügyeibe. „Erre szólított fel beszédében az amerikai külügyminiszter — mintha nem léteznének az államközi kapcsolatok általánosan elismert normái, nem létezne az ENSZ alapokmánya és a helsinki záródokumentum, amelyek egyértelműen megtiltják minden országnak a mások belügyeibe való beavatkozást. A washingtoni értekezlet szervezői nyilván azt sem tudják, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok 1933-ban, a diplomáciai kapcsolatokat felvéve, éppen az amerikai fél kezdeményezésére kölcsönösen vállalta, hogy feltétlenül tiszteletben tartja a másik fél jogát, úgy rendezi be életét, ahogy maga kívánja, s azt is, hogy tartózkodik a másik fél belügyeibe történő bármiféle beavatkozástól.” A szerkesztőségi cikk végezetül hangsúlyozza, hogy „veszélyes tévedés volna, ha Washingtonban azt hinnék, hogy az államok viselkedésének nemzetközi normái csupán más országok számára léteznek, az Egyesült Államokra nézve nem érvényesek.” Közoktatás-politikai aktíva (Folytatás az 1. oldalról.) tartalmi feladatokat részletezte. Hangsúlyozta annak jelentőségét, hogy a tartalmi korszerűsítés feltételei az iskolák belső életének stabilizálását, ugyanakkor rugalmas voltát s a pedagógusok tovább növekvő szerepét a korszerűsítés folyamatában, építve a társadalom, az ifjúsági szervezet, a család segítségére is. A tartalmi továbbfejlesztés irányai közül, többek között, kiemelte az anyanyelvi nevelés fejlesztésének, a társadalomról szóló ismeretek _ gazdagításának, a világnézetet megalapozó ismeretek hatékonyabbá tételének, az idegen- nyelv-oktatás fejlesztésének, az értelmesebb, jobb politikai tájékoztatásnak, a reálisabb valóságlátásra való nevelésnek szükségességét. A továbbiakban, kérdésekre válaszolva, még számos más kérdésről szólott, például az ötnapos tanítási héttel kapcsolatos feladatokról, a pedagógusok élet- és musikakö- rülményeinek alakulásáról, a szakemberképzés problémáiról. A megyei közoktatás-politikai aktíva igen eredményesnek bizonyult, a résztvevők választ kaptak napjaink oktatáspolitikájának időszerű kérdéseire. Az elkövetkezendőkben a Központi Bizottság állásfoglalása alapján az elvi egység erősítése, az egységes cselekvés módozatainak kimunkálása folyamatosan történik, a nevelőtestületek elemzéseiben a helyi sajátosságokkal gazdagodva, feladatmeg- határozásadkban tartalékaikra gondosan építve, a tartalmi munka mind eredményesebb megvalósítása jegyében. Gázon István, az MTI munkatársa írja: Az argentin—brit viszály, mosolyognivaló „melléktermékeként” musicalháború ígérkezik a két ország között. Az „Evita” című világhírű angol zenés játék ellenpárjaként Argentínában elkészült a saját gyártmányú „ellen-Evita”. Mindkét darab Éva Perón életéről szól. Az angol változatából világsiker lett a címszereplő „Ne sírj értem, Argentína” dala: az argentin változatban viszont Éva Perón azt fogja énekelni: „Sírok érted Argentína”. A kívülálló szemével nézve tulajdonképpen teljesen mindegy, hogy a hajdani bálványért sír-e Argentína, vagy a hajdani bálvány sír-e Argentínáért. A brit—argentin ellentétek fényében érthető, hogy az angol ,..Evita” a tiltott művek listáján szerepel Argentínában, de az sem biztos, hogy az egykori peronista példakép a mai Argentínában megnyerheti a katonai vezetés tetszését. Az argentin tábornoki kar ugyanis hadban áll a perom'z- mussal. A mozgalom névadóba. Juan Domingo Pc-ón ugyan már régóta halott, de a Argentin tü NÖGRÁD — 1982. október 27., szerda közte és az argentin hadsereg között évtizedekkel ezelőtt kezdődött „magánháború” folytatódik. Perónt kétszer távolította el az elnöki székből a hadsereg, de a minden vereséget túlélő politikust kétszer juttatta vissza a Casa Rosadába — az elnöki palotába — a peronisták pártja. A vezető halála után második feleségét — Isabell Perónt — űzte el a katonai államcsíny az országból. De a peronizmus se nem halott, se nem száműzött, újból a szintre lépett s visszaköveteli magának a hatalmat. Tanulmányok, elemzések, cikkek egész sora bizonyította, hogy törvényszerű volt a peronizmus soros veresége és a katonák közbeavatkozása 1976-ban. Valóban, a peronizmus, ez a se párt se mozgalom, a vezető halála után lassan szétbomlott. Már nem tudta magába olvasztani az eltérő érdekeket, alkalmatlanná vált az ország gazdasági, politikai irányítására. A peronizmus bukása után a hadsereg próbálkozása is kudarcba fulladt. A hatéve*! katonai kormányzás mérlege rendkívül rossz: az ígért gazdasági fellendülés helyett tartós visszaesés, megfékezhe tétlennek látszó infláció, a megélhetési költségek állandó emelkedése, egyre nagyobb arányú munkanélküliség. A kíméletlen rendteremtés árát sem hajlandók elfogadni az argentinok. A katonai puccs utáni leszámolás áldozataiért, a nyomtalanul eltűntek ezreinek sorsáért a hadseregnek előbb-utóbb vállalnia kell a felelősséget. A gazdasági válság természetszerűleg hozta magával a társadalmi feszültségek kiéleződését. A politikai pártok tehetetlefisége miatt csalódott középrétegek hamarosan belátták, hogy a hadsereg a „két rossz” közül talán a nagyobbik, s lassan az argentin vezető gazdasági köröknek is elegük lett a hazai ipart sorvadásra ítélő gyógymódból. Egyre erőteljesebbé vált a demokráciát visszakövetelők hangja. A politikai pártok is magúkból tértek a puccs utáni hov=zú kábu’atból. Félretették egymásközii hagyományos ellentéteiket, s közösen léptek fel a katonákkal szemben. Szorult helyzetükben meglehetősen kockázatos lépésre szánták el magukat a tábornokok, Idén áprilisban az argentin hadsereg megpróbálta erőszakkal visszahódítani Nagy-Britanniától a több mint száz éve követelt lalkland- (Malvin-) szigeteket. A háború rövid nemzeti egységet teremtett a katonák körül, ám a vereség azonnal szétrombolta ezt az egységet. A hadsereg is meghasonult önmagával. Tisztogatásokkal, kényszernyugdíjazásokkal ugyan egyelőre helyreállt- a parancsnoki karban a rend, de minden jel arra mutat, hogy a katonai kormány már abban bízhat igazán, hogy a pártok közt nagyobb lesz a széthúzás mint az összetartás, s így végső esetben 1984-ben a katonaság „nyugodtan” visszavonulhat a laktanyákba. Ez a remény nem is annyira megalapozatlan. Tény, hogy az öt legnagyobb argentin párt több mint egy éve laza egységfrontot hozott létre. Az együ11műkő d és nek úgyanakkor csak a katonai vezetéssel való szembenállás az egyedüli alapja. Konkrét politikai programról, gazdasági elképzelésekről még nem tudtak megegyezni a pártok. A jelenlegi helyzetben a szervezett ellenzék a spontán népi megmozdulások után halad s nem vezeti azokat. A pártok laza egységét a peronista egységtörekvések is veszélyeztetik. Perón pártját, jusztíciona- lista pártot a többiek korábban sem szívlelték s ma sem nézik jó szemmel a peronizmus régi nagyságának feltámasztására tett kísérleteke1. A peronizmus legfontosabb tömegbázisa a hivatalosan megszervezett szakszervezeti mozgalom volt. A katonák éppen ezért először a szak- szervezeteket oszlatták fel és olyan új szakszervezeti törvényt hoztak, amely meg akarja gátolni a peronista szakszervezeti központ feltámasztását. A szakszervezeti egység helyreállítására tett első kísérlet felemás eredménnyel zárult: a különböző szakszervezeti irányzatoknak sikerült ugyan a kormány tilalma ellenére a közelmúltban egy több tízezres nagygyűlést megszerveznie. de a várt kibékülés elmaradt. Az argentin szerzők jó- vol'ából ismét életre keit Evita egyelőre joggal énekelheti: „Sírok érted, Argentína”.
