Nógrád. 1982. október (38. évfolyam. 230-256. szám)
1982-10-26 / 251. szám
Színvonalasabb egészségügy! ellátáshoz Több ápolónő és asszisztens kell! Elmélet... „.és gyakorlat Gyógyintézetekből, rendelőkből csaknem 3 és fél ezer egészségügyi szakdolgozó, többek között ápolónő, asszisztens hiányzik. Hivatalosabban fogalmazva: a legutolsó rendelkezésre álló adatok szerint országosan az egészségügyi szakdolgozói állások 3,1 százaléka betöltetlen. Nagy azonban a területi szóródás. Míg Budapesten 6.4, Békés és Pest megyében 3,2, Győr- Sopron és Zala megyében 0.9 százalékos a hiány. Egy más fajta statisztika arról tudósít, hogy az egészségügyi szakdolgozók 86 százaléka szakképzett, s az átlag .magába foglalja a 81,6 százalékos Csongrád, a 89,8 százalékos Veszprém megyét és a 82 százalékos Budapestet. Hogy végül is; milyen a mai helyzet? Megítélése nézőpont kérdése. Egy bizonyos: az utóbbi években mindkét vonatkozásban folyamatos javulás tapasztalható, s ez összefügg a szakemberképzéssel. Az egészségügyi szakközép- és szakiskolák évről évre több fiatalt vesznek fel, s így töb-- bet is bocsátanak ki. HIVATÁSUKRA FELKÉSZÜLTEN Hazánk 49 egészségügyi szak- középiskolájában például az idén júniusban 2 ezer 950 fiatal végzett, három év múlva pedig már csaknem 4 ezer 100-an kapnak: érettségi bizonyítványt, amely egyben általános ápolói és általános asszisztensi szakképzettséget is ad. Hasonló tendencia érzékelhető a hároméves képzési idejű egészségügyi szakiskolákban. A 23 intézményt az idén több mint 1 ezer 500- an hagyták el hivatásukra felkészülten; két év múlva ez a szám pontosan 450-nel lesz magasabb. S biztatóak a későbbi évek is. Most szeptemberben például minden korábbinál több első éves lépte át az iskolák küszöbét. Az Egészségügyi Minisztérium következetesen figyelemmel kíséri a gyógyító-megelőző intézmények szakemberellátottságát, s az igényekhez igyekszik igazítani a. képzést. Az iskolákba felvehető diákok számának nincs felső határa, ezt a szakmai igények és a tárgyi feltételek — tantermek mennyisége, iskolák befogadóképessége — szabják mag. Ez utóbbiakban pedig a megyei tanácsok, tudnak változtatni, javítani. Nos.-tapasztalható, hogy az utóbbi években a fővárosban és a megyék legtöbbjében felismerték: — és a tettekig is eljutottak — színvonalas egészségügyi ellátás nem létezik kellő számú ápolónő, asszisztens nélkül. 3 ha több szakdolgozót igényelnek a kórházak, a rendelők, lehetőleg többet kell képezni! Példák bizonyítják, hogy ha a megyei egészségügyi és művelődés- ügyi szervek megtalálják az egymáshoz vezető utat, megértik egymás gondját, fellelik azok enyhítésüknek a módját is. így sikerült többek között tavaly csongrád és Fejér megyében, az idén pedig Pest megyében és a fővárosban új szakközépiskolai, Budapesten, Pest és Zala megyében új szakiskor lai osztályokat indítani, A pályázó diákok megelégedésére, örömére is. ÉRDEKLŐDŐ FIATALOK Nő ugyanis a fiatalok érdeklődése az egészségügyi pályák iránt, ez is az utóbbi évek egyik kedvező jelensége. Az okok sorában kétségtelenül helye van annak, hogy az egészségügy mindinkább a társadalom figyelmének a középpontjába került: hogy eredményesebb a pályaválasztási propaganda; hogy néhány éve rendezték a szakdolgozók fizetését... De semmiképpen sem utolsó az okok között, hogy a „helyére került” a szakképzés. 1975. — e téren fordulópontot jelentett. Korábban a szakdolgozókat speciális, konkrét szakmákra készítették fel; a szakközépiskolákból, vagy a mai középfokú szakiskolák elődjének számító tanfolyamokról például ápolónők, gyermekápolónők, szülésznők, laboratóriumi, röntgen-, vagy más asz- szisztensek kerültek ki. Egy pályán indultak tehát el, s ha családi, vagy más okból arról le kellett térniük, csaknem a nullpontról kezdhették újra áz életüket. Hátrányos volt ez a képzési mód azok számára is, akik következő lépésként egyetemre, vagy főiskolára szerettek volna menni. A korai specializálódás háttérbe szorította az általános képzést. A középfokú egészségügyi szakoktatás 1975-ös korszerűsítése — ma így ítélik meg 'az Egészségügyi Minisztériumban — sikeres volt, nem szükséges változtatni a közeli jövőben •sem a mai képzési rendszeren. Általánosan művelt és az ^ orvostudomány alapjait kellőképpen ismerő fiatal szakemberek — általános ápolók és általános asszisztensek — hagyják el ma az.egészségügyi szakközépiskolát, és a speciális szakismereteket 10 hónapos munka melletti tanfolyamon sajátíthatják el. Az sem elhanyagolható szempont, hogy Összesen 23 szakterület közül választhatnak. Hasonló lehetőségeket' kínál diákjainak a szakiskola; közülük a törekvőbbek az érettségit a dolgozók középiskoláiban tehtetik le. sokan vállalkoznak erre.... Kérdés azonban, hogy hányán érnek célba? Kétségtelen, hogy nem mindannyian. Sokan menet közben jönnek rá arra, hogy pályát tévesztettek, erejüket meghaladó feladatra, vagy egyáltalán nem ismert, s nem is könnyű munkára vállalkoztak, s otthagyják az iskolát. Mások magát az iskolát végigjárják, s csak az utolsó csengetés után vesznek új irányt, összességében azonban a szakközép- iskolát és a szakiskolát évente elvégzettek 85—95 százaléka ténylegesen is elfoglalja maga i választotta helyét a gyógyintézetekben, a rendelőkben. s ez bizonyítja, hogy az iskolákban jó a hivatásra nevelés. Értékéből valamelyest bizonyára rontana, ha lenne adat arra, hogy hányán fordítanak hátat egy-két év után az egészségügynek. Nem kevesen lehetnek. Az egészségügyi szakoktatás minisztériumi Tezetői azonban úgy ítélik meg: — anélkül, hogy az iskola felelősségét csökkenteni akarnák — javítani kell a munkahelyek megtartó erejét, a munkahelyi légkört, jobban meg kell becsülni a szakdolgozókat. Hogy a jövőben lesz-e elég ápolónő? Ez nemcsak a szakképzésen múlik. Deregán Gábor Rajiunk múlik, lesz Veszély a lakásban Megkezdődött a fűtési idény, s a lakások kisebb hányadában melegítő központi fűtéstől eltekintve, ilyen vagy olyan formában lángok lobbantak fel. Hogy mennyire nem veszélytelen a meleg, azt bizonyítja, hogy az elmúlt fűtési idényben a megyében 46 tűzeset keletkezett a fűtőberendezések használata közben. A kár meghaladja a félmillió forintot. A sugárzó hő 13, a nem megfelelő állapotú, tisztaságú kémény 6, műszaki hiba 27 esetben okozott bajt. Néhány intő példa: Januárban Mátranovákon egy rosz- Kul karbantartott olajkályha szabályozójából kifolyó olaj gyulladt meg, a kár 34 ezer forint, a károsult elsőfokú égési sérülést szenvedett. Ugyanebben a hónapban Salgótarjánban az olajkályha sugárzó hője felgyújtott egy felvonulási épületet, a kár több, mint 40 ezer forint volt. Februárban ugyancsak egy rossz olajkályha 120 ezer forintos kárt és elsőfokú égési f»rülé- seket okozott egy salgótarjáni otthonban. Ezen is túltett az áprilisi idegéri tíjz, ami szintén adagolóhiba. illetve a kályha gondozallansága következtében lobbant fel. A szoba teljesen kiégett, a,kár 220 ezer forint volt! Kétségtelenül az olajkályha a legveszélyesebb tüzelőeszköz, de* más fűtési módok is okozhatnak bajt. Januárban Salgótarjánban. a Lovász József utón például villanytűzhely sugárzó hőjétől gyulladt meg a íüggöny, s hogy a szoba nem égett ki, csak annak köszönhető, hogy időben észrevették a bajt. Már a nemrég megkezdődött fűtési idény első tüzéről is számot adhatunk. Október elején történt Balassagyarmaton. Fgy kályhából kipattanó szikra me'"r.-"!;'.o'.ta a ncó’.ót. A gyors közbeavat’*.-' as eredményeként ,jcsak” ötezer forint a kár. Jól áttekinthető, tágas eladóteret terveztek a Nógrád megyei Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat új pásztói ABC-áruházának. Az udvarias kiszolgálás és a gazdag áruválaszték még tovább növeli a népszerűségét a Nógrádi Sándor-lakótelepi boltnak. Nem csupán az üzemek Szemétügyek Hajlamosak vagyunk a környezetszennyezést csupán a gyárak, üzemek környezetrongáló felelőtlenségével azonosítani. Pedig a közelünkben szükségszerűen keletkező hulladékkal,- nemtörődömséggel mi is szennyezünk. Azonnal egy hiteles példa: a szerkesztőségi szoba ablakán át látom, amint dekoratőrök egy úgynevezett megállítótáblát feliratoznak. Az öntapadós betűk hulladék papírját a földre dobják, s azt már viszi is a szél. Gondoljunk bele, hányszor vettük szánkra a köztisztaságiakat, amikor fölfedezzük lakóhelyünk, környezetünk szennyezettségét. De! Fölöt- lött-e a kérdés: ki szemetel? Azokban mindenesetre igen, akik révén már kikerültek a plakátok a falakra „Nem bántja a szemét?” címmel, és természetszerűleg abban is, aki hivatalból • „szemetel” (ahogy a szemétszállítást egymás között a köztisztaságiak nevezik). — Ha idegen jön a városba, akkor a- magyar városok átlagos tisztaságát találja — mondja Balogh Iván, a salgótarjáni tanács városgazdálkodási üzemének vezetője arra a kérdésre, hogy milyen tisztának tartja ő a várost. — Az általános szabad szombat és a munkaerőgondok ellenére - hét végeken, ünnepnapokon is sikerül megoldani az idegenforgalomban kiemelt helyeken és a város- központban a takarítást. Más kérdés, hogy mi, városlakók, hogyan vigyázunk mások munkájára. •e kár! Hogy kerülhető el .a veszély? Csak engedélyezett típusú, kifogástalan műszaki állapotú berendezést szabad használni, gondoskodni kell a felügyeletről, melyet csak arra alkalmas személy láthat el. A sugárzó hőnek kitenni éghető anyago-t veszélyes, ha elkerülhetetlen, hőszigetelő lemezzel kell csökkenteni a hősugárzást. Éghető padlójú helyiségben a hagyományos anyagokkal fűtő kályhák ajtaja elé parázsfogó lemez szükséges és íermé'zAr-en megfelelő kémény, jól összeillesztett és rögzített füstelvezető cső és szabályos salaktárolás előzheti ut»g a kárt, a tragédiát. Joviális öregúr utolsót szippant a cigarettából és begyakorlott mozdulattal a vu, noüy föl' tudják-e rüghl.. egy arra haladó teherautóra. Azonnal fölszedni! — hangzik a dörgedelem az öreg- úrtól, s hozzá a megjegyzés a neveletlenségről, a felelőt-, lenségről. A fiúk megszeppenve szedik fel az uzsonna roncsait, ám az egyik az öregúr kezébe nyomja a csikket. Már-már pofonra lendül a kéz, de végül is az egy méterre álló szeméttartóba kerül a Szimfónia maradéka is. * — A lakótelepeken rosz- szabb a helyzet, mint a családi ‘házas övezetben. Ügy tűnik, ott, ahol ismerik egymást az emberek és jobban ügyelnek a sajátjukra, tisztább a környezet. A lakótelepeken valahogy személytelenné vált minden. Úttisztítóink a megmondhatói, mi mindent találnak a lépcsőházak előtt... Legutóbb például egy nagy lábast, tele pörkölttel ... — mondja Balogh Iván. Apró eset, de megesett. Nyolcemeletes blokkház. A negyediken a ház asszonya megtisztítja virágládáit a hervadó muskátlitól. Ez eny- nyit jelent, hogy nagy lelki nyugalommal a legegyszerűbb helyre, a ház előtti zöldbe dobálja a színevesztett növényeket. A másodikon „sorstársnőjét” mindez nem zökkenti ki egykedvű könyökléséből mindaddig, míg a szél a gazt be nem sodorja az erkélyére. Az ebből keletkezett perpatvart illetlenség lenne leírni. — Nem a takarítás kevés, a szemetelés sok — folytatja Balogh Iván, mintegy mottójaként annak a tanácskozássornak, melyek az utóbbi időben a köztisztasággal, a környezetvédelemmel foglalkoztak. — A lakótelepek és építési területek, sok i helyen azonosak s ez az ottani takarítási munkákat lehetetlenné, hiábavalóvá teszi. S a lakók, ha látják, hogy a vállalati gépkocsik le-föl járkálva szétNÓGRÁD - 1982. szórhatják a szemetet, ter-^ mészetesnek tartják, hogy a csikket a lábuk elé dobják. Bár joguk van dolgozóinknak a helyszíni bírságolásra, nehéz a helyzetük, sokszor kinevetik őket... * Falun könnyebb a szemét eltüntetése, gondolhatnánk. Kazáron, Mátraszelén már járnak a konténerek. ' — A lakosság igényeinek tettünk eleget az intézményesített szemétszállítás megszervezésével — mondja Salamon Ferenc, a Kazéri közös községi Tanács elnöke. Egyszerűnek tűnik a helyzet, hiszen a nagybátonyi községgazdálkodási vállalat együttműködésével és jelentős megyei támogatással megteremtették a feltételeket. Ám mégis furcsa eset állt elő. A lakosság kérésének teljesítése, éppen a lakosság körében talált ellenvetésre. — A konténer árát, \ arányosan a szobák számának megfelelően, a lakosságnak kell megfizetni. Ez egyszeri költség — veszi át a szót Simon Istvánrfé, a végrehajtó bizottság titkára. — A szállításra még csak árajánlatot kaptunk, de nem több, mint a városi szemétdíj. Ennek ellenére többen visszahozták a határozatot, valószínűleg úgy gondolták, hogy ez teljesen ingyenes szolgáltatás lesz. A tanács jelentős összeget szánt a szemétszállításra, ötszázezer forinttal járul hozzá a speciális gépkocsi vásárlásához, magára vállalja a kukák javításának, pótlásának költségét és a szeméttelep kezelésének díját is. Ezzel nem terheljük a lakosságot... Talán nem volt megfelelő az információ. Azért talán, mert a panaszttevők közül többen is tudják, hogy jelentős összeget emészt fel a község tisztán tartása, s azzal, hogy a tisztaság közös ügy, az ő ügyük is. * A szemét eltakarítására meghatározott összeg áll rendelkezésre. Túlköltekezni egyre kevésbé van lehetőség. Van már példa hazánkban és külföldön, hogy súlyos, pénztárcát érintő szankciókkal próbálnak tisztaságot teremteni. Ez lenne a megoldás? Avagy ez is csak addig, amíg a pénzt sajnáljuk kidobni szemétre?! Zengő Árpád 26., kedd 5
