Nógrád. 1982. október (38. évfolyam. 230-256. szám)

1982-10-24 / 250. szám

Kölcsönzött riport

Könyvszínpad a főiskolán

A magnófelvétel „belső használatra”, a salgótarjáni Pénzügyi és Számviteli Főiskola hallgatói számára készült. A „kollégiumi stúdió” riportere T. Pataki Lászlóval, a főiskola Aula Színpadának, vezetőjével készített interjút, annak apropójából, hogy a színjátszó csoport ebben a ;,tanévaQban” profilt váltott. Lévén azonban a főiskola a megye egyetlen felsőoktatási intézménye korántsem érdektelen, milyen kulturális élet zajlik falai között, s hogy milyen kisugárzó hatása van az intézményben folyó művelődési tevékenységnek.

A kölcsönkért riport jó alapot nyújtott arra, hogy bepillantsunk a főiskola, illetve annak kulturális életében meghatározó szerepet játszó — nevében is megújult — Aula Könyvszínpad „lapjaiba”..

Az Aula Színpad 1978-ban alakult. Hogy megértsük a színpad létrejöttének alapvető jelentőségét^ utalnunk kell arra, hogy a főiskola hallgatóinak nagy része gimnáziumban érettségizett, ahol — bár meglehet érdeklődésük kezdettől a „reál” tárgyakra irányult ez irodalommal és a többi művészeti ággal is szoros kapcsolatban voltak. A pénzügyi és számviteli főiskokín ezzel s '.emben csaknem kizárólag szaktárgyakat tanulnak a hallgatók. Ez elsősorban az első éveseknek okoz gondot, okik azután vagy rátalálnak kulturális igényeik kielégítésének módjára, vagy „leszoknak” az efféle szellemi táplálékról.

Természetesen a főiskola vezetői is érzik ennek az egyoldalúságnak a veszélyét, lehelősegeik ugyanakkor korlátozottak. Néhány kampányszerű rendezvénysorozattól eltekintve á folyamatot évek óta az Aula Színpad jelenti.

ma. A bemutatott darabokat olyan jeles szerzők neve jegyzi, mint Páskándi Géza, Radványi Ervin stb. Az előadások színvonaláról városi, megyei, megyén túli meghívások tanúskodnak.

Ezek a meghívások nem egyszerűen egy jól működő színjátszó csoport bekapcsolódását jelentették a megye amatőr mozgalmának (Vérkeringésébe, de legalább ennyire jelentették magának a főiskolának a „nyitását”, bekapcsolódását a megyeszékhely köz- művelődési életébe. Az Aula Színpad azzal, hogy kilépett a főiskola falai közül, egyúttal közvetítő szerepet is felvállalt. Tette ezt tudatoson, ily módon is érzékeltetve a főiskola jelenlétét a városban.

Annál meglepőbb, hogy ez év szeptemberétől — a főiskola fennállásának 10. évében — épp ily tudatosan fordultak befelé...

Egv megveszerte „számon tartott.” együttes esetében a profilváltás — ha úgy tetszik

— közügy. Ilyesformán okára és mibenlétére is ioggal kíváncsi a közvélemény. Az különösen érdekes lehet, hogy milyen választ ad a színpad vezetője, a „váltásban” leginkább érintett közösség, a főiskolások kérdésére. Hallgassunk hát bele a kölcsönkért riportba! A „kollégiumit stúdió” riporterének kérdésére T. Pataki László a következőket mondta;

— Sakknyelven szólva, a korábbi években ■ „kitámadtunk’’. Kicsit talán át estünk a ló túlodalára, amikor — a főiskola zászlaját lobogtatva

— minden külső meghívásnak (olykor kihívásnak) eleget tettünk. Viszonylag ritkán léptünk fal saját- falaink közölt, kevesebb energiánk maradt önmagunkra figyelni, a belső építkezésre.

Tulajdonképpen ennek felismerése késztetett arra, hogy — a csoport tagjainak egyetértésével — változtassunk korábbi játékfelfogásunkon~ stílusunkon. A profilváltásnál három további realitást vettünk figyelembe. Az első — s talán legfontosabb — a főiskolai hallgatók tanulmányi leterheltsége. A másik realitás, hogy a színpadnak elsősorban mégis csak a kollégium kulturális életét kell belülről gazdagítania. Harmadszor a színjátszó fesztiválokon (én inkább versenyeknek nevezném szerzett tapasztalataink erről győztek meg bennünket, hogy az amatőr mozgalom vezetői mindinkább a profi színházak mércéjét erőltetik az amatőr csoportokra. Ha tehát az amúgy is hullámvölgyben lévő mozgalomban szeretnénk érvényesülni, akkor olyan elvárásoknak kellene eleget tennünk, amelyek a mi céljainkkal tulajdonképpen ellentétesek.

Szeretném azonban hangsú- lyozni, hogy a mostani „pályamódosítás” nem kényszer- pályát jelent. Ellenkezőleg! Szándékunk szerint a könyvszínpad gyakoribb találkozást biztosítana a közönséggel. ^A kollégium klubhelyiségében tartandó előadások ugyan lemondanak a színészi játékról és a térbeli mozgásról, de az irodalmi feldolgozásokban a dramatizálások színkázszerű- ek lesznek, tehát a púroeszé- dek „párbeszédszerüen” hangzanak el stb. A felolvasó színháznak ez a sajátos vállfája olyan szereposztást tesz lehetővé, amely a könyv színpad műsorait az „élet és irodalom” színpadává avathatják. Magyarul, nem ahhoz az iskolai irodalomórához fognak hasonlítani a műsorok, melyen a tanár bácsi felolvassa vagy elmondja, mit csináltak a végvári vitézek. Nálunk — ha a téma azt kívánja — maguk a végvári vitézek szólalnak majd meg..,

Iványi Ödön rajzai

Persze az Aüla nem egyszerűen kulturális műhely, hanem mindenekelőtt irodalmi színpad, s mint ilyen — úgymond —■ színpadi produkciók létrehozója. Színpadát azonban hiába keresnénk a főiskola modern épületében. A csoport — mindennemű színpadtechnikai kellék és berendezés nélkül — az épület előcsarnokában, aulájában készíti színpadra szánt műsorait.

Ennek ellenére már iaz első évben 8 bemutatót tartottak, amely a következő, 79/80-as tanévben már 15-re emelkedett, és azóta sem volt kevesebb az éves elöadáspk száNem ismerjük a magnóriport kollégiumi visszhangját A színpadvezetó — általunk kissé tömörített — véleményéből azonban egyértelműén kitűnik, hogy a főiskolás színjátszók „pálfordulása egyúttal az amatőr színjátszó mozgalomból való kilépésüket i.s jelenti. Igaz, ami a mozgalom szempontjából veszteség, az a „számvitclis” közösség számára még nyereség lehet.

De vajon a kollégium falai közé vonult Aula Könyv- színpad betöltheti-e továbbra is azt a közvetítő, kisugárzó szerepét, amellyel az általa képviselt intézmény jelenlétét érzékeltette a városban, a megyében? Ennek az úttörő funkciónak csak egyféleképp tehet eleget; ha nem zárja be maga mögött az ajtót.

Ha nem, akkor felfogható a dolog úgy is, hogy a főiskola már volt jelen a városban, és most a kérdés, hogy a város jelen akarre lenni a főiskolán...

p.k.

Gorkij írta. „Aki rajzolni tud, mélyebben lát

a valóságba.” Dehát ki nem tud rajzolni, aki jó festő, szobrász, vagy grafikus? Mégis akadnak pé űául festők, akik életük során egyáltalán nerr> vagy csak igen ritkán lépnek rajzóikkal!, váz- lataikkail a közönség elé. Nógrád megyében keféjük tartozik Iványi Ödön festőművész is. M’ert van ez? Pontosan nem lehet tudni. A le- hetséges okok között talán valamiféle szemérme »g is ott lappang. Hiszen tudjuk, az írók, kö'tők sem beszélnek szívesen terveikről, még el n-m készüt műveikről, vázlataikról, amelyek az alkotói folyamat során egyébként is igen gyakran és sokszor lényegesen módosulnak. Máskor • sem jutnak a megvalósításig. A vázlatok, jegyzetek - ha megmaradnak — később az irodalomtudomány számára őriznek meg műhely- titk kot. Mindezzel, természetesen, távo ról sem azt a<arom mondani, hagy a festőművész rajzai : »kok őrzői- Az viszont teljesen bizonyos, hogy igen sokat árulnak el magáról az alkotói folyamatról, a művészi gondolat megje enésétól, e ső felbukkanásától kezdve a leendő kép kom- ponc íjának megvalósításáig.

3-rányi Ödön szintén rajzol. Mindig is rajzolt. Ezekb 1 a .cpjaiból most kiállított vagy egy tucatnyit a salgótarjáni Beszterce-íelepi Általános Iskola galériájában. Művész számára mindig is autentikus környezetet jelent egy iskola, őszinte és hó ás gyermekközösségével- Ráadósu. ez 02 intézmény nyitott, galériájába, klubjába betér- hetne-K - be is térnek — a környék lakói, fiataljai is. Friss közönség ez a friss rajznak, a nyúj- tcH'oaó város szélén.

Mit kínál közönségének ez a kis tárlat?

Ványi rajzói képelőzmények. Régi és újabb raj/CKat egyaránt kiállított, tájakról, városképekről, emberekről, közösségi jelenetekről készült

vázlatokat. A tanulmányok, a vázlatok, a részletrajzok - többek között - arra szolgálnak, Hogy a go aolat lejegyzésén túl segítsék a művészt a if-erdő kép kompozíciójának kialakításában- Az alkotási folyamat közben a művész nem ragaszkodik a rajzokhoz, az általuk megfog! o- zott gondolatsorokhoz. Mégis úgy látszik, hegy mindaz, amit Iványi festményeiben, akvareüjai- ben lótn , lényegileg ott van ezeken a rajzokon is, vonalban megfogalmazva.

M ez?

E'scsorban a nógrádi táj és az itt élő ember. Az emlékkének fölvillantják a nógrádi rit- mu-okoí, amelyek oly jellemzőek e tájra, a Cserhát, a Karaacs vidékére- „Hullámzik” ez a tói, a mikszáíhi „görbe ország”, a hegyek, a dombok szerkezete plasztikusan jelenik meg a lapokon. Akvardiben például „rejtettebb” ez a szét kezet, legalábbis Iványiéiban. Ott Inkább a fényben oldódó színek, lebegő párák uralkodnak, nyugalmat és belső derűt sugározva.

Az ember, az ünneplő és a keményen munkálkodó egyaránt ott van a lapokon, bányatelepi környezetben, vagy az építkező Salgótarján főutcáján vonulva, színes szalagokkal, zászlókkal. S látni a ka marató Haton finom vonalú leányportrét is, a művész Zsuzsi leányáról.

Iványi Ödönnek a megyei kórházi galériában is nyílt minap egy kiállítása, ott akvardljeioő! állított ki. További tárlatokra is készül. A közeljövőben Balassagyarmaton és Zabarban. Kissé bizony szűkös műtermében, egy bérház^ padlásán tevekeny életet él a művész, aki pár hétre most az őszies tópartra készül. Keszthelyen ké- szüi föl újabb témák kidolgozására, a pihentető és mégis további munkára serkentő vízparton, c fölszálló ködökbenT. E.

Ám eb futó a pékségben

Radics József 25 esztendős kis- terenyei fiatalember ez év augusztus 26-án bevonuló barátainak búcsúztatása ürügyén alaposan fölöntött a garatra. Nem ritkán fordult ez vele elő, s szürke környezete tudta, bogy ilyenkor fékezhetetlenül viselkedik. Ahogy az alkohol „átvette az irányítást” a fiatalember tettei fölött, ezúttal is fékeveszett randalírozás- ba kezdett. A salgótarjáni Bc- rticzki Máté utca közepén hirtelen letépte magáról zakóját és ingét, s két különböző portára behajítva felszólította az ott-tartózkodó- lcat, mossák. ki meglehetősen liszí.Ulan ruhadarabjait. Rugdosta a kapukat, majd az utcában levő pékség ajtaját. Ezután beverje az ablakot, s odabent boro-j gatni kezdte a berendezést. Egv szemtanú szerint „mint bőszült oroszlán üvöltözött, fenyezető- zött”. Ámokfutásának számos tanúja volt, s akadtak akik rendőrért szaladtak.

Hamarosan kiderült, Radies nem először követett el hasonló jellegű bűncselekményt. Négyszer ítélték már el könnyű testi sértésért, garázdaságért, legutóbb az idén súlyos testi Sértésért, ezt az ítéletet azonban megfellebbezte. A i fellebbviteli bíróság döntése még nem született meg, mikor a fent taglalt cselekményt elkövette. A Salgótarjáni Járásbíróság dr. Kovács Ildikó tanácsa garázdaság vétségéért, — tekintettel arra, hogy Radics többszörös visszaeső —, egy év három hónap börtönbüntetésre ítélte, három esztendőre eltiltotta a közügyek gyakorlásától, egyben elrendelte az iszákos fiatalember kényszer gyógykezelését is. Az ítélet jogerős.

— g. —

Tarkovszkij ró I

r X"*8 " ,rí

es a íukorro!

H

a elhiszik, ha nem, a harminckét évemmel olykor már- már öregnek éreztem magam. Például, amikor a szomszédom nagylánya még rendre csókolomót köszönt nekem.

— Szervusz — bólintottam ilyenkor rezignáltan, mert arra gondoltam, hogy íme itt van ez a tizenhat éves fruska a maga cipő- ka.'Állal felhúzható farmerében, antik nőszobrok idomait sejtető pólótrikójában, s a világ legtermészetesebb hangján azt mondja nekem, hogy csókolom. Mi ez, ha nem az öregedés biztos jele?

Am ez az időszak szerencsére viszonylag hamar elmúlt, ugyanis a kislány egy idő óta sehogyan sem köszön nekem. Ez — fájdalom — nem azt jelenti, hogy én lettem fiatalabb, hanem annak a jele, hogy ö érzi magát — szerintem ’.vljes joggal — felnőtt nőnek, aki méltán . tartja méltatlannak, hogy egy nálánál nem is olyan sokkal idősebb' (életkorom mindössze kétszerese c.z övének!) férfinak előre és csó- kolomot köszönjön. BevalFIATALODOM

lom, örültem ennek a fordulatnak, s már csupán az volt a kérdés, hogyan köszönjek én előre szomszédom hovatovább eladó lányának? E gondom azonban nemsokára megoldódott ama nagy jelentőségű rekonstrukciós fejlesztés révén, amely üzeműnkben akkoriban folyt.

A fejlesztéssel egy időben érettségizett lányok egész csapatát vették fel az üzembe. A csivitelő leánysereg jött, látott és győzött. En a büféablak- nál találkoztam először egyikükkel. Karcsú, magas, kisportolt alakú lány volt. Gondoltam, itt az ideje, hogy megismerkedjünk.

— Kezét csókolom — köszöntöttem illendően.

A szép lány rám nézett, unottan végigmért és azt mondta:

— Szia.

k /c d: "’’kenve fcrdul|Vj tart hátra hr'gy va

ez a lány, de nem állt a nátam mögött senki. így

hát meg kellett barátkoznom a gondolattal, hogy nekem szólt ez a szia. Bevallom, nem volt nehéz. A szívem sarkát melegség járta át. De még eléggé bizonytalan voltam.

Másnap egy kis szőke hozta a felvételi lapját aláíratni.

— Sajnos nem írhatom alá — tártam szét a karom. — Előbb még az aktatologató főosztályon kell magát nyilvántartásba vétetni.

— Most mit cikizel? — nézett rám szemrehányóan a szőke. — Rajzold oda a neved és kész!

Megdqbbant a szívem. Ez már nem lehet véletlen. Lopva végigtekintettem daliás xlakomon cs egyetlen határozott mozdulattal odakanyarítot- tam a nevem a rubrikába.

Ettől kezdve naponta értik hasonló örömteli mrn- '"T|r‘’szW. A ’Awok kerte- t's nÜ tésemre adták'. ' hegy r seppet sem hatja meg őket éveimnek

az övékénél némileg nagyobb halmaza. így történhetett meg, hogy egy szép napon nekiduráltam magam, és óvatos, ám jól érthető sziával köszöntöttem szomszédom serdülő leányát. Ö egy szemvillan- tásnyi ideig csodálkozva nézett rám, de azután rögtön- férfiszívet megdobogtató mosoly fénylett fel szép szeme sarkában.

— Szia — mondta melegen, és olyan érdeklődést véltem felfedezni a tekintetében, mint még soha.

M

ost ott tartok, hogy

az öltönyömet eladtam a bizományinak, köpött farmert és pólótrikót hordok, szépen serken a szakállam. Már azt is kiszámítottam, hogy ötven év múlva én még csak nyolcvankét éves leszek, a szomszédom lánya viszont már hatvanhat, miszerint jelentéktelenné zsugorodik a közöttünk flott még meglevő korkülönbség.

Egyre fokozódó tempóban fiatalodom!

Sitkéi Béla

ötvenéves a világhírű szovjet filmrendező, Andrej Tar- kovszkij. Ebből az alkalomból sorozatot vetít alkotásaiból a Magyar Televízió. Művei közül ezen a héten kerül a képernyőre a Tükör, amely valamennyi közül talán a legtöbb vitát kavart. Ebben a filmben sok az önéletrajzi elem. A történet keretét egy ágyhoz kötött férfi emlékei alkotják, aki betegsége alatt felidézi négy évtized eseményeit.

Tarkovszkij 1932. április 4- én született. Orientalistának készült, majd beiratkozott a moszkvai filmfőiskolára, ahol Mihail Romm rendező osztályában 1961-ben végzett. Még ugyanabban az évben díjat nyert a New York-i nemzetközi filmfesztiválon diploma- munkájával, a Vasút és hegedűvel. A következő észtén* dő meghozta számára a világhírt: az Iván gyermekkora rangos díjakat nyert külföldi fesztiválokon. Ezután Tarkovszkij köreműködött Az első tanító forgatókönyvének elkészítésében, majd hozzáfogott ez Andrej Rubljovhoz. 1972-ben készült a Solaris, 1975-ben a Tükör, 1979-ben pedig a Stalker. Színészként is több filmben vállalt munkát.

Mennyiségileg nézve, a világ filmművészetének sok más mesterével összehasonlítva, Tarkovszkij életműve nem terjedelmes. És mégis: minden egyes filmjével hozzájárult nemcsak a szovjet, de a nemzetközi filmművészet fejlődéséhez is. Makacs, harcos alkat, művei erőteljes képkomponálásukkal, realista részletábrázolásukkal és mindenekelőtt filozófiai igényességükkel tűnnek ki. Valamennyiben állást foglal korunk nagy kérdéseiben.

Minden bizonnyal ez az oka, hogy a legnevesebb szovjet filmművészek szívesen szerepelnek alkotásaiban, és közülük többen sokat köszönhetnek ezeknek a szerepeknek. A Tükör is valóságos sztárparádé. Főszereplői Margarita Tyerehova, Álla Cyemido- va, Oleg Janknvszkij, Nyiko- !aj Grinyko, Innökentyij Szmoktunovsz'Hi és nenvég elhunyt An”t»>’!! °i ■ ■>' vicivi

A felsorol11 nk, közül a magyar nézők valószínűleg

Szmoktunovszkijt ismerik a legjobban. Orvosnak készült, majd Krasznojarszkban, Le- ningrádban és Moszkvában lett színpadi színész. 1956- ban. a Gyilkosság a Dante utcában egyik epizódszerepével debütált a kamerák előtt. Alákitotta Hamletet, Lenint, Mozartot, Csajkovszkijt, játszott az Egy év kilenc napjában Batijlovval, Az el nem küldött levélben Szamojiová- val, a Ványa bácsiban Bon- darcsukkal.

Álla Gyerhidova sem színésznek készült: közgazdásznak tanult, majd a Scsukin színiiskolát elvégezve a Taganka tagja lett. Kisebb filmszerepek után 1967-ben alar pozta meg karrierjét. Filmjei közül nálunk is siker volt a többi között a Pajzs és kard, Az élő holttest, a Csajkovszkij.

Oleg Jankovszkij a Pajzs és karddal ugrott ki. Vlagyimir Bás/ov rendező fedezte fel a szaratovi színházban, és szerződtette e film főszerepére. Moszkvai színész lett, egyik legnagyobb színpadi sikerét a Komszorr.ol színházban aratta, Anouilh Becket- jében. Másik jelentős sikere Gelman Prémium című drámája filmváltozatának párttitkára volt. Újabban zenés filmekben is szerepel.

Margarita Zyerehova élvonalbeli színpadi színésznő, aki kimagasló alakítást nyújtott a Hamletben mint Gertrúd és a másik nagy Shakespeare- hősnő, Cleopátra szerepében. Első filmje a Jó napot, itt vagyok! volt. A Tükörben anya és leánya szerepét alakítja. Filmezett az NDK-ban is. és játszott a Kék madárban, George e-ukor rendezésében.

Nyikolaj Grinyko Zapo- rozsjeban kezdte színészi pályáját. 1956-ban hívták először filmezni, Kijevbe. Legkedvesebb szerepét Szergej Jutkevicstől kapta: 1989-ben Marina Vladi oldalán eljátsz- hatta Csehovot a Sirály születésében. Tarkovszkij jal sokat dolgozott, játszott a Rubljovban, a Solraisban és a Stalkerban.

A Tarkovszkij-soroz’at vetítése minden bizonnyal televízióik egyik emléke-etes vállalkozása.

Erdős Márta

NÖGRÁD — 1932. október 24., vasárnap 5