Nógrád. 1982. október (38. évfolyam. 230-256. szám)

1982-10-17 / 244. szám

Döntött a Legfelsőbb Bíróság Egy férj — két feleség Nyelvtanulók figyelmébe! — Elvált férjem, akivel egy lakásban lakom, újból megházasodott és felesége hozzá költözött. Ehhez azonban volt férjem befogadó nyilatkozata alapján nem volt joga, mert kormányrendelet értelmében nekem is hozzá kellett volna járulnom, ezt azonban nem adtam meg — adta elő egy asszony a bíróságon, kérve, hogy a második feleséget kötelezzék a lakás elhagyása ra. A tárgyalás során kiderült: amikor a bíróság a házas­ságot fölbontotta, a kiskorú gyermeket az apánál helyezte el, a lakás két szobáját pedig neki, a harmadikat az asz- szonynak ítélte. Később a volt férj ismét megházasodott, és felesége valóban hozzá költözött. Az alsófokú bíróságok helyt adtak a keresetnek és a második asszonyt kötelez­ték, hogy a lakást 90 napon belül hagyja el. Ezt azzal in­dokolták, hogy egymagában a férj befogadási nyilatkozata nem volt elegendő, ennek alapján ott-tartózkodása érvé­nyes jogcímet nem szerzett. Törvényességi óvásra az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé került, amely mindkét ítéletet hatályon kívül helyezte és az elvált feleség keresetét elutasította.' A határozat indoklása szerint a bérlőtárs bárkit, ki­véve kiskorú gyermekét, csak a másik bérlőtárs hozzájá­rulásával fogadhat be a lakásba. Ha ennek ellenére mégis megteszi, a bérlőtárs ennek megszüntetését kérheti. A Leg­felsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának állásfoglalása ér­telmében azonban, ha a bérlőtárs a befogadott személy lakásbérleti jogviszonyának megszüntetését hosszabb időn át nem kéri, holott arról tudomása van, ez olyan magatar­tásnak minősül, mintha a befogadáshoz hozzájárult vol­na. Ebben ?z esetben az elvált feleség a kereset megindí­tása előtt több mint egy éven át tudta, hogy az új asszonyt volt férje a lakásba bejelentette, az ott is tartózdodik, és az első házasságból származó gyereket férjével együtt ne­veli. Ez ellen mindeddig nem tiltakozott. Ilyen körülmé­nyek között a második feleség érvényes jogcímen tartóz­kodik a lakásban, ezért az eltávolítása irápti kereset alap­talan. h. e. Megyénk határain túlra is kiterjed a Salgótarjáni Szolgál­tató Szövetkezet irodagép-javító részlegének szolgáltatása. A tarjáni műszerészek Heves és Borsod megyei megrende­lőknek különféle írógépeket, számológépeket és fénytechni­kai gépeket javítanak. Képünkön: Veréb László irodagép­műszerész a gyöngyösi húsipari üzem Costár típusú fény­másoló gépét javítja. Az Iskolarádió és az Iskolate­levízió újszerű és hasznos együttműködést adott ki a két­havonta megjelenő Világ 's Nyelv folyóirattal. A lap, a most rjiejelent 5. számától kezd­ve a rádió és a televízió nyelv­leckéihez kapcsolódó változatos, játékos nyelvi feladványokat, rejtvényeket közöl, amelyeknek helyes megfejtői között könyv- utalványokat sorsolnak ki. A rá­diós, televíziós nyelvtanfolya­mok hasznosítóinak a feladvá­nyok megfejtése szórakoztató önellenőrzéssé válhat arra vo­natkozóan, hogy miként értik a hallható, látható leckéket és mit gyarapodott tudásuk. Ugyan­akkor e megfejtéseket a rádiós ‘ és televíziós nyelvtanárok mint­egy kéthavonként sajátos szúró­próba anyagaként értékelik majd és ily módon eddig hiányzó ér­tékes visszajelzéshez juthatnak az éter hullámain sugárzott ide­gen nyelvű jelenetek, gyakorla­tok hatásáról. Ennek tapasztalatairól is a fo­lyóirat hasábjain szándékoznak beszámolni, hogy ezzel szintén eredményesebb tanuláshoz se­gítsék a nyelvleckék hallgatóit, nézőit. Emellett a lap közölni fogja a nyelvtanulók közérde- , kű leveleit is, hogy kifejthessék a 1 rádiós, televíziós leckékkel, il­letve a feladványokkal kapcso­latos bármilyen észrevételeiket. A rejtvényeken kívül a folyó­irat ismét több érdekes írást kí­nál olvasóinak. Ezek közül kie­melést érdemel egy különleges kísérletről, a nemzetközi le­velező egyetemről szóló ismer­tetés; az amerikai James J. As­her „Szótár az egész világ" cí­mű cikke; a Szerelem - „im- port”-házastársakkal című riDort; és két közismert művész, Gera Zoltán és Keres Emil figyelemre méltó színházi vallomása. Sz. J. Hárommázsás vadkan A Dél-somogyi Állami Gaz­daság nagysalléri vadgazdál­kodási kerületében hatalmas termetű vadkant ejtettek el. A hét-nyolc éves, két méter hosszú, nyolcvanhét centimé- te magas állat három mázsát nyomott. Lenyúzott bőre hat­van kiló súlyú volt. A vad­kan agyarai teljesen épen ma­radtak; az egyik 21,5, a másik 20,9 centiméter hosszú volt. Évtizedeket késett é! menyek (Pillanatképek a pásztói nyugdíjasklub életéből) A Duna-kanyarban. tett ki­rándulást bizonyéra már ki is értékelték, beszélgetésünk időpontját azonban még a lázas készülődés jellemezte. Fekete Lászlóné hallatlan precizitással tanulmányozta a térképet, számba vett minden látnivalót. — Vác, Vácrátót, Eszter­gom, Szentendre bizony sok egy napra. Nincs más hátra, táskából kell enni, ezzel is időt nyerünk. Figyeltem ezt a csupatűz asszonyt, ámultam az alapos­ságán, hiszen egyetlen apró részlet sem kerülte a figyel-' mét. Éppen számot adott a pásztói Lovász József Művelő­dési Központ munkatársainak a tervezett kirándulásról, nem elhanyagolva az olyan semmi­ségeket sem, mint a parkolá­si lehetőségek, meg a komp­jegy. A véletlen közjáték ta­núsága közelebb vitt a titok­hoz: rövid idő alatt miért te­hetett olyan jó hírnévre szert a pásztói nyugdíjasak klubja. — Hivatalosan ez év már- ciusábah alakultunk meg hu­szonhárom aktív taggal, az ötlet pedig Zeke Istvánnénak, a művelődési központ mun­kásművelődési előadójának köszönhető — emlékezik Fe­kete Lászlóné klubvezető. — Egy darabig törtük a fejünket, hogyan is kezdjünk hozzá. Aztán a könyvtárban kikeres­tük a rendszeresen olvasó idős emberek neveit, jómagam pe­dig az öregek napközi ottho­nának voltam a vezetője, s ez Is segített. Ezek alapján el­kezdtük a szervezést: levél­ben, szóban, nem utolsósor­ban a piacon. NyíJt szívű emberek A körültekintő szervező mun­ka eredményeként fél évvel ezelőtt izgatott várakozással találkozott a leendő klub tag­sága. Köztük számos értelmi­ségi idős emberrel, majd kö­vetkezett egy fordulat, s az idézettek el-elmar adóztak: a klub mai tagsága túlnyomó résziben téesznyugdíjasokból, parasztemberekből áll. Ahogy Fekete Lászlóné mondja öröm­mel; — Nyílt szívű, becsületes, egyszerű emberek találtak egy­másra a klubban. Fél esztendő milyen kurta, s az illanó idő alatt milyen csodálatos dolgok történhetnek. A Lovász József Művelődési Központ vezetőinek jóvoltából félárú színházjeggyel lepték meg a nyugdíjasklubot, s a megízlelt új élménynek kö­szönhetően alig hiányzanak a jeles kulturális események­ről. Beleértve a hangverse­nyeket, a romkerti muzsika előadássorozatát is. S hogy a lelkesedés érthető legyen, idézzük szó szerint az agilis klubszervezőt, Fekete László- nét: — Van ebben az egészben valami felemelő. Idős, nehéz sorban élt emberek, akik ta­lán az életben be nem tették volna a lábukat hasonló ren­dezvényre. most türelmetle­nül várják a programokat, aztán kiöltöznek, színházba és hangversenyre mennek. Megszépített órák Meg ezernyi más helyre. Ze­ke Istvánnétól tudom, hogy a klub tagjai épp úgy ott van­nak egy kiállítás megnyitásán, mint történetesen egy szoli­daritási nagygyűlésen. És a rendszeres hétfői összejövete­leken, természe lesen. — Milyen nagy az öröm, hogy keveslik ezt az egy hét­főt — így a klubvezető. — Azt mondják, jó volna gyak­rabban is összejönni, hiszen unatkoznak otthon, egyedül vanna\, a társas együttlét pe­dig megszépíti az órákat. A hétfő estéket nemcsak a kártya, a dominó, a társasjá­ték. meg a vetélkedő múlatja. Megbeszélik a művelődési ház­ban látott előadásokat; vagy éppen előadást hallgatnak „Hogyan éljen az idős em­ber?” címmel; kézimunkáz­nak, felolvasnak. Alkalom- adtán meg táncra is perdül­nek. Az együttlét azonban más hasznos dolgokra is al­kalmas. ■— Rendszeresen ápolónő jön a klubba, megméri az idős emberek vérnyomását. Az együttlét pedig azzal is jár, hogy alaposabban megismer­jük egymást, beleértve a szo­ciális körülményeket is. Fel­mértük hát, kinek van szük­sége segítségre, vagy éppen a klub kapcsán kezdeményez­tük, hogy valakinek töröljék el a községfejlesztésd hozzá­járulását. A klubvezető ügyintézésről árulkodó' szaval szép bizonyí­tékot szolgáltatnak: a pásztói nyugdíjasklub nem valami formális „intézmény”, nem egy kipipálható program a sok közül. A klub tevékeny­ségét ugyanis a legnemesebb határozza meg: az emberre figyelnek. Visszhang a piacon Apropó figyejem, a klub tagjai is észrevesznek egyet s mást. Példának okáért kellő szorgalommal „gyommentesí- tették’’ a kertet, de még a fes­tési munkákból is részt kér­tek. — Viszonzásként megszerve­zett a művelődési központ egy kirándulást a Mátrába. Mit is mondjak... Olyan remekül sikerült és olyan visszhang­ja volt, hogy a zöldség- és gyümölcsárak mellett sokáig ez volt az egyik legfontosabb téma a pásztói piacon. További részletezésre nincs is szükség, az élmény és elé­gedettség most is ott van Fe­kete Lászlóné arcán. S ha szabad így mondani, akkor a mátrai úttól vérszemet kap­tak, jöttek az újabb kirándu­lások. Szécsénybe, például a múzeum termeiben és egyéb jeles helyeken járva „meg kellett tanulni az embereknek újra látni; rá kellett érezni, hogy mit hogyan nézzünk”, S a fontos, sokak számára év­tizedeket késett emlékezetes élmény előtt oly körültekintő szervezésre van szükség, hogy példának okáért a menetrend- szerinti autóbuszon minden idős embernek ülőhelye le­gyen. A jelek szerint Fekete Lász­lóné képes erre a körültekin­tő szervezésre. Amikor ugyan­is a gazdag életet élő klub­nak feladták a leckét, hogy vezetőséget kell választania, a klubtagok álmélkodtak: „Mi­nek ide vezetőség, amikor itt van a Mancika!” * Hétfő délután van. amikor a nyugdíjasklub kiötlőjével. Zeke Istvánnéval, eljövünk a művelődési központból. Hár­masával jönnek velünk szem­ben az idős asszonyok, a mun­kásművelődési előadóval jó ismerősként köszöntik egymást. — A mieink — súgja Zeké- né. — Mindjárt öt óra, men­nek a klubba. Nézem az ünneplő ruhákat — s hinném, hogy viselőik a templomba indultak. Kelemen Gábor J ó harminc-egynéhány éve történt. Néhány hónap óta — kezdő újságíróként — Cseres Tibor főszerkesztő oldalán ügyköd­tem akkoriban a Viharsarok című munkás,- és parasztújság egyetlen szerkesztőségi helyi­ségében. s egy forró nyárias délelőttön Lipták Pali barátom nyitotta ránk az ajtói: — Láttátok-e már Jankay kiállítását? Olajképek, szén­rajzok — tele van velük a múzeum nagyterme... Cseres a múzeum épületével ételien ben, a Körös-csatorna túlpartján lakott (fiatal házas­emberként), magam is a Gyu­lai út felöl juthattam haza, a Nagyváradi utcába — így az­tán déltájt, amikor letehettük a ceruzát, együtt néztük meg — hazamenet — a tárlatot. A művésszel a múzeum lép­csőjén találkoztunk: alighanem 6 volt egy személyben nem csupán a kiállító, hanem a te- remör is. Bizony, nem dús­kált akkortájt a romos világ­ban a csabai múzeum — al­kalmazottakban... , Testre szabott, világosbarna öltöny volt Jankayn, nagy ka- rimájú, „sombreros” kalap a fején, s nagybogú nyakkendőt viselt. Mi, Cseressel köznapiasab- bdn voltunk öltözve, de azért némi ünnepélyességet és örö­möt nyilván a mi mozgásunk­ról is le lehetett olvasni. Ho­gyan is ne: világ járt, neves földink kiállítása alighanem a legelső volt városunkban — ilyen átfogó jelleggel — a sza­bad világ első esztendejében. Jankay csakugyan világot járt, nagy műveltségű művész — hiszen, amint á meg­ismerkedésünk utáni néhány beszélgetésből kiderült: Pá­rizs, olaszhon művészberkei- iben is ismerősen csengett a neve. S nem csupán világot járt, hanem poklot is. A fasizmus poklát... Ha jól emlékszem: Nagyváradon élte át s szem­lélte végig azokat a borzal­makat, amelyeket e kiállítá­son döbbenetes erejű, expresz- szív hevületű szénrajzok, egész rendje érzékeltetett. Hajszolt, csontvázzá aszott emberpári­ák kuporogtak-kavarogtak e rajzokon — hiteles mementó- ként. a szégyenletes közelmúlt ellen lázítva... (E sorozatot ké­sőbb a csabai nyomda által bravúros nyomdatechnikával előállított albumban is láthat­tuk.) A kupolaterem legközepén, a bejárattal szemközt élénk koloritú, masszív kontúrokkal megalkotott női akt vonta ma­gára a figyelmet. Posztimpresz- szionisztikus olajkép. Élettel teljes, vonzó idomú modellt ábrázoló alkotás. Gyönyörű színei bársonyosan-selymesen ragyogtak a kupolaterem fél­homályában. — Ezt becsalogatónak szán- tad-e? — kérdeztem a mes­tertől, kicsit évődve. — Nem egészen — válaszol­ta komolyan. — Inkább azért, hogy az Élet és az Enyészet kontrasztjára hívjam fel a fi­gyelmet. Arra: a Halálnak az Élet parancsol: s nem fordítva. Amikor a Munkácsy Múze­um 1970-ben megint kiállítást rendezett Jankay szükebb pát­riánkban fellelhető müveiből, egyre ezek a régi mondatai idézödtek elém. S ez az egyetlen fogalom: „részvét". Részvét olyan vonatkozásban, hogy a szenvedő, a cigánysorok nyo­morultjaiként tengődő kita­szítottakat, s a■ csabai prole­tárnegyedek szinte látomássá lényegített alakjait egyaránt testvérként, egyenrangú em­bertársként fogta föl a mű­vész. Ezért hitelesek, ezért be­lülről ábrázoltak e figurák. S „részvét” olyan tekintet­ben is. hogy a megpróbálta­tásokat s a kínokat ő maga is vállalta, ha kellett, ☆ Jankay Tiborral hosszú­hosszú idő után, 1969-ben egy sugaras vasárnap dél­előttön találkoztam megint. Az ég oly tiszta kéken, s oly tü­zes fényben ragyogott, aho­gyan csak Csabán, szülőföl­dünkön képes tündökölni, nyári délelőttökön. A főtér sarkán lévő cukrászda ajtaján lépett ki, kedves barátjával, a csa­bai festők nesztorával, Miklós Istvánnal az oldalán. Világos- barna öltönyben, nagy karimá­jú lcalapot téve a fejére, s nagybogú nyakkendőt viselve — csakúgy, mint hajdan. irtelen az hökkentett meg: mennyire beleil­lik alakja a csabai utca képé­be. Mennnyire a régi „csaben” ő; még ha Los Angelesben professzorkodik is; még ha San Francisco, Denver és Cle­veland népe gyönyörködik s újabb alkotásaibant poetikus szépségű műveiben. Melyek azt hirdetik egyre, hogy a Ha­lálnak az Élet parancsol — s nem fordítva. Dér Endre Elet r halál Druzsba klub, sajtófigyelő, iskolarádió Kisterenyén Elvegyül a tömegben (már még több vetélkedőt, előadást, amennyire ezt 186 centimé- vitakört, kultúrműsort szer- ter magassága megengedi), vezni. Tervezünk egy olvasó­izgul a dolgozat kiosztásánál, klubot és végre rendszeres súg a barátjának feleléskor, adásokkal jelentkezik majd kölcsönadja a leckéjét, ké- az iskolarádió, amelyhez min- zilabdázik a sportnapon: vagy- den felszerelés adott. Sokkal is diák a javából. Tavaly vá- több házisportversenyre van lasztották meg a kisterenyei igény és idén bizonyára né- gimnázium KISZ-bizottsága hány új sportág is népszerű titkárává a másodikos Sikló- lesz. Ez egyébként a tanári si Zoltánt. Tavasszal még kar tagjainak vállalkozóked- csa,k kóstolgatta a munkát, vét jelzi. idén ősszel pedig már bele- — Mi az, ami hagyományt csöppent a nehezébe. A folyo- jelent? són beszélgetünk, megragad- — Ilyen például az ifjúgár- va az alkalmat, hogy van disták munkája, a leány- néhány szabad perce, ami- röplabdacsapat bajnoki sze- kor éppen nem rohan seho- replése, a hagyományos má­vá. zei futóbajnökság, a barát­— Ügy érzem, a megfelelő ságos tanár—diák rangadón, mozgósítás mellett jól lehet — Van-e valamilyen kez- dolgozni a KISZ-bizottság deményezés? tagjaival. Még szerencse, hi- — A propagandistáink sze­szen, főleg most rengeteg fel- retnék megszervezni a sajtó- adatot kell kpzösen megolda- figyelő-szolgálatot, amely sző­nünk. rosan együttműködne az is­— Hallom, elkészült az ak- kolarádióval és a faliújságok cióprogram. felelőseivel. Én jó ötletnek — Igen, a napokban vi- tartom és támogatom a ju­tatta meg a bizottság és a vaslatot. Új reménysugár, tantestület, most kapta meg hogy tornászlányaink a me- végleges formáját. gyei bajnokságra készülnek. — A tartalma? — Mi az 1032/83-as moz­— Az előző évek tapaszta- galmi év legfontosabb felada- lataira -alapozva megállapít- ta? ja, hogy nagyon sok lehető- — A tanulás! Séget kihasználatlanul hagy- Hiszen ne feledjük a diák- tunk, és rögtön konkrét ja- közhelyet: „Aki tanul, az vaslatot is tesz a hasznosítás- ostoba. Aki meg nem, az is ra. Ilyen például a Druzsba marad!” klub, ahol idén szeretnénk —mihalik— NÓGRÁD - 1982. október 17., vasárnap 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents