Nógrád. 1982. október (38. évfolyam. 230-256. szám)
1982-10-16 / 243. szám
VILÁG PROLETÁRJA! EGYESÜLJETEK! OGRAD A7. MS2MP NÓGRÁD MEGYÉI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXXVIII. ÉVF., 243. SZÁM ÁRA: 1,80 FORINT 1982. OKTÓBER 16., SZOMBAT Első az élelem A képen csontsovány, megtört tekintetű férfiak, és fel- puffadt hasú gyerekek maréknyi főtt rizsért állnak sorba, valahol Afrika éhségövezetében. Egy villanásnyira megáll kezünkben a kanál, dúsan megrakott asztalunkra meredünk. Csak egy pillanat az egész, aztán jóízűen falatozunk tovább. Peregnek a híradó eseményei, nem hagyva időt az elmélkedésre. A gazdag, sőt a gazdasági gondok alatt nyögő országokban is orvosok és háziasszonyok agyafúrt fogyókúrarecepteken törik a fejüket: békés korszakunknak szinte „népbetegsége” lett az elhízás. Közben nem telik el nap, hogy valahol, öreg földrészünktől távol, emberek százait, ezreit ne pusztítaná az értelmetlen éhhalál. Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) adatai szerint ma a világ táplálkozási kalóriaellátottsága nem kevesebb, mint tíz százalékkal haladja meg azt a szintet, amelyre a megfelelő, egészséges táplálkozáshoz szüksége van. Mégis sok százmillió ember tartósan éhezik, mert kozmikus gyorsasággal fejlődő korunkban az élelmiszerek elosztása nem felel meg a szükségleteknek. Vajon van-e ennél égbekiáltóbb ellentmondás? Hiszen ez az egyenlőtlenség, az élet feltételétől, ha úgy tetszik lehetőségétől foszt meg embereket. Ma különösen élesen vetődik fel ez a kérdés mindkét földtekén. Beszélnek, írnak róla, és évről évre megújul a remény, hogy a szavakat tettek követik. Az ENSZ megalakulása óta ugyanis október 16. élelmezési világnap. Idén a nemzetközi szervező bizottság első hallásra talán nem sokat mondó mottót talált: „Első az élelem". Ha belegondolunk, nagyon is időszerű és helyénvaló a jelmondat. Az emberiség jelenkori gondjai-ba- jai között a világ gazdagabbik része azért tesz erőfeszítéseket, hogy legalább megőrizze elért eredményeit, egyebek között életszínvonalát. A gazdasági visszaesés avagy stagnálás azonban az elmaradott, természeti csapásoktól is sújtott országokban közvetlenül az életet fenyegeti. Pedig a harmadik világ nem csekély eredményeket ért el — különösen az utóbbi két évtizedben hogy kiszabadítsa magát a kiszolgáltatottság hálájából. Csökkent az éhező emberek össznépességhez viszonyított aránya. Á fejlődő országok évente több mint három százalékkal tudták növelni mező- gazdasági termelésüket, ami jelentős lépés az önellátáshoz vezető úton. Ez is közrejátszott abban, hogy a világ élelmiszer-tartalékai elérjék az évi szükséglet tizennyolc százalékát. Mégsem javult alapvetően a helyzet, aminek több oka van. Az egyik, és alapvető a mérhetetlen pazarlás. Az enyhülési folyamat megtorpanásával csökkentek a külföldi segélyprogramok, és a gazdasági támogatás más, időtálló, hosszabb távra szóló formái is. Ezért következhetett be, hogy idén a Szaharától délre a huszonnegyedik órában érkeztek meg a FAO által szorgalmazott segélyszállítmányok. Az ENSZ Élelmezési és Mező- gazdasági Szervezete tanulmányt készített arról, hogy várhatóan miként alakul a mezőgazdaság fejlődése az ezredfordulóig. Az egyre növekvő távolság ellenszereként alapvető beruházásokra lenne szükség a fejlődő országokban, ami azonban külső segítség nélkül elképzelhetetlen. A becslések szerint évi ötmilli- árd dolláros támogatás mellett megvalósulhatna a nagyszabású fejlesztési program. Hallatlanul magas összeg, ám szinte eltörpül a fegyverkezési kiadások mellett. Nem csekély a tét: ha ezt a pénzt világméretű összefogással elő lehetne teremteni, reális lenne az'esély arra, hogy megszűnik az éhezés a világon. Pénteken ülést tartott a Szakszervezetek Országos Tanácsa. Az ülésen részt vett Övári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára is. A szakszervezeti agitáció és propagandamunka néhány időszerű kérdéséről Virizlay Gyula, a SZOT titkára tartott előadói beszédet. Mint mondotta, ma, amikor az életszínvonal alakulása oly nagymértékben függ a hatékony, fegyelmezett munkától, különösen nagy a jelentősége a szakszervezetek felvilágosító tevékenységének. A dolgozókat arról kell meggyőzni, hogy magasabb bért csak jobb eredményekkel érhetnek el, a gazdasági vezetőket pedig arra kell sarkallniuk, hogy teremtsék meg a jó munkához a feltételeket, s bármilyen nehéz is legyen a vállalat anyagi helyzete, aki jobban dolgozik, többet is keressen. A vállalati önállóság növekedésével új lehetőségek nyíltak a helyi megegyezésekre, s ez a szakszervezetek felelősségét is megnövelte, hiszen az ő munkájukon is fokozottan múlik, hogy a vállalatnál teljesítik-e a termelési feladatokat, lesz-e elosztanivaló, mennyi jut az élet- és munkakörülmények javítására. Gyakran mindez még csak lehetőség, mert a szakszervezeti tevékenységben még mindig nem alakult ki mindenütt az új helyzethez igazodó korszerű munkastílus. Mindenekelőtt közelebb kell kerülniük a szakszervezeti tisztségviselőknek az egyénhez, így ismerhetik meg jobban, Jobb eredmények — magasabb bér Ülésezett a Szakszervezetek Országos Tanácsa hogy ki mire képes, mit vállalhat, mi a gyengesége, miért érdemel elismerést vagy bírálatot. Ök tudják legjobban elősegíteni, hogy azoknak a hangja érvényesüljön, példája hasson, azokra nézzen fel a közösség, akik tehetségükkel, szorgalmukkal, fegyelmükkel, műveltségükkel kitűnnek. A nevelő munkában figyelembe kell 'Venni, hogy a dolgozó ember nem rögtön, hanem csak hosszú viták alapján ismeri fel: a minőségi követelmények teljesítésével, a munkafegyelem javításával saját egyéni érdekét is szolgálja. Ezt az egyéni érdeket csak akkor lehet valójában érvényesíteni, ha ahhoz magát a dolgozót is megnyerték. A dolgozók szüntelenül azt kérik a szakszervezetektől, hogy ügyeikben legyen nagyobb a nyíltság, az őszinteség. A tagságnak ez az igénye jogos, hiszen szeretnék jobban megismerni a bizalmitestületek, a szakszervezeti bizottságok és a felsőbb vezető szervek álláspontját, döntéseit Egyben érvényesíteni kell a szakszervezeti kongresszusnak azt a határozatát, hogy a vezető testületek a tagság véleményének ismerete nélkül ne hozzanak döntést ne alakítsanak ki véleményt. A szakszervezeti bizottságoknak mindenképpen meg kell teremteniük annak feltételeit, hogy a bizalmiak minden fontos kérdésről tájékozva legyenek, s a munkájuk közben szerzett tapasztalataik a felsőbb szakszervezeti szervhez eljussanak. Burgonyaszüret Szécsényben Vetik az őszi Irázát Nógrádban m ■ Minden munkára alkalmas órát kihasználnak a búza vetésére a megye mezőgazdasági nagyüzemei. A legtöbb gazdaságban jól előkészített talajba kerül a jövő évi kenyérnck- való, és mivel a munka üteme hét végeken sem csökken, a tervezett terület 65 százalékán már elvégezték munkájukat a vetőgépek. Megyeszerte jó ütemben végzik a mezőgazdasági nagyüzemek az őszi munkát. A napokban leesett csapadék különösen jót tett a már elvetett magvak kelésének. Igaz, némileg hátráltatja a még esedékes talajmunkák végzését, de ezekből már amúgy sem sóik van hátra. Legalábbis ami a vetés-előkészítést illeti. Sok gazdaságban végeztek a magágykészítéssel, a gépeknek legfeljebb olyan területeiken akad még munkájuk, ahol napraforgót, vagy burgonyát termesztettek az idén. Befejeződött a megyében a silókukorica betakarítása és a kukorica termesztő gazdaságokban is a termés háromnegyede fedél alatt van. Az eső után több helyütt beindították a terményszárítókat, mert megnőtt a víztartalom. Az egyik legfontosabb betakarítanivaló ezekben a hetekben a cukorrépa. Kiszedése jő ütemben zajlik. Ebben nagy szerepe van az üzemek közötti kooperációnak, amelynek keretében a szécsényi termelőszövetkezet RTA—602-es gépsora az end- refalvaiakmak segít a cukorré- paföldön, vagy a káliói és az ecsegi termelőszövetkezet, ahol közösen használják a Herrieau gépet A burgonya szedése közvetlenül befejezés előtt áll. Ör- halomban és Szécsényben van hátra kisebb terület Ez utóbbi gazdaságban a nyári ülte-' tésű vetőburgonya betakarításán diákok dolgoznak. A „Szedd és vidd” akciók révén gyorsul a gyümölcsösökben a munka és Pásztó® is befejezéshez közeledik a szőlő szűre telése. A néhány milliméteres csapadék várhatóan elősegíti a közeli napokban a mélyszántást, kevesebb lesz a géptörés és gyorsul a munka, amelynek mintegy 20 százalékát végezték el a nagyüzemek. Ebben a munkában is sokat segít a gépkooperáció. A kishartyáni- ak és a bujákiak nagy teljesítményű erőgépei napok óta a szomszédos gazdaságokban dolgoznak. Nitrát, mangán, szerves anyag Fordítsunk nagyobb figyelmet a vízminőség óvására Az elmúlt évtizedben jelentős fejlődés következett be a megye iparában és mező- gazdaságában, amely maga után vonta az ehhez kapcsolódó intézményrendszerek és az urbanizáció fejlődését. Ez sajnos azt is jelentette, hogy a természeti környezetben elsősorban a vizekben és a talajban megnőtt a oda kerülő szennyezőanyagok mennyisége. Mindez — főleg az előbbi — különösen Nógrádban jelent nagy gondokat, hiszen a megye köztudottan szegény felszíni és föld alatti vizekben. Sőt, a felszín alatti vizek mennyisége sem elegendő. Minősége pedig nem üti meg az azonnali felhasználhatóság mércéjét. A megye ezért kényszerül drága, elsősorban felszíni tisztítótechnológiákkal és regionális rendszerekkel biztosítani a szükséglet kielégítését. Ám az utóbbi időben, különösen Nemti, Etes, Rákóczi- bányatelep, Kisterenye, Ipoly- vece és Horpács, valamint a nagybátonyi és balassagyarmati vízmű egyes kútjaiban a megengedettnél nagyobb nitrátszennyezödés halmozódott fel, s nagy szennyező- forrás Horpácson és Macon- kán, a szennyvíz tisztítás nélkül kerül a kutakat övező területek környezetébe. Ám nem csak . itt, hanem más, közművesített településeken is veszélyezteti a víz minőségét az ásott kutakban a gyakorta vízfolyásokba, árkokba közvetlenül elvezetett WC-k, emésztőgödrök, istállók „végterméke”. A lakások, üzemek és intézmények szennyvíztárolóiból elszállított fekáliás iszap elhelyezése is szinte ellenőrizhetetlen. A megoldás a települések csatornázása és szennyvíztisztító-telepk létesítése lenne, ám jelenleg az ehhez szükséges anyagi fedezet csak részben biztosított. Természetesen a felszíni vizeken levonuló szennyeződések, miként a Zagyva gyakori ammóniatartalma, nagyban befolyásolja a nagybátonyi vízmű kútjainak vízminőségromlását, s vonatkozik ez az Ipolyra is. Bár az utóbbi esztendőkben az ez irányú intézkedéseknek volt már foganatja, mégis az idén január 18- án a Zagyván, március 4-én a jenői patakon történt szerves- és vegyianyag-szennye- ződés, május 27-én pedig idegen eredetű anyag okozott nagymérvű halpusztulást az Ipolyban. Vizeink tisztaságára meglehetősen káros hatással van az ipar évenkénti nyolcvanezer tonnát kitevő hulladéka. Igaz, ennek körülbelül felét hasznosítják, harmincnégyezer tonnát a kijelölt szeméttelepekre fuvaroznak, ám öthat ezer tonna káros anyag sorsa ismeretlen. A kemizálás elterjedésével a mezőgazdaságban egyre növekszik a felhasznált rnűtrá- gvák, gyomirtó és egyéb szerek mennyisége. A műtrágyák viszont (talajvízbe jutva) növelik nitráttartalmát, s ez a csecsemőknél halálos megbetegedést okozhat. Emellett a felszíni vizekben elősegítik az egysejtűek szaporodását, amelyek nagy oxigénfelhasználásukkal gátolják a fejlettebb élőlények szaporodását és előidézői a gyakori halpusztulásnak. Káros, hogy az évente fel- használásra kerülő, csaknem huszonötezer tonnányi műtrágya nagy részét sem az előírásoknak megfelelően tárolják, így a szennyeződés veszélye tovább fokozódik. A jánosaknai tó helyzete — miként a XII. nógrádi műszaki és közgazdasági hónap keretében tartott előadásában Joó Miklós, az Észak-nógrádi Regionális Vízmű üzemigazgatója tegnap ezt is elemezte —, szintén aggodalomra ad okot. Az 1973-ban, a felhagyott külszíni fejtés helyén keletkezett víztározó, amelyben több mint egymillió köbméternyi víz található, naponta ezernyolcszáz köbméternyi, tisztított ivóvízzel tudná ellátni a környező falvak és Salgótarján lakóit. Ám az utóbbi időben a tó kloridtartalma a megengedettnek csaknek kétes félszeresére nőtt, így a vízkivételi mű az idén már három hónapig állásra kényszerült, s jelenleg sem szolgáltat vizet. A szennyező hatások megszüntetése — az ipari üzemek szennyvizeinek fokozott ellenőrzése, a Zagyvaróna térségében keletkező szemét és más hulladék elvezetése és összegyűjtése, a tó fölött üzemelő istálló üzemelésének szigorú' szabályozása — fontos napi feladat. Hiszen nagyobb vízügyi beruházásokra csak 1990. után kerülhet sor. Ma kommunista műszak Salgótarján üzemeiken Ma dolgozók ezrei vesznek részt a megyeszékhely termelőegységeiben, hogy segítsék a termelést, aktuális környezetvédelmi, s más feladatok végrehajtásával járuljanak hozzá eredményeink további fokozásához. A Salgótarjáni ötvözetgyárban a „főcsapás iránya” a termelés lesz, hiszen a honi egyetlen, ilyen jellegű termékeket előállító vállalat anyagait nem nélkülözheti a velük szemben egyre nagyobb igényeket támasztó hazai kohászat. Az előzetes jelentkezések szerint több mint háromszázan jelennek meg ma munkahelyükön, s a gyár környezetében. A dolgozók közül sokan ngyanis parkosítanak, árkokat ásnak és tisztítanak, fémet és egyéb vaskohászati hulladékot gyűjtenek. A salgótarjáni síküveggyárban, ahol ezer-ezerkétszáz dolgozó jelentkezett az önként vállalt munkára, a leg- nagyob feladatot a november első napjaiban átadásra kerülő síküveg-feldolgozó, az új keverőüzem és az irodaház hivatalos ünnepségeire történő felkészülés: általános terep- és környezetrendezés, valamint az út- és vasúthálózat korszerűsítésének munkálatai jelentik. Természetesen az üzemek is termelnek, hogy jelentős mennyiségű készterméket adjanak át a hazai megrendelőknek, közöttük is az Ikarus gyárnak, s másoknak. A Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyárban a saját dolgozók, irodaiak és fizikai munkások százai foglalkoznak a termeléshez szükséges anyagok előkészítésével, sajtolnak, zománcoznak, megmunkálnak olyan anyagokat, amelyek biztosítják a jövő heti munka zökkenőmentességét. A kommunista műszakra önként jelentkezett több száz ember közül sokan segítik a korszerű gáz- és villamos tűzhelyek készre szerelését. A gyáriak „vendég- munkásokat” is fogadnak mai az SZTK, valamint a statisztikai hivatal dolgozói immár hagyományosan a környezetet szépítik, parkosítanak, ápolják a növényzetet. Fiatal államigazgatási szakemberek országos konferenciája A tanácsok feladatai a kereskedelem és a szolgáltatótevékenység szervezésében címmel kezdődött meg pénteken Egerben az államigazgatás fiatal dolgozóinak kétnapos országos szakmai-tudományos konferenciája. A mintegy 80 fiatal szakember résztvételével megkezdődött eszmecserén Í7 előadás hangzik el. Foglalkozó nak többek között az új vállalkozási formák és a versenytárgyalások tapasztalataival, a kistelepülések ellátásának megoldási formáival, a lakossági szolgáltatások fejlesztésének módszereivel és az időszerű településfejlesztési kérdésekkel is.
