Nógrád. 1982. szeptember (38. évfolyam. 204-229. szám)
1982-09-14 / 215. szám
Hidraulikus kotrógép A francia Poclain-vállalat nagy teljesítményű munkagépeket gyár; ezeket ma már jóformán a világ minden részén megtalálhatjuk. Európán kívül igen sok Poclain-gép dolgozik a dél-amerikái kontinensen. Brazíliában például az őserdő irtásánál, Francia- Guayanaban a közös európai rakétalőtér kiépítésénél, Ázsiában, Ausztráliában stb. Párizstól északra van Qise megye. A fontosabb fraciaor- szági Poclain-gyárak ebben a megyében Verbiere-ben, Le Plessis-Belleville-ben, Crepy- en-Valois-ban dolgoztatnak sokezer embert. A Foclain- gyárakbol elsősorban földnyesők, sízkréperek, kanalas kotrók, 'hegybontó. kotrók, lapáto- ló-rakodó gépek, exkavátorok, árokásók, baggerek stb. kerülnek ki. A Poclain-gépek most nagy feladatot kaptak Finnországban. Finnország 337 321 km3 területén majdnem 5 millió ember él. Az ország felszíne nyugatról kelet, illetve délről észak felé emelkedik, síkságból domb — majd hegyvidékbe megy át. A Botteni-öböl partvidéke tökéletes síkság, a déli part mentén alacsony sziklahátak találhatók. AZ erősen tagolt partot sok sziget övezi, a Turku előtt húzódó Alanad-szigetek a legnagyobbak. Finnországnak hosszú a tengerpartja, két leghosszabb folyója a Kemi-joká 532 .km, a Tomio-joki 402 km hoss2ú. Több tízezer tava öt nagyobb tórendszerhez tartozik. Ebben az országban gyakorta kell víz alatti kotrásokat végezni. A képen látható Portáin hidraulikus emelőszerkezetű kotrógép egy helsinki vállalat számára tengerfenékkotrást végez. A kihívás erősíthet is Előreláthatóak voltak-e azok a világgazdasági változások, amelyek népgazdaságunkat 1982-ben különösen érzékenyen érintették, vagy azok sorscsapásként értek-e bennünket? A gazdaságirányítás az 1980- ban és 1981-ben már a nép- gazdasági tervezésben figyelembe vette a világgazdasági bizonytalanságokat. Erre utal, hogy a hatodik ötéves terv lényegében nyitott jellegű, ami azt jelenti, hogy éppen az előre beláthatatlan változásokra számítva csak a legfontosabb arányokra vállal kötelezettséget. Az 1982. évi terv és a szabályozók egyaránt a világgaz-, daság pangását vette figyelembe. Ebből is következik, hogy a gazdaságirányítás bizonyos mértékben már előre jelezte a romlási lehetőségeket. igen ám, de az előrejelzés alulbecsülte a várható romlást, állapították meg többen. Ez igaz, de egyáltalán lehe- tetb-e pontosabb prognózist adni, s arra stabilabb tervet és szabályozó mértékeket kialakítani ? Az 1982. évi világgazdasági változások, az egyre mélyülő válság előrejelzésének minőségét szerintem csak úgy szabad értékelni, ha figyelembe vesszük azokat a tényeket, amelyek helyzetünket megnehezítették, és azok előrebees- lési lehetőségét értékeljük. A prognózisok alapját képező különböző nemzetközi információk 1981-ben és 1982 elején már a fejlett tőkésországok igen szerény mértékű gazdasági növekedésével szántottak és a válság kifulladását valószínűsítették. Tavaly a magyar vállalatokhoz intézett körkérdések is ilyen szellemű válaszokat eredményeztek, a gazdálkodó egységek általában nagyobb növekedésre számítottak, mint amilyenre valóban lehetőségük nyílt 1982. eddig eltelt időszakában. A kiinduló információk álapján az 1982. évi terv- és szabályozómértékek nem tartalmaztak túlzottan „optimista” elemeket, de a bekövetkezett változások előnytelen hatásai még a legborúlátóbbak elképzeléseit is túlhaladták. Ennek okai elsősorban a nemzetközi politikai légkör változásában keresendők. Közismert például, hogy az amerikai gazdaságpolitika ma már logikailag sem követhető fordulatai is a kiszámíthatatlan. tényezők számát bővítik. Gondoljunk itt csak az USA kamatpolitikai . manővereire, vagy a különböző irányú kereskedelempolitikai intézkedéseire. Ezek a változások nemcsak számunkra, hanem az amerikai szándékokról lényegesen jobbon informált nyugati országok számára is a meglepetés erejével hatottak Kétségtelen, hogy az előrejelzés „minősége” hazánkban volt olyan jó, mint a többi országban. Más kérdés az, hogy a kialakult helyzetre való reagálásunk még mindig viszonylag lassú. Az év első két hónapjában már erőteljesen tapasztalt jelenségekre a szabályozó rendszerben csak az év közepén vontuk le a szükséges, ám a vállalatok számára gyakran igen fájó következtetéseket. Ráadásul nem egy példa van arra, hogy viszonylag alacsony értékű importtal való „takarékosság” magasabb értékű export elvesztését eredményezi. Meggyőződésem, hogy napjaink kihívása — ha jobban dolgozunk és levonjuk a szükséges tanulságokat — ellenálló képesebbé teheti gazdaságunkat, s ez normális viszonyok között a versenyben előnnyé válhat Népgazdaságunk fejlődését a jövőben úgy kell irányítani, hogy kellő tartalékaink legyenek a nem várt világgazdasági változások következményeinek mérséklésére. Wiesel István ErSösszevenás — kölcsönös előnyökkel Az élet bebizonyította, hogy a mezőgazdasági üzemek gazdálkodásában kialakult indokolatlan különbségeket fel lehet számolni. Más a helyzet azonban azokkal a különbségekkel, amelyek nem a vezetés hibáiból fakadnak, hanem egyéb, egyelőre megváltoztathatatlan körülményekből; mint a földminőség, a belvízveszélyeztetettség és a többi. Az eltérő sajátosságok és a gazdálkodás eredményeiben fellelhető eltérések egy része olyan okokra vezethető vissza, amiken lehet és kell is változtatni. Ide sorolhatjuk az eredménytelen gazdálkodás miatt krónikussá vált tőke- szegénységet, és az előnytelen termelési szerkezetet, amelyen változtatni nem tudnak, vagy nem mernek, mert magukat nem érzik elég erősnek ahhoz, hogy az ezzel járó újabb fela. datokat >— gépparkátrendezés, radikális munkaszervezés — egyedül megoldják. Sorolni lehetne a jól ismert példákat. Kiterjedt legelőt mondhat magáénak sok nógrádi tsz, amit kamatoztat-, ni nem tud, mert nincs pénze a juh- -vagy szarvasmarha-is- táló bővítésére, azaz a legelő állatállomány gyarapítására. Vagy ha -van is, akkor a legelő intenzív művelésére nem futja belőle. Ebből a helyzetből nincs más kiút, mint a termelői együttműködéseit további lehetséges -formáinak keresése. Nem állíthatjuk, hogy merőben új gondolatról van szó, hiszen az erők egyesítése adott cél érdekében nem újkeletű. A legrégibb — a sokat vitatott — megoldás a termelőszövetkezetek egyesítése, a közös vállakózások, társulások gazdasági együttműködések után a „legújabb” tsz-pár-mozga- lom, amelyet a Körösök Vidéke néven szereplő Békés megyei tsz-szövetség kezdeményezett. Ez is jól példázta, hogy az együttműködések köre, területe és lehetősége nem tekinthető adottnak egyszer, s mindenkorra. Napjainkban újabb és újabb ilyen próbálkozásnak lehetünk tanúi. Ezek célja, hogy az eltérő fejlettségi színvonalú és jövedelmezőségű nagyüzemek kölcsönös érdekeltségen alapuló együttműködését hatékonyabbá tegyék. A kísérletekből szinte egyértelműen az derül ki, hogy ennek az együttműködésnek kétoldalú megállapodáson, vagy társuláson kell alapulnia. Akár így döntenek a felek, akár úgy, egy biztos: az erősebb gazdaságnak anyagi érdekeltséggel is kötődnie kell ehhez a „patronáláshoz”. A jogi és pénzügyi lehetőségek és fettételek megteremtésével igazán széles körű összefogásra nyílik lehetőség. A szervezés és irányítás területén az eredményesebben gazdálkodó üzem éppúgy átadhatja jó tapasztalatait — kölcsönös konzultációkon, kö. zös tervelemzéseken, konkrét közös feladatmegoldásokban — mint ahogy az eszközök kölcsönös hasznosításában is egyezségre juthatnak. Az erősebb átengedheti használaton kívüli erő- és munkagépeit, berendezéseit, de vásárolhatnak közösen is gépeket, és építhetnek, felújíthatnak istállókat. Ugyanígy oldható meg a szaktudáson való „osztozkodás”, miután gyakorlati tapasztalatok szerint a gyengébb mezőgazdasági üzem jól képzett, kellő gyakorlattal felvértezett szakemberekben - sem bővelkedik. Ezen az áldatlan állapoton segíthet, ha az erős és a gyengébb üzem a szakembereket megegyezés szerint közösen foglalkoztatja, s az erősebb üzem vállalja a partnergazdaság szakembereinek, szakmunkásainak rendszeres továbbképzését is. Igazán gyors és kézzelfogható eredménnyel — nem lebecsülve az előbbiek jelentőségét sem —, a közvetlen termelőmunkában elhatározott együttműködések kecsegtetnek. Itt a kölcsönös előnyök általában nyilvánvalóbbak. Ha — a példánál .maradva — a gyengébb, üzemben sok a legelő, akkor ott általában alacsonyak a fűhozamok, azért szántóföldön is takarmányt termesztenek. Emiatt az állatKarimaakcíó és társai Ötletben még mindig dúskálnak Anyag, felhasználás, takarékosság a kohászoknál A SALGÖTARJÄNI Kohászati Üzemekben az egyik legfontosabb termelőegységként tartják számon a kovácsoló és öntöde gyáregységet. Évente csaknem négy-öt száz féle terméket állítanak elő a magyar és a külhoni megrendelők számára, több mipt tizenötezer tonnányi mennyiségben. S teszik ezt — múlt év végi összesített adat — majdnem húszezer tonna anyag felhasználásával. A számszerű összegzés szerint csupán ezen az egyetlen termelőhelyen, munka közben ötvenezer mázsányi hulladék keletkezik. Ami tetemes összeget tesz, tenne ki, hiszen a „gyatrább minőségű” acél tonnája is meghaladja a hétezer forintot, a gyakrabban használtnak pedig tíz- és húszezer között mérik az egységárát. Az alapanyagárak jelentős növekedése, valamint a visz- szafogottabb piaci megrendelések a megye egyik legnagyobb vállalatát is az előzőeknél megfontoltabb, ésszerűbb anyaggazdálkodásra kényszerítették. A gazdálkodásban nagyobb teret kapott a hulladék újrahasznosítása, a technológiai változtatás. — Minálunk — mondja Fodor István, a kovácsoló és öntöde gyárrészleg főmérnöke — hosszú esztendők óta divat már a spórolás. Ami alatt azt értem, hogy egyes termékekhez nem használunk fel „bőkezűen” anyagot, energiát, munkaerőt, mint ami még a mennyiségszemlélet korában dívott, hanem alapos megfontoltsággal, megfelelő gépet, anyagot megválasztva, a lehető legkorszerűbb technológiát alkalmazva dolgozunk. Ennek eredménye az első fél évben, hogy alap- és segédanyagokból több mint négymillió forinttal kevesebbet tudtunk felhasználni az előirányzottnál. És ezt jó eredménynek tartják vállalati szinten is. A kovácsoló és öntöde gyáregység egyébként hosszúhosszú esztendők óta híres cégen belül „ötletparádéjáról”, azokról a termelést jobbító szándékú szikrákról, amelyek ugyan nem mindennap pattannak ki az emberi fejekből, de nem is időponthoz alkal- mazkodók. Mint példaképp az' újítási hónap... — Mi — tesz erre bizonyságot Ball Nándor, a Pattantyús műszaki brigád vezetője — folyamatosan törjük a tartás kevésbé jövedelmező, az állományt nem növelik, így a férőhelyek kihasználatlanok. Az erősebb üzem növelné ugyan az állatállományát, de ehhez nincs elegendő legelője, s ha volna is, kevés az embere. A megoldás önként kínálkozik, mint ahogy erre Békés megyében már példa is van: a Mezőhegyesi Mezőgazdasági Kombinát szarvasmarháit áthajtották a mezőgyáni legelőkre. Ebben az együttműködésben ma már részt vesz Biharugra, Vésztő, Ecsegfalva és a Körösi Állami Gazdaság is. További példa, hogy a kondorosi tsz a sarkadi termelőszövetkezettel meg a cukorgyárral közösen épít egy ezer férőhelyes hízómarhatelepet. A mezőkovácsházi tsz szálastakarmány-el- látásra kötött szerződést a dobozival, a gerendási a két- egyházival, az orosházi Petőfi a sarkadival, az örménykúti a dévaványai Aranykalásszal. A kamutiak pedig földet bérelnek a méhkerékiektől. Nem titok, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek közötti együttműködés kiterjesztéséhez az alapvető fettételeket immár sikerült kialakítani. A jog. lehetőségek önmagukban természetesen nem oldanak meg semmit: a termőföld észszerű hasznosítása, az eszközök jobb kihasználása, a munkaerő hatékonyabb foglalkoztatása, a gondokat okozó differenciálódás mérséklése azon múlik, hogy az érdekeltek miképp élnek a mognövekedett lehetőségekkel. Kővári E. Péter fejünket azon, hogy technológiák váltásával, új gépek munkába állításával miként tudunk még eredményesebben hozzájárulni a célkitűzések megvalósításához. Lent a csarnokban dübörögnek a gépek, fényes szálként izzik a megmunkálásra kerülő acél nyalábja. — Látja, — magyaráz Fodor főmérnök — itt csákányok készülnek exportra. Kelendő holmi egyébként, akár hiszi, akár nem, még a dél-afrikai bányákban is előszeretettel használják. S figyeli? A megmunkálandó anyagból jócskán leesik, s maga, mint kívülálló hihethé: ennek már vége, mehet a süllyesztőbe. Nos, nem így van! Régebben ezekből a maradékokból kalapácsot és fejszét csináltunk, de ez nekünk nem volt kifizetődő üzlet. Sok energiát emésztett fel, s hogy így fogalmazzak: többe került a leves, mint a hús. Felhagytunk vele, átadtuk másik cégnek az effajta szerszámgyártást, a keletkező hulladékból viszont cementgyártásnál használatos őrlőgolyókat készítünk. És ez nekünk, függetlenül attól, hogy kétféle ok miatt: mert csökkent a cementgyártás hazánkban, s mert a mi egyre jobban javuló minőségünk miatt ezek élettartama lényegesen meg- hosszabodott, kevesebb az évenkénti megrendelés, még mindig üzlet... AZ ANYAG MÁSODLAGOS felhasználásának ez csupán egyetlen módja. — Mert — miként Báli Nándor mondja — erre még rengeteg lehetőségük van. Példaként említem a csőkarima-akciónkat, amelynek lényege: általunk kidolgozott, új technológiával a terméket nem vágjuk az anyagból, hanem sajtoljuk, s az eddig alkalmazott szélesacél helyett . laposacélt alkalmazunk. Így nem csak költséget takarítunk meg, hanem jelentős mennyiségű anyagot is. Engedje, hogy erre egy-két példát említsek, bizonyságul. Az NA—80-as jelű csőkarima az általunk kidolgozott technológia szerint darabonként 1,46 kilogrammal könnyebb az előzőnél, egy másik, száz milliméter átinérőjű, csaknem két és fél kilóval. Most számoltam ki, hogy idén eddig, az újfajta módszer csaknem 102 tonnányi megtakarítást eredményezett. Pénzben kifejezve ennek összegét hat számjegygyei kellene, írni. — Volt aztán olyan, — emlékezik Fodor főmérnök — hogy csak a gyártásnál keletkezett hulladékból készítettük a szállítószalag-görgők ezreit a bányagépgyárnak. De ma már ilyen tevékenységre — éppen a folyamatos technológiváltás és az ésszerűbb anyagfelhasználás miatt már nem vállalkozhatunk. Ismétlem: nem mindenáron, hiszen lennének olyan esetek, amikor a hulladék újrahasznosítása nem érné meg a befektetést, kell a hulladékanyagot „mentesíteni.” Mindenekelőtt szem előtt kell tartani a gazdaságosságot, a költségek alakulását. A kovácsolóban az a fő törekvés, hogy a drága acél egyetlen grammja se vesszen kárba. És ez nem időszaki fellángolás: tervszerű, átgondolt, megfontolt tevékenység. Ennek újabb bizonyítékaként mutatták meg a nagy gyártócsarnok végében, most még csak kísérletképpen működő, ütvedaraboló gépet, amely a negyven milliméternél nem nagyobb átmérőjű és nem kemény ötvözetű anyagokat vág hulladék nélkül méterre. A teljesen automatizált masina kezelése csak egy-két embert igényel, s takarékosan bánik a villamos energiával is. És meghonosították már az anyagok félmeleg- és hidegfo- lyatásos technológiáját is, mélyek alkalmazása „újabb csapás a pluszanyag-felhasználás- ra.” — TERMÉSZETESEN — mondják beszélgetőpartnereim — a dolgozók ötletei még további sok lehetőséget tartalmaznak. Olyan elgondolásokat, amelyek révén még közelebb kerülünk a világszínvonalon is a lehető legoptimálisabb anyagfelhasználáshoz. A törekvés itt, a kohászati üzemek kovácsoló és öntöde gyáregységében nem szép szó: máris látványos eredmény, amely nem áll meg a jelenlegi szinten... Karácsony György Alumínium radiátorok A Balassagyarmati Fémipari Vállalat ez év végéig folyamatosan befejezi a kábeldobok gyártását és áttér az alumínium radiátorok készítésére. Tőkésexportra december végéig 5300 darab közcpformátu mú radiátor-alkatrészt készítenek háromféle méretben. Az ALUKER részére pedig mintegy húszezer négyzetméter készterméket készítenek ötféle méretben. NÓGRÁD - 1982. szeptember 14., kedd 3 «
