Nógrád. 1982. szeptember (38. évfolyam. 204-229. szám)

1982-09-07 / 209. szám

A Magyar Vöröskereszt VL kongresszusa e!őtt A Balassagyarmati Fémipari Vállalat eloxáló üzemrészében az aumíniumtermékck aminó- savas felületkezelését végzik, mely egyben felületi védőréteget alkot, s esztétikai célokat Is szolgál. A késztermék így a kémiai és mechanikai behatásokkal szemben lényegesen cllcn- állóbb lesz. A képen látható félautomata-berendezésen megkezdték a vállalat új terméké­nek, az alumínium radiátoroknak a felületkezelését. A népi ellenőrzés megvizsgálta Anyaggazdálkodás Októberben lesz az egymil­lió ' Önkéntes társadalmi mun­kást egyesítő tömegszervezet, a Magyar Vöröskereszt VI. kong­resszusa. Háromrészes sorozatunk­ban a több mint százéves moz­galom sokoldalú tevékenységé­ből néhány területre külön Is szeretnénk felhívni a figyel­met. I. AMIT ADNAK: AZ ÉLET! Az egyik legrégibb, hagyo­mányos vöröskeresztes tevé­kenység a véradás szervezé­se. A térítésmentesen levett vér mennyisége hazánkban 1981-ben 228 ezer liter volt. A megyékben már 1979-ben teljes mértékben térítésmen­tesen adott vért a lakosság, s a budapestiek is behozták ko­rábbi viszonylagos lemaradá­sukat. A véradás egyenletes­ségét, folyamatosságát bizto­sítja, hogy a véradók több mint háromnegyed része visszatérő donori Jó tenden­cia, hogy növekedett az in­tézeti vérvételek aránya, a korábbi 24-ről 28 százalékra. KÉSZENLÉTI VÉRAqÖBRIGÁDOK Sürgős esetekben megbíz­hatóan lehet támaszkodni nap­jainkban a készenléti brigá­dokra; ezek tagjainak össz- létszáma a korábbi 17 ezer­ről mintegy 60 ezerre emel­kedett. Az eredmények meg­őrzése alapvetően a donorok áldozatkészségén múlik. Ezért is tartja változatlanul rend­kívül fontosnak a Vöröske­reszt a véradók ’ társadalmi megbecsülését, az irántuk megnyilvánuló figyelmet, s az erkölcsi elismerésük új formáinak kidolgozását, al­kalmazását. A Magyar Vö­röskereszt Kiváló véradó ki­tüntetései nemcsak a mozga­lom. hanem egész társadal­munk tiszteletét, elismerését fejezik ki. Az elmúlt öt esz­tendőben több mint 120 ezer különböző fokozatú kitünte­tést adtak át a véradóknak, A sokszoros véradók örven­detesen gyarapodó száma kész­tette arra a mozgalom veze­tését, hogy 1981-ben új kitün­tetést alapítson a 75-szörös, illetve a 100-szoros térítés- mentes véradók iránti meg­becsülés, a' társadalmi kö­szönet kifejezéseképpen. Az erkölcsi megbecsülés szem­pontjából, de a folyamatos szervezés miatt is nagy fon­tossága van a véradók nyil­vántartásának. Ennek napra készen tartása körültekintő munkát igényel a vértransz­fúziós állomások dolgozóitól és a Vöröskereszt-szervezetek vezetőségeitől egyaránt. ÖNKÉNTES ÁPOLÓNŐK Szintén a hagyományos vö­röskeresztes feladatok közé tartozik az önkéntes ápolónő­képzés szervezése, lebonyolí­tása. Az elmúlt öt esztendő­ben mintegy félszáz tanfolya­mon több mint ezerkétszáz önkéntes ápolónőt képeztek ki. A tanfolyamokat — egy­séges tematika alapján — a megyei (fővárosi) vöröskeresz­tes vezetőségek szervezik. A területi egészségügyi intéz­mények vezetői is látják e feladat jelentőségét és mun­katársaikkal együtt bekap­csolódtak az oktatásba. Ezen túlmenően azt is lehetővé tet­ték, hogy a gyakorlati’ időt a tanfolyamhallgatók az egész­ségügyi intézmény osztálya­in töltsék el. Helyesen mindenütt arra törekszenek: a tanfolyamokra minél több olyan lány, fiatal, asszony kerüljön, aki már tagja a Vöröskeresztnek, s aktívan tevékenykedik va­lamelyik alapszervezetükben. Az utóbbi öt esztendőben szervezett tanfolyamokon ez az arány elérte a 80 száza­lékot. A kéthónapos önkéntes ápolónői képzésben a hang­súly az ápolási ismeretek gyakorlati elsajátításán, van. Az ápolástan, valamint az el­sősegélynyújtás elsajátítása mellett a tanfolyamhallgatók kórházi gyakorlaton vesznek részt. A tanfolyam elvégzésé­vel segédápolónői képesítést nyernek. Az önkéntes ápoló­nők több ezres osztaga or­szágosan is a Magyar Vörös- kereszt egyik legfontosabb aktivistahálózataként tevé­kenykedik. KÜLÖNLEGES MENTÖ­ÉS SEGÉLYSZOLGÁLATOK Az elmúlt években lénye­ges előrelépés történt az első. segélynyújtás oktatásában. Szabályozták a tanfolyamve­zetők képzését, a vizsgázta­tás, a minősítés, az igazol­vánnyal való ellátás, a fog­lalkoztatás rendszerét. Az Egészségügyi Minisztérium állásfoglalása a társadalmi el­sősegélynyújtás oktatásáról hangsúlyozza a Vöröskereszt helyét és szerepét, s szorgal­mazza további középfokú tanfolyamok szervezését; egy­ben meghatározza a szak- szolgálat feladatait is. A Magyar Vöröskereszt két kongresszusa közötti időszak­ban — tehát öt esztendő alatt — több mint 21 ezer tanfo­lyamon csaknem félmillióan vettek részt. A növekedést az magyarázza,| hogy egyre több területen szerveznek közpon­ti, illetve megyei kezdemé­nyezésre speciális elősegély- nyújtó tanfolyamokat. (Így az üzemanyagtöltő-ájlomások kezelőinek, a mezőgazdasági növényvédő szerekkel foglal­kozóknak, a bányászoknak, a segédrendőröknek stb.) A Vö­röskereszt szorgalmazta a gépkocsivezetők kötelező el­sősegélynyújtási oktatását is, s kidolgozta javaslatait az oktatás rendszerére, temati­kájára. Az elsősegélynyújtók iránti megbecsülést különbö­ző fokozatú elismerő jelvé­nyekkel is kifejezi a mozga­lom. A Vöröskeresztes mozga­lomban különleges segély- szolgálatok működnek. Tag­jaik olyan — már elsősegély­nyújtó tanfolyamot végzett — vöröskeresztes aktívák, ön­kéntes ápolónők, középisko­lás diákok, illetve egyetemis­ták, akik önként, társadalmi munkában vállalják a szolgá­latot és részt vesznek az egy­ség feladataiból adódó spe­ciális kiképzésben is. A se­gélyszolgálat keretében köz­úti elsősegélynyújtó és álta­lános elsősegélynyújtó al­egységeket, továbbá vízi, he­gyi, barlangi mentő alegysé­geket szerveztek. A vízi men­tőegységek három év alatt öt embert mentettek ki a víz­ből, s több mint 400 alka­lommal nyújtottak elsőse­gélyt. Az elmúlt három téli szezonban a hsgj’i mentőegy­ségek csaknem 500 alkalom­mal részesítettek elsősegély­ben sérülteket; a barlangi mentőszolgálat tagjainak hniyállását nyolc sikeres men­Takarékos termelésre ösz­tönző korunkban már-már tu­dományos alapossággal kell kidolgozni az alapanyagok fel- használásának módját, hi­szen ez elengedhetetlen felté­tele a gazdaságosságnak. Több vállalatnál számítógépekkel igyekszenek megoldani ezt a feladatot, csakhogy önma- guktól a legkorszerűbb szá­mítógépek sem képesek cso­dákra. A gazdaságosabb anyag­felhasználáshoz mindenek­előtt hozzáértő emberek kel­lenek. A Csongrád megyei né­pi ellenőrök egy közelmúlt­ban végzett vizsgálatukban megállapították, hogy noha az anyaggazdálkodási mun­kakörökben ' foglalkoztatott dolgozók jelentős hányada hosszú szakmai gyakorlattal rendelkezik, ám általános és szakmai felkészültségük, to­vábbá képesítésük viszony­lag alacsony., Az ügyintézők 20—25 százaléka például alap­fokú képesítéssel igyekszik elvégezni munkáját. Több, ke­vesebb sikerrel. Igaz, ez nem csupán az ügyintézőkön mú­lik, mert sok vállalatnál az alapanyagok takarékos fel- használása még a szorító kö­rülmények ellenére sem ka­pott megfelelő rangot a vál­lalatok életében. Ezt támaszt­ja alá az a tény is, hogy a vállalatok és a szövetkezetek csak elvétve kérnek arra vá­laszt saját belső ellenőreiktől, mit tehetnének az alapanya­gokkal való takarékosabb gaz­dálkodás érdekében? A vállalatok többsége nem ösztönzi kellően azokat a dolgozókat, akik sok (millió) forinttal csökkenthetnék a vállalati kiadásokat. A taka­rékos anyagfelhasználás rit­kán szerepel a munkások prémiumfeltételei között. Ha mégis születnek figyelemre méltó eredmények, akkor azok sokkal inkább a sponta­neitásnak köszönhetőek, mint a tudatosságnak. Akiknek pe­dig prémiumfeladatuk a ta­karékos anyaggazdálkodás, azok. munkájának a megítélé­sénél gyakran szubjektív té­nyezők játszanak szerepet. Ezért aztán előfordulhat az is,, hogy egy ügyintéző vagy gazdasági vezető,- amennyiben megfelelő magyarázatot talál arra, miért nem sikerült a kívánalmak szerint gazdál­kodni az alapanyagokkal, a magyarázatra kapja a prémi­umot. Magyarázat pedig bő­ven akad, hiszen jól tudjuk, hogy a monopolhetyzetben le­vő anyagszállító vállalatok sok esetben kényük-kedvük sze­rint teljesítik a szállítási szer­ződésben megfogalmazott kö­telességüket. Emiatt az anyag­ra váró vállalatok és szövet­kezetek olykor kapkodásra kényszerülnek, importból (nem ritkán tőkésimportból) kénytelenek biztosítani a zavartalan termeléshez szük­séges alapanyagokat. Ezek viszont időközben „befuthat­nak” a hazai szállító vállala­toktól is, aminek túlkészlete- zés a következménye. Az említett népi ellenőri vizsgálat megállapította, hogy a készletező TEK-vállalatok nem látják el a létrehozásuk­kor kitűzött feladatokat. A nem mindig kellőképpen dif­ferenciált importkorlátozá­sokkal együtt ez a tény hi­ányérzetet kelt, azaz növeli a vállalati szakemberek köré­ben a „hiánypszichózist”. Mindemellett a vállalatok általában törekszenek az alapanyaggal való jobb gaz­dálkodásra, bizonyítja ezt az anyagfelhasználásban bekö­vetkezett némi csökkenés. Ez azonban jóval nagyobb a gyáregységeknél, mint a meg­határozó nagyságrendű önál­ló vállalatok esetében. Alighanem e tekintetben is előbbre tarthatnánk, ha e vál­lalatok a jelentőségének meg­felelő gondot fordítanának az anyagnormák karbantartásá­ra, és a normától való eltérés okainak elemző vizsgálatá­ra. Ennek hiánya ugyanis rendszerint olyan következ­ményekkel jár, hogy az idő­szerű és szükséges intézke­dések rendszerint késnek, il­letve elmaradnak. A késede­lem pedig mind a vállalatnak, mind pedig a népgazdaság­nak sokba kerül. Igaz, a vál­lalatok nem is mindig érde­keltek abban, hogy takaré­koskodjanak az alapanyag­gal, mert -r- különféle enge­délyek alapján — többlet­anyag-felhasználásukat be­építhetik termékeik árába. A hasznosítható hulladékok felhasználásának tekinteté­ben sincs minden rendben. A vállalatok ugyanis az újra hasznosítható hulladékaik jelentős hányadát gyűjtő vál­lalatoknál értékesítik, még­pedig olyan alacsony áron, hogy a szétválogatás, a szál­lítás költségei sem térülnek meg. Követendő példának és járható útnak alighanem hasznosabb (lenne) ezen anya­gok vállalaton belüli újrafel­dolgozása, Szerencsére már arra is van példa, hogy a korábban hulladékként ke­zelt anyag újrafeldolgozása révén importból származó alapanyagot takarítanak meg. A jó példák ' követéséhez azonban mindenképpen na­gyobb fokú szervezettségre — a jelenlegi hiányosságok és azok okainak megszüntetésé­re — van szükség. Az nyil­vánvaló, hogy a jövőben ész­szerűbben kell gazdálkodni az alananyagokkal és hulladé­kokkal. De ez a felismerés önmagában kevés. Jól átgon­dolt elképzelésekre, tervekre, főként pedig szervezetebb munkára és a szervezettebb anyaggazdálkodásra ösztöké­lő érdekeltségi re^szer ki­dolgozására van sv«'<sé<*. Cs. N. L. tés jelzi. Üjlaki László Gasztronómiai I Puporkáék hitvallása: s kér A Pannónia Szálloda- és Vendéglátó Vállalat küldött­sége sikerrel szerepelt azon az egyhónapos éttermi feszti­válon, amelyet az egyesült államokbeli Knoxville-ben rendeztek az energetikai vi­lágkiállítás idején. A Pannó­nia szakemberei a Hyatt Re­gency szállodában bemutat­ták a magyar konyha külön­legességeit, s tájékoztatták vendégeiket hazánk idegen- forgalmi és kulturális életé­ről. A magyar rendezvény sike­rét az is jelzi, hogy a Pan­nónia máris meghívást kapott a Hyatt szállodalánc chicagói, New York-i és atlantai tag­szállodáitól 1983 tavaszára újabb magyar gasztronómiai hetek megtartására. Üj bélyegbíokk Szeptember 13-án bocsátja forgalomba a posta az euró­pai biztonsági és együttmű­ködési konferencia tisztele­tére készített 20 plusz 10 fo­rint névértékű blokkot, mely Vertei József grafikusművész tervei alapján a Pénzjegy- nyomdában/ készült. A blokk keretén a Magyar Posta ál­tal a konferenciák alkalmá­ból kiadott bélyegek jelen­nek meg, a bélyegképen bu­dapesti panoráma látható a Parlamenttel, a Geljérthegy- gyel, a Lánchíddal, a budai várral és a Batthyány téri templommal. A blokk forgalomba bocsá­tásának napján első napi bé­lyegzőt használnak az arra kijelölt postahivatalok. Hogy mások ne férjenek Az éjszakai munka fárasz­tóbb a nappalinál, jobban megviseli az embert, sápadtab- bá teszi az arcot. így van ez meg akkor is, ha szénpor ta­karja el az ember egész arcát vagy csak annak egy részét. Ilyen körülmények közepette találkoztam Puporka György- gyel, a ménkesi akna feltáró brigádvezetőjével és néhány tagjával, a felszállás utáni né­hány percben. * — Az üzemvezetőség és bá­nyásztársaim egyetértésével lettem a csapat vezetője, mi­után Molnár Vendel, korábbi brigádvezetőnk olyan balese­tet szenvedett, hogy nem jö­hetett vissza közénk — mond­ja Puporka György. — Azóta idehaza is sokszor számolok, meg, morfondírozok; mit és hogyan tegyen a brigád azért, hogy jó legyen nekünk, meg a vállalatnak. Ennek már két éve. Mert tudja úgy véleke- dek: ha az ember egyszer va­lamit elvállal, azt tisztes­séggel és odaadással .lássa el.-. * Tizennyolcán vagyunk a brigádban, a frontfejtést ké­szítik elő- Vannak közöttük olyanok, akik 10—15 éve dol­goznak a bányában, ismer­kednek, a föld mélyével, vál­lalják ezzel a munkával járó veszélyeket, a vele járó elő­nyöket, de szerencsére van utánpótlás is, elég sok a fia­tal, kezdő bányász. * — legutóbb 58 métert ér­tünk el — veszi vissza a szót a négyszeres aranykoszorúval és az egyszeres. Kiváló vállala­ti brigád címmel kitüntetett brigádvezető. — Ez nem mondható jó eredménynek. Azért sikeredett így, mert \ issza kellett vonulnunk. En­nek ellenerő megvan a 105 százalék. * Hogyan látják a brigád bel­ső életét annak tagjai? — Összetartó hajtás csapat a miénk — kér szót Oláh Bé­la. — Megértésben dolgozunk együtt- Kevesebben vagyunk, de belemenősek, mert pénzt, akarunk keresni. Ezért úgy állunk a munkához, hogy má­sok ne nagyon férjenek hozzá. Tőle Lőrincz János veszi át a szót: — Jó hangulat ural­kodik köztünk, nem várunk egymásra a munkában, ki­használjuk a műszakot. Dol­goztam én olyan brigádban, ahol több volt a vita, mint a megértés. Ez meg is látszott az eredményeinken. Brigád- vezetőnk kiabálás, veszekedés nélkül, de határozottan meg- - követeli a jó munkát. Öt azonban senki sem tudja el­hagyni a termelésben. Inkább többet' dolgozik, mint mi, hogy tudjon másoktól is köve­telni. A méltán, sok elismerést megérdemelt brigádban alig egyhónapos múltra tekint vissza Stark Nándor, aki ko­rábban kőművesként dolgo­zott a föld alatt- Ű a követke­zőket mondja: — Összetartó brigádba ke­rültem. Az eredményeink is jók. Ha lehetne, akkor szíve­sen maradnék köztük. Azért mondom ezt, mert most tarta­lékba vagyok. .És most adjuk át a szót a brigád helyi, közvetlen veze­tőinek. — Nagyon meg vagyok elé­gedve Puporka Györggyel, rendes gj ereknek tartom. Be­csületesen, jól összefogja a társaságot, de akkor sem hall­gat. ha gondjainkról van szó — vélekedik Törőcsik István, Ménkes-akna felelős műszaki vezetője. — Fiatalok — 23. évesek '— és idősebbek dolgoznak együtt o brigádban. Az EHOR rakodó­géppel az egyik legfontosabb leltáró munkahelyet hajtják- A kezdeti nehézségek után jó teljesítményt értek el. Bri­gádvezetőjük agilis ember, aki bizony néha olyat is kí­ván, ami nem jár a kollektí­vának. No, nem azért mon­dom, hogy emiatt talán ne­heztelnék rá. Jól összefogja a brigádját, egyik szemét .min­dig rajtuk tartja. Arra kér­ném őket, hogy az eddiginél jobban kíméljék meg a ke­nyeret odó gépeiket — foly­tatja az előbbi gondolatot Ba­kos Zoltán bányamester.. — Ha pedig komplikáltabb feladatról van szó, akkor Pu­porka György felkeresi volt brigádvezetőjét és segítséget kér tőle — egésziti ki az előbb mondottakat Kaszás Jó­zsef, az aknaüzem vezetője. * A beszélgetés óta bizonyára újabb sikereket értek el. Mert ők ezt így akarják, így tart­ják természetesnek, erre vál­lalkoztak, ezért kapják a pénzt V. K. NÓGRÁD - 1982. szeptember 7., kedd 5 i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents