Nógrád. 1982. szeptember (38. évfolyam. 204-229. szám)
1982-09-05 / 208. szám
»Időnk van, de helyünk..." ■J Összefogással: parlagból sportkombinál Gyönyörű panorámával övezett út vezet Pásztótól Hollókőig, s ennek mentén, az egykori nagymezői turistaház tőszomszédságában a napokban hozzáláttak a majdani sportkomplexum építéséhez. Igaz, még csak egy földmunkagép botorkál nagy szorgalommal a hepehupás parlagon, de ez már egy nagy kezdeményezés kezdetét is jelenti. Nemrégiben beszélgettem pásztói KISZ-esekkel, s közülük többen panaszolták, hogy alig van lehetőségük egy-egy nagyszabású sportesemény megrendezésére, mert oly’ szűkösek a sportolási feltételek.- Nem arról van szó, hogy nincs hol focizni — magyarázta egyikük —, hanem az a baj, hogy nem tudunk ösz- szehozni, mondjuk egy több száz fős ifjúsági sport- rendezvényt. És ez különösen most vészes, hogy általánossá vált a szabad szombat, időnk van, de helyünk...? Hasonló gond foglalkoztatta a KISZ pásztói járási bizottságát is, csak éppen ők az alkalmas „pillanatra” vártak. — Miután a nagymezői turistaházat átalakítottuk ifjúsági táborrá — mondja Balogh Tibor pásztói járási KISZ- titkár — hozzáláthattunk a szomszédságban levő terület megmunkálásához. Nagyon sok segítséget kaptunk számos KISZ-szervezettől, ki ötlettel, ki munkával járult ahhoz, hogy mihamarabb elkészüljön a mintegy kétmillió forintos értékű sportkombinát. Miközben terepszemlére indulunk, hozzánk szegődik Chikány István, a Pásztói Állami Gazdaság mérnöke, aki Németh Tiborné és Táborsz- ki János munkatársaival közösen készítette el a sportlétesítmény tervét. — Másfél héten át jó néhány órát dolgoztunk szabad időnkből — említi Chikány István —, hogy a lehető leghamarabb elkészüljön a terv. Hiszen ez a feltétele a munkálatok megkezdésének. Három kézilabda- pályát, öt asztaliteniszhelyet, tallaslabdapályát, nyársalót, sakkozókat, sőt a gyerekeknek még játszóteret is terveztünk! A dolog nehézségét a háromméteres szintkülönbség okozta. Végül is úgy döntöttünk, hogy kétszintes lesz. Végigjártuk a terepet. Mintegy tízezer négyzetméter a terület, s ha minden igaz már a jövő nyáron versenyek zajlanak ott, ahol még csak jórészt dudva és muhar van. Bár, hozzá kell tenni, a Ja- kus Pál által vezetett tológép igencsak látványosan halad. — Társadalmi összefogás nélkül nem menne — fűzi hozzá Balogh Tibor —, ugyanis túlságosan drága lenne, Már javában tart a társadalmi munka szervezése, örömmel mondom, hogy nem kell győzködni, agitálni a fiatalokat, mindenki szívesen vállal részt belőle. A közeli Alsótold, Ecseg, Csécse, Kozárd, Felsőtold községek fiataljai is „beszállnak” néhány órával, sőt messzebbről is jönnek KISZ-esek. A több mint húsz éve parlagon lévő földterületen azt szeretnék bebizonyítani, hogy ösz- szefogva, értelmes cél érdekében érdemes dolgozni. S hogy ez az elszántság mennyit ér, az jövő nyáron minden bizonnyal kiderül. Képünkön: Terepszemlén a szervezők. Á boltom Az első gondolat mindig a legjobb. Lehet, hogy ez sokmindenre érvényes, de a szerződésekre, kivált, ha italboltról van szó semmiképp. Megyénkben is hirdetgetik az ÁFÉSZ-ekésa vendéglátó-ipari vállalatok ilyen-olyan számú „kocsmaműveket”, vagy rangosabb vendéglődet, ám jelentkező nem mindig akad. A Börzsönyvidéki ÁFÉSZ például legutóbb tizenkét üzletet kínált (abból egy zöldségesbolt volt), de csak nyolcért jelentkeztek. A megye legtekintélyesebb ÁFÉSZ-e a pásztói, ötven vendéglátóegységet tudnak magukénak, ebből 46 szerződéses lesz a tervek szerint. Nincs tülekedés. Három egységük szolgáltat jelenleg az új forma szerint. Huszonkettőt hirdettek eddig (hús- és egyéb üzleteket) 1 Egyszóval többek első gondolata az volt, hogy nem szabad eb; be belevágni. Legkapósabbak a vendéglátást szolgáló különféle üzletek. Többnyire azok vállalkoznak szerződéskötésre, akik már korábban is ott dogoztak. Így aztán náluk jobban senki nem tudhatja, mi is van a boltban. Értendő ez alatt az, hogy mennyivel lehet növelni a forgalmat, milyen a vendégkör, hol szorít a cipő, mekkorák a költségek valójában és így tovább. — Az ember oszt, szoroz és belevág a közepébe — vélik a bátrabbak. És a bátortalanok? — Még csak pár napja, július elseje óta vagyok szerződésben. Először nem akartam vállalni, de aztán úgy döntöttünk a férjemmel, hogy mégis belevágunk. Havi huszonkét- ezer az átalány — mondja a pásztói ÁFÉSZ tari, 5-ös számot viselő italboltjának vezetője, Trecka Pálné. — Egyelőre félek. Nem tudom hogyan lesz. Egy hónap után már okosabb az ember. Kilenc éve vezetem az italboltot, néhány házzal lakom arrébb, hát adtam volna ki a kezemből? Az ÁFÉSZ ígérte, hogy nem leszünk mostohagyerekek, nyugodtan fordulhatunk hozzájuk a gondjainkkal. Fordultam is. Elfogyott a literes borom, a vendégek keresték. Beszaladtam az ÁFÉSZ központi raktárába, ahonnan elküldték, mert nem tartozunk oda. Hát... Kevés a sör. Az emberek azt keresik. Onnan szerzünk, ahonnan tudunk. Néhány liter pálinkáért elmentünk Gyöngyösre. Nem mondhatom azt, hogy nincs! A beszerzés! Mindent meg kell tanulni, honnan, mit szerezhetünk. Én most tanulom. — Jobb így függetlenebből? — Több a gond. NyomaszKétezer éves színház Ókori színház falai bukkantak elő a földből a görögországi Szalonikitől mintegy százhatvan kilométerre délnyugatra. Ezek a kövek egykor nevezetes gyilkosság tanúi voltak: i. e. 336-ban ebben az épületben ölték meg Nagy Sándor atyját, Makedónjai II. Fülöpöt, amikor éppen lánya esküvőjét ünnepelte. A görög régészek, akik a falakat kiásták, nem véletlenül büszkék a feltárásra, s az ásatás eredményéről maga Melida Mercouri kulturális miniszter tájékoztatta a nyilvánosságot. Az ókori színház épületét a volt királyi palota közelében találták meg, Makedónia egykori fővárosának szívében. Feltárója Malonisz Androni- kosz régészprofesszor aki megtalálta a nagy hódító családjának sírjait is. A kétezer éves lelet azonosságát támasztja alá egyebek között, hogy az ókori görög városokban általában a királyi palotához közel építették a színházat. Alkotás közben Baranya megyében, Magyarmecskén él és dolgozik az 50 éves Fenyvesi József, aki gyermekkora óta az általa belülről ismert cigánysorsot igyekszik festményein megörökíteni. Életképeit, portréit először 1973- ban állította ki Tokajon, de azóta Salgótarjánban, Zalaegerszegen és Pécsett is megismerkedhettek munkáival. Képei állandóan megtekinthetők a luzsoki tájházban. Az alkotó a közeljövőben Jugoszláviában is bemutatkozik. \ tóbb. Minden az én zsebemre megy. Nincs már leírás, káló és egyebek 1 — Most ugyan meleg van, de télen mivel fűt? — Olajjal, mint eddig. — És mennyiért kapja? — Hogy érti? — Közületnek, vagy magánszemélynek számít majd? Trecka Pálné négy forintért, de Trecka Pálné üzletvezető már kilenc forint nyolcvanért kapja a tüzelőolajat. — Én ezt nem tudom. A rétsági Börzsöny vidéki ÁFÉSZ versenytárgyalásán uz egyik hölgy, aki presszóra kívánt szerződni, meg azt sem tudta, hogy ki feladata a külső és kié a belső tatarozás, hogy kihez kell fordulnia, ha a nyitvatartást szeretné meg- hosszabbíttatni és így tovább. Voltak néhányan, akik valóban csak „belevágtak”, amúgy vaktában, lesz, ami lesz. Pedig, ami azt Illeti, van mit veszíteni. A versenytárgyaláson csak az vehet részt, aki befizeti a bánatpénzt. Ez öt- és tízezer forint között változik. Ha a szerződés megköttetik, akkor az első hónapban fizetni kell a kauciót és az átalányt, azaz a havi törlesztési dijat. Ezenkívül a meg nem vásárolt, de használatba vett bútorzatért, gépekért bérleti díjat is fölszámolnak, aztán van még a biztosítás és — ez az egyik legfontosabb — a jövedelem- adó. Aki a versenytárgyaláson visszalép, vagy nem jelenik meg az elveszítette a Dánat- pénzt. Ha viszont megnyeri, akkor a „beugró” visszajár. Pásztó környékén nem kért óvadékot az ÁFÉSZ, megelégedett azzal, hogy minimum húsz százalékát meg kellett váltania az új „tulajdonosnak" a boltban található berendezésekből. Másutt, például Balassagyarmaton a kaució az átalány kétszerese. A Szügyi úton levő Márkg presszóban ez nyolcezer forint fölött volt. Ha fizetésképtelen a „cég”, akkor ez a pénz, de legalábbis egy része úszik... — Tudtam mit vállalok — így Puszta László, a vezető, aki csgládi vállalkozás élére állt: a testvére, felesége, sógornője a beosztottjai, — Tizennyolc évet lenyomtam a szakmában, hat éve itt dolgozom. Azért fogtam bele, mert ez a forma anyagilag nekem sokkal előnyösebb. Persze nem változott meg egyik hónapról a másikra minden. Hiszen eddig is hajtottunk. Itt nem lesz olyan látványos forgalomfelfutás, mint néhány másik üzletben, de vannak tartalékok. Többféle fagylaltot mérünk, bővítjük a sütemény- választékot, később pedig az üzlet belsejét is átformáljuk. Bokszokat tervezek, hogy még hangulatosabb legyen. Az az igazság, hogy napokig nem aludtam, amikor a döntést latolgattam, de április óta csináljuk és nyugodtan mondhatom, hogy megérte. Sok pénzem fekszik benne. Csak az áruért kifizettem százhúszezret. — Mit csinál másképp, mint korábban? — A vendéget eddig !s szívesen láttuk. Viszont például nem mindegy most már, hogy meddig áll az áru a raktárban, mert én ötnaponként készpénzzel fizetek az ÁFÉSZ pénztárába, azért amit a bélyegzőjükkel a nagykertől veszek. Ha nem mozog az áru, akkor nem jön vissza a befektetett pénz.-Azt hozok tehát, amit a vevő keres! — Kik ellenőrizhetik? — Mindenki — mondja lakonikusan és elém teszi a listát. Legalább kilenc szer» neve rajta. — Tőke nélkül ne fogjon neki senki? — Szerintem ne. Már csak a biztonság miatt is. Akinek van pénze, az kockáztathat időnként és erre néha szükség van, Most arra gyűjtünk; hogy a berendezést rnegvehessük, mert kiszámítottuk, hogy az olcsóbb. A bérleti díj sok. — Zsebből fizet? — Szerződésben kikötött alapbére van mindenkinek. — Az nem túl sok. — Annyiért nem is dolgoznának. Munkája, teljesítménye szerint kap mindenki. Az sem mindegy természetesen, hogy milyen a forgalom. Az ei- ső hpnapban épp csak az alapbérre futotta, mert nagyon so»t volt a kiadás. — Mégis, mennyit lehet a Márkában keresni? — Nehezebb, vagy könnyebb rokonokkal dolgozni? — Könnyebb, biztonságosabb. Közös kasszára dolgozunk, nem kell attól tartanom, hogy átejtjük egymást. Ez a leglényegesebb. — Megújítják majd a szerződést? — Novemberben valószínűleg módosítani fogják, erre megállapodásunk van, maid akkor meglátjuk. Ha mege-i, természetesen megújítjuk. Kovács István Kálión csupán néhány napja vette át az italboltot. Egy hét alatt harmincezer forintot költött: hűtőszekrényeket, a csapolt sörhöz szükséges tartozékokat vásárolta meg. — Ha ezt valaki jól csinálja, nem lehet belebukni. Én mindent a nagykertől veszek. Ott már kialakult kapcsolataim vannak. Jövőre kétmiliió- nyolcszázezres forgalmat terveztek nekem, ehhez állapították meg az átalányt és a jövedelemadómat. Sírva fakadnék, ha ezt nem tudnám megcsinálni. Én ugyan ki nem küldöm a vendéget azért, mert ez vagy az nincs. Itt minden van., amit kívánnak. Magamra támaszkodom. nem várok segítséget senkitől, még az ÁFÉSZ- tól sem. Azért adták ki az üzleteket, hogy kevesebb legyen a gondjuk. — Tehát megéri? — Annak, aki ért hozzá. Próbálkozom, mit is igényelnek a vendégek. Értük vagyok. Sokféleképpen lehet próbálkozni. A bánki Bárkában például úgy igyekeznek csökkenteni a költségeket, hogy — jelenleg — négy malacot nevelnek. A konyháról kikerül a moslék egy része, a majdani hús viszont jóval olcsóbb lesz, mintha üzletben vásárolnák, vagy akár a keretszállítás. — Télen itt nem lesz forgalom, az biztos — véli Cserek- lye Sándor, vezetőhelyettes. — Ki kellett találnunk valamit. Vagy tésztát, vagy ostyát fogunk készíteni. Esetleg halat pácolunk. Nyáron kell megkeresnünk, amit télen majd fölélünk, de azt muszáj kiegészíteni valamivel. Mi még be is fürödtünk kicsit a Nádas vendéglő megnyitásával. Nekünk ugyanis a tavalyi forgalom alapján mérték ki az átalányt, de közben nyitott a maszek vendéglő és elvitte a forgalom egy részét. — Ellenlépés? — A hosszabb nyitvatartással operálunk. Bővítettük a választékot. Más ötlet egyelőre nincs. A csütörtöki diszkókon felkopna az állunk, de a fiatalok szeretik. — Miért adták szerződésbe az üzleteiket? — kérdem Gaj- der Gábort, a Pásztó és Vidéke ÁFÉSZ közgazdasági főosztályának vezetőjét. — A Minisztertanács és Belkereskedelmi Minisztérium állásfoglalása az indítóok. Ügy véljük, hogy sokkal rugalmasabbak lesznek az egységek, hiszen anyagilag sokkal inkább érdekeltek, mint korábban. Azt fogják adni, amit várnak tőlük, és ha így lesz, lényegesen javul az ellátás. — Vesz.e.ségesek voltak? — Nem. Viszont tény. hogy az átalánydíjak összege körülbelül háromszorosa lesz az eddigi nyereségnek... — A szerződött üzlet továbbra is az ÁFÉSZ tulajdona? — Természetesen. Sőt, az ott dolgozók munkakönyvé nálunk van. Törődünk velük továbbra is. Például az épületek külső tatarozása a mi feladatunk marad. Segítünk a beszerzésben, a mi pénzünket használják kamatmentesen es így tovább. Egyébként az ÁFÉSZ-nak nem fűződik érdeke ahhoz, hogy a szerződött üzleteket támogassa, hiszen az átalánydíj előre megállapított összeg, független a tényieges forgalomtól, a jövedelemudő pedig nem a mi kasszánkba* marad. A Balassagyarmat és Vidéke ÁFÉSZ már más alapokon szerződött. Hiszen ők leltár szerint átadják az épületet (ed- .'.ig csupán egyet, a Márkát), és amikor a megállapodásuk határideje lejár, akkor ugyanolyan állapotban veszik vissza, Csonklcs János, a szövetkezet főkönyvelője ügyes kis füzetet mutat. A Kereskedelmi Szervezési Intézet adta ki azokat, kerek ezerkétszáz forintért: az új, szerződéses vendéglátóegységekkel kapcsolatos útmutatásokat tartalmazza. Enyhén szólva drágán. . . — Zűrzavar volt itt és másutt egyaránt. Harmincéves gyakorlatom van, de az alan- rendeletekkel nem tudtam volna mit kezdeni. Az üzletvezetők sem kaptak kellő tájékoztatást. így aztán teljes tanácstalanság volt az egész vonalon. Még ma Is akad. Legtöbb segítséget a Házi Jogta- nácsadó 1981-es különkiadása adta és adja. Már akinek megvan. Lassan persze mindenki megtanulja a saját bőrén a tennivalókat, azután már minden könnyebb lesz. — Miért jobb ez a forma anyagilag a másik félnek is, mint a korábbi, a ge'oitíes- rendszer? — A haszon ott marad a boltban és most már törvényesen. Ésszerű takarékoskodással újabb forintok foghatók meg, az ötletek nem kerülnek pénzbe. Jövedelmük valójában nem ellenőrizhető, hisz a forgalomnak csak azt a részét tudjuk követni, amelyet a nagykereskedelmmel bonyolítanak. Kétségtelen, hogy mindenről számlát készítenek, de hát ott már akad tágítható rés. Jövedelmükről maguk írnak bevallást, akár a kisiparosok és szerintem annak teljes igazsága nem ellenőrizhető. Ügy vélem, ezek miatt éri meg. És persze a jóval nagyobb függetlenség, a kötöttségek egy részének föloldá'-’a. Használhatják a mi bérezési forrásainkat, de tőlünk függetlenül is ott és azt szereznek be, amit akarnak. Nincs közünk hozzá. Aktivitásuk, hozzáértésük most sokkal jobban érvényesülhet, megmutathatják, hogyan kell vendégül látni. Erre a saját jól felfogott érdekük is rákényszeríti őket. — És, ha visszaadják a boltot? — Mindkét fél bonthat szerződést, de ez szigorúan szabályozott. Mi még csak most kóstolgatjuk a vállalkozások e formáját, de szándékunk, hogy mind több üzletünk kerüljön ebbe a körforgásba. Nos, ha visszaadják, természetesen újra meghirdetjük. Reméljük, valóban lesz hamarosan versenytárgyalás, igazi licitálással. X X X X E pillanatban a szerződéses vendáglátóipari egységek meglehetősen tarka képet mutatnak. A jobszabályokat többféleképpen értelmezik, mások a szerződési feltételek Rétsáson és mások Pásztón. Itt van kaució, amott nincs, itt a vendéglős tataroztat,) amott a vállalat, vagy szövetkezet és így tovább. Tény viszont, nogy a „maszek” nem söpri ki a vendéget, ámint közelít a záróra, megköszöni, hogy vendégei voltunk és nem fintorog, ha nem kap borravalót. Nála van magyar sör, ha itt a meleg, és ha most nem talál a törzsvendég szendvicset, de ehetne, legközelebb már a tulaj kínálja. Mindazok a zűrzavarok, amik az új üzemeltetési forma körül kialakultak, elkerülhetők lettek volna, ha a megye kezébe veszi a dolgot és nem hagyja magukra a cégeket: csináljátok, ahogy tudjátok. Persze ez a vendéget nem nagyon érdekli. Neki az a fontos, hogy udvariasan és főleg jól szolgálják ki. Ne hallja azt: nincs, elfogyott. Most lesz csak igazán konkurrenciaharc. Talán eljutunk odáig, hogy mi, vendégek leszünk fontosak azok számára, akik belőlünk élnek. Hortobágyi Zoltán NÓGRÁD - 1932., szeptember 5., vasárnap 5
