Nógrád. 1982. szeptember (38. évfolyam. 204-229. szám)

1982-09-29 / 228. szám

Befejeződött a napraforgó betakarítása az alsótoldi cserhát vidéke Mgtsz-ben. A Bokor ha­tárában levő 158 hektáros táblában 2 kombájn dolgozott. A terményt tisztításra a kutasói te­lepre szállították. A munkában az iskolások is részt vettek. A 7—8. osztályosok a kombájn által elhagyott tányérokat gyűjtötték be. A termés jó, amely a GITR rendszer diszponálása alapján kerül Martfűre és Rákospalotára. Őszi telepítésekhez szaporít a Megkezdődtek az előkészüle­tek a facsemete és szaporító­anyag őszi forgalmazására; a faiskolákban összeállítják az előzetes megrendelők listáját, előregyártják a fák nevét je­lölő címkéket, felújítják, ki­javítják a kitermelőgépeket. Amint a Kertforgnál elmond­ták: október 15-én nyitnak a lerakatok, méghozzá 50-nel több mint tavaly, összesen 350 helyen árusítanak. Ennek eredményeként növekedhet a forgalmazás színvonala, csök­kenhet a sorbanállás. A készletek alapján a kis­kerttulajdonosok számára igen gazdag az idei kínálat. Összességében 3.8 millió gyü­mölcsfa, 4.8 millió bogyós gyümölcsöt adó szaporító­anyag, 11.5 millió szőlőolt­vány vár majd eladásra. Leg­több az almafacsemete, csak­nem félmilliót árusítanak majd, kajsziból 145 ezer, szil­vából pedig 125 ezer facseme­tét hoznak forgalomba. Ez utóbbi iránt nemcsak a kert­tulajdonosok érdeklődnek, ha­nem a városok, községek ta­nácsai is, mind gyakrabban fásítanak utcákat szilvával. Az őszi választékban olyan szaporítóanyagok is szerepel­nek, amelyek a korábbi évek­ben gyakran szerepeltek a hiánycikklistákon, így többi között birsalma, dió, naspo­lya és tüske nélküli feketesze­der. Őszibarackból és cse­resznyéből viszont előrelát­hatóan nagyobb lesz az igény, mint amennyit a faiskolák ad­ni tudnak. A Kertforg szaporítóanyag­előállítással foglalkozó taggaz­daságai rugalmasan alkalmaz­kodnak a kereslethez, s elő­reláthatólag többfajta facse­metéből, elsősorban almából, szilvából és kajsziból a nagy­bani vásárlóknak, kertbarát­köröknek kedvezményesen ad­nak termékeikből, sőt a ter­vek szerint esetenként a szál­lításról is gondoskodnak. (MTI) Kövérség és szülés A Bolgár Tudományos Aka­démia szülészeti és nőgyógyá­szati intézetében azt tanulmá­nyozták, hogy miképpen hat a kóros elhízás a terhes nők és az újszülöttek egészségi álla­potára. A súlyfölösleges nők körében a szokottnál gyorsab­ban figyelhető meg terhessé­gi mérgezés, magasabb vér­nyomás és cukorbetegség. Az ilyen nők többnyire nagy gyermeket hoznak a világra, ezek pedig fokozottabban ki vannak téve a szülési sérülé­seknek. A túlsúlyos anyák gyermekei között a gyermek- halandóság kétségtelenül na­gyobb. Azoknál a nőknél, akik első ízben terhesek, átlagosan 19,5 óra alatt megy végbe a szülés, azoknak pedig, akik már több gyermeket hoztak a világra, 13 óráig tart, ellen­ben a rendes súlyú nők köré­ben 15, illetőleg 10 óra. Féllábas táptárgyalás Tápellátás — kerülővel... címmel lapunk augusztus 29-i számában írás jelent meg arról, hogy a pásztói já­rás falvaiban miért jutnak hozzá a kisállattartók bajosan a takarmányokhoz. Nyilatkoztak a riportban a Pásztó és Vidéke ÁFÉSZ, valamint a Nógrád megyei Gabona­forgalmi és Malomipari Vállalat, mint az ellátásért fe­lelős két cég dolgozói — ki-ki saját szempontjai, érvei szerint. Az írás ezzel fejeződik be „... miért kellett hagyni már-már elmérgesedni a takarmányszállítás körüli zűr­zavarokat, amikor azok a két gazda közötti, akár egyet­len tárgyaláson letisztulhattak volna?” Nos, a riport nyomán ezt a megbeszélést, mely hi­vatva volt a vitás kérdések rendezésére, az ÁFÉSZ szep­tember 22-re kezdeményezte. Hivatalos invitálást küldött a Nógrád megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat mellett a NÓGRAD-nak is. Mielőtt azonban e tetemrehívásra sor került volna, a szövetkezet már eligazított néhány dolgot a saját há­za táján. Megállapodott például a tari keverőüzemmel, hogy rendszeresen szerdai napokon jelentkezik a neki járó tápért. így a keverő is felkészülhet a heti 3—400 mázsa takarmány kiszolgálására, a szövetkezet is jó előre gondoskodhat a teherautók szabaddá tételéről. A második hete alkalmazott módszer, úgy tűnik beválik. Továbbra is megoldatlan viszont a szemes termények széthordása. A tari keverőben van ugyan, de csak öm­lesztve tud adni belőle. Pedig itt jóval olcsóbban lehet­ne hozzájutni, mint a termelőszövetkezetekben, mégis gyakran utóbbiakhoz fordul az ÁFÉSZ, mivel ők leg­alább az esetek egy részében zsákolva szolgálják ki a ku­koricát, búzát, árpát. Az úgynevezett lédig árusítás fel­tételeit néhány faluban ugyan megteremthetné az ÁFÉSZ, kérdés mennyiben nevezhető kulturáltnak az a kereske­delem, amikor a vevőnek magának kell fellapátolni a szemet talicskájára, vagy kézikocsijára? Ez volt az a pont a szeptember 22-i összejövetelen, amikor igen-igen odakívánkozott volna a gabonaforgal­mi vállalat képviselőjének szava, véleménye. Nagy kár — s a további, égetően szükséges, korrekt együttműkö­désre nézve baljós előjelű —. hogy a vállalat nem tar­totta fontosnak a meghívás elfogadását.­— szendi — Tennivalók a külgazdasági kapcsolatokban l^BJ€g£B9m€BS59 6iS8€£Slm&S2lkg2£l£9 folyamatok a Saiggőiariaril Kohászati A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben megtartott kibőví­tett pártbizottsági ülésen a Központi Bizottság június 23-i határozata alapján az ország és a megye egyik nagy gaz­daságpolitikai gondja került terítékre. Szilágyi Dezsőnek, a nagyüzemi pártbizottság titkárának előterjesztése alap­ján megvizsgálták a külgazdasági kapcsolatok fejlesztésé­nek eddigi tapasztalatait és vállalati programba foglalták az ilyen irányú feladatokat. A kohászati üzemek már évek óta különös gondot for­dít a külgazdasági kapcsola­tok fejlesztésére. A figyelem középpontjába került a gaz­daságos és versenyképes ter­mékszerkezet kialakítása, az exportra orientált fejlesztő munka. Ennek talaján fel­készültek a komplex műsza­ki, gazdasági elemzésekre, a megbízható költségszámítá­sokra és a gyár termékei kö­zött igyekeztek rangsort fel­állítani. Az új feladatoknak megfe­lelően 1971 és 79 között fel­számoltak mintegy 10 ezer tonna alacsony jövedelmező­ségű, vagy veszteséges ter­méket, közöttük a kötőele­mek, a csavarok, a dinamó­szalagok, az acélöntvények és a galvanikus horganyzott hu­zalok vastagabb méretei, il­letve a mezőgazdasági szer­áruk egy részét A gazdaság­talan termékek megszünteté­se mintegy 300 dolgozó át­csoportosítására nyújtott le­hetőséget. Ugyanebben az időszakban, mintegy 50—55 ezer tonna új termék gyártását kezdték meg, amely a gazdaságosabb igányekhez alkalmazkodva, több mint 1 milliárd forint­tal bővítette a vállalat árbe­vételét. A korszerű termék- szerkezet kialakítását és a dollárbevétel fokozását segí­tette a nemesített pántoló­szalagok, a kovácsolt és süly- lyesztékes gyártmányok, a DEXION-termékek és a tűzi horganyzott huzalok beveze­tése. Az ilyen irányú törekvések hatására a továbbfeldolgozott termékek részaránya a ko­rábbi 13 százalékról 1980-ban már 23 százalék fölé emelke­dett, az új termékek aránya pedig meghaladja a 20 szá­zalékot. Mégpedig úgy, hogy a vállalati nyereségnek mint­egy 40 százaléka ma már az új termékek értékesítéséből képződik. A kibővített pártbizottsági ülés résztvevői úgy mérlegel­tek, hogy a gyár jó úton jár. Az exportra irányuló fej­lesztés mind vállalati, mind népgazdasági szempontból kedvező eredményeket hozott. Amíg 1976-ban az exportra gyártott termékekért tonnán­ként 294 dollárt kaptak, ad­dig a termékszerkezet állan­dó korszerűsítése folytán 1977-ben 299, ezt követően 315, majd 397, azután 467, s végül, 1981-ben tonnánként már 490 dollár bevételt tud­tak biztosítani. A külgazdasági kapcsolatok valóságos helyzetét azonban ezekkel az eredményekkel sem lehet megbízhatóan mér­ni. A gyár az ily dinamikus előrelépések ellenére is szin­te minden évben újabb és újabb gondokkal küzdött és küszködik ma is- A pártbi­zottsági ülés hangvételéből kiderült, hogy külső hatásra az ez évi gazdálkodás gond­jai és terhei tovább szapo­rodtak. Az egész világot érintő folyamatos változás és átrendeződés máig is tart és korántsem fejeződött be. A Salgótarjáni Kohászati Üzemek külgazdasági kapcso­latai állandó fejlesztésével, termékszerkezetének korsze­rűsítésével szeretné egyre szé­lesebbre nyitni kapuit a kül­földi piac előtt. A szakembe­rek nagyszerű terveket dol­goztak ki, s míg 1975-ben mintegy 20 ezer tonna ter­méket exportáltak, 6,5 millió dollár értékben, addig 1985- re több mini 48 ezer tonna jó minőségű és korszerű ter­mék tőkés kiajánlását terve­zik 32 millió dollár értékben. Ennek megfelelően a gyár tőkésexportja 22 százalékkal emelkedik, míg a dollárbevé­tel 74 százalékkal emelkedne. Ez az elképzelés megfelel azoknak a párthatározatok­nak, amelyek egész dolgozó népünk jóléte és biztonsága érdekében sürgetik a külgaz­dasági kapcsolatok tovább­fejlesztését. Amint a pártbizottsági ülé­sen felmerült, nem könnyű a feladat. A vitára a tenniakarás volt a jellemző. Nem másra mu­togattak, hanem a sajátos feladatok megoldását keres­ték. Krajcsi József hangsú­lyozta, hogy a külgazdasági kapcsolatok fejlesztésének or­szágos feladata erőfeszítésre ösztönzi a gyárat és a kül­kereskedelmi szerveket is. Javasolta, hogy a termelő- részlegek érdekeltségét nö­velni kell a piackutató mun­kában. Angyal Sándor utalt arra, hogy a korábbitól elté­rő módon az iráni rúdacélt csomagolt kivitelben akarják továbbítani. Puffá Sándor be­jelentette, hogy az üzemfenn­tartás nemcsak a berendezé­sek kihasználására törekszik, de a termelőüzemek munká­jának hatékonyságát is sze­retné elősegíteni. A gyárrész­leg egyensúlyt javító meg­gondolásból átvette az im­portalkatrészekkel való gaz­dálkodás feladatát, s máris 20 százalékkal csökkentette a felhasználást. Gubán Miklós azzal kezdte, hogy a legjobb agitáció, ha a gyár minden dolgozója és vezetője tisztán látja a helyzetet. A társszer­vekkel együtt már a követ­kező év sikerét készítik elő. Ürmössy László vezérigaz­gató arra utalt, hogy az utóbbi időben valamelyest ja­vult a helyzet, de az erőfe­szítések még nem elegendő­ek. Az üzemeknek nem sza­bad külső szervekre várni, saját maguknak kell megte­remteni a termelési és ex- portálási lehetőségeket- Emel­ni kell a követelményszintet mind - mennyiségi, mind mi­nőségi, mind pedig a költ­ségszint csökkentése vonatko. zásában. A gyárnak saját ma­gának kell úrrá lennie a helyzeten. Sára János, a városi párt- bizottság titkára az egységes szemlélet kialakításáról be­szélt, s hogy a párthatározat tükrében mindenkinek tanul­mányoznia kell az összefüg­géseket. Fel kell ismerni, hogy a megkívánt fejlődés csak akkor biztosítható, ha a külföldi igényekhez rugalma­san tudnak alkalmazkodni. A pártbizottság külön fel­adattervet dolgozott ki, amely hangsúlyozza, hogy továbbra is a figyelem középpontjában kell tartani a termékszerke­zet korszerűsítését, a ver­senyképesség javítását és be kell tartani a szerződéses fe­gyelmet, a szállítási határ­időket. Ezzel egyidőben újabb piacok felkutatásával keresni kell a külpiacra történő érté­kesítési lehetőségek fokozását. Tovább kell építeni a koope­rációs kapcsolatokat. Töre­kedni kell a tőkéspartnerek­kel való közös vállalkozások megalakítására, a megyei és városi termelőszervezetek gazdaságos exportot növelő kooperációs tevékenységek bővítésére. Hasznosítani kell az új vállalkozási formák ad­ta lehetőségeket. Fel kell mérni a vállalat technológiai sorába illeszthető, nem ru­belelszámolású importanyag- és alkatrész-helyettesítő ter­mékek hazai vagy saját gyár­tását. A mindennapi politikai munkában azt a szemléletet szükséges erősíteni, hogy a külgazdasági kapcsolatok fej­lesztése ne csak közeli, ha­nem hosszú távú feladat is le­gyen. Orosz Béla Zátony és balteeyész!és A termelésadminisztrátor óránként ellenőrzi a varrónők normához viszonyított termelé­kenységét a Páva Ruhagyár homokterenyei üzemében, amellyel az a cél, hogy rendszere­sen nyomon kövessék a dolgozók munkáját. Amennyiben valaki nem teljesíti a kívánal­makat, úgy azonnal a helyszínen vizsgálják a kürülményeket. Ha munkaszervezési prob- ' lémát fedeznek fel, akkor azonnal orvosolják. A termelékenység- és hatékenyságvizsgáló munkakört az idén vezették be, hogy ezzel is biztosítsák a minél magasabb termelési ered­ményeket. Képünkön: Koroknyai Mária termelésadminisztrátor az egyéni munkateljesítmé­nyeket rögzíti az eredménylapra. — ki — A partközeiben élő tengeri halak különösen kedvelik az egyenetlen, zátonyos aljzatot, mert ott könnyen elrejtőz­hetnek a ragadozók elől. Ép­pen ezért gondoltak a halte­nyésztési szakemberek arra, hogy sima, egyenletes tenger­fenekeken mesterséges záto­nyokat hozzanak létre. Ilyen mesterséges zátonyok találha­tók már Japán és Ausztrália partjain, s bizonyos karib- tengeri szigetek közelében is. A néhány év óta tartó kísér­letek bebizonyították, hogy a mesterséges zátonyok telepíté­se kifizetődik. Szovjet tudósok a közel­múltban a Fekete-tenger part­vidékén mesterséges záto­nyokkal kapcsolatos kísérlet­sorozatot végeztek. Két, egy­mástól különböző — homokos és sziklás — partszakaszt vá­lasztottak ki megfigyeléseik céljaira. A kísérleti partsza­kaszon elvégzett faj- és egyedszámlálás' után megálla­pították, hogy a sziklás és kö­ves partszakasz élővilága va­lóban sokkal gazdagabb a ho­mokosénál. A kísérletsorozat következő szakaszában a ho­mokos övben 10 méter mély­ségben 25 négyzetméter terü­leten mesterséges zátonyt hoz­tak létre 13 nagyméretű au­tógumiból. A mesterséges zá­tonyra hamarosan húsz halfaj telepedett le, csupa olyan, amilyen eddig ismeretlen volt, a homokos övezetben A kí­sérletek ideje alatt a mester­séges zátonyokon még nem gvülemlett össze elegendő táp­lálék. ezért bizonyos halfajok az új zátonyt csak amolyan „szállodának” használták. Mások csupán éjszakára me­részkedtek a zátonyokhoz. NÓGRÁD — 1982. szeptember 29., szerda 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents