Nógrád. 1982. szeptember (38. évfolyam. 204-229. szám)
1982-09-25 / 225. szám
Balassagyarmaton épül a kórház új G Jelű diagnosztikai épülete. Művelődési élet Mátranovákon A gyár kékeszöld üvegmonstruma mellett enyhén emelkedő poros út vezet. A művelődési ház terebélyes fák alatt sárgálló századeleji épület, annak idején bányakaszinónak épült, majd bányász művelődési ház lett. Aztán amikor Mátranovák-bányate- lep csk a nevében maradt „bányász” — hisz ma már a környéken csak időszakos külszíni fejtések folynak — s idetelepült a Ganz-MÁVAG gyáregysége, szakszervezeti klubkönyvtárrá minősült a hú_ szas évek kaszinója, hogy azután a gyár fejlődésével újra művelődési házzá nője ki magát. No igen, hisz hétszáz munkásén*bér, s a kömvék kulturális igényeinek kiszolgálására szélesebb lehetőségek kellenek, mint amit a klubkönyvtár-besorolás lehetővé tesz. S mflvenek fgy a lehetőségek? A GM-embl émával ékesített épületnek csak egy részét állították a szorosan értelmezett kultúra szolgálatába. Egyik szárnyban az üzemi étkezde működik, és a vendéglátó vállalat Véndiófa kisvendéglője. Kovács Jenőné, a Ganz-MÁVAG szakszervezeti művelődési ház megbízott igazgatónője ezt így értékeli: — Nem panaszkodunk emiatt, hisz a vendéglátó-vállalat által fizetett terembérleti díj a mi költségvetésünket gyarapítja. Bár kisebb helyen, de több mindent csinálhatunk a több pénzből. S a Véndiófa vonzza az embereket. Innen a szomszédból könnyebb őket „becsalni” a művelődési házba, mint az utcáról — teszi hozzá még tréfásan. — Egyébként van egy szép, háromszáz ember befogadására alkalmas szecessziós nagytermünk, két klubunk, s itt a szomszéd helyiségben — mutat az igazgatói szoba egyik falára — van az SZMT központi könyvtárának letéti könyvtára. A nagyteremben épp hobbikiállítást rendeznek, az előkészületek zajlanak, nem kukkanthatunk be. — Nem csak a gyár dolgozóinak szabadidős-tevékenységét mutatjuk be, hisz a környéken lakók is jelentkeztek már munkáikkal. Például kőzetgyűjtő, kézimunkázó, amatőr képzőművész.« A mi képzőművész-szakkörünk tagja. Egyébként két ilyen körünk van, az ifjúsági az iskolában működik, a felnőttek képzőművészköre tevékenykedik nálunk. Sajnos, elég áldatlan állapotok között Lelkes társaság, szinte magától működik, csak nincs egy szakképzett, hozzáértő emberünk, aki időnként megnézné, kijavítaná a munkáikat, tanácsaival lehetővé tenné a továbbfejlődésüket. Nem találunk. Bár nincs messze a, megye- székhely, nem hajlandó ide kijárni senki. Helyben pedig nem akad. De működik ifjúsági és nyugdíjasklub is, otthonos környezetben, jó körülmények között, vasas bélyeg- gyűjtő kör. S van a háznak rockegyüttese, a ®M 75, melv idén részt vehetett a salgóbá- nyai rocktáborban. S egymást érik az események a Ganz- MÁVAG művelődési házban. Szakszervezeti művelődési ház lévén helyet ad szakmai programoknak, versenyeknek, vetélkedőknek, politikai, társadalmi és családi ünnepeknek, brigádok megmozdulásainak, a gyári TIT-csoport Véradalék A vérhez adott — például kukoricából, nyersanyagból, vagy álfa ti fehérjéből készített — adalékoknak százszor ritkábban — vannak káros mellékhatásai, mint a természetes vérplazmának — állapították meg nyugatnémet kutatók több mint 200 000 beteg vizsgálata során. Ezek az adalékok azonban a vérnek, csak egyharmadát pótolhatják, mert oxigént szállítani nem tudnak. A velük „hígított” vér azonban eljut a legkisebb véredényekbe is. Alkalmazásuknál nem áll fenn a fertőzés veszélye, ritkábbak az összeférhetetlenségi reakciók, amelyek a baleseti sokkot súlyosbítva nemritkán halált okoznak. A. A. Baptista: előadásainak, a területi Vöröskereszt eseményeinek, a KISZ rendezvényeinek... Sőt, nem csak helyet ad, többnyire társ. vagy főrendező is. — A Vidám Színpad gyermekműsora, a Csacska sorozat nem csak a gyári dolgozók gyermekeinek jelent szórakozást, de az egész körzet, Mátranovák, Homokterenve, Nádújfalu és Jónosakna iskolásainak, nagycsoportos óvodásainak is. A felnőtteknek szóló pódiumelőadásokra is minden érdeklődőt szeretettel várunk, bár mi leginkább a gyáriakat, brigádokat csábítjuk. — De nagyon nehéz dolog ez, bármilyen kiállításról, vetélkedőről, előadásról, bármilyen eseményről legyen szó — csatlakozik a beszélgetéshez Válint József né, a gyári művelődési bizottság titkára, népművelő. — Nagyon nagy a gyűr vonzáskörzete. Borsodból is járnak ide dolgozni. Aztán persze sietnek is haza, nehéz őket itt tartani egy kulturális eseményre, mégha „csemegéről,, van is sző. Márpedig egy vidéki művelődési háznak nehéz ilyesmit produkálni. — A művelődési ház tő- szomszédságában épül a gyár új lakótelepe, körülbelül háromszáz ember költözik majd ide. Ez talán könnyíti a hely- •»oHinkpt. bár most nagyon hez kicsi eredményt mondja az igazHogy érti ezt? a színestévével, a v iyal versenyezni. VÁG művelődési 0 s rossz híre a körVj mi cseppet se vadettek. ^ zprémi Erzsébet ^ --------------------------«Ntr Egy bizottsági ülés morgájára Szemben az árral, avagy hagyjanak békén? LEHET-E A GYENGE gazdasági eredményt felmutató vállalatnál jó mozgalmi munkát végezni? Rowtja-e a közhangulatot, ha kendőzetlenül beszélünk a hibákról? Ha a kilátások meglehetősen bizonytalanok, s a kilábalás lehetősége igen csekély? És egyáltalán, lehet-e megtakarítani, s plusszmunkára buzdítani fiatalokat csupasz szóval? Valamennyi kérdés csak látszólag elméleti, valójában számos üzem, gyáregység ifjúságmozgalmi vezetőjében fölmerül, hiszen a nagybetűs élet kényszeríti ki e kérdéseket. Közismert tény, hogy megyénk vállalatai nem éppen fényes gazdasági számokat produkáltak a félévi számvetéskor, többségük nem „hozta” azt, amit év elején remélt, tervezett, s igy a második ciklusra csak szaporodtak a nehézségek. A KISZ Nógrád megyei bizottsága „ráérzett a témára”, amikor még az első hathónapi üléstervét összállítva meghatározta, hogy szeptember elején a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár tagépítő munkáját veszik górcső alá. Mondhatjuk, szeptemberre sajnos ez különösen időszerűvé vált, hiszen a vállalat júliusban kimutatott gazdálkodása jelentős veszteséget jelzett, s a süllyedőnek látszó hajóról egyre többen igyekeznek menekülni. Szakácsnő Bohács Ilona, a vállalati KlSZ-bizott- ság titkára nem kertelt, amikor a megyei testület előtt számot adott ezekről a tényekről. Idézzük csak szavait: — Gyárunk már évek óta nyereség nélkül, igen nehéz körülmények között tevékenykedik, a bérszínvonal még mindig alacsony. A szűk támogatási lehetőségek meghatározzák a fiatalok jövedelmi viszonyait, a különféle szociális, kulturális juttatások összegét, melyek sántán nagyon minimálisak. Évek óta csökken a dolgozók létszáma, főleg a fiataloké, s e* nehezíti a KISZ építő munkáját.. 120—130 fő a nyolc általánost nem végezettek száma. Munkánk folyamatosságát, eredményességét gátolja a dolgozói réteg állandó cserélődése, három-négy hónapos munka- viszonyuk, amely kevés a mozgalmi életbe történő bekapcsolódáshoz... Erősen negatív hatást gyakorol a fiatal műszakiak, közgazdászok szemléletére, kötődésére, hogy a gazdaságvezetés évek óta nem ír ki Alkotó ifjúság pályázatot, a KISZ kezdeményezése ellenére sem, s az FMKT- szervezet munkáját sem érezzük eléggé támogatni! E sirámáradatnak tűnő — valójában vaskos tényeket tartalmazó — mondatok után joggal és okkal vetődik föl a kérdés: milyen érdekképviseletre képes a KISZ? Hiszen ahogyan „kiáll” a fiatalok mellett, úgy számíthat munkájukra, kötődésükre. Noha vannak törekvések, itt sem rózsás a kép: „A KlSZ-veze- tők nem tudják elérni, hogy a munkásfiatalok ne csak egymás között, hanem a nagyobb nyilvánosság előtt is őszintén szóljanak gondjaikról, eredményeikről, s ez abból adódik, hogy egyre inkább formálissá válnak ezek a nagyobb fórumok, a fiatalok nem kapnak megfelelő és érdemi választ, s felvetéseikre később sem történnek megfelelő intézkedések” — mondta a titkár. BIZONYARA ENNYI IS elegendő, hogy érzékelhető legyen, milyen mélységig ragadta meg a helyi gondokat-ba- jokat az előterjesztés. Volt is hozzászólás bőven, mintegy két órán át mondta ki-ki a saját véleményét, kiegészítését. Némelyek a bajok özö- nének őszinte hangját emelték ki, mások a mozgalom felelősségét hangsúlyozták, s voltak akik bizonyos fontossági sorrendet javasoltak a tennivalókban. Mégis, véleményem szerint, meglehetősen „elméleti síkon” közelítették meg a kérdést többen. Hiszen valójában csak azok ismerhetik a gondokat, akik némi betekintést is kaphatnak az üzem életébe. Ahogyan az egyik hozzászóló javasolta: a bizottsági tagoknak a helyszínen kellene közvetlen információkat szerezniük, s így konkrétabb ötletekkel, javaslatokkal szolgálhattak volna. Jómagam bő esztendővel ezelőtt a korábbi KISZ-titkár társaságában körbejártam az üzemeket, s nemcsak a játék kedvéért, hanem a helyzet világosabb áttekintéséért, afféle KISZ-tag „verbuválással” próbálkoztunk, tényleg igaz-e, hogy annyira idegenkednek a mozgalomtól? — Hagyjanak engem békén! — így az egyik szakmunkás. — Nem érek rá, harminc kilométerről járok be naponta, örülök ha elérem a buszt — mondták többen is. És még folytathatnám a példákat, summa summárum: nem ment a tagtoborzás! Ma sem vidít óbb a kép. Az a csekély létszámgyarapodás, amelyet a statisztika mutat minden bizonnyal az új KISZ- vezetés nem kis erőfeszítésé, de önmagában véve kevés. Gazdaság és politika kölcsönhatásának, egymásrautaltságának tipikus példáját nyújtja a jelenlegi helyzet, s bármennyire is megvan a törekvés a jobbításra egyedül nem fog menni a KISZ-nek. Senki nem is várja ezt, ám az előrelépéshez nem lehet figyelmen kívül hagyni a fiatalokat, külön „kérdésként” kezelni: összehangolt program szükségeltetik. Benne konkrétan a teendők és a feltételek megfogalmazása a fiatal értelmiségiektől a betanított munkásokig. MERT, HOGY A KISZ AKAR, azt bizonyítják próbálkozásaik is, nemrégiben például társadalmi munkában vállalták azoknak a régi évjáratú tűzhelyeknek a felújítását, rendbetételét, amelyek jelentős összegeket hoznak a vállalatnak az exportban. Aztán javítják a fiatalok információs lehetőségeit, érdekképviseletét, jobban odafigyelnek a pályakezdők, a szakmunkás- tanulók helyzetére — lehetne sorolni bőven, de ehhez, mármint a megvalósításhoz összehangolt munka szükséges. Hiszen árral szemben egyébként is nehéz úszni. Egyedül meg aztán végképp reménytelen.. Tanka László V SZAKMUNKÁSTANULÓK KLUBJA Az új tanévben megkezdte tevékenységét a salgótarjáni Kohász Művelődési Központban az ifjúsági klub negyedik rétegklubja. Eddig a magnósok, a városi ifjúgárdisták és a nyolcadikosok közössége tevékenykedett. A salgótarjáni 211-es ISZI vezetőinek kérésére a körzetben élő és az SKÜ-ben foglalkoztatott leendő ifjú szakmunkások részére biztosítják heti egy alkalommal, szerdánként a hasznos időtöltést. Ismeretterjesztő előadások, filmvetítések, játékos vetél, kedők, játékestek szerepelnek a programban, többek között. Á tücsök és a hangya A hangya szerényen tengette életét — járt eg'dk városból a másikba kevéske haszonért kereskedni, s amit csak tudott, félrerakott. Nem csoda hát, ha irigyelte régi iskolatársát, a tücsköt, aki igen jól keresett hangszerével az éjszakai mulatóhelyeken. Egy alkalommal, mikor a hangya egy gazdag üzletembert kísérgetett lokálból lokálba, összefutott a tücsökkel. „Várj csak, barátocs- kám!” — gondolta — „Jöhetsz majd télen kölcsönkérni hozzám, éntőlem ugyan egy fi- tyinget sem kapsz!” NÚGRÁD — 1982. szeptember 25., szombat (fordított mese) Egy szép napon, midőn japán ügyfele társaságában kilépett a környék legelegánsabb étterméből, látja: jön feléje a tücsök, mint mindig most is mosolyogva. Jól számított, hogy megszólítja, ám — minő csalódás! — nem pénzt kért tőle, hanem érdeklődést színlelve a hang’-acsa- lád hogyléte felől érdeklődött. A csalódott hangya zavarában így szólt a tücsökhöz: — Láttalak a tévében. — Igen, egész nyáron ott énekeltem — húzta ki magát a tücsök. — De télen nehezebb lesz! — Ugyan, a tél! Nem lesz semmi baj. Hisz a lemezeimet Úgy veszik, mint a cukrot. Na meg épp most írtam alá egy szerződést a párizsi Olym- piával. Egy fellépésre háromezer frankot kapok, és mindezt két dalért! A hangyának ekkor eszébe jutott a mindennapi kínkeserves robot, amelynek egy gyomorfekélyt és egy készülődő infarktust köszönhet, s így sóhajtott fel: — Megtennél nekem egy szívességet? — Szívest-örömest! — Ha Párizsban jársz, keresd fel a nevemben La Fontaine urat, és mondd meg neki hogv menjen a pokolba! (Fordította: Grabőcz Gábor) Dögök A zsákról előbb egy kirándulócsoport szólt, aztán néhány falubeli figyelmeztetett a disznóságra. A minősítés szó szerint értendő, hiszen a faluból kivezető földút mentén találták meg a negyven-ötven kilogrammra saccolt sertés tetemét — zsákba kötve. A kánikula kellős közepén. Hadd ne részletezzük a félmázsányi oszlásnak indult hús következményeit, akinek van orra, mindezt könnyűszerrel elképzelheti. Nyomoztak is a helybeliek kellő buzgalommal, hogy megcsípjék a merénylőt, de csak egyre jutottak: idegen lehetett, aki gépkocsiból lökte ki az elpusztult jószág tetemét. Idegen, aki nem rendelkezik kellő helyismerettel. A következtetés logikusnak is látszik, hiszen a környéken élők körében köztudott, hogy az ecsegi tanács drága pénzért — megyei támogatással — minden követelménynek megfelelő dögkutat építtetett Kozárd határában. A közegészségügy követelményeit szolgálva, s a KÖJÁL ösztönzésére. A zsákos disznó azonban nem az egyedüli dög a határban, ráadásul a veszélyforrások származása is ismeretes. A minap még az ecsegi tanácselnököt is meginvitálták egy kis „határszemlére”, ugyan nézze már meg, milyen látvány fogadja a Világos-tanya nevű dűlőben! Mindenekelőtt egy használaton kivim, régi silógödör. Ebben még nincs semmi rendkívüli, csakhogy ezt a gödröt dögkútnak használja a pásztói Mátraaljai Állami Gazdaság. S az a legkevesebb, hogy a fedél nélküli „kútban” táplálkozik a madarak serege. Előfordul ugyan, hogy a nagy sietségben „nincs idő” a kimúlt jószágot a mélybe lökni, ott hagyják hát a puszta földön. Erre a sorsra jutott legutóbb — a meglehetősen gusztustalan maradékból ítélve — három szarvasmarha. Igen, maradékból, mert a népes patkány- és varjúsereg bizony nem neheztel ezért a közegészségügyet veszélyeztető könnyelműségért. S hogy a varjú repül? Helyét változtatja, a dögről eltávozva máshol telepszik meg? Mi tagadás, így van. S ha figyelembe vesszük a kissé szokatlan szeptemberi kánikulát is, akkor semmi túlzás nincs az óhajban: azonnali intézkedésre van szükség. Ha másként nem megy, akkor a KÖJÁL ösztönzésérei ^ . . ____ (kelemen)
