Nógrád. 1982. szeptember (38. évfolyam. 204-229. szám)
1982-09-24 / 224. szám
Ha oszt rossz, ha szoroz i<5 Bérek és különbségek Biztosított a téli takarmányé Hatása a szarvasmarháknak a nógrádmegyeri termelőszövetkezetben, ahol ezekben a napokban a silónak való kukoricát takarítják be- A közös gazdaság telephelyén levő és a kisgéci majorban már telve a tárolók, a szállítójárművek Magyargécre viszik a tápanyagokban gazdag növényt. Képünkön: Yeszelovszki Ferenc és Kapcsok László silózógéppcl dolgozik a Kaste licska dűlőben.- kj — Iránymutató — aranyból Előny együttesen! — Aranyból kovácsolt gítségükre; várhatólag csak iránymutatója a kooperációs jövőre lesz szerződés a dologgyakorlatnak, hogy: mindkét bői. félnek előnyös legyen! Ennek érvényesülése sajnos néha veszélyben van. Előfordul, hogy az egyik fél nagyobb előnyre törekszik a másik rovására — vélekedik a főmérnök. — Az öt évvel ezelőtti állaJOBB SZÓ HÍJÁN... — A melléküzemágakon kívül mi, „nagyvállalatok” is együttműködünk — fogalmaz az osztályvezető. — A salgó- potokhoz képest természetesen tarján! VEGYÉPSZER-gyárral jelentős a javulás. Mégis: jó- és a mátranováki Ganz- val előbbre tarthatnánk... üzemmel exportban dolgozunk össze. Az ő felkészültségük és »MELLÉKESEK” ÉS eszközállományuk alkalmas VAr'VOK” speciális munkák elvégzésére. ** Salgótarjánban ciklonkúpokat, Jelentékeny mérvű kooperá- Má^ováko*^rövidesen fenek lenni kéne. Emlegetjük a gyorsaságot, a rugalmasságot, ugyanakkor erre alig nyílik lehetőség. Ezért törekszik sok gyár a kooperációk leépítésére, és nagy készlettel az anyagellátás biztonságának megteremtésére. KIS LÉPÉSEK IS — Gazdaságunkban a célok világosok, ismertek; a fő kérdés a hogyan. — Nagyobb önállóságot érdemes adni a kis egységeknek is — véli az irányító műszaki cióra van utalva a FÜTÖBER IT, nagybátonyi gyáregysége. Az a ™ igénylésimkre. utóbbi időben számos kétkezi gg^^rációk^^tó^belső” szakember mondott búcsút az f° koop^éciökon túl „belső , üzemnek, s megunván a beu- teha* f^?B?R-en... b®luh tazgatási; lakóhelyükön vállaltak munkát. Ám az üzem fel- “ “ viaeki tarsgyaraiitol adatai nem csökkentek, gyarapodtak, így a lemorzsoló- lott kapacitást más egységekkel való együttműködésből pótolják. Idén több mint harertői is elmehessenek: a MŰVEK hez, és tárgyalhassanak akkor is, ha nem több ezer tonnás, csak néhány száztonnás megrendelésről van szó. A TEK- vállalatok létének szükségesmincötezer normaórára jutó munkát rendeltek meg kooperációs társaktól, jövőre ezt a gyakorlatot bővíteni kívánják: minimum ötven-, maximum hetvenezer óra az együttműködőknek szánt feladat normaideje. — Az utóbbi két évben fejlesztettük erőteljesebben a ggt keznek a nagybátonyi gépekre ségét pedig érdemes felülvizs- és szakértelemre szabott fel- gálni, s kiiktatásukkal rövidí- adatok, és Bátomyból is útra térni lehet azt a „tengeri kikelnek megmunkáló alkatré- gyót”, ami a közvetlen, ragal- szek más FŰTŐBER-üzembe. más kapcsolattartást píflanat- A belső kooperáció aránya nyilag hátráltatja. Ezen kí- azonban nem túl nagy: a 460 vűl, ahogy a központi bízott- millió forint évi termelési ér- ság titkára is említette, több tékből mindössze 5—6 millió- apró lehetőség feltárásával, ki- ra rúg a „családban maradó” használásával kell javítani a összedolgozás értéke Nagybá- helyzetünket a mostani nehéz tonyban. — Mi az, amiben javításra szorul a kooperációs gyakorlat? — szögeződik a kérdés Szabó Ferenc főmérnök mellékörülmények között. Molnár Pál MONDJÁK, NÉHÁNY esztendővel ezelőtt a VEGYÉP- SZER salgótarjáni gyárában még jól lehetett keresni, a megyeszékhelyi üzemek között az első három helyet foglalták el. Igaz, most is: hátulról! Különféle okok miatt nem tudtak lépést tartani mások bérfej lesztéséveL Ez meglehetősen súlyos következményekkel járt: munkáslétszámukból jelenleg nyolcvan-százzal vannak kevesebben, s az utóbbi egy év alatt tíz középszintű vezető keresett magának máshol állást. Idén márciusban viszonylag magas, 4,1 százalékos bérfejlesztést hajtottak végre, s úgy tűnik, most már sikerül megállítani az erők elvándorlását. Persze a kisebb felelősséggel, kevesebb munkával és — nagyobb fizetéssel kecsegtető foglalatosságoknak ma is nagy a vonzereje... A bérek differenciálása a VEGYÉPSZER-ben is hosszú évek óta megszokott elosztási rendszer, ám Herboly György főkönyvelő, mikor az idei helyzetről faggatom, meglepő kijelentéssel kezdi: — A fizikai és a nem fizikai állománycsoportok között nem differenciáltunk. Ez azonban, amint látni fogja, nem jelentett általános bér- fejlesztést. Hiszen példaként, a nem fizikai dolgozók húsz százaléka idén egyetlen fillért sem kapott, ellenben ötvenegyen — ez a létszám harminckilenc százalékát teszi ki, hét százalék fölötti béremelésben részesültek. Tizennyolcán 2—4, harminchétén 4—6, huszonhármán pedig 6—7 százalékos emelést érdemeltek ki. — Érdemeltek ki? — Igen. Munka és munka, ember és ember, teljesítmény és teljesítmény között különbség van, s így a pénzzel nem lehet egyenlősdit játszani. A középszintű vezetők bérszóródása idén nulla és hatszáz forint közötti. Most is azokat honoráltuk többel, akik értelmesen többet, jobbam dolgoztak társaiknál. Példának említeném a számviteli osztályunk vezetőjét, aki a „garnitúrában’’ a legfiatalabb, mégis a legmagasabb béremelésben ő részesült. — Gondolom, 5 elégedett. S azok, akik lemaradtak a listáról ? — Nem én mondom ki először, hogy közmegelégedésre nem lehet pénzt szétosztani. S bár a munka szerinti differenciálási rendszerünk ,jó mellékzöngék vannak, voltak és lesznek. Egy azonban biztos: e tekintetben is igyekszünk a legdemokratikusab- ban eljárni. Rónai Tibor, a szakszervezeti bizottság titkára mondja: — BÉRMECHANIZMUSUNK a következőképp működik. Év elején a budapesti, vállalati szakszervezeti küldöttértekezleten döntenek a különböző egységeknek szánt béremelések nagyságáról, majd ezt követően (már gyáron belül) elsőként a bizalmiak kérik a dolgozók véleményét. Az így begyűjtött információk birtokában készülnek a javaslatok, melyeket a szakszervezeti bizottság, aztán pedig az összbizalmi tanácskozás „szentesít”. Minden üzemrészre, egységre megvannak a keretszámok, s ezeket aztán ott személyekre bontják le. Pócsa Sándor főbizalmi, egyben az előkészítő üzem lemezleszabó műhelyének művezetője: — A bérek elosztásánál mi legelőször a csoportvezetők van, aki 1982-ben igazolatlanul hiányzott, vagy tavaly is volt három indokolatlan „kimaradása”. Viszont az átlagosnál magasabb béremelést, 6—7 százalékot is adhatunk azoknak, akik legalább két-három éve vannak nálunk és munkateljesítményükkel, magatartásukkal tartósan az élen járnak. — Sajnos — mondja Németh László üzemvezető —, főként a fegyelmezetlenkedők miatt nyílik könnyebb lehetőségünk differenciálásra. Vannak, akik saját hibájuk miatt eleve kizárják magukat a béremelésből, s így kevesebb ember között eleve könnyebb a pénz szétosztása. Egyébként ez nálunk is úgy megy, hogy a művezetőkkel, a csoportvezetőkkel és a bizalmiakkal tárgyaljuk meg minden részletre és személyre kiterjedően az emelést, úgy, hogy hiba ne legyen. — Ez mindig sikerül? — NÉZZE! NEKEM, s más-' nak sem érdeke, thogy bárkivel is kivételt tegyünk, hisz véleményét, elképzeléseit az feszültségekhez, rossz vesszük figyelembe, hiszen ki más, mint ők ismerik legjobban beosztottaik kapacitását. Így, közösen döntünk. — Közmegelégedésre? — Nézze, a pénz hálátlan dolog. Ha osztani kell rossz, ha szorozni jó. Nálunk a harminc ember több mint egy- harmadának nem lett magasabb idén a fizetése. Persze volt morgás, de kénytelenkelletlenek beletörődni abba, hogy nálunk a béremelésnek kritériumai vannak. Nem kaphatott az, aki január elseje után lépett be a vállalathoz, aki az idén szigorú megrovásnál súlyosabb fegyelmi büntetést kapott, akinek a teljesítménye rendszeresen száz százalék alatt hangulathoz vezetne. Dolgozni, eredményeket elérni pedig csak jó légkörben lehet. Igaz, a hangulat még így sem valami rózsás, mert elég alacsonyak a keresetek és elég sokan elmennek. Csakhát többet nem fejleszthetünk, mert ugye ott van a „nagy mumus”, a bérszínvonal, amit átlépni nem lehet. így csak lépésekkel haladhatunk előre ezen a területen, néhány an pedig türelmetlenek. Igaz, a jövedelmek alakulásába besegítenek a gyáron belüli kisvállalkozások, de ez más lapra tartozik. Egyelőre ez hát a helyzet a VEGYÉPSZER-ben a differenciák körül... Karácsony György Szilatrcm Szibériai kutatók 1—(metil- klorid-)szilatran elnevezéssel olyan készítményt hoztak létre, amely felfokozza a fehérjeszintézist és a nukleinsavak képződését. A kísérletek szerint a készítménnyel tyúkok 16 százalékkal szolgáló tyúkok tojásai. A to- iások fehérje- és zsírtartalma 1—1,1 százalékkal bizonyult nagyobbnak, míg karotin- és A-vitamin-tartalmuk csaknem háromszor akkora, mint etetett az előző csoport tojásaié. A ké- tojtak szítményt tyúkonként napi több tojást, mint azok, ame- 25—30 milligramm mennyi- lyek ilyen szert nem fogyasz- «égben kevertek hozzá az ele- tottak, s a tojásaik átlagosan b£n ^ néhány hónapon át. két grammal voltak nehezieb- A többi hónapban a hatása bele, mint az ellenőrzésül megmaradt. ■iiiiiiiiiiiniiiiiiiiimniiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiuiiiiiiiiiiriiiiitmiiHiiMiiniiHiHHiiitiiiiiiiiiiiiiiiiitiuiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiMiHiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiuiiiHiiiiiniiiiniiiimiiiinmiiiiiimniiiiniminiiiiimt megyén belüli kooperációkat nek — közli Domonkos István tér- _ Az az, igazság, hogy gaz- ^^tályvezeto. A daságunkban a szerződéses fe- TESZÖV-on keresztül felvet- gyeiem jelenleg, nem tudok tűk a kapcsolatot a ieesz- j0bb szót, csapnivaló — önti melleküzemagakkal. Negy-ot formába hosszú évek alatt kiszövetkezettel próbálkoztunk, kristályosodott tapasztalatát a s kettővel fűződött szorosabb- szakember. — A baj elkezdd- ra a kapcsolat. Az o kapaci- a nagyobb MÚVEK-nél: fásuknak harmadat-felet tölt- <*** egy része vaidsul meg jük ki mi, öli is törekszenek a annak, amit ígér. Aztán ezek i a biztonságra, s több vallalat- a féligazságok tovább gyűrűz- | tál tartják a kapcsolatot. nek. Mi is részben ezt a mód_ A nógrádmegyeri és a kiste- szert folytatjuk, de sajnos, mi renyei termelőszövetkezet mű- kényszerpályások közé tartozunk. A Volkswagennek háromnapos raktárkészlete van — emlegetjük irigykedve. Nálunk ott áll több mint százmillió forintos anyag, de ugyanakkor a hiányzó anyagok értéke is huszonötmillió. Mert a szállítási fegyelem egyelőre nem olyan, amilyenködik együtt a bátonyiakkal. Ok viszonylag egyszerű eszközökkel előállítható alkatrészeket gyártanak. Igényesebben felszerelt megyén kívüli melléküzemágakkal is keresik * kapcsolatot a „fűtőberesek” a Technokoop nevű piackutató vállalkozás siet ebben a seLábaiét termesztésiek Ismét termesztik a Kísal- földön az egyik legősibb kultúrnövényt, a lóbabot, több évtizedes szünet után honosítva meg újból a határban. Az sertést hizlalnak a lóbabos takarmánykeverékkel, de a borjakat és bárányokat is erősítik vele. A lóbab emberi étkezésre is idén mintegy kétezer hektá- alkalmas, régebben gesztenye ron termesztették, elsősorban a helyett ették és levest is főz- Hanság menti gazdaságok, tek belőle. Újbóli termeszté- Aratására — hogy a szem ne sét a Keszthelyi Agrártudoperegjen ki a hüvelyekből — kora reggel, késő este és éjszaka kerítettek sort. A termésből értékes fehérjedús tamányi Egyetem mosonmagyaróvári tanszéken olyan új fajták kikísérletezésén is dolgoznak, amelyek biztonságosan karmány készül, árpát, kuko- termeszthetők az ország csaricát, és különböző vitamino- Paposabb, hűvösebb vidéke- ; , m. A cél, hogy a kővetkező kát is kevernek hozza. A vi- években tovább növeljék a ló- ciefc gazdaságai elsősorban bab termőterületét Kevesebb új termék A kivétel legyen a példa! A statisztikai adatokat böngészve arra kerestem választ, hogy 1981-ben hogyan ment végbe az ipari termékszerkezet átalakulási folyamata, amely egyik leglényegesebb feltétele annak, hogy a nemzetközi versenyben — a mai különösen kiélezett feltételek között — miként tudnak vállalataink részt venni és így végső soron olyan tartós üzleti sikereket elérni, amelyek nélkülözhetetlen elemei az ország külgazdasági stabilitásának. A száraz adatok azt jelzik, hogy 1981-ben az új termékek aránya az összes értékesítésen belül 2,3 százalék volt. Ez kevesebb, mint 1980-ban, amikor az arány 2,6’ százalék volt-. Az alacsony arányok mellett az irányzat sem megnyugtató, hiszen a lassulás egyértelmű. (Ne bonyolódjunk annak boncolgatásába, hogy az általunk új terméknek minősített gyártmány nemzetkö" zi mezőnyben is annak bizonyulna-e.) Az új termékeknek mindössze négy százaléka volt olyan, amely a tudományos kutatóintézetek „műhelyeiből” került ki. Ez az arány két gondolatot provokál: vagy az intézetek munkája nem szolgálja kellően a termelést, vagy a vállalatok nem honosítják meg elég aktívan a kutatóink eredményeit. Az iparon belül is nagyok az új termékek gyártásában az ágazati különbségek. Például a kohászatban mindössze 0,9 százalék volt az új termék, pedig közismert, hogy a világválság hatására kohászatunk legnehezebb évét jelentette 1981. (Egy alkalommal Heiszig József a Metalimpex vezérigazgatója elmondta, hogy az új termékként megjelenő minőségi acélfajtákban nincs dekonjuktúra és a termékek több piacon is gazdaságos feltételekkel értékesíthetők.) A gépiparban az új termékek aránya 1981-ben 4,7 százalék volt. Ez a két szám azt jelzi, hogy a termékszerkezet teljes kicserélődéséhez az iparban átlagosan több mint 32 esztendő, de még a „gyors” gépiparéhoz is 15 esztendőre lenne szükség a jelenlegi ütem mellett. Az új termékek arányának mechanikus előrevetítésénél megbízhatóbb információ, ha a termékek átlagos életkorának 1981. évi adatait vizsgáljuk. Eszerint az ipari termékek átlagos életkora 16 év volt 1981-ben, tehát az új termékek átlagos megjelenési aránya 4,6 százalékot mutatott, a gépiparban pedig az életkor 10,6 év volt, tehát az új termék átlagos megjelenési aránya évi 6,9 százalékot képviselt. Nincs pontos nemzetközi statisztika a termékek cserélő- dési üteméről, de a technológia fejlődése és a tudományos haladás révén ma már 5—7 év alatt a teljes termékszerkezet kicserélődése is elképzelhető. Nyilvánvaló persze, hogy az egyes országok sajátosságai, az adott körülmények befolyásolják az arányokat és a követelményeket. Mindemellett nyugodtan leszögezhetjük hogy — a különféle erőfeszítések ellenére is — a termékszerkezet átalakítása hazánkban — korábbi saját fejlődésünkhöz viszonyítva, de különösen a nemzetközi összehasonlítás függvényében — lassú, s mindenképpen lassúbb annál, hogy a nemzetközi versenyben való esélyeinket növelje. Vállalati gazdasági és műszaki vezetők a termékszerkezet átalakulásának lassú voltát többek között a következőkkel indokolták: az új termékek kibocsátására nem kényszerültek rá, mert a piaci lehetőségek és a szabályozók a tradicionális gyártás bővítésére ösztönöztek. A vállalati érdekek rövid távhoz, általában egy naptári évhez kötődnek és így nagyobb termékcsereprogram megvalósítása ebből a szempontból kockázatos. Az innovációhoz nincs pénz, a licencvásárlás sokat segít, de nem oldja meg az alapproblémát, azaz olyan innovációs lánc kialakítását, amely nemzetközi mércével is új magyar termékek kínálatát tenné lehetővé- A vállalaton belüli érdekek is igen eltérőek az új termék fejlesztését és piaci megalapozását tekintve és a kompromisszum ez esetben késést jelent. A fejlesztésre szolgáló pénzeszközök elosztása nem optimális, és a központi célok teljesítése mellett már alig jut pénz a vállalati feladatok finanszírozására ... A felsorolt érvek valószínűleg támadhatók és vitára ingerlők. De ez mit sem változtat azon a tényen, hogy a vállalatok — néhány kivételtől eltekintve — jelenleg inkább félnek az új termékektől, minthogy erejüket azok fejlesztésére összpontosítanák. Ez napjainkban, amikor a piaci siker nagy mértékben a termék újszerűségétől és minőségétől függ, nehezíti az eladhatóságot, hiszen a nemzetközi piacokat kínálati túlsúly jellemzi. Ipari termelésünk termékszerkezetét csak úgy frissíthetjük fel kellő ütemben, ha e tekintetben a vállalatok zöme számára Nógrádban is a kivételek lesznek a példaadók. W. I. NÓGRÁD - 1982. szeptember 24., péntek 3
