Nógrád. 1982. szeptember (38. évfolyam. 204-229. szám)
1982-09-23 / 223. szám
A Nógrád megyei ZÖLDÉRT Vállalat dejtári telepén korszerű töltik üvegekbe az uborkát, melyek egy része exportra kerül gépsorok segítségével -kj Kongresszusra készülődve adni, maga az élet! Vöröskeresztes titkár. E kifejezés hallatán az ember — gyakorlatból merített példák sugallatára — legtöbbször egy agilis, mozgékony, szervező- készséggel megáldott asszonyságra, vagy lányra gondol, mert a vöröskeresztes munka jellege, ezerszínű arculata, a közhiedelem szerint, elsősorban a nők foglalatossága. S most itt ül velem szemben egy férfi, aki több mint három évtizede vöröskeresztes titkár, harminckétszeres véradó, számos kitüntető jelvény tulajdonosa, hogy meséljen az életútjáról, emberbaráti terveiről. Mert bár csak két esztendő választja el a nyugdíjtól, ezzel nem tekinti a vöröskeresztes munkát befejezettnek. Csinálja, amíg az egészsége engedi... A salgótarjáni öblösüveggyár finomcsiszoló műhelyének vöröskeresztes alapszervezete a véradásban nyújtott kimagasló eredményeivel szerzett magának jó hírnevet. A titkár, Selmeczi György személyes példamutatással és nem ritkán mások hosszas győzködésével járult hozzá az elmúlt évek sikereihez. Hogyan is kezdődött? " — A Szovjetunióban hadifogságban voltam 1945-ben, amikor szóltak, bemennék-e a kórházba, mert vért kellene adni egy betegnek. Azonnal vállalkoztam a feladatra. Soha nem fogom elfelejteni, az egyik ágyon a beteg feküdt, a másikon meg én, mert abban az időben még a közvetlen véradást alkalmazták, vagyis csak a cső és egy szűrőüveg választotta el egymástól a donort és a beteget. Később tudtam meg, hogy a beteg földim, salgótarjáni ember volt, ott kint a messzi Volga-parton. Aztán a sors iróniája, 1947-ben én kaptam vért... Átérezhettem tehát, hogy vért adni a leghumánusabb cselekedet, vért kapni maga az élet. Különben soha sem viszolyogtam az egészségügytől, talán azért is nem, mert kisgyerek koromban egyedül jártam orvoshoz, netán megsérültem, vagy komoly bajom akadt akkor is. Később, amikor 1939- ben az öblösüveggyár . finomcsiszolójába kerültem, mindig elsőként vállalkoztam a sérültek ápolására, a sebek bekötő zésére. Nem véletlen tehát, hogy amikor 1957-ben a finom- csiszolóban megalakult az önálló vöröskeresztes alapszervezet, titkárává Selmeczi Györgyöt választották. — Könnyen ment a szervezés, hiszen mint műhelybizottsági titkár, később pedig művezető, a vöröskeresztes munkát szervesen be tudtam építeni a tennivalók közé. A véradás szervezését mindig szívügyemnek tekintettem. Emlékszem, a térítéses véradásokra. öten-hatan jártunk, ké«sőbb évente egyszer eljutottunk a térítésmentes véradásra is. Az emberek hamar rájöttek, hogy nem a pénz a fontos, hanem a humánum. A megyében elsőként nálunk, a gyárban szervezték meg a ki- szállásos véradást, amelyre azonnal 37 fő jelentkezett — mondja a titkár. Ma az üzem 147 vöröskeresztes tagjából 66-an adnak rendszeresen vért, s több mint negyvenen a behívásos véradásra bármikor készek. — Vannak húsz-huszonkétszeres véradóink, ők anyagi elismerésben is részesültek, de nem azért csinálják. Higgy- je el, az a donor legszebb pillanata, amikor kezébe veheti a betegtől kapott üdvözlő kártyát: „Köszönöm az emberséget, az életet mentő vért!” Persze, hogy mindent elfelejtünk, ha szólnak, száguld a rohamkocsi, mert rendkívüli esethez kell a véradó. Selmeczi György büszkén számol be arról is, hogy a megyében azon kevesek közé tartoznak, akik szocialista szerződést kötöttek a véradó- állomással, illetve a kórházzal; bármikor készen állnak a karjukat nyújtani! cserében a kórház, a véradóállomás a gyár véradóit betegség esetén előnyberl részesíti, támogatja. Selmeczi György a munkájáról — 43 esztendeje üvegcsiszoló —, a vöröskeresztes tevékenységről szívesen és szenvedélyesen beszél. Ám, ha önmagáról faggatom, elcsendesedik. Mit is mondhatna? A legtöbbet: tisztességgel teljesíti feladatait, szereti az embereket, különösen a fiatalokat, akik sok-sok győzködés után ma már a véradók táborának nagy részét alkotják. És ezekben a napokban már a Magyar Vöröskereszt október 9— l()-én zajló kongresszusára készül, ahol a megye küldötteként az elnökségben foglal helyet. Gyűjtögeti az adatokat, a dokumentumokat, mert nagy feladat vár rá; e magas fórum előtt számol majd be a véradás szervezésének helyi módszereiről, tapasztalatairól. Kicsit fél a nyilvános szerepléstől, ám az eddig végzett kiemelkedő munka biztos háttérül szolgálhat a hozzászólás természetes izgalmának leküzdéséhez. Kiss Mária Zagyvarónán zavartalanul«. Támpont—tényleges teljesítmény! — Most jó helyzetben voltunk — meséli a művezető —, mert ebből a szakmából majdnem mindenki kaphatott órabéremelést. Könnyebben elfogadja az ember, ha bár kevesebbet kap, mint egy másik, de azért ő is kap, mintha, egyáltalán nem jut neki egy fillér se... Két alap A tavaly egész évi átlaghoz képest idén hét és fél százalékos bérszíntermelést hajtottak végre a Salgótarjáni Ötvözetgyárban. Ez a nívókülönbség elegendő mozgástérnek látszik ahhoz, hogy a kellő bérdifferenciálás jellegzetesebbé szemmel láthatóbbá váljon a különböző munkaterületeken. Éltek-e a lehetőséggel az egyik kiváltképp teljesítményközpontú gyárrészben, az egyes üzemben? — Jellemző-e maguknál a bérdifferenciálás ? — Természetesen! — Csan- csár Sándor üzemvezető, Nagy Béla művezető és Gulyás András főcsapoló (egyszersmind szakszervezeti bizalmi) egymástól függetlenül adták ugyanezt a választ — Milyen alapon different ciálnak? — Két alapja van ennek — tudatja Nagy Béla. — Az egyik hogy ki az, aki jobban dolgozik. A másik, hogy a szorgalmas emberek közül ki mennyi ideje van a gyárban. Az adatok ennek ellentmondani látszanak. Ugyanis a 19 ember közül két-három fiatal kapott 2 forintos emelést, és az idősebbek közül például a 14 éve csapoló Gulyás András is „csak” 1 forint 10 fillért. — Az volt a célunk, hogy a fiatalokat fizetésben közelebb hozzuk mihozzánk — mondja erre maga Gulyás András. — De hiszen ez éppen hogy a differenciálás ellen, az egyenlősítés irányában hat! — Na de ha idejöttek „kilépettel”, két évig ki voltak zárva a béremelésből, azóta megtanultak jól csapolni, akkor most, a két év lejárta után mégis csak fel kell hozni őket — magyarázzák a teljesen logikus gondolatmenetet a szakemberek. „Folyamatába nézzük!” így a differencia a következőképpen néz ki: a másfél évtizede kemencemunkás kap 25 forint 50 fillért, a két éve ott ténykedő pedig 19 forint 40 fillért. Tényleg nem kevés a különbség. i — De van olyan is — közli az üzemvezető —, aki hat éve nálunk van, mégis „csak” 19 forint 90 fillér az órabére. Mert igazolatlan hiányzásai voltak. Ezekkel saját magát zárta ki a bérfejlesztésből. — Milyen viták zajlottak? — hangzik el többször is a csökönyös kérdés, ilyenekről azonban nem esik szó. Ügy tűnik, hogy ez a fölöttébb nehéz kérdés a zagyvarónai üzemnek ebben a részében angyali egyetértéssel oldódott meg. „Jó a kollektív szellem”; „ne legyen köztünk vita”, „folyamatában nézzük”, „megoldották demokratikusan, úgy ahogy kell” — sorjáznak a feleletek. — Elképesztő-e, hogy a bérdifferenciálás bizonyos fokig „haveri alapon” történjen? — El se tudnám képzelni —* csóválja fejét Nagy Béla. — A haverság csak gyárkapun kívül érvényes. Itt bent inkább úgy, hogy a barátjától még többet is vár az ember. — Hallani-e olyat, hogy mindenkinek „jár” a béremelés, hiszen az árak is emelkednek? — A bérfejlesztés irányelvei közé beírtuk, hogy „Áremelések hatásának kompenzálására felhasználni nem lehet” — tájékoztat Tamáskovics Nándor igazgató — Az egyik gyulára kod ói dolgozónk bejött és tiltakozott ez ellen a mondat ellen. Szánté éppen hogy arra kell fordítani a béremelésre jutó összeget. Természetesen felvilágosítottuk, hogy a bérfej lesztésnek más célja van. Kié a felelősség ? — Figyelembe veszik-e a differenciáláskor, hogy ennek öt gyereke van, annak csak egy vagy kettő? — Nem — feleli Nagy Béla művezető. — A gyerekekért családi pótlékot kapunk. A fizetést pedig az elvégzett munkáért. — Én soha nem értettem egyet azokkal, akik azt várták, hogy az ő gyerekükért a szak- szervezeti bizalmi vagy a művezető érezzen felelősséget —• így Gsancsár Sándor üzemvezető. — Akinek sok gyereke van, az a felelősségét bizonyíthatja jó munkával Nálunk lehetőség van arra, hogy jobb, több munkával vastagabb borítékot vihessen haza a dolgozónk. Molnár Pál Barátaink életéből Egy család — több hűtőgép Bár a Német Demokratikus Köztársaság háztartásainak 99 százalékában van hűtőszek. rény, továbbra is élénk a kereslet irántuk. Mind több család vásárol ugyanis második, sőt harmadik gépet. Nem csoda hát, hogy a termelés állandó növelését kérik a Karl- Marx-Stadt megyében levő scharfensteini hűtőgépgyártól, közismert néven a DKK- tól. A rövidítés a vállalat egykori nevéből származik: Deutsche Kuehl maschinen. Und Kraft* * A \ X.á„. ■ ;i, llljp1 í fi III1 Ír Takarítanak a hegymászók A salgótarjáni hegymászóklub tagjainak segítségét veszi igénybe a salgótarjáni síküveggyár. A gyár magasabb épületeinek hatalmas üvegablakait tisztítják meg a rárakódott kosztól a klub tagjai. Az olyan helyekre, ahová más nem juthat el. veszik igénybe a sziklamászók speciális szaktudását. Júliusban kezdték a munkát, s azóta szabad idejükben végzik az ablakok tisztítását. Októberre befejezik a munkát, s az ezért járó nem kevés pénz már a jövő nyári külföldi túráinak pénzügyi fedezetét jelenti. Szilágyi Magdolna szeptemberben már a befejező osztályt kezdte a ruhaipari szakközép iskolában. Munkája mellett, melyet a balassagyarmati Balassa Ruházati szövetkezetben végez,1 eredményesen tanul, végbizonyítványa megszerzése után a kollektíva szakmai munkáját erősíti.- kj 25 MÁSODPERCENKÉNT Miként Konrad Triemer, a scharfensteini DKK igazgatója elmondta, vállalata 1950 óta gyárt háztartási hűtőgépet. Napjainban 25 másodpercenként kerül le egy-egy darab a szerelőszalagról. Az elmúlt 32 esztendőben több mint kilenc, millió hűtőgép készült az üzemben. Az egymilliomodikat a gyártás megkezdése után 14 évvel ünnepelték meg, a nyolcadik milliós sorozat elkészültére viszont már csak 19 hónapot kellett várni — miközben a dolgozók létszáma jóformán alig változott. Ha csupán a termelés meny- nyiségét tekintjük is, ekkora ütemű növekedés csak különlegesen jó körülmények között jöhet létre. A scharfensteini hűtőgépgyár dolgozói elsősorban újításokkal és ésszerűsítésekkel igyekeztek növelni a termelést. A vállalat mintegy 500 főnyi mérnök-technikus gárdája sem tétlenkedett ez idő alatt. Kidolgozta a mikroelektronika bevezetésének, valamint az ipari robotok alkalmazásának a terveit. Három esztendő múlva már 130 ipari robot gyorsítja majd a termelés ütemét és megköny- nyíti a ma még emberkézzel végzett, nehéz, egyhangú, szakképzettséget nem kívánó munkát. „CSALÁDI IIÜTÖHÄZ” Jelenleg öt alaptípusú háztartási hűtőgépet és három alaptípusú mélyhűtő-fagyasztószekrényt készítenek az érc- hegységi Scharfensteinben. A „családi hűtőház” iránt különösen nagy a kereslet. Az egymilliomodik tavaly júliusban került le a szerelőszalagról, ami azt jelenti, hogy ma már minden tizenhatodik NDK-beli háztartásban van ilyen készülék. A scharfensteini gyár teljes termelésének egyharmadát a GS—150 jelű mélylíűtőszekrény teszi ki. Az arány az ötéves terv végére tovább javul: 1985-ben már 450 ezer korszerű ,.mirelitszek_ rényt” állítanak elő. A hűtőgépek korszerűségi mutatója a tömeg és a teljesítmény aránya. Nos, Scharfensteinben arra törekszenek, hogy a lehető legnagyobb hasznos űrtartalmú készüléket állítsák elő. A DKK-ban dolgozó műszakiak, újítók és ésszerűsítők alapvető célja, hogy az eddiginél áramtaka- rákosabb, célszerű elrendezésű, tartós, könnyen kezelhető, kevés karbantartást kívánó, esztétikus hűtőszekrényeket gyártsanak. A GS—150 jelű mélyhűtő esetében például 30 százalékkal sikerült javítani a tömeg és a teljesítmény arányát az előző típushoz mérten. Ugyanakkor ez a készülék naponta 0,35 kW energiával kevesebbet fogyaszt. SOK KICSI SOKRA MEGY Lehet, hogy egy-egy háztartás esetében ez szinte kimutathatatlan a családi költségvetésben. Viszont évente mintegy félmillió mélyhűtőt adnak el az NDK-ban. Az országban nyolc-kilenc millió hűtőszekrényt egész éven át bekapcsolva tartanak. Ilyen ösz- szefüggésben vizsgálva az energiaigény csökkenését, azonnal bebizonyosodik a régi igazság: sok kicsi sokra megy. Kulcsár László Szigeti szüret Szombaton 10 órától „Szüret a szentendrei szigeten” címmel egész napos mulatságot rendez a Tahitótiálui Művelődési Ház és a Kék Duna Szakszövetkezet. A rendezvényen Kemény Henrik bábszínháza, néptánccsoportok, színját&zóka, rajzutca, polbeat szórakoztatja a résztvevőket. Lesz kirakodóvásár, szőlő- és mustárusítás is. Délután a művelődési háztól indul a szüreti felvonulás a Vöröskő parkolóig, ahol szüreti bíró ad engedélyt a 20 szüreti bál megnyitására. A szüreti programot rossz idő esetén a Tahitótfalui Művelődési Házban tartják. (MTI) NÓGRÁD — 1982. szeptember 23., csütörtök 3
