Nógrád. 1982. szeptember (38. évfolyam. 204-229. szám)
1982-09-18 / 219. szám
A napi feladatok egyike a fegyverkarbantartás A szabad időben izgalmas rexcsaták folynak Az újabb feladatokat beszéli meg Pintér Ferenc hadnagy Lenkó Barna önkéntes határőrrel ROM Csendes a település. A kora őszi délelőtt megszokott képei peregnek. Az lpolytarnó- ciak zömmel a munkahelyeiken, csupán a hátárőrsön mozgalmas az élet. A határőröknél nincs „munkaidő”. Az államhatár őrizete teljes embereket kíván, még akkor is, ha a szomszéd ország a szocialista Csehszlovákia. Az Őrs épülete előtt gyakorlóruhás katona sepreget, az ügyeletes a csengetésre azonnal kaput nyit. Otthonos az őrs. Néhány esztendeje felújították, a folyosón egy tablón szürke fotográfiák őrzik még a korábbi állapotot. — Ügy élünk mi együtt, mint egy nagy család — mondja Pintér Ferenc határőr hadnagy. Röpke két hónap telt el, hogy idehelyezték a fiatal tisztet. — Nógrádban hogy érzi magát? — Mosolyogva mondja, hazajött ő tulajdonképpen, hiszen palotá- si származású. Valamikor a Pajtás újságban olvasott riportot a határőrök életéről, s akkor határozta el, hogy ezt a pályát választja. Bekukkantunk a hálókba, ahol határőrök pihennek. Az éjszakai szolgálat cseppet sem irigylésre méltó. — Amikor először álltam kinn a sötétben, kicsit szokatlan volt. Mindent hallani az erdőben, ha vad mozdul, vagy éppen a határ másik oldalán beszélgetnek. Már megszoktam — jegyzi meg Három István, aki civilben tűzhelyszerelő Salgótarjánban. — Egyébként az erdőt szeretem, bevonulás előtt is gyakran sétáltam.» Neki még sok baja nem volt a határrend megsértőivel, a határőrökkel, pedig tavaly tucatnyi határsértőt fogtak el az őrs katonái, s az idén hosszú csend után ismét akadt dolga a riadócsoportnak. A helyben élők közül öten úgy gondolták, „átugranak” Csehszlováklába szórakozni. Visszafelé már a határőrök várták őket. A túloldalról pedig egy fiú és egy lány fürdőruhában jött át. Az egyik határőr szintén fürdőruhát húzott, lesétéit az Ipoly partra. Éberek a határőrök, érzik: a rájuk bízott feladat milyen nagy felelősséggel jár, hiszen ők békében is harci feladatot , látnak el, éles lőszerrel a fegyverben teljesítik a járőrszolgálatot. A járőrszolgálat? Azt mondja Pintér hadnagy, hogy nagyon szeretik a határőrök. Különösen most, hogy az idő kellemes, enyhe szellő simogatja arcukat Kocsiba ülünk, elhajtunk az egyik helyre, ahol állandó a járőr. Zsadányi István előírásszerűén jelent az elöljárónak. Nem történt semmi rendkívüli. Társa, Bárány Attila jóval arrébb távcsövön keresztül szerbiéi! a környéket Ezen a részen korábban gyakran próbáltak illegálisán Magyarországra jönni. Erről mesél a hetvenöt éves Gubinszki István is, aki jó néhány éve a búzatáblában fogott el egy határsértőt. — Nagyon jó a kapcsolatunk a helyiekkel, a környező települések lakóival, a társadalmi, gazdasági szervekkel, ifjúsági szervezetekkel — jegyzi meg Pintér Ferenc. — A lakosság segítsége nélkül sokkal nehezebben tudnánk elvégezni szolgálati feladatainkat.» Mondania sem kellett volna. Az őrs előtt éppen Kovács Ferenc mezőőr áll meg. Tagja az önkéntes határőrcsoportnak. Rendszeresen ad ő is- szolgálatot, de mivel a munkaköre olyan, hogy rendszerint a határ közelében található, lassan igazi határőrnek számít. Lenkó Barna nem is olyan régen még egyenruhában volt látható a szomszéd őrsön. A termelőszövetkezet traktoros brigádvezetője. Az első szóra a határőrizet önkéntes segítői közé állt. Miként Zsélyi Jancsi bácsi, a ráróspusztai büfé vezetője. Egyik kalandját meséli, amikor este tízig maradtak kinn, mert gyanús fényjeleket észleltek. Persze, hogy nem mozdultak, s az is természetes, hogy az őrs katonáit mindenki szereti a környéken. Mert velük is lehet számolni. — Előfordult már, hogy súlyos beteget az őrs kocsiján szállítottunk kórházba — jegyzi meg a határőr hadnagy. A legkisebbek között is megjelennek. A litkel körzeti iskolában úttörő határőrgárda tevékenykedik. Tervszerűen zajlanak a foglalkozások, közte az őrs látogatása, fegyverbemutató. Legnépszerűbbek a gyerekek előtt a kutyák, amelyek valóban hű társai a járőröknek. — Ml rendszeresen segítséget kapünk lövészversenyeinkhez a srácoktól — mondja Hegedűs László, az MHSZ szervezetének titkára. Erre járt éppen, el nem kerülné az őrsöt. Ez a jó kapcsolat jellemző a KISZ-esekre; közös klubdélutánok, vetélkedők, még tánccsoportjuk is volt. Űjoncok és leszerelés előtt állók jól megvannak egymással. Többnyire Nógrád megyéből kerültek az őrsre, s ahogy a szolgálat engedi eltávozást kapnak, gyorsan hazaérnek. Benn a konyhán rotyog a babgulyás, az élelmezésre sem lehet panasz. Űk is tesznek róla, mert a szabad Idejükben művelik a konyhakertet, hízót nevelnek, s újabban birkák kergetőznek az őrs udvarán. A kellemest a hasznossal összekötni, ötletért nem mennek messzire a határőrök. Kisétálunk a határátkelőhelyre Is. Nincs nagy forgalom, hiszen csak magyar és csehszlovák állampolgárok vehetik igénybe. Éppen érkezik a menetrendszerinti vonat a határra. Négy asszony kászálódik le róla. Pásztor Istvánék gyorsan elvégzik a formaságokat. Minden rendben. Igaz, a minap vissza kellett küldeni az egyik utast, mert lejárt útlevéllel jelentkezett kilépésre. Elfelejtette ellenőrizni az érvényességét Nem úgy az útlevélkezelő... Az őrsön' dél körül nagyobb a mozgás. Nemcsak az ebéd rpiatt. Járőrök érkeznek, távoznak. Hamarosan kezdődik a politikai foglalkozás, időszerű nemzetközi kérdésekről. A faliújságon tudósításkivágás a Határőr című lapból. Egy fiatal határőrre rálőtt a határsértő, de a másik még viszonozni tudta a tüzet, megvédte az államhatár biztonságát. A gondos kórházi kezelés ellenére életét vesztette. A belügyminiszter hősi halottá nyilvánította és alhadnagy- gyá léptette elő. Szomorú sorok... És csodálatos példája a határőrök helytállásának. A búcsúzáskor csak egyet lehet kívánni: — Jó szolgálatot! M. Szabó Gyula Bábel László felvételei A szolgálat ellátásában htl segítőtárs a járőrkutya Zsély János Hegedűs László Kovács Ferene Tomis István az őrs szakácsa Lovasjáror a falu főutcáján Politikai foglalkozáson
