Nógrád. 1982. szeptember (38. évfolyam. 204-229. szám)
1982-09-18 / 219. szám
er* glffp»!gprp(9geteHn>! iCorazBCsriäisS» sisiöelssereickel ca aasiBiBffssncEBsBSSBÍ3i3 üaelifi péirtmMBilcgiiárft w Irta: Skoda Ferenc, a megyei páitbizottság titkára Az elmúlt heteikben a NŰGRÁD hasábjain — a salgótarjáni járás tapasztalatainak közzétételét követően — élénk vita bontakozott ki a pártszervezetek munkamódszerének kérdéseiről. Különböző területen dolgozó alapszervezetek titkárai szóltak hozzá, a gyakorlat által igazolt módszerek során tették közzé. Hasznos volt, a kezdeményezés, bizonyára jól segíti a most folyó ’munka- módszert tárgyaló taggyűléseket, és az irányító pártszervek tapasztalatait is gazdagította. A párt mint élő, eleven szervezet a marxista-leninista forradalmi élcsapat szerepét betöltve, állandóan fejlődik, miközben az előttünk álló feladatoknak megfelelően korszerűsíti munkáját, megújítja módszereit. A munkamódszer fejlesztése — kiváltképpen az alapszerveze- tekbon — igen fontos kérdés. Alapszervezeteink hivatása, hogy területükön a politika helyi irányítói, a cselekvés] egység megteremtői legyenek és mozgósítsanak a feladataié végrehajtására. Szervei» munkájuk, a párttagok és a környezetükben dolgozó pártomkívüliek napi együttes tevékenysége formálja, teszi élővé a párt és a tömegek szoros kapcsolatát. Tapasztalataik jelzésével, javaslataikkal a politika alakítói is. Párttagságunk itt éli szervezeti életét, vállal feladatokat, teljesíti kötelességét'. Az alapszervezet, mint a közösségi nevelés színtere, alakítja tagjainak élet- és gondolkodásmódját, magatartását, a környezetet. Napjainkban és az előttünk álló feladatok megoldása érdekében nagyon fontos számunkra, hogy tevékenységük hatékonyabbá váljon, növekedjen önállóságuk, kezdeményezőkészségük, felelősségük. Igény a folyamatos szervézeti élet A vitában a 14 írás, hozzászólás jól mutatta be az alapszervezetek sokoldalú tevékenységét, a politikai munka módszeréinél; változatosságát. Ma közismerten dinamikus változásoknak vagyunk tanúi a társadalmi, gazdasági, kulturális életben egyaránt. Az is köztudott,’ hogy elsősorban a nemzetközi viszonyok kedvezőtlen hatására nehezebb feltételek között kell megvalósítanunk a szocializmus építésének — önmagában is nagyobb erőfeszítéseket igénylő — feladatait. Igazolták a vitában szólók, hogy a helyes politikai célkitűzések megvalósításához jó módszerei; is kellenek, mert helytelen munkaformákkal a legjobb törekvés sem éri el célját. A most sorra kerülő taggyűléseknek éppen az a feladata, hogy a tapasztalatok birtokában, a feladatok ismeretében megvitassák a munkamódszer kérdéseit. Mindez nem önmagáért való: az irányítás színvonalának növelését, a politikai munka nagyobb hatékonyságát, a pártélet lenini normáinak teljesebb érvényesülését kell szolgálnia. Az alapszervezeti munka minden mozzanatához módszerek, kialakult gyakorlatok kapcsolódnak A szervezeti szabályzat és a párt határozatai alapvetően szabályozzák életük és működésük rendjét, gyakorlati munkájuk során természetesen gazdagodnak módszereik. A munka- módszert tárgyaló taggyűléseknek mégsem az a feladata, hogy „leltárt” készítsenek a pártélet valamennyi mozzanatáról. Az a helyes, ha legfontosabb kérdéseit tűzik napirendre, azt keresik, ami leginkább elóreviszi az alapszervezetek munkáját Ezért nagyon fontos számunkra annak vizsgálata, hogy folyamatos szervezeti életet élnek-e, miként működnek fórumaik. A taggyűlés az alapszervezet legfőbb szerve, az egész pártélet színvonalát meghatározza. Itt születnek azok a politikai döntések, melyek az üzem, a szövetkezet, az intézmény életét befolyásolják. Arra kell törekedni, hogy szerepük mindenütt maghatározó legyen, rangjuk, tekintélyük tovább növekedjen. Helyesnek tartjuk, ha elsősorban a taggyűlések előkészítésének, lebonyolításának a heljji politikai munkára gyakorolt hatását vizsgálják. A vitában többen is szóltak arról, hogy milyen fontos a munka megtervezésének gyakorlata. A terv önmagában nem dönti él a pártmunka milyenségét, de keretet szab a tervszerű politikai munka számára, megjelöli a célkitűzések fő irányait, rangsorolja a teendőket. Jó gyakorlat, ha a tervezés előtt áttekintik, saját, korábbi határozataikat, javaslatot kérnek a párttagságtól, tömegszervezetektől. Ezzel érvényesül a tervezés demokratizmusa, nem csak a titkár, illetve a vezetőség véleménye alapján alakulnak ki a feladatok. Olvashattuk a vitában, hogy az öblösüveggyár pártbizottsága arra ösztönzi az alapszervezeteket, hogy maguk ismerjék fel mi az, ami fontos, ami mellett nem szabad elmenni. Jórészt a tervezés során alakul ki a végrehajtásban nélkülözhetetlen társadalmi munkamegosztás is. A párt- szervezet akkor jár el helyesen, ha figyelmét elsősorban a politika fő folyamataira összpontosítja, nem aprózza el az erőit és nem veszi át más szervek tennivalóit. Célszerű, ha jobban összehangolják a pártélet különböző fórumainak működését. A- taggyűlések eredményes munkája nagymértékben függ attól, hogy a párttagság a téma ismeretében felkészülten, magabiztosan üljön le a vitához. ^Cányáson például a személyes elbeszélgetést tartják célszerűnek, másutt a pártcsoport keretei között készülnek a vélemény- cserére. Fontos az is, hogy a beszámolók rövidek, tömörek legyenek, vegyék figyelembe a helyi sajátosságokat. Amiben határozni akarnak kellő indoklással és ne előre eldöntve terjesszék a taggyűlés elé. A vitakészség és a vitaszeliem általában megfelelő a taggyűléseken. Mégis tapasztaljuk, hogy helyenként és témától is függően szerény az aktivitás, vagy „néma” a taggyűlés. Azzal sem békülhetiink meg, hogy a párttagság egy szűkebb része huzamosabb Időn keresztül nem kapcsolódik be a közös véleménycserébe. Érdemi vita, a tagság véleménye nélkül nem születhet Igényes döntés és a cselekvési egységet is csak igazi vitákban lehet megalapozni. Az ezt követő összegezés feladata, hogy megfogalmazza a taggyűlés álláspontját, a’kollektíva pedig döntse el mit és mikorra kell végrehajtani, ki a felelős. Azt tanácsoljuk tehát, hogy alapszervezeteink gondolják át a határozatok előkészítésének és meghozatalának a menetét, a végrehajtás megtervezésében tegyenek javaslatot az állami és társalulmi szervek feladataira is. Az alapszervezet nagyon fontos feladata az ellenőrzés. Mint az irányító munka állandó eleme, nem lehet spontán, nem szűkülhet le egyedi vizsgálatokra, beszámoltatásokra. Már a munkatervek készítése során és a határozatok meghozatalánál is célszerű tervezni az ellenőrzés folyamatát, hogy jobban segítse a- végrehajtást az újabb döntések, gyorsító intézkedések meghozatalát. Ä módszerek vizsgálata is akkor éri el a célját, ha szélesedik az ellenőrzés demokratizmusa, ezzel együtt növekszik hatékonysága. Helyenként az ellenőrző munka csak a titkár tájékoztatására, vagy a vezetőség előtti beszámoltatásra korlátozódik. Ezek szükséges formák, de nem helyettesíthetik a taggyűlés ellenőrzési funkcióját. Az a helyes gyakorlat, ha a végrehajtásért felelősök, első számú vezetők az egész párttagság előtt adnak számot a munkáról. Ez növeli személyes felelősségüket és a párttagság is segítséget tud adna megbízatásaik teljesítésében. így lehet megelőzni még a legnagyobb bi- _ zulmat élvezőknél Is az esetleges tévedéseket, hibákat. A pártszervezet közvetlen ellenőrző munkáján túl keresni kell azokat a módszereket is, amelyekkel a munkahelyi kollektívák, tömegszervezetek, az ellenőrzést hivatásszerűen végző szervek sokirányú tapasztalata hasznosítható. Nyílt, politizáló légkörben Sok múlik azon, hogy a vezetőség, mint irányító testület, hogyan fogja össze az előkészítő munkát, a hozott határozatok végrehajtásának folyamatát a 'taggyűlések közötti időszakban. Mint operatív testületnek, számos kérdésben kell menet közben állást foglalnia, kezdeményezni, ahol szükséges ellenőrizni, oly módon, hogy érvényesüljenek a kollektív vezetés elvei, ne szenvedjen csorbát a taggyűlés hatásköre. A vezetőségek munkájával szemben is alapvető követelmény a tervszerűség, de a körülmények gyakori változása jobb politikai érzékenységet, nagyobb rugalmasságot, gyorsabb reagálóképességet igényel. Kialakult gyakorlat a vezetőségben a reszortfelépítés rendszere. Néhol gondot okoz azonban a kollektív vezetés, a reszortmunka összhangjának biztosítása, indokolatlanul elhatárolódnak a feladatok, nem egyforma a leterheltség. A vitához hozzászóló Volán 2. sz. Vállalat és az Ipari Műszergyár bércéi! gyáregységének alapszervezetei követendő példaként mutatták be a kollektív vezetés, a személyes felelősség, a reszortfeladatok ellátásának összhangját. Nagy tartalékok rejlenek — különösen a nagyobb létszámú alapszervezetekben — a pártcsoportok munkájának, munkamódszerének továbbfejlesztésében. A vitában valamennyi résztvevő érintette tevékenységüket, bizonyítva, hogy a tagság tájékoztatásának, a párthatározatokból adódó feladatok továbbításának, személyekre való felbontásának, a kommunista nevelésnek nélkülözhetetlen fórumaivá váltak. Kialakításuknál, összetételüknél nagyon fontos szempont, hogy az együtt dolgozók legyenek a tagjai, ezt igazolja a megyei tanácsi és az őr- halmi alapszervezetek példája is. A feladatok végrehajtása így jól követhető és ellenőrizhető. A csoportok tevékenységében meghatározó szerepe, politikai felelőssége van a bizalminak, aki szervezi, irányítja a tagok munkáját, informálja a vezetőséget, a taggyűlést, a végzett munkáról. Egyre kevésbé tapasztalható ma már, hogy tevékenységük csupán a tagdljbeszedésből álL A párttagok egyéni munkájának nagyon jó keretét ad-l ják a pártmegbízatások. Az a helyes, ha nem korlátozódnak csupán a munkaköri feladatok ellátására, hanem konkrétan kapcsolódnak az alapszervezet határozataiban megjelölt politikai feladatokhoz. Teljesítésük figyelemmel kísérése is folyamatos feladata a pártszervezeteknek. A vitában felvetődött — többek között az őrhalmi alapszervezetnél —, hogy állandó vagy időszakos megbízatás adása-e a célszerű? Ügy gondolom, hogy az állandó megbízatások továbbra sem vesztették el jelentőségüket, hiszen például a szocialista brigádmozgalomban, KISZ- ben, szakszervezetben tevékenykedő kommunisták feladatai hosszabb távon is megfogalmazhatók. Ugyanakkor azzal is számolni kell, hogy a feladatok gyakoribb változásával növekszik a szerepe az időszakos megbízatásoknak. A szükséges arányok kialakítását helyileg lehet megítélni. A lényeg az, hogy a megbízatások rangját, fontosságát ne azok időtartama, vagy jellege határozza meg! Most jó alkalom nyílik arra, hogy a pártmegbízatások kialakításának gyakorlatát is elemezzék alapszervezeteink. Ügy gondolom, hogy a munkamódszert tárgyaló taggyűléseken elkerülhetetlenül szükséges az is, hogy a pártmunka néhány kiemelt területével is foglalkozzanak, hiszen a módszerek elválaszthatatlanok azoktól a folyamatoktól, amelyek megvalósulását segíteni kell. Napjaink legfontosabb feladata, hogy pártalapszerve- zeteinkben az őszinte, nyílt politizálás légkörét fejlesz- szük tovább. Életünkről, eredményeinkről és gondjainkról, az előttünk álló feladatokról egyaránt valósághű eszmecserék és mozgósító elhatározások alakuljanak ki. Ezért minden alapszervezetben kritikusan és önkritikusan elemezzék az eleven helyi politizálás fejlesztésének lehetőségeit és módszereit. A párt gazdaságpolitikai célkitűzéseink eredményes megvalósítása, a gazdasági feladatok végrehajtásának segítése, a politikai munka homlokterében áll minden területen. Megkülönböztetetten érvényes ez az iparban, a mezőgazdaságban a termelés, a gazdálkodás területén dolgozó alapszervezeteinkben. Felelősen kell mérlegre tenni a pártmunka azon módszereit, amelyekkel bizto-* sítják a népgazdasági célkitűzések és az állott gazdasági egységben folyó munka összhangját. Ez mindenekelőtt érinti a feladatok alakításában való részvételüket, a kezdeményező, javaslattevő szerepük érvényesülését a tervek, belső * szabályzatok kidolgozásában. Ma különösen fontos és aktuális feladata pártszervezeteinknek, hogy átgondolt politikai döntésekkel segítsék, orientálják a gazdasági vezetés, a párttagok munkáját a gazdaságos export fokozására, a belső tartalékok feltárására, az anyag- és energiatakarékosságra, a belső szervezettség javításara. A gazdaságban végzett pártmunka módszereinek másik nagy csoportja a közösen kialakított tervek végrehajtásához a politikai feltételeket biztosítja. A munka ja* vitását célzó együttgondolkodás a taggyűléseken itt is akkor éri el a célját, ha azt vizsgálja,, hogy mennyire eredményes a pártszervezet tevékenysége a feladatok tudatosításában, a mozgósításban, a helyi kezdeményezések kibontakoztatásában, a személyi feltételek biztosításában és az ellenőrzésben A módszerekben elsősorban azokat tartjuk jónak, amelyek politikai jellegűek, és a végrehajtáshoz szükséges politikai feltételeket biztosítják. Megfelelő teret és lehetőséget adnak az állami, gazdasági vezetés önálló munkájához. A kanyásiak tapasztalatait például haszno- síthatónak, követendőnek tartjuk. Ha szükséges, természetesen joga és kötelessége is áz alapszervezetnek az operatív beavatkozás eszközéhez nyúlni. Ezt azonban csak, mint végső megoldást célszerű alkalmazni, amikor a politikai követelménytámasztással, a pártellenőrzés után a problémák nem oldhatók meg. A párt vezető szerepének érvényesítésében, a politikai célkitűzések eredményes végrehajtásában a kádermunka megkülönböztetett jelentőségű, Alapszervezoteink nevelő, felkészítő munkája biztosítja a párt működéséhez szükséges káderállományt, a véleményezési jogkörükkel élve fejlesztik a végrehajtás személyi feltételeit. Széles körű lehetőséggel rendelkeznek az utánpótlás kiválasztásában, folyamatos felkészítésében, munkájukat, magatartásukat figyelemmel kísérik. Fontosnak tartjuk, hogy a kádermunka minden mozzanatában — a kiválasztástól a felkészítésig, a funkcióba állítástól a vezető munkájának megítéléséig — fejlődjön demokratizmusa, növekedjen a taggyűlés, a vezetőségek, a munkahelyi kollektívák szerepe. Helytelen, ha a titkár egy személyben mond véleményt, hiszen a személyi kérdések eldöntése az alapszervezetben is — a vezetőség, vagy a taggyűlés — hatásköre. Munkamódszer kérdése az is, hogy a káderügyek intézését nyílt, őszinte kritikai légkör jellemezze, amelyben elismerést, ha kell védelmet kapnak az eredményesen dolgozó vezetők. Ugyanakkor az alapszervezet legyen az első számú kritikusa, pártszerű bírálója is az alacsony színvonalú munkának, a helytelen vezetői magatartásnak. Az állami szerveknek, a tömegszervezeteknek és -mozgalmaknak politikai rendszerünkben betöltött növekvő szerepe a párti rényítás gyakorlatának további korszerűsítését is igényli. Az alapszervezeteknek azt kell igényesen megvizsgálni, hogyan tudnak helyileg megfelelő elvi, politikai iránymutatást adni munkájukhoz, milyen módon lehet eredményesen bevonni őket a döntésekbe, hogyan fokozható önállóságuk, kezdeményezőkészségük, felelősségük. Fontosnak tartjuk, hogy a pártszervezetek kerüljék a szervezeti életükbe történő aprólékos beavatkozást, munkájukra az ott dolgozó kommunistákon keresztül gyakoroljanak hatást. Ezeknek a pártmegbízatásoknak adjanak nagyobb rangot, segítsék teljesítésüket, rendszeresen értékeljék végrehajtásukat. Vizsgálják azt is, hogy milyen a szervezetek együttműködése, a vezetők kapcsolata, hogyan érvényesül a pártszervezetek koordinációs tevékenysége. A felsőpetényi, a rétsági, a nagybátonyi alapszervezetek közzétett gyakorlata bizonyára alkalmazható, elsősorban a községekben, a lakóterületeken működő alapszervezeteknéL Szükségesnek tartjuk, hogy a módszereik vizsgálatánál értékeljék, hogy mennyire segítitk a településfejlesztést, a lakosság színvonalasabb ellátását, az ott élő emberek gondjainak megoldását, az Ifjúság nevelését, az üzemi demokrácia érvényesülését és sorolhatnánk tovább. Gondolják át a szervezetekben dolgozó kommunista vezetők beszámoltatásának rendszerét, szüntessék meg az Irányításban, együttműködésben még meglévő formális elemeket. Arra törekedjenek, hogy a szervezetek rendeltetésszerűen működjenek, hogy egész tevékenyséküket hassa át a párt politikájának terjesztése, magyarázása, elfogadása, mindezek érdekében jobban hasznosítsák mozgalmi munkájuk bevált eszközeit, formáit Változó körülmények között A lakóterületi alapszervezeteinkben a módszerek fejlesztésére, gazdagítására különösen nagy az igény. A taggyűlési felkészülésükhöz nagy segítséget nyújtanak a Politikai Bizottság 1981 július 7-i és szeptember 1-i határozatai, valamint a Központi Bizottság párt- és tömegszervezeti osztálya által kiadott útmutató. Munkamódszerük áttekintésétől azt várjuk, hogy elsősorban az új városkörzetekben, kistelepüléseken növekedjen befolyásuk a lakosság körében. A számvetés során számos sajátos vonást kell figyelembe venniük. Legszembetűnőbb ezek közül banyan tudnak megfelelni a lakóterületi . körzeti és községi pártmunka megnövekedett követelményeinek. Ennek összetevői közül néhány fontosabb tényező: az elmúlt években jelentősen átrendeződött a falun élő lakosság társadalmi összetétele; a szövetkezetek megerősödésével, valamint az iparosodás eredményeként megváltozott a falu arculata, növekedett gazdasági szerepe, a közigazgatási változásokkal differenciálódtak az alapszervezetek. Elsősorban városainkban, nagyközségeinkben űj lakótelepek jöttek létre, ahol az alap- szervezeti munka módszerei még kialakulatlanok. Sajátos munkaformákat igényel az idős, felmentett párttagokkal való folyamatos kapcsolattartás megszervezése is. A lakó- területi politikai munka élőbbé, elevenné tétele igényli, hogy vizsgálják meg, fejlesszék tovább a népfront helyi bizottságaival, lakóbizottságokkal, a tanácstagi csoportokkal kialakított kapcsolatuk rendszerét. Jobban támaszkodjanak a lakóterület életére hatást gyakorló munkahelyek pártszervezeteire. Igényeljék segítő támogatásukat egy-egy politikai rendezvény, akció lebonyolításához, ha szükséges a káderfeltételeik javításához. A munkamódszer továbbfejlesztését természetesen nem lehet egy taggyűlési vitával, határozattal „letudni”, mint ahogy minden döntés annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle. Most a taggyűlések időszakában nagyon fontos, hogy valamennyi ésszerű javaslatot értékeljenek. Ezért is kértük, hogy előzetesen, személyes beszélgetéseken, gyűjtsék össze a párttagság véleményét és a taggyűléseken kollektíván döntsenek abban, hogy melyek az előrevivő, megerősítendő módszerek, melyek azok, amelyeket az idő túlhaladott. A most záruló cikksorozat ehhez az alkotó munkához számos jó javaslattal, helyi tapasztalattal járult hozzá, ötleteket adott, de sphol sem pótolhatja a színvonalasabb, eredményesebb politikai irányító munka érdekében .végzendő kritikus önvizsgá- lódást. Bízunk abb^n, hogy az alapszervezetek igényesen végzik el e munkát, tartalmas feladatterveket fogadnak el és ilyen szellemben korszerűsítik politikai gyakorlatukat.
