Nógrád. 1982. szeptember (38. évfolyam. 204-229. szám)
1982-09-15 / 216. szám
Üdülés utóidényben Mit kezdhetnénk egy rrtóidényi szakszervezeti beutalóval, bizonyosan csak unatkoznánk — így vélekednek még ma is sokan, akik csak «nyáron tudják elképzelni az üdülést Abban, hogy ez így alakult szerepet játszik az információhiány is. Sokak előtt nem ismert, hogy az őszi hónapokban is igen változatos és többféle üdülésre nyílik mód. Szeptembertől, december végéig még 100 ezren üdülhetnek szakszervezeti kedvezményes beutalóval és egyre több az egész éven át nyitva tartő vállalati üdülő. A SZOT-beutaltak között a féléves apróságoktól a nyugdíjasokig valamennyi korosztály megtalálható, mivel minden második üdülőben egész éven át fogadják a vedégeket. Az üdülők többsé» ge a hatvanas évek után épült, kényelmesek, összkomfortosak télen-nyáron egyaránt Bármelyik évszakban kellemes az üdülés, akik próbálták már, tudják, hogy jobban lehet pihenni utóidényben, - mint a zajos, zsúfolt fo- •zezonban. Egy jeggyel ketten Támogatják Ismeretes, hogy csak a íő- •zezonra érvényes a kétévenkénti üdülési korlátozás. Nyáron többnyire hiába keresnek az alapszervezeteknél, majd a szakszervezeti központoknál visszaadott beutalókat. Az utóidényben gyakran előfordul, hogy még a pótigényléseket is teljesítik — tehát érdemes próbálkozni. Az sem eléggé ismert, hogy a duna-kanyari és a balatoni üdülőkben az elő- és utóidényben úgynevezett „bontható” jegyek is vannak forgalomban. Ha valakinek már nincs két hét szabadsága, a jegytek két személynek egy-egy hétre is oda adhatók. Amennyiben szükség van rá, az alapszervezet az ágazati szakszervezeti központhoz is fordulhat, s átcserélhet beutalókat „bontható” jegyekre. Kevésbé közismert, hogy 30 üdülőben egész éven át lehet a családdal üdülni. Az ilyen beutalókat a szülők a nem iskolás korú gyermekeikkel és a nagyszülők az unokáikkal egyaránt igénybe vehetik. Az éves családos beutalás a főszezoni üdülést jól kiegészíti. Ilyenkor gyermek nélkül is fogadják a házaspárokat, vagy az egyedülállókat. A családos beutaláson és a kéthetes belföldi üdülésen kívül ősszel többen eljuthatnak a gyógyüdülőkbe és a szanatóriumokba. A gyógyüdülők Debrecenben, Hajdúszoboszlón, Gyulán, Ba- latonfüreden, Hévízen ' és Bükön működnek, a szanatóriumok pedig Parádfürdőn, Balatonfüreden és Hévízen. a nyugdíjasokat’ Külföldre "érvényes beutalást is lehet kapni az utószezonban. Kedvezményesek a 6 napos hajóüdülések .a Duna alsó és felső szakaszán; Jugoszláviában, Csehszlovákiában és Ausztriában. Ezekre az utakra négyezren juthatnak el. Mintegy másfél ezren utazhatnak a Tátrába, ezenkívül 10 napos moszkvai, valamint 5 várost érintő 15 napos szovjetunióbeli üdülésre is lehet jelentkezni. A szakmunkástanulók 3 hetes gyógyüdültetése a zempléni fenyvesek között fekvő Üjhután van. Az általános iskolások 23 napos gyógy-, valamint négyhetes szanatóriumi beutalójegyet kaphatnak. Egyre több alapszervezet anyagilag is -hozzájárul az alacsony keresetű nyugdíjasok beutalásához. Olyanról is van tudomásunk — és követendő példának tartjuk —, hogy a vállalati autóbusz a nyugdíjasokat az üdülőbe szállítja és értük is megy. Így küld például novemberben a bőripari szakszervezet nyugdíjasokat a siófoki bányászüdülőbe. Nemcsak az aktív nyugdíjasokat lehet beutalni. Azok is beutalhatók, akik a vállalatukkal már nem állnak munkaviszonyban. Átlépik a határokat Az utószezonban mindig jóval gazdagabb és színesebb a kulturális, valamint a sport- program, mint nyáron. Egyes üdülőhelyekről idegenvezetővel a szomszédos országokba is lehet kirándulni, autóbusz- szal Sopronból, Bükről Pozsonyba, Lillafüredről Kassára, Hajdúszoboszlóról Nagyváradra, Gyuláról Aradra, Temesvárra, valamint Nagyszalontára. Ezért érdemes elvinni a piros útlevelet. Ha nincs, akkor is lehet jelentkezni a külföldi kirándulásra — csak valamivel többe kerül. Az őszi üdülést az is változatossá teszi, hogy a nagyobb üdülőkben játékterem, kondicionálószoba, vagy szauna is található. Ilyenek létesültek például az utóbbi években Hajdúszoboszlón, Lillafüreden, Mátraházán, Galyatetőn, Leányfalun, Siófokon. A hajdúszoboszlói Barátság üdülőben az év végére elkészül az automata tekepálya. Korábban a nyaralás elmaradásáért sokan csak kárpótlásnak tekintették az utóidényi beutalást. Minden bizonnyal ez a téves felfogás hamarosan meg fog változni Bányai János a SZOT üdülési és szanatóriumi főigazgatóságának osztályvezetője. Nagybátonyi InsdíáVok között De nehéz az iskolatáska. Némelyek szerint alig négyöt kilogramm, mások szerint hatot is nyom, de vannak akik esküsznek arra, hogy csemetéjük az iskolakezdés napján hét-nyolc kálónyi könyvvel bandukolt a suliba. Nehéz igazságot tenni, tény azonban, hogy ehhez képest az ovi könnyű sétagalopp volt. Ugyanakkor ez azt is jelenti, hogy jócskán megnövekedtek a követelmények a kisiskolásokkal szemben — egyetért ezzel Kerekes Lászlóné is, a Nagybátonyi Általános Iskola első „a” osztályának „főnö_ ke”, aki idestova negyedszázadot töltött már a katedrán. — És minden esztendőben elsősöket is tanítottam! — fűzi hozzá, miközben megzavarjuk az 1/a rajzóráját, amely mára az utolsó fogalkozás a gyerekeknek. Látszik is rajtuk a négy óra fáradtsága, néhányuknak komoly erőfeszítésbe kerül „megülni” a padban, mások pedig már kíváncsian kandikálnak az ajtó felé. A tanári asztalon ott sorjáznak a rajzocskák, a témája valamennyinek a család. Míg átnézzük a produkciókat Kerekes Lászlóné kommentálja is: — Ennél az apa alakja hatalmasra sikeredett a többiekhez képest, feltehetően a Családban Is ilyen szerepet tölt be a gyerek szemszögéből. . Itt hiányzik a nagyobbik testvér, kifelejtették... emitt nagyon komorak a színek., ott pedig kevés fantáziával lehet találkozni... Faggatjuk az elsősöket, ki mit képzelt el korábban az iskoláról, s aztán csalódott-e? — Én azt gondoltam, hogy rossz lesz tanulni és hogy az iskolában óriási termek vannak meg egy nagy dobogó — mondja Bertók Dalma kicsit bátortalanul, mintha most is maga elé képzelné a „rémálmokat”, de aztán hozzáteszi: — Már az első napon láttam, hogy jó lesz Ide járni. « — Amikor ovis voltam, nem tudtam elképzelni, hogy az iskolában honnan hozzák majd a labdát! — veszi át a szót Petre Éva. — És nagyon sok fekete színt gondoltam az iskoláról. Ügy megörültem, mikor láttam, hogy nem is olyan Ijesztő, és még több labda van, mint az oviban! Együtt, könnyebb: Kerekes Lászlóné a gyerekek társaságában. Babcsányi Pistinek nem okozott meglepetést a suli, pontosan olyannak képzelte el, amilyen. Ö és Dalma. már olvasni is tudnak. — Tapasztalataim szerint nem jó dolog az, ha a gyereket iskola előtt megtanítják olvasni — mondja az osztályfőnök —, pontosabban ráerőszakolják, ugyanis így kialakulnak bennük olyan rögző- dések, beidegződések, amelyeket később már nagyon nehéz kiküszöbölni. Ha viszont a gyerek kíváncsisága, érdeklődése olyan, akkor persze, hogy ki kell elégíteni az olvasási vágyát is. Megdöbbentő, hogy milyen széles körű ismereteik vannak ezeknek a gyerekeknek, Jasszer Arafattól a rocksztárokig sok mindenkit ismernek, s tájékozottak egyéb téren is. Az igazi alapokat azonban csak az iskolában lehet elsajátítani, ez évben magyart, testnevelést, írást, éneket, rajzot és matematikát tanulnak. Véleményem szerint, az igazi nehézség nem is itt vár rájuk, hanem majd harmadikban, ugyanis a második és harmadik osztályos tananyagok között, a megértés szemszögéből nem kis szakadék van... deltát ez még odébb van. Itt egyelőre még az foglalkoztatja a gyerekeket, hogy egyáltalán milyen is az iskola? Mit kell tudni a füzetekről, a könyvekről, a fekete tábláról és így tovább, sőt itt még — legalábbis eleinte — a fekete pontokat sem osztogatják, pirosat viszont annál könnyebben lehet szerezni... A Nagybátonyi Általános Iskola Nógrád megye egyik legnagyobb intézménye: nap mint -nap 1200 kisdiák keresi föl, hogy aztán a néhány órás tanulmányok után ki-ki örömmel, avagy búval távozzon. Sokan a közeli településről járnak be, cipelve hátukon, kezükben a „tudás batyuját”. Az idén hat első osztály indult, nem is kevés létszámmal, az 1/a-ban pédául harminchat gyereket számlálnak. Vége van a tanításnak. Perceken belül az udvaron terem a gyerekhad, a környéket megtölti a zsivaj. Az udvaron, a kapunál meg-megáll- nak a gyerekek, trécselneta egy keveset, aztán mint valami áradat megindulnak az iskolatáskák hazafelé. (tanka) Autóklub Balassagyarmaton Téli üdülés Poprádon Zajlik az élet a Magyar Autóklub balassagyarmati szervezetében. Különböző tervek megvalósításának előkészítésén munkálkodnak. A nagyoroszi csoport például szeptember 24-én este húsz órától klubtagoknak és autósoknak autósbált rendez. A programban többek között helyet kap zenés műsor, KRESZ-totó, tombola. Jelentkezéseket elfogadnak a nagyoroszi csoportnál és a miniállomáson. A balassagyarmati autóklub touringszolgálata a klubtagok számára egyhetes üdülést biztosít a téli sportokat, pihenést kedvelőknek a Magas-Tátrá- ban, Poprádon. Szombattól szombatig két-három ágyas fizetővendég-szolgálati szobákban helyezik el a résztvevőket. Jelentkezni és tájékozódni a balassagyarmati autóklubnál lehet. Pipázó hölgy Egy svájci nő „lepipálta” a pipaszívás eddigi bajnokait. Marie Louise Soltermann egy óra 37 perc alatt szívta el a világbajnoki cím eléréséhez meghatározott három gramm pipadohányt úgy, hogy pipája egyszer sem aludt ki. A rendkívüli képességű asszony ezzel megdöntötte Freddy Kuonen rekordját, aki „csupán” egy óra 26 percig tudta égve tartani pipáját. A pipaszívás élvonalában van még Christian Delavie, aki egy óra 25 percen keresztül maradt versenyben. A három gramm dohány elszívásához különleges ügyességre van szükség, s az eljárás bizonyára szakmai titok. Egy azonban bizonyos: az új világbajnoknö — aki egyben családanya — úgy tűnik, ért a takarékossághoz, s ez nem kis érdem korunkban. ■ ■ Ügyfelek és ügyintézők Húszmilliónál több ügyfelet fogadtak — hozzávetőleges becslés szerint — tavaly az ország tanácsai. Ugyanezen idő alatt csaknem százmillió ügyirat született, részben e „forgalom” kapcsán, részben a közigazgatási munka szükséges tartozékaként. Arra pedig hirtelenjében csak tippelni lehet — megközelítően sem pontos eredménnyel —, vajon a különböző szervek és szervezetek, hatóságok és hivatalok, bíróságoktól a szakszervezetekig, körzetben dolgozó tanácstagoktól a társadalmi ellenőrökig, hány millió, hány tízmillió kérést, panaszt, észrevételt kaptak, rögzítettek par pírra, vettek fel róla jegyzőkönyvet, vagy hallgattak meg? Az ügyfélnek, nevezzük őt bejelentőnek, panasztevőnek, kérelmezőnek, egyre megy — természetesen mindig az a dolga a legfontosabb, amelynek rendezésében jómaga az érdekelt. Ott, az íróasztal másik oldalán: az ügyintéző, a meghallgató szerv képviselője legtöbbször személytelen marad a számára. A modern közigazgatás, a tanácsi, állam- igazgatási munka módozatainak napjainkbn is formálódó változásai jelentenek ugyan lépéseket — nem is elhanya- golhatókat — e személytelenség ellenében, a végső kép azonban ma is többségében bizonyosfajta személynélküliséget vetít elibénk. Tudományos megfigyelések, kutatások és tanulmányok bizonyítják, hogy az ügyfél-ügyintéző kapcsolat szálai napjainkban sem alakulnak sokkal másként, mint akár évtizeddel ezelőtt. Életünk rendje, munkánk, sorsunk formálódása, teendőink alakulása úgy rakja egymás mögé a napjainkat, hogy valahol szinte mindig ügyfelek legyünk. Táblák az ajtón — és emberek, íróasztalok mögött, választópolc mögött, kartotékok mellett. Reggel elindultak a munkába, utaztak távolsági buszon, vonaton, vagy csak a városi, helyi járaton, beadták közben a gyereket az óvodába és elszaladtak egy recepttel a patikába is. Bevásároltak, sorbán álltak friss kenyérért, aztán bementek a munkahelyükre és — elkezdődött a személytelenné válásuk ideje. Több tízezres tekintélyes lakossági réteget tes» ki azoknak a száma, akik valamilyen vonatkozásban az ügyintézésre hivatottak; Tény és adatok, felmérések sora tanúsítja, hogy az utóbbi évtizedben a bürokrácia vadhajtásaiból sikerült valamennyit lenyesegetni országos méretekben is. De tanácsiszervezési és más államigazgatási szakemberek a megmondhatói, mennyi új is előbukkant! Túlbonyolítások és túlbiztosítások sora kíséri ma is sok helyütt a hivatali munkát. Papírmunka és beléghalmozások léteznek és hatnak, kínlódunk velük és miattuk. Hallgatom a távolsági buszon, kisvárosba menet az öt- venen túli asszony szavait: szorgalmas és pontos hivatalnok egy telkekkel foglalkozó hivatalban, telve fáradsággal és nem is titkolva, hogy alig várja a nyugállomány idejét. Ami fárasztja: a sokszor ma is bonyolult rendelkezések, amelyek közül egyiket, másikat a gyors avulás miatt nem is jut ideje megtanulni. A „felek”-kel való értelmetlen és sokszor gorombaságig fajuló vitákban merül ki nemegyszer, mint hivatali társai is — a „felek” viszont abban, hogy kevéssé értik a paragrafusok nyelvét, belebonyolódnak a hivatali iratok rublikái ba, késve és sokszori magyarázás után értik meg, amit egyszerűen is le lehetett volna írni. Sok területen a restancia, a túlmunkák áradata szül ingerültebb, kulturáltnak kevéssé mondható párbeszédeket. Néha — mégis rácsodálkozunk valami másféle munkastílusra. Kezdeti, korántsem „tipikus” gesztusokra, vonásokra. Kisközség postáslányára, húsz-huszonkét éves fiatal nőre, aki felhúzta még egyszer az ablak rácsát — nyolc perccel zárás után — és átvette készségesen a terhes kismama kezében szorongatott csekket. Az eligazítóra a járási rendelőintézetben, aki nem foghegyről válaszolt, mintha átkot mormolna, hanem magyarázott, tanácsolt és egyformán udvarias minden érdeklődővel. A tanácsi lakásosztályon az előadóra, aki az ügyfél gyerekeinek futkosása közben, lármában és nyüzsgésben is türelmesen felelgetett és az íróasztala előtt nem restellt helyet mutatni az ügyfélnek. Ilyenek is sokan. vannak — sőt, ahogyan az ügyintézés korszerűsödik, mostanában egyre többen vannak. Emberi magatartásokat gyakran eleve meghatároznak és jól, illetve kedvezőtlenül befolyásolnak a külső körülmények. Hogy jó-e, korszerű és racionális-e, vagy pedig agyonbonyolított egy rendelkezés? Hogy a jogszabály nehezíti, vagy megkönnyíti adott területen és esetekben az ügyintézést? Hogy megfelelő-e az ügyintézői apparátusok belső szervezettsége, vagy túlterhelt-e az ember, feszített-e, vagy helyesen megállapított a munkatempó? A körülmények meghatározók és magyarázók lehetnek. De — és ezt feltétlenül bizakodva lehet nyugtázni — sohasem megvál- toztathatatlanok. Az egymásrautaltság jobb elviseléséért, a tisztes hangért, a jobb közérzetért, a kevesebb és kellemesebb várakozásért, az összezörrenések elkerüléséért azonban ott, az ügyek intézésének „színterén” tehet sokat, és nem lebecsülhető megértéssel egymás iránt: ügyfél és ügyintéző... , Várkonyi Margit NÓGKÁD - 1982. szeptember 15., szerda
