Nógrád. 1982. augusztus (38. évfolyam. 179-203. szám)

1982-08-11 / 187. szám

Hogyan folyósítják a nyugdijat munkaviszonyban, vagy ipari szövetkezeti tagként történő foglalkoztatás esetén? Munkaviszonyban vagy szö­vetkezeti tagként nyugdíjas minden naptári évben általá­ban 840, egyes munkakörök­ben pedig 1260 ó^án át fog­lalkoztatható — fizikai mun­kakörben a kereset nagysá­gától függetlenül — nyugdí­jának korlátozása nélkül. (Azokat a munkaköröket, amelyekben a nyugdíjas nap­tári évenként 1260 órát dol­gozhat nyugdíjának korlátó­zása nélkül az 1. számú mel­léklet tartalmazza.) A SZOT a munkaügyi miniszterrel egyetértésben indokolt eset­ben — a munkáltató (szövet­kezet) javaslatára a 840, il­letőleg az 1260 órás foglal­koztatási keret felemelését engedélyezheti. A kérelmet, il­letőleg javaslatot a SZOT Társadalombiztosítási Főigaz­gatóságához (Budapest, XIII., Vári út 73.), illetőleg 10, vagy ennél több nyugdíjasra vonatkozó kérelmét, javas­latot a munkáltató az Álla­mi Bér- és Munkaügyi Hiva­talhoz küldi meg. A nyugdíjazás évében a 840 órás foglalkoztatási keret any- nyiszor 70 órával, az 1260 órás foglalkoztatási keret pedig annyiszor 105 órával csökken, ahány teljes naptári hónap a nyugdíj megállapításáig eltelt. Csökken a foglalkoztatási keret abban a naptári évben is, amelyben a nyugdíj fo­lyósítását a naptári év folya­mán korábban valamilyen ok­ból (pl. keresőfoglalkozás mi­att) szüneteltetni kellett. Eb­ben az esetben annyiszor 70, illetőleg 105 órával csökken a foglalkoztatási keret, ahány naptári hónapra szüneteltetni kellett a naptári év folyamán a nyugdíj folyósítását. A foglalkoztatási keret szem­pontjából a különböző mun­kakörökben és munkáltatók­nál (szövetkezeteknél) eltöl­tött időket össze kell számí­tani és figyelembe kell venni azt az időt, amelyre a nyug­díjast munkabér (munkadíj) illette meg. Figyelembe kell venni továbbá azokat a na­pokat is, amelyekre, a nyugdí­jas a naptári évben táppénzt, vagy terhességi-gyermekágyi segélyt kapott. Ezeket a na­pokat úgy kell számítani, mintha a nyugdíjast a mun­kaszerződés szerint munkabér (munkadíj) ellenében foglal­koztatták volna. A foglalkoztatási keret túl­lépése esetén az öregségi nyugdíj folyósítását szüne­teltetik, 'a rokkantsági nyug­díjnak a harmadát, a baleseti rokkantsági nyugdíjnak pe­dig a felét a rokkantság fo­kára tekintet nélkül a III. cso­port szerinti nyugdíj har­madát, illetőleg munkabér (táppénz, terhességi-gyermek­ágyi segély) illeti meg. Dr. Molnár József A vakáció idején A gyermekek a szünidő alatt idejük jelentős részét a szabadban töltik. Az utcákon, tereken, parkokban, a játszó­terek környékén is gyakran találkozhatunk velük. A szün­idő alatt, amikor a gyerme­kek kirepülnek a pedagógusi felügyelet alól, különösen nagy jelentősége van annak, hogy minden felnőtt óvja, vé­delmezze őket a közlekedés­ben rájuk leselkedő veszé­lyektől. Hazánkban a gyalogosbal­esetek aránya, ezen belül a 14 éves korig történő gyer­mekbalesetek aránya a nem­zetközi összehasonlítást te­kintetében kedvezőtlen képet mutat. A járművek 1243 gyerme­ket gázoltak el tavaly. Több mint 40 fiatal élet esett áldo­zatul a közlekedési balesetek­nél, de ennél több azoknak a száma, akik egész életükre, maradandó sérülést szenved­tek. A gyermekbaleseti veszé­lyeztetettség többszörösen na­gyobb, mint a felnőtteké. A gyerek a közlekedésben részt vesz, mint gyalogos, a tömeg- közlekedési, vagy magán jár­művek utasa, de találkozha­tunk vele úgy is, mint jármű­vel közlekedő „vezetővel”, amikor kerékpárral, robogó­val, rollerral közlekedik. ügyelni kell a gépkocsiban utazó gyermekre is, volt rá példa, sajnos több, hogy az első ülésen szállított gyermek a hirtelen fékezéskor a szél­védőnek ütközött. Ám, ha há­tul utazik a gyerek, akkor is ajánlatos az óvatosság, esetleg gyermekülés, vagy biztonsági öv használata, a gyermek ugyanis a lábával nem tá­maszkodik, tehát fékezéskor előre repülhet. A gyermekbalesetek okai­nak elemzése több speciális problémát vet fel. Ezen be­lül is az elsődleges az, hogy a gyermek magatartáskont- rollja a közlekedési szabályok ismeretének és alkalmazásá­nak tekintetében kiforratlan. Cselekvési készsége, sebesség- és távolságbecslése hiányos, nem éri el a felnőttektől el­várható, illetve megkövetelhe­tő biztonsági szintet. Ez a gyermekorral járó, el­lentmondásos magatartás sok­szor idéz elő váratlan és bal­esetveszélyes helyzetet napi közlekedésünk során. A gyer­mekek közlekedési magatartá­sában is l nagyon fontos szere­pe van a felnőttek példamu­tatásának. Előfordul, hogy a gyermek minden körültekintés nélkül átszalad az úttesten, ha az utca túloldalán hozzátartozó­ját, ismerősét meglátja. Nem is beszélve arról, hogy az út­testre kerülő lábda, papírre­pülő, vagy egyéb játékszer után általában megjelenik a gyermek is. Veszélyes közle­kedési partnerek a kerékpár­ral, robogóval közlekedő fia­talok, akik sajnos gyakran szerepelnek a baleseti króni­kában. Gondoljunk minderre, ami­kor a gyalogátkelőhelyhez kö­zeledünk, ha a közelben gyer­meket látunk. A gyermekbalesetek meg­előzését szolgálják az óvodai, iskolai közlekedési foglalkozá­sok,. a szervezett mozgalmak, mint a Nemzetközi Iskolaku­pa versenyeire való felkészü­lés, azon való részvétel, az út­törő közlekedési őrsök tevé­kenysége, az iskolai közleke­dési szakreferens-hálózat. Ezek az elimerést érdemlő kezdeményezések azonban csak úgy érik él céljukat, ha a közlekedésben részt vevő emberek is messzemenően tö­rekednek a gyermekbalesetek megelőzésére. Morális maga­tartásunknak különös a jelen­tősége. És ez akkor is így van, ha a jogszabályok vétlennek minősítik azt a felnőttet, aki esetleg nagyobb körültekintés­sel megelőzhette volna a bajt. f. I. Az év első felében kereken hatszáz balesetet szenvedett gépkocsi kárszakértői becslé­sét végezte el Kiss János, az Állami Biztosító Nógrád megyei igazgatóságának munka­társa. Az Intézmény 1982. első hat hónapjában kevesebb és kisebb értékű kárigényt teljesített, mint az előző esztendő hasonló időszakában, amely azt jelenti, hogy a jár­művezetők kevesebbet karamboloztak, jobban vigyáztak útjainkon. Csak el ne kibál­juk! Képünkön: Kiss János kárszakértő munka közben. — kj — Repesztés Csecsemöruha Egy angol ortopédorvos sze­rint a nyolc-tíz éves gyerekek lábán tapasztalt, s nehezen megmagyarázható fejlődési rendellenességek arra vezet­hetők vissza, hogy csecsemő­korukban szűk volt a ruhá­zatuk. Kísérletekkel megálla­pította, hogy a kisgyermekek lábujján már sokkal cseké­lyebb erők is alakváltozásra vezethetnek, mint amekko­rák a csecsemőruházat anya­gának tágításához szüksége­sek. Azt tanácsolja tehát, hogy a szülők olyan textíliá­kat vásároljanak, amelyekbe a gyermekek belenőhetnek, a nadrágok lábujjhegyeit pedig bontsák fel, hogy a gyerme­kek kidughassák a lábujju­kat. Cipőt a gyermekre csak akkor húzzanak, ha már jár­ni kezd. Szeptember közepére Felújul a Pécskő Üzletház Május közepétől tart Salgó­tarjánban a Pécskő Üzlet­ház felújítási munkálata, me­lyet a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói végeznek. Jelenleg lakatosok, kőművesek, víz- és gázveze­ték-szerelők, festők és vil­lanyszerelők munkálkodnak a kirakatok, a szellőző beren­dezések, a padlóburkolat, s a különféle vezetékek szerelé­sén. A mintegy hárommillió forintos felújítás lassan a vé­ge felé halad. Mint az 1/1. számú építésvezetőségen el­mondották a műszaki átadás szeptember közepére várható, s ez tulajdonképpen csak ke­vés eltérést jelent a terve­zetthez képest. Svájcban bemutatták azt » Japánban készült új robban­tószert, a Bristart, amely hangtalanul, mérgező gázo­kat nem keltve és úgy re- peszt, hogy — ellentétben a robbantással — nem repül­nek szanaszét a repesztett anyag darabkái. Az új re- pesztőszer a lassú kiterjedés alapján hat: azáltal repeszt, hogy fokozatosan, négyzet- méterenként 4000 tonna nyo­mással tágít. Több tonnás kő­tömböket repesztenek vele. Előbb a kőbe 35—51 milli­méter átmérőjű lyukakat fúr­nak, majd a szürke, mészsze- rű Bristarból 5 kilogrammot 1,5 liter vízzel összekevernek, s a keveréket tíz perc múl­tán betöltik a fúrólyukakba. A táguló cement a követ né­hány óra alatt zaj és a kő­törmelékek szétfröccsenése nélkül széttöri. Bristarral követ, téglát, be­tont, vasbeton tömböket lehet repeszteni. Merengések a tóparton Á „nagy lavór" Bánkon R onda sző ez a lavór, de a mosdótál se hangzik szebben. Viszont, ami­kor innen, a „tengerszemet” övező dombtetőről lepillantok; hát azonnal ez a szó jut eszembe és erről nem tehetek. A hőség elképesztő, sose hit­tem volna, hogy ilyen elemi erővel is süthet nap széles e hazában, nem kímélve a Bán­kon fürdőzőket. Innen, föntről persze, azt is nehéz elképzelnem, hogyan fürdenek, mert a parton és a vízben legalább ötezren jönnek-mennek, sétálnak, he- verésznek, isszák a sört, cup­pogva eszegetik a rántott csirke combját. Jó, nem öt­ezren vannak, hanem ötezer- kettőszázan, esetleg harminc­cal kevesebben. A lényeg, hogy rengetegen. Hömpölyög­nek az utcán is, ember, autó összekeveredik, mert a Ladák, Trabantok és mindenféle jár­gányok az istennek sem men­nének a nemrég épített hatal­mas parkolóba. Nem, dehogy! Inkább elállják a szűk kis utcákat, nehogy sétálni tudja­nak holmi pór gyalogosok. Senki nem bukkan elő, hogy Ü káoszban rendet teremtsen, így aztán nem is lesz rend. Ahogy lejjebb bukdácsolok a domboldalba vágott föld­lépcsőkön, úgy lesz mind na­gyobb a tömeg. Hiába, válto­g k a perspektíva. Eddig, ugye, tatról szemlélődtem, most ózonban már benne vagyok a Sűrűjében. Mindenütt, mindenhol lete- Htett p ériek pokrócok, raj­tuk pácolődó férfiak és nők no meg hölgyek és urak. Hi­szen nem vagyunk egyformák. — Takarodsz innen, te dög! — ijeszti meg a fűzfa alól, jókora csomagok oltalmából egy kackiás úr az arra té­vedt békés foxterriert. A ku­tya menekül. Akkor az úr még meghúzza a sörösüveget és könnyed mozdulattal beha­jítja a tóba. Bocsánat, a „nagy lavórba”, mert annyian van­nak benne, hogy a méretek igencsak összezsugorodnak, minden nagyon kicsi és ke­vés lesz. Például a víz. Itt, a víziszínpad mellett, az imént emlegetett fűzfa alatt stég is akad. Rajta az elmaradha­tatlan horgásszal, aki mered­ten figyeli a bot végét Vagy mégsem? — Mi lenne, ha arrébb ful­dokolna? — vakkantja oda a megirigyelt foxterrier hang­ján egy arra tévedt fürdőző- nek. — Harminc méterre lesz szíves elevickélni a zsinórom­tól! — adja ki az utasítást és már rá se pillant a vízhezra- gadt embertársára. A horgász­nak itten jogai vannak, ké­rem, fizeti a tagdíjat! Talán ebben sem ártana rendet teremteni, hiszen van belőle kalamajka elég. Ki-ki a maga igazát védi, A hor­gász horgászna, a vendég fü- rödne. A tenyérnyi tófelüle­ten azonban nem könnyű megegyezni. A vita hevében — mesélik — pofon is csat­tant régebben. Nem is egy­szer. A strandon ettől nem kell félni. A pofonhoz némi hely szükségeltetnék és ebből most ugyancsak kevés van a bán- ki tó partján kijelölt strand­fürdő gyepén. Gyep? Hagyjuk, ne firtassuk... Én nem tudom, miféle élvezet lehet harminc négyzetcentiméternyi helyen összekuporodni és azzal vi­gasztalni magunkat: napo­zunk. A zsúfoltság itt min­dent fölülmúl. A bekerített strand évek óta kinőtte magát, a fürdőzők segítségért és fő­ként helyért rimánkodnak, de minden marad a régiben. Ta­lán az üdülők kertjéből, vé­gig a part mentén elcsippent­hetnének az illetékesek egy sávot és mindjárt ki is nyúj­tózhatnának egy-egy kániku­lai napon a kedves vendégek. A horgászokat pedig átköl­töztetnék a túlsó partra és mindenki elégedett lehetne. És persze, az illegális fürdő­zés is talaját, illetve vizét veszítené, azaz nyerné. Strand­dá avanzsálnának a kihasz­nálatlan kertek. Most ugyan­is keveseket érdekel a kije­lölt fürdőhely, hisz nem fér­nek be annyian a kötelekkö- zé. Mi tagadás, a csónakos­szolgálat emberei nem nagyon macerálják a tiltott helyen fürdőket. Ha mindenkit rend­re kívánónak utasítani, rö­vid időn belül aléltan hever­nének a parton — megállás nélkül gyűrhetnék a lapátokat Márpedig elalélni nem szabad. Orvos nincs a közelben. (Igaz, Rétság egy sóhajtás csupán, ott van ügyelet.) A vízimen­tők egyébként elsősegélyt ad­nak, ha kell. Szerencsére nem nagyon kell. A véletlen sodort a kezem­be egy ötven évvel ezelőtti kis prospektust: „Bánk, fürdő és klimatikus üdülőhely”. Ol­vasom benne a tűző napon, hogy „a tó vize tiszta,... alja kiváló finom fövényes”. Mit mondjak, ez már a múlté. To­vábbá a húszholdnyi tó kör­nyékét „napozók és forró ho­mok övezi...” Ezt is hiába ke­resni, hiszen a fergeteges mo­dernizálás betonnal és bitu­mennel váltotta föl a termé­szet kínálatait. A homokba ugyan nem, de a bitumenba vígan beleragadhatni! A pros­pektus egyébként a Tenger­szem penzió napi árairól, a szórakozás lehetőségeiről („va­sárnaponként cigányzene és tánc a villa tóra néző tera­szán”) is tudósít. Megíratik a vasúti menetrend, a buszjá­ratok. Hát igen. Effélét sem látni, még a környéken sem. Egymást kérdik az emberek, hogyan juthatnak el innen, ha már menni muszáj. Aztán, vagy tudja valaki, vagy sem. A Magyarország egyik jú­niusi számában Ágh Tihamér írja, hogy „az ország többi üdülőövezetében” — értsd: a Balatonon kívül —" további 180 élelmiszerbolt szolgálja hétvégenként az üdülők és a turisták ellátását". Bánk per­sze, ez alól kivétel, s _ mint ilyen csupán a szabályerő­sítést reprezentálja. Itt ugyanis semmiféle bolt nin­csen nyitva szombat déltől, dacára a kiemelt üdülőterület titulusnak. Kérni, tiltakozni lohet. Boltot nyitva tartani azonban nem. Talán a má- sütt bevált magánboltok meg­oldhatnák a hétvégi tej- és kenyérgondokat Vagy nem? Ki tudja? Talán meg kellene p-‘ ’ni! Csak a szomszéd­ba, Hevesbe kell átkukkanta­ni, ott már gyakorlat, ami ná­lunk még nem született meg a fejekben; Nos, ma nem panaszkod­hat a vendéglős — sem a Bárka, sem a maszek, mert tömött sorok állnak enni-inni- valóért. Apropó, maszek. Már majd azt mondtam az Imént hogy tavaly óta bizony sem­mi sem változott Bánkon, csak mi, vendégek lettünk öregebbek egy esztendővel. Van változás. Mindkettő a nagy parkoló környékén kons­tatálható. Az egyik a Nádas vendéglő, amit Nagy Emil építtetett és üzemeltet. Azt mesélik, mindig minden van. A sör hideg, a fagylalt nem fogy el, a hal friss és így to­vább. Bárha a vendéglátás­nak ez a módja terjedne vé­szes gyorsasággal — sóhajt az ember. Ezen azonban a só­haj nem segít. A másik változás, hogy a korábban elhanyagolt, dudvás, sportpálya kivi­rult! Ezt is magánvállalkozó­nak köszönhetni. Három _ te­niszpályát épített Koplányi Tibor. Aki fölkeresi, ütőt és labdát is kap, ha másodmagá­val letesz nyolcvan forintot az asztalra. Fölfelé kaptatok a dombra,' a nap szinte üt, pedig már alkonyodik lassan. Odalenn csak kevesen szedelőzködnek. Még tart a vasárnap a nagy lavór partján. Hortobágyi Zoltán NÓGRÁD s 1982. augusztus 11., szerda 5

Next

/
Thumbnails
Contents