Nógrád. 1982. augusztus (38. évfolyam. 179-203. szám)
1982-08-11 / 187. szám
Hogyan folyósítják a nyugdijat munkaviszonyban, vagy ipari szövetkezeti tagként történő foglalkoztatás esetén? Munkaviszonyban vagy szövetkezeti tagként nyugdíjas minden naptári évben általában 840, egyes munkakörökben pedig 1260 ó^án át foglalkoztatható — fizikai munkakörben a kereset nagyságától függetlenül — nyugdíjának korlátozása nélkül. (Azokat a munkaköröket, amelyekben a nyugdíjas naptári évenként 1260 órát dolgozhat nyugdíjának korlátózása nélkül az 1. számú melléklet tartalmazza.) A SZOT a munkaügyi miniszterrel egyetértésben indokolt esetben — a munkáltató (szövetkezet) javaslatára a 840, illetőleg az 1260 órás foglalkoztatási keret felemelését engedélyezheti. A kérelmet, illetőleg javaslatot a SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatóságához (Budapest, XIII., Vári út 73.), illetőleg 10, vagy ennél több nyugdíjasra vonatkozó kérelmét, javaslatot a munkáltató az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatalhoz küldi meg. A nyugdíjazás évében a 840 órás foglalkoztatási keret any- nyiszor 70 órával, az 1260 órás foglalkoztatási keret pedig annyiszor 105 órával csökken, ahány teljes naptári hónap a nyugdíj megállapításáig eltelt. Csökken a foglalkoztatási keret abban a naptári évben is, amelyben a nyugdíj folyósítását a naptári év folyamán korábban valamilyen okból (pl. keresőfoglalkozás miatt) szüneteltetni kellett. Ebben az esetben annyiszor 70, illetőleg 105 órával csökken a foglalkoztatási keret, ahány naptári hónapra szüneteltetni kellett a naptári év folyamán a nyugdíj folyósítását. A foglalkoztatási keret szempontjából a különböző munkakörökben és munkáltatóknál (szövetkezeteknél) eltöltött időket össze kell számítani és figyelembe kell venni azt az időt, amelyre a nyugdíjast munkabér (munkadíj) illette meg. Figyelembe kell venni továbbá azokat a napokat is, amelyekre, a nyugdíjas a naptári évben táppénzt, vagy terhességi-gyermekágyi segélyt kapott. Ezeket a napokat úgy kell számítani, mintha a nyugdíjast a munkaszerződés szerint munkabér (munkadíj) ellenében foglalkoztatták volna. A foglalkoztatási keret túllépése esetén az öregségi nyugdíj folyósítását szüneteltetik, 'a rokkantsági nyugdíjnak a harmadát, a baleseti rokkantsági nyugdíjnak pedig a felét a rokkantság fokára tekintet nélkül a III. csoport szerinti nyugdíj harmadát, illetőleg munkabér (táppénz, terhességi-gyermekágyi segély) illeti meg. Dr. Molnár József A vakáció idején A gyermekek a szünidő alatt idejük jelentős részét a szabadban töltik. Az utcákon, tereken, parkokban, a játszóterek környékén is gyakran találkozhatunk velük. A szünidő alatt, amikor a gyermekek kirepülnek a pedagógusi felügyelet alól, különösen nagy jelentősége van annak, hogy minden felnőtt óvja, védelmezze őket a közlekedésben rájuk leselkedő veszélyektől. Hazánkban a gyalogosbalesetek aránya, ezen belül a 14 éves korig történő gyermekbalesetek aránya a nemzetközi összehasonlítást tekintetében kedvezőtlen képet mutat. A járművek 1243 gyermeket gázoltak el tavaly. Több mint 40 fiatal élet esett áldozatul a közlekedési baleseteknél, de ennél több azoknak a száma, akik egész életükre, maradandó sérülést szenvedtek. A gyermekbaleseti veszélyeztetettség többszörösen nagyobb, mint a felnőtteké. A gyerek a közlekedésben részt vesz, mint gyalogos, a tömeg- közlekedési, vagy magán járművek utasa, de találkozhatunk vele úgy is, mint járművel közlekedő „vezetővel”, amikor kerékpárral, robogóval, rollerral közlekedik. ügyelni kell a gépkocsiban utazó gyermekre is, volt rá példa, sajnos több, hogy az első ülésen szállított gyermek a hirtelen fékezéskor a szélvédőnek ütközött. Ám, ha hátul utazik a gyerek, akkor is ajánlatos az óvatosság, esetleg gyermekülés, vagy biztonsági öv használata, a gyermek ugyanis a lábával nem támaszkodik, tehát fékezéskor előre repülhet. A gyermekbalesetek okainak elemzése több speciális problémát vet fel. Ezen belül is az elsődleges az, hogy a gyermek magatartáskont- rollja a közlekedési szabályok ismeretének és alkalmazásának tekintetében kiforratlan. Cselekvési készsége, sebesség- és távolságbecslése hiányos, nem éri el a felnőttektől elvárható, illetve megkövetelhető biztonsági szintet. Ez a gyermekorral járó, ellentmondásos magatartás sokszor idéz elő váratlan és balesetveszélyes helyzetet napi közlekedésünk során. A gyermekek közlekedési magatartásában is l nagyon fontos szerepe van a felnőttek példamutatásának. Előfordul, hogy a gyermek minden körültekintés nélkül átszalad az úttesten, ha az utca túloldalán hozzátartozóját, ismerősét meglátja. Nem is beszélve arról, hogy az úttestre kerülő lábda, papírrepülő, vagy egyéb játékszer után általában megjelenik a gyermek is. Veszélyes közlekedési partnerek a kerékpárral, robogóval közlekedő fiatalok, akik sajnos gyakran szerepelnek a baleseti krónikában. Gondoljunk minderre, amikor a gyalogátkelőhelyhez közeledünk, ha a közelben gyermeket látunk. A gyermekbalesetek megelőzését szolgálják az óvodai, iskolai közlekedési foglalkozások,. a szervezett mozgalmak, mint a Nemzetközi Iskolakupa versenyeire való felkészülés, azon való részvétel, az úttörő közlekedési őrsök tevékenysége, az iskolai közlekedési szakreferens-hálózat. Ezek az elimerést érdemlő kezdeményezések azonban csak úgy érik él céljukat, ha a közlekedésben részt vevő emberek is messzemenően törekednek a gyermekbalesetek megelőzésére. Morális magatartásunknak különös a jelentősége. És ez akkor is így van, ha a jogszabályok vétlennek minősítik azt a felnőttet, aki esetleg nagyobb körültekintéssel megelőzhette volna a bajt. f. I. Az év első felében kereken hatszáz balesetet szenvedett gépkocsi kárszakértői becslését végezte el Kiss János, az Állami Biztosító Nógrád megyei igazgatóságának munkatársa. Az Intézmény 1982. első hat hónapjában kevesebb és kisebb értékű kárigényt teljesített, mint az előző esztendő hasonló időszakában, amely azt jelenti, hogy a járművezetők kevesebbet karamboloztak, jobban vigyáztak útjainkon. Csak el ne kibáljuk! Képünkön: Kiss János kárszakértő munka közben. — kj — Repesztés Csecsemöruha Egy angol ortopédorvos szerint a nyolc-tíz éves gyerekek lábán tapasztalt, s nehezen megmagyarázható fejlődési rendellenességek arra vezethetők vissza, hogy csecsemőkorukban szűk volt a ruházatuk. Kísérletekkel megállapította, hogy a kisgyermekek lábujján már sokkal csekélyebb erők is alakváltozásra vezethetnek, mint amekkorák a csecsemőruházat anyagának tágításához szükségesek. Azt tanácsolja tehát, hogy a szülők olyan textíliákat vásároljanak, amelyekbe a gyermekek belenőhetnek, a nadrágok lábujjhegyeit pedig bontsák fel, hogy a gyermekek kidughassák a lábujjukat. Cipőt a gyermekre csak akkor húzzanak, ha már járni kezd. Szeptember közepére Felújul a Pécskő Üzletház Május közepétől tart Salgótarjánban a Pécskő Üzletház felújítási munkálata, melyet a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói végeznek. Jelenleg lakatosok, kőművesek, víz- és gázvezeték-szerelők, festők és villanyszerelők munkálkodnak a kirakatok, a szellőző berendezések, a padlóburkolat, s a különféle vezetékek szerelésén. A mintegy hárommillió forintos felújítás lassan a vége felé halad. Mint az 1/1. számú építésvezetőségen elmondották a műszaki átadás szeptember közepére várható, s ez tulajdonképpen csak kevés eltérést jelent a tervezetthez képest. Svájcban bemutatták azt » Japánban készült új robbantószert, a Bristart, amely hangtalanul, mérgező gázokat nem keltve és úgy re- peszt, hogy — ellentétben a robbantással — nem repülnek szanaszét a repesztett anyag darabkái. Az új re- pesztőszer a lassú kiterjedés alapján hat: azáltal repeszt, hogy fokozatosan, négyzet- méterenként 4000 tonna nyomással tágít. Több tonnás kőtömböket repesztenek vele. Előbb a kőbe 35—51 milliméter átmérőjű lyukakat fúrnak, majd a szürke, mészsze- rű Bristarból 5 kilogrammot 1,5 liter vízzel összekevernek, s a keveréket tíz perc múltán betöltik a fúrólyukakba. A táguló cement a követ néhány óra alatt zaj és a kőtörmelékek szétfröccsenése nélkül széttöri. Bristarral követ, téglát, betont, vasbeton tömböket lehet repeszteni. Merengések a tóparton Á „nagy lavór" Bánkon R onda sző ez a lavór, de a mosdótál se hangzik szebben. Viszont, amikor innen, a „tengerszemet” övező dombtetőről lepillantok; hát azonnal ez a szó jut eszembe és erről nem tehetek. A hőség elképesztő, sose hittem volna, hogy ilyen elemi erővel is süthet nap széles e hazában, nem kímélve a Bánkon fürdőzőket. Innen, föntről persze, azt is nehéz elképzelnem, hogyan fürdenek, mert a parton és a vízben legalább ötezren jönnek-mennek, sétálnak, he- verésznek, isszák a sört, cuppogva eszegetik a rántott csirke combját. Jó, nem ötezren vannak, hanem ötezer- kettőszázan, esetleg harminccal kevesebben. A lényeg, hogy rengetegen. Hömpölyögnek az utcán is, ember, autó összekeveredik, mert a Ladák, Trabantok és mindenféle járgányok az istennek sem mennének a nemrég épített hatalmas parkolóba. Nem, dehogy! Inkább elállják a szűk kis utcákat, nehogy sétálni tudjanak holmi pór gyalogosok. Senki nem bukkan elő, hogy Ü káoszban rendet teremtsen, így aztán nem is lesz rend. Ahogy lejjebb bukdácsolok a domboldalba vágott földlépcsőkön, úgy lesz mind nagyobb a tömeg. Hiába, váltog k a perspektíva. Eddig, ugye, tatról szemlélődtem, most ózonban már benne vagyok a Sűrűjében. Mindenütt, mindenhol lete- Htett p ériek pokrócok, rajtuk pácolődó férfiak és nők no meg hölgyek és urak. Hiszen nem vagyunk egyformák. — Takarodsz innen, te dög! — ijeszti meg a fűzfa alól, jókora csomagok oltalmából egy kackiás úr az arra tévedt békés foxterriert. A kutya menekül. Akkor az úr még meghúzza a sörösüveget és könnyed mozdulattal behajítja a tóba. Bocsánat, a „nagy lavórba”, mert annyian vannak benne, hogy a méretek igencsak összezsugorodnak, minden nagyon kicsi és kevés lesz. Például a víz. Itt, a víziszínpad mellett, az imént emlegetett fűzfa alatt stég is akad. Rajta az elmaradhatatlan horgásszal, aki meredten figyeli a bot végét Vagy mégsem? — Mi lenne, ha arrébb fuldokolna? — vakkantja oda a megirigyelt foxterrier hangján egy arra tévedt fürdőző- nek. — Harminc méterre lesz szíves elevickélni a zsinóromtól! — adja ki az utasítást és már rá se pillant a vízhezra- gadt embertársára. A horgásznak itten jogai vannak, kérem, fizeti a tagdíjat! Talán ebben sem ártana rendet teremteni, hiszen van belőle kalamajka elég. Ki-ki a maga igazát védi, A horgász horgászna, a vendég fü- rödne. A tenyérnyi tófelületen azonban nem könnyű megegyezni. A vita hevében — mesélik — pofon is csattant régebben. Nem is egyszer. A strandon ettől nem kell félni. A pofonhoz némi hely szükségeltetnék és ebből most ugyancsak kevés van a bán- ki tó partján kijelölt strandfürdő gyepén. Gyep? Hagyjuk, ne firtassuk... Én nem tudom, miféle élvezet lehet harminc négyzetcentiméternyi helyen összekuporodni és azzal vigasztalni magunkat: napozunk. A zsúfoltság itt mindent fölülmúl. A bekerített strand évek óta kinőtte magát, a fürdőzők segítségért és főként helyért rimánkodnak, de minden marad a régiben. Talán az üdülők kertjéből, végig a part mentén elcsippenthetnének az illetékesek egy sávot és mindjárt ki is nyújtózhatnának egy-egy kánikulai napon a kedves vendégek. A horgászokat pedig átköltöztetnék a túlsó partra és mindenki elégedett lehetne. És persze, az illegális fürdőzés is talaját, illetve vizét veszítené, azaz nyerné. Stranddá avanzsálnának a kihasználatlan kertek. Most ugyanis keveseket érdekel a kijelölt fürdőhely, hisz nem férnek be annyian a kötelekkö- zé. Mi tagadás, a csónakosszolgálat emberei nem nagyon macerálják a tiltott helyen fürdőket. Ha mindenkit rendre kívánónak utasítani, rövid időn belül aléltan hevernének a parton — megállás nélkül gyűrhetnék a lapátokat Márpedig elalélni nem szabad. Orvos nincs a közelben. (Igaz, Rétság egy sóhajtás csupán, ott van ügyelet.) A vízimentők egyébként elsősegélyt adnak, ha kell. Szerencsére nem nagyon kell. A véletlen sodort a kezembe egy ötven évvel ezelőtti kis prospektust: „Bánk, fürdő és klimatikus üdülőhely”. Olvasom benne a tűző napon, hogy „a tó vize tiszta,... alja kiváló finom fövényes”. Mit mondjak, ez már a múlté. Továbbá a húszholdnyi tó környékét „napozók és forró homok övezi...” Ezt is hiába keresni, hiszen a fergeteges modernizálás betonnal és bitumennel váltotta föl a természet kínálatait. A homokba ugyan nem, de a bitumenba vígan beleragadhatni! A prospektus egyébként a Tengerszem penzió napi árairól, a szórakozás lehetőségeiről („vasárnaponként cigányzene és tánc a villa tóra néző teraszán”) is tudósít. Megíratik a vasúti menetrend, a buszjáratok. Hát igen. Effélét sem látni, még a környéken sem. Egymást kérdik az emberek, hogyan juthatnak el innen, ha már menni muszáj. Aztán, vagy tudja valaki, vagy sem. A Magyarország egyik júniusi számában Ágh Tihamér írja, hogy „az ország többi üdülőövezetében” — értsd: a Balatonon kívül —" további 180 élelmiszerbolt szolgálja hétvégenként az üdülők és a turisták ellátását". Bánk persze, ez alól kivétel, s _ mint ilyen csupán a szabályerősítést reprezentálja. Itt ugyanis semmiféle bolt nincsen nyitva szombat déltől, dacára a kiemelt üdülőterület titulusnak. Kérni, tiltakozni lohet. Boltot nyitva tartani azonban nem. Talán a má- sütt bevált magánboltok megoldhatnák a hétvégi tej- és kenyérgondokat Vagy nem? Ki tudja? Talán meg kellene p-‘ ’ni! Csak a szomszédba, Hevesbe kell átkukkantani, ott már gyakorlat, ami nálunk még nem született meg a fejekben; Nos, ma nem panaszkodhat a vendéglős — sem a Bárka, sem a maszek, mert tömött sorok állnak enni-inni- valóért. Apropó, maszek. Már majd azt mondtam az Imént hogy tavaly óta bizony semmi sem változott Bánkon, csak mi, vendégek lettünk öregebbek egy esztendővel. Van változás. Mindkettő a nagy parkoló környékén konstatálható. Az egyik a Nádas vendéglő, amit Nagy Emil építtetett és üzemeltet. Azt mesélik, mindig minden van. A sör hideg, a fagylalt nem fogy el, a hal friss és így tovább. Bárha a vendéglátásnak ez a módja terjedne vészes gyorsasággal — sóhajt az ember. Ezen azonban a sóhaj nem segít. A másik változás, hogy a korábban elhanyagolt, dudvás, sportpálya kivirult! Ezt is magánvállalkozónak köszönhetni. Három _ teniszpályát épített Koplányi Tibor. Aki fölkeresi, ütőt és labdát is kap, ha másodmagával letesz nyolcvan forintot az asztalra. Fölfelé kaptatok a dombra,' a nap szinte üt, pedig már alkonyodik lassan. Odalenn csak kevesen szedelőzködnek. Még tart a vasárnap a nagy lavór partján. Hortobágyi Zoltán NÓGRÁD s 1982. augusztus 11., szerda 5
