Nógrád. 1982. augusztus (38. évfolyam. 179-203. szám)

1982-08-10 / 186. szám

Megújulás és innováció (I.) Kinek állítsunk szobrot? Divatos téma manapság az innováció. Dicsérik, vagy bí­rálják, de beszélnek róla. Ná­lunk inkább kritizálják a hazai innovációs gyakorla­tot, ebben a vitában azonban kevés az előrelendítő erő. Mert többnyire általában elégedet­lenkednek az innovációs gya­korlattal, ellenpéldaként szin­te csak a Rubik-kockát hoz­zák fel. A Rubik-kocka — azonban — maradjunk ennél a példánál —, mint kizáróla­gos sikerpélda félrevezető, mert nem e századi jellegzetesség. Korunk nem a zseniális és magányos feltalálók kora, ha­nem a tervszerű, szorgalmas és a kemény, intézményes (nagyipari) kutató-fejlesztő munkáé. A nagyszabású és tartós sikerhez — és ez a lé­nyeg — az egyéni intuíció és a vasfegyelmű gyári technoló­gia elválaszthatatlanul nél­külözhetetlen. Évszázadokon át — némi túlzással — az volt a gyakor­lat, hogy valaki kiötlötte az új terméket, aztán ehhez kezdték alaikítni a nagy (vagy kis) ipari technológiát. Ez olykor 50—100 évig is eltar­tott. Ma a technológiák szü­lik az új és új gyártmányo­kat, legfeljebb egy-egy új termékfajta (a számítógép, az integrált áramkör, vagy an­nak idején a penicilin, szü­letik egyszerre saját nagy­ipari technológiájával. Félrevezető, ha mi Rubik Ernőnek akarunk szobrot ál­lítani, amikor a kor gazdasá­gi hőse sokkal inkább a név­telen technológus. (Ez persze, semmit sem von le Rubik Er­nő és társai értékéből.) Ne­hogy bárki is úgy vélje, hogy a korszerű nemzetközi nagy­ipar csillagokat ostromló technikájával szemben lele­ményes és derék magyar ipa­rosokkal és egy-két magá­nyos mérnökkel messzire jut­hatunk! Többről van itt szó, mint az újítások elfogadása körüli huzavona megszüntetéséről. Ezért — bár a teljesség igé­nye nélkül — talán nem ha­szontalan felmérni, növek­szik-e az innovációs folyamat hatékonysága a hazai gazda­ságban? Az innováció építőkövei Az innováció fejlesztést, újí­tást, változtatást, ésszerűsítést, valaminek (gyártmány, gyár, intézmény) megszüntetését, vagy létrehozását jelenti, s lényegében bármiféle tevé­kenység megújítását szolgál­hatja. Ezt a tevékenységet, a fejlesztést mindig is gyakorol­ták a társadalmak történeté­ben, korunkban csak annyi az új, hogy a változások tempó­ja gyorsult fel. Az alumíni­umgyártás például annak ide­jén 40 év alatt vált meghatá­rozóvá a világ iparában. A vi­lág ipari élvonalában a nagy­üzemi gyártás kialakulásához a rádiógyártásban 26 évre, a számítógépeknél 21, az atom­erőmű-iparban 14, a műszá­laknál 9, az integráltáram- kör-termelésben 5 évre volt szükség. Az innováció fogalma első­sorban a műszaki fejlesztés­hez, az ipari termeléshez kö­tődik. Végtére is, ha ennek jó a hatásfoka —, amit a ter­mékek nemzetközi verseny- képessége és a cserearányok alakulása tükröz —, akkor valószínűleg a társadalmi, il­letve vállalati tevékenység egyéb területem is megfelelő az innováció. Például a gaz­dasági és vállalat irányítási és intézményi rendszerben, vagy a szakemberképzésben. Hazánkban a műszaki fejlő­dést az helyezte új alapokra, hogy az 50-es évek végétől az ország adottságai és ipari ha­gyományai elsőbbséget kaptak a fejlesztési programokban. A viszonylag munkaigényes ága­zatok — például a járműipar mellett a műszeripar és a hír­adástechnika — fejlesztése gyorsult fel. Az élre a korsze­rű termelési szerkezet kialakí­tása (a gép- és vegyipar sú­lyának növelése) került. Ezt szolgálták a 60-as és 70-es években indított, és a jelen­legi központi fejlesztési prog­ramok is. Ezek több ágazat munkáját helyezték korsze­rűbb alapokra: a közúti jár­műgyártást, az alumínium­ipart; új ágazatokat teremtet­tek; a petrolkémiát, számí­tástechnikát; illetve több más ágazat számára alakították ki a kedvezőbb gyártási és in­novációs feltételeket: például a petrolkémia a fólia- és a műszergyártást; a számítás­technika az átviteltechnika, valamint a műszer- és auto­matikai gyártási ág fejleszté­séhez. Feldolgozva előnyösebb A petrolkémiai fejlesztési program például a korszerű műanyagtermelés alapját rakta le hazánkban. Ennek eredményeként a műanyag alapanyag és a vegyiszálter- melés a 70-es évtizedben 20 százalékkal nőtt. Nem mind­egy, hogy az év — megköze­lítően 350 ezer tonnás — mű­anyagtermelését hagyon hasz­nosítja a feldolgozóipar: fél­kész termékként adjuk-e el (pvc-porként, fólia alakban, vagy vegyiszálként), vagy: magasabb feldolgozottsági fo­kon. Sokszoros a hozamkülönb­ség, ha egy kiló feldolgozat­lan műanyagot adunk el, vagy, ha ugyanezt a kilónyi mű­anyagot egy Ne vezérlésű szerszámgépbe beépítve ér­tékesítjük. Hasonlóan jelen­tős az exportbevételi különb­ség akkor, ha alumínium fél- terméket exportálunk, vagy, ha ugyanezt az alumíniumot egy magas értékű műszaki gondolat megtestesítésére fel­használva tudjuk eladni. A hazai ipar termelési szer­kezete a 80-as évek elejére megváltozott: az iparon belül a két legnagyobb termelési hányadot a gép- és a vegy­ipar adja. A további korsze­rűsítést szolgálja a VI. öt­éves terv két új központi fej­lesztési programja az elektro­nikai alkatrészgyártás, illet­ve a növényvédőszer- és in­termedier-gyártás fejlesztése. A magyar gazdaság ágazati szerkezete megfelel a fejlett ipari országok termelési struk­túrájának. Ez azonban nem mondható el az ipar termék- szerkezetéről. A termékszer- "kezet (és a vállalati technoló-1 gia) váltása viszont jórészt már a mikroszintű (és válla­lati döntésű) innovációs kör­be tartozik: a mindennapos műszaki fejlesztés feladatai közé. (Következik: Az alkotó erő beruházása) Gerencsér Ferenc Sínen a kisszövetkezet Hagyományos és kisér’eii munkák Kálión Nyugodt lelkiismerettel ké­szülnek féléves közgyűlé­sükre a Káliói Építőipari Kis­szövetkezet dolgozói. Nem­csak az alakulást megelőzően volt nagy a bizakodás a szö­vetkezeti tagságban, hanem fél év elteltével is elmond­hatják: sínre kerültek, jó úton járnak. Ez idő alatt befejezett mun­kájáért több mint hétmillió forint árbevétel került a kis­szövetkezet kasszájába. Az összeg zömét építési és sze­relési teendők ellenértéke te­szi ki. Felújította a berceli vakok intézetét, a Volán béri oktatási központját, a pásztói kollégium létrehozásában asztalosmunkákkal vett részt. A környékbeli kislakásépíté­seket elsősorban részfelada­tok ellátásával segitette. Hasznos kooperációs kap­csolatok kialakításával is jövőjét alapozta meg a kis­szövetkezet. Lakatosmunkák elvégzésére teremtettek kap­csolatot a kállóiak az apci Az orvosi fecskendők javítá­sával egyelőre kísérletképpen foglalkozik a kisszövetkezet. (Kulcsár József felvétele) Qualitallal és a Szerszámgép­ipari Művek érsekvadkerti gyáregységével. Lakatoster- mókek gyártására bedolgozó­hálózatot szerveztek Bérce­ién, Kálión és Erdőkürtön. Nemcsak lakatosmunkákat bíznak a bedolgozókra, ha­nem — egyelőre kísérletkép­pen — az orvosi fecskendők javítását is ezzel a hálózattal oldják meg. A fecskendők ja­vítására egy szabadalmi eljá­rás alatt levő technológiát vettek meg, jelenleg bérelt műhelyben próbálkoznak az új tevékenységgel, végleges bevezetéséről az esztendő vé­gén döntenek. Addigra egyébként kerek 15 millió forint árbevételre kell szert tennie a kállói kisszö­vetkezetnek. A cél elérése most már csak a szorgalmas munkán múlik, hiszen teljesí­tőképességüket év végéig le­kötötték a rendelők. Az igé­nyek kielégítésén túl saját te­lepüket új lakatoscsarnok­kal gyarapítják a kállóiak, a régi műhely kicsi, korszerűt­len, nem alkalmas a szép szá­mú és igényes munkát köve­telő rendelés teljesítésére. Eltűnőben a fehér foltok Balassagyarmati bútorok a déli megyékben Manapság a piacra betörni, nem tartozik á könnyű fel­adatok közé egy-egy gyár, vagy vállalat számára. Ennél csak egy nehezebb van, meg is tartani. Erről beszélgetünk dr. Szabó Dezsővel, a balas­sagyarmati Ipoly Bútorgyár főkönyvelőjével, a szegedi ipa­ri vásár kapcsán. A balassagyarmatiak első ízben mutatkoztak be Szege­den azzal a nem titkolt szán­dékkal, talán sikerül ezen a számukra még „szűz” tájon elhelyezni termékeik egy ré­szét. négymillió forint értékű bú­tort értékesítettünk. — Mennyi volt ebből az új termék ? — Csaknem teljes egészé­ben — legalábbis Bács-Kis- kun, Csongrád és Békés me­gyében. A nyilvánosság előtt eddig még nem szerepelt „TONIK” ifjúsági bútornak pedig olyan sikere volt, hogy minden valószínűség szerint a tervezettnél lényegesen töb­bet kell belőle gyártanunk még az idén. Az ifjúsági bútor egyébként két színösszeállításban — zöld­fehérben és narancssárga-fe­hérben — kerül a bútoráru­házakba, még a negyedik ne­— Ezt a szándékunkat si- gyedévben. Ára olcsóbb kér koronázta — mondja a fő­könyvelő, aki történetesen szegedi származású, nemrég került Balassagyarmatra és a jelek szerint jól mérte fel a vásárban rejlő lehetőséget. — Szegeden — a korábbi szer­ződéseinken túl — csaknem Brigádok Bátonyban Visszalopni a versenyhelyzetet! MM — A korábbi lendület ma nem egészen van meg. Vala­mennyit lassult mind a ve­zetés, mind jén. — Miből vehető ez észre? — Hogy csak a felszínes dolgokat soroljam: a brigád­rendezvények ritkábbak, a brigádgyűlések néha el-elma vezetőktől. De mást követel­ne a brigádoktól' is. Elsőnek a vezetőkön a sor. Most elő- a dolgozók szint- fordulhat, hogy az irányítók maguk sem tudják, mit is kérjenek a brigádoktól. Mert sokszor nem volna hasznos a tervet túlteljesíteni. Legtöbb­ször az a jó, ha a meglevő ter­vet hajtják végre, de azt a radnak, az önértékelés késik, legtökéletesebben. Ezt vi­nem elég alapos; a vállalá­sok — épp a változó piaci helyzet miatt — nem lehet­nek elég világosak, konkré­tak. Tapasztalható, hogy egyik­másik brigád „bezárkózik”, nem bővítik magukat új ta­szont nehéz számszerűsíteni. Ezért felélednek a régi ref­lexek: „ebből ennyit kell és én majd tíz százalékkal töb­bet csinálok!” Az új stílus azt jelenti; havonta, de ha kell, hetente beszélgessen el a ve­Jelentékeny és gyakran új­szerű föladataik megoldásá­ban megyénk üzemei építenek a brigádmozgalomra. A tenni­valók és a körülmények vál­tozása nem egy helyen „ér­vényteleníti” a korábban be­vált, akkor hasznos verseny­módszereket, s megköveteli a friss ötleteket, bátor módosí­tó elhatározásokat. A FŰTÖ- BER nagybátonyi gyárában — az üzem rövid történetéhez képest — jelentős múltja van a brigádmozgalomnak, épp ez is kötelezi a kollektívát a to- vábblendüléshez kellő újítá­sok meghonosítására. A té­máról Danyi Balázst, a gyár­egység párttitkárát kérdeztük. — Tapasztalható-e ebben az üzemben a versenyláz bizo­nyos mérvű enyhMése? gokkal. Űj brigádok sem igen zető a brigádokkal, és ilyen alakulnak, inkább a felbom­lás gondolatával foglalkozik némelyik régebbi kollektí­vánk. — Miért nem ragadják ma­gukkal a jó feladatok a csa­posokat? — Míg korábban a terme­lést szépen megterveztük egy rövid távú programot állítsa­nak össze és értékeljenek. A rövid programokban megke­resni, észrevenni azt a pluszt, amit a brigádok belevihetnek a kötelező munkán felül. Eh­hez kell a vezetés „művésze­te”. — Sok irányító mondhatná évre előre, addig lehetett erre: ilyen energiát nem ér­konkrét és hasznos vállaláso­kat megfogalmazni. Ma hosz- szú távon és részletesen nem lehet terveznünk. Ezért az üzemi munkába való ver­senyszerű bekapcsolódás dö­cög. Túlteljesítésben a társa­dalmi munka az, ami meg­fogható, számszerűsíthető. Ezért erre vállalkoznak szí­vesen. — Hogyan lehetne a ter­melési föladatokba is „vissza­lopni’’ a versenyhelyzetet? — Ez az új helyzet új irá­nyítási stílust követelne a demes belefektetni a verseny­szervezésbe, mert talán nem is térülne meg. — Igen, ez nehéz probléma. Az irányítónak sok egyéb gondja van, ami elvonja fi­gyelmét, kitölti idejét: anyag­— Fegyelmezettségben pél­dát mutat, vigyáz a gépre, ügyel a másik dolgozó egész­ségére, takarékosan bánik anyaggal, energiával, gondja van arra is, hogy a másik munkás keze alá dolgozzon, ne álljon sehol a munka. Ezek azok, amik a kis csoportok lelkiismeretességén múlnak. — Hogyan lehet ezt, mint versenyt értékelni? — Ez az, ami nehéz. A ve­zetőtől függ, mennyire be­csüli meg a versenymozgalom hasznát. Mennyire akarja megőrizni a vetélkedésre va­ló kedvet; mennyire óvakodik attól, hogy kialakuljon a ba­ráti alapon való értékelés lát­szata is. — Elképzelhető-e, hogy a jövőben a brigádmozgalom­nak a munkahelyen kívüli életben? — De még mennyire! Most azt tartanám a leghasznosabb­nak, ha a tanulásra ösztönöz­ne hatékonyabban a mozga­lom. Nem „bizonyítványgyűj­tésre”, hanem minőségi tanulásra gondolok. Olyanra, ami a munkában hamar hasz­nosul. Ezt persze megint ne­héz lenne számszerűsítve „be­rendelés, létszám-átcsoporto- vasalni”. De mindenképp1 ér­sítás, szervezés, tehát napi operatív feladatok. Nehéz időt találni a fontolgatásra, a plusz lehetőségének megtalá­lására. De érdemes időt sza­kítani rá. — Miben nyújthat pluszt egy csapat? demes ösztönözni a tanulást, mert az a tapasztalat, hogy ha egy ember a szakmai, po­litikai tudásban korszerű szintre jut, akkor önmagától is minden helyzetben jó irány­ba mozdul. Molnár Pál hasonló, már forgalomban le­vő bútorokénál. A balassagyarmatiak termé­kei iránt nagy érdeklődés nyilvánult meg a BŰTORKER, a DOMUS és a Skála—Coop részéről elsősorban az ifjú­sági bútor iránt. Javasoltak ugyan egy-két módosítást, de máris igényt tartottak 10—10 garnitúra mintapéldányra és szeptember végéig bejelentik a gyárnak a konkrét igénye­ket is. — Szegeden a Szegedi Bú­toripari Szövetkezet bemuta­tóterme kezdi meg a közeljö­vőben termékeink árusítá­sát, s ez jó példa arra, meny­nyire felgyorsíthatja egy vá­sár az üzleti folyamatot. Itt kötöttünk újabb szerződést a Borsod DOMUS-szal is, pe­dig velük már hosszabb ide­je eredményes kapcsolatunk van. Az Ipoly Bútorgyár jelent­kezett egy 11 darabos szállo­dai garnitúrával is, amellyel egyébként már megpályázták több szálloda berendezését. Ebben is a legnagyobb rugal­masságot tanúsítják a meg­rendelőkkel szemben. — Ha a szállodák igénylik, nemcsak a bútort szállítjuk, de vállaljuk a szobák teljes berendezését is, a padlósző­nyegtől kezdve a függönyö­kön és karnisokon át a lám­pákig. A szállodai garnitúra — egyes elemek elhagyásával — alkalmas hálószobabútor­nak is. Mindez talán hozzájárul ah­hoz, hogy a gyár tervei meg­valósulhassanak, hiszen az elmúlt években 5—600 ezer forint értékben adtak el a három déli megyében az Ipoly termékeiből. Idén már 3—4 milliós forgalomra számíta­nak, s 1983-ra 15—20 milliót érő bútor értékesítése a cél, s ez a gyár 240 millió fo­rintos termelési értékét fi­gyelembe véve nem lebecsü­lendő mennyiség. — Sikerült-e valamilyen együttműködési szerződést kötni ? — Ügy tűnik, igen. Egy ju­goszláv gyárral. A Stara Mo- ravica-i MEBLÓ bútorgyárral vettük fel a kapcsolatot ez ügyben. Egyes elemeket mi szállítanánk nekik, másokat viszont ők gyártanának ne­künk. A tárgyalások jelenleg a KONSUMEX szegedi kiren­deltségének közvetítésével zajlanak. (zilahy) A munka gyümölcse Már ötödik esztendeje mű­ködik a Pásztói és Vidéke ÁFÉSZ munkáskert-szövet- kezete, amelynek kezdeti 24 fős taglétszáma meghaladja a százat, területük pedig a 28 hektár felé közelít. A mun- káskert-szövetkezet lényege, hogy az ÁFÉSZ által bérelt területen munkások, kisebb számban értelmiségiek olyan gyümölcs- és málnatermesz­tést folytatnak, amely felvá­sárlásra kerül. Az idén vet­ték át az első nagyobb ter­més áruit, málnából mintegy 500 ezer, gyümölcsökből több mint 100 ezer forint a várha­tó árbevétel. Pályázat fiz egészségügyről filmeken Az egészségügyi dolgozók szakszervezetének Nógrád megyei bizottsága és a Vö­röskereszt megyei szervezete pályázatot hirdetett a XVI. képekkel, valamint színes dia- pozitívokkal, az egészségügyi dolgozók életét, munkáját, a körülmények változását do­kumentáló felvételekkel. A országos egészségügyi fotó- jelentkezési határidő: kiállításra és színesdia-bemu- tatóra. A pályázaton az egész­ségügyi szakszervezeti tagok, egyetemisták, főiskolások, szakiskolások vehetnek. részt fekete-fehér és színes papír­1982. szeptember 5. A zsűri által kiválasztott pályamunkák október közepén lesznek lát­hatók a salgótarjáni Bányász Művelődési Házban. NÓGRAD - 1982. augusztus 10., kedd 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents