Nógrád. 1982. augusztus (38. évfolyam. 179-203. szám)

1982-08-08 / 185. szám

< En nem iud'am azt kérem.. Moitatási káíváf' — Ki hallott mar ilyet a szocializmusban! Hogy kila- 1: 'Itassanak egy családot az e , 1 '7. pereputtyával együtt. S sgény csórók most hova rí mjének, ezt mondja meg ne- k'm! De az még nem is volt e!ég, hogy jöttek oszt’ kirá- moltak itt mindent, hanem még ráadásul meg is büntet­ték őket. Miből fogják ezt ki- fi-etni? Az ember háromezer forintos fizetéséből? Hát ké­rem ez aztán igazságtalanság! Hirtelenjében összecsődül sz utca, a prímet vivő asz- szony háborgását sűrű bólo- gatással kísérik. Se vége, se hossza a panaszáradatnak, amely néha már-már fenye­getésbe csap át: — Be kéne ülni a tanácsra az egész családommal, oszt’ addig ki nem mozdulni, amíg nem kapunk lakást! — így az egyik asszony hadonászva, s a karján ülő gyerek majd ki­esik a kezéből. Csak minden tizedik Nincs irigylésre méltó hely­zetben Salgótarján város Ta­nácsának igazgatási osztá­lya. amikor egy-egy fogadó­napját tartja, mint ahogyan azok sem, akik hosszú évek óta várják a lakáskulcsot. Ám. az igények és a lehető­ségek között még ma is óriá­si szakadék tátong: a 2500 igénylő — mindent egybevet­ve — alig tíz százaléka re­mélheti évente, hogy ügyé megoldódik. Iszonyúan kevés szám, dehát ha egyszer többre nincs lchehetöseg... — A jelenlegi feszült gaz­dasági helyzetben különösen fontos, hogy a lakásokat va­lóban azok kapják, akik a kü­lönféle szempontok alapján jogosultak rá, ez fontos tár­sadalmi érdek — mond ja Só­lyom Kálmánná dr., az igaz­gatási osztály vezetője. — Bármennyire is szeretnénk, csak annyit oszthatunk szét, amennyi évente fölépíti. Ez a nehéz helyzet hozta magával, hogy valamelyest megszapo­rodtak az önkényes beköltö­zések, s a jogcím nélküli la­káshasználatok. Éppen a szá­mos, jogos igénylő érdekében ezekben az esetekben feltét­lenül érvényt kell szerez­nünk a határozatoknak, va­gyis a kilakoltatást végre kell hajtanunk. — Dehát hogyan lehetséges, hogy ennyi igénylő mellett üresen állnak a lakások? Aho­vá bizonyára a kényszer hajt­ja az embereket. — Ha valaki egy takácsi lakásból kiköltözik, ezt köve­tően az ingatlankezelő válla­lat dolgozói felújítják, rend- beteszik a szobákat, festenek, vakolnak, szóval újra lakha­tóvá teszik — válaszol az osz­tályvezető, hiszen ezek a la­kások nem a legjobb állagú­ak. Tehát mintegy két-három hónapon keresztül, valamint a felújítást követően, amíg a jogosult megszervezi a költö­zést, üresen, de lezárva áll a lakás. Ekkor szokták a zárat föltörni, s elfoglalni. Sajnos e szabálysértés szankciója nem túl visszarettentő, hiszen né­hány ezer forintos büntetésről van szó csupán. De éppen a jogos igénylők és türelmesen várakozók érdekében még ed­dig minden esetben végrehaj­tottuk a kilakoltatást! S a jö­vőben is végrehajtjuk. Fészsrtsen a garnftdra József családja már har­madszor költözött be olyan . lakásba, amelynek kiutaíója másnak szólt. Most is egy ilyenben laknak, Salgótarján­ban. az. Idegérben, a Berecz- ki út 18. szám alatt. A szoba- konyhás lakásból csak á 10— 12. négyzetméternyi konyhahe­lyiséget foglalták el — né­gyen. A bútorok, berendezé­sek a holmik zöme egy fészer­ben maradt. A két gyerek alig múlt egy- , illetve kétéves. Előtte a szülőknél éltek. Ak­kor tízen voltak a másfél szo­bás lakásban... — Hát hová menjenek? Ki a szabad ég alá? — kérdi a fiatalasszony édesanyja — Ná­lam már nem maradhattak, mert így is sokan vagyunk, muszáj volt eljönni. —'De milyen áron?- Hiszen belátható időn belül valami­lyen megoldással segített vol­na a tanács. Valamennyit an­nál is inkább kellett - volna, várni, mert lakásigényt is csak nemrégiben adtak be. — Nem tudtuk, hogy ez ilyen kálváriával fog járni — válaszol H. Józsefné. — Elő­ször a rendőrség költöztetett ki, aztán másodszor magunk­tól, éppen most kaptuk, az ú.iabb felszólítást, hogy né­hány napon belül költözzünk, mert különben még súlyosabb büntetést kapunk... maid kér­jük, hogy részletre fizethes­sük. A kicsinyke udvar percek alatt benépesül, ki-ki sorjáz­za problémáit. Van belőlük bőven, ám sokkal nehezebben és lassabban oldódik meg, ha csupán a hivatalra várnak, ezt ők maguk is elismerik, mégis ügy tűnik, csak szavak­ban. — Ahbgy vesszük, megérte beköltözni — így H. József­né — mert legalább erre a pár hónapra volt megoldás. Sajnos azzal nem tudunk beszélni, aki viszont szintén •gyerekekkel arra vár, hogy mihamarabb beköltöznessen a rendbetett lakásba. S bár­mennyire is szeretnénk, hogy H.-ék rövid időn belül önál­ló lakásban legyenek, mégis­csak a tisztább úton járónak kell elsőbbséget adni. ....tudom, h ol rontottuk el” — Halló, NÓGRÁD-szer- kesztőség? Kérem szépen, most jöjjenek ki hozzánk, és készítsenek egy fotót... Néz­zék meg, mit csináltak ve­lünk! A negyvenezer forin­tos szobaberendezés tropára ázott... Hogy lehet ilyét tenni?! Előbb a megyeszékhely vá­rosi tanácsán érdeklődtünk, hogy mi történt Salgóbányán, a Vár úton? — A megyei bíróság jogerős határozatát hajtottuk végre — mondta dr. Béres József, az igazgatási osztály helyettes vezetője. — E szerint S. Ildi­kó nem jogosult a nagymamá­ba halála után üresen maradt lakás használatára. Emberileg teljesen érthető az S. család, hiszen a lányukat az önálló élethez, lakáshoz akarták se­gíteni, viszont nekünk a bí­rósági határozatot kellett vég rehajtani. Tíz nappal előbb küldtük a felszólító hatúroza tot, közölve, ha önként nem költöznek ki a lakásból, ak kor kilakoltajuk őket. Mivel felszólításnak nem tettek ele­get, kénytelenek voltunk vég­rehajtani. Salgóbánya, Vár út 12. A lakás ajtaján ragasztott papír, rajta a szöveg: „Aki ezt a la­kást hatósági engedély nélkül feltöri, törvénysértést követ el, mely büntetendő cselek meny.” Benézünk az ablakon, kis konyha, szobával üresen. Néhány ucával messzebb laknak S.-ék. Az asszony már megnyugodva mondja: — Kész kálvária volt. Ha előre sejtem, szó nélkül kiköl­töztetem a lányom. Csak, tudja az bánt engem, hogy a felszólítási határozatra be­adott kérvényre netn vála­szoltak, így én nem is tud­tam, hogy ilyen hirtelen kila­koltatnak. És ahogyan! Nézze, itt van az udvaron a kanapé, letakarva egy fóliával, a többi bútort pedig a megürült gyer­mekvédő intézetben helyez­tük el. Persze, most már tu­dom, hol rontottuk el. Eltartási szerződést kellet volna köt­nünk. s akkor nem követke­zel í, volna ez a hercehurca... S mindez mibe kerül? A költözködés másfél ezer, a rak­tározás háromezer forint, így hát a pénzköltség is ötezer fo­rint körüli... + + + Kllakoltatási kálváriák. — évente négy-öt esetben töré- nik meg. S ha egy kicsit job­ban ismernénk a törvényadta lehetőségeket, s némiképp tü­relmesebbek lennénk — nos, akkor fölösleges kálváriáktól és pénzkiadástól kímélnénk meg magunkat. Tanka László Proíilkeresés a „szegedi szabadtérin' Kodály- és Verdi-premier A múlt év szeptemberének végén félórás riportfilmet su­gárzott a televízió a' „szegedi szabadtériről”, s művészek, kritikusok, színházvezetők mondtak véleményt a játé­kokról. Az elhangzottak mesz- szemenőkig találkoztak állás­pontommal, nyilván azért is emlékszem rájuk a mai napig. A szegedi szabadtéri játékok bizony a huszadik életéve után egyre félreérthetetlenebbül el­szürkült, jellegtelenné vált. miközben minduntalan önma ga megújítását keresgette, olykor engedve a sznobok fennhangú kórusának, a z avantgarde kísérletezői gát­lástalan verbális és morális pressziójának. A „szabadtéri” saját levé­ben főtt, forrongott. Irányítói, fenntartói kettős szorításban éltek, s kétfelé igyekeztek jót tenni: részint a hagyományo­sabb ízlésű közönségnek, ré­szint az újdonság, az újszerür ség túlfeszítőinek. Nem cso­da, hogy egyik tábornak sem sikerült a kedvében járni. A' közönség apránként lemor­zsolódott, kezdte természetes­nek venni, hogy az ő igénye­it mellékesnek tekintik, s más időtöltés után nézett (ta­valy már koncentrált szerve­zést követelt a nézők össze­gyűjtése, gyakran igen szerény eredménnyel). Egyúttal kielé­gítetlennek érezte magát a másik tábor is. Lényegében a frontok, az el­várások tisztázása végett voll érdemes elkészíteni az emlí­tett tévériportot.' Szeged nein őrlődhet tovább, egy „istent” kell szolgálnia, de nem ge­rinctelenül, művészi ízlést és igényt feledve! — a közönsé­get. A közönség fizet az elő­adásokért, nem a hangoskodó avantgarde- kompánia. Be­igazolódott az is, melyet már korábban többek állítottak: a Dóm téren nem áll meg sa­ját lábán a próza, legyen bár görög, vagy akármilyen klasz- szikus, mai történeti dráma. A hatalmas térben elveszik a játék intimitása# a hatalmas térben lefokozódik a színpadi hatás, hiába a színész minden erőfeszítése. » A szegedi szabadtéri játé­koknak zenés műveket érde­mes játszania, s e műnemen belül kell sajátos ízét megke­resnie, kialakítani. A sürgető, egyben nehéz feladat első lé­péseit regisztrálhatjuk a most folyó szabadtéri játékokon. Nincs próza, van tánc, nép­szerű opera, magyar, vagy magyaros daljáték. Az öt elő­adás — Kodály Zoltán Háry János, Verdi A trubadúr, Jo­hann Strauss A cigánybáró, Csajkovszkij A hattyúk tava, az Állami Népi Együttes La­kodalmasa — már kirajzol egyfajta arculatot, törekvést. S a profil később, amikor a mostaniak közül kettő-három a repertoárba kerül, az éven­kénti jellegzetességeket pedig az új bemutatók teremtik meg, még határozottabban, sa­játságosabban kiformálódik. Szeged visszaszerezheti hat­vanas évekbeli -vonzerejét, noha tudjuk, nemigen lesz soha magyar Bayreuth, vagy Salzburg. De a magyar kul­turális élet, színházi világ tisztességes, sok ezres tömege­ket csábító, látványos fóru­ma lehet. Az idei nyáron a Háry Já­nost és A trubadúrt nézhettem meg. Új bemiitatók, s már a profilkeyesés határozottsága jegyében születtek. A Háry János húsz évvel ezelőtt a szerző, Kodály Zol­tán nyolcvanadik születésnap­ja alkalmából szerepelt elő­ször a „szegedi szabadtérin”. Most a centenárium indokolja az újrarendezést. Békés And­rás értelmezése szellemében nem kötődik az előzmények- hez, Garay János Az obsitos című művéhez, sem a daljá­ték harmincas évekbeli első előadásaihoz. Érthető, hiszen a világ azóta megváltozott, régi értékek felejtődtek el jog­gal, vagy anélkül, új erkölcs- és magatartásminták születtek, sf az új társadalmi, gazdasági, politikai körülmények között a ma embere mást vél fontos­nak. Békés számára Háry nem mániás hazudozó, nagyzoló száj hős, hanem olyan rokon­szenves mesélő, aki forgandó élete során sokat látott, is­mert. s megférve falujába, történeteivel szórakoztatja az ivócimborákat. Történetei nem mesék, hisz bennük, mint 'a konfabuláló kisgyermek. A rendező koncepciójának lé­nyege ez. S az obsitosban bi­zony, —, ha kendőzetlenül szembe merünk nézni ben- sőnkirel, — nemegyszer ma­gunkra döbbenhetünk, példá­ul, amikor egy kalandunkból izgalmas krimit kanyarítunk. Csak azért, mert olyannak sze­retnénk látni magunkat, s az- fah'^addi^-addig mondjuk, míg olyannak is hisszük. Íme, Há- • ry modern, összetett, bonyo­lult kötődése a valósághoz. Kodály zenéjét aligha szük­séges méltatnom: dalai isko­láskoromból csengnek visz- sza .fülembe, s most kitűnő énekesek — Mel.is György, Mészöly Katalin, Moldován Stefánia, Szalma Ferenc — tolmácsolásában kivételes öröm felismerve újrahallani. A Há- ryt formáló Melis egyébként az előadás motorja, hangban, játékban felülmúlhatatlan, no­ha nincs pirulnivalcjuk a többieknek sem, különösen nincs a Napóleont megszemé­lyesítő Horesnyi Lászlónak, aid szenzációsan mulatságos fi­gurát formál a legyőzőit cső • szárból, anélkül, hogy bántó túl "ásókba esne. Nagy kár, hogy a daljáték szövege — Paulini Béla és Harsányi Zsolt — nem elég­gé szellemes, elkelne már egy átirata. Fénylő cipősarok Éjiéi a gyalogosdk és a ke­rékpárosok két és félszer na­gyobb veszélynek vannak ki­téve, mint nappal. Svájcban három évvel ezelőtt akciót indítottak az éjjeli balesetek számának csökkentésére. Ez­ért azt propagálták, hogy ki­ki fényvisszaverő lapocskákat r- gasszon s cipője sarkára. Azóta e lapok minőségét oly­annyira javították, hogy azok már a kreppsarokra is bizton­ságosan rátapadnak, a fény- szórófényben 100 métert meg­haladó távolságból is jól lát­hatók. E lapoknak a hasonló célú fényvisszaverő karkötők­kel stb. ellentétben megvan az az előnyük, hogy ha egy­szer ráerősítették őket a ci­pőre. tovább nem kell velük törődni mert nappal e lapocs­kák jóformán teljesen látha­tatlanok. Közérdekű kísérlet Sorlakásépités — egy kézben Újszerű vállalkozásra kapott lakásokat értékesíteni. Amint guk választhassanak tapétát, miniszterhelyettesi felhatal- az(, geres György vezérigaz"a- csempét, íürdőkúdszínt. mazast a Hajdú-Bihar megyei .. „ , , . . Az illetékes főhatóságtól Állami Építőipari Vállalat: to közölte, a városi tanácstól felmentést kaptak a kötelező kísérleti jelleggel paneles csa- mar megkapták a kísérleti maximált árak alól, így a ládi házakat, kistársasházakat programhoz szükséges 15 hek- piachoz igazodó árakon vál- építhet és árusíthat saját koc- táros területet és még a nyá- íalkozhatnak. A vállalat rhint- kázatára. ron megkezdik a tereprende- egy gg millió forintot „fektet Törvényeink eddig nem en- zést, a földmunkákat^ és a be”. Támogatja az akciót a gedték meg az ilyen építési közművesítést. Az első fordu- tanács és hitelt ad a Nemze- akciókat. A tanácsi és szövet- lóban ^150, majd további 300 ti Bank is. kezeti lakásokat több vállalat lakást építenek. (A legki- A „^dam lakók előre oda­építette és a tanács osztotta sebb lakások 70, a legnagyob- adhatják megtakarított pén- el. Az öröklakások nagy ré- hak 100—-110 négyzetméter züket, gz esetben kevesebb hi­sze pedig OTP-beruházásban alapi őrületünk lesznek. A sor- kell igényelnie a válla­létesült, melyet ugyancsak a házak _ kétszintesek, garázssal, latnak, s az érintettek kedve­tanács osztott el, vagy a ta- elő- és hátsókerttel. A mini- zgbb árakon kapják a laká­karékpénztárak értékesítet- társasházak is garázsokkal gaikat. tek. Senki nem kockáztatott készülnek). A debreceni sorházas, kis­igazán, nem volt kellő érdé- — Az első 150 lakásra 380- társasházas lakótelep építése kéltségük a lakásépítési prog- an jelentkeztek — közölte a jövőre kezdődik, s a lakások ramban részt vevőknek. vezérigazgató. — Ar túl olcsó egy részét még abban az év­A debreceni vállalat egy- és túl drága lakástípusokra ben átadják. A kísérlet ta- maga akar piackutatást vé- alig van igény. Sem a kistár- pasztalatai alapján döntenek gezni. s felmérni, hogy mi- sasház, sem a nagy családi az illetékesek az új módszer lyen fajta lakásokra van leg- ház nem volt kelendő. Leg-' szélesítéséről. f. i. inkább szükség, s meg is tér- többen a kétszintes, tetőtér- vezi azokat. Maga akarja a beépítéses sorházat választót- j . területet előkészíteni, s a ták. Sokan kérték, hogy ma- i NOGRÁD — 1982. augusztus 8., »«sárnap Az előadásról és a hozzá ha­s :iló nagyszabású vállalko­zásokról egy politikai napi­lapban csak mértékkel jut hely (mélyebb elemzésre ott vannak a szaklapok), ezért igen szűkszavú közlésekre sz >- .rítkozhatom. Szelekcióm ami­nőséget és az érdekességet, a szokottól eltérőt veszi figye­lembe. Mindkét szempontnak meg­felel a díszlet, Fehér Miklós munkája, ezért az általános­nál több teret szentelek neki. A színpadiér változó elemei — őrbódé, ' kunyhó, hóembei — egyszerűségűkben is jel­lemzik a kort, kellően „csi­csásak”, könnyűszerrel moz­gathatók. Így pillanatok alatt átrendezhető a színpad, s a tárgyak a játék szövetébe szervesen beépíthetők. Csak említésként: a háború kitö­résekor összevissza forognak az órák, mintha megbolon­dultak volna, máskor a hó­ember billegni kezd, mintha maga is mulatna a látottakon. Nagyobb öllet viszont a hál- térdíszlet, mely egv hatalmas kerek kendőből áll, elfedve a székesegyház oldalsó bejára­tát. A kendő a földgömböt jel­képezi, országok, települések nevei olvashatók rajta. A glóbuszt ágyúk ölelik körbe, csöveikkel a lakott részek fe­lé fordulva. Az ötlet kétség­telen ,a Háry történetében gyökerezik, mégis több annál, túlmutat rajta, érzékelteti a mai kor veszélyeztetettségét. Puritánabbak A . trubadúr Forray Gábor tervezte díszle­tei, ám ugyanolyan ötletesek, előadást szolgálőak. Kétoldalt egy-egy vetítőparaván, erre sugározzák az opera helyszí­neit jelölő képeket. Látjuk a várat, belső tereit, az égig törő hegycsúcsokat. Az elmo­sódó képek, foltok a rende­ző, Mikó András felfogását hivatottak felerősíteni: az elő­adás víziószerűségét. Foreay díszlete, képei alkalmasak er­re, s technikailag is megfele­lők. Aki elfogadja, hogy épí­tett díszletek helyett vetítet­teket kap, az nem morfondí­rozik tovább az anyag- és pénztakarékosságról, hanem átadja magát a csodálatos Verdi-zenének, -áriának. Az énekesek mindegyike magas fokon oldja meg fel­adatát, ráadásul eredeti, olasz nyelven énekelve. (Ez utóbbi első percekben „mellbe veri” az embert, de a történet isme­retében nem zavarja.) Miller Lajos, a fiatal énekes pályája csúcsain jár; Luaa grófja erő­teljesen, hatásosan megfor­mált egyéniség. Tokody Ilona szépen csengő hangú Leonóra, Gregor József — régtől tud­juk — az egyik legkiválóbb basszista. A két szovjet ven­dégművész közül az Azucenát éneklő Irina Arhipova nyújt színvonalasabb teljesítményt, de helytáll Vjacseszlav Pfaj- ko is. Manricóhoz zengőbb tenort képzelünk. A zenekar mind a két estén kiválót produkált, Kórodi András és‘ Pál Tamás vezény­letével. Kristálytisztán, él­vezetesen hangzott Kodály és Verdi muzsikája. Ha a hatás mégis kisebb a vártnál, nem a zenészek —, mint, ahogyan az énekesek, színészek sem — tehetnek róla. A Háry eseté­ben — megítélésem szerint — a gyenge , libretto, A trubadúr esetében a megszokottól me­rőben eltérő — így sokkolóan meglepő •— díszlet hibáztat­ható. Egészében azonban ér­tékes előadásokat láttunk, s megérdemelten verődött ösz- sze hat-hét ezer tenyér egy-egy alkalommal. A szegedi szabadtéri játé­kok tömegrendezvény, a szín­ház ínyenceinek, újdonsült híveinek, megszállott és szelíd barátainak nyári találkozóhe­lye. Válságos szakaszából — tanúsít a két produkció is — kilábolhat, ha nem hallgat „fülesekre”., hamis próféták szavaira, s követi öntörvényű útját és az érte fizetni, utaz­ni kész közönséget. Az idei nyár kecsegtető. Sulyok Lászlá

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents