Nógrád. 1982. augusztus (38. évfolyam. 179-203. szám)

1982-08-31 / 203. szám

Az első KBE5Z-*áblától a vizsgáig (I.) Gépjárm ű vezető-képzés VörSslferesztes kisdiákok kozott Á sulik egészségügyi őrei az MHSZ-nél Nógrádban mintegy négyezren jutnak jogosít­ványhoz évente. A leendő gépjárművezetők zömének okta­tásáról az autóközlekedési tanintézet — közismert nevén ATI — gondoskodik, de nagy részt vállal a képzésben az MHSZ is. Nem régóta konkurrensként az autóklub is megjelent ezzel a „szolgáltatással”. Ezúttal az MHSZ gép­járművezető-képző iskolájával ismerkedünk meg közelebb­ről Mit tesznek az oktatók, vizsgáztatók és a tanulók azért, hogy mielőbb tulajdonosai lehessenek a hőn áhított kis rózsaszín igazolványnak... Kedvezmények és „fényes" kocsik Horváth András őrnagy, is­kolavezető ad tájékoztatást a salgótarjáni és a négy másik kirendeltség munkájáról. — A legnagyobb érdeklődés az úgynevezett „úrvezetői” jo­gosítvány megszerzése iránt mutatkozik. Évente átlagosan 8—900 fő szerez B kategóriájú, vagyii személygépkocsi vezeté­sére jogosító engedélyt. To­vábbi 350—400 főt képezünk ki hivatásos gépjárművezető­nek személy- és tehergépko­csira. — Mennyi a várakozási idő? — Általában egy-három hónap, míg valaki elkezdhe­ti a tanulást. A nagy érdeklődés ellenére, az MHSZ-nek egész sor újí­tást kellett bevezetni, hogy a rendelkezésre álló kapacitást minél jobban ki tudja hasz­nálni. Ilyenek például az idén januártól igénybe vehető részletfizetési kedvezmény, vagy a háztól házig, munka­helytől munkahelyig történő gyakorlati oktatás, vagy az a kedvezmény, hogy a vidékiek lakóhelyük környékén vezet­hetőek 10—12 órát és az, hogy az elméleti képzés a városköz­pontban zajlik, Salgótarján­ban. Az oktatásról 19 főállású oktató gondoskodik, no és természetesen a gépkocsik sem mellékesek. Jelenleg 11 úgy­nevezett „fényes kocsi”, Ladák és Skodák szolgálják a gya­korlati képzést. Ezek megfele­lő műszaki állapotát három szerelő garantálja. Mesterien elrontott motorok Az úrvezetőknél lényegesen nehezebb próbákon esnek át a sorkötelesek, illetve a szak­másított jogosítványra várók. Erről elsősorban Tóth Tiha­mér hibaelhárítási mesterokta­tó „tehet”, aki Betekintést en­ged a bűvös helyiség kulisszái mögé. — Ez egy Skoda motor, ha nem tévedek? — Az, ezen gyakorolhatják a különböző műszaki hibák felismerését és elhárítását és itt is kell számot adni szak­mai felkészültségükről a vizs­gán a tanulóknak. Méghozzá nem is akármi­lyen feltételek mellett. A té­tel kihúzása után a vizsgázó meggyőződhet arról, hogy a szerkezet kifogástalanul mű­ködik. Ezt követően kimegy „hunyni”, s a mesteroktató néhány másodperc alatt úgy „elrontja” a motort, hogy em­ber legyen a talpán, aki éle­tet lehel bele. Mindehhez tíz perc áll rendelkezésére. De például egy tehergépkocsi gu­miszerelésére is mindössze nyolc percet adnak a szigorú vizsgáztatók... Igaz a falon különböző áb­rák díszlenek, nyilvánvalóan segítő szándékkal, de kíván­csi lennék arra a vizsgázóra, aki bármilyen hibát is kija­vítana a falon függő képek alapján a teremben lévő ko­csi alatt fekve... A sikeres vizsga kettős öröm Odakint boldogan szoron­gatják egy nyurga fiatalember kezét. Az öröm oka egészen nyilvánvalóan az eredményes vizsga. — Nehéz volt? — így utólag már nem — válaszolja a nagybátonyi Hi­ves Béla, aki 19 éves kora ellenére két legyet is ütött egy csapásra. — Személy- és tehergépko­csira szereztem hivatásos jo­gosítványt, így mehetek a Nógrádi Szénbányákhoz dol­gozni és vezethetem a saját kocsinkat is. Keresete hamarosan az ed- diginnek kétszerese is lehet — mostanáig segédmunknás volt — és ez is minden bi­zonnyal befolyásolja, hogy kellemes emlékkel távozhat az MHSZ-től... Nála jobban talán csak ok­tatója örül. A sikeres vizs­ga — amellett, hogy presz­tízskérdés — anyagilag sem mellékes az oktatók számára. Érdekeltségüket úgy terem­tették meg, hogy minél több tanulót, minél rövidebb idő alatt, minél kevesebb bukás árán vizsgáztatnak le, annál többét kereshetnek. No, természetesen, ez nem­csak rajtuk múlik, mert fel­nőtteket tanítani nem tartozik a legkönnyebb feladatok kö­zé. Zilahy Tamás (Folytatjuk) Amikor forr a bor Jeles napok szeptemberben — Képzeljétek el, hogy most itt lezuhan a mennyezet! Mit csinálna akkor egy vöröske­resztes titkár? Hirtelen magasba röpültek a kezek. Egymás szavába vág­va mondják: ­— A legrövidebb időn belül értesíteném a mentőket! — Kimenteném a romok alól a sebesülteket! Hosszasan sorolták még, hogy ki mit tenne egy — sze­rencsére csak képzeletbeli — mentésen, ök valamennyien az általános iskolák vöröskeresz­tes titkárai, akik augusztus második felében a pásztói já­rás ifjúsági táborában három napon át sajátították el a tud­nivalókat, gyarapították az egészségügyi ismereteiket. — Igyekeztünk olyan for­mát teremteni számukra, hogy a kellemes és a hasznos öt­vöződjön, vagyis a tábori élet­forma keretében a legalapve­tőbb vöröskeresztes ismerete­ket is könnyen megtanulják — mondta Kanyó Pálné, a pásztói járás Vöröskereszt- Kanyó Pálné a vöröskeresztes kisdiákok társaságában, szervezetének titkára. — A helyieken kívül a megveszek- melyiküknek balesetnél, egyéb leg, közel háromezer vöröske» hely és járásának kisdiákjai veszélyhelyzetnél segíteni? A resztes aktíva dolgozik, s ezen is itt vannak, a többiek pedig mátranováki Vanó Szilárd és kívül a 17 általános iskolá- más időpontban és helyszínen a pásztói Kanyó Péter kapás- ban 2 500 gyerek végez kisebb­kapják meg a fölkészítést. ból említi a példákat. nagyobb mértékben vöröske­A program igazolta az el- — Legutóbb ballagáskor kel- resztes munkát. Közülük töb- mondottakat, az előadások lett segédkeznünk — mondják ben ennek során kedvelik meg mellett akadályversenyekre, —, amikor is a nagy hőség- az egészségügyet, s pályavá- túrákra, vetélkedőkre is sor ben néhány társunk rosszul lasztáskor gyakran az egész­került, sőt még egy éjszakai lett, sőt volt aki elájult. Saj- ségügyi szakközépiskolát je- riadót is beiktattak a műsor- nos elég gyakori eset az effé- lölik meg lapjukon, ba.. Ahogyan az egyik tanuló le, így már van egy kis ruti- De nemcsak ennyiből áll a megjegyezte, nem sok időju- nunk is a gyógyításban.... vöröskeresztes munka, mond­tott a pihenésre. Így mondják: gyógyítás. Le- ják a gyerekek, felnőttek egy­Kun Tünde Mátramind- hét, hogy közülük jó néhányan aránt. Hiszen ott vannak aa szentről jött, most kezdi a ha- majd az egészségügy kü- idős emberek felkutatásánál, lodik osztályt, de mint lerí lönböző területein talal- gondozásánál, az ünnepségek, róla, akár egy kész vöröske- ják meg számításaikat? A rendezvények szervezői kö- resztes titkár. kérdés Kovács Ernőnének, zött, összemérik tudásukat a — Szerintem, nagyon hasz- a salgótarjáni járás Vörös- különféle versenyeken, ve­nös ez a tábor, mert éppen az kereszt-szervezete titkárának télkedokön, rendszeres patro- iskolaév kezdetén tanuljuk szólt. nálói az öregek napközi ott­meg a dolgainkat — magya- — Biztos vagyok benne, hónainak, a szűkebb pátriá- rázta — s így rögtön ki is hogy a gyerekek közül sokan juk, az iskola szorgalmas próbálhatjuk! Mire gondolok? már most elkötelezték ma- egészségügyi őrei. A pontos naplóvezetésre, arra, gukat ezzel a területtel — Szólt a csengő, kezdődött az hogy a faliújságon mindig le- hangzott a válasz. — Több űíabb foglalkozás. A félszáz gyenek érdekes egészségügyi éves tapasztalat, ha már gye- gyerekhad beült a padok- cikkek, a helyi eseményekről rekkorban sikerül fölkelteni ^a, s árgus szemekkel figyel- órtesítsük az Üttörősarkot, s az érdeklődést az egészségügy (ék az előadót, a téma: a vö- meg ilyenekre. iránt, akkor szamukra ez ko— rtiskeresztcs csoportok helyo Aztán arról beszélgettünk, a sőbb természetessé válik, s és szerepe az iskolában.' megelőző-felvilágosító mun- önként, szívesen vállalnak kán kívül, kellett-e már vala- munkát. Járásunkban jelen- (T. L-) A közösségért tenni A szeptember Egyed nappal köszönt be. Sokfelé őszkezdő dátumként tartják számon. Hangonyban a régi öregek úgy vélték, ezen a napon kell el­kezdeni a búza vetését. Vásá- rosmiskei hagyomány szerint, ha szeptember 1-én esik, csa­padékos őszre kell számítani, ha viszont süt a nap, száraz idő lesz. Egy másik parasztre­gula szerint ennek a napnak az időjárása határozza meg a következő négy hét derűs, vagy borult, esős időjárását. Feljegyezték, hogy régente sok helyen e nap léptek szolgálat­ba a juhászok, a kondások. A szőlőskertekben ettől a naptól kezdve tilos volt szekérrel, ab- roncsos edénnyel járkálni. A szőlőpásztornak is komo­lyabb a dolga: a lassan be­érlelődő terméstől nem csak az ég madarait kell távoltar­tani, de a szőlők közé tévedt kétlábú kóstolókat is. Szeptember 8-án, Kisasszony napján ünnepeli a római kato­likus egyház Szűz Mária szü­letésnapját, de a keresztény hiedelmek mellett ősi, pogány eredetű népszokások is fűződ­tek ehhez a naphoz. Erdély­ben úgy vélték, hogy a Kis­asszony elhajtja a fecskéket, holott szép idő esetén még szeptember közepén, végé” is lehet látni vándorútra gyüle­kező fecskecsapatokai- Sok he­lyen e nap Kezdték verni a diót, s vetni az' őszi gabonát. A vetőmagot előtte való éjjel vagy kora hajnalban a har­matra tették, hogy a gabona ne üszkösödjék. Fűzfát, szénát, kukoricaszárat, almát, nádszá­lat szenteltek Kisasszony nap­án, s ha a jószág megbetegedett, ezekből adtak neki, a becsu­kott istállóajtóra pedig keresz­tet rajzoltak­Szeptember 21-éhez, Máté napjához is számos szokás és hiedelem kapcsolódik. Például, ha e nap tiszta az idő, sok bor lesz a pincékben. A babonás ember Máté napján a világért sem vetett volna gabona!. mert szerencsétlenséget hozott volna rá. Göcseji hiedelem szerint Máté hete — „pelva- hét”. Aki ilyenkor vet, peiy- vás gabonát arat. A szegediek szerint viszont a búzát legjobb Máté hetében elvetni. A búzavetés időszaka általá­ban a csillagászati ősz első hónapjába tartozó négy hét, de ezen belül, mint Bálint Sándor, a neves néprajztudós kutatásai során megállapítot­ta, vidékenként változott- A heteket érdekesen különböztet­ték meg: volt mátéhét, mi- hályhét, ferenchét és gálhét. Magához a vetés műveltéhez is sokféle szokás kapcsolódott. Mohácson a szakajtóban vitt búzát megszentelték és a ve­tőmag közé keverték. Göcsej­ben a gazda a nyelve alá há­rom búzaszemet tett, és a ve­tés végéig ott tartotta. Ha szól­tak hozzá, nem válaszolt. Ál­lítólag azért maradt el a vá­lasza, hogy a madarak nyel­ve leragadjon, ne kapjanak rá a vetésre. Besenyőtelek asszo­nyai a vetésből megmaradt búzából koldusoknak sütöttek kenyeret. Vencel napjával, szeptember 28- caí is időjárási regula kap­csolatos. Ha esik az eső, szép tavaszra szárnithatunl^; ahány­szor fagy Vencel napjáig, any- nyiszor fog májd májusban is csikorogni az idő­Szeptember legjelesebb és- legismertebb dátuma a hónap 29- é'e eső Mihály-nap. ösz- kezdő nap, Európa-szerie pász- torünrtep, így aztán se szeri, se száma a hozzá kapcsolódó szokásoknak, hiedelmeknek. A Szent György napján, áp­rilis 24-én kieresztett jószágot ezen az őszi napon, Szent Mi- háiykor hajtják újra vissza az istállókba, téli szállásokra. Az ország sok vidékén a pászto­rok számadásának és félfoga­dásának napja volt. Hites, sőt hírhedt lelt egyes helyeken a Mihály-napi juhászfoeadás. 1776-ban a kecskeméti főszol­gabíró például külön rendel­kezésben volt kénytelen meg­tiltani a juhászoknak a bot­rányokozó dorbézolást. Gyer- gyó hegyi pásztorai ezen a na­pon tartották a farkasünnepet, hogy a jószágot hazaterelés­kor megvédjék az ordasoktól. Számos népi időjóslat is fű­ződik ehhez a naphoz. A ju­hászok azt tartották, hogy ha Mihály éjszakáján összefek­szik a birka, nagy tél lesz, ha szanaszét fekszenek az állatok —, akkor enyhe. Ha Mihály napján még itt vannak a fecs­kék, új évig nem lesz hideg. A Mihály-napi mennydörgés — vélték — szíp őszi, de ke­mény telet jelez. Azt is tar­tották, hogy ekkor szakad meg a fű gyökere, tehát már nem fejlődik tovább és ekkor vér­nek pihenőre a szorgalmas méhek is. Országszerte emlékezetesek voltak a szentmihályi vásároic. A Borszűrő Szent Mihály el­nevezése pedig onnét ered, hogy szeptember végére egyes vidékeken megforrt az új bor. így aztán a mulatságok, a la­kodalmak őszi időszaka is e napon veszi kezdetét. S végül egy tréfás, ma -s megszívle­lendő megfigyelés: a Számos- háton azt tartottáii, hogy aki Szent Mihály napja után is szalmakalapban jár, attól nem érdemes tanácsot kérni. Kiss György Mihály Egy kőfaragó kisiparos portréjához A műhely melletti iroda íróasztalát újságok, levelek, számlák és kimutatások hal­maza borítja. Egy élet do­kumentumai. Igen, hisz’ Deák József életének jelentős állo­másairól számolnak be: ami­kor sütőipari művezetőként felfedezte, hogy a tari tufa jó „kemencebélés”, kidolgoz­ta a tufaszeletelés techni­káját, átépítette az ország ke­nyérsütőit, milliókat takarít­va meg a népgazdaságnak; amikor az Autóközlekedési Vállalat tehertaxisaként fel­találta a, jégvágó gépet, az is­kolai üveg falitáblát, impor­tot kiváltó tűzálló téglát... Kedvező szakértői vélemé­nyek, köszönő levelek tömege rongyosra hajtogatva, időtől sárgultam „Izgága ember vol­tam” összegzéssel. Űjabb cikkek, levelek ar­ról, amikor 1972-ben az ő irányításával bővült ötven fé­rőhellyel társadalmi munká­ban a 9. számú óvoda; ami­kor 1974-ben ugyancsak tár­sadalmi munkában az ő irá­nyításával három tanteremmel és könyvtárral bővült a béke­telepi iskola; amjkor újra bő­vült a 9., 10. számú óvoda, megszépült a béke-.telepi ís­Á „Barátság" dokumentumai Szokatlan fotókiállítás anya­gát állítják össze az IBUSZ Nógrád megyei Irodájában. Az utazási iroda salgótarjáni „székházának” kirakataiba szeptember végén mintegy másfél száz amatőr fénykép- felvétel kerül. Készítőik azok az egykori utasok, akik az elmúlt két évtizedben éven­te indított „Barátság külön­vonat” valamelyikével látogat­tak a Szovjetunióba. Termé­szetesen a jubileum alkalmá­ból kiállítandó felvételek is ezeknek az utaknak a legér­dekesebb eseményeit örökítet­ték meg. Az IBUSZ Nógrád megyei Irodája azt tervezi, hogy idén — 21. útra — nem egy, ha­nem három külön vonatot, in­dít októberben és november­ben. Feltehetően ennek a ki­rándulásnak a dokumentumai is gazdagítják majd a „Barát­ság vonattal a Szovjetunióba” című emlékkiállítás annyagát. kola udvara — mind-mind az ő keze munkájától. S előke­rül a legújabb újsághír: ez év augusztusában átadták az általa épített játszóteret. Zömök, ötven év körüli fér­fi Deák József, kőfaragó kis­iparos. Jólmenő salgótarjáni sírkőműhely tulajdonosa a Néphadsereg úton, szerveze­tek és bizottságok tagja, a városért legtöbbet tett lakosok egyike. — Jelen voltam azon a nép- fronttanácsk ozáson 1972-ben, amelyen , először meghirdet­ték a „Húszezer munkanapöt Salgótarjánért” társadalmi munkaakciót. Én akkor azt komolyan vettem, s közvetítet­tem a kisiparosok felé. Mes­teremberek lévén, szakmun­kát vállaltunk, és mert épp a kilences óvodánál volt szük­ség a munkánkra, odamen­tünk. Azóta meg vissza-vissza- térünk... A Magyar Hírek 1973. áp­rilis 8-i számában megjelent riportból való az idézet: „De­ák József egymaga 523 órát dolgozott az óvodán, míg har­mincnégy másik kisiparos ös­szesen 1163 órát.”. Ezek sze­rint többről van szó, mint­hogy mozgósította társait... — Tudja, én szerveztem az embereket, irányítottam a munkát, anyagért, jártam. Ha valahol rés támadt, nem jött az ember, beálltam én, mert az óvodának el kellett, ké­szülni. Így jött össze. Ám, idén egyedül építe’te fel a százezer forintos ját­szóteret. — Kellett ez a minijátszó­tér ide az utcába. Nemcsak a gyerekeknek volt rá szüksé­ge. Hiányzott az öregeknek is egy hely, ahol leülhetnek, kellett a szülőknek, felnőt­teknek. ahol összejöhetnek. Egymás lakásába nem me­rünk bemenni, nehogy zavar­junk, de ide ki lehet ülni be­szélgetni. — Gondolom, sokan meg­kérdezték már, miért csinál­ja? — Vannak dolgok, amire szükség van, de az államnak már nincs rá pénze. A tár­sadalmi munkára tehát szük­ség van. Nekem meg van le­hetőségem, hogy végezzem. Hogyan nézhetném én, a jó jövedelmű kisiparos, hogy más csinálja a járdát a há­zam előtt? Vagy bármi mást. Nem vagyok én idegen... Leg­többször gyermekintézmények­nél segítek. Nagyon szeretem a' gyerekeket, nekem is van­nak unokáim, ilyenkor értük is dolgozom. A játszóteret le­számítva egyébként, mindig másokkal, iparos társaimmal közösen. Ha mi valahová ki­vonulunk, nem dolgozgatunk, hanem dolpzunk, így aztán ha­mar végzünk is. Néhány év­vel ezelőtt volt az úttörőknek egy jelszava, ami nagyon meg­ragadt bennem: Együtt — egymásért. Én ezt komolyan is veszem. A feleségem és a gyermekein) is, hisz’ nélkülük, az ő támogatásuk nélkül nem tevékenykedhetnék a közös­ségért. — Eddig szinte minden év­ben kirukkolt valamivel, bi­zonyítják a faion sorakozó oklevelek is. Most mire ké­szül? — A játszóteret még nem fejeztein be, mert úgy látom a kicsiknek szükségük van egy homokozóra. Ezután is vannak terveim, de meglepe­tés... Sok sikert, erőt. egészséget a megvalósításukhoz! V. E. NÓGRÁD - 1982. augusztus 31., kedd

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents