Nógrád. 1982. augusztus (38. évfolyam. 179-203. szám)
1982-08-29 / 202. szám
Masséna és Garibaldi városa A francia Azur- part gyönyörű fekvésű városa, Nizza, sok vihart élt át a történelem folyamán, de mindent átvészelt, még az 1631-es pestisjárványt is. Ma idegenforgalmi központ, amelyet felkeresnek a turisták a világ min- • den részéről évről évre. Ipara is sokat fejlődött a második világháború óta. Masséna és Garibaldi két nagy szülötte ennek • a városnak. Masséna (1753— 1817) borkereskedő fia volt, aki már a királyság idején katonai szolgálatot teljesített. 1792- ban hadosztályparancsnok, ben a Var megyei önkéntes Napóleon Franciaország mar- ■zázad parancsnoka, 1793- sálijává nevezte ki és címeKépünkön; a tengerpart részlete két, rangokat ruházott rá. Napóleon szerint Masséna volt a „Győzelem , kedvenc gyermeke”. Masséna katonai karrierje során a királyt, a forradalmat, a császárt is hűen szolgálta, de életében a történelem is viharos gyorsasággal pergett. Giuseppe Garibaldi (1807— 1382) olasz szab&dsághős nevét nemcsak Olaszországban és Franciaországban, az egész világon ismerték. Nizzában több múzeum őrzi a város, valamint Provence és Dél-Franciaország kulturális emlékeit. A Masséna- múzeum a Promenade des Anglais és a tengerpart közelében égj' 19. században épült házban működik. Termeiben Masséna- és Garibal- di-emlékek láthatók. Ezenkívül helytörténeti és néprajzi emlékeket őriz, valamint régi fegyvereket, kerámiákat, az újabb korból a nizzai karneválok plakátjait. Száz év — gyógyszer nélkül Nem a diéta, hanem a munka, nem a gyógyszer, hanem a mozgás a hosszú élet titka. Körülbelül így lehetne összegezni annak a kutatásnak- az eredményeit, amelyet demográfusok és orvosok végeztek az uráli orenburgi terület idős emberei között. A területen jelenleg több mint 80, száz év körüli ember él. Legidősebb közöttük Mahtuma Komalova, aki az idén töltötte be 116. évét Nyizsnyeszjornij faluban él, ahol valamikor megfordult Alekszandr Puskin is. Komalova szívesen- végez házimunkát és szeret utazni. Egyedül megy el autóbuszon a 150 kilométerre fekvő Ofen- burgba dédunokájához és gyakran meglátogatja Volgámén ti .Naberezsnije Őseimben élő másik dédunokáját is. Az egész családnak főz, sokat köt, de a kertészkedést szereti a legjobban. Az idős emberek egészségét rendszeresen ellenőrzik az orvosok, bár ritkán van szükségük orvosi segítségre: többségük hosszú élete során egyáltalán nem szedett gyógyszert Szécsényi restaurátorok A szécsónyl Kubinyi Ferenc Múzeum restaurátorai a közelmúltban befejezett Buják melletti tarisznyahegyi ásatások anyagán dolgoznak. A földből előkerült cserépdarabokat először válogktják, nagy pontossággal, összeillesztik, majd különféle anyagokkal ragasztják. Egy-egy régészeti lelet elkészítésén sokszor hónapokon keresztül dolgoznak a restaurátorok. Veres György, a restaurátorcsoport vezetője a bronzkorból szár mazó cserépedény töredékeiből állítja össze az eredeti tárgyat •— Rigó — Múzeumpedagógia Iskola és múzeum — Tudományos konferencia Salgótarjánban Az ezredforduló tájékára a múzeumi szakemberek azt jósolják, hogy a múzeumok tanulási, nevelési környezetként funkcionálnak majd. Természetesen szó sincs arról, hogy az iskolák szerepét akarnák átvállalni. Inkább arról van szó, hogy az iskolai oktató-nevelő munkától eltérő — múzeumspecifikus — módszerekkel és eszközökkel közvetítik a társadalmi, történelmi értékeket és ismeretekét. Ehhez az szükséges, hogy az embereknek kisgyermekkoruktól kezdve természetesen — mondhatnánk, hétköznapi — „tartózkodási helye” legyen a múzeum. Ennek az új múzeumi szakterületnek, a múzeumpedagógiának létjogosultságát és növekvő társadalmi szükségességét lesz hivatva megvitatni a salgótarjáni Nógrádi Sándor Múzeumban szeptemberben rendezendő tudományos konferencia, amelyre minden érdekelt szakembert elvár az intézmény (tanárokat, szakfelügyelőket, oktatásirányítókat stb.). , , De mi is az a múzeumpedagógia? — Múzeum és közönség kapcsolatával, annak pedagógiai alapokon történő szervezésével, módszereivel foglalkozik — mondja Balázs László, a Nógrádi Sándor Múzeum múzeumpedagógusa, aki másfél éve tölti be ezt a munkakört s nemrég érkezett vissza NDK-beli tanulmányútjáról, ahol szintén a múzeumpedagógiai gyakorlatot tanulmányozta. Ez a munkakör a múzeumokban még „fiatal”, Nógrád megyében pedig jelenleg ő az egyetlen múzeumpedagógus. Külföldön és hazánk néhány múzeumában múzeum- pedagógiai osztályok, illetve csoportok működnek, amelyek tagjai specializálódnak a különböző közönségrétegekre. Valamennyi országban központi elméleti és gyakorlati feladat a múzeumpedagógiában az iskoláskorú fiatalokkal való múzeumspecifikus foglalkozás. — Milyenek tapasztalatok? nógrádi — Nógrádban e területen (honismereti táborok, ifjúsági pályázatok, múzeumi tárlatvezetések, baráti körök) vannak már tapasztalataink és eredményeink. De például Salgótarjánban eléggé nagy gondot jelent egy ifjú múzeumbarátok körének megszervezése, jóllehet Szécsényben és Balassagyarmaton mór működnek ilyen körök. Egyik . fő oka az, hogy a történelem iránt érdeklődő tanulók iskolai szakkörökben dolgoznak. Keressük azt a lehetőséget, hogy egy adott iskolai történelem- vagy honismereti szakkör — közösen elkészített programterv alapján — múzeumi baráti körként tevékenykedjen’ — A Nógrádi Sándor Múzeum ..Munkásélet Nóg- rában a XIX—XX. században” című állandó kiállítása s általában a múzeumi tárlatok sok lehetőséget rejtenek magukban abból a szempontból is, hogy az iskolai nevelési és oktatási dokumentumokban foglaltakhoz kapcsolódóan múzeumi történelemórákat, foglalkozásokat szervezzenek a tanulóifjúság részére. Ez hogyan sikerűi? — Minderre természetesen a történelemtanárokkal való pedagógiai, szakmai, módszertani egyeztetés után kerülhet sor. E szempontból jó . példaként említhetjük a salgótarjáni Gagarin Általános Iskolát, valamint a Táncsics Mihály Közgazdasági és Kereskedelmi Szakközépiskolát. Viszont az elmúlt tanév tapasztalatai egyértelműen bizonyítják, hogy az iskola és múzeum közötti együttműködés területén bőven van még tennivaló mind az iskola, mind a múzeum részéről. Igen nagyfokú a történelem- tanárok tartózkodása. Továbbá több esetben tapasztaltuk, hogy a pedagógus az életkori sajátosságoknak nem megfelelő témát kér tanulói számára a múzeumtól, például általános iskolai harmadik osztályos gyerekek számára a megye munkásmozgalmának egész történetét kéri. — A múzeum az iskoláknak napokban kiküldött ajánlásában kéri a történelemtanárokat, hogy » tanmenetkészítés időszakában tervezzenek órákat az intézmény állandó kiállítására. Mit várnak ettől az ajánlkozástól? — Reméljük, ebben a tanévben már nagyobb számban élnek a lehetőséggel az iskolák, és előbbre lépünk módszertani kérdésekben is. Ez utóbbi érdekében a történelemtanárok szervezett továbbképzése keretében szeretnénk egy bemutató foglalkozást tartani, melynek során feltárhatnánk az együttműködés javításának lehetőségeit is- Azoknak a pedagógusoknak, múzeumi szakembereknek, akik már felismerték a múzeumok szerepét a tanulók nevelésének komplex folyamatában, nem kell bizonyítanunk, hogy a jól előkészített és élményszerű múzeumi órák, foglalkozások mérhetően több és mélyebb ismeretet adnak egv-egv történelmi korszakról, mint amelynek nyújtására ma még az iskolák jelentős része képes. A múzeum munkatársai úgy érzik, hogy kötelességük részt venni ebben a nevelési tevékenységben, amely az ifjúság marxista—leninista világnézetét hivatott megalapozni és kialakítani, tudva azt, hogy ez csak iskola és múzeum magas szintű együttes tevékenységével valósítható meg. X. E. Így kezdődött: — Van időd? — Van. Szabadságon vagyok. — Ez kell nekem. Akarsz dolgozni? — Most pihenek inkább. — Nem fogsz megszakadni, garantálom. Napi kétszázötvenet fizetek. — Mit kell csinálni? — Ami jön. Betegre nem kell dolgoznod magad, az biztos. — Mégis mit? — Amit mondok. Csak nem félsz a melótól? — Nem. — Akkor megegyeztünk? — Holnap megmondom. A párbeszéd köztem és egy kisiparos között a nagy melegek idejéből való. így folytatódott: — Jancsi, te mennyit fizetsz a segédmunkásaidnak? — Az attól függ. Ha először jön, akkor kipróbálom. Megnézem, mit tud. Akárkinek, valami lébecolónak nem fizetek csak egyszer, aztán elválnak útjaink- Ha tud dolgozni, akkor másnap is jöhet és akkor háromszázötven a tarifa. Itt Rétság környékén ennyi jár. Ez a szokás. Nézsa, vagy Nőtincs vidékén kétszáz-kétszázötven forintot fizetnek a mesterek. — Hány napot dolgoztok eg" héten? — Ha az idő engedi, akkor ha‘ és felet. Szóval nincs szabad szombat? Most van a szezon, ha4 ta-v 'cell, hát hogyan lehetne"- A kőműves csak ió • időben dolgozhat, esőben nem lehet falat húzni pajtás! Másnap: — Mit kellene tehát csinálnom? — Háromezer cserepet hoztok el Balassagyarmatról. — Mennyiért? Kétszázötvenért nem vállalom. — Nem fogsz rosszul járni, elhiheted. — Rendben. Ki jön még? — Fontos? — Nem. — Reggel megyek érted. Szépen süt már a nap, amikor a Polski megáll a ház előtt. Nejlonzacskóban ott lápul az ebédem: összeborított vajaskenyér, föl vágott, paradicsom, pár őszibarack. Az autóban M. Bandi bácsi, vele dolgozom majd. A balassagyarmati TÜZÉP- re gond nélkül átérünk. Cserép is van. A bérteherautó a tegnapi eső tócsáin átverek- szi magát, megáll a cserepek mellett. — Nehéz lesz — mondja az öreg. — Beszívta az esőt. Lecsapjuk az oldaldeszkákat. A sofőr eltűnik, pedig a rakodásban neki is segédkeznie kellene. G:. a mester pedig már a kapuból visszafordul: — Találkozunk Nőtincsen, a kultúrháznál! — int és már nem is látni. Kövér ember jön. — Maguk? — Cserépért. — Igazoló számla? r-vn-áma nézünk az öreggé. Fölhúzzuk a vállunkat. — Akkor pedig semmit. Végszóra érkezik a sofőr: — Itt a számla, főnök. Háromezer. Amíg rakodnak, addig a törött palából válogatnék niagamnak. — Hát csap válogass! — Délután jövök érte. — Jöhetsz, ha meglesz. — Vigyázzon rá. — Vigyázzon a jóisten. N. János meséli — hivatalnok egyébként —, hogy szabadsága alatt ő is elszegődött. Falazótégláért mentek egy téglagyárba. Hajnalban indultak Rétságról. A téglagyár kapujában már több teherautó várakozott. Oda- sündörödött* hozzájuk a kapus: — Gyerekek! öt kiló és soron kívül bemehettek. T. Sanyi, aki a négyes sorlakás egyik építője-gazdája- szervezője — szakmája szerint is jó ismerője e viszonyoknak — csak a letekert ablakon keresztül szórta a szitkokat. A fickó odébbállt. Ö.i pedig fél nyolctól tízig strázsáltak a kapuban, amíg bejutottak. Odabent a targoncásnak száz forintot ígértek. ha föl pakol. Mások viszont kétszázat ajánlottak, N. Jánoséknak tehát, maradt a két kezük. A kemencéből frissen kikerült tégla kicsit meleg volt... A háromezer cserepet két óra alatt fölrakjuk. Vetkőzünk, törölközünk közben becsülettel. M. Bandi bácsin nem látszik, hogy az ötödik ikszét cipeli a cserepekkel együtt. Nőtincsen segítséggel vár a mester, egy óra alatt lent a földön az utolsó darab is. Még dél sincs, mikorra végzünk. M. Gergely pedagógus. Minden nyarát a málnában tölti, már bérelt helye van az ÁFÉSZ-nél. A sofőrök szeretik, mert nem panaszkodik, hanem pontosan és szó nélkül rakja a rekeszeket, ahogy kell. Naponta — pontosabban éjszakánként — négyszáz forintot is megkeres. Nem kérdeztem még a fizetését, de egészen biztosan nincs rászorulva. Igaz, egy hónap alatt nyolc-tízezer forintja is ösz- szejön. — A nyaralásra nem spórolunk, mert én megkeresem — hangoztatja és ebben igaza van. H. Imre úszómesterként töltötte a nyarat. Pénzt kapott a rendfenntartásért, emellett tanfolyamokat is szervezett, és vezetett a gyerekeknek. Nyaranta jó néhány általános iiiiiiiitiniiimum ralimul .......................................iimiiMiimiiiiiiiitiiitiiiin....... S zabadságos forintok IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIlSIIIllIIIIlIIIIIIIIIIIIIIIi'>*(U|IjJIll|ll|||||||||||l|||||iii|fiiiiiiiiiiiiim; lllllllllllllllllllliliiin iskolás a Bánki-tóban veszi az első úszóleckét Imrétől: ezek a gyerekek nem szaporítják a nyári vizes feketelistákat. Erzsi néni a szomszéd faluból a málnását maga műveli. Sosincs gondja a szedéssel: mindig akad gyesen levő kismama, szabadságos tanító, vagy gyári munkás, aki a pénzért, meg a szörpnek- valóért beáll hozzá. Ki-ki jól jár hiszen a fontos munka elvégeztetik, a munkásokat (munkahelyi bérükön felül) meg is fizeti. — Csak nem szégyelli, aranyos? — nézett rám kérdőn, amikor a meghívását visszautasítottam. — Dolgozott már nekem a tanácselnök elvtárs is, amikor épített! Nem szégyen a munka, kiváltképp, ha rászorul az ember arra a kis mellékesre. Hanem tudja, az ilyen véletlen jött forintok alighanem, szaporábbak, mint a hivatalosak'! Így igaz. A háromezer cserépért M. Bandi bácsival háromszáz-háromszáz forintot kapunk este, a sörözőben. Kalkulálok. Ha csak húsz napot vállalok havonta, az akkor is hatezer forint. Négy órát dolgoztam azért a háromszáz forintért. .. K. Laci azt mondja: — Ki a nyavalya kíváncsi arra, hogy honnan jön a pénz? Az a fontos, hogy legyen. Ezzel a különmunkával pótolom a havi fikszet. A kettővel együtt már összejön annyi, amennyi nekünk kell: Mit szégyelljek rajta? Hosz- szú távon nem csinálnám, de néhány,, hétig miért ne? — Nem megy mindig ilyen jól — mondja H. János kőművesmester. — A nyári hónapok alatt tudok csak dolgozni, akkor pedig meg kell fizetni a munkásokat, mert szükségem van rájuk. Az alkalmazottam például abból él télen, amit nyáron keres. Eljönne akkor, ha nem fizetném meg? Nem. Akkor pedig én sem keresnék. így van ez a segédmunkásokkal is. Keresnem sem kell őket, jönnek, akik szabadságon vannak. Nálam majd’ a kétszeresét keresi annak, amit a munkahelyén. Egy hónap alatt tehát három fizetést visz haza, az pedig nem kis dolog, igaz? Azt a háromezer cserepet hárman hat óra alatt egy csiga segítségével fölkészítettük a mesternek a nőtincsi művelődési ház padlására. Szidjuk az eget, az égető napot, a port, a hosszú padlást, mert sokat kell gyalogolni, ölben a tíz cseréppel. — A rohadás essen bele, még jó, hogy előre kialkudtuk a pénzt, nem embernek való ez — lihegi M. Bandi bácsi a végé felé. A hat óráért ezerhatszáz forint ütötte a markunkat. Ha azt számolom, hogy húsz napot dolgoznék egy hónap alatt, akkor az annvi mint... Hortobágyi Zoltán NÓGRAD - 1982. augusztus 29., vasárnap 5
