Nógrád. 1982. augusztus (38. évfolyam. 179-203. szám)

1982-08-29 / 202. szám

BÁMULATOS VIDÉK Kujbisev leültette Bargyint egy hosszú asztalhoz, ő ma­ga pedig csöndesen fel-alá járkált a szőnyegen. ■ — Szibériában most tél van, Ivan Pavlovics, csikorgó hideg. De sebaj! Én szeretem a szibériai telet. Maga nem fél a hidegtől? Hiszen ön szinte délvidéki. De azért azok a szibériai fagyok nem is olyan szörnyűek, mint aho­gyan elképzelik. Nagyon ér­dekes helyek vannak ott, jól ismerem őket. Bargyin ' megpróbálta el­képzelni, mire' gondol most Kujbisev: Tomszkra, a Na­pimra, a Léna menti Tuturá- ra, emlékezik-e mindazokra a tajgai helyekre, ahol szibériai száműzetése alatt járt, vagy — ellenkezőleg — az építke­zés színhelye: a Kuznyecki- medence felé szállnak gon­dolatai, ahol a csákányok már vájják az átfagyott talajt? — Szibéria, Szibéria — foly­tatta Kujbisev —, a rövidlá­tó orosz cárok kényszermun­kateleppé változtatták ezt a bámulatos vidéket. Emlék­szem, Herzen azt írta. . Kujbisev levett a könyv- .polcról egy kötetet, az „Em­lékezések és elmélkedések” című könyvet. — Hallgassa csak meg: „Szi­béria nagy jövő előtt áll. Most csak valami pincének nézik, amelyben sok arany, sok szőrme és egyéb javak találhatók, de amely hideg, mert beborította a hó, szűké­ben van az élethez szükséges eszközöknek, utak nem sze­lik keresztül-kasul, lakatlan. Ez nem felel meg a valóság­nak. A zsibbasztó orosz kor­mányzat, amely mindent erő­szakkal, botütésekkel akar el­végeztetni, képtelen megadni Szibériának azt az éltető lük­tetést, amely amerikai lendü­lettel sodorná előre. Meglát­juk, mi lesz, amikor... Ame­rika találkozik Szibériával...” Kujbisev behajtotta a köny­vet. — Figyelemre méltó, igaz Iván Pavlovics? Amerika ta­lálkozik Szibériával... Ezt a találkozót mi bolsevikok ren­dezzük meg, a mi nagy pár­tunk. De nem könnyű dolog Szibériában építeni, megte­remteni ott a szocialista1 Ame­rikát. Sok függ majd az em­berektől. Vannak nálunk olyan emberek, akikre tá­maszkodni lehet és bízha­tunk abban, hogy komolya? nekilátnak a munkának? Ne felejtse el, hogy a párt és a munkásosztály ezzel mélysé­gi felderítést végez hazánk ho’napjában. És az a holnap igen figyelemreméltó lesz. Egy mérnök számára . na­gyon megtisztelő megbíza­tás. Sokan irigylik érte maid... ” Szibéria a fonákját mutat­ta Bargyinnak: olyan elkese­rítő, nyomasztó összevissza­sággal tárult eléje, amely visszariasztott volna min­den valamirevaló gazdasági szakembert, de visszakozni már nem lehetett. Járta a hatvan emberre méretezett barakkokat, amelyekben száz-százötven munkás zsú­folódott össze, hallgatta a kiabálást, káromkodást, a ki­talált históriákat... Volt itt mindenféle ember: paraszt, kocsis, lármás, idénymunkás, kulák valamelyik közeli falu­ból, börtönből szabadult bű­nöző és ez az egész tömeg — disznóbőrből készült, el­nyűtt lábbeliben, de olykor csak háncsbocskorban — ás­ta az árkokat, hogy az épít­kezés színhelyéről levezes­sék a hóiét, csákánnyal dol­gozott az Aba folyócska sza­bályozásán, meg az építkezést ellátó, fából való ideiglenes vízvezetéken, vagy ott nyüzs­gőit az első faliújság előtt („Szekerce” volt a címe) és hallgatta azokat, akik tudtak olvasni. A kuznyecki építkezés el­ső erőműve egy 3,5 kilo- wattos dinamó volt, amelyet a munkások a szomszédos falu malmából szereztek. Ez adott , energiát annak a húsz lámpának: éjszakánként ezek világították meg a munkahe­lyet. Télen tüzek fénye tá­mogatta őket és az emberek meg a tárgyak úgy mozogtak ebben a fakó, ködös térség­ben, mint valami árnyékszín­házban. Minden más hang közül kihallatszott, ahogy a kalapács lecsap az üllőre ab­ban az első kovácsműhelyben, amelyet bádoglemezek alatt, négy cölöp között állítottak fel. Mi minden megtörtént itt! Hősies, öntudatos munka folyt — és - éjszaka macska­kövek repültek az üzemi láp szerkesztőségének kivilágí­tott ablakába: sztrájkoltak a Juhnov-brigád vagányai; mozdonyt szereltek össze tá­bortűz világánál és amikor Kuznyeckből befutott az el­ső vonat, mindenki ünnepelt. Kommunista szombatokon gyarapították az építkezés „bugyellárisát”, és mindenki talpon volt, még az asszo­nyok és az öregek, de még a Juhnov-brigád vagányai is, mikor átszakadt a gát és meg kellett menteni az építkezést a víztől. Egyetlen éjszaka, ro­hammunkával állították fel a barakk-kórházat és míg az első kohó alapozásán dol­goztak, az Internacionálét éne­kelték. Az is előfordult, hogy éjszaka nagy kapkodással rak­tál: ki a vagonokat, míg az állomás előtti téren két mun­kásrezesbanda buzgólkodott nagy csinnadrattával. Télen megfagyott a beton és ezen mit sem segítettek a plakátok, amelyeket a szél a barakkok falán cibált: „Csapj a fagy képébe!”. Az emberek akkor zsákokból, nemezda­rabokból takarókat varrtak, kicipelték a barakkból még azt a pokrócot is, amelyen aludtak és befedték a betont, mert nem tudták mit kell ten­niük ilyenkor és nem tudta senki, nem mondhatta meg, annál az oknál fogva, hogy az építőipar történetében még nem fordult elp, hogy ilyen munkákat szibériai hőmérsékleten végezzenek. És ez a hőmérséklet a mí­nusz hatvan fokot is elérte. Ezek a vakmerő emberek pe­dig télen is folytatták a be­rendezések szerelését, fel­kapaszkodtak a légelőheví- tőkre és fenn a magasban csavarozták össze a szerkeze­teket. 1931-ben az építkezé­sen több mint 46 000 ember dolgozott, voltak közöttük ka- zahok, sorcok, altajiak — a maguk nemzetiségén belül ők vetették meg a munkás- osztály alapján, közülük ke­rültek ki azután a kemence­kezelők, hengerészek, az acél­olvasztárok. A kuznyecki építkezés nem fért el a számára kijelölt területen, még Szi­béria is szűk volt neki: kiterjedt az egész szovjet- országra. Az Urál és a Kuz- nyecki-medence megrendelé­sein dolgoztak Moszkva, Le- ningrád, Ukrajna gyárai, mindenfelől érkeztek a te­hervonatok és a vasúti ko­csikra valaki krétával ráírta: „Sürgős! Egy percet sem vesz­tegelhet! Ha útközben bárki is megrongálná, vagy feltar­tóztatná a vagont, nyomban értesítsék a »-Rabocsaja ga- zetá«-t és a »Krokogyil« szerkesztőségét. Elvtárs, je­gyezd meg és ismételd el a címet: Moszkva, Tverszkaja 3. !*’. Harminc-negyven évvel később országszerte ugyan­ilyen tiszta és fennkölt moz­galmat indított el Bratszk, Krasznojarszk és Tyumeny, csakhogy már fejlettebb ter­melőerők színvonalán és egy másik nemzedék életében: de ekkor, az ötéves tervek hős­korában ez az első kísérlet volt arra, hogy ilyen hatal­mas, az egész államot átfogó arányokban tervezzenek és közben ne csupán a gazdaság lehetőségeire támaszkodja­nak, hanem a forradalmi tö­megek új lelkületére is. Mind­eddig egyetlen kormányzat­nak, vagy rendszernek sem sikerült fellelkesítenie a tár­sadalmat olyan fokozott, tu­datos alkotó erőfeszítésre, amely ellensúlyozhatta volna a szociális és gazdasági ta­pasztalatokkal kapcsolatos nehézségeket, és — bár elke­rülhetetlen veszteségek árán — elvezethette volna a tár­sadalmat a megszerzett cél­hoz. Következik: Az első kohó­nál. Feloldják az ár- és bérsfopot Franciaországban Pierre Mauroy francia mi­niszterelnök az elmúlt napok­ban sorozatos tárgyalás ókat folytatott a szakszervezetek vezetőivel. Legutóbb pénteken Henri Krasuckit, a CGT fő­titkárát fogadta, akivel öt óra hosszat tárgyalt. A megbeszé­lések középpontjában az a probléma állt, amely most leg­inkább foglalkoztatja a fran­ciákat: hogyan zajlik majd le a nyár elején bevezetett négy­hónapos ár- és bérstop felol­dása, hogyan alakulnak majd az árak és a bérek. A kor­mány azt szeretné elérni, hogy ez a folyamat fokozato­san menjen végbe, s a szigo­rú inflációellenes intézkedé­sek után ne szökjenek - is­mét hirtelen magasba az árak. Épp ezért az ár- és bérstop fokozatos feloldását tervezi' bizonyos területeken egy ideig még fenntartaná az árak el­lenőrzését, ugyanakkor arra igyekszik rávenni a szakszer­vezeteket, hogy mértéktartó magatartást tanúsítsanak, s ne követeljék a bérek csök­kent vásárlóerejének azonnali teljes helyreállítását. Kormánykörökben hangsú­lyozzák, hogy az ár- és bér­rögzítés eddig kedvező ered­ménnyel járt: június folya­mán csak 0,3 százalékkal emelkedett az árindex. Ha e folyamat tartós marad, sike­rül lényegesen lefékezni az inflációt, ami nagyon fontos lenne a francia ipar verseny- képességének növelése érdeké­ben. A külkereskedelmi mér­leg ugyanis továbbra is nagyon kedvezőtlen: július folyamán 3.9 milliárd frank volt a kül- keréfckedelmi deficit, ami ugyan alacsonyabb mint a jú­niusi 13 milliárdos deficit, de még mindig nagyon magas. A deficit összege az év első hét hónapjában meghaladta az 52 milliárd frankot. Henri Krasucki a miniszter- elnökkel folytatott hosszú ta­nácskozás után kijelentette, hogy. a CGT nevében részletes javaslatokat terjesztett elő az infláció és a munkanélküliség elleni küzdelem eredményes folytatására. Így a CGT véle­ménye szerint továbbra is fenn kell tartani a szelektív árrögzítést: egyes területeken továbbra is rögzíteni kell az árakat, más területeken pedig biztosítani kell az árak állan­dó ellenőrzését, s ebbe be kell vonni a dolgozók képviselőit is. A CGT olyan országos szerv felállítását javasolja, amely állandóan figyelemmel kísérné az árakat és beavat­kozna indokolatlan áremelé­sek esetében. * 2 NŰCRÁD — 1982. augusztus 29., vasárnap l Á hét 3 kérdése 1. A legújabb események fé­nyében hogyan alakul a közel- keleti válság? A palesztin harcosok többsé­ge eltávozott már Nyugat Bej­rútból, s a hét végén — több­szöri idő- és útvonalmódosítás után — megindulhattak a Szí­riába tartó, országúti konvo­jok is. A bejrúti dráma, minden jel szerint, lezárulóban van, de ezzel csupán egyetlen fejezet ért véget a Közel-Kelet mara­toni válságában. A kérdője­lek száma nem csökkent, in­kább szaporodott. Az első kérdés a közvetlen színhelyre, Libanonra utai; a palesztin gerillák távozása után mikor hagyják el az or szágot a benyomult izraeli csapatok, s hogyan történik meg a szíriai arab békefenn­tartó erők visszavonása? A kelet-libanoni Bekaa-völgy kö­rüli izraeli csapatmozdulatok a nyomás fokozódásának s egy újabb összeütközés lehetőségé­nek veszélyét jelzik. Libanon belső békéjének megteremté­se sem ígérkezik könnyűnek, a falangista milíciaparancsnok, Basir Gemajel elnöksége az­zal fenyegethet, hogy. két és fél évtized alatt immár ne­gyedszer, újabb polgárháború veszi kezdetét. Az új elnök el­ső tervei, hogy a jobboldali fegyvereseket bevonja a kor­mányhadseregbe s feloszlatja a baloldal védelmi osztagait. Az Izraellel folytatott kü- lönbéke-tárgyalások hírei to­vább fokozhatták a nyugtalan­ságot. Mindehhez kapcsolódik a második kérdés: mit tesz illyen körülmények között az arab világ? Tuniszban a külügy­miniszterek az újabb csúcsta­lálkozóról tárgyalnak — ez előreláthatólag szeptember második hetében tartaná ülé­seit Marokkóban. Feszült fi­gyelemmel kísérik világszerte a palesztin mozgalom követke­ző lépéseit is: kérdés, hogy a PFSZ miként tud alkalmaz­kodni az új, sok tekintetben bonyolultabb harci feltételek­hez? A PFSZ számára rend­kívül fontos lenne, hogy ma­radéktalanul ki tudja aknáz­ni a kedvezőbbé vált politikai­diplomáciai körülményeket, a nemzetközi közvélemény te­Leszerelési világértekezlet1 Az ENSZ-közgyűlés szep­temberi ülésszakán folytassák a leszerelési világértekezlet megrendezésével kapcsolatos kérdések áttekintését — java­solja a világszervezet külön­bizottsága. A leszerelési világértekez­let előkészítésével foglalkozó bizottság most véget ért ülésén a szocialista közösség orszá­gai a fő hangsúlyt a fegyver­kezési hajsza elleni nemzetkö­zi erőfeszítések fokozására he­lyezték. Megítélésük szerint a feszültség növekedése miatt különösen időszerű az olyan egyetemes és tekintélyes fó­rum összehívása, amely gátat vethetne a nukleáris fenyege­tésnek. A bizottság ülésén a Szovjetunió kifejezésre jutat­ta, hogy kész konkrét lépé­sekre a nukleáris fenyegetés megszüntetése érdekében, s ezek között szerepel az a kö­telezettségvállalás is, hogy el­sőként nem alkalmaz nukle­áris fegyvert. A TASZSZ szovjet hírügy­nökség rámutat, hogy a szoci­alista közösség országainak álláspontjával egyetértenek az el nem kötelezett országok, amelyek szintén konstruktív lépéseket sürgetnek a leszere­lés terén. kintélyes részének rokonszen­vét. Felvetődött például egy emigráns kormány megalakí­tásának gondolata, ettől ed­dig különböző meggondolások visszatartották a PFSZ-L Washington részéről a köz­ponti törekvés, hogy Camp David folytatódjék az immár Libanon utáni közegben. Az amerikai politikusok égy része is kénytelen úgy vélekedni, hogy ehhez valamiféle palesz­tin megoldás elkerülhetetlen. Csakhogy Sáron hadügymi­niszter, aki jelenleg az Egye­sült Államokban tartózkodik, a maga módján már „megol­dotta” a palesztin problémát. Kijelentette: nem kell egy második palesztin állam, hi­szen egy már van, Jordánia vagyis „Kelet-Palesztina” foi- májában. Vajon miként rea­gálhat erre Amman, Kairó s a hozzá viszonylag közelálló arab államok helyzetét figye­lembe véve, Washington? A közel-keleti válság, ha le­het, még tovább bonyolódik. Valóban ideje lenne, a szo­cialista javaslatok szerinti, át­fogó rendezésnek, egy igazi békeértekezlet összehívásának. 2. Milyen fejlemények tör­téntek az Egyesült Államok és a nyugat-európai országok „gázvitájában”? Eddig viszonylag kevésbé ismert amerikai és nyugat­európai vállalatok neve szere­pel a világsajtó címoldalain; megismerhettük a kompresszor­gyártás technológiáját; a bo­nyolult jogi eljárásokat. Mind­ezek tartozékai annak a „gáz­vitának”, amely Washington és több nyugat-európai partnere között bontakozott ki. Miután az Egyesült Államok képtelen volt elfogadható gaz­dasági ellenjavaslatokat tenni a szovjet—nyugat-európai gáz­üzlet megakadályozására, a politikai nyomás eszközéhez, a szankciókhoz folyamodott. Nyugat-Európa azonban nem hagyta magát eltéríteni, egy­részt saját, közvetlen érde­keltsége miatt — másrészt joggal tart attól, hogy vissza­vonulása. minden területen újabb erőszakos lépésekre biz­tatná az amerikai gazdasági versenytársat. A Le Havre-i kikötőből, a Borodine nevű francia hajó fedélzetén elindult tehát az első három kompresszor a ri­gai kikötő felé. A szerződés teljesítésére a francia kormány kötelezte az amerikai Dresser cég franciaországi leánj válla­latát. A texasi monopóliumot az amerikai kormány bünte­téssel sújtotta s a vita kölcsö­nösen bíróság elé került. Ez­Maradéktalanul elégedettek a tudósok a Földre pénteken este visszatért három szovjet űrhajós munkájával. leonyid Popov, Alekszandr Szerebrov és Szvetlána Szavickaja vég­rehajtotta a rábízott feladato­kat: 24 kísérletet végezlek a Szaljut—7 fedélzetén. Több sorozat felvételt készítettek a Föld felszínéről, szovjet, fran­cia és csehszlovák berende­zésekkel folytatták a már ko­rábban megkezdett csillagá­szati és geofizikai vizsgálato­kat. Elvégeztek egy nagyon fontos, az űrállomásokon foly­tatott tevékenység előtt új te­rületeket megnyitó biotechno­lógiai kísérlet is: kipróbálták hogyan állítható elő a súlyta­lanságban nagy tisztaságú, bi­ológiailag aktív anyag. Kutatási programjukban fontos szerep jutott az orvosi vizsgálatoknak, amelynek leg­többjét Szvetlána Szavickaja zel együtt nincs helye a tűl- dramatizálásnak, de azoknak a leegyszerűsítő nyilatkozatok­nak sincs igaza, amelyek sze­rint semmi sem változik Washington és Párizs viszo­nyában. Sokfajta véleményt idézhét- nénk, a nyugati sajtó igazán bőven kommentálja a gáziji- tát, de különösen találóan érezhettük a The Washington Post megjegyzését: az Egye­sült Államok a szankciókkal a Kelet és a Nyugat erőpróbá­ját akarta kierőszakolni. de lépései a gyakorlatban egy nyugat-nyugati erőpróbát idéz­tek fel... 3. Miért mutatkoznak a nyugtalanság jelei Lengyelor­szágban? ,n Lengyelország. folytatja kon-’ szolidációjának hosszú és ko-' rántsem egyszerű útját, Á gazdaság helyreállításának és reformjának; a bizalom erősí­tésének;. a társadalmi gondok megoldásának programja olyan körülmények megterem­tését szolgálja, amelyek lehe­tőséget adn^k a szükségálla­pot mielőbbi megszüntetésére» Ez a folyamat önmagában is elég feladatot adna, amelyek megoldását azonban különösen nehézzé teszi, hogy a reakció,' a határokon túlról s a hatá­rokon belül megpróbálja utó­védharcokra mozgósítani a megtéveszthető, befolyásolható, csoportokat. A nyugtalanság legújabb hullámára egy évforduló szol­gáltatott közvetlen okot. Két esztendeje, augusztus utolsó napján kötötték meg azi a gdanski megállapodást, amely párbeszéd eredményeként, hiJ vatottnak tűnt lezárni a társa­dalmi vitákat. Csakhogy ném ez történt,.hanem a Szolidari­tás szakszervezet szélsősége-] sei a követelések eszkalációjá­val zűrzavarba taszították az országot. Az évforduló a pár-] beszédet, az ésszerűség szel­lemét szolgálható (erre célzott beszédében Glemp érsek is többszázezer zarándok előtt), csakhogy jobboldali-ellenfor­radalmi erők tüntetésekre, .ut­cai csaták kiprovokálására akarják felhasználni. (Máris történt egy ilyen kísérlet, né­hány száz személy részvételé­vel, Lodzban.) A lengyel belügyminiszter részletes bizonyítékokkal iga­zolta a reakciós erők készülő­dését és határozottan felszólí­tott a közrend megőrzésére. Ha mégis rendbontásra ke­rülne sor, a hatóságok kéiiy* telenek lesznek a szükséges lépéseket megtenni. Réti Ervin végezte. Egymaga nyolc or-í vosbiológiai kísérletet hajtott) végre, s ezek rengeteg adatot) szolgáltatnak a kutatóknak arról, hogyan alkalmazkodik a női szervezet a tartós súlyta­lansághoz. Mint Oleg Gazenko akadémikus, az orvosbiológiai problémák intézetének igaz­gatója, az űrutazások orvosi programjainak irányítója el­mondta. a Szaljut—7 fedélze­tén végzett vizsgálatok nem hoztak semmiféle váratlan eredményt, s a tudósok vára­kozásának megfelelően bebi­zonyították, hogy a férfiak és a nők szervezete lényegében azonos módon alkalmazkodik a súlytalansághoz, az űrutazás idején őket érő hatásokhoz. Szavickaja útja az első ada­tok alapján ítélve bebizonyí­totta; nincs semmi alapvető akadálya annak, hogy a jövőr ben a nők is gyakori résztve­vői legyenek az űrállomásom kon végzett munkának. Űrrepülés után Elégedettek a tudósok

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents